Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-21 / 222. szám

Kedd, 1965. szeptember 21. 3 SOMOGYI NÉPEAP Quiiika mjuydíjba mint riyereklány ^ volt Ter- nai Júlia, ami­kor először át­lépte a barcsi fűrészüzem ka­puját. Ponto­san emlékszik a dátumra: 1926. augusz­tus 5-ét muta­tott a naptár. Akkoriban még nem is­merték a nyolcórás munkaidőt, hajnali fél hat. tói este hétig dolgoztak. A fríztéren élte le élete na­gyobb felét: harminckilenc évig dolgozott itt. A régi munkakönyvét 1928-ban állí­tották ki. Sző­ke lány volt akkor, most ősz hajú öreg­asszony. Or­mótlan ba­kancsban, fa­kó köpenyben vizet húz a kútból az udvaron. í - gl ||| — Nem sajnálta otthagyni a gyárat? — Dehogynem ... fájt a szívem. Nagyon szerettem ott dolgozni. Sok fiatalt be­tanítottam a fríztéren. Nem volt nekem senkivel sem ba­jom ... Bemegyünk a lakásba. Ju­liska néni kopott fabőröndöt vesz elő. Kinyitja a lakatot, s előkerül a féltve őrzött törzsgárdajelvény. Mielőtt odaadja, megtörli a könyöké­vel. Három mérővas is lapul a láda alján. Emlékbe tette el, ha előveszi, mindjárt eszébe jut a régi gyár (már csak így nevezi az államosítás előtti üzemet) ilyen vastagságú fát ugyanis most nem hasznai­nak. — Már csak két ilver bútor van a »yárban, mint én — mondja nagyot sonajc- va. Néha néha megesett, hogy bekiildték a fűrészcsarnokba parkettanyagot válogatni. — Az a hernyótalpas gya­lu úgy búg, mint a tank. Nem szerettem bemenni, pe­dig többet kerestem, mint a fríztéren, még prémiumot is kaptam. Ha kevés volt a nép, csak beküldtek ... Volt, hogy mást hívtak, s összekeverte az anyagot — göcögve nevet — Nem mindegy ám, ismeri-e valaki a fákat vagy nem. Mert nézze, az akác olyan, mint az a futókavirág ott a verandán. A tölgynek egyik fele fehér, a másik szürke. A gyertyán tiszta fehér, mint ez a fal. A nyers bükk sárga, mint a viasz, ha meggőzölik, téglaszínű. A cser kétoldalt sárga, középen piros ... Olyan szeretettel beszél a különféle fákról, mint a pa­rasztember a jószágról. — Tudja, én a gyári mun­kát nem adnám oda a mezei­ért... Ha jó idő volt, kint dolgoztunk a szabad ég alatt. Fújtak a szelek, én azonban rá sem hederítettem. Két év­vel ezelőtt vettem egy mac­kót, jól aláöltöztem. Kérdez­ték a többiek, hogy nem fá­zom-e. Mondtam, hogy én bi­zony nem. Szinte el sem akarták hinni, mert foga volt az időnek. Ügy bizony. Ami­kor megtudták, hogy ötvenöt éves vagyok, könnyebb mun­kát adtak, válogatást. Besündörög kintről a cir­mos. Juliska néni felé le­gyint: — Sicc ki, te nagyon tor­kos vagy! Rak a tűzre, mert éppen mosás közben zavartuk meg, s nem szeretné, ha elhűlne a víz a tűzhelyen. — Kapott-e ajándékot, ami­kor búcsúztatták? — Kaptam ám, egy nagyon szép ruhaanyagot. Előveszi a szekrényből a fe­kete mintás zöld szövetet. — Akárkinek nem adom ám oda, nehogy elfuserálja!... Nem az első ruhám ez a gyártól. Négyet már elszag­gattam. — Azt mikor kapta? — Már régen. Pandúr Ferenc szb-titkár szorgalmas munkásnak ismer­te Témái Júliát. Közszeretet­nek örvendett az üzemben. Mindenkinek volt hozzá egy kedves szava. A fiatalok, az idősebbek gyakran tréfálkoz­tak vele. Mostanában* Csak annyit mondanak: Juliska nyugdíjba ment. S a hanglej­tés sajnálkozó. Amikor elmondtam Témái Júliának, mit mondott róla a szakszervezeti titkár, földe­rült az arca: — Ilyen kicsi gyerek volt, s én már ismertem ... Na­gyon szereti az ember gyere­két! A jövő hónapban bekopog a postás a Béke utca 85. szá­mú házba, s átadja az első nyugdíjat Témái Júliának. Lajos Géza Eszmecsere a termelőszövetkezeti pártmunkáról Növel juh tovább a falusi pártsserveseteh tekintélyét, erejét LASSÚK, MIRŐL ESETT SZÓ az eszmecserén. Hogyan élnek, milyen eredménnyel dolgoznak a falusi párttagok; a gazdasági életre milyen hatást tudnak gyakorolni; képesek-e alakítani a közvéleményt stb? A pártszervezetek munkamód­szere, a pártmunka hatékony­sága, a kommunisták helytál­lása, az alapszervezetek belső rendje, szervezeti élete, a párt építése, erősítése egyaránt szó­ba került. Dobák LÁszlóné ta- szári, Drankovics József batéi, Révész Dezső mosdós!, Gróf Lajos nagyberki, Várai József szabadi, Nyíró Ferenc attalai és Bíró Imre kapospulai párt­titkár kedvező tapasztalatokról és eredményekről is számot adott ugyan, de legtöbbjük in­kább a nehézségeket, gondokat tette szóvá. Ezért összefoglaló­jában Németh elvtárs is a munka javításáról, a nehézsé­gek leküzdéséről, a tenniva­lókról szólt részletesebben. Az egész megyére vonatkoz­tatva megállapította: falusi pártszervezeteink jól helytáll­nak, jelentős politikai ténye­zők, és szerepük nem csökken, hanem folyamatosan növek­szik. Kívánatos volna, hogy fejlődésük üteme meggyorsul­jon, tekintélyük tovább növe­kedjen, hatókörük egyre bő­vüljön; eredményesebb mun­kájuk fontos föltétele, hogy számszerűen is erősödjenek. Mindez céltudatosabb, átgon­doltabb és szervezettebb mun­kát követel meg, és föltételezi, hogy a párttagok feddhetetle- nül éljenek, példás magatar­tást tanúsítsanak, szorgalma­san dolgozzanak, s igazodjanak mindenben a szervezeti sza­bályzat normáihoz. ELMONDTAK A TITKÁ­ROK, hogy alapszervezetük­ben egyik-másik párttagot fe­lelősségre kellett vonni vala­milyen fegyelemsértés miatt. Taszáron negyedév alatt ket­ten jutottak erre a sorsra. Nagyberkiben kivált a bérmá­lás után adódott* ilyen dolga a pártvezetőségnek. Baléban elő­fordult, hogy egy fegyelmezet- lenkedőt törölni kellett a ta­gok sorából. Az a leggyako­ribb, hogy mértéktelen italo­zásból keletkeznek fegyelmi ügyek. — A lazaságokat, a fe­★ ★ ★ Kétnapos látogatást tett a kaposvári járásban, a Ka- posvölgye két körzetében Németh Ferenc, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának első titkára. Ütjára elkí­sérte dr. Orsai János, a Központi Bizottság megyei ins­truktora és Dombóvári László, a járási pártbizottság első titkára. Beszélgettek tsz-tagokkal, jártak szövetkezeti ma­jorokban: Szabadiban, Nagyberkiben és Göllében meg­tekintették a közös állatállományt. Az első napon Nagy­berkiben a körzet párttitkáraival, másnap pedig Göllé­ben a tsz-elnökök egy csoportjával folytattak eszmecse­rét. A kötetlen beszélgetéssel egybekötött látogatás jó al­kalomnak bizonyult a közvetlen ismeretszerzésre, szemé­lyes tapasztalatok gyűjtésére, a kölcsönös tájékozódásra és tájékoztatásra. Mai cikkünkben a falusi pártszerveze­tek helyzetéről és feladatairól folytatott beszélgetés főbb témaköreit és tanulságait ismertetjük. gyelmezetlenséget, a párttag­hoz méltatlan magatartást nem szabad megtűrni az alapszerve­zetekben — hangsúlyozta ez­zel összefüggésben a megyei pártbizottság első titkára. — Nincs helye sorainkban az olyan embernek, aki lépten- nyomon kompromittálja önma­gát, sőt a pártot is, aki vissza­tetsző cselekedeteivel csökken­ti, rombolja, aláássa a párt te­kintélyét. A kizárás, a bünte­tés, a felelősségre vonás azon­ban nem az első lépés a párt- szervezet belső rendjének megteremtésében, megtartásá­ban. Sokkal fontosabb és álta­lános követelmény, hogy a fe­gyelemsértést megelőzzük. Ezért fokozni kell valamennyi alapszervezetben az eszmei-po­litikai nevelést; törődjünk job­ban, foglalkozzunk állandóan egymással, óvjuk elvtársainkat a tévelygésektől, segítsük őket abban, hogy a helyes úton ma­radjanak, vagy arra visszatér­jenek. A türelmes nevelésen van a hangsúly, ezt kell az eddiginél jobban előtérbe he­lyezni. Ebből a célból kívánatos nö­velni a taggyűlések nevelő sze­repét. Helyesen teszi a vezető­ség, ha taggyűlési témát csi­nál a kommunisták egyéni fe­lelősségéből. Nem elegendő az általános irányelvek ismerte­tése, hanem az kell, hogy ha szükséges, személy szerint mindenkit, az alapszervezet valamennyi tagját mérlegre te­gyék: vitassák meg magatar­tását, bírálják, ha hibát köve­A párt-vb napirendjén ipari (Tudósítónktól.) A Tabi Járási Párt-végrehaj­tóbizottság legutóbbi ülésén az ipari üzemek fejlesztéséről ho­zott párthatározatok végrehaj­tásának, majd az üzemek első félévi tervteljesítésének ta­pasztalatait vitatták meg. Megállapították, hogy szinte egyik üzem sem tudta teljesí­teni a tervet. Ennek oka rész­ben a kedvezőtlen időjárás, több helyen azonban közreját­szott az is, hogy az üzemek dolgozóival nem beszélték meg a feladatokat. A Tabi Sátor- és Ponyvaüzemben az első fél­évi tervet 93,9 százalékra tel­jesítették. A lemaradást egy­részt anyag- és megrendelés­hiány okozta, másrészt az, hogy a munkásokat nem tájé­koztatták kellően. A téglagyári dolgozók, hogy pótolják az esőzés okozta ká­rokat, bevezették a tízórás munkanapot, és vasárnapi mű­szakokat is szerveztek. Az a tabi járás iparosításának, üzemeinek helyzete Építő- és Vegyesipari Ktsz- ben a lemaradás megszünteté­sére a harmadik negyedévben hetenként 55 órát dolgoznak. A bürokrácia gátolta az ez év márciusában alakult terme­lőszövetkezeti építőipari vállal­kozás munkáját. Emiatt tervét csak 55 százalékra teljesítette. Nemrégen például 30 mázsa vasanyagra volt szükségük, s mivel az AGROKER nem tu­dott adni, másutt kerestek. A balatonboglári MÉH-telepen azonban csak több napi sza­ladgálás után kaphatták meg az anyagot, s ez kiesést és többletköltséget idézett elő. Nem értett egyet a párt-vb a Kaposvári Textilipari Válla­latnak azzal a szándékával, hogy az évek óta 20—22 mun­kással dolgozó karádi szabó- részleg-működését megszünte­ti. Az ipari üzemek munkájá­nak javítása végett azt java­solta a járási párt-vb, hogy az üzemek vezetői termelési ta­nácskozásokon, brigádértekez­leteken és párttaggyűléseken ismertessék az üzemek felada­tait. A siófoki szálloda és kórház építkezésekre az ÉM SOMOGY MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT kőműveseket és segédmunkásokat vesz föl. lelentkezéi tö-építésvezetóség Siófok, Fő a 200. sz (116828) Cikkünk Alacsonyabb beosztásba helyezték ! a segédfelvigyázót Lapunk augusztus 15-i szá­mában cikket közöltünk Fele­lőtlenségből csaknem súlyos szerencsétlenség címmel. A so­rompóőr hibájából csaknem belerohant a járókelőkbe a barcsi vonat a cseri átjárónál. Dr. Szabó Tibor, a MÁV Pé­csi Igazgatóságának helyettes vezetője közölte, hogy a fe­gyelmi hatóság felelősségre vonta Kurdi László segédfel­vigyázót. A kaposvári állomás dolgozóját alacsonyabb mun­kabérrel járó beosztásba he­lyezték fegyelmi büntetésként nyomán Átfestik a táblát Lapunk augusztus 12-i szá­mában szóvá tettük, hogy rosz- szul ábrázolja a Balaton kör­nyékét a Magyar Hirdető Sió­fokon felállított nagyméretű, színes, kivilágítható hirdető­táblája. Jándi Mihály, a Magyar Hir­dető főosztályvezetője megkö­szönte a lap észrevételét. Csak sematikus ábrázolásra töre­kedtek a reprezentációs célt szolgáló siófoki táblán — írja. Mivel a vázlat és a valóság el­tér egyástól, a hirdető átfes­teti a táblát. A siófoki tanács kívánságára máshova helyezik a hirdetőtáblát, az átfestést az áthelyezéskor végzik eL tett el. Ügy tegyék mindezt, hogy az érintettek érezzék be­lőle a segítő szándékot. Ez használ egyénileg a párttagnak is, az alapszerveaetnek, a párt­nak is. Ezért is fordítsanak fa­lusi alapszervezeteinkben több időt és figyelmet az emberek nevelésére. Ha az alapszervezetben rendben mennek a dolgok, ha megértés, fegyelem uralkodik, ii ha a párttagok becsülettel megteszik kötelességüket, pél- daadóan élnek és dolgoznak, akkor az elvtársi közösség vonzó hatást gyakorol a kívül­állókra. Ez a pártópítésnek el­engedhetetlen föltétele. Na­gyon nagy szükség van arra is, hogy párttagjaink rendszere­sebben és céltudatosabban fog­lalkozzanak a párton kívüli tsz-parasztok legjobbjaival. Egyénenként kell pontosan megtudni, hogy az arra érde­mesek közül kit mi tart vissza a pártba való lépéstől. Beszél­jünk velük érdemben a párt­ról; bátrabban hívjuk őket kö­zénk, válaszoljunk valamennyi kérdésükre, oszlassuk el kéte­lyeiket. Tartsuk mindenkor szem előtt: pártunkat csakis elvi alapon erősíthetjük; nem tagtoborzásról van szó, hanem a legjobbak neveléséről, meg­győzéséről, fölvételéről. A RÉSZVEVŐK VALA­MENNYIEN SZÓLTAK szö­vetkezetük gazdasági helyzeté­ről, a termelési feladatokról, a munkák szervezéséről. Ebben a tekintetben alapvetően ered­ményekről vagy javulásról ad­tak számot. A munkafegyelem­mel nincs baj Mosdóson. Sike­resen mozgósít az időszérű ten­nivalókra a batéi pártszerve­zet; most pl. a traktorosok növe­lik erőfeszítéseiket, köztük dol­gozik példásan maga Drankovics elvtárs, a párttitkár is. Taszá­ron kazalban a tarlólucema, felgyűjtötték a lóherét is; más években ezekkel a munkákkal csak később végeztek. Egész évre szóló megbízatás alapján dolgoznak a nagyberki kom­munisták. Szabadiban fölmér­ték a szövetkezet pénzügyi helyzetét, s úgy találták, hogy teljesíthető az idei bevételi terv. Amit elmondtak, mindaz bizonyítja, hogy igyekeznek kialakítani a gazdaságszervező munka célravezető módszereit, s törekszenek ezek tökéletesí­tésére, hatékonyságának növe­lésére. AZ ESZMECSERÉN ERŐS HANGSÚLYT KAPOTT a köz­ségi vezetés egységének jelen­tősége. Várai elvtárs, a szabadi párttitkár szemléletesen vilá­gította meg a kérdés lényegét. Elmondta, hogy náluk jó az összhang, egységesek a gazda­sági, termelési feladatok meg­határozásában, és következete­sek a végrehajtásban is. Ha valamiben bárki is eltér a kö­zös megállapodástól, kérdőre vonják. — Ha nem a megegye­zés szerint intézkedünk, akkor ugyan mi értelme van annak, hogy este tízig-tizenegyig ülé­sezzünk? — mondta. S hozzá­tette, hogy az együttesen ki­alakított véleménytől és állás­ponttól a vezetők egyike sem igen tér el. Sőt olyan jól össze­szoktak, annyira megismerték egymást, hogy új kérdésben még külön-külön is szinte tel­jesen azonosan döntenek. Elő­fordul, hogy valaki rosszban sántikál, s megszólítja a me­zőn az elnököt, az megtagadja jogtalan kérése teljesítését. Megy hát az irodára, ott a párttitkárral próbálkozik, az is azt mondja nem lehet. Embe­rünk erre megjegyzi: »Az el­nök meg a titkár pontosan ugyanazt mondja; mintha csak összebeszéltek volna.« Együtt munkálkodó párt- meg tsz-ve- zető ennél nagyobb elismerést aligha kaphat, már ami együtt­működésüket illeti. • Helyenként azonban hiány­zik a szükséges összhang. Nagy baj ez. Rendszerint két véglet­tel találkozunk: vagy kölcsönö­sen elnézik egymásnak még oly súlyos hibáit is, vagy pe­dig az elemi megbecsülést sem adják meg egymásnak. Egyetértés helyett civakodás jellemzi viszonyukat. Az ellen­tétek egy ideig rejtve marad­nak, aztán éleződnek, majd ki­robbannak. S mehetnek a já­rástól kibékíteni a vezetőket, útbaigazítani őket. Mennyi, de mennyi energiát köt ez le — teljesen fölöslegesen. Nem szabad megbékélni az ilyen ál­datlan állapottal. Németh elv­társ buzdította a párttitkáro­kat: a pártvezetőségben és a szövetkezet vezetőségében is határozottan lépjenek föl az egyenetlenkedés, a széthúzás ellen. Azt meg a pártszervezet nem tűrheti, a járási bizottság nem engedheti, hogy bárme­lyik szövetkezetben vagy ta­nácsban alárendelt szerepre kárhoztassák, lekezeljék, vagy éppen semmibe vegyék az alapszervezetet, a pártvezetö- séget, a párttitkárt. A KÖZÖS DOLGAINKRÓL FOLYTATOTT ESZMECSERE fő gondolatát -Németh elvtárs így fogalmazta meg: »Falusi alapszervezeteinket tegyük mindjobban képessé arra, hogy helyileg érvényt tudjanak sze­rezni a központi akaratnak, hogy megvalósíthassák a Köz­ponti Bizottság politikáját.« A pártmunka eredményességéhez elengedhetetlenül szükséges, hogy az alapszervezet megsze­rezze és bírja az egész párt­tagság és a pártonkívüliek többségének egyetértését, tá­mogatását. A célok megmagya­rázásával nyerheti meg a köz­véleményt, s erre támaszkod­va vezetheti biztonságosan azt a mindennapos küzdelmet, amelynek a nagy feladat ad értelmet: a tsz-községet szo­cialista faluvá fejleszteni, és erősíteni a jómódú szövetkeze­ti parasztság szocialista egysé­gét. Ez a tartalma pártunk fa­lusi politikájának, a falusi alapszervezetek munkájának. Tisztelet és elismerés azoknak, akik ezt a nagy harcot az első vonalban irányítják: tisztelet és elismerés a közügyért ön­zetlenül fáradozó falusi párt­titkárainknak — hangsúlyozta összefoglalójában Németh elv­társ. K. J. Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat kőműveseket és segédmunkásokat vesz föl kaposvári és nagyatádi építkezéseire. Jelentkezés: Kaposvár, Május 1. u. 57. és a nagyatádi fő-építésvezetőségen, a vasútállomás mellett. (117133)

Next

/
Thumbnails
Contents