Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-26 / 227. szám
SOMOGYI NÉPLAP 10 Yasärnap, 1965. szeptember 86. A cukorrépa múltja, jelene, jövője 231 000 hold földön 445 000 tonna cukor „terem“ hazánkban Aki ilyenkor vonattal utazik, a vasútállomásokon cukorrépahegyeket lát. A tehervonatok pedig hosszú kocsisorokban cukorrépát továbbítanak a cukorgyárakba. Ezekből a répafejekből vonják ki hosszas eljárással azt a fehér színű, kristályos anyagot, amely nélkül életünk ma már szinte elképzelhetetlen lenne. A cukorrépának viszonylag nem régóta van ilyen nagy becsülete. A régészek kimutatták, hogy az ókorban egészen a középkor elejéig, csak a mézet használták édesítő szemek. Nagy Sándor macedón király indiai hadjárata idején ismerték meg az európaiak a cukornádat, amelyből a »mézet a méhek segítsége nélkül is elő lehet állítani«. Indiában régebben megrágrépa. A nemesítés továbbra is ebben az irányban halad: ma a répa cukortartalma átlagosan 17—18 százalék. Magyarországra 1790 körül Tessedik Sámuel hozta be az első répamagot, az első cukorgyár pedig 1830-ban kezdte el működését Nagyfödémesen. A századfordulón már exportra is termeltünk cukrot. Hazánk egy részének adottságai 4 cukorrépatermesztés szempontjából elég jók. Általában páradús napfényt és aránylag hosszú tenyész- időt igényel. Termesztése sok gondot okoz és sok munkát kíván, de megéri a fáradságot. A talajelőkészítés, a vetés általában nem tér el a többi mezőgazdasági növényétől, speciális munkafolyamata viszont az Munkában a magyar gyártmányú cukorrépa betakarítógép. (MTI fotó — Bajkov felvi) ták a cukornádat, később kisajtolták belőle a cukorlevet. Európában először a Földközi- tenger környékén terjedt el a -növény, majd a spanyolt a Kanári-szigetekre is áttelepítették. Kolumbusz Kristóf 1493-ban, második amerikai útja alkalmával vitt át San Domingóba 'cukomáddugvá- nyokat, innen terjedt el Kö- zép-Amerikába, ahol nagyon kedvező életföltételeket talált. Érdekes megemlíteni, hogy mivel az ottani őslakosság nem volt elég a cukornádtermesztéshez és feldolgozáshoz, néger rabszolgákat hurcoltak át Afrikából, úgy hogy az 1700-as évektől a cukornádtermesztés és a rabszolga-kereskedelem elválaszthatatlan volt egymástól. A cukor a XVI. században már széles körben elterjedt, s a cukornád mellett másik cukortartalmú növény után kellett nézni. így merült fel az Elő-Ázsiában főzeléknek termesztett leveles répa használhatósága. A cukorrépa elterjedésének nagy lökést adott a napóleoni háborúk során az európai kikötők ellen alkalmazott blokád, mert így megakadályozták, hogy cukornádból készült cukrot hozzanak be tengerentúlról. A répa cukortartalma azonban ekkor még nagyon alacsony volt (5—7 százalék), és kezdetben ennek is csak a felét tudták kinyerni. Megkezdődött a nagyobb cukortartalmú répák kiválogatása és továbbtenyész- tése. s 1858-ban már 14 százalék cukrot tartalmazott a egyelés. Ez okozza munkaszervezési szempontból is a legtöbb gondot, a gépesítésre végzett kísérletek azonban jó úton haladnak. Ugyanezi vonatkozik a szedésre is. A kézi szedés fáradságos, lassú munka. Kiszedés után kupacba dobálják a répát, és fejelik, azaz a levélzet alatt a répafejet egy vágással levágják a répa tövéről. Ezt mint értékes takarmányt használhatják fel. A gépi betakarításnál ezeket a folyamatokat is géppel végzik, de hazánkban a teljes gépesítés még nem terjedt el. Remény van azonban arra, hogy a jövőben ezzel a módszerrel jelentősen csökkenteni lehet a termesztés költségeit. A cukorrépatermesztést úgy szokták jellemezni, mint a gazdálkodás intezitásának fok mérőjét. Termesztése megkívánja az intezív vetésforgó alkalmazását, a megfelelő tápanyag-visszapótlást, a gondos talajművelést, a növény- ápolást. Mindezt a cukorrépa annyira meghálálja, hogy a ráfordított munka költségei fokozottan megtérülnek. Értékesítésével járó mellékterméked — a gazdaságban visszamaradó répafej, a cukorgyártásban termelődő szörplé és répaszelet — segítik az állattartást, főleg a tejtermelést. Ezt szocialista üzemeink mindjobban belátják, és pl. 1964-ben már 231 600 kát. holdon (az 1930-as években 100 000 kát. holdon) termeltek cukorrépát. Ebből a répamennyiségből 445 000 tonna cukrot állítottak elő. H. J. EREDETI TALÁLMÁNY Az ismert klasszikus gépi permetezők forgófejei gépileg porlasztják a növényvédelemben felhasznált oldatokat. Ezeknek azonban számos hátrányuk van: a forgató szerkezet könnyen szennyeződik, és a permetezett cseppek nem megfelelő finomságúak. A plovdivi gyümölcstermelési intézetben új dinamikus permetezőt szerkesztettek oldatok porlasztására, két keresztezett sugárral, 25—30 atmoszféra nyomással. Ez olyan készülék, amely egyszerűen hozzákapcsolható a gyümölcséi szőlőtermelésben használt permetezőkhöz. Az új szerkezet segítségével a permetezett oldat cseppjei sokkal finomabbak, és emellett kb. 30 százalékkal gazdaságosabb is. Ilyen módon a permetezők számát 4—6-szorosan csökkenteni lehet. Az új készüléket már számos szövetkezeti gazdaságban alkalmazzák a gyakorlatban is Russze és Plovdiv megyékben. Ismert bolgár szakemberek a mezőgazdaság gé pesítésében ezt az új találmányt igen hasznosnak tartják. Titokzatos esetek antológiája T. Auerbach, az 1. és 2. pout alatt leírja a rendkívüli aluszékonyság és a rendkívüli álmatlanság néhány érdekes esetét, amelyről a külföldi sajtó beszámolt. A 3. pontban pedig szovjet tudós magyarázatot fűz az esetekhez. O fiBREDfiS 22 ÉVI ÁLOMBÓL Patrícia Maghir 1947. január 27-én értesítést kapott, hogy vőlegénye a gyakorlótéren halálosan megsebesült A lány fogta a végzetes levelet, kiment vele a konyhába és egymás után többször elolvasta. Ezután egy csésze kávét kért. Hosszasan és egykedvűen a messzeségbe bámult, időnként ásított. Végül aztán elindult szobája felé, és lefeküdt. Amikor aztán háromnapi megszakítás nélküli alvás után Patrícia még mindig nem ébredt fel, orvost hívattak. Az orvos elektromos sokk segítségével próbálta megszakítani az alvást. Patrícia azonban nem ébredt föl. Tel- tek-múltak a hetek, a leány egyre csak aludt. S Patrícia, aki az idén tölti be 37. életévét, immár 17 esztendeje alszik egy chicagói klinikán. Ágya mellett orvosszakértők teljesítenek szünet nélkül szolgálatot. A New Yorki orvoskongresszus különös figyelmet szentelt e problémának. A világon számos olyan eset előfordult, mint Patricia látszólagos halála. 1. P. Pavlov, a nagy orosz fiziológus már 30 évvel ezelőtt beszámolt egyik előadásában a több évi alvás két érdekes esetéről. Paciensei állandó álomba merültek. Nem mozdultak, nem beszéltek, mesterségesen kellett őket táplálni és tisztán tartani. Csupán éjszaka mutatták az élet némi jelét, amikor már minden lecsendesedett, s megszűntek a mindennapi élet különféle erős ingerei. Az egyik paciens, éjszaka olykor evett, sőt írt is. A másik, pétervári paciensről ugyancsak olyan jelentések érkeztek, hogy éjszaka nagyritkán fölkel. Mindkét esetben nyilvánvalóan túlságosan legyöngült idegrendszerről és agyféltekéről volt szó, amelyeket a külső ingerek gyorsan a teljes gátlás állapotába iuttat.ak. A letargia tartóssági rekordját a norvég Augusta Langhard állította fel. 1919. február 8-án Thorese halászfaluban egészséges kislánynak adott életet. Egészen a szülés napjáig semmi rendellenességet nem lehetett tapasztalni nála. Ám a szülés után hat és fél órával a fiatal anya szendergés állapotába került, majd mélyen elaludt. Alvás közben mindenre automatikusan reagált. Viselkedése — s éppen ez volt a rejtelmes! — ébren levő magatartására emlékeztetett. Nyitott szemmel feküdt. Ha kezet nyújtottak neki, ő is kezet adott. Ha ennivalót A világsajtót bejárta a belgrádi Politika által közölt szenzációs jelentés: Franyo Mikulics 30 éves blagacsi paraszt immár 23 éve nem tud aludni! A dolog 1942-ben kezdődött, amikor Mikulics még nem töltötte be hetedik életévét. A fiú közelében egy kézigránát robbant. A gyermek, akit az eset megrendített, azon az éjszakán nem hunyta le a szemét. De ha csak egy éjszakáról lett volna szó! Teltek- múltak az á'matlanságban töltött napok, hete'-, végül az évek. Franyo, mintha mi sem történt volna, látogatta az iskolát. Az osztályban semmiben sem különbözött kortársaitól. Talán abban, hogy a nehéz matematikai műveleteket fejben gyorsan és hibamentesen megoldotta. Az iskola befejeztével a legény nehoztak, kinyitotta a száját. Az szúrásokra és ütésekre azonban nem reagált Olykor egészen forró ételt hoztak neki, Auguszta evett, megégette a száját, de nem reagált a fájdalomra. Az oslói egyetemi klinikáról időnként kijött egy orvos, ellenőrizte a szívműködést, és utasításokat adott az étrendbe vonatkozólag. Augusta pulzusa egészen normális volt. Álmát megszakítani azonban senki sem tudta;.« Augusta férje, Frederik re- ménytvesztve ült a beteg ágya szélén. Megőszült. Hogyne őszült volna, hiszen tel- tek-múltak az évek, de Augusta nem ébredt fel. A letargia előtt született lánya már fölcseperedett, és az anyját gondozta. Érdekes, hogy míg Augusta körül mindenki öregedett, az alvó asszony úgyszólván semmit sem változott. Csaknem ugyanolyan volt, mint 1919- ben. így feküdt az ágyon 1941-ig. November 23-án aztán hirtelen, mintha ájultság- ból ocsúdott volna fel, megszólalt: — Ó, Frederik, bizonyára már késő van. A gyerek biztosan megéhezett Add csak ide, szeretném megetetni. Az asszony fölébredt felült az ágyban, és csodálkozva nézte a föléje hajló »-ismeretlen-« ősz hajú férfit meg a saját felnőtt »idegen; lányát Augusta Langhard 22 évet végigaludt. S mi történt aztán? Aztán furcsa dolgok következtek. Augusta gyorsan öregedni kezdett. Mintha a természet észbe kapott volna, rákapcsolt, hogy a 22 éves »mulasztást- egyszeribe bepótolja. Az asszony egyetlen esztendő alatt két évtizedet öregedett. Testi erejének hanyatlása megdöbbentő volt. Aztán még öt esztendőig élt. Ez idő alatt a 22 évi letargikus álomból fölébredt virágzó nő fonnyadt öregasz- szony lett. 1946 október elején halt meg. A legújabb letargiás eset az Egyesült Államokban történt. Egy zimankós decemberi na- -on John Brockhaus chicagói taxisofőr elaludt a kocsi kormányánál. Egymást követték az évek, de John nem ébredt föl. 1318 nap telt el ebben az állapotban. Amikor meghallotta, hogy csaknem négy évig aludt, nem akart hinni a fülének, azt hitte, hogy mindössze egy éjszakát töltött az ágyban. John Brockhaus most már egészséges. A család örül, hiszen John 10—20 évig is el- alhatott volna. héz, paraszti munkát végzett. Mások a fárasztó munka után úgy nyúltak el, mint akiket agyonvertek. Mikulics azonban nem. Fáradtságot persze ő is érzett, le is dőlt az ágyra pihenni, de csak nem jött álom a szemére. Amikor katonai szolgálatra behívták, parancsnokait nagyon meglepte, hogy a fiú bármikor kész önként éjszakai szolgálatot vállalni. Leszerelése után visszatért falujában, és ismét mezőgazdasággal foglalkozott. Meglepő, de tény: Mikulics közérzete kitűnő. A kimerültség legkisebb tünetei sem észlelhetők. Emlékezete kiváló. Mikulics továbbra is rendkívüli matematikai képességekről tesz tanúbizonyságot. Gyorsan megoldja a bonyolult feladatokat fejben, papír és ceruza nélkül. Történelmi dátumokban tévedhetetlen. Képes felsorolni katona bajtársai fegyverének gyártási számát. Az orvosok, akik a különös pácienset megvizsgálták, egyöntetűen kijelentették, hogy telA. Sznyezsnyevszkij profesz- szor és F. Favorina, az orvos- tudományok kandidátusa, az ideggyógyászati intézet docense kommentárt fűz az elmondottakhoz. Az olykor hosszú évekig egyfolytában tartó alvás állapota számos legendához szolgáltatott alapot. (Gondoljunk csak a Csipkerózsikáról szóló mesére.) Sajnos, sok szenzációs külföldi sajtójelentésben ma is nehéz elválasztani az igazságot a koholmánytól. A letargiára vonatkozó téves elképzelésekkel még az orvosoknál is találkozunk. Példaként az imént közölt publikációkra hivatkozhatunk. Augusta Langhard állapotát a közlemény szerzői »letargiának« minősítették. Ámde még a tüneteknek ama nem teljes képe is, amely az eset elolvasása közben kialakul, elegendő ahhoz, hogy komoly kételyeket támasszunk e diagnózis helyességéről. ítéljen maga az olvasó. Augusta Langhard alvás közben, amint ezt olvastuk, minden ingerre »automatikusan reagált... Ha kezet nyújtottak neki, ő is kezet adott. Ha ennivalót hoztak, kinyitotta a száját... Pulzusa egészen normális volt.« Pedig igazi letargia) esetén egész más a helyzet. Igaz, a »letargia« görögről lefordítva valóban »mély álom, kábulat«. Ám ez nem egyszerűen »álom« vagy »kábulat«, hanem természetellenes állapot, amely a különösen súlyos esetekben halálra emlékeztet. A bőr hideg és sápadt, a hőmérséklet csökken, a légzés és a pulzus csaknem észrevehetetlen, a szem be van csukva, a pupillák nem reagálnak a fényre, a fájdalomingerek nem váltanak ki reakciókat. Az ilyen állapotban lévő ember méltán tekinthető halottnak. A másik alvó »Csipkerózsa« — Patrícia Maghir állapota inkább emlékeztet »látszólagos« halálra. (A taxisofőrről, sajnos, úgyszólván semmi adat nem áll rendelkezésre.) A helyzet azonban ott is valószínűtlen, hiszen a letargikus állapotok rendszerint nem hosszadalmasak, néhány percig, napig, a legritkább esetben néhány hétig tartanak. A beteg ennél tovább egyszerűen »nem bírja ki«, már csak azért sem, mivel nem táplálkozhat természetes módon. Ezenkívül az olyan erős hatás, mint az elektromos sok'-, föltétlenül megszakítaná a letargikus alvást. Ebben az úgynevezett sztupor esetében a sokkos gyógykezelés . valóban nem vezet eredményre. A sztupor azonban (mi ezt katatóniás mozdulatlanságnak nevezzük) — egészen más dolog! Ezt az állapotot katatónia esetén — a katatónia szkizofrénia súlyos formája — figyelhetjük meg. Így tehát Augusta és Patrícia egyaránt inkább súlyos lelkibetegségben szenvedtek, mint letargiában. Hirtelen kifejlődő sztupor esetén az elmebajnak ezt a súlyos állapotát gyakran kómának minősítik. Mint ismeretes, ezt a hibát követte el annak idején Ivan Petrovics Pavlov is. A tudós és munkatársai az 1934-1935. években megfigyeltek egy fiatalembert, akit a »pavlovi klinikai szerdákon« rövidítve K-nak neveznek. A nagy fiziológus úgy vélte, hogy páciense szellemi és fizikai kimerültség következtéiben kómába esett. jesen egészséges. Nem ez az egyedüli ilyen eset! Ugyancsak Jugoszláviába^, Pula városában, a 44 éves Antonio Rubi immár 19 éve nem alszik. Az ideggyógyászok által a betegen végzett további megfigyelések kiderítették, hogy K-nál voltaképpen katatónia lépett fel. Ha végigelemezzük ennek az esetnek a leírását, akkor K beteg és Augusta Langhard viselkedésében azonos vonásokat találunk. K az »alvás« állapotában mohón evett (forró étellel ő is »megégette magát«). K. ráadásul gyakran »napraforgómagot rágott«, »kezével babrált a falon«. Nem kétséges, hogy a külföldi sajtóban leirt esetek diagnosztikai tévedéseket tartalmaznak. S talán az orvosi szakértői vélemény tolmácsolása sem egészen »szakszerű«. Ha viszont katatóniá- ról van szó, akkor a gyógymódoknak is egészen másoknak kell lenniük, mint letargia esetén. ’ Ami a sokévi álmatlanságról szóló újságjelentéseket illeti, ezt is óvatosan, fenntartásai kell kezelnünk. A komoly tudományos folyóiratokban eddig még nem találkoztunk a témára vonatkozó publikációkkal, bár valószínűtlen, hogy a tudósok figyelmen kívül hagytak volna ilyen különös jelenséget. Eddig csupán huzamos ideig tartó álmatlanság néhány esete ismeretes. Az amerikai Yolles önként lemondott az alvásról, és 212 órán át egyfolytában ébren volt. Ezt a »rekordot« 1960-ban a 27 éves R.Michels megdöntötte. Az alvás iránti vágyat erős kávéval és hideg tusolásai elűzve, Michels több mint tíz napon át (243 óra) megfosztotta magát az alvástól. 72 óra múlva ingerülte és kötekedővé, 100 óra múltán fecsegővé és di- csekvővé vált. 160 óra múltán pedig hallucinációk kezdték gyötörni. Még á legegyszerűbb feladatok megoldására sem volt képes. A 220-ik óra vége felé alig beszélt, és nem tudott mozogni segítség nélkül. A 243-ik óra végén összecsuklott, és menten elaludt.. 14 órai alvás után Michels visszanyerte normális állapotát. Sajnos, Michels nem állt rendszeres orvosi ellenőrzés alatt. Viszont Jim Orthot, aki 120 órán át nem aludt, az egyik detroiti klinika orvosai megfigyelés alatt tartották. A vérvizsgálat kimutatta, hogy a mesterséges álmatlanság első időszakában a szervezet a szokottnál nagyobb mennyiségben termelt adenozintri- foszfátot, a sejteknek ezt a fő energiaforrását. 80 óra elmúltával a vér adenozintrifosz- fát tartalma erősen csökkent A szervezet tartalékai kimerítő álmatlanságban felemésztődtek. A kísérleti személy magatartásában feltűnő rendellenességek mutatkoztak. Ám ezek a jelenségek álmatlanság esetén — ha szabad ezt a kifejezést használni — éppen n- málisnak tekinthetők. A sokévi nem alvásról szóló, a fenteEb ismertetett jelentések ellentmondanak mindannak, amit az alvás természetéről tudunk. Noha nincs semmi különösebb alapunk arra, hogy higyjünk a szenzációs jelentéseknek, mégis örömmel fogadunk e témakörbe vágó minden tudományos publikációt. Megjelent a Tyeknyika Mo- logyozsi 1965/8. számában. (Ford.: Dosek Lajos) 0 8.500 NAP ALVÁS NÉLKÜL 0 AZ ALVÓ CSIPKERÓZSA ÉS LOVAGJAI ’
