Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-14 / 191. szám

Szombat, 1965. augusztus 14.

3

SOMOGYI NCPÜAP

H

FEKETE —FEHÉR?

I a van téma életünkben, amely annyira és annyiszor foglalkoztatta a közvéleményt, hogy számon tartani is sok, akkor a pálmát mind közül feltétlenül az ifjúsági kérdés viszi el. Vitázott róla a sajtó, a televízió, vitáztak róla az idősek és maguk a fiatalok, tárgyalták szülők és gyerekek... Volt már e témáról regény és színdarab, hozzászóltak alapos ismerői: pszichológusok, nevelők, közéleti személyiségek, jogászok.

Amióta világ a világ, az adott kor nemzedékét mindig érdekelte, hogy milyenné válik az utána következő, milyen lesz életfelfogása, sorsa, erkölcse. S nem kell különösebb jósképesség, hogy előre lássuk: így lesz ez még jó sokáig; az élet rendje, törvénye, hogy a felnőtt és érett, tapasztalatokban gazdagodott generáció figyelje a felnövekvő útját, az apák és anyák egyengessék fiaik-lányaik pályáját.

Igen ám, de ebben a sokoldalú törődésben olykor végletessé válik a szemléletmód; a viták egy sajátos jellemzője, hogy elő-előtűnik bizonyosfajta fekete-fehér látásmód. Más szóval: gyakori a nézet, amely vagy csak a jót, vagy csak a rosszat hajlandó elismerni, jobbik esetben együtt ezt is, azt is. »Aki fiatal, vagy csak ide, vagy csak oda tartozhat, vagy jó, vagy rossz.«

Nem tagadható: ez a két véglet is létezik. Vannak a fiatalok között egészen kiválóak, példásak a magánéletben, a magatartásban, a munkában, odaadok a közéletben, s vannak rosszak, huligánok, cinkusok, csak a mának élők. De a jellemző nem ez.

A

z ifjúság túlnyomó, nagy többsége nem tartozik sem ide, sem oda. Nem makulátlan hős, és nem elvetemült Az ifjúság erkölcsét, jellemét magatartását — mint semmiféle más nemzedékét sem — nem lehet skatulyázni, merev határokkal elválasztani. Hallottunk szakállas, farmer- nadrágos ifjútól kitűnő feleletet az egyetemen, s láttunk »szolid« külsejű bűnözőt a bíróság előtt. S ha csak arról lenne szó, hogy e külsőségekből ítélők nézeteit vitassuk, ez talán szót sem érdemelne; a külsődleges vonások, a felszín kizárólagos vizsgálata ebben is, mint minden másban, mesz- szemenően nem alapvető. S a külsőből a legtöbb esetben nem lehet a lényegre, a tartalomra következtetni.

S a lényeg, amire most utalunk, ez: mi a jellemző?

Csak néhány példa, a legújabbakból. Közismert annak a több tízezer fiatalembernek — katonának és civilnek — bátor, hősies magatartása, aki az árvíz napjaiban ott állt a gátakon. Voltak közöttük egészen kiválóak, s voltak szakállasok, farmemadrágosok, még olyanok is, akik talán egy héttel előbb nem adták át a helyet a villamoson. Más hír: az építőtáborokban egy hónap alatt több mint 12 000 fiatal dolgozott, földeken, út- és vasútépítkezéseken, árvízkárok helyreállításán. Való igaz, közülük jó néhányan a pihenés óráit értékes és színvonalas politikai vitákra, elméleti kérdések tárgyalására fordították, mások pedig inkább a Beatleseket hallgatták, mint a külpolitikai hírmagyarázatot. De amikor a lapátot kellett megfogni, nem volt különbség: a munka elmosta az érdeklődésben határokat, s eggyé forrasztotta az egyénenként más érdeklődésű, más ízlésű fiatalokból álló csoportokat.

S ez a lényeges. Az, hogy bár létezők s elvetni valók azok a jelenségek, amelyeket olykor látunk: a fiatal bűnözők, a huligánkodás, a cinizmus; viszont kétségkívül megállapíthatjuk: az ifjúság döntő többségének alapvető, jellemmeghatározó nézetei, tulajdonságai feltétlenül pozitívak. S az új nemzedék ereje éppen abban van, hogy a legtöbb szót érdemlő nem a csekély számú egészen kiváló és a még kevesebb félresiklott fiatal élete, felfogása és magatartása, hanem derékhada.

A

z a nagy többség, amely nem tűnik ki sem különös példájával, sem ennek ellenkezőjével, hanem »csak« készül leendő hivatására, olykor becsületsen tanul, máskor szélsőséges táncot jár, nem bizonyos, hogy olvas Thomas Mannt, de az sem, hogy csak ponyvaregényt, s ma vidáman utazik ugyan az építőtáborba, de lehet, hogy holnap inkább randevúra megy, mint a termelési értekezletre. S bár lehet, hogy tegnap még csaknem kopaszra nyíratta a fejét, s ma hosszúra növeszti a haját, az is bizonyos, hogy bármilyen is koponyáján az »ékesség«, az alatt szorgalmasan gyűjtögeti korának megszerezhető tudományát, lelkében az életre, a családalapításra, az őrségváltásra készül, amikor nemzedéke lesz korának felnőtt társadalma, s mi, maiak az öregek.

S mert a fiatalságnak ez a rétege méreteiben, arányaiban döntően a legnagyobb, ezért mondhatjuk: ez a jellemző.

L. h.

CSÖRGŐI

cé

*)•)

ROHAMCSAPAT

demizson negyvenliteres, Lipitz Ilona és Kovács Erzsébet negyedszer töltötte meg a faluban friss vízzel, s hozta ki vállon az Irtási-dűlőbe a csurgói gimnázium kévét hordó diákjainak. Mire letérnek a műútról, s elindulnak át a tarlón, társaik befejezik a munkát, letelepszenek a fák hűsé- be. Mintha Szinyei Merse festménye elevenedett volna meg, olyan ez a tarka, jóízűen falatozó diákcsapat a zöldben. A vizesek odaérnek a többiekhez.

— Nehéz? — kérdezem meg az erősen fújtató Lipicz Ilonát.

— Nehéz.

— Minek az a bot?

— Agyonütöm azokat, akik sokat isznak — tréfálkozik Kovács Erzsi.

Egy lány kiönti a vizet a pohárból, s frisset kér helyette, mert úszott benne valami moszat.

— Ne nagyon pocsékoljátok a vizet! — zsörtölődnek a víz- hordók.

Nem mi hordjuk — vágnak vissza a lányok.

Letelepszünk a földre Papp Lászlóval, a csurgói járási KISZ-bizottság titkárával, s a munkáról, a hangulatról faggatjuk a társaságot.

Gyöpös Ibolya szerint nem nehéz a munka, bírják a lányok.

— Tegnap kaptunk fizetést — újságolja a harmadikos Sa- lekovics Erzsi.

Aztán mennyit?

— Napi harminc forintot meg a vonatköltséget...

— Te mennyit vittél haza összesen?

— Háromszáz forintot.

— Egész kis vagyon ... Mire költöd?

— Ebből fizetem be az őszi osztálykirándulás költségét.

— S te mit vettél a fizetésedből? — mutatok a negyedikes Szolár Ilonára.

— Kubát...

A csurgói Kovács Eva a keresetéből fedezd a csehszlovákiai rokonlátogatás egy részét, Németh Klári magasított sarkú fehér félcipőt vett magának.

— Hol dolgoztatok a múlt héten?

— A gyümölcsösben.... akkora volt a gaz, hogy nem látVirág György kísérő tanár szerint nagyon szorgalmasak a gyerekek, öelőtte Faragó tanár úr volt kint a társasággal, ugyanígy vélekedett

— S a fegyelem?

— Az is rendben.

— Tréfálni szabad?

— Minden mennyiségben.

A fiúk — Gili, azaz Gál László másodikos mezőgazdasági szakközépiskolás s a gimnazista Kovács testvérek — gondoskodnak róla, hogy legyen min nevetni.

Aki

szerint könnyebb matematika.

munka a diákok keze alatt.

szottak ki a fák — mondja egy molett barna lány.

— Most tessék megnézni, egv szál sem maradt — dicsekszenek a többiek.

— Még kis nyuszit is láttunk — kottyan közbe valaki.

— No, lányok, érdemes volt-e jelentkezni? — érdeklődik a járási KISZ-titkár.

— Persze — hangzik innen is, onnan is.

MEGJEGYZÉS

egy eredménytelen tárgyaláshoz

A Kaposvári Városi Tanács arra törekszik, hogy hasznosítsa a Jutái úti félig kész művelődési házat. A tanács vezetői olyan intézményt keresnek, amely megvenné az épületet, és valamilyen más létesítménnyé alakítaná át. Az érte kapott pénzen a Jutái út környékén

néPSzeRŰ emeeReK

í>

A körzeti jöldművesssövetkezet osztályvezetője

A falusi élet szépségének hirdetője, a község fejlesztésé nek fáradhatatlan intézője: Stadler József nagyon népszerű ember Kadarkúton. A gondjaira bízott üzleteket, a körzetéhez tartozó boltokat gyakran látogatja. Mindenkihez van pár szava, amivel segít a munka jobb elvégzésében.

A Kadarkút és Vidéke Fmsz megbízott elnöke és kereskedelmi osztályvezetője régi szakember. 1933-ban kezdte egy kis üzletben. Csak az ő boltjában voltak szabott árak akkor a faluban. Kadarkúton már akkor is népszerűségnek örvendett.

Ha az elárusítókkal beszélget, gyakran emlegeti saját példáját.

— Ha azt akartam, hogy a vevők szívesen jöjjenek hozzám, udvariasan kellett bánni velük. Az udvarias, gyors kiszolgálással, a jó áruval meg lehet szerezni a vásárlók szimpátiáját — szokta mondani.

A faluban és a környéken nemcsak azért s?. rétik, mert mindeht megtesz a vevők igényeinek kielégítéséért, hanem azért is, mert lelkesedésének,

fáradozásának mindenütt nyoma van a faluban.

— A társadalmi munkákat mindig ő szervezi meg. Ha csinosítani kell a falun, ha nagyobb építkezésibe kezdünk, mindig számíthatunk rá — mondják a község vezetői. Minden tanácsülésre eljön, fjedig nem tanácstag, csak érdekli, ami Kadarkúton történik.

— Az emberek nyelvén ő tud legjobban beszélni — mondja egy fiatalasszony. — Van is tekintélye a falusiak előtt! Mindegy, hogy kinek épül egy ház, a tsz-nek vagy az fmsz-nék, azt szokta mondani, hogy mindannyiunké lesz. Elve az, hogy fogjuk meg és csináljuk, ő is beáll lapáttal, ásóval a kezében a többiek közé, ha társadalmi összefogással készül valami.

Rinyakovácsibam egy düle- dezö bolt újjáépítéséhez is ő szervezett kőművesbrigádot.

Kiveszi részét a falu kulturális életének irányításából is. Műsorokat. rendezvényeket szervez. Tizenöt éves kora óta ta<Ha a jó hírű énekkarnak.

Ha van egy kis szabad ideje. kedvtelésének, az agyagformálásnak él. Otthonában saépen kidolgozott portrék sorát csodálhatja meg az ember. A gipszszobrok alatt egy régi katalógus azt tanúsítja, hogy az 1944. március 14-én rendezett dunántúli tárlaton négy szoborral vett részt Stadler József.

— Kőművesinas koromban kezdtem el szobrokat készíteni. Az orvossal és a gyógyszerésszel »képzőművészeti kört« alakítottunk. Ök voltak a zsűri. Főleg érdekesebb arcú emberekről készítettem portrékat.

Kedvteléséről nemcsak Kadarkúton. hanem a falu határain túl is tudnak. Évekkel ezelőtt úttörőküldöttség látogatta meg Toponárról. A látogatás eredménye egy Petőfi- mellszobor lett, amely azóta is büszkesége a költőről elnevezett úttörőcsapatnak.- Stadler József készítette a kaposvári Tóth Lajos utcai általános iskola bejáratánál látható portrét is az iskola névadójáról.

— Addig, míg el nem érkezik nyugdíjazásom ideje, a munka a legfontosabb — mondja magáról. — Utána majd pihenhetek, és nyugodtan élhetek régi k-Hvt»! bemnek. .. .. .

Nagy József

orvosi rendelőt és lakást építenének.

Kapóra jött a Földműves- szövetkezetek Somogy megyei Központjának a művelődési ház hasznosításával kapcsolatos ajánlata. A MÉSZÖV elnöke azt mondta, hogy az épületet ABC-áru- házzá alakítják át. Az egyezkedő tárgyalásra és a helyszíni szemlére nemrég került sor. Azonban nem sikerült megegyezni. A MÉSZÖV szakemberei ugyanis kijelentették, hogy túl sokba kerülne az átalakítás, továbbá, hogy az ABC-áruház jelenleg nem tudna kellő forgalmat lebonyolítani.

Hadd jegyezzük meg: örülünk annak; hogy a ME- SZÖV-nek és a tanácsnak nem sikerült megegyeznie. Véleményünk szerint a művelődési házból — ha mar nem rendeltetésszerűen használják fel — tnós, az ABC áruháznál fontosabb létesítményt is lehetne csinálni. Így például érdemes lenne cukrászüzemmé átalakítani. Ilyen üzemre, mint ismeretes, igen nagy szüksége van a városnak. Egészségügyi szempontból ugyanis, rnár tarthatatlan az állapot az Engels utcai régi, kicsi és korszerűtlen cukrászüzemben. Tudomásunk szerint szerepel is a tervekben egy cukrászüzem építése. Hárommillió forintba kerülne. A város és a Vendéglátó Vállalat nagy gondot tenne le, ha a cukrászüzemet egy- miVió forintos költséggel (kb. ennyiért lehetne a művelődési házat átalakítani) sikerülne létrehozni.

A tanácsnak igen helyes az a törekvése, hogy a művelődési házat hasznosítsa, ám jobban meg kellene fontolni, hogy mi legyen az épület sorsa. Kár lenne elhamarkodottan dönteni.

Sz. N.

— Gyertek ide, titeket még nem írtak be a falinaptárba! — kiáltanak át nekik a lányok a másik fához.

A két Kovácsot száz között is meg lehet ismerni a fehér simléderes sapkáról, Gilit meg a kék munkaruháról.

— Ti vagytok a mófeames- terek?

— A, csak szeretünk viccelni — mondja a harmadikos Pitykó.

— Milyen a munka?

■— Könnyű — húzaj ki magát a másodikos Lackó.

Persze van, akinek más a véleménye. Németh Klári sze— Ha te nem volnál meg a penész, ki enné meg a kenyeret? — kiáltja oda a fiúnak Fekete Józsefné.

— Akárkinek a fia, nagyon kedves — dicséri a szakközép- iskolást Mátyás István. — Ügyes, végig kalangyázott velünk ...

Megkérdem a tsz-tagoktól, hogy szívesen dolgoznak-e együtt a gimnazistákkal. Na» gyón jó velük, válaszolják.

— Jópofák vagytok, minden pénzt megértek — mondja Fe- keténé.

— Régit, azt igen — nevet Vlaszák Gyuláné.

A beszélgetést megzavarja, hogy valaki elkiáltja magát;

— Ott jön a kocsma!

így hívják a jégbe hűtött Bambit és a savanyú cukrot hozó lovas kocsit. A bakon ülő férfi gyorsan kiosztja a fiataloknak a hűsítő italt meg a cukrot

Mindenki iszik, cukrot szopogat. Az asszonyok szalmából

»Ügy igyatok, hogy nem hozunk többet!«

rint a matematika sokkal könnyebb, mint a kévehordás. A torzsa fölsebezte a lábát, életében először végez ilyen

munkát. Klárit sokat ugratják a fiúk színésznős mozgásáért. Gili például azzal húzza, hogy »a számat eltátottam, amikor észrevettelek. hát még a Pityi«.

— ö a csurgói B. B. — jegyzi meg egy fiú.

— Köszönettel tartozunk a porrogszentkirályi Aranymező Tsz-nek, hogy munkát adott diákjainknak. Aki mindennap kijön, hatszáz forintot kereshet ... Először kötött szerződést a gimnázium a tsz-szel. Örülünk, hogy a járási KISZ- bizottság közbenjárt ebben az ügyben — fordul a kísérő tanár Papp László felé.

Rekkenő a hőség, az égen csupán néhány felhőfoszlány. A szélső fa alatt a kalangyízó , asszonyok hűsölnek. Mátyás István a nemrégen vásárolt Ja-' wa Pionírnak támaszkodik.

gyűrűt csinálnak, Németh Klárinak meg karkötőt. Aztán sze- delőzködnek a gyerekek, indulnak a vonathoz, letelt a munkaidő.

A tsz-elnökkel hazafelé menet találkoztunk. Megkérdeztük tőle, elégedett-e a gyerekekkel.

— Igen ... sokat segítettek a szövetkezetnek. Megbeszélem a gimnáziummal, hogy almaszie- déskor is engedjék el hozzánk őket. Legyenek itt a könnyebb munkánál is, ha már elvégezték a nehezét. A legszorgalmasabb diákokat almával jutalmazzuk.

A tanácselnök szerint rohamcsapat volt a diáksereg, ott vethették be, ahol éppen szorított a cipő.

Harmincöt csurgói diák elismerést szerzett magának és az iskolának a munkájával. Megszerettél őket a porrog- szentkirályi' ’ s visszavárják

, , , . a tsz-be az ős zel és a jövő

Gmke bent legyen am az nyáron ... s telán szután is.

— o a brigád szeme fe-1

újságban, nye — mondja.

Lajos Géz»