Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-24 / 251. szám

SOMOGÍI NÉPLAP

4

Vasárnap. 1965. október 24.

99 Te se bán

Egy veszélyes, de korántsem általánosítható kortünetről van szó. A »Te se bánts...« felnőttek játéka inkább, ha ugyan játéknak nevezhető. Kimondva és kimondatlanul találkozunk vele a közéletben, amely nem mindig a hivatalos fórumokon zajlik, s a furán megfogalmazott óhaj általában ilyenkor hangzik el. Egy tanácskozáson ugyanis képtelenség ezzel a régről származó elméletecskével visszavetni vagy megakadályozni a kritikát. De magánbeszélgetések közepette semmi akadálya sincs. Az meg nagyon természetes dolog, hogy ezeknek a magánbeszélgetéseknek gyakran hatásuk van a közéletre...

Miért ötlik szemünkbe ez a «-játék«, ha egyszer nem általánosítható? Éppen ezért! Mert idejében kell meggátolnunk terjedését.

A párt helyes politikája, a társadalmi fejlődés következtében egészséges kritikai érzék alakult ki az emberekben. A légkör lehetővé és szükségessé teszi, hogy a közéleti érdeklődés magával hozza a kritikai szellem kiteljesedését is. A párt ideológiai irányelveiben többek között ez áll:

*... a dolgozók egyre élénkebb érdeklődést tanúsítanak a közügyek iránt, egészséges kritikával fordulnak szembe a hibákkal és a fogyatékosságokkal.«

S a «-Te se bánts...« elmélet fékezi ezt az egészséges folyamatot.

Te se bánts, én se bántalak. Már az alapállás is hamis, félrevezető. A kritika ugyanis nem bánt senkit. A bírálat fölfedi a hibákat, az emberek magatartásában jelentkező múltbéli maradványokat; segít, figyelmeztet, óv elterjedésüktől, kivezető utat mutat, tehát segít és nem bánt. Hozzátartozik a dolog lényegéhez, hogy a kritika nem kellemes dolog, senki sem lelkesedik érte, ha az ő munkáját, hibáit éri, s ma még nem mondunk köszönetét érte. De rég túl vagyunk már azon, hogy egy-egy nyilvános bírálat után leváltották a hibák hordozóit. A párt félreérthetetlenül kimondta, hogy nem az emberek, hanem a hibák ellen küzdünk. Lehet-e ilyen körülmények között alapja, társadalmi gyökere a «Te se bánts.. .«-féle elméletnek? Rögtön kimondhatjuk: a mi társadalmunkban nincs alapja! Gyökere még visszanyúlik a múltba, onnét táplálkozik. Ezért is küzdenünk kell ellene.

Hallottam már ezt az elméletet úgy is megfogalmazni, hogy »egy kutya kölykei vagyunk«. A lényeg nem változik. Magyarra fordítva ez azt jelenti: kommunisták vagyunk mindketten, tanácstagok vagyunk mindketten, egy közösségbe tartozunk, egy célért dolgozunk: miért bántsuk hát egymást? Hagyjuk csöndben elfelejteni a dolgot, aztán majd én sem szólok, ha te követsz el hibát. Elvégre egy kutya kölykei vagyunk.

A hibák takargatásában azonban nem vagyaink, nem lehetünk egy kutya kölykei. Tiltakozna ez ellen minden becsületes ember, s a maga eszközeivel küzd is ellene. A »Te se bánts...« elmélet ugyanis nem játék,, sokkal inkább itt-ott felbukkanó társadalmi veszély, a kritikai szellem kialakulásának gátja. Egy múltban gyökerező szemléletről van szó, amely elvtelenségre, megalkuvásra késztet, s mint ilyen, merőben idegen a mi társadalmunktól. A barát, az elvtárs fogalma nem ilyenfajta kapcsolatokat föltételez. Az az igazi barát, az az igazi elvtárs, aki szigorúbb, keményebb a hozzá közelállóhoz, mint másokhoz, aki éppen azzal bizonyítja szeretetét, megbecsülését, elveik azonosságát és barátságát, hogy jó szándékkal és segíteni akarással, de igen határozottan küzd a másik hibái, tévedései ellen. Éppen a tévedő, a kisebb s a nagyobb közösség érdekében...

Jávori Béla

A párt-vb napirendjén

A pártkiadványok

terjesztésének

Amit figyelmen kívül hagytak

BONYODALMAK EGY HATÁROZAT KÖRÜL

és hasznosításának tapasztalatai

(Tudósítónktól.)

A Tabi Járási Párt-végrehajtóbizottság legutóbbi ülésén a pártkiadványok terjesztésével és hasznosításával kapcsolatos tapasztalatókat vitatták meg. A pártfolyóiratok rendszeres előfizetőinek száma a két évvel ezelőtti ki- lencvenről százkilencvenket- tőre emelkedett a járásban, ebből kereken ötven példányt a járási székhely kommunistái kapnak. Nem kielégítő viszont az alapszervezetekhez küldött különféle pártkiadványok terjesztése, hasznosítása — állapította meg a vb. Egy részük ugyanis nem kerül ki a vezetőség, a pártszervezet tagjaihoz, hanem gyakran fel- bontatlanul, felhasználatlanul hever hosszabb időn át. Ebből adódik aztán, hogy a pártvezetőségi tagok, a propagandisták és a tagok egy része is nem olvassák rendszeresen a pártkiadványokat.

A hibák és mulasztások felszámolására, az előfizetések számának növelésére s általában a pártkiadványok fokozottabb mértékű hasznosítására a végrehajtó bizottság több határozatot fogadott el.

A SÉRELEM, amely panaszra késztette Horváth Ferenc eddei olvasónkat, nem egyedülálló, másutt is találkozni ilyennel vagy hozzá hasonlóval. A sérelem, amiről szó van, nemcsak erkölcsi, hanem anyagi kihatással is van néhány emberre, s emiatt méltán emelik föl szavukat.

A nyáron az egyik termelőszövetkezet növényápolási munkáival kapcsolatban megírtuk, hogy helyesen teszik ha a mulasztókat, a parcellájukat elhanyagoló tsz-tagokat szigorúan felelősségre vonják, és a mulasztásuk miatt keletkezett kárt megtéríttetik velük. Ez így van rendjén, mert a kár okozói önhibájukból megrövidítették az egész közösséget azzal, hogy nem gondolták a nekik kimért területét.

AZ EDDEI ESET, amit Horváth Ferenc, az Egyetértés Tsz tagja elmondott — és később, a kivizsgáláskor a helyszínen tapasztaltuk — az említett felelősségre vonásnak egy eltúlzott, kellő megalapozottságot nélkülöző változata. Hogy megértsük, honnan ered a probléma, vissza kell menni a szövetkezet március 10-én megtartott közgyűléséhez. A tsz-irodán Kovács Gyula főTanácskoztak a barcsi népművelők

(Tudósítónktól.)

Évad eleji tanácskozáson vettek részt a napokban a barcsi járás népművelői. Káplár Adolf népművelési felügyelő az új művelődési tervek elkészítésének tapasztalatait ismertette. Csaknem valamennyi község terve tartalmában, minőségében jobb a múlt évinél. Tótújfalu, Babó- csa, Homokszentgyörgy tervei híven tükrözik a község vezetésének, tömegszervezeteinek közös munkáját. Elgondolásaik reálisak, a feladatok megalapozottak. Akadtak viszont olyan tervek, amelyeket egy-két illetékes vagy maga a községi tanács vb-el- nöke állított össze. (Pl.: Szülök, Lakócsa, Drávatamási.) Ezeket a terveket a bizottság átdolgoztatta.

A vitában többen hangsúlyozták az együttműködésnek, a népművelési intézmények kapcsolatának fontosságát, nem kevésbé a népművelés változatosságának jelentőségét, új és régi módszereinek célszerű, dialektikus alkalmazását.

könyvelő és Kéki István bér- számfejtő mutatja az akkori közgyűlés jegyzőkönyvét, s abból ez derül ki:

Ezen a közgyűlésen döntötte el a tagság, hogy mennyi lesz az egy családra jutó cukorrépa- és burgonyaföld, mekkora az a parcella, amelyen kinek-kinek a növény- ápolást és a betakarítást el kell végezni. Elhatározták, hogy fél részt senki sem kaphat, csak egészet, ez pedig fél- holdnyi cukorrépából és ugyanennyi burgonyából áll. Ehhez a határozathoz még annyit, hogy a mintegy 140 tsz-tagnak még a fele sem volt ott a közgyűlésen, s a jelenlevők szavazatai így alakultak: 38-an a kizárólagos egy részt, egy ember a fél és egész részt tartotta helyesnek, huszonhatan pedig tartózkodtak a szavazástól. Tehát a »többség« döntött: a tavasszal mindenkinek egy rész kapásterületet mértek ki.

HOVA VEZETETT ez a

módszer? Mivel sem a közgyűlésen, sem a kiméréskor egyáltalán nem vették figyelembe a családok munkabírását, korát és egészségi állapotát, akadtak, akik nem tudták megoldani a kapott feladatot. Így járt Horváth Ferenc is. Az idős ember rendszeresen takarmányt kaszált a közös jószágnak — az irodában hallottuk, hogy elégedettek a munkájával —, felesége pedig beteg, munkaképtelenségi járulékot kap. A kimért területet nem kapálták, nem egyelték meg, ezért a szövetkezet 1157 forint megfizetésére kötelezte a családot. A beterhelés hivatkozási alapja: »Az 1965. január 13-i közgyűlés állást foglalt a munkát el nem végző taggal szemben.«

Ezt az állásfoglalást érvényesítették Szilárd István hatvannégy éves állattenyésztővel szemben is. A terhére rótt összeg ugyanannyi, mint amennyi Horváth Ferencé. Beszélgetésünk közben olyan

csaladokat sorod fél, melyeknek egyáltalán nem adtak ka- pálnivalót, noha ezt a koruk és egészségük megengedte volna. Megnéztük a jegyzéket, amelyen azoknak a neve szerepelt, akik a »mulasztók« területét megkapálták. Valamennyien tsz-tagok. Ebből is látszik, hogy a kiméréskor nem vették figyelembe a rendelkezésre álló erőt.

— Beteg vagyok, a feleségem is az — mondja Szilárd István. — Egész résszel nem boldogultunk volna, azért kértük, hogy fél részt adjanak nekünk, annyival bírunk Nem adtak. Azt mondták csak egész részt kapálhatok vagy semmit. Így aztán beterheltek a több mint ezer forinttal, amit havi részletekben levonnak a keresetemből. Vajon hasznára vált volna a szövetkezetnek, ha otthagyom a jószágot csak azért, mert kapálni akarok?

AKIK AZ IRODÁBAN TARTÓZKODTUNK a beszélgetés idején, valamennyien egyetértettünk abban, hogy helytelen volt a területet így felosztani, s nem lett volna szabad ilyen merevséget tanúsítani. Ebben az esetben ugyanis az egyenlő alapon való parcellázás semmiképpen sem lehet helyes, hiszen a családok erőnléte sem egyenlő. Van, akinek az erejéből többre is futja, a betegek, az öregek és az egyedülálló özvegyek viszont kevesebbre képesek. Ezt kellett volna szem előtt tartaniuk az eddeieknek, amikoi azt a sérelmes következményű határozatot hozták. Ha akkor körültekintőek, és csak fél részt bíznak a két családra, most nem hangzana el panasz, és Szilárd István nem mondaná, hogy majd a bíróságon keresi az igazát. A jövőre nézve mindenképpen hasznosíthatók ezek a tapasztalatok, mert alkalmasak arra, hogy Eddén és másutt is levonják belőlük a következtetést — okulásul.

Hemesz Ferenc

A segesdi Űj Élet Tetme-c*- lőszövetkezet növendékállatai a tavasz óta a legelőn élnek. Sok előzménye van ennek, és sok köve kezte- test lehet levonni belőle. A dús füvű,’ itt-ott fákkal tarkított legelőn jó kondié ójú a marhaállomány.

— Ez volt az első terület, emit így rendbe tettünk — Csókló József gondozó botjára támaszkodik, de tekintete kíséri a jószágokat. — Nagy szükség volt rá. Ez a 130 hold ellátja az állományt.

Az idősebb gondozó a gyakorlatban a jószágokon tudja lemérni, hogy egyetlen év milyen változásokat eredményez Mint a negativizálást lassan végrehajtó állattenyésztő gazdaságnak, nem volt — és nem is lehetett — mindegy az, hogy milyen állapotban van 7&0 hold legelője. Nagy terület ez, sok lehetőség rejlik benne, és valóban a gazdaságon áll, hogy miként fordítja a maga hasznára ezt a kedvező körülményt. Tavaly kezdték el a munkát. Tisztították a legelőt, kiirtotSokszorosan visszatérni

ták a gyomokat. Százhatvan holdat árokmetszéssel víztele nítettek. Ez a munka áthúzódott erre az évre. Ettől az időtől számíthatja a szövetkezet, hogy szervezetten, megkülönböztetett gonddal törődnek a legelővel.

— Nem úgy van, mint egy kis gazdaságban. Nekünk ügyelni kellett a fokozatosságra — Horváth József agronó- mus és Ambrus Benő főkönyvelő az első lépéseket idézi. — Ezért döntöttünk úgy, hogy ezt a 130 holdat rendbe tesszük, aztán lépésről lépésre a többit.

A tavasszal két mázsa nitrogén-, 50 kiló szuperfoszfát- és 25 kiló káliműtrágyát szórtak ki holdanként. Számításaik szerint 30—40 százalékkal emelkedett a fűhooam.

— Talán, ha kedvezőbb az idő, akkor még többet is kihozhattunk volna. Itt az öntözőberendezés, de nem használtuk. Volt csapadék, de nem mindig úgy és olyan mértékben, ahogy a szakszerűség kívánta.

Kétszázezer forintot kaptak az államtól. Minden nem sikerült úgy, mint tervezték; a trágyalészippantó kocsit például csak jövőre vehetik meg. Nagy szükség van rá, hiszen a jelenlegi kis lajtkocsi nem oldja meg a gondokat, s a havi 20—30 holdra való trágyalé nagy része még veszendőbe megy. Az elv egy, s ezt éppúgy vallja a gondozó, mint a vezetők: »Megjavítva a legelőket, takarmányozzunk jól és olcsóbban.« Most ősszel még háromszáz mázsa műtrágyát

szórnak ki ide, s ha a szükség úgy kívánja, majd öntöznek is. Jövőre száz holdon mészkőporos talajjavítást is végeznek Hozzáfognak más területek rendbetételéhez is.

— Vannak kicsinyek is itt kinn. Ide jönnek a »bölcsődéből«. Negyvennégy van bent, ötvennégy itt kinn a legelőn. Csak a fiatalok kapnak egv kis abrakot, míg megszokják a legelőt. De hát — mutat a jószágokra Csókló József —, meg lehet nézni őket, jó a kondíciójuk. Egy részük most ment el a másik rétre az öreg falkával. Milyen szépek voltak azok is!

A növendékek most átlagosan 17 kilóval gyarapodnak havonta. Tizenkét-tizenhárom kiló volt korábban a gyarapodás. Pedig kisebb a ráfordítás a takarmányban is, meg a gondozás is egyszerűbb, kevesebb erőt igényel.

A tavasz óta a legelőn élnek. Dús füvű, szép a gyep szőnyeg, persze vigyáztak arra is, hogy lehetőleg szakaszosan járják a jószágok. A gondozó itt volt akkor is, mikor még tüskés bozótok tarkították a néhol erősen vizenyős legelőt. És itt van ma is. Látja, mit jelentett egy év munkája.

— Én csak azt mondhatom, kérem, hogy nagyon megéri a téesznek a ráfordítás. Itt a példa. Amit befektet az ember, az elég hamar és sokszorosan visszatérül. Bár korábban kezdtük volna! És most már úgy-ahogy rendben van, aztán szépen sorba jön majd a többi.

Vörös Márta

VETÉSI ÜNNEPSÉG KEREKIBEN

A vetés befejeztének másnapján házi ünnepséget rendeztek a kereki Üj Élet Tsz- ben. Az esti összejövetelt a szövetkezet vezetői- a vetők tiszteletére rendezték. Megköszönték fáradságos munkájukat, és étellel, itallal vendégelték meg őket.

A 'traktorosok a vetés főszereplői, az elismerés, a megbecsülés, a köszönet szava elsősorban nekik szólt. Kentner József járt az egyik vetőgéppel, a másikkal meg felváltva Rózsa Lajos és Tóth István, a párttitkár. Horváth László, Kovács Géza, Kovács Zoltán, Peringer József és Pete László szállított, műtrágyát szórt, magágyat készített, és lezárta a talajt. A vetőgépeket id. Peringer József és Geiger Ferenc kezelte.

Tancsik Imre magtáros adta ki — ha kellett, késő este is — a vetőmagot. Azt tartotta, hogy inkább hozzanak vissza a mezőről négy-öt zsáknyi maradékot, semmint az történjen, hogy befejeznék éjszaka a megkezdett táblát, de nem tehetik, mert az utolsó fordulóra már nem jutott mag. Ezért esténként valamelyik vontatóssai vagy Csulik István gépkocsivezetővel küldte ki a mezőre a ráadást, a biztonsági tartalékot.

Király János elnök és Babocsát Károly főagronómus irányította a szántás-vetés nagy munkáját. A mindennapos teendőket Adonyi Kálmán és Fléger János, a két növénytermelési brigádvezető szerverte meg. Prepuk Gyula agroná- musgvakomok számára is ta nulságos és emlékezetes pályakezdésének ez az első hó nania.

Nem tudom, hogy Pete Jenő gépállomási traktoroson kívül nem hagrtnm-e ki ve’ a felsorolásból. Az vis»"»t törekiben köztudott, hogy ők a vezetők; egymással összefogva,

1 egymást segítve, ki-ki a munka ilyen vagy olyan posztján, fontos részfeladatot megoldva, együttesen véghezvitték a nagy tettet. Állandó készenlét, gyakran a nappalok és éjszakák egybetoldása, vasárnapi műszak — egybefolyt ez az időszak. Elmondják, hogy a vetőgépkezelők alig győzték cserélni zseblámpájukban az elemet. Tették a dolgukat, mindannyian, hajtotta őket a kötelességérzet, a felelősségtudat, a közösség javának szolgálatában fölismert és megtalált személyes anyagi érdek.

őket ünnepelték hát a szövetkezetben a siófoki járási vezetők részvételével. A birkapörkölt mellé jófajta bor is került az asztalra. Azt se ró- hatja föl senki nekik, hogy ezúttal is megnyújtották a »műszakot«. Sokszor meg-megfáz- tak éjszakánként, most legalább — az egyik traktoros szavaival élve — jól kikúrálhatták magukat.

A falusi összejövetelek a parasztember életéhez, tevékenységéhez igazodnak. Sok olyan társasrendezvény van, amely a múltból eredően egy- egy időszak nagy munkájával függ össze. Az új kenyér ünnepe meg az aratóhál a gabonabetakarítás vérót ielzi. A szüreti mulatságró’ nem is kell részletesebben szó jellegét és eredetét illetően E :ek mellé sorolhatjuk most a vj'ési ünnepséget, a szövetkezeti utat, a szociális' r nagyüzemi gazdálkodás útját áró falu új eseményét. Vetési üpnepséget az egvéni parasztság nem tartort. Ez az új keletű rendezvény most sem terjed Ki népes tömegre, csupán azokra a kevesekre. akik a gépek segítségéve1 elvete* ék a fa'u jövő évi kenyérnek valóját Mé tán köszönti és ünnepli őket a -agy munka hefe’ez*étel a tsz- vezetőség, amint ezt Kereteiben is tették. Kutas József