Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-21 / 248. szám

Csütörtök, 1965. október 21. 3 SOM ni NÉPLAP BULGÁRIAI UTAZÄ RAZGRÁD KÉSZÍTMÉNYEI HARMINC ORSZÁGBAN A razgrádiak szeretik, méltóképpen megbe­csülik múltjukat, ápolják történelmi hagyomá­nyaikat, de legjobban arra büszkék, amit a szocialista állam segítségével a legutóbbi évtizedekben alkotott a te­remtő kezű nép. Mielőtt hoz­záfogtak volna a történelmi nevezetességű Abrittusz kin­cseinek feltárásához, éppen a műemlék tőszomszédságában fölépítettek egy olyan gyárat, amelynek termékei ma már a világ sok táján hirdetik a szocialista Bulgária emberei­nek tehetségét, nagyrahiva- tottságát. Korunk leghatásosabb gyógyszereit, az antibiotiku­mokat készítik száz tonna­számra ebben a legkorszerűbb technikával fölszerelt üzem­ben. Aki egy kicsit is ismeri Bulgária történetét, annak na­gyon sokat mond ez az egyet­len tény is. Bulgáriát elkép­zelhetetlen szegénységből ve­zette ki a szocializmus. A felszabadulás előtt igen jelen­téktelen ipara volt az ország­nak. 1939-ben a mezőgazda­ság (azt is az elmaradottság jellemezte: a parasztok 30 százalékának nem volt iga­ereje, gazdasági fölszerelése, sok helyen sarlóval arattak, kézzel csépeltek) háromszor annyi értéket állított elő, mint az ipar. A Bolgár Kom­munista Párt, Dimitrov párt­ja jól tudta, hogy a szegény­séget csak úgy küzdhetik le, az ország csak úgy zárkózhat fel a világ élenjárói közé, ha korszerű ipart teremtenek. S a nép a párttal össze­forrva a második ötéves terv végére végrehajtotta a szocia­lista iparosítás programját 1959 végére az ipar termelé­si értéke már kétszeresen fe­lülmúlta a mezőgazdaságét pedig közben ez utóbbi nagy iramban fejlődött. A razgrádi gyár szovjet segítséggel épült, 1954. szeptember 5-én kez­dett dolgozni. Sok a rokonvo­nás a bolgár és a magyar iparosítás között, gondjaink is szinte azonosak. Nekik is új munkásgárdát kellett ki­nevelniük. A városból és a környékről jöttek a nők, s itt ismerkedtek meg a legmoder­nebb technikával, az új típu­sú fegyelemmel. Többségükből mesterségéhez jól értő törzs­munkás lett Sokan kaptak la­kást (Bulgáriában a gyár ren­delkezik az állami lakások zömével), s így gyökeret eresztettek a városban. (Razgrád gyorsan növekvő vá­ros, ma már több mint har­mincezer lakója van.) A tanu­lási kedv ugyanolyan nagy, mint nálunk. Persze a köve­telmények is nagyok, a mo­dern gyár tanult, jól képzett, öntudatos ‘embereket kíván. Razgrádban, mint tapasztal­tuk, egyikből sincs hiány. Az 1200 — főként nődolgozót — foglalkoztató gyárban 150 mérnök és technikus van. Körülbelül ötvenen munkájuk mellett most fáradoznak a mérnöki, technikusi diploma megszerzésén, ők is, akárcsak azok a munkások, akik gim­náziumban tanulnak — most ugyanis a fölvétel alapköve­telménye a gimnáziumi érett­ségi — jelentős munkaidő- és egyéb kedvezményt kapnak az üzemtől, az államtól. A gyárban kutatómunka is folyik, Maria llieva mérnök — nemrég két hetet töltött Magyarországon — felel az egész osztályért. Tőle tudtuk meg, hogy a legutóbbi időben egész sor új penicillin-készít­ményt állítanak elő, újdon­ságszámba megy például az »injekció«, amelyet nem oltó­tűvel fecskendeznek be a testbe, hanem a beteg aludt­tejjel egyszerűen lenyeli. A gyerekeknek is gyártanak egy antibiotikum-készítményt — kakaóval, cukorral —; meg­könnyítik az anvukák orvos­ságbeadási gondját. Ahogy kísérőink is elmond­unk, s ahogy a gyár termelési adatai is bizonyítják, ennek a razgrádi gyárnak jó munká­sai vannak, ezek az emberek szeretik üzemüket, ugyanis örömmel közölték velünk, hogy az egész gyár már szep­tember 21-én teljesítette egész évi tervét, eleget tett export­kötelezettségeinek is, s ott- jártunkkor három napon át az amerikai agresszió ellen hősiesen harcoló vietnamiak­nak készítettek fontos élet­mentő gyógyszereket. Magas fokon áll a gyárban a szocia­lista munkaverseny mozgalom, s tapasztaltuk: fontos feladat­nak tartják az újítók, a ki­váló dolgozók népszerűsítését. / ártunk Razgrádnak egy másik új üzemében, az üveggyárban is. Az üzem körül itt is rózsaliget — Razgrádban nagyon szeretik a parkokat, a virágoskerteket, s vigyáznak is rájuk. Bent a teremben, az olvasztókemen­cék körül szinte elviselhetet­len a hőség annak, aki nem szokta meg, s ebben az izzó vulkánban mégis derekasan dolgoznak az emberek. Fran­ciaország után itt készül a legtöbb üveg Európában. Harminc ország, köztük Ma­gyarország építkezésein is használják a razgrádi gyár termékeit A termelés mére­teire jellemző, hogy csak a napi terv túlteljesítéséből származó üvegtöbblet elegen­dő egy tízemeletes lakóház beüvegezésére. Ez a két példa is, .mint cseppben a tenger, jelképezi az iparosodást, a fejlődést Bul­gáriában. Űj héizára talált a szorgalmas bolgár nép, s a látottak csak megerősítették bennünk a tudatot: Bulgária fiatalsága teljében van, s ha­marosan nagyon gazdag ország lesz. (Folytatjuk) Hernesz F.—Varga J. A 3ARASI VERSENYZÁSZLÓ NAGYCSEPELYEN Szombat délután is összeül­tek munkaelosztásra Nagycse- pelyen a Kossuth Termelőszö­vetkezet vezetői. Legtöbbet a hétfői tennivalókról beszél­tek. Általános vasárnapi mű­szakot a közös munkákra ez­úttal nem szerveztek — csu­pán néhány embert osztottak be halaszthatatlan dologra —, befejezték ugyanis a vetést. Hosszú idő óta ez az első ün­nepnap, amikor otthon marad­hatnak a traktorosok, nem kell mindnyájuknak gépre ülniük. Nem, ez még nem a teljes pi­henés időszaka, csupán léleg­zetvételnyi szünetet enged meg az ősz, csak egyetlen szusszanásra futja az időből. Rájuk fér, mert elfáradtak. Végeztek a vetéssel, nagy gondot tettek le. Hogyan is csinálták? Pontos ütemterv szerint Itt van Fehér Gyula elnök, Kodak János párttitkár meg Silókban telel a szemes kukorica BETAKARfTÁSI ÉS TÁROLÁSI BEMUTATÓ A KAPOSVÁRI ÁLLAMI GAZDASÁGBAN Gépesített kukaricabetakarítási és -tárolási bemutatót tartottak a járási pártbizottságok mezőgazdasági főelőadóinak és a járási tanács­elnök-helyetteseknek a Kaposvári Állami Gazdaságban. Böbék József, a Kaposvári Fel­sőfokú Mezőgazdasági Technikum kutató- és szaktanácsadó osztályának vezetője ismertet­te a kukoricatárolás új módszereit. A betakarított termény gondos megőrzésé­től nagymértékben függ az állattenyésztés jö­vedelmezősége. Ez az értékes takarmánynö­vény sokat fizet, ha kedvező időben kerül le a tábláról. Nemcsak a szemben kell takar­mányértéket látni, hanem a szárban is. Ha a szárat kinn hagyják a földön, akkor a takar­mány egyharmadáról lemondanak a gazda­ságok. Kísérletekkel mutatták ki, mennyire káros a kései betakarítás. Helytelen az a szemlélet is, hogy »amíg száron van a kuko­rica, addig nem eshet baja«, hiszen az opti­mális betakarítási idő után kint maradt sze­mek — és a szár is — fokozatosan veszítenek tápértékükből. Mindez arra ösztönöz, hogy a termést mielőbb letörjék és behordják. Kézi erővel rövid idő alatt ez nem végez­hető el, különösen azokban a gazdaságokban nem, ahol nagy területen termelnek kukori­cát. A Kaposvári Állami Gazdaságban négy egysoros és három kétsoros csőtörő könnyíti meg ezt a munkát. De ennél is gazdaságosabb a kukoricának kombájnnal való letakarítása. A gabonakom­bájn adapteres üzemeltetése lehetővé teszi, hogy egyszerre letörje, lemorzsolja a kukori­cát a gép, s egyúttal a szárat is felaprítsa. A bemutatón kilenc ilyen átalakított kombájnt láttak munka közben. A lemorzsolt kukoricát nyomban Sántosra vitték a tehergépkocsik. Naponta négy-hat autó szállítja a termést a kukoricaföldekről az állattenyésztési központ­ba. A mezőn műhelygépkocsi és szerelő áll készenlétben, hogy a meghibásodott kombájnt a helyszínen rendbe hozhassák. Sántoson megnézték, hogyan tárolja a gaz­daság a szemes kukoricát. Mintegy 150 va­gon szem befogadására alkalmas siló várja a mezőről jövő szállítmányt. A háromezer-öt­száz hold kukoricából előreláthatólag ezeröt­száz—kétezer holdat kombájnokkal takaríta­nak be, s ezekben a silókban tárolják. Az egyik ilyen újonnan épülő verembe ötven va­gon morzsolt kukoricát helyezhetnek majd el. Igénybe veszik a korábban lédús takarmány tárolására használt silógödröket is. Az értékes takarmány ilyen módon való elhelyezésének sok előnye van. Kísérletek bi­■ .:w\- x ... • ; : «\ f: : ■» % , 'li ■HM ' 4 Tehergépkocsik és vontatók hordják a kombájnnal betakarított kukoricát Sántos­ra. zonyitják, hogy legtöbb száraz anyagot a prizmázott csöves kukorica veszít, de a góré- ban elhelyezett terményt is kár éri a felhasz­nálásig. Esetenként szárítót is igénybe kell venni — s ez költséggel jár —, de a beta­karítás dandárjában a szárítókapacitás kévés is lenne A kombájntól behozott nedves — harminc százalékon aluli nedvességtartalmu — kukorica teljes biztonsággal tarolható a légmentesen elzárt silókban. A 25 százalék­nál alacsonyabb víztartalmú kukoricát a fői- etetés előtt nem is kell szárítani, tehat a siló­ból közvetlen kaphatja a series. Ügyelni kel azonban arra, hogy az ilyen kukoricát gyor­san felhasznál­ják. A .tavaszi fölmelegedés­kor például öt­tíz nap alatt kell föletetni, télen akár egy hónapig is marad­nyitva hat a siló. A párt esi a Böbék József ismerteti a szemes kukorica vcrmelésének módját. járások - és taná- szakvezetői helyszínen tanulmányoz­ták a kukorica tárolását: megnézték a kész és az épü­lő silókat meg a fóliabélelés módját. H. F. Pausch Ferenc főagronómus. Ma már megkönnyebbülten gondolnak vissza a roppant nagy küzdelem emlékezetes mozzanataira. Elhatározták, hogy október 15-re végeznek. Lehetséges ez? Határozott igennel feleltek önmaguk föl­fölvetődő kételyeire is meg mások aggályaira is. — Ha nem végzünk október dereká­ra, akkor kétséges, hogy elvet­hetünk — ebből indultak ki. Dombos határ, kötött talaj meg hozzá egy esetleges tar­tós etózés, aztán nincs to­vább. Vagy tizenötödikéig meghatványozott erőbedobás­sal, biztonságosan elvetni, vagy vállalni a késedelemmel járható sikertelenség anyagi kockázatát; csak e két eshető­ség közül választhattak. Az előbbit válcisztották. Minden okuk megvolt rá. Az aratási, cséplési eredményla­pok elejét vették minden vi­tának. Búzájuk egy része hol­danként 13 mázsát adott, a ve­tésterület egynegyedéről vi­szont csak 6 mázsa 80 kilós át­lagot takaríthattak be. Nem a földben rejlik ennek a szem­betűnő különbségnek az oka. A kései vetés, a kényszerűségből elnagyolt talajmunka idézte elő a terméskiesést. Tavaly ilyenkor hetekig zuhogott az eső, utána vetni nem tudtak, hanem csupán belekenték a sá­ros földbe a magot. Mi a bizto­síték arra, hogy az idén nem ismétli önmagát az időjárás? Korán kell kezdeni, hogy idejében elkészülhessen a nagy munka. Elsősorban ez késztet­te őket arra, hogy már a kez­det kezdetén feszített ütemet diktáljanak önmaguknak. Át- meg átjavított följegyzések, agyonradirozott táblatérképek tanúsítják, micsoda gondos szellemi erőfeszítés előzte meg, készítette elő a magvetők me­zei munkáját. Jobb föltételekkel Mindenképpen arra töreked­tek, hogy nagyobb gabonaho­zamnak vessék meg alapjait. A műtrágya bemunkálását már a nyár végén megkezdték. Amikor a helyzet már mutatta, hogy táblákat kell cserélni, ezt is idejében megtették. Gondo­san ügyeltek arra, hogy kései érésű kapásnövény területe helyett legalább ilyen vagy még jobb termőerejű földet jelöljenek ki a búzának. így elérték, hogy a legfontosabb gabonanövény például a ve­tésterületnek 51 százalékán pillangós után került a föld­be. A vetés ütemtervét a párt- szervezet is, a szövetkezeti ve­zetőség is megvitatta és elfo­gadta. Az következett, hogy ennek a gabonatermesztési programnak a megvalósítására megnyerjék az embereket. Is­mertették velük az elképzelé­seket, megkérték őket felada­taik elvégzésére, és pontosan megszervezték munkájukat. A bevetendő táblák vázlatrajzát minden érdekelt megkapta. A szövetkezet főagronómusa igen jó érzékkel fölismerte: csakis az összes részfeladat szakszerű megoldása vezethet a kívánt eredményre. A terméshozam például jórészt attól is függ, hogy ménnyi búza és hogyan került a magágyba. Ezért a ve­tőgópek kezelőinek külön kis útmutatót adott. Ráírta pa­pírlapra, hogy gabonanemen­ként és -fajtánként melyik géppel hány szemet kell el­vetni folyóméterenként. Gondosan elmunkált táblák, szépen soroló, helyenként már zöldellő vetések hirdetik a nagycsepelyi határban: érde­mes volt fáradozni. Mindez a jövő évi aratásnak biztató ígé­rete. A vetők dicsérete Nehéz, de szép volt! Azért sikerült, mert mindenki meg­tette a magáét. Szabó Gyula, May Vilmos és Z. Elek Dezső traktorosok vetették el az őszieket csaknem az utolsó szemig. Előfordult, hogy Bor­bély Gyula meg Dobos Ernő váltótársak lánctalpas trakto­rával kellett a vetőgépet húzat- ni, mert Belorusz vagy Utos nem bírta el a domboldalon, A meredek táblákat meg Mónos Gyula, Balassa Gyula és Kiss Áron fogatosok vetették be kis gépekkel. A kisebb traktorok vezetői­re 'kivált a műtrágyaszórás, a gyűrűshengerezés, a fogasolás, a magtakarás jutott. K. Elek Sándor, ifj. Kiss Pál, Tollas Lajos és Úkös Ernő példásan megcsinálta mindezt. Kurdi József, Ferenczi Gyula, Laka­tos József, Hajgató Károly ugyancsak ment a géppel, ahogyan lehetett. Veits Lajos szerelő a mezőn javítgatta a traktorokat, hogy az az idő se vesszen kárba, amíg a gépet a határból a műhelybe beviszik. Amit a szövetkezet vezetői a traktorosokról elmondanak, mindabból - kitűnik: fontos ügyüknek tekintették a vetést, megértették jelentőségét. Egyik ember a másikat, vala­mennyien tegnapi önmagukat múlták felül. Ha estére nem végeztek a vetők a megkezdett táblával, belementek az éjsza­kába. A szántógépek meg egyszer sem alkonyaikor hagy­ták abba a munkát. Sikerült/ Földben a mag, kel a vetés. A szövetkezetben most számolják el a vetők tel­jesítményét, keresetét. Az éj­szakai munkáért külön java­dalmazzák őket. Rászolgáltak. A rövid pihenő után várja őket a többi tennivaló. A mélyszántás befejezésével te­tőzik majd be őszi sikerüket. De amit eddig tettek, és nem­csak ők, hanem a betakarítok, amit a nagycsepelyiek együtte­sen már véghez vittek, az mél­tán érdemel elismerést. Ezért állhat immár második hete el­nökük íróasztalán a siófoki já­rási versenyzászló. Kutas József Bolgár óriás szivattyúállomás épül a Dunán A Duna Bulgáriai szakaszán, Ru­sze város közelében épül fel az egyik legnagyobb bolgár szi­vattyúállomás. A 4 szivattyúgép másodpercenkénti teljesítménye 20 000 liter lesz, ami felülmúlja a Dunán működő eddigi szi­vattyúállomások kapacitását. A siófoki szálloda és kórház építkezésekre az ÉM SOMOGY MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT kőműveseket és sepdunkásokat vesz föl. Jelentkezés: fő*építésvezetőség Siófok, Fő a. 200. sz. (117302) Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat kőműveseket és segédmunkásokat vesz föl kaposvári és nagyatádi építkezéseire j Jelentkezés: Kaposvár, Május I. u. 57. és a nagyatádi fő-építésvezetőségen, a vasútállomás mellett (117345) X

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents