Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

SOMOGYI NÉPLAP 10 ▼asárnap, 1965. szeptember IX ,gy emberi alak fe­küdt kinyúlva az úton. Barna por lepte el, mintha a sivatag a végakara­tát teljesítette volna. Az egyiptomi járőr jeepje hirte­len fékez, homok csap fel utána. A katonák leugr'lnak a kocsiról, és közelednek. Az alak csakugyan ember — egy halott. Az esetről a jelentések szá­raz fogalmazásában így szá­mol be a járőr parancsnoka, Soliman rendőr hadnagy: »Június 11-én, miután el­hagytuk a Siwa oázist, reg­gel 6-kor az 5. számú úton cirkáltunk, az El Kattara-i medence felé. Kilenc óra körül egy holttestre buk­kantunk. Ruhával nem ta­kart felsőt»stét a nap el­égette. Mellette sapkát, zseblámpát. távcsövet, egy kis táskát, ezüstmmirba csom-oolt saitd.arabnt és hét il-es konzervdobozt tn­láltifrU Az elb'—tsit zsebé­ben Günter Wanderschek névre szőlő szem élni igazol­ványt volt. aki 33 éves és a kairói TZoiosion revüiönév- pvár tisztviselőién. De a ielan-Ms ezrei méz nem feleződött be. F«v fél- Tpertoier) ember nvflván nem sétál egyedül a sbrotaeban Lábnvomal 1ő1 látogattak a homokon, nem V«Tlett, m■'o mint ért kŐTretnl tT^rala Trtln- méterrel tá^ralaV»b bolttectal- folrfldtelr ptrxr fánfi és e r,., — X »Az asszonyon egyrészes fürdőruha volt — folytatja jelentését Soliman hadnagy. — Ruháját gondosan össze­hajtotta és a feje alá tette, Szomjhaléi a sivatagban keze a mellkasán Szemei lecsukva A volt. I utazást tett Egyiptomban, útra, bár igaz, hogy leégette a bőrt az arcáról. Néhány méterre tőle egy összezsugorodott férfit ta­láltunk. Ruházata csak egy ingjál és egy shortból ál­lott. Arcának balfelén ha­rapástól származó sebeket találtunk, amelyek valami állattól származhattak.« Ezután a kis turistatáska leltára következik, benne a fényképezőgép, a tisztálkodó- szerek és a személyi igazol­vány: Gudrun Böhme 27 éves, Klaus Böhme 28 éves, mind­ketten Kairóban laktak a Sheria Mohamed Farad utca IIP. alatt A rendőrök most már a gyászos terhükkel folytatták az utat észak felé, Marsa Matrouh irányába. • « • Meadi — Kairó egyik kel­lemes Külvárosa — volt a la­kóhelye Wanderscheknek. Ezen az estén gondtalanul zárta be maga után a lakás ajtaját, felesége és lánya né­hány nappal azelőtt utazott el vakációra, haza, Németor­szágba. Ma este Böhmékkel vacsorázik. Böhmék is ked­velik a látogatót, és legalább egy kicsit odahaza érzi ma­gát az ember, a honfitársai között. Günter Wanderschek kollégáját, Reinhold Rimmet és feleségét is magával hozta, így tehát szép számmal ülik körül az asztalt. Valamennyit Egyiptomhoz köti a munkája. nap siwa költői szépségű hely a »Sajnálom, önök nem me­hetnek tovább. Az út folyta­tását megtiltom«. A teveőrjá­rat hadnagyának hangja ud­varias, de határozott. Június 4-ét írtak ekkor, s a kis csa­pat már 120 kilométerre van El Alameintől, melyet 6 óra 30-kor hagytak el. Előttük jobbra, délnyugatra a cél, SS- wa — 300 kilométerre. Két lehetőségük van: folytatni az utat az El Kattara-medence mentén mindig jobbra, a széltől fellazított, rendkívül veszélyes homokúton, vagy mást választanak. A tevés őrjárat, amely megállította jünk el Siwába, nézzük meg lsehek, aki korábban már több ‘ őket, más lehetőséget javasol. sivatagban. Kis ta/ait pálma­fák szegélyezik, és ezer for­mában pompázik itt a termé­szet. Igaz, most már vasút is vezet hozzá Kairóból, de ők erre a megoldásra még- csak nem is gondolnak. Sőt a Kairó—Siwa karavánutat is elvetik. »Tudom, hogy vala­mikor vezetett egy út, amely El Alameinből indult. Meg­hívlak benneteket ennek az útnak a felfedezésére.« Böhmék beleegyeznek. Rein- hold Rimm is helyesel, ha­nagy lelkesedéssel. Gyors előkészületeket nek. Harmadikén kora gél indulnak, hogy még nap­szállta előtt El Alameinbe érjenek. Itt nem maradnak, csak másnapig, hogy teljesen befejezzék az előkészületeket Vidámak valamennyien. Reinhold Rimm azt írta ap­jának: **Elindulunk, hogy át­szeljük az El Kattara-i me­dencét, amely a tenger szint­je alatt fekszik. Miután sem út, sem vasút nem vezet raj­ta keresztül, legalább 300 nem képződménye — a tenger szint­je alatt elhelyezkedő medence, tesz- valamikor édes-sósvízű tó v ,lt. reg- De a talaj szilárdsága csak lát­szat Egy eldobott kemyérvég itt azonnal lemerülhet, ha egy kicsit súlyosabb. Ezen autózni kész öngyilkosság! bár a felesége tart a rettene- kilométert iránytűvel teszünk meg. Ez az utazás valóban kalandosnak ígérkezik. Ne aggódjon, jól fölszereltük magunkat. Következő leve­lemben részletesen beszámo­lok az útról. Ez egyébként az ■utolsó kirándulásom lesz a vakáció előtt. tes melegtől, s ő egyébként sem akarja elhagyni kicsi gyermekét. A társaság benjáminja, Hans Hauser is igent mond. ö 27 éves, és egyébként arab tolmács. A további két ven­dég Gunter Steding és Dieter Benzinger is vállalkozik az ,Az út folytatását megtiltom' Siwa, a csodálatos oázis »Azt javaslom, hogy Pún- I ezt a rendkívüli szépségű kösdkor mindnyájan men-\ oázist- — mondta Wander­Azt, hogy forduljanak vissza, és menjenek inkább Marsa Matrouh felé, a - hivatalos úton. Wanderschek a harma­dik megoldást választja: át­hatolnak El Kattarán, s így érik majd el a hivatalos utat — anélkül, hogy akár egy fél fordulatot is tennének visszafelé. Az El Kattama medencéje... Itt nem vörös a Romok. Amed­dig a szem ellát, sima tükör, s vakítóan veri vissza a fénysu­garakat. A talaj sima, szik­kadt, kristályosodott só és magnézáumrétegek borítják. Ez a félig (kiszáradt mocsár — Észak-Afrika oly jól ismert A kevésbé fanatikus Steding és Benzinger már nyugtalan­kodik. Legokosabb volna vas­úton menni — mondják. Ste­ding egyébként nem is érzi ma­gát teljesen egészségesnek, fej­fájásra panaszkodik, ök végül is visszafordulnak. De a csoport többi tagja együtt marad, hogy végrehajt­sák a kalandos átkelést. Be­szélnék, vitatkoznak a íi'zttel — és saját felelősségükre neki­vágnak az érintetlen végtelen­ségnek. Kutyája megharapta, hogy fölébredjen »A helyzet nem valami ró­zsás. A bátorság lassan elhagy bennünket. Van még nyolc liter vizünk és öt kis doboz konzer- vünk. Ma reggel óta mindösz- sze 3 kilométert tettünk meg.- Ezek Wanderschek papírra ve­tett sorai. Pünkösdvasárnap óta a sivatag »»úttörői-“ már a második napja élik kálváriá­jukat. Alig tettek meg néhány kilométert a medence csalóka talaján, amikor Wanderschek Volkswagen 1500-asa recseg­ni, ropogni kezdett, s aztán tengelyig ült az ingoványbán. Három órát dolgoztak a kisza­badításán — 52 fokos hőség­ben! Emberfölötti erőfeszítés­sel sikerült kiemelni a kocsit, elindultak — aztán néhány ki­lométerrel távolabb újból kezdhették az egészet.. . Min­denegyes besüppedésnél egyre inkább beléjük költözött a fé­lelem, a kétségbeesés. Hová menjenek? Hogyan találjanak rá a szilárdabb rétegre? Ott, talán jobbra! De nem, inkább kicsit balra... Böhmék halad­tak elöl a kis kocsival, az job­ban bírta, mint a nehéz 1500- as. De ez nem szabályos, is­mert út. Ez kiismerhetetlen la­birintus, amelyet saját maguk kerestek, amikor elhagyták a Az űrséták távlatai Leonov és White után EGY ÜJSÄG PÁLYÁZA­TOT HIRDETETT: olvasói közül ki találja meg a leg­megfelelőbb elnevezést az •»űrsétára«. A válaszlevelek' ben hemzsegtek az újonnan képzett szavak, így meglehe­tősen nehéz volt eldönteni, hogy kié legyen a pályadíj. Ám az efféle nyelvi nehézsé­gek csupán tréfaszámba men­nek azokkal a valóságos és nagy horderejű problémák' kai összehasonlítva, amelyeket meg kell oldani ahhoz, hogy az űrhajós a fülkén kívül irányítani tudja mozgását, s meg tudja őrizni munkaké­pességét. Enélkül ugyanis el­képzelhetetlen, hogy meg­oldhassuk az űrhajók »égi« összeszerelését. javítását, üzemanyag-utánpótlását. Ugyanígy lehetetlen lefoly­tatni egész sor fontos kísér­letet, s végül, de nem utolsó­sorban, megoldhatatlan az •►űrséták« továbbfejlesztése nélkül az »-űrhajótörést« szen­vedettek megmentése. Leonovot és White-ot »köl­dökzsinór« kötötte az űrha­jóhoz: ennek a »köldökzsinór­nak« a szilárdságától, ellen­állóképességétől függött az Irhajós élete. Ha a zsinór el­szakadt volna, a következ­mények bizonyára a legtragi- 3.usabbak lettek volna. A tervezőmérnökök és az anyag- szakértők ezért Igen nagy munkát végeztek, mire sike­rült megtalálniuk a legbiz­tonságosabb »köldökzsinór« változatot. Erre a célra ugyanis korántsem alkalmas minden anvag. A •►köldökzsi­nórnak« egyszerre kell szi­lárdnak és rugalmasnak len­ni. fontos. hogy az űrhaló tpstébez énre ne foszellék szét, s a vákumban mind a N»d hőhatásának, mind ne- dig — az űrbaió va«v a Föld árnyékában — az igen ala- csonv hőmérsékletnek ellen- állion megőrizze tidnldnnsá­p n*r-< nwe ínl-rí f*cr\T*’rc%r~ft r*^rár­■Pr.lc/PTÓV.nin V»n*yr.rln^V a távIrrWIí&qp? bP^n­rid arnplv^r» A* rvi'PÍnt ínffsfhat- nak az »'»-hajó készletéből az •»hajósnak. AZ ŰRHAJÓS A »KÖL- IDÖKZSINÓR« SEGÍTSÉ­GÉT EL húzódzkodik vissza. Ha történetesen valami bal­eset éri az űrhajóst, amikor a fülkén kívül tartózkodik, űrhajóban maradt társa ugyancsak a »köldökzsinór­nál« fogva hűzza őt vissza a kabinba. Ilyenkor rendkívül veszélyesek a hirtelen moz­dulatok, hiszen általuk nö­vekszik a túlterhelés, más­részt a »köldökzsinór« is megsérülhet. Ml tehát a te­endő? A hirtelen mozdulato­kat megfelelő gyakorlatokkal meg lehet előzni. Ám mégis biztonságosabb, ha a »köldök- zsinór« bevonását automata szerkezet végzi. Egy viszony­lag egyszerű számítóberende­zés megállapíthatja az ehhez szükséges tényezőket, így például az űrhajós tömegét, magának az űrhajónak a tö­megét. kettőink relatív se­bességét az adott pillanatban a »köldökzsinór« feszülési mutatóit stb. Ennek alapién a számítóvén kiadhatná a na­rancsot az automata szerke­zetnek. amelv most már ma­gától vonná be a -»köldökzsi­nórt«. Tehát akár az űrhajó­ban tartózkodó űrpilóta, akár a lebegő társa adia ki a visszatérési ielet, a ieladást követően a többit már a S-yjSmffócfór) nrz S<$rP működésbe lendülő automata szerkezet végzi. A számítóberendezés mee- akadálvozhatla azt is. bogy a köldökzsinór« az űrhaió fa­lához érve a súrlódás követ­keztében elszakadjon. A meg­felelő műszerek rögzíthetik p köldökzsinór« és az űrhajó által bezárt szöget, s a számí­tógép az erről folyamatosan kapott adatok alapján megfe­lelő utasításokat adhat ki, amelynek nyomán az űrha­jó olyan mozgásokat végez, hogy a »köldökzsinórral« va­ló kritikus találkozást elke­rülje. Igen ám, csakhogy maga a köldökzsinór, mint eszköz, csupán az első időkben al­kalmazható, miután korlátoz­za az űrhajós mozgását, és a szó szoros értelmében az űr­hajóhoz köti, amelytől nem távolodhat el jelentősen. Ugyanakkor az alkalmaz'sá- nál mindig fennáll a veszély, hogy az űrhajós belegabalyo­dik. DE HA MAR ELVETIK A »KÖLDÖKZSINÓRT«, mi fogja akkor biztosítani az űrhajós visszatérését az űr­hajóba? Az említett pályázat egyik részvevője az űrhajón kívüli mozgásra ugyan az »úszás« szót javasolta, ám az űrben nemigen tempózhat az ember. Legalább is: sem kéz, sem lábmozdulaitokkal nem lehet helyet változtatni. Az egyetlen lehetőség az úgyne­vezett reaktív hajtómű. Még­pedig minden egyes űrhajós számára. White-nak már volt egy rakétapisztolya, ez azon­ban a jövendő hajtóműnek még csak a legegyszerűbb, legprimitívebb változata, mi­után a rakétapisztolyt kézben kell tartani, holott az űrhaión kívüli munkánál az űrhajós­nak mindkét kezére szüksége lesz. Ezért a jövőben a haj­tóműveket az űrhajósok űr- ruhájához kell erősíteni, még­pedig úgy, hogy a kicsapódó gázok ne veszélyeztessék az űrhaiós védőruháját. De eevetlen hajtómű nem is lesz elég. hiszen az űrhajósnak több iránvban kell mozognia, s ugyanakkor testét Is meg­határozott súlyponti ténye­zőkhöz kell Igazítania. A haítóműveket az űrhajósok vállán, esetleg kesztvűién le­hetne elhelyezni. Ne feled- íük. a hajtómű nem lesz new: a súlvtalanság állapo­tában már kicsiny impulzus is elég ahhoz, hogv biztosít­sa az űrhaiós helyváltozta­tását. Voltaképpen tehát mlkrohajtóművekről van szó, miután tolóerejük mindössze néViánv grammos. Nagyobb erőre nincs szükség, de ká­ros is lenne, mert a hajtó­művek túlságosan felhevülné- nek, s emellett több üzem­anyagot emésztenének fel. A MIKRO-H AJTÓMÜVE­KET MAGA AZ ŰRHAJÓS VEZÉRLI MAJD. Ha például előre akar haladni, azokat a hajtóműveket kapcsolja be, amelyek csövei hátrafelé néz­nek. A bekapcsolás idejét az határozza meg, hogy az űrha­jósnak milyen sebességgel kell helyet változtatnia. Ami­kor eléri a tér megadott pont­iát. az űrhajós maga is fé­kez, mégpedig úgy, hogy most már azokat a hajtóműveket kapcsolja be, amelyek csöve előre néz. Igen ám, de ho­gyan történik majd maga a ki- és bekapcsolás? A leg­egyszerűbbnek az a fogan­tyúmegoldás látszik, amelyet a modern repülőgépeken is alkalmaznak. Csakhogy ez legalább annyira kényelmet­len az űrhajósoknak, mint amilyen kényelmes a terve­zőknek. Először is leköti az űrhajós kezét, holott, mint már mondottuk, az űrhajós­nak különböző feladatok meg­oldásához arra van szüksége, hogy kezét szabadon használ­hassa Másodszor pedig ne fe­ledjük, hogy a védőruhába, védőkesztyűbe bújtatott űrha­jósnak határozottan nehezére esik a fogantvúkat igazgatni. Ha az űrhajós keze foglalt is, talán a lábával kapcsol­hatná ki és be a hajtóműve­ket. A védőruha azonban ezt nem teszi lehetővé. Volt olyan elképzelés, hogy az űr­hajós fejének és törzsének egy-egy mozdulatával működ­tesse a hajtóművet. Csakhogy a védőruha Itt ueyancsak el­lensége az űrhajósnak, mert akadályozza a megfelelő mozgásban. Meggondolták azt is, mi lenne, ha az űrhaiós a saiát tekintetével hozná működés­be a hajtóműveket. Ez úgy történnék, hogv külön e célra szerkesztett fényelemek kö­vetnék az űrhajós szemének mozgását, s aszerint kapcsol­nák be a különböző hajtómű­veket. De mi történik akkor, ha az űrhajósnak története­sen félre kell fordítania a fe­jét, hogy megnézzen valamit — hiszen ebben az esetben akkor is működésbe lépnek a hajtóművek, ha erre esetleg egyáltalán nincs is szükség. A kéz, a láb, a fej, a törzs, de még a szem sem vált be: marad tehát a száj. Az űrha­jós nyelvéhez és ajkához kü­lönböző műszereket lehetne erősíteni: ebben az esetben az űrhajós ajkának. illetve nyelvének megfelelő mozdu­latával szabá'-ozná a hajtó­művek munkáját. Csakhogy ez meglehetősen kénvelmetlen megoldás az űrhaiós szá­mára. Arról nem is szólva, hogv a szói ilven lefoglalása akadályozná az űrhajóst az űrhajón maradt pilótával történő telefonbeszélgetésben. Volt olyan javaslat is, hogy az űrhajós egyszerűen fújjon egy érzékeny szerkezetre, amelyet űrsisakján belül he­lyeznének el: a szerkezet hozná ezután működésbe a hajtóműveket. Ez sem a leg­szerencsésebb ötlet. Ez a megoldás ugyanis egyrészt pontatlan, másrészt a lehelet bepárásítja az űrhajós si­sakjának üvegét. A javaslat továbbfejlesztése, hogy az űr­hajós különböző magasságú hangokkal adjon utasítást a hajtóműveknek. Műszakilag ez kivihető is lenne, de vajon akadnak-e olvan abszolút ze­nei hallású űrhajósok, akik éppen azt a hangot tud iák adni. amelyre az adott hajtó­mű beindításához, illetve le­állításához éppen szükség van? Igaz, az űrhajósokat igen alaposan szelektálják. Aki űrhajósnak készül, szám­talan próbát kell kiállnia — de az abszolút zenei hallás, mint követelmény, talán még­is túlzás.. MI TEHÄT a megoldás? Az, hogy az űrhajós szavakat mondjon a hajtóműnek, egy­szerű parancsokat: »Indulj«, ►►Állj«, »Előre«, és így to­vább. Kísérletekkel kimutat­ták, hogy műszakilag kivite­lezhető egy olyan berendezés, amely tíz különböző szó fel­ismerésére kénes, s ennek alapián kiadja a megfelelő utasítást a hajtóműveknek. Az űrhajósok bizonyára örömmel fogadnék ennek az ötletnek a megvalósítását. Nincs hozzá szükség arra, hoPv kezükkel, lábukkal, tör­zsükkel vagy éppen felükkel kénvelmetlen mozdulatokat végezzenek, nem kell forgatni a szemüket, a szájukba sem tömnek műszoreket n«vsze- rűen tagoltan, értelmesen kell kimondaniuk bizonyos szavakat. A szerkezet csak ezekre a szavakra reá ríni f<-ur az űrhaiós tele/rmasszei.-ät+e- tŐRöf nem zavarta. Par?»“ —— űrhajósnak vinvz-mía *--n hogy a szavait »jól megválo­gassa«. amikor társával kap­csolatba lép, nehogy a bűvös parancsszavak is a szövegbe kerüljenek. Jurij Marinyin, az APN tudományos •zemleírója. jól ismert utat. Amikor besüp­pedtek, Gudrun elő. ette a fényképezőgépet, és megörökí­tette az emberfeletti munká­ban levő férfiakat. Ezek majd szép emlékek lesznek később, ha a barátoknak mesélnek ... Nincs menekülés Az utolsó reggelen úgy dön­töttek, hogy Böhmék — mivel úgyis könnyebben tudnak menni — induljanak el, és ke­ressenek valami biztonságot. Tehát csak az 1500-as maradt, s vele Wanderschek, Hauser és Rimm, akik még kísérletez­tek a továbbjutással. Újabb hat kilométert tettek meg. Az­tán végleg megbizonyosodtak: kocsival képtelenek menni. El­hagyták tehát, de az esetleges megmenteknek üzenetet hagy­tak a volánnál: »Böhmék ko­csijának nyomain elindultunk gyalog, hogy megtaláljuk az utat. Köszönet a segítségért, de gyorsan jöjjenek. A hőség ször- nyű.­Szomjúságtól tántorgó lép­tekkel haladtak. Hauser és Rimm nem bírták tovább. Vé­ge. Wanderscheck egyedül folytatja az utat. El is éri a medence szélét. Felkapaszko­dik és itt folytatja az üdvös­ség útját,‘mint az alvajáró. Egyre nehezebb a járás. Ki­merültem el vágódik, s fölkelni már nem tud többé. Utolsó erejével kaparja, egyre karmo- lássza az embertelen homokot. Mindössze 18 kilométerre van a legközelebbi oázis . .. Kábult gyaloglása közben nem lát­hatta, hogy Böhmék is ki­szálltak a kocsiból, és gyalo­gosan menekültek a rette­netes helyről. A kálvária ugyanaz... Előbb Gud­run halt meg. Klaus, a férje annyit tehetett csupán, hogy lezárta a merevedő szemhéja» kát, és a mellkasára helyezte a halott asszony kezét. Aztán ná­la is megkezdődött az agónia. Elnyújtott üvöltés rázta fel. A kutyájuk hangja, A kutya itt sem hagyta el őket. Áz állatok felismerik a veszélyt. Egy ideig nyaldosta gazdája kezét, aztán megharapta, hogy felrázza ... Aztán egy panaszos üvöltés hallatszott. Böhmék, Hauser és Rimm tehát néhány óra különbség­gel haltak meg. Hauser, a leg­fiatalabb, volt az első. Rimm elföldelte őt. aztán sajátmagát is a homokba menekítette vol­na kínjában a kegyetlenül per­zselő hőség elől. Á tragédia beteljesedett. A sivatagi autós őrjárat parancs­noka, Soliman hadnagy Wan­derschek — őt találta meg elő­ször —, és Böhméék holttesté­vel megérkezett Marsa Mat- rouhba. A többieket később ta­lálta meg, kétnapi keresés után. Az eredményt így össze­gezte: »A két kocsit nem lehet kihúzni, azokért hernyótalpas jármüvei Icetl majd menni.­A víz a közeikben volt Amit a riporthoz nem lehet hozzátenni, az az, hogy az utol­só percig reménykedtek a meg- mentőkben — vagy a megmen­tő vízben. S ez nem messze, mindössze 18 kilométerre volt tőlük. Egy amerikai olaitársa- ság ugvanis kutatófúrást vég­zett a közelben. Olajat nem, csak vizet találtak, a víz pedig nem érdekelte ókét. Otthagy­ok az egészet. És később a fúrás tel les szélességében öm- ’eni kezdett a friss víz, s szi- "árvánvos csillogású favat al­kotott a homokban. Ettől alig ogy óra járásnyira iétszódott a szomjhalál szömvű tragé­diája. K. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents