Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-19 / 246. szám
Kedd, 1965. október 19. 3 ROM CYI NÉPLAP VITA LEHET-E „PRÓFÉTA" SAJÁT FALUJÁBAN A TANÁCSELNÖK? A Lehet-e »próféta« saját falujában a tanácselnök? című. Padi László által írott cikkhez az alábbiakban szólok hozzá. Határozott igennel kell válaszolnom arra a kérdésre, hogy lehet-e valaki köztiszteletnek örvendő, jó vezető a saját falujában. Ki ismerhetné jobban községének életét., lakóinak gondolkodásmódját, érdeklődési körét, akciókészségét, egyéni érdekeltségének mértékét népgazdaságunk fejlődésének adott szakában, mint az, aki maga is együtt nő falujával, fáradozik fejlődéséért? Föltételezve, hogy rendelkezik a vezető erkölcsi tulajdonságaival, amelyeket a cikkben foglaltakon kívül még a következőkben határozok meg: szavahihető, következetes, tárgyilagos, emberséges, a köz és magánéletben feddhetetlen. Egy vezető tekintélye mindig az őt legközelebbről ismerők révén emelkedik magasra vagy semmisül meg. A környezetét jól ismerő ember éppen a fogyatékosságok és erények ismeretében — még különböző érdekeltségű csoportokat is — könnyebben tud mozgósítani a társadalmi feladatok megvalósítására, mint egy »idegenből« bejáró, aki esetleg csak a felszínt látja. Minden falut képesnek tartok arra, hogy kinevelje saját magából a leendő tanácstitkárt, -elnököt vagy a tanítót. Minden községben vannak fiatal, munkájukat megbecsülést érdemlő módon elvégző emberek, akik között olyan is akad, aki ezenfelül társadalmi kötelezettséget is vállal. A kört, amelyben a válogatást meg kell kezdeni, elsősorban ezek köré a társadalmi aktívák köré vonnám. Szerintem ugyanis nem lehet jó vezető abból, akinek nincs szíve önzetlenül is dolgozni fejlődésünkért. A bejáró elnök vagy titkár hátrányosabb helyzetben van az utazással eltöltött improduktív idő miatt. A községre is hátrányos ez! Nem is egy fontos és eredményesnek induló megbeszélésen vettem részt, melyet elkapkodtunk, mert elhangzott a bűvös szó: »Megy a vonatom.« A vezetők bátrabb megválasztásával kapcsolatban írottakkal teljesen egyetértek. Legjobb szándékom ellenére sem szépíteni, sem enyhíteni nem tudom az abban foglaltakat. A munka szeretete Kedves Barátom! Valamikor azt tartották, elegendő, ha annyi esze van a parasztembernek, hogy ha esik az eső, akikor az eresz alá álljon. A mai falusi gyerek meseként fogadja, ha az öregek ezekről az időkről beszélnek. Jól emlékszem egy idősebb parasztember szavaira. Tizenhárom- tizennégy éves »késői« fia az ablak mellett újságot olvasott. A tanulásról, a fiatalokról beszélgettünk, s azt mondta ez az ember: »Tudja, az én fiam nem hiszi el, hogy az én időmben jó volt, ha égy-két osztályt járhattunk. De nekünk nem volt saját könyvünk, s a kevés lábbeli miatt télen a testvérek felváltva mentek iskolába. De mondom, ez még a jobbik eset volt...« Már a gyerekembert is hajtotta a munka. Dolgoznia kellett apu-ónak, öregnek a szűkös megélhetésért. Sok életet kísért végig soha valóra nem váló álom. Nem volt idő, nem volt erő arra, hogy a földet munkáló paraszt- ember észrevegye, mi a szép abban, amit dolgozik. Inkább a »beleszülettem«, a »keil« adta kezébe a kapát, a kaszáit, mint a munka szeretete... Hogy miért mondtam el ezt neked, annak az a magyarázata, hogy úgy érzem, egy kicsit hozzátartozik ahhoz, amin sokat gondolkodom mostanában. Ez pedig az, hogy az a parasztember, aki tanul, nemcsak a nagyobb hozzáértést szívja magába az ismeretekkel, de megtanulja jobban szeretni a munkáját. A megszokótt- ban, a mindennapiban fölfedezi a szépet, az örömet keltőt, más szemmel nézi feladatát. Talán egy kicsit sántít a hasonlat, de hirtelen jobb nem jutott eszembe: olyan ez, minit a betűk ismerete. Akadnak, akik csak akkor vesznek kezükbe olvasnivalót, ha a szükség éppen úgy hozza. Viszont ha minél többet olvasnak — tágul látókörük —, fölismerik, mi a szép benne, s örömüket lelik, ha egy könyvet vehetnek a kezükbe. Arról jutott mindez eszembe, hogy a közelmúltban fültanúja voltam egy beszélgetésnek. Először akkor fordultam hátra, és néztem meg azt a parasztasszonyt, amikor azt mondta társának: »Nem tudom, ki hogy van vele, de én olyan örömmel tanulok...« Szívesen hall ilyet az ember. Azt hiszem, nem kell külön magyarázni, hogy miért. Külön becsülendő, ha felnőtt fejjel vállalkozik tanulásra valaki. Ez az asszony azt mondta, hogy fiatalkorában erre nem volt módja. Most van. És ez magában is öröm neki. Később alkalmam nyílt arra, hogy beszélgessek vele. Sok minden szóba került. Két mondata indította ed bennem ezt a gondolatsort. »Nagyon szép ám a mező- gazdasági munka, ha valaki szívvel-lélekkel csinálja« — mondta, s úgy magyarázta, írta körül gondolatát, mint aki azon igyekszik, hogy általam a városi embereiket meggyőzze a parasztember munkájának szépségéről. »Azelőtt is kapáltunk, arattunk, gyűjtöttünk. Most azért más. Az ember tanul, megismeri a növény lelkivilágát — így mondta —, másképp nyúl hozzá, tudja, mit jelent egy új hajtás. Valahogy együtt él az ember a növénnyel.-« Nem tudom, Barátom, mi a véleményed erről. Nem olyan rég próbáltuk értékelni, mit jelent az, ha valaki szereti, örömét leli abban, amit csinál. A munka szere- tetéről sok mindent el lehet mondani. S talán olyan téma ez, ahol legkönnyebben lehet frázisokat, sokat hangoztatott, kissé megkopott gondolatokat használni. Ez az asszony, ha semmi többet nem szólt volna, csak eny- nyit, amit neked is megírtam, akkor is sokait mondott, méghozzá olyat, ami így megfogalmazva újszerű. Csak az személyesíthet meg egy növényt annyira, hogy a »lelkivilágáról« beszél, aki nagyon szereti. Es ez a szeretet azzal jár együtt, hogy megad neki mindent... Az a múltkori beszélgetésünk félbemaradt. Kiegészítésül el kellett mondanom ezt. Minden bizonnyal nem ez az asszony az egyedüli, aki így vélekedik, aki az új ismeretekkel nemcsak a nagyobb hozzáértést szívja magába, de megtanulja szeretni munkáját, fölfedezni benne a -r'-'ot. 8 ez legalább annyit ér, olyan örömkeltő, ' : -.1 kiállított szakmunkás-bizonyitvány vagy éppen egy diploma. Vörös Márta A tényeket nem kívánom elmondani, mert nem szeretnék a személyeskedés hibájába esni. Azt azonban megjegyzem, hogy ezt a tapasztalatot csupán a saját községemben történtekre alapozom. Az utolsó bekezdésben foglaltakra tulajdonképpen már levelem elején válaszoltam. Szólni akarok azonban arról, hogy nézetem szerint az abszolút alkalmazkodni tudás eleve kizárja az őszinte, bátor bírálat lehetőségét. A bírálat elhangzásakor mindig azt kell lemérni, milyen szándékkal hangzott el, s hogy a benne foglaltak meg- szívlelése előbbre viszi-e a közös ügyet. Emberi tulajdonság, hogy az elevenbe vágó bírálat akkor sem esik jól, ha jó és segítő szándékában nem kételkedhetünk. Akitől többször kapja ezt egy verető, az hamar lesz »nehéz ember« — kellemetlen tag a tanácsban. A fontiekhez zárszónak: Állítom, hogy aki udvariasan tapsol, hízelegve gratulál, ha szamárságot követünk el, tudatosan ássa sírunkat. Ügy vélem, az utánpótlás kiválasztásakor érdemes ezt is mérlegelni. Horváth Károly Ugyanarról a területről mák és sárgarépa Diákok is segítenek a betakarításban Somogyjádon Kétszer és kétféle termést adott az idén a somogyjádi termelőszövetkezet egyik hatholdas táblája. A tavasszal, a vetés idején arra gondoltak, hogyan hasznosíthatnák jobban a termőföldet anélkül, hogy az egyik növényt a másik betakarítása után kellene elvetniük. Elhatározták hát, hogy a mákkal együtt sárgarépát is vetnek ugyanarra a területre. A hárem növénytermesztő brigád között egyenlő arányban felosztották a hat holdat, s így végezték a növényápolást. A mákot augusztusban letakarították a tábláról. Összesen mintegy tizenöt mázsa termett. 16 mázsa mákgubót értékesítettek, mázsánként 150 forintért. A szövetkezeti gazdák feléért termelték a mákot, ezzel együtt a mák között zöldellő répát is gondozták, de azért már nem kaptak külön díjazást. Viszont 5—7 kiló mák jutott egy-egy családinak. Elégedettek is vele, s azt kérték a szövetkezet vezetőitől, hogy jövőre még több mákot vessenek az ideihez hasonló módon. Miután a máktól megtisztították a táblát, ott maradt a sárgarépa, és most szedik. A termés nagyon szép, egyik-másik sárgarépa akkorára meghízott, hogy vetekszik a takarmányrépával. A szedésben a helyi központi általános iskola felső tagozatos tanulói is segítenek. A diákok egyébként állandó segítői Somogyjádon a Iskolások válogatják a paprikát. HOGYAN LÁTTA AZ ÁKF? Emelkedett a Balaton-^art ellátásának színvonala, de még mindig sok volt a szabálysértés Neichel Lajostól, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség vezetőjétől arról érdeklődtünk, hogy a balatoni szórakozóhelyek és a megye kereskedelmi hálózata mennyire elégítette ki a nyáron az üdülök igényeit. Emelkedő színvonal, megoldásra váró feladatok Az AKF megyei vezetője elmondta, hogy az előző évekéhez viszonyítva az idén színvonalasabb volt az ellátás. Az új ABC-áruházak, az ön- kiszolgáló éttermek zavartalanabbá tették az üdülők, turisták pihenését, kevesebb voh a panasz. Még a legnagyobb szezonban is — apróbb hibáktól eltekintve — csaknem kifogástalan volt a kenyér-, a szikvíz- és az üdítőital-ellátás. Néha — főleg Balaton- bogláron és környékén — gondot okozott a sörhiány a vasút értetlensége miatt. A nagy személyforgalomra való hivatkozással a sörszállító vagonokat nem fogadták, csak Boglártól ötven kilométerre, s ez lassította az üzletek, a vendéglők ellátását, ráadásul növelte a szállítási költségeket. A nyári tapasztalatok alapján módosítani kell az éjszakai szórakozóhelyek nyitva tartását. Az olyan bároknak, mint a siófoki Tünde vagy a földvári Keringő, legalább hajnali 4—5 óráig nyitva kellene lennie. Hiányolják — elsősorban a külföldiek —, hogy erekben a bárokban nincs műsor. A zenét, illetve az egy táncdalénekest keveslik, szórakoztató műsorokat kémek. A zöldség- és gyümölcsellátás az idén nem volt kielégítő. A jövőben más megyékből is kell hozni a Ealaton- partra kifogástalan minőségű zöldséget, gyümölcsöt. A halpusztulás megnehezítette az éttermek és az üdülők konyháinak ellátását. Főleg keszeg és süllő volt kevés. Szükség lesz új termelő cukrászüzemekre, hidegkonyhákra. Siófokon ezek hiánya igen nagy gondot okoz. A gyáraknak pedig arra kellene fölfigyelniük, hogy nem szívesen vásárolják az emberek az üveges konzervet, mert könnyen törik-, emiatt nehéz a szállítása és tárolása. Választék — papíron Igen sok étterem vezetője kirakatétlapokat készített. Ezeken gyakran 20—25 féle ételt is feltüntettek, a valóságban azonban még ennek fele sem volt. Az ilyen ügyeskedő vezetőket figyelmeztetni kellene. Az üdülők alig találkoztak a nyáron mozgóárussal, legföljebb a fagylaltot kínálták, de nem vittek a strandotoknak üdítő italt, szendvicset stb. Érdemes lenne tanulmányozni és alkalmazni a moz- góárpsítás modem formáit. Súlycsonkítás, minőségrontás Három országos és hét helyi jellegű vizsgálatot tartottak az idén a Balaton-parton. Négyszázegy vendéglátóhely százegy kiskereskedelmi bolt és negyvenhárom magánkereskedő, illetve kifőzdés munkáját vizsgálták meg az ellenőrök. Ennek nyomán 190 dolgozót megbírságoltak, huszonhat kapott írásbeli figyelmeztetést, négy ellen pedig bűnvádi eljárást indítottak. A vendéglátóiparban öt, az élel- misrerkereskedelemben pedig két százalékkal tapasztaltak több szabálysértést — súlycsonkítást, árdrágítást, minőségrontást —, mint az előző évben. A szabálysértők kilencven százaléka idénydolgozó volt. Több helyen nem tartották meg azt a rendelkezést, hogy a zenekezdet előtt felszolgált ételt .és italt kifizettessék, később persze — »feledékeny- ségből« — mindent zenés áron számoltak. Új jelenség volt, hogy fizetőnek, pultosnak 18 éven aluli fiatalokat alkalmaztak, mert az általuk elkövetett szabálytalanságokért sem őket, sem pedig s vezetőket nem lehetett felelősségre vonni. így például a siófoki. Motel Étteremben egy 17 éves leány' mérte a rövid italt, s két fél deci konyaknál 3,64 forinttal károsította meg a vendégeket. A siófoki Hableány Étteremben Baranyai Kálmán fizető július 10-én 6,40 forinttal, július 18-án 10,40 forinttal számolt többet. Bűnvádi eljárás indult ellene. Szentiványi Györgyöt, a siófoki Matróz Étterem fizetőjét azért bírságolták meg 500 forintra, mert 6,90 forinttal fizettetett többet. Az ÁKF két alkalommal vizsgálta meg a feketekávé minőségét, s először 33, másodszor 30 százalékos minőségrontást észlelt. Különösen kirívó eset fordult elő a fo- nyódi ABC-áruházban, ahol" egy 17 éves kávéfőzőnő 44 százalékos minőségrontást követett el. Dicséret a jó munkáért Találtak azért jó kávét is: a fonyódi gombában, a fenyvesi Kupa Vendéglőben és a földvári Keringő Bárban kifogástalan volt a fekete. Máshol is tapasztalták az ÁKP ellenőrei, hogy a vendéglátó- ipar és a kereskedelem dolgozói azon fáradoztak, hogy az üdülők elégedetten távozzanak a Balaton partjáról. Igen örvendetes változást észleltek az iparcikk-kiskereskedelemben ; csökkent a szabálysértések száma, mert jól választották ki az idénybolt- veretőket, s rendszeresen, alaposan ellenőrizték az üzletek dolgozóinak munkáját. Tizenegy dolgozót részesített dicséretben az ÁKF vezetője — köztük a siófoki Balaton Étterem Fábián István vezette brigádját meg a balatonszár- szói Kicsi Eszpresszó dolgozóit —, mert hiba nélkül látták el feladatukat. Évek óta visszatérő gond, hogy az idénydolgozók nagy résre a Balaton-partot szabad zsákmányterületnek tekinti. Miniszteri rendelettel kellene kötelezni más megyéket, hogy becsületes, a szakmában jártas vendéglátóipari és kereskedelmi dolgozókat engedjenek a szezon idejére a Bala- ton-partra. Olyan embereket, akik innen visszatérve a szakmában maradnak, s ezért nem mindegy nekik, h~$sy rr'lyen minősítéssel tó -«k hrza. Szalai László tsz-tagoknak. A nyáron a KlSZ-fiataloknak a gabona- összehordásban vették nagy hasznát, az iskolások a kertészetben serénykedtek. Munkaegységeikre mindennap fölvehettek a tsz-irodán a 29 forintot. A múlt héten körülbelül kétszáz iskolás dolgozott a szövetkezetben: szedték a sárgarépát, a céklát, a paprikát, és válogatták a hagymát, a nagyobbak pedig almát szüreteltek. A tanárokon kívül ott voltak a gyerekekkel a tsz-ta- gok is, és megmutatták, mit hogyan kell csinálni. Az iskolások segítsége enyhített a szövetkezetiek betakarítási gondján, ugyanis ez idő alatt az asszonyok többsége cukorrépát szedhetett. A kertészet és a gyümölcsös termésének le- szüreteléséből, válogatásából alaposan kivették részüket az idén a somogyjádi iskolások. Artliur MHIer-kiállüás Az 50 éves Arthur Miller címmel rendezett kiállítást a Latinka Sándor Művelődési Ház. A megnyitó előadást Kelemen Elemér, a Tanítóképző Intézet könyvtár- vezetője tartotta. A kiállítást helyi anyagokból állították össze, a vitrinekben Miller könyveit, színházi plakátjait és fotóit mutatják be megjelenésük és bemutatásuk sorrendjében. A megnyitó több mint száz érdeklődőt vonzott, s estig csaknem ezren nézték meg a kiállítást. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár műszerüzeme szerelési részlegéhez vidéki munkahelyekre KÜLSZOLGÁLATOS MUNKAKÖRBE ,zgnnali belépésre ceres lakatos, csőszerelő, villanyszerelő, autogén-, viilanyhegesztő szakmunkásokat és segédmunkásokat. állást biztosítunk, .ientkezés a vál- alat munkaügyi sztályán: Budapest, XVIII.. Gyöm- rői út 79—83. (5367)
