Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-11 / 188. szám
Szerda, 1965. augusztus 11. 3 Terv és adósság Túlbecsülték erejüket MEGYÉNK TANÁCSI IPARA — mint már megírtuk — az első léiévben mintegy 30 000 000 forint értékű áruval termelt kevesebbet a tervezettnél. A vállalatvezetők nemrég lezajlott megbeszélésén Sugár Imre, a megyei tanács vb-elnökhelyettese bejelentette, hogy a tanács illetékes osztályának munkatársai megvitatják a problémákat a lemaradt üzemek vezetőivel. A.z első beszélgetésre hétfőn került sor az ipari osztályon. Ezúttal a Kaposvári Vas- és Fémipari Vállalat vezetői kaptak szót. Arra a kérdésre kellett válaszolniuk, hogy miért nem teljesítette tervét az üzem, és mit kívánnak tenni a kiesés pótlásáért. Az ipari osztály vezetői, munkatársai abban bíztak, hogy a vállalat képviselői őszintén beismerik hibáikat, feltárják a problémákat. Sajnos azonban, eleinte a valóság elkendőzésére, bizonyítványuk megmagyarázására törekedtek, s kijnnyedén vették a nehézségeket. Szoroztak, osztottak, dobálóztak a milliókkal, s a végeredmény szinte minden profilnál ez volt: igaz, van egy kis kiesés, de ez tulajdonképpen nem is számít annak néhány nap múlva pótolják. Aztán — bizonygatták — nehéz helyzetbe került az idén a vállalat, nem kaptak idejében megrendelést, sok volt az új gyártmány, nem felelt meg a fölszerelés. Ez a tingütangfi áronban nem ment sokáig. Egyrészt azért nem, mert a vállalat vezetői észrevették, hogy az irányító szerv nem akar rosz- szat, másrészt — talán ez volt inkább a döntő — belátták, hogy a tanács szakemberei jól számolnak, s az igazság az, hogy a Vas- és Fémipari Vállalat 8 300 000 forint értékű áruval termelt kevesebbet a tervezettnél. Mivel a felügyeleti szervek azt javasolták az Országos Tervhivatalnak, hogy 6 300 000 forinttal csökkentse a tervet, az adósság kétmillió forint. NEMSOKÁRA KIDERÜLT. hogy a vállalat vezetői a tervezés időszakában túlbecsülték erejüket, irreális tervet készítettek. Elsősorban ennek következménye volt a terv- módosítás, a kapkodás, a szervezetlenség, a kiesés. Kétségtelen, hogy a vállalat vezetőit jó szándék vezette, amikor elhatározták, hogy a tavalyi 42 millió helyett 80 millió forint értékű árut termelnek. Gróf Iván igazgató meg is jegyezte: »Ha nem vállalunk ennyit, nem lett volna hetvenmilliós tervünk.-« Egy kicsit kesernyésen még hozzátette: -Ha megmaradunk a tavalyi ötvenmilliónál, most kutya bajunk sem volna, elvégeznénk feladatunkat.-« A jó szándékot és azt a sok munkát, amelyet az első félévben a vállalat vezetői, dolgozói végeztek, a tanács méltányolja (46,1 százalékkal termeltek többet, mint a múlt év azonos időszakában, s gazdaságosan dolgoztak). Ennek köszönhető, hogy ez a megbeszélés nem fegyelmi tárgyalás — mondta Nagy Lajos főmérnök. — Ám amellett, hogy elismerésre méltó a vállalat erőfeszítése, törekvése, nem hallgathatjuk el, hogy a vezetők helytelenül cselekedtek, amikor irreális tervet készítettek. Erre senki sem biztatta őket. Semmi sem indokolja ugyanis, hogy a hatféle gyártmányt előállító vállalat ugrásszerűen növelje termelését. Sokkal jobb lett volna, ha a vállalat vezetői a határidők megtartására törekednek. A mennyiségi szemlélet helyett inkább a minőségit kellett volna előtérbe helyezniük. Ha nem vállaltak volna erejüket meghaladó feladatot, akkor most nem kellene objektív nehézségekre hivatkozni s magyarázkodni. ABBAN, HOGY TÖBBET VÁLLALTAK, mint amennyit elbírnak, közrejátszott az is, hogy a vezetők nem vette« elég komolyan azt, hogy a terv törvény. Ebből fakadt, hogy egy kissé könnyelműen fogták fel feladataikat. »Nekiugrunk, megpróbáljuk, aztán majd meglátjuk, mire megyünk« — ez volt a nézet az év elején. Ma pedig — annak ellenére, hogy a hetedik hónapban tovább növekedett a lemaradás — nem csinálnak maguknak különösebb problémát a vállalat vezetői. — Pótoljuk, intézkedtünk — mondják, és intenek. Nehéz bár, de ezúttal még elhisszük, hogy a hátralevő öt hónapban kiegyenlítik tartozásukat. A Vas- és Fém. ipari Vállalat vezetői pontosan tudják, hogy a módosítások után mit vár tőlük a tanács, hány dolgozónak kell előállítania a negyvenmillió forint értékű árut. Ha belátják, hogy a terv teljesítése minden körülmények között kötelező, ha átérzik, hogy a negyvenmillió forint értékű áru elkészítéséhez az erők összpontosítására, a belső tartalékok feltárására, a munka jó megszervezésére van szükség, ha mindenki megteszi a maga kötelességét, akkor teljesíthetik a módosított tervet, s az év végén a Vas- és Fémipari Vállalat vezetőinek nem kell pirulva egy olyan fegyelmi bizottság elé állniuk, amely az egész évi munkát kéri számon tőlük. Szegedi Nándor Bonyolult Napjainkban, amikor hitelakciók könnyítik meg a televízió- és rádióvásárlást, egyre többen nyitnak be a szak- üzletekbe. A vásárlás örömébe azonban igen gyakran üröm is vegyül. Ugyanis csak nagyon kevesen tudják, hogy készüléküket külön be kell jelenteniük a postán. A legtöbb új rádió- és tv-tulajdo- nos — miután nevét és címét a kereskedő felírta — úgy távozik az üzletből, hogy elsejével várja a postást az előfizetési jeggyel. A gyakorlatban azonban nem ilyen egyszerű az ügyintézés. A posta ugyanis a kereskedő információja alapján felszólitást küld a gyanútlan újdonsült rádió- és tv-tulaj- donosnak, hogy sürgősen rendezze mulasztását, különben mint orvhallgatót vagy orvnézőt megbüntetik. A posta rádió-előadója okkal panaszkodik emiatt, hiszen a sok érügyintézés tesítés, felhívás többletmunkát ad neki. Mindezt a vásárlók rovására írja, akik »eltitkolják« új készüléküket. Így aztán naponta több ember hallgatja meglepődve a szigorú magyarázatot, miután megjelenik a kiértesítésre. Pedig magyarázat helyett intézkedésre lenne szükség. Hiába mondja el a posta alkalmazottja minden új előfizetőnek, hogyan kellett volna eljárni, hiszen másnap, harmadnap újabb és újabb emberek állítanak be ugyanúgy gyanútlanul a felszólítás után. Megoldásként számtalan lehetőség kínálkozik. Adjanak a kereskedők minden rádió és tv mellé egy-egy papírlapot, amelyen felhívják a vásárlók figyelmét, hogy mielőbb jelentsék be készüléküket. Megfelelne a célnak a készülékek mellé adott füzetben is egykét erre utáló sor, és máris kevesebb lenne a posta munkája. H> & Negyvenkét életmentés ÖBHOJIQ BBLDTOIOI) A z éles kürtszó végighasít a vízen, s a révkapitányság új mentőhajója kifut a siófoki öbölből. A parancsnoki hídon Kenyeres százados, tavaly is vele jártuk a Balatont. Igaz, akkor rocsóval, hozzá képest ez a gyors járatú hajó szinte luxusnak tetszik. A móló napozói ijedten ugrálnak föl, nem is hitték volna, hogy ez a »kis« hajó mennyire fölcsapja a hullámokat. Sziporkázó napsütés, igazi balatoni nyár. Sima a víztükör, veszélynek nyoma sincs... azaz hogy ... — Ilyen idő volt akkor is. Egy tizenhat éves fiatalember — Halmai Jánosnak hívtak — »hőstettet« hajtott végre. Foren hogy megérkeztek Zamárdiba, szülei kicsoma„Hőstett után“ elsősegély © A gumipárna áldozatai Sok a vihar, nagyobb óvatosságra van szükség Ellenőrzés a vizen. golták a holmit, s ő addig elhatározta, hogy átússza a Balatont. Reggel kilenckor indult, s három őreikor teljesen kimerült, szinte önkívületi állapotban mentették ki Bala- tonfüredtől ötszáz méterre. Szívkórház, elsősegély. Szerencséje volt... Bent járunk már a mély vízen. Távcsővel jól látni: a part mentén, a strandokon barna a víz az embertömegtől. Néhány csónak ólálkodik beljebb, többségük azonban nem hagyja el a veszélyes zóna határát. A vitorlások mélyebbre merészkednek. Egyet megállítunk, ellenőrzés. A papírok rendben vannak-e? — Kérem ... én ... én holnap, ha jól emlékszem, hol-' nap vizsgázom ... Tessék meg— Szíveskedjék kivinni a hajót! — Ez az utasítás. Udvariasan, de nagyon határozottan hangzik, ellentmondásnak nincs helye. A mentőhajó kecsesen szeli a vizet; ha rendeltetésére gondolok, üeg- szívesebben megsimogatnám. Negyvenkét életmentést jegyeztek be az idén a Siófoki Révkapitányság naplójába. A mentésben részt vett az Almádi, a Szigliget, a Tátika és a Kelén legénysége is. Borsos György és Fejes János életmentésért kapta a Közbiztonsági Érem arany fokozatát. De mindig vannak felelőtlen emberek, főként fiatalkorúak, akik szinte kajánul felkínálják magukat a Balatonnak. Kenyeres százados a parancsnoki hídon. gumicsónakba. Irtózatos vihar volt egész éjszaka, s a »bátrakat« hajnali fél négykor vetette ki a hullámverés a siófoki parton. Szinte eszüket vesztették már, beszélni is alig tudtak ... Ha nem volna példa elég, ha a vízi közbiztonság őrei nem fordítanának oly nagy energiát a megelőző propagandamunkára, ha a Balaton nem szedett volna már az idén is tizenkét áldozatot, talán jobban megértené az ember, hogy az üdülők közül sokan semmivel sem törődve veszélyeztetik életüket ... A révkapitányság új mentőhajója. — Nemrég történt, július 27-én. Három fiatalember, Szabó Ernő, Márth Albert és érteni. Akkor már csak nem Barabás Botond este fél nyolclehet baj.... I kor Káptalanfüreden szállt «Bérem ... tm ... holnap vizsgázom.« — Tessék csak megnézr' azt a csónakot... A Felszabadulás nagy ívben fordul, a parancsnok »teljes gőzt« rendel el, pillanatok alatt ott állunk a csónak mellett. Négyen napoznak benne, messze a parttól. — ... és mennyi lesz a büntetés? — Semmi. De kérem, hogy • azonnal evezzenek ki, és szabaduljanak meg a fölösleges rakománytól. A vízen száz és száz gumipárna. A révkapitányság, a révőrsök beosztottai már úgy tekintenek rájuk, mint az élet legfőbb ellenségeire. Mennyi figyelmeztetés, menynyi fáradságos munka, büntetés. És mégis! Pavel Gri- zyvocz lengyel fiatalember először fürdött a Balatonban — és utoljára. Lefordult a gumipárnáról, és vízbe fúlt. Elalszanak a párnán, a szél észrevétlenül besodorja őket a mély vízre, beugranak fel- hevült testtel, s a következmény legtöbbször szívgörcs. És csaknem hiábavaló minden figyelmeztetés. Évről évre az áldozatok többsége a gumipárnák áldozata. Vita folyik már azon is, hogy ha az ipar nem tud másfajta gumipárnákat gyártani, okosabb volna kitiltani a vízről ezeket az oda alkalmatlan, veszélyes játékszereket. Innét a vízről — csakúgy, mint az üdülőhelyek utcáiról — könnyűszerrel megállapítható, hogy évről évre nő a Balaton forgalma. S a révkapitányság egyre jobban fölkészül hivatására. — Nemcsak ez a hajó jelenti a technikai fejlődési nálunk. Bár hozzá kell tennem, hogy a Felszabadulás a balatoni hajók között a legerősebb, leggyorsabb. Minden vihart kiáll. Kipróbálás után még négy készül belőle. Kaptunk egy új, gyors járatú motorcsónakot is. — Viharjelzéseink pontosabbak, megbízhatóbbak, mint a korábbi években, és gyorsabbak is. Igen jó kapcsolat alakult ki a Meteorológiai Állomás és a révkapitányt.-ig között. Körben a Balatonon huszonhárom viharjelző állomás van, s a fürdőzők, az üdülök kezdik jobban becsülni a viharjelzéseket ... Azt hiszem, volt is alkalmuk rá az idén, hogy komolyan vegyék a sárga és piros rakétákat. Szokatlanul viharos a nyár, s bár mindenki tudja, azzal is bizonyíthatom, hogy a vihar jelzők már májusban ellőtték évi rakétáikat Július végéig huszonhét sárga és tizennyolc piros jelzást adtak le a partokról, ez pontosan any- nvi. mint tavaly egész évben volt. Résen — de inkább úgy mondanám, vízen — vannak állandóan a Balaton őrhajót, rocsói, motorcsónakjai, a víz őrei. Az, hogy Almádinál a tizenöt felborult vi tarlós hajó embereit fél óra alatt kiszedték. hogy a 27-i viharban három felborult kajak utasait sikerült kimenteni, s a negyvenkét életmentés maga biztonságérzetet ad a hazai és külföldi üdülőknek. Mégis azt Keli mondanunk: nagyobb óvatosságra van szükség, sok a vihar, sok az áldozat. S a b.ijt megelőzni könnyebb, mint mindig a helyszínen teremni, ha áldozatot követel a tó .. Az öböl torkolatánál éles kürtszó hasít végig a vízen. A parancsnoki hídról figyelmeztetés hangzik egy kikötőben — , tilosban — fürdő emberhez: — Tessék azonnal e'bagyni a vizet! A hajó kiköt, s a parancsnok jelenti: — őrjáratunk alatt különös esemény nem történt.. Jávori Béla
