Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-26 / 227. szám

Változatos, szép vidék a somot' i homokhát. Erdők tarkítják, s itt is, ott is megcsillan egy halastó tükre. Egy másik vélemény — ez már nem Barcsról. — Majd meglátjuk. Ha lesz időnk, silózzuk, ha nem, hát alászántjuk zöldtrágyá­nak. A jó terjed, erősödik, de kísért még a régi. A lesoványodott, legyen­gült emberen hetek vagy hónapok múlva látszik meg, hogy egészségesen, jól táp­lálkozik. A földnek ehhez évek kellenek . .. Csökölyben több mint ezer A homok... Kipereg a kézből, könnyedén fel­kapja a szél. Képes pusz­títani, rombolni, de az al­kotó ember keze nyomán kincseket terem. hold harminc év óta nem kapott szerves anyagot. A mostani dicséretes erőfeszí­tés, gyümölcsei később ér­nek meg. — Ma még nehéz, rengeteg a gond, a baj, de nem ad­hatjuk fel. Ez az út a he­lyes ... • * * ' i mert valaha arra ^ gondolni, hogy a homokon kertész­kedni is lehet? A szeszgyá­rak, a dohánybeváltó mel­lett a homokhát szívében ott a Nagyatádi Konzervgyár. A fejlesztésére vonatkozó rekonstrukciós tervek a kör­nyező gazdaságok feladatát is meghatározzák. Ma 1500 hold a zöldséges, a holnap ennek több mint háromszo­rosát kívánja... Öszpötének hívták a régi török falut, ma csak egyet­len rozzant ház áll belőle. Kútásás közben egy híd nyomaira bukkantak; az idő és a homok eltakarta a múltat. Üj falu épült, Rinya- besenyő. S ahogy a régi fa­luról nem sokat tudnak, ez a mai falu is meglehetősen elzárt a világtól. Útja nincs — huszonöt éve »-készülő­dik-“ —, az élet nehéz ... De kint a határban paradicso- mosláda-hegyefc emelked­nek. — Féltünk tőle. Sosem hit­tük volna, hegy ez megél itt nálunk. Először talán a kényszerűség iránvította az elhatározást: próbáljuk meg ezt legalább helyben átve­szik tőlünk, mert a szállítás mindent megdrágít. A pró­bából jól bevált gyakorlat lett. Bebizonyosodott, hogy jövedelmező ez. A homokhát széle Tótújfa­lu. Hárommillió forinttal épült a palántanevelő, öt holddal kezdték, ma kétszáz holdas a kertészet. — Egy teljesen járatlan úton elindulni nehéz. Talán még ma sem érti, látja tisz­tán mindenki, milyen érték ez. Lassan szoknak hozzá az emberek. A becsület mindig csak a krumplié volt... De mellette helyet kér már a kertészet. Két munkaigé­nyes ágazat. Hajladozva szeciik a for­gató után a burgonyát az asszonyok Háromfán. Egy gép után harminc asszony­nak kell dolgoznia. S az idén 250, jövőre 310 holdon kon­zervipari növények kapnak helyet a határban. Munkaerő, gépesítés. Az élet, a mindennapok megte­remtik a mindig újabb fel­adatokat ... * * * Száznyolcvanezer hold ... Vetőgépet húz a traktor, vastag húsú paprikái szüre­telnek, porfelhő kavarog a burgonyaforgató után, s a dohányfüzérek némelyike sárgul. Markodba veszel egy ma­rék homokot — kipereg az ujjaid közül. Ám az ember itt már győzött: a futóho­moknak megálljt paran­csolt ... A térképen sárga szín jel­zi de nem összefüggően. Csak az elnevezése rövid: Belső-Scmogy vagy somogyi homokhát — a történelme hosszú. Mást jegyzünk föl róla ma, mint a tegnap írt lapok­ra, és holnap ismét mást fo­gunk írni... Vörös Márta Foto: Grábner Gyula A burgonya sok munkát kíván. Igaz. a szedést már megkönnyítik a burgonyaforgatók, de a termelőszövet­kezetekben szinte mindenütt, mint hajdanában, kézzel válogatják a gumókat. Ehhez pedig sok munkáskéz kell. ság szaporítja, úgy kerül a szövetkezetekhez, elsősorban Szulokba, Homokszent­györgyre, Barcsra, Kadar - kútra — Nem fárasztó ez a mun­ka? Csodálkozva néz, tagadó- lag rázza a fejét — Inkább élvezet. Igaz, sok a gyaloglás. Van ugyan fogatunk, de azt legtöbbször odaadom munkára Aztán nem érdektelen az sem, hogy összedolgozunk Keszthely- lyel, Rinyatamásival... Mariettapuszta. Egy kicsit el van zárva a világtól. A Keszthelyi Agrártudományi Főiskola rinyatamáai burgo­nyanemesítő telepéhez műút vezet. Az intézet fiatal, négy éve létesült. Miért itt? A válasz benne rejlik Sárvári Balázs kutató szavaiban: — A somogyi homokhát minden adottságot figyelem­be véve országosan is a leg­kedvezőbb a burgonyaterme­lésre, illetve -szaporításra. Ennek a vidéknek az orszá­gos négyszázezer hold bur­gonya-vetőgumó felújításá­ban mind nagyobb szerepe van. A munkából kiöregedett homoki ember vajmi keve­set vagy semmit sem hallott a fajtafenntartó nemesítés­ről. Ma az állami gazdaság­ban ezerkétszáz-ezerhárom- száz hold a vetőburgonya- szaporító terület. S a görge- tegi Búzakalász Termelőszö­vetkezetben a telep irányítá­sával burgonyatermelő szak- mi'íÍrrvlilr A IriitatíSmnn­ka csak úgy hozhat ered­ményt, ha szervesen kapcso­lódik a gyakorlathoz. • * • fi z ember küzd, fá- rád, dolgozik — mindig a többet, a jobbat keresi... A gépműhelynél volt, az­nap harmadszor. Türelmet­lenül sürgette a meghibáso­dott silókombájn kijavítását. Boncz József egy a sok ezer homoki ember közül... — Ügy mondom, ahogy volt. Hajnaltól sötétedésig dolgoztunk. Tizenkét éves koromban szántottam, fü- työrésztem az eke után ... Ha megszakadtunk, akkor sem tudtunk annyit termel­ni mint most. Szeme körül, a hom­lokán mély barázdákat vont a hatvankét esz­tendő szigorú időeké­je. Mennyi gondot, kísérlete­zést, küzdelmet takarnak ezek a vonások! Nagy do­log volt, ma tapogató kez­detnek tekinthető a zöld­trágyával, a csillagfürttel való akkori próbálkozás, a bí borhere-kísérlet. — A homoki ember igény­telen volt. Asszonyaink ma­guk szőtték az inget. Meg­termeltük a kendert és ők pamuttal keverve megszőt­ték. Akkor hatunknak elég volt egy 180 kilós disznó, ma a feleségemmel kettőnknek kevés... Űj utcasorok, modernül berendezett lakások. A ho­mok gazdagon meghálálja, Via ■hftrŐHru^k' vpIp . . // z 1920-as évek ele- (yjénr harminckét homokháti község határában meszezték a ho­mokot. 1860-tól ez év végéig a két legtipikusabb homoki járásban — a barcsiban és a nagyatádiban — mintegy 23 000 holdra tehető az a terület, amelyen kémiai ta­lajjavítást végeztek. Vontató fordul, hordja a mésziszapot, s lépten-nyo- mon trágyával megrakott szekerekkel lehet találkozni. A homok meghálálja a tö­rődést. El lehet érni a 25 má­zsás májusi morzsoltkukori- ca-átlagot — a barcsi Vö­rös Csillag Termelőszövet­kezet példája bizonyítja. Le­het és kell jószágot tenyész­teni, hogy a föld ne 50—60, hanem mint itt, több év át­lagában, száz mázsa burgo­nyát teremjen. Paprikaszüret. Sűrű, dús, bimbót hozó napraforgót ringat a szél. — Nem sajnálják alászán­tani? — Miért sajnálnánk? Más­ként itt nem lehet termel­ni. Az idei év nem kedvezett a burgonyának. Mennyi lesz az átlag — még csak hozzávetőlegesen tudják. Mit rejt a föld az egyik, még fölszedésre váró táblán — ezt próbálja megállapítani Berki József homokszentgyör- gyi tsz-elnök. Nem csoda, ha azt mondja: »Ha minden hnknr ilvcn volna!...“ — Szeretni kell a földet... Szeretni — de nem úgy, hogy csókolgassa az ember, hanem megadni neki min­dent, hogy teremni tudjon. A kenyéren és vizen élő em­ber ereje hamar elfogy, ki­esik kezéből a munkaesz­köz. Valahogy így van a föld is ... * * *

Next

/
Thumbnails
Contents