Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-03 / 207. szám

Bolgár újságíró-küldöttség Somogybán--------------- - --------------------­t ■ r »?!' MSZMP MfRVfl r,pr:TT ?4r:í LfyA MEGYE1 TANACS LAPJA Világszínvonalon Nincs múltja, de van jövője Elkészült az egymilliomodik képcső az Egyesült izzó váci képcsőgyárában Naponta 1050 darab. Percen­ként majdnem egy. Ennyi tv- képcső kerül le a futószalagról az Egyesült Izzó Váci TV Kép- eső és Alkatrész Gyárában. A magasban futószalag ha­lad, amelyen — mint kis csil­lék — rácsos kosarak halad­nak értékes tartalmukkal. Em­beri kéz érintése nélkül to­vábbítják az egyik munkafo­lyamattól a következőig a ké­szülő gyártmányokat. — 1959 végén indult meg a képcsőgyártás. Első évi terme­lésünk akkor mindössze 6—700 darab volt. A magyar tv-ké- szülékekbe addig kizárólag külföldi képcsöveket szereltek be — mondja Marton Pál, a képcsőgyártás vezetője. — Je­lenleg évi termelésünk megha­ladja a 260 000 darabot. Ezek modernebbek és sokkal jobbak az első gyártmányoknál. A gyár nemrég ünnepelte az egymilliomodik képcső elké­szültét. Ma már elmondhatjuk, hogy a gyár termékei tökéle­tesen kielégítik a magyar igé­nyeket nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is. Expor­A bolgár újságírók a Pamutfonó-ipari Vállalat egyik szocialista brigádjának tagjaival beszélgetnek. A ké­pen balról az első Ivan Banyev Ivanov. Jobbról a harmadik Petr Pencser Petrov. tálnak Jugoszláviába, Romá­niába, sót kisebb tételeket Nyugatra is. Az üzem korszerű automa­tákkal és félautomatákkal dol­gozik, amelyek nagyobbrészt a Mintagépgyár, illetve a Va- cuumtechnikai Gyár termékei. Minden alkatrészt házon belül állítanak elő, kivéve az üveg- búrát, a ballont, amely egye­lőre még import. De már foly­nak kísérletek belföldi előállí­tására. Az üzemet járva szembeötlő GYÓGYSZERTAR IGTóGriZÉM a fiatalság. Fiatal a gyár. fia­talok a szakmunkások, fiata­lok vezetők. Több szocialista brigád van. A Tyereskova-bri- ,gád például 1960-bam alakult. Már kétszer nyerte el a szo­cialista brigád címet: 1963. és 1964. április 4-én. A juta­lomból közös kirándulásokat szerveztek. A gyárnak nincs múltja, de van jövője. A mérnökök, a technikusok kísérletező ked­vűek. Ennek fényes bizonyíté­ka: egy magyar képcső teije- oítroénye általában 5000 óra, több, mint néhány híres nyu­gati márkás gyártmányé. Aki otthon este bekapcsolja a tv-jét, nem is gondolja, hogy hány ellenőrzésen megy ke­resztül készülékének lelke, a képcső, amíg jónak minősítik. A képcsövek az Orion tv-kbe kerülnek. Az Orion tv-k nagy része pedig külföldre, hogy erősbítséfk a magyar termékek jó hírét. A razgradi Ludogorszka Prav­da két újságírója: Ivan Banyev Ivanov mezőgazdasági rovat­vezető és Petr Pencser Petrov, a kultúrrovat munkatársa nyolc napot töltött megyénk­ben a Somogyi Néplap szer­kesztőségének vendégeként. A küldöttség tagjai tanulmá­nyozták lapunk szerkesztőségé­nek munkáját. A lap vezető új­ságíróival folytatott tanácsko­zásokon kölcsönösen elmond­ták szakmai tapasztalataikat. Ellátogattak Balaton boglárra, s megtekintették az állami gaz­daság gyümölcsösét és szőlé­szetét. Balatonőszödön a ter­melőszövetkezet állattenyész­tési eredményedről beszélgeti tek. Megnézték a Balaton-part és Pécs nevezetességeit. Lerót­ták kegyeletükéit Harkányban a hazánk felszabadítása során hősi halált halt bolgár katonák emlékművénél. Tegnap délelőtt a Pamutfo­nó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárát keresték föl. A gyár munkájáról és életéről Róna Imre igazgató tájékoztatta a bolgár újságírókat. A munka­termekben az Asszony és az Egyetértés szocialista brigádok tagjaival beszélgettek. A küldöttség ma reggel uta­zott el Kaposvárról. Több mint 15000 kilométert futottak külföldön a kaposvári autóbuszok (Tudósítónktól.) A mind élénkebb turistafor­galom egy részét autóbuszok­kal bonyolítják le. Ebben az évben a kaposvári buszokkal is sokan utaztak külföldre. Au­gusztus végéig tizenhárom íz­ben indultak kaposvári autó­buszok külföldre. Bejárták Csehszlovákia, a Szovjetunió, Lengyelország, Jugoszlávia és az NDK legszebb vidékeit. Az ecsenyi tsz tagsága és a bedeg- kériek pl. csehszlovákiai útra ■mentek. A Szovjetunióba egy 1358 km-es útra is kaposvári buszokat indítottak. A leghosz- szabb jugoszláviai út 1345 km volt; a tengerpartot nézték meg a turisták. A kaposvári buszokon kívül a siófokiak is vittek külföldre utasokat. A helyi Építőipari Ktsz dolgozóit egy balassa- gyarmat—rimaszombati útra, a kötcsei Jóreménység Tsz ki­rándulóit pedig Bratislavába vitték. A leghangulatosabb és a leghosszabb útra a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium kirándulói indultak, ök 2137 km-t tettek meg tizenegy na­pos útjukon Csehszlovákia és az NDK legszebb tájain. A kaposvári autóbuszok eb­ben az évben eddig több mint tizenötezer kilométert tettek meg külföldön. OjeMlöiuieltek... Fölemelő és megkapó ér­zékelni az élet első perceit. Életpályánknak is van­nak első pillanatai. S bizo­nyára nem is a pályakez­déskor éljük át ezeket először, hanem sokkal ko­rábban: amikor első be­nyomásainkat megszerezzük a kötelességről, a fegye­lemről, a munkáról. Ilyen pillanatok tanúja lehettem tegnap, amikor a gyakorló- iskola hatéveseit — életük­ben először — tanterembe szólította a szeptember má­sodikat csengőszó... ... A zsibongóban gyüle­keznek szótlan szorongás­sal. Fürtös, lófarkas meg kétcentis hajú fejecskék hajolnak össze, félénk te­kintetük aggódás tükre. »Milyen, mit ígér ez a furcsa, izgalmas, ismeret­len jövő?- Anyu még itt van egy lépésre, de mindig elfordul, és a szemét tör­li... Ez a szőke a rajztáb­láját mutatja. »Egyik olda­lán gyurmázunk, a másikon rajzolunk.­Táskák, vadonatújak, meg­tömve irkával meg könyv­vel. Zso in már n zsibongó, gnyu elköszönt; berreg a \_____________________ _ c sengő, és mosolyog a ta­nító néni. Furcsa valami ez a mosoly. Mint a fény: rá­vetődik mindenkire a sor­ban. Jó meleg, és a nyo­mában más, vidám csillo­gás ül a szemekben ... Tanterem ... Tágas, fé­nyes ez is, padokkal, ahol mindenki leülhet, ahová el­helyezi a táskáját. — ... Én Kasza Istvánná vagyok, másképpen Irén né­ni, tanító néni... Most pe­dig körülnézünk itt, ahol egy esztendőt töltünk el együtt... Ágit az öntözőkanna, Gerzsont a számológép, Sa­nyikét a pad belseje érdek­li, meg sorban mindenkit minden ebben a tágas napsugaras helyiségben, ahol — észre se vették —, szét tefoszlott a szótlan szo­rongás; ahol kisimul a te­kintet, és megnyugszik a kalapáló gyermekszív. Ahonnan tegnap a csen­gőszóra huszon-egynéhány kisdiák — sok-sok társával — megindult a nagybetűs Élet: a pályakezdés, a jövő felé . . . W. E J A FÖLDRŐL JÖTT, ka­szával. Az asztalon már gő­zölög a bableves. Bőrkével. Az asszony odakészitett min­dent, amikor elment dohányt szedni. A lánya csinálta meg. Ma fáradtabban pihen az asztalon a férfi keze Ruháját se szedte össze magán, úgy jött haza, végig kibontott ingben, felgyűrt ujjal. Más­kor ebéd előtt járt egyet a ház körül, ma súlyos teste inkább a széket kívánja. Ma a vízben álló búzában dol­gozott. Nem szokta meg a kéz, hogy a kasza följebb vágjon. Amíg eszik, alig szól., Csak ennyit: — Sok esett a hé­ten. — Az ebéd után rá­gyújt, erős cigarettáit szív. A faluról érdeklődöm — A »kokastelep«? — Ügy hívják még, de már rá sem ismerne. Meggondoz­zák. — A »proletár«? (A húszas években a cselédek kaptak telket, arra épültek, onnan a neve. Azóta is így mondják: »elmegyek a prolet rba«.) A lány: — Rákóczi utca meg Béke a hivatalos neve. Nehéz megszokni. Az asszony is megjött köz­ben. Amig a levest kavargat- ja, elmondja, mit dolgozott. A közösben. — Hát te? — Az orrával az ura felé bök. — Kinn voltunk a búzában. — Milyen? — Megdőlt. Sürget az idő. Megkapó ez a törődés Egv '■ssal meg a közössel. Nem iörtölód ok, nem panaszkod­nak. A munkájukról beszél­nek, komolyan. A magukéról meg a közöséről. Náluk már ez szinte egy. A TITKÁR SZOBÁJÁBAN három tanuló és két öreg ül a széken meg a hosszú pá­don Amíg ügyeiket intézik, arcukat figvelem. A titkár egy közlönyt böngész, a fe­lek türelmes bizalommal vár­nak. Szedrüket a gond egy ki6sé összébb húzta. r Csákányi jegyzet — Elintézzük — mondja búcsúzóul mindegyiküknek a titkár. Az ajtón kilépve tágra nyílt szemmel néznek a kék égre. s körülhordozzák tekin­tetüket a földön is, befogad­va a világot, amely őket be­fogadta. Két órára ígérte a tanító, hogy ő is eljön a tanácsház­ra, de már fél után megér­kezett. Nem rabolom idejü­ket, a lényegről beszélgetünk. A tsz a megalakuláskor jól indult. 1964-ig a jobbak kö­zé tartozott. Aztán az idő­járás se kedvezett, meg az elnök se volt jó. Az emberek sem dolgoztak úgy, mint kéz­iéiben. Keresetük csökkent Vele együtt bizalmuk is. — »Rossz a tsz, niinek dol­gozzunk? — ilyen hangulat lett úrrá rajtuk. Most, au­gusztusban leváltották az el­nököt, de már nem lehet pó­tolni, amit elmulasztottak. — Előbb meg kell állni a lejtőn. Most ez a feladat. Az­tán jól indítani a következő évet. Megindulni, »fölfelé a lejtőn«. Ez inkább gazdasági tennivaló. A falu kulturális feladata, ahogy a titkár mondta: »Az emberek saját magukénak ismerjék el a tsz-t.« A tanító még mindig a falu istápolója. Mint régen. A fia­talokkal foglalkozik, az isko­lásokkal, meg akik már kijár­ták a nyolcat, s otthon ma­radtak. — Szórakozást, kultúrát kell biztosítani nekik, akkor maradnak. A könyvtárban sok mező- gazdasági szakkönyv van. De inkább a szépirodalmat ol­vassák. A feladat: a szak­könyvek propagálása. A jobb munkáért. »Rossz a tsz, keveset fizet, nem dolgozunk.« Kezdjük így ezt a mondatot. »Dolgo­zunk ...«, és így fog folyta­tódni: »Jó a tsz, nem pa­naszkodhatunk a megélhetés­re.« Az ebéd közben meglátopa- tott parasztcsalád példája jut újra eszembe. A gondoskodás, a törődés. »Egymással meg a közössel. Nem zsörtölődnek, nem panaszkodnak. A mun­káról beszélgetnek, komo­lyan. A magukévé rneg a közösről. Náluk már ez szinte eg>.« Horányi Barna Oft OK Megoldás A barátom gyakran tart előadást. Legutóbb elpanaszolta, hogy a hallgatókat legjobban az előadás vége érdekli. — Mit tegyek, hogy az eleje is érdekelje őket? — Kezd a befejezéssel! ■— tanácsoltam, * * » Ellenpapagáj Két férfi beszélget az eszpresszóban. — Hallom, hogy még egy papagájt vettek. — Igen, most a felesé­gemnek is van egy meg nekem is. — S tud beszélni? — Hajaj! Amikor a fe­leségemé azt mondja: »Már megint a szőnyegre szórtad a hamut?«, akkor az enyém azonnal ráfe­leli: »Már megint oda­égetted az ebédet?« * * * Szellemes válasz Egy KISZ-szervezet társadalmi munkát vég­zett. Déltájban a titkár szundikálva találta Fa­ragó Tibit egy fa alatt. — Nem szégyelled ma­gad?! Alszol, mikor a többiek dolgoznak? Azt sem érdemied meg, hogy a Nap rád süssön... — Tudom, azért fe­küdtem az árnyékba — mentegetődzött a fiú. Ez aztán a szerelem! Ezt írta egy kislány a kedvesének: »Drága Jan­csikám! Mindennap gon­dolok rád, sőt, amióta hosszabbak a napok, az­óta kétszer is.- » * * Kivágta a rezet Pistike az iskolából ha­zatérve örömtől sugárzó arccal számol be aznapi szerepléséről. — Képzeld apu, ma na­gyon nehéz feladatot kaptunk. Azt kérdezte a tanító bácsi, hogyan le­het elosztani tíz burgo­nyát három embernek. Senki sem tudta megmon­dani, csak én jelentkez­tem. — No és mit mondtál? — kérdezi büszkén az apa. — Azt, hogy a krump­lit előbb meg kell főzni pürének. * * * Önállóság K. nagy tehetséget ér­zett magában a költészet iránt. Minden héten kül­dött verseket egy lapnak. Egyszer feltűnt az iro­dalmi- rovat vezetőjének, hogy elmaradoznak K. versei. Megkérdi a mun­katársát, hogy nem küld már verseket hozzájuk? — Nem — hangzik a válasz. — K. önállósította magát. Saját papírkosara van. — bí — Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadő: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünJ® meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. El^ fizethető a helyi postahivataloknál és postiskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra \2 P Index: 25067. Készült a Somugy megyei Nyomd! ipari Vállalat kaposvári üzemébe*»* Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents