Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-17 / 245. szám

icr-MS'ZMP MEoVf! FUTOTT J! AGA EÍ>A MCGVE’l T A MACS'- L A P J A Falusi továbbképző iskolák Új feladatok előtt a Somogy megyei Pályaválasztási Tanács AZ UTÓBBI ÖT ÉVBEN 14 741 ember ment el a me­gye falvaibái. Közülük 5860- an Kaposvárra, 8881-en pedig az ország más vidékére köl­töztek. Kívülük nyolcezren ingáznak más megyébe. A legutóbbi fölmérések szerint a megyében 10 353 hatvanöt évesnél idősebb férfi dolgozik a megye termelőszövetkezetei­ben. Míg a 21—39 évesek szá­ma 6681, a húszévesnél fiata­labbak száma csak 294. Még rosszabb a női munkaerők aránya. Hatvanévesnél idő­sebb 14 210, 21—39 év között pedig 5247 nő dolgozik a fez­ekben. Nem kis gond ez! A számok arra figyelmez­tetnek, hogy az idős, kiörege­dő emberek rendkívül ma­gas aránya miatt a vártnál gyorsabban csökken majd a mezőgazdasági keresők száma. Somogy mezőgazdasági me­gye. Ezért fontos most a ki­öregedőket fiatalokkal pótolni. Másrészt a fejlesztés is meg­kívánja, hogy fiatal, képzet­tebb, műveltebb munkaerők kerüljenek a mezőgazdaságba. Ahhoz, hogy a mezőgazdasági dolgozók létszáma a harmadik ötéves tervben csak mérsékel­ten csökkenjen, a számítások szerint az szükséges, hogy az iskolát végző falusi fiatalok­nak legalább a fele a mező- gazdasági életpályát válassza hivatásul. Négy község két­száz nyolcadik osztályos tanu­lóját kérdezték meg többek között arról, hogy mi szeret­ne lenni, mit ért mezőgazda- sági pálya alatt, szeretne-e a mezőgazdaságban elhelyezked­ni. A kérdezettek kilencvenöt százaléka az iskola elvégzése után nem akar a faluban maradni, még a maradék öt százalék sem, akik pedig a mezőgazdasági pályára hajla- iriosnak érzik magukat. Egy példa arra. hogy a falusi fia­talok érdeklődése csekély a mezőgazdasági pálya iránt, s ezen feltétlenül változtatni kell. EHHEZ OKTATÁSUNK­NAK az eddiginél hatásosab­ban kell a falusi fiatalokat a mezőgazdasági pályák felé irányítani. A Somogy megyei Pályaválasztási Tanács leg­fontosabb feladata is ez. A megye munkaerőhelyzetének, -igényének alapos ismereté­ben, az igények és lehetőségek egyeztetésével kés"1"’ t el mun­katervük. Az iskoláztatási programban legfontosabb he­lyen áll a népgazdaság mun kaerő igénye. A fiatal szak­ember-utánpótlás biztosításá­ra a következő években nö­velni kell a szakmai képzést nyújtó iskolák számát és je­lentőségét. Javasolták — mert célsze­rű volna. —, hogy bővítsék a hagyományos mezőgazdasári szakmunkásképzés rendszerét, a falusi továbbképző iskolákat pedig mezőgazdasági szakok­tatási intézményekké fejlesz- szék. Ezek az iskolák a két év alatt például az egyszerű szakmunh - szakmákra vagy a bonyolultabb betanított szak­mákra képezhetnék a fiatalo­kat. A tanulás befejezése után ezek a képzettebb és érettebb fiatalok nem okoznának any- nyi gondot, mint az általános iskolából kikerült tizennégy évesek. Számolnak azzal is, hogy a technika, a tudomány mindinkább behatol a mező- gazdaságba, átp’akí*' ■ a föld­művelést. a növénytermesz­tést, az állattenyésztést. Ez a jelenleginél nagyobb felké­szültséget, általános művelt­séget igénye! a mezőgazdasági dete-z ktri. Az az étettsé.sí­zett fiatéi; ski a korszerű mező- d is ereteket a szakrrvn’ eset’'’- a betanított i 1 *’ 's szín' Ián elsajátítja, sok hasznot hait­hat a mezőgazdaságban, és I jól hasznosíthatja a középis- ' kólában szerzett ismereteit, különösen akkor, ha megfelelő gyakorlati oktatásban része­sült. Nem új feladata a Pályavá­lasztási Tanácsnak, de válto­zatlanul nehéz lányok számá­ra biztosítani a szakképzés lehetőségét. A tanév végén várhatóan 1421 általános is­kolát végzett tanulót kell el­helyezni. Kétharmaduk lány. A fölmérések szerint 226 lány nem tanul tovább, és nem ál­lítható munkába. Az érettsé­gizettek között 188 lánynak nem lesz munkavállalási és továbtanulási lehetősége, hi­szen a kereslet nincs arány­ban az elhelyezésre várók számával. A városba igyekvő fiatalokat a munkaközvetítő iroda nem fogadja, igyeksze­nek otthon tartani őket, a munkába irányítást helyben kell megoldani. A KÖZELMÚLTBAN a megnövekedett feladatokról tárgyalt a Somogy megyei Pá­lyaválasztási Tanács. Tervek, elképzelések, tapasztalatok kerültek szóba. A szokásos évi pályaválasztási tájékozta­tó füzetet az idén szeretnék hamarabb és nívósabb formá­ban eljuttatni az iskolákba és a szülőkhöz. A szakma szép­sége címmel kiállításokat ren­deznek az iskolákban; szak­munkás—diák találkozókat, üzemi látogatásokat szervez­nek. Az osztályfőnökökre tá­maszkodva hozzák közelebb a gyermekekhez a munkát, a különféle szakmákat. Szeret­nék elérni, hogy megbecsült pálya legyen a mezőgazdaság is. Ne csak a közepes rendű tanulók jelentkezzenek az ilyen jellegű középiskolákba (mert gimnáziumba úgysem veszik fel őket, hát majd itt jók lesznek;..). Másrészt, a gimnázium után nemcsak fő­iskolára lehet menni, hanem szakmunkásképzőbe is. A Pályaválasztási Tanács tervei megalapozottak. Felké­szültek teljesítésükre is. De ehhez a pedagógusok segítsé­ge, a szülők megértése is kell. S. Nagy Gabriella Őszi árleszállítás — Veszek magamnak egy lókaparó kefét. —i De hiszen neked nincs is lovad! —1 Tudom, de úgy leszállítot­ták az árát, hogy vétek len­ne kihagyni egy ilyen alkalmat. Tánc a komoly zenében Az ifjúsági hangversenysorozat első előadásáról Csütörtökön délután tartat­ták meg az Országos Filhar­mónia ifjúsági hangverseny- sorozatának első előadásai Tánc a komoly zenében cím­mel a Latinka Sándor Műve­lődési Házban. Az ifjú bérletesek szép számmal jelentek meg a hangversenyen. Az élénk tár­salgás, szaladgálás, nyugta­lanság egy pillanat alatt né­ma csönddé, várakozó figye­lemmé változott, mikor szét­nyílt a függöny. A hangver­senyhallgató gyerekek fegyel­mezettsége jó példa lenne a felnőtt és érett fiatalokból ál­ló közönségek számára is. Varga Károly, a műsor ve­zetője remekül beszél a gye­rekek nyelvén, gondosan föl­épített ismertetője érdekes fordulatos, könnyen elsajá­títható volt. Lélektani szem­pontból is kifogástalanul ve­zette végig ezt a másfél órát Egy-egy tréfás mondatával s azzal, hogy közvetlenül, cinko­san összekacsintott a közön­séggel, nevettetve többet ért el, mint a legszigorúbb fi­gyelmeztetés vagy a legoko­sabb magyarázat. Mikor a közönség figyelme kér tett lankadni — ami másfél óra múltán gyerekeknél szinte ter­mészetes —, akkor egy ügyes fogással addigi fegyelmükéi dicsérte. Vagy amikor a tánc kezdetéről, az ősember tán­cáról beszélt, nem mulasztot­ta el a célzást néhány mai táncra és mai fiatalra ... Pe­dagógiailag is hasznos voll összekötő előadása, a kontak tust mindvégig fenntartotta a közönséggel. A hangverseny közreműkö­dői — Lehotka Gábor orgona­művész, Bacher Mihály zon­goraművész — őszinte kedvvel és alázattal muzsikáltak, nem éreztünk lekicsinylést, hogy »csak« Kaposvárra jöttek, és »csak« gyerekeknek játsza­nak. A hálás közönség szívesen látta volna többször a színpa­don a zenét illusztráló tánco­sokat. Böröczki Annamáriát és Réti Ernőt, a Duna Mű­vészegyüttes szólótáncosait. A műsorban — tán sürgető ide­je miatt — kevés helyet kap­tak. s ezt hiányolták a gye­rekek is. Az Országos Filharmónia idei első ifjúsági hangverse­nye betöltötte hivatását. Szó­rakoztatva tanított és nevelt Szívesen láttunk volna több gimnazistát a nézőtéren. S. N. G. r/)(ipn Sok emberrel hozott már össze az élet. Közülük egy­re mindig nagyon szívesen gondolok. Talán tőle tanul­tam a legtöbbet: azt, hogy az emberben mindig hinni kell. Ezen az őszön lesz hat éve, hogy megismertem. Hi­degre fordult már az idő, a járókelők fázósan siettek a falu utcáin. A tanácsház tetején harsogott a hango­san beszélő, népnevelők jár­ták a házakat. Véletlenül csöppentem be egy szen­vedélyesen vitatkozó cso­portba. — Nem megy. Az isten­nek se. Már tizedszer ke­restem, de mindig elbújt — gesztikulált hevesen az egyik borostás arcú, fáradt tekintetű népnevelő. > Mit lehet tenni? Szó­ba se áll velünk! Bujkál­jon a... A csoport vezetője körbe­nézett, és tréfásan hunyo­rított a szemével: 1—1 Ki vállalná? — Menjen a Papa — mondta valaki. — Ide már az ő türelme kell... Akkor jegyeztem meg egy mondatát. Szelíden zsörtölődve mondta: —Mikor tanuljátok meg, hogy a hitet nem lehet la­pátolni! ... Néhány nappal utóbb mások mondták, hogy a Pa­pa három napig beszélgetett annál a családnál. Szóba jött ott minden, csak éppen az nem, amitől a gazda legjobban tartott. Minden napon nagyobb barátsággal váltak el egymástól. A ne­gyediken hiába várta a gaz­da Papát. Délig még tűnő­dött, akkor keresni kezdte. — Azt az ősz hajú, nagy­papa formájú munkást... azt hol lehet megtalálni? — Miért keresi? — fag­gatták a népnevelők. — Azért — válaszolt aka­dozva a gazda — , mert el­felejtett valamit. Nekem nem adott belépési nyilat­kozatot. — Adunk mi — mondták nevetve a többiek, de a gazda határozottan elhárí­totta a szívességet. — A magukét megköszö­nöm, de én csak tőle foga­dom el. Csak azt írom alá, amit ő ad nekem... Azóta sokszor jártunk együtt, gyakran beszélget­tünk. Így tudtam meg, hogy Papa sohasem ismerte a szüleit. Menhelyi gyerek volt. Budapesten tanulta ki a cipészszakmát. Erre még ma is büszke. A Tanácsköz­társaság alatt Jászberény­ben termelési biztos volt, utána sokáig álnéven élt. Egészen fiatalon vállalta a harcot. Bélyegárusa volt a Vörös Segélynek. Egyszer már a nyomában voltak, s hogy ne legyen bizonyíték, lenyelte a bélyegeket. Volt tömbparancsnok Bu­dapesten. Választási biztos Vas megyében és Sopron környékén. Tizenhét éve jött Somogyba. Siófokon lett pártmunkás. Hét éve a megyei pártbizottságról ke­rült nyugdíjba. Akkor pár napig gyötrődött. Nehéz volt csak pihenni. Nem bír­ta. Megbízást, pártmunkát kért. — Bármit, csak tehes­sek ... Hét éve foglalkozik mun­káslevelekkel, panaszaikkal. Nincs olyan falu a megyé­ben, ahol ne ismernék. Egy­kori harcostársai közül ke­rült ki vezérigazgató és mi­niszter. Papáról a minap ezt mondta egyik ismerő­söm: — Hétköznapi kommunis­ta! És meg is magyarázta: — Olyan ember, akit önkéntelenül tisztelni kell... A legtöbben így ismerik: Papa. Száméi Dezső nyugdíjas pártmunkás ezen a napon töltötte be S6. életévét. Ez a pár sor kézfogás, köszön­tő mindazok nevében, akik tanultak tőle. — thr — Családi viszály ntiait népgazdasági kár? Egy magánkézben lévő raktárt bérel a Somogy— Zala megyei Vas- és Műsza­ki Nagykereskedelmi . Vál­lalat A Nádor és a Kisfa­ludy utca sarkán levő, csaknem négyszáz négyzet- méter alapterületű épüle­tért havi 9ÖÍ) forintot fizet­nek. Ezt a pénzt ifjú Molnár László, az épület tulajdono­sa kapja. A raktárhoz vezető út a fiú apjának tulajdonában van. Id. Molnár a napokban megállította, illetve való­sággal kizavarta udvarából a nagykereskedelmi vállalat rakodni akaró dolgozóit, mondván: Nem hajlandó eltűrni, hogy a raktárhoz az ő tulajdonán keresztül közlekedjenek. A vállalat vezetői úgy tudják: apa és fia nem tud megegyezni, hogy' milyen arányban részesedjenek a Vége az üdülőszezonnak 900 forintból. Id. Molnár 200 forintot, kér, fia viszont csak 100 forintot hajlandó adni. A nagykereskedelmi vál­lalat vezetői levélben fel­szólították id. Molnárt, hogy ne akadályozza munkáju­kat, és ne nehezítse az el­látást, de ő még nem vála­szolt. Addig kénytelenek a drága iparcikkeket a sza­badban, az időjárás viszon­tagságainak kitéve tárolni, jóllehet van bérelt, megfe­lelő raktáruk, csak éppen nem hasznosíthatják. Megengedhetetlen, hogy családi viszály miatt a nép­gazdaság károsodjék. Old­ják meg a vitát egymás kö­zött, s ne akadályozzák a Vas- és Műszaki Nagyke­reskedelmi Vállalat mun­káját. Sz. L. SOR.OK Különbség Az utcán egy férfi áll kis kutyával. A kutya nyakában »Segítsenek a világtalanon« feliratú táb­la lóg, s előtte egy kis tál fekszik a földön ado­mányokkal. Az egyik járókelő pénzt helyez a tálba, s a követ­kezőket mondja a koldus­nak: — Nincs aprópénzem* öt centet teszek a tálba* és hármat visszaveszek. — Mi az, hogy öt centet? ön csak két centet adott! — Hiszen ön lát?! Ez csalás! — Semmiféle csalás, a kutya vak, és nem én! • * • Válasz A tanulóvezető a követ­kezőket kérdezi a szerelő­től: — Ha óránként 100 ki­lométeres sebességgel ha­ladok, vehetek 180 fokos kanyart? — Semmi akadálya uram, de csak egyetlen egyszer életében. * * * Nehéz helyzet A lakástulajdonos a fia­tal albérlőhöz: — Tegnap késő este egy nő járt magánál, pedig vi­lágosan megmondtam ön­nek. ho'fv nem egyezem bele idegen hölgyek láto­gatásába. — A menyasszonyom volt — Miért nem mutatta be akkor nekem? — Sajnos, még nem tu­dom a nevét. * • • — Madame! — mondja a kétségbeesett komoma. — Valami szörnyűség tör­tént az úrral! —• Az isten szerelmére! Hol van? — Ájultan hever a dol­gozószobában. Az író­asztalán egy napírdarab és egy nagy csomag van. — Hozza ide, megküld­ték a nercbundámat • • • — Mi az oka a sok vá­lásnak? — Mindenekelőtt a sok házasságkötés. ♦ * * — Az ön fia még min­dig tanul? — Igen; tetszik tudni, orvosnak készül, hadd húzza, ameddig tudja az egyetemen, hiszen a bete­gek iobban bíznak az idős orvosokban ... * * * Evek múltán találkoz­tak az iskolatársak: — Hogy élsz? — Ne is kérdezd! Fele­ségem elhagyott egy pos­tás miatt, fiam fiatalkorú bűnöző, a bank, amely­ben elhelyeztem megtaka­rított pénzemet, csődbe jutott, — A mindenét, te az­tán peches ember vagy. S mit csinálsz? — Ugyanazt, amit évek­kel ezelőtt, szerencseamu­letteket árulok. — Halló, Beiker. Miniszt -ixum? Van két darab gumi­matrac eladó, nem érdekli önöket? Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivatalinál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra \2 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca •.

Next

/
Thumbnails
Contents