Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-15 / 192. szám

Stotz Mihály: HÁZAK

Gergely Sándor:

PESTI HAJNAL, 1955

történet hősnője Csege — Ki fizesse meg a tejet, ha san, revolveresen, gumiboto- mellé, és eleinte áhítatosan,

Julianna. Családi slla- ellopják? Én? — védekezett a san. És jöttek a kávéházakból aztán egyre mohóbban a drága pata férjezett Férjé tejes, és a mulatókból az úri népek, folyadékba nyalt

már honapók óta vidékén jár — Li ftel jen innen — mond- Egy részük részeg volt És munka után. O pedig a pe^ti ^ a kenyereskocsis az asz- munkába siető emberek is uteakat rója lakástalanul. Koz- szanynak. — Menjen, mielőtt jöttek. Megálltak a járdán a

ben alszik, ahol lehet, s leül ideér a zsaru, pihenni, ahol engedik. Mosta- nában sokat kell pihennie, - Nem úgy van az! - teamért »áldott« állapotát már bált a tejes. — Lopott hetedik hónapja hordja na- — Ne járjon a szád — mond- gyon-nagyon terhesen. Hogy ta egyszerre két vice is. — Te

két sziekór előtt, Csege Julianna és a rendőr körül.

— Hol a lakása? Mi a foglalkozása ? — kérdezte a rendőr. Csege Julianna csak a vállát vonogatta. A rendőr bólintott, és beírta, hogy Csege Julianna hivatásos munkakerülő. S följegyezte a másik tényáila— Az anyád... — emelte gumibotját a rendőr.

— Hagyja — mondta az úriember, és még egy szivart adott a rendőrnek. Aztán leguggolt és így nézte a ritka színjátékot, amely két Medea- szivarjába meg 'hatvan fillérjébe került

Körötte az atropinos szemű becsípett úrhölgyek kacagva és

dékot: lopott... Csege Julián- lelkesen tapsoltak az állapotos

A köznépet a rendőr odébb kergette. De a tömeg vagy húsz lépéssel távolabb újra összeverődött

Az aszfalton hamarosan eiben fehérlő üveget néztem

— Gyerünk — mondta a rendőr.

Az asszony nem mozdult Szeme a tejesüvegre tapadt

— Te... — mordult fel a ... _ _ ,

rendőr. — Nem hallottad, mit P*ent Jubanna nyelve,

mondtam. Minden fehér csöppet magába

A vicék morogtak és seprű- nyelt már, és hunyt szemmel zászlójukat lengették. feküdt, fáradtan.

A

z embergyűrű váratta- — Ekedj már innen — szólt nul megingott Egy le rá a rend6r.

kaságon.Uriember ^ Csege Julianna _ valaha,- Hogy ez... mibe kerül... néhán’' ezelőtt- valaho'

ez a tej? - kérdezte akadozó * Tiszaháton sokaknak, legényelweL Dy€fo>e^ “7*“* °P*t’- A betéttel együtt hatvan JuU- Juhfa

fülér - felelte a tejes. ~ »

Az úriember aprópénzt ka- csizmájába kapaszkodva feltápart eíő a zsebéből, a tejesnek

pászkodott

(Szekeres Emii rajza.)

adta, és átvette érte az üve- s elment né0tffl- Kaszö* . net és köszönés nélküL El

00X,- Ne... ne legyen bűnjel rendőrtől, uraktól és hólgyek- mondta, s másik kezével Mondta *“ a rendor mél- szávart nyújtott a rendőrnek.

— Ha nincs bűnjel, nincs

tatlankodva a gavallér úriembernek-.

— Nem érdemes jót tenni az

miből s hogyan él, maga sem meg mozogj innen — biztatták tényállás, és nincs beklserés, népséggel...

tudia. Két naoia például sem- az asszonyt mi?.,. — mondta, s az üveget ^ Julianna

tudja. Két napja például sem- az asszonyt mit sem evett Pedig a szíve De Csege Julianna nem mozi- teljes erővel

alatt a héthónapos magzat dúlt. Szeme fátyolosán meredt csapta.

az aszfalthoz

san eltűnt, még

auu. szeme iaxyoiosan mereu: csapta.

már nagyon követeli a tápiáié- a benyomódott dugójú üvegre, sikoltozás, nevetés, mozgás Tani kezdett S amikor már

hamaro- mielőtt a gyülekezet osz^°í; ... , . . . , amelynek tetején bágyadt fe- támadt. Csege Jtillanna torkán nem maradt a tetthelyen, csak

Eze^lenc^^aíjmncháro her tejcsoppök ültek. Nem vinnyogva tört ki a sírás... S a tejes meg a kenyereskocsis, júliusának egyik hűvös haj na- o vätpK i i .... - . - «

Ián, fél négykor a Körútra ért Csege Julianna. Éjjel az Állatkert mögött, a vasúti töltés alján aludt, de korán felzavarta a derengés meg az éhség. Vé- gigvánszorgott az Andrássy úton, s befordult a Körútra. Sárga arcán, pergamenes homlokán verejték csillant az éhségtől és a bágyadtságtóL A Körúton, a Dob utca sarkán tejeskocsi állt. A kocsi előtt a két lovacska derűsen ropogtatta abrakját. Csege Julianna nem a lovakat nézte, hanem a kihordót kereste szeme. De senki sem volt a közelben. A rendőr is vagy száz lépéssel odébb, a Wesselényi utca táján sétált. Maradék erejének teljes megfeszítésével Csege Julianna a kocsihoz lódult, kikapott a rekeszből egy tejesüveget, reszkető ujjával benyomta a vastag papírlapdugót, és az üveget a szájához emelte.

H

a odébbáll zsákmányával, talán minden jóra fordul! De az első korty tej még le se csúszott a tot kan, amikor a kzpu alól kijött a kocsis meg a kihordó és mögöttük a vice. A kihordó az üveget kapta el az asszony vér- telen szójáról, a kocsis két kalimpáló karját fogta le, a vice- házmester meg rendőrért szaladt.

Pékkocsi jött nyargalva. Szagos, finom kefnverek, aranysárga vajaskiflik illatoztak ölében A kocsi leállt a tejessze- ké' mögé. Semmi keresnivalója sem volt e tájon, őt a szomszéd kerületben várták, de a kocsis nagyon kíváncsi ember volt. Látta a furcsa csoportosulást a gyalogjárón, a szomszédos házak vicéi is mind ide- gyűltek, lármáztak, kiabál tak, és söprűjüket lóbálták. A ke nyeres, amikor meghallotta a tényállást, káromkodni kezdett.

— Te bugris — szólt ie tejes kollegájának a bakról. — Nem 6zégyelled magad?

mozdultj a közeli meLeicutca hirtelen letérdelt, reszkető csattanás hallatszott A kenye- felé, pedig a tejeskocsis mar- jazzel gondosan félresöpörte reskocsis a bakról lehajolva ka már levált róla. Csak állt az üvegszilánkókat, eligazította verte képen a tejkihordót, az- sárgán, tehetetlenül. hatalmas hasát, oldalvást fe- tán lovai közé csapott, és toMegjött a rendőr is kardo- küdt az aszfaltra, a tejtócsa varobogott.

Csuka Zoltán:

ÖRÖK SZÉPSÉG

Fegyver és idő szétzúz, összemorzsol, erre tanít a bölcs tapasztalat; szépség, hogy léltlek a barbár gonosztól, ki porba ránt s feldúl egy perc alatt.

S hogy f«telek, nézvén a kedves arcát, amint titokban egyre változik, idő és «et vívja rajta harcát, lassan morzsolva szé t vonásait;

S már azt hinnéd, hogy ez az «et vége, és ez a törvény — mikor hirtelen eléd lobban egy friss lány tiszta képe daccal, erővel, gy őze detmesen,

hirdetvén, hogy hiába gonoszság, erőszak, fegyver s roncsoló idő, benned s körötted él a szépség s Jóság eggyéforrva, mint fie gfelsőbb valóság, örök uralom s diadal is ő.

Kiss Dénes:

AJÁNLÁS MÁRTÁNAK

Lehajoltam egy kavicsért, s fölemeltem egy csillagot — Indultam léha csókokért s szemed örökre megfogott. -J

Sorsom s életem így ítéld, mindennel, mindig így vagyok: lehajolok egy kavicsért, hogy felmutassam a csillagot}

REFLEKTORFÉNYBEN

FÁBRI ZOLTÁN

Fábri Zoltán

Kossuth-dljas, kiváló művész.

Csak azért kezdem személyes emlékkel, mert ez nagyon jellemző moszkvai nagy- díjas filmünknek, a Húsz órának rendezőjére, Fábri Zoltánra. Tavaly nyáron Tihanyban töltött néhány napot. Családi körben, üdülőben, barátok között. Pihennie kellett volna, de képtelen volt rá. A Húsz óra regényváltozatával és készülő forgatókönyvével, rajzó ötleteivel, formálódó gondolataival töltötte a vakációt. Szeretett volna kikapcsolódni, ám nem is igen hagyták. A »stáb« megkereste hol levélben, hol személyesen. Egyszer el is vitték terepszemlére. Fel- villanyozódottan, lelkesen jött vissza, mert útközben ismét javítottak valamit a forgatókönyvön. Megint közelebb kerültek az »elképzel t«-hez, ami Fábrit ezekben a napokban lázban tartotta. Akkor már bízott a Húsz óra ügyében, rajongott a témáért, az izgalmas

konfliktusokért, rmunkatárMint később kiderült, többek fejében megfordult a gondolat: milyen kín lehet az ilyen, munkára, alkotásra termett embernek tétlenkedni, vagy hittel táplált tervei elvetélésének tanúja lenni. Mert Fábri Zoltánnak mindkettőben része volt már. Európa- szerte és itthon is legtöbben őt tartják az egyik legjobb, legeredetibb egyéniségű magyar filmrendezőnek. Sikerei bizonyítottak. Nemcsak a Cannes-ban díjazott Körhintára gondolhatunk, hanem olyan filmjeire is, mint a Hannibál tanár úr vagy a Két félidő a pokolban. Ezek a produkciók sablonok és könnyű sikerek keresése helyett korszerű, izgalmas gondolatok kimondására, problémák jelzésére, gondolatébresztő, lelkiismeretfel- rázó szerepre vállalkoztak. Kritika és közönség egyaránt üdvözölte Fábrinak ezt a törekvését, rokonszenwel kísérte fajsúlyos, figyelemreméltó életművének kibontakozását. Mert őrá ez is jellemző.

Filmjei nem esetlegességek, nem véletlen alkalmak fonalán követték egymást, hanem belső terv igényei, szigorú rendje szerint. S az ilyen igények vállalása, ilyen út törése és követése nem mindig könnyű. Fábrit érték csalódások, vélt és valódi sérelmek. Nem mindig sikerült elképzeléseit realizálnia, olykor pedig el sem juthatott odáig, hogy forgatókönyvbe írt álmait elkezdje megvalósítani. Éppen ez volt tehetségének igazi próbája. Sem a kudarcok, sem a bosszúságok nem törték meg. Ambícióit sem adta fél, egyéniségét sem szorította kalodába. Kihasználta tehetségének sokoldalúságát: díszletet tervezett, színpadi rendezői feladatra vállalkozott. Nemzeti színházbeli vendégszereplése, az Oppenheimer-ügy című érdekes dráma színre vitele sikert is hozott. Ö azonban mégiscsak a filmet tekinti az önkifejezés, a világ ügyeibe való állásfoglalás számára a legmegfelelőbb eszközének. Kereste és keresi fáradhatatlanul az új alkalmat, azt a forgatókönyvet, amely izgatja, érdekli, kivitelezésre ösztönzi.

Sánta Ferenc Húsz óra című regénye ilyen alkotás. Nagyon jellemző Fábrira, hogy ezt késedelem nélkül észrevette. Rendezői portréjának különben egyik legjellemzőbb vonása az irodalmi műveltség és az irodalomszeretet. Miközben külföldön és itthon is arról vitáznak, hogy a modern film el- szakadóban van az irodalomtól, hitelességének és rangjának záloga a minél nagyobb önállóság. Fábri együtt él az irodalommal. Csaknem valamennyi sikerét jelentős irodalmi alkotás filmre költésével érte el. Móra Ferenc, Sarkadi Imre, most pedig Sánta Ferenc epikus művészete adott szárnyat képzeletének, filmrendezői ihletének. S mindjárt ezután kell említenünk, hiszen az előbbiből következik, hogy Fábri Zoltán jellegzetesen magyar filmrendező. Amikor moszkvai sikeréről nyilatkozott, a legnagyobb örömmel arra hívta fel a figyelmet, hogy a fesztivál közönsége az általános emberi, az általánosan igaz szűrőjén át azt is fölfedezte s megértette, ami sajátosan magyar. A Húsz óra alkotói érthető szorongással várták filmjük visszhangját. Vajon megértik-e a világ minden részéből Moszkvába sereglő rendezők, színészek, esztéták, kritikusok egy kis magyar falu vívódásáról, az új társadalmi és életformák születésével együtt járó vajúdásról szóló produkciót? A rendezőnek és munkatársainak legnagyobb sikere, hogy erre a kérdésre a fesztiválmozi közönsége és a zsűri lelkes igennel: tapsokkal s a kitüntető díjjal válaszolt.

Ha a siker okait keressük, sokfelé kell vizsgálódnunk. Ezúttal még két további motívumra utalnánk. Az irodalmi nyersanyagot szuverén biztonsággal kezeli, nagyon is modem felfogásiban dolgozza fel. A Húsz óra szintén ezt a legjobb értelemben vett korszerűséget valósította meg. Merészen vágott képmozaikok összhatásából kikerekedő szerkezete mellett utalni kell arra a fojtott szenvedélyességre, ami a szituációkat és a szereplők játékát oly szem- betűnően jellemzi. Fábrit ez rendkívül izgatja. A mai ember pszichológiája, az, ahogyan különböző élethelyzetekben viselkedik, eseményekre, tettekre, szavakra reagál. Űj típusok tűntek fel az életben, és Fábri szüntelenül figyeli: mi jellemzi ezt az újat? Ezért tudja filmjeiben vissza is adni. Ezért tud csaknem téved- hebetlenül szerepet osztani, színészt válogatni. A Húsz óra sikerében ennek is része lehet Hiszen a főszereplők — alig egy-két kivétellel — valóban nem játsszák, hanem éi& a történetet

Van azután a filmrendező munkájának olyan része is, amiről ritkán esik szó. Ez a szféra már alig tart kapcsolatot az irodalommal, a színészi játék többé-kevésibé közismert problémáival. Ez a technika világa, a különböző kamerák, reflektorok, fények és árnyékok hasznosításának tudománya. Fábri ebben is mester. Mindent tud, amit a szakmáról tudni lehet, ami összefügg azzal a bonyolult, gyakran nehéz, de mindig gyönyörű hivatással, ami a filmrendező munkája.

Dersi Tamás