Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-11 / 188. szám

Szerda, 1965. augusztus 11. 3 Terv és adósság Túlbecsülték erejüket MEGYÉNK TANÁCSI IPA­RA — mint már megírtuk — az első léiévben mintegy 30 000 000 forint értékű áruval termelt kevesebbet a terve­zettnél. A vállalatvezetők nemrég lezajlott megbeszélé­sén Sugár Imre, a megyei ta­nács vb-elnökhelyettese beje­lentette, hogy a tanács ille­tékes osztályának munkatár­sai megvitatják a problémá­kat a lemaradt üzemek veze­tőivel. A.z első beszélgetésre hétfőn került sor az ipari osztályon. Ezúttal a Kaposvári Vas- és Fémipari Vállalat vezetői kaptak szót. Arra a kérdésre kellett válaszolniuk, hogy miért nem teljesítette tervét az üzem, és mit kívánnak tenni a kiesés pótlásáért. Az ipari osztály vezetői, munkatársai abban bíztak, hogy a vállalat képviselői őszintén beismerik hibáikat, feltárják a problémákat. Saj­nos azonban, eleinte a való­ság elkendőzésére, bizonyítvá­nyuk megmagyarázására töre­kedtek, s kijnnyedén vették a nehézségeket. Szoroztak, osz­tottak, dobálóztak a milliók­kal, s a végeredmény szinte minden profilnál ez volt: igaz, van egy kis kiesés, de ez tulajdonképpen nem is számít annak néhány nap múlva pótolják. Aztán — bi­zonygatták — nehéz helyzet­be került az idén a vállalat, nem kaptak idejében megren­delést, sok volt az új gyárt­mány, nem felelt meg a föl­szerelés. Ez a tingütangfi áronban nem ment sokáig. Egyrészt azért nem, mert a vállalat vezetői észrevették, hogy az irányító szerv nem akar rosz- szat, másrészt — talán ez volt inkább a döntő — belátták, hogy a tanács szakemberei jól számolnak, s az igazság az, hogy a Vas- és Fémipari Vál­lalat 8 300 000 forint értékű áruval termelt kevesebbet a tervezettnél. Mivel a felügye­leti szervek azt javasolták az Országos Tervhivatalnak, hogy 6 300 000 forinttal csökkentse a tervet, az adósság kétmillió forint. NEMSOKÁRA KIDERÜLT. hogy a vállalat vezetői a ter­vezés időszakában túlbecsül­ték erejüket, irreális tervet készítettek. Elsősorban ennek következménye volt a terv- módosítás, a kapkodás, a szer­vezetlenség, a kiesés. Kétségtelen, hogy a vállalat vezetőit jó szándék vezette, amikor elhatározták, hogy a tavalyi 42 millió helyett 80 millió forint értékű árut ter­melnek. Gróf Iván igazgató meg is jegyezte: »Ha nem vállalunk ennyit, nem lett volna hetvenmilliós tervünk.-« Egy kicsit kesernyésen még hozzátette: -Ha megmaradunk a tavalyi ötvenmilliónál, most kutya bajunk sem volna, elvé­geznénk feladatunkat.-« A jó szándékot és azt a sok munkát, amelyet az első félév­ben a vállalat vezetői, dolgo­zói végeztek, a tanács méltá­nyolja (46,1 százalékkal ter­meltek többet, mint a múlt év azonos időszakában, s gaz­daságosan dolgoztak). Ennek köszönhető, hogy ez a megbe­szélés nem fegyelmi tárgya­lás — mondta Nagy Lajos fő­mérnök. — Ám amellett, hogy elismerésre méltó a vállalat erőfeszítése, törekvése, nem hallgathatjuk el, hogy a ve­zetők helytelenül cselekedtek, amikor irreális tervet készí­tettek. Erre senki sem biztat­ta őket. Semmi sem indokol­ja ugyanis, hogy a hatféle gyártmányt előállító vállalat ugrásszerűen növelje termelé­sét. Sokkal jobb lett volna, ha a vállalat vezetői a határ­idők megtartására törekednek. A mennyiségi szemlélet he­lyett inkább a minőségit kel­lett volna előtérbe helyezniük. Ha nem vállaltak volna ere­jüket meghaladó feladatot, akkor most nem kellene ob­jektív nehézségekre hivatkoz­ni s magyarázkodni. ABBAN, HOGY TÖBBET VÁLLALTAK, mint amennyit elbírnak, közrejátszott az is, hogy a vezetők nem vette« elég komolyan azt, hogy a terv törvény. Ebből fakadt, hogy egy kissé könnyelműen fogták fel fel­adataikat. »Nekiugrunk, meg­próbáljuk, aztán majd meg­látjuk, mire megyünk« — ez volt a nézet az év elején. Ma pedig — annak ellenére, hogy a hetedik hónapban to­vább növekedett a lemaradás — nem csinálnak maguknak különösebb problémát a vál­lalat vezetői. — Pótoljuk, in­tézkedtünk — mondják, és intenek. Nehéz bár, de ezúttal még elhisszük, hogy a hátralevő öt hónapban kiegyenlítik tar­tozásukat. A Vas- és Fém. ipari Vállalat vezetői ponto­san tudják, hogy a módosítá­sok után mit vár tőlük a ta­nács, hány dolgozónak kell előállítania a negyvenmillió forint értékű árut. Ha belát­ják, hogy a terv teljesítése minden körülmények között kötelező, ha átérzik, hogy a negyvenmillió forint értékű áru elkészítéséhez az erők összpontosítására, a belső tar­talékok feltárására, a mun­ka jó megszervezésére van szükség, ha mindenki megte­szi a maga kötelességét, ak­kor teljesíthetik a módosított tervet, s az év végén a Vas- és Fémipari Vállalat vezetői­nek nem kell pirulva egy olyan fegyelmi bizottság elé állniuk, amely az egész évi munkát kéri számon tőlük. Szegedi Nándor Bonyolult Napjainkban, amikor hitel­akciók könnyítik meg a tele­vízió- és rádióvásárlást, egy­re többen nyitnak be a szak- üzletekbe. A vásárlás örömé­be azonban igen gyakran üröm is vegyül. Ugyanis csak nagyon kevesen tudják, hogy készüléküket külön be kell jelenteniük a postán. A leg­több új rádió- és tv-tulajdo- nos — miután nevét és címét a kereskedő felírta — úgy tá­vozik az üzletből, hogy else­jével várja a postást az elő­fizetési jeggyel. A gyakorlatban azonban nem ilyen egyszerű az ügy­intézés. A posta ugyanis a ke­reskedő információja alapján felszólitást küld a gyanútlan újdonsült rádió- és tv-tulaj- donosnak, hogy sürgősen ren­dezze mulasztását, különben mint orvhallgatót vagy orv­nézőt megbüntetik. A posta rádió-előadója okkal panasz­kodik emiatt, hiszen a sok ér­ügyintézés tesítés, felhívás többletmun­kát ad neki. Mindezt a vásár­lók rovására írja, akik »eltit­kolják« új készüléküket. Így aztán naponta több ember hallgatja meglepődve a szigo­rú magyarázatot, miután megjelenik a kiértesítésre. Pedig magyarázat helyett in­tézkedésre lenne szükség. Hiába mondja el a posta al­kalmazottja minden új előfi­zetőnek, hogyan kellett volna eljárni, hiszen másnap, har­madnap újabb és újabb em­berek állítanak be ugyanúgy gyanútlanul a felszólítás után. Megoldásként számtalan le­hetőség kínálkozik. Adjanak a kereskedők minden rádió és tv mellé egy-egy papírlapot, amelyen felhívják a vásárlók figyelmét, hogy mielőbb je­lentsék be készüléküket. Meg­felelne a célnak a készülékek mellé adott füzetben is egy­két erre utáló sor, és máris kevesebb lenne a posta mun­kája. H> & Negyvenkét életmentés ÖBHOJIQ BBLDTOIOI) A z éles kürtszó végig­hasít a vízen, s a rév­kapitányság új mentő­hajója kifut a siófoki öbölből. A parancsno­ki hídon Kenyeres százados, tavaly is vele jártuk a Bala­tont. Igaz, akkor rocsóval, hozzá képest ez a gyors járatú hajó szinte luxusnak tetszik. A móló napozói ijedten ug­rálnak föl, nem is hitték vol­na, hogy ez a »kis« hajó mennyire fölcsapja a hullámo­kat. Sziporkázó napsütés, igazi balatoni nyár. Sima a víztü­kör, veszélynek nyoma sincs... azaz hogy ... — Ilyen idő volt akkor is. Egy tizenhat éves fiatalem­ber — Halmai Jánosnak hív­tak — »hőstettet« hajtott vég­re. Foren hogy megérkeztek Zamárdiba, szülei kicsoma­„Hőstett után“ elsősegély © A gumipárna áldozatai Sok a vihar, nagyobb óvatosságra van szükség Ellenőrzés a vizen. golták a holmit, s ő addig el­határozta, hogy átússza a Ba­latont. Reggel kilenckor in­dult, s három őreikor teljesen kimerült, szinte önkívületi állapotban mentették ki Bala- tonfüredtől ötszáz méterre. Szívkórház, elsősegély. Sze­rencséje volt... Bent járunk már a mély vízen. Távcsővel jól látni: a part mentén, a strandokon barna a víz az embertömeg­től. Néhány csónak ólálkodik beljebb, többségük azonban nem hagyja el a veszélyes zó­na határát. A vitorlások mé­lyebbre merészkednek. Egyet megállítunk, ellenőrzés. A papírok rendben vannak-e? — Kérem ... én ... én hol­nap, ha jól emlékszem, hol-' nap vizsgázom ... Tessék meg­— Szíveskedjék kivinni a hajót! — Ez az utasítás. Ud­variasan, de nagyon határo­zottan hangzik, ellentmondás­nak nincs helye. A mentőhajó kecsesen szeli a vizet; ha rendeltetésére gondolok, üeg- szívesebben megsimogat­nám. Negyven­két életmen­tést jegyeztek be az idén a Siófoki Révka­pitányság nap­lójába. A mentésben részt vett az Almádi, a Szigliget, a Tá­tika és a Kelén legénysége is. Borsos György és Fejes Já­nos életmen­tésért kapta a Közbiztonsági Érem arany fokozatát. De mindig vannak felelőtlen em­berek, főként fiatalkorúak, akik szinte ka­jánul felkínál­ják magukat a Balatonnak. Kenyeres százados a parancsnoki hídon. gumicsónakba. Irtózatos vi­har volt egész éjszaka, s a »bátrakat« hajnali fél négy­kor vetette ki a hullámverés a siófoki parton. Szinte eszü­ket vesztették már, beszélni is alig tudtak ... Ha nem volna példa elég, ha a vízi közbiztonság őrei nem fordí­tanának oly nagy energiát a megelőző propagandamunká­ra, ha a Balaton nem szedett volna már az idén is tizenkét áldozatot, talán jobban meg­értené az ember, hogy az üdü­lők közül sokan semmivel sem törődve veszélyeztetik életü­ket ... A révkapitányság új mentőhajója. — Nemrég történt, július 27-én. Három fiatalember, Szabó Ernő, Márth Albert és érteni. Akkor már csak nem Barabás Botond este fél nyolc­lehet baj.... I kor Káptalanfüreden szállt «Bérem ... tm ... holnap vizsgázom.« — Tessék csak megnézr' azt a csónakot... A Felszabadulás nagy ívben fordul, a parancsnok »teljes gőzt« rendel el, pillanatok alatt ott állunk a csónak mel­lett. Négyen napoznak ben­ne, messze a parttól. — ... és mennyi lesz a bün­tetés? — Semmi. De kérem, hogy • azonnal evezzenek ki, és sza­baduljanak meg a fölösleges rakománytól. A vízen száz és száz gumi­párna. A révkapitányság, a révőrsök beosztottai már úgy tekintenek rájuk, mint az élet legfőbb ellenségeire. Mennyi figyelmeztetés, meny­nyi fáradságos munka, bün­tetés. És mégis! Pavel Gri- zyvocz lengyel fiatalember először fürdött a Balatonban — és utoljára. Lefordult a gumipárnáról, és vízbe fúlt. Elalszanak a párnán, a szél észrevétlenül besodorja őket a mély vízre, beugranak fel- hevült testtel, s a következ­mény legtöbbször szívgörcs. És csaknem hiábavaló minden figyelmeztetés. Évről évre az áldozatok többsége a gumipár­nák áldozata. Vita folyik már azon is, hogy ha az ipar nem tud másfajta gumipárnákat gyártani, okosabb volna kitil­tani a vízről ezeket az oda alkalmatlan, veszélyes játék­szereket. Innét a vízről — csakúgy, mint az üdülőhelyek utcáiról — könnyűszerrel megállapít­ható, hogy évről évre nő a Balaton forgalma. S a révka­pitányság egyre jobban föl­készül hivatására. — Nemcsak ez a hajó jelen­ti a technikai fejlődési ná­lunk. Bár hozzá kell tennem, hogy a Felszabadulás a bala­toni hajók között a legerő­sebb, leggyorsabb. Minden vi­hart kiáll. Kipróbálás után még négy készül belőle. Kap­tunk egy új, gyors járatú motorcsónakot is. — Viharjelzéseink ponto­sabbak, megbízhatóbbak, mint a korábbi években, és gyor­sabbak is. Igen jó kapcsolat alakult ki a Meteorológiai Ál­lomás és a révkapitányt.-ig kö­zött. Körben a Balatonon hu­szonhárom viharjelző állomás van, s a fürdőzők, az üdülök kezdik jobban becsülni a vi­harjelzéseket ... Azt hiszem, volt is alkalmuk rá az idén, hogy komolyan ve­gyék a sárga és piros rakétá­kat. Szokatlanul viharos a nyár, s bár mindenki tudja, azzal is bizonyíthatom, hogy a vihar jelzők már májusban el­lőtték évi rakétáikat Július végéig huszonhét sárga és ti­zennyolc piros jelzást adtak le a partokról, ez pontosan any- nvi. mint tavaly egész évben volt. Résen — de inkább úgy mondanám, vízen — vannak állandóan a Balaton őrhajót, rocsói, motorcsónakjai, a víz őrei. Az, hogy Almádinál a ti­zenöt felborult vi tarlós hajó embereit fél óra alatt kiszed­ték. hogy a 27-i viharban há­rom felborult kajak utasait si­került kimenteni, s a negyven­két életmentés maga bizton­ságérzetet ad a hazai és külföl­di üdülőknek. Mégis azt Keli mondanunk: nagyobb óvatos­ságra van szükség, sok a vihar, sok az áldozat. S a b.ijt meg­előzni könnyebb, mint mindig a helyszínen teremni, ha áldo­zatot követel a tó .. Az öböl torkolatánál éles kürtszó hasít végig a vízen. A parancsnoki hídról figyelmez­tetés hangzik egy kikötőben — , tilosban — fürdő emberhez: — Tessék azonnal e'bagyni a vizet! A hajó kiköt, s a parancs­nok jelenti: — őrjáratunk alatt különös esemény nem történt.. Jávori Béla

Next

/
Thumbnails
Contents