Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-26 / 227. szám

Vasárnap, 1965. szeptember 26. 3 SOMOGYI NÉPLAP Immár h&mm hete fel van tör­ve az úttest Ka- p osváron a Május 1. utcában. Va­jon mikor fejezik be az út javítá­sát, hogy a for­galmat ne akadá­lyozzák. Egy munkáspanasz nyomán KAPOSVÁR LEGFIATA­LABB ÜZEMÉBEN, a Vas- és Fémipari Vállalatnál az utóbbi időben gyakran kese­rűen kifakadnak a munká­sok. — Tessék körülnézni! A mi szociális ellátottságunk epvenlő a nullával. Hogyan lehet az, hogy még mindig csak packáznak a mi ügyünk­kel? Gulyás hajós művezető így összegezi véleményét: — Egyszerűen nem érez­zük, hogy törődnek velünk! Gadácsi József lakatos: — Tudja, hogy miben mo- sakszunk? Festékesdobozok- ban! Varga hajós betanított se­gédmunkás: — Csak azt szeretném tud­ni, hogy miért vagyunk mi mostohagyerekek. Ha most annyi százasom volna, ahány­szor az igazgató elvtárs ígé­retet tett az új öltöző és für­dő építésére, akkor ma dél­után az egész gyár sörözhet­ne ... Könnyűszerrel meg lehet győződni arról, hogy mindez igaz. Három és fél évvel ez­előtt, amikor üzem született a kukoricaföldön, százhatvan dolgozóval indult meg a ter­melés. Sajnos, ma is mind­össze a kezdéskor megterem­tett öltözési, illetve mosdási lehetőségek vannak. Jelenleg négyszáz munkást foglalkoz­tatnak. Amióta bizonyított ez az új üzem, biztosítva van­nak a fejlődés lehetőségei is. Mindjárt az első évben szóba került, hogy irodaházat és korszerű szociális létesít­ményt kap. A Szakszerveze- zetek Megyei Tanácsa csak Takarítsuk be veszteségmentesen a Yörösheremagot! A vöröshere soáchasznú nö­vény. Nemcsak takarmánynak elsőrangú, hanem a talajban is visszahagy kh-ként 130 má­zsa szerves anyagot, s ebben kb. 1 mázsa nitrogént is. Na­gyon fontos szerepet tölt be ezért a valóban korszerű me­zőgazdaságban. Somogy megye nemcsak ki­váló állattenyésztéséről neve­zetes, hanem arról is, hogy ter­melőszövetkezetei előszeretet­tel termelnek, nagy hozamú, gondos művelést, jó talajerőt megkívánó növényfajtákat, s ebben jelentős sikereket értek is éL Ezért a megyében való­ban megbecsülik a vörösheret, és területét évről évre növelik. A vöröshere termelésében a magtermesztésnek fokozott je­lentősége van, mert a vöröshe­re nem tart ki több évig, mint a lucerna. Ezért nagyon lé­nyeges, hogy a kh-kónti mag­termést minden lehető módon növeljük, mert a termésátla­gok az utóbbi években — saj­nos — nem magasak. Ennek egyik oka pedig az, hogy na­gyok a betakarítási vesztesé­gek. Ezek a veszteségek lénye­gesen csökkenthetők. A veszte­ség egyik oka, hogy a gúbók letöredeznek, és a tarlón ma­radnak, másik oka pedig az, hogy a helytelen cséplés miatt a magok egy része összetörik, másik része nem dörzsöl 5dik ki, illetve az aljba kerül. A gubák letöredezését a kö­vetkezőképpen akadályozhat­juk meg: Ha a termelőszövet­kezet megfelelő felkészültség­gel rendelkezik, a vörösherét egy menetben, kombájnnal aratja le, olyan módon, hogy viaszérésben, tehát 7—8 nap­pal az aratás elölt kh-ként — a lombozattól függően — 2—3 liter Régióné vegyszerrel 3—400 liter vízben lepermete­zi. Ha a termelőszövetkezet nem rendelkezik megfelelő fel- készültséggel, akkor kezdi meg az aratást, amikor a gu- bók már sötétbarna alapszine- zésűek, és erélyesen megdör­zsölve már a tenyerünkbe hull­nak. A vágást ilyenkor késede­lem nélkül el kell végezni, mert a gubók töredeznek. Vá­gás után pedig a herét lehető­leg forgatás nélkül renden hagyva érleljük. A cséplőszerkezeteket a vö- rösheremag-csépléshez át kell alakítani. Legjobban bevált a gumiverő léces cséplés. Ez esetben a kombájnokon az alábbi átalakítást kell elvégez­ni: A dob vasverő léceit gumi- bevonatú lécekkel kell fölcse­rélni, s a kosárlécek elé, a működő oldal felől gumibeté­teket helyes fölhelyezni úgy, hogy azok 6 mim-rei túlnyúl­janak a kosárléceken. A ko­sárpálcák közül minden máso­dikat helyes eltávolítani, hogy a kosár átejtő felülete a gumi­betétek következtében ne csökkenjen. Helyes, ha a ko­sárpálcákat is gumicső darab­kákból készült gumibevonat- tal látjuk eL Háromrostás — zsalus törekrosta, kettős 6 mm átmérőjű és 3 mm átmérőjű kerek lyukasztású síkrostából álló pelyvarosta — tisztító- szerkezet a legmegfelelőbb. A dob fordulatszámát 1000—1050- re csökkentjük, s a dobkosár- rés elöl 7—8 mm, hátul pedig 2—3 mm legyen. A szél tisztí­tó ventillátor zárólapjait ne­gyedrészben nyitva hagyjuk. Ha a gumiverő léces csép­lés nem megoldható, akkor is feltétlenül ügyelni kell a for­dulatszámra és a dobkosárré- sek beállítására. (Elöl 10—14 mm, hátul 4—6 mm.) Nem elengendő a cséplőszer­kezetet egyszer beállítani, ha­nem a nap minden szakában ellenőrizni kell. Mind a magtartályba kerülő magot, mind pedig a gépből távozó szalma, törek és pely­va magtartalmát is rendszere­sen figyeljük, s a gép beállí­tását szükség szerint változtas­suk meg. A gondos, jól megszervezett vörösheremag-hetakarítás a termelőszövetkezetnek jelen­tős többletjövedelmet is bizto­sít. A nyers vetőmag ára 2000 Ft/q. Így a helyes betakarítás­sal megmentett minden 10 kg mag majdnem 1 mázsa kalá­szos jövedelmét biztosítja kh- ként. A vörös herema g betakari tás jó megszervezése tehát na­gyon kifizetődő. Országos Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat így támogatta az üzembőví­tést. A fejlődés szinte hihe­tetlen. Egyik évről a másikra harminc-negyvenmillió fo­rinttal nőtt a termelés. Az ígéret viszont, hogy lesz szo­ciális létesítmény, egyelőre még csak papíron van. MEGKÉRDEZTÜK GRÓF IVAN IGAZGATÓT, hogy mi a véleménye erről. Ezt vá­laszolta: — Határozott ígéretet kap­tunk arra, hogy meglesz az irodaház és a szociális épület. A megvei tanács ipari osztá­lya az első perctől fogva tá­mogatta kérésünket. Sajnos, a következetlenség eddig ál­landóan akadályt gördített elénk. Mutatja az írásos bizonyí­tékokat. Eszerint a megyei tanács ipari osztálya 1963. augusztus 5-én felszólította a vállalatot, hogy készítsen programot a pénz biztosításá­ra. 1963. szeptember 9-én igé­nyelték a tervezési költséget. Egy évvel utóbb, 1964. au­gusztusában megrendelték a terveket. Az idén májusban meg is kanták a tervdoku­mentációt. Május végén az­tán leállt minden. Népgazda­sági érdekekre hivatkozva közlik a vállalattal, hogy az építkezésből csak úgy lehet valami, ha társulnak a Sütő­ipari Vállalattal. A közös irodaház építése sokkal gaz­daságosabb. Ehhez viszont új terv kell. Átterveztetik a ré­git. Tízezer forint célpré­miumért el is készül idejére. Ezután újabb meglepetés kö­vetkezik. Valaki kitalálja, hogy mutatós, szép irodahá­zak készülnek típustervek alapján. Az lenne a legjobb. Megszerzik a típustervet. Már a betonelemek megrendelésé­nél tartanak, amikor újabb ötlettel állnak elő: maradjon mégiscsak a régi terv. Szep­tember elején újra abbama­rad minden. Azóta senki sem tud semmit. Mi hát a helyzet? Lövétei hajós, a Beruhá­zási Bank igazgatóba így nyi­latkozik: — A huzavona, sajnos, igaz. Én csak annyit tudok mondani, hogy a pénz bizto­sítva van. Ebben az évben 1 900 000 forintot kell beépí­teni. Ebből 900 000 a vasiparé, egymillió forint pedig a sü­tőiparé. Sugár Imre, a megyei ta­nács vb-elnökhelyettese: — Meglesz az irodaház, Il­letve a szociális létesítmény. Tudomásom szerint ezekben a napokban kell megkötni az építési szerződést Okos, hasz­nos dolog volt a párosítás. Egyszerre két vállalat gond­ját sikerült megoldani. A jö­vőben bátrabban kell élni a típustervekkel. ÉRDEMES MINDEBBŐL EGY TANULSÁGOT LE­VONNI. Mostanában egyre többet beszélünk a vállalati önállóságról. A Vas- és Fém­ipari Vállalat csaknem száz­millió forint értéket termel évente önálló piackutatás által. Miért nem bízhatjuk rá egy két- vagy hárommil­liós épület tervezési és szer­vezési munkálatainak lebo­nyolítását? Egészen biztosan itt is tudna élni az önálló­sággal. és ami a fő — saját ügyéről lévén szó —, keve­sebbet levelezne, értekezne: gyorsabban cselekedne. Németh Sándor Falusi fiatalok között XT árom egymást követő ri- portunkban három falu fiataljai mondták el vélemé­nyüket a munkáról, a szabad idő felhasználásáról és a jövő­ről. Ezek a vélemények fő vo­násaiban tükrözik a falun élő fiatalok helyzetét, gondjait, örömeit. Ki ne emlékezne a so­kat hangoztatott szülői állás- foglalásra: »Ne csináld azt, amit az apád, ne túrd a földet évtizedeken át, hanem menj a városba, próbálj szerencsét.« S a fiatalok elmentek. Aki kar. riert csinált, tovább jutott egy segédmunkás számára hir­detett munkahelynél azt pél­daként emlegetik a faluban. Akit elnyelt a város, s talán anyagi gondokkal is küszkö­dik, arról bölcsen hallgatnak, vagy azt mondják: »Magára vessen.« Akik otthon marad­tak, vagy idejében fölismerték a városi lehetőségek korlátáit, és hazamentek, már erkölcsi és anyagi tőkét kovácsoltak össze. Hallgatnak véleményük­re a szövetkezetek vezetői, és több-kevesebb megtakarított pénzük van. Nekik a falu a lehetőségek hazája. Ha most összeszedné és meg­nézné valaki ezeknek a fiata­loknak a személyi igazolvá­nyát, kevésben találná már meg az évszázadok során meg­gyökeresedett és — mondjuk ki — elértéktelenedett bejegy­zést: földműves. A szakkép­zettség-rovatban annál több ilyen bejegyzéssel találkozna a kíváncsi ember: állattenyész­tő, szerelő, növénytermesztő, traktoros. És még egy sor olyan szakmával, amit a nagy­üzemi mezőgazdaság hozott létre. Mert komoly szakma lett a mezőgazdaság. Pusztaková­csiban azt mondták a fiatalok: »Mi is fogunk kaszálni, csak a fene hajlong egész nap a föl­dön. Géppel kaszálni is köny- nyebb.« Ha ezt az állapotot va­laki összeveti a gyakran ezer­mester parasztember munkájá­val, akkor mindjárt szembe- ötlik a különbség. A mezőgazdaságnak év- ről évre több szak­munkásra, technikusra és egyetemet vagy főiskolát vég­zett mezőgazdasági mérnökre van szüksége. A marcali já­rásnak például 1970-ig har­minc egyetemet, negyvenegy felsőfokú technikumot és ugyanennyi középfokú techni­kumot végzett szakember kellene. Szüksége volna ezer­négyszáz szakmunkásra is. A járás termelőszövetkezeteiben most tizenegy mezőgazdasági mérnök, négy felsőfokú tech­nikumot végzett szakember dolgzik. Tizenháromnak van technikumi érettségije, és összesen hétszáztizenöt em­bernek van szakmunkás-bizo­nyítványa. Pedig ha most megvolna a hetvenre terve­zett létszám. minden gond nélkül tudnák alkalmazni őket a közös gazdaságok. Hasonló a helyzet megyei viszonylatban is. Ennek elle­nére még mindig vannak olyan nyolcadik osztályok, ahonnan alig egy-két fiatal marad otthon. Pedig a mun­ka minőségi változása falun is maga után vonja, sőt meg­követeli az ember tudatválto­zását. A szakmunkás-bizonyít­vány alapot teremt ahhoz, hogy mindenki érdeklődésé­nek megfelelően művelje ön­magát. Ma már nem ritka az olyan szakmunkás, aki fizikai munkát végez ugyan, de tech­nikumban jár. Akad közöttük olyan is, aki ezt elvégezve megpályázza az egyetemet. Nekik erre megy el a szabad idejük java. De megéri, hi­szen az iskola végeztével ér­tékesebb emberek lesznek sa­ját falujukban. Akik ezt az utat járják, jól választottak, mert nemcsak saját boldogulá­sukat alapozzák meg, hanem hozzásegítik a falut is a na­gyobb eredmények eléréséhez. Mert előmozdítják a falu bol­dogulását, megbecsülik a vele együtt doflgozó emberek. Mert túl a szakmunkáért járó több béren, erkölcsi elisme­rést is jelent, ha egy jól el­végzett munka után ezt el­mondják e-’vmásnak az em­berek. A parasztember pedig nem rejti véka alá a vélemé­nyét. Ha kifogásolnivalót ta­lál, azt is sokáig és gyakran sok fórumon emlegeti. TTogy mennyire így van, 11 ez, azt a bélavári pél­da is bizonyítja. Nem kellett kérni a brigádvezetőt arra, hogy a kavicsszáűlításban dol­gozó fiatalokról véleményt mondjon. Az első szó, amit kimondott, az volt, hogy »sok ilyen emberre volna szükségünk«. Mert sokan még nem látják a falun bekövet­kezett hatalmas változást. A szülők még mindig küldik — főleg a lányokat —, hogy másutt keressenek munkát. Pedig ez gyakran kevesebb keresettel jár. Büssűben ma­guk a fiatalok mondták el, hogy az erdészetnél lényege­sen kevesebbet keresnek, HA NEM KÉSZ, NINCS ÁTVÉTEL Igen szép és nagyon jó­nak ígérkező istállót építe­nek Balatonberényben. Ere­detileg teheneknek szánták, de inkább növendékmarhákat kötnek a százötvenhárom jászolkarikához. A Tanácsi Építőipari Vállalat kitűzte az átadás határidejét, s a meghatározott napon meg is jelentek a helyszínen a vál­lalat és a Beruházási Iroda képviselőt A tsz-ben vi­szont jó előre tudták, hogy ezen a napon nem mást, mint újabb határidőt jelöl­nek meg. Így is lett. Nem vették át az istállót. Egyszerűen azért nem vették át, mert még nincsen teljesen készen. Délután ott járva láttuk, hogy a munkások csinálták az ajtókat. A padlásdeszka pedig az épületnek körülbe­lül egyharmadán hiányzik. Mindez még csak hagyján. De ami a kifutóban van! Ott a rengeteg föld. Miért, miért nem, olyan helyre építkeztek, hogy egyébként elkerülhető sok földmunkát is kellett és kell végezni. Az istálló két végét tekintve ugyanis, nagy a terep szint- különbsége. Az épület egyik vége töltésen áll, a másik pedig a földbe van süly- lyesztve. Csupán valamelyest távolabb kellett volna a he­lyet kijelölni, mindjárt szá­mottevően csökkent volna a szintkülönbség. Elérhették volna azt is, hogy az is­tállónak mindkét vége, te­hát az egész épület a föld felszínén legyen. De ha már erre nem volt gondjuk, ak­kor most a kiszórt földet egyengessék el, a kifutót te gyék használhatóvá; nagy földmunka lesz ez. A kiküldöttek ajánlották: vegyék át a termelőszövetke­zet vezetői az istállót úgy, ahogy van, s a kifogásokat foglalják jegyzőkönyvbe. Ám a tsz-beliek nem álltak neki alkudozni. Hogyisne! Ha az átvételi jegyzőkönyv — megjegyzéssel ugyan, de alá van írva, akkor a munkások elvonulhatnak. S aztán győz­hetik kivárni a herényiek, hogy ismét visszajöjjenek, és mindent sürgősen rendbe hozzanak. Nekik nem hiba­jegyzék kell — sem a ne­gyedév végének közeledte­kor, sem máskor —, hanem hibátlan épület. Igazuk van. Nem szívességet kérnek a vállalattól, hanem pénz el­lenében rendes munkát, kész, hibátlan épületet. K. J. mint a tsz-ben. Emellett még »kilógnak a faluból«. Termé­szetesen nem mindenki ma­rad otthon. Aki máshoz érez kedvet, nem a mezőgazdaság­hoz, elmegy, hiszen az élet más területen is várja a fa­lusi fiatalokat. De csak azért elmenni, hogy valaki város­ban éljen, kár. A falvakban is egvre pezsgőbb ifjúsági élet van. Egymást követik a KISZ-rendezvények; színda­rabokat tanulnak, teadélutá­nokat szerveznek, egyszóval egyre kellemesebben töltik el a szabad időt. Kétségkívül kisebbek még a lehetőségek a szórakozásra falun, mint városon. De a szaporodó művelődési házak és televíziók mindjobban megteremtik ennek lehetősé­geit Az is igaz, hogy a me­zőgazdaságban munkacsúcsok vannak. Ilyenkor igénybe ve­szik az ember minden per­cét: reggel korán kell indul­ni, s este későn, gyakran na­gyon fáradtan térnek haza. Ilyenkor már nincs kedve senkinek sem szórakozni. Az év nagy része azonban nem ebből álL S télen, amikor kevesebb a tennivaló, egymás után indulnak meg a szak­munkásképző-iskolák. Veze­tőjük a legtöbb faluban egye­temet vagy középiskolát vég­zett, gyakorlati szakember. Akik hazatértek, többnyire fölismerték ezeknek az isko­láknak a jelentőségét. S mert fölismerték, szívesen is csi­nálják. Büssűben mondták: »Jó dolog az, ha egy munka- folyamatot nemcsak meg tudnak csinálni, hanem azt is tudjuk, hogy miért kell azt úgy csinálni.-* S itt már a minőségen van a hangsúly meg azon, hogy folyamatában lássa minden faluban dolgozó ember a munkáját Többen. a folyamatban pe- ■LJ dig már a jövő mező- gazdasága bontakozik ki. Hi­szen egyre több munkát vé- «ez el a gép. A géphez pedig hozzáértő emberekre van szükség. Kezelésüket kiknek legkönnyebb — és a legérde­mesebb is — megtanulni, ha nem a fiataloknak? S nekik kell az idősebbek mellé áll­ni, hogy fokzaitosan átvegyék a stafétabotot. De már nem azokkal a módszerekkel, ame­lyekkel ők csinálták hosszú évtizedeken keresztül, hanem sokkal fejlettebb eszközökkel. S mivel ezeknek a fejlettebb eszközöknek a kezeléséit már értik — sőt jól értik — a fia­talok, ezért érzik jól magu­kat a faluban. Tudják, hogy rájuk már számítanak. S el­sősorban rájuk számítanak, mert nemcsak munkájukra van szükség, hanem segítő véleményükre is. Ahhoz viszont, hogv véle­ményük »»inéi helytállóbb le­gyen, már nem elég. ha átve­szik apáig módszerét, hanem tanulni kell. A tanulásra pe­dig ezernyi alkalom nyílik. Kercza Imre Elkészült a felsősegesdi művelődési otthon A háromszáz személyes nagy­termen kívül klubszobák, ol­vasószobák és irodák is he­lyet kaptak a korszerű épü* letben. ÚT- ÉS JÁRDAÉPÍTŐ VÁLLALATOK, KÖZÜLETEK részére 40/30/12 cm-es és 40/20/15 cm-es BETON SZEGÉLYKÖVET rövid határidővel tudunk szállítani. Érdeklődés és megrendelés: ÉM Betonelemgyártó Vállalat Pécsi Betonárugyára, Pécs, Siklósi út 10. Telefon: 11-07. Üzemgazdasági osztály. (107985)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents