Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-01 / 180. szám
\ /SSYfátföuráífy uh (((Md Kovács Lászio: KISVÁROS C sak telefonon át ismerték egymást A férfi külső ügyintéző, naponta hívta vállalatát. A telefonközpontos nő jogi személyként jelentkezett. A férfinak feltűnt a nő érdes, nyers hangja; modorában nyoma sem volt a figyelemnek, amely tulajdonság nélkül bárki is bajosan állhatja meg helyét ezernyi összekoccanás, sőt komoly összeütközés nélkül. A telefonos hangja egyetlen száraz, indulatos mormogás volt, gépies reagálás a kérdésre, amely lehetett híselgő is, hatástalan maradt. A férfi, ha megütődöít is ezen, hamar elsiklott fölötte; gondolta, sebzett vénlány lehet az illető, esetleg elnyomott fiatalasszony, akinek bőven van baja, nem csoda hát, ha néhanapján megfeledkezik arról, hogy a dróton át is kötelezőek ez cr- zötti érintkezési szabályok. Egy idő után meg is szokta. Ha tárcsázott, elképzelte a recsegő, rideg hangot Némelykor az jutott eszébe: ezt a nőt sohasem szerethették! Gondolata untalan visszatért, s vesszőparipájává vált. A szeretet kiveszett az emberek életéből — gyakran hangoztatta. — Ismer egy telefonos nőt, aki... Füllentésen kapta magát; szövi a meséjét, anélkül, hogy biztosat tudna arról, akiről szót ejt. A telefonos addig foglalkoztatta képzeletét, míg látni vágyta. Kánikulai, tikkasztó nyár volt, harminchat-harmincnyolc fokot jelentett a meteorológia, az emberek ingerültek voltak, a buszon kin volt utazni, egymás dühös tekintetétől is hajba kaptak a tumultusban. Fél nyolckor szólt a telefon. után a telefonos esdeklően szólt — így is nyers volt a hangja —, a kétségbeesés azonban vonzóvá színezte. Segítségért kunyerált. Meglepő volt, s gondolni lehetett: világa dőlt össze, s most ott áll reménytelenül, másra utáltán. — Tessék meghallgatni! — mondta. — Olyan kedves volt hozzám mindig Az egyetlen ember... Ha nem sérteném meg nagyon megkérném, jöjjön el hozzám ... Látogasson meg — Márhogy én? — nyelt nagyot a férfi. — Ha nem sérteném meg— En nem mozdulhatok innen, maga meg nincs asztalhoz kötve, szabadon mozoghat. — Értem... s arra gondolt, milyen különös helyzeteket formál az élet: a telefonos meghívja magához, mert kedves volt hozzá. Ez is elméletének igazolása: a nő »kiéhezett« a szeretetre. — Hozzá kell tennem — szólt a nő —, ne féljen tőlem! Asszony vagyok. Gyerekem és uram van ... »Attól még«... gondolta a férfi. Gőg szállta meg: a hangjával is hódít! Meggyötört, kizsigerelt asszonyka lehet, szomjazza a jó szót. Megrázta a fejét: azért óvatosnak kell lennie! A beosztása miatt sem bonyolódhat szerelembe. Szőnyi Sándor: Ag ügy felcsigázta, s bár- mint szerette volna, nem tudott napirendre térni fölötte. Az is eszébe jutott, hogy milyen régöl nincs őneki egy igazi, ragaszkodó teremtése. Ez a telefonos — úgy látszik — látatlanban tüzet fogott Készült a mielőbbi találkozásra. Elképzelte a telefonost nyúlánknak és őzszeműnek — bomlik az ilyen típusért! Lát- ta molettnak, telt kebellel és sóvár, éhes szemmel, amint ravaszul kacsint, a vére hajtja, hajtja... Ez nem az ő esete, de... hébe-hóba elkéL Alapos étvágyűző — mentsen meg az isten minden férfit az ilyen házastárstól! A telefonba azt ígérte, hogy rövidesen felruccan hozzá, és amiben tud, segítségére lesz. Később mégis úgy döntött, jobb túlesni a dolgon. Nem kétséges — tért vissza korábbi gondolatához —, a szeretet hiányáról van szó. Az érlelő kovászt kirekesztettük életünkből. Éneikül aztán alig van vadami, ami embert emberrel összeköt D élelőtt váratlanul állított fel a padlástérből képzett vállalati telefonközpontba. Bár magabiztosan kopogott, ideges volt; nyakkendő, jét kétszer is megnézte, középen áll-e, s kabátja egy gombbal jól fest-e. A tető alatti helyiségben szék csapódott valamihez: aztán papucsos, szusszanó nesz hallatszott. Kulcs fordult a zárban. Az ajtó felnyűt. A tetőbe épített ablakon át fényt zuhogtató nagy darab ég látszott. A megnyitott ajtón csak úgy dűlt kifelé a meleg. — Pokol — mondta a férfi. — Maga az ördög fűti! A telefonos nagyot hördült, aztán míg a férfi meglepetten hátrált, szájára tapasztotta tenyerét. A helyzet önmagáért beszélt: a nő nem készült • ■férfi fogadására, a férfi pedig egészen mást várt, mint amit látott — Hívott, tessék, itt vagyok! — mondta a férfi közönyesen, ami a saját fülének is idegenül hangzott A nő tovább riado- zott — nem ismert rá a megnyerő hangra, amit annyira vágyott, s amitől olyan sokat várt — Így? — csengett a nő. Fejét lehajtva végignézett magán. — Föl kellene öltöznöm.- — Kánikula van! — mondta a férfi, s előbbre lépett, úgy nézte a nőt csalódottan: negyvenöt év körülinek vélte, lompos volt és barna bőrű; az otthonra való, bő nyári ruháján teste áttetszett az ablakon át rázáporozó fénytől. Kapkodva takargatta volna magát, de hiába, kövér teste szinte kidagadt a ruhából. — Kánikula van — ismételte a fejét rázva, s mintha kenyér nélkül kövér húst nyelt volna ebben a forróságban, émelygett. A nő helyett máris csak az ügyfelet látta a telefonosban, aki hozzáfordult segítségért. Nyelte, nyelte azt a bizonyos kövér húst, ami megszorult a torkában. Szeretet — gondolta. — Ki tudja, testi baján kívül mi rágja még Regényt láthatatlanul? A telefonkészülék Mbolytri. tan jelzett; piros vészjelei és kattanásai a telefonosért kiáltoztak. — Menjen, hívják! — A nő csoszogott papucsában. Hallózott és kapcsolt, ö meg utánalépett a központba. A készülék, akár a megtestesült Ijedelem, továbbra is szüntelenül per- oent-pattant Piros fénygombjait árgus szemeknek vélte. A bejárati ajtó táblájára gondolt: »Idegeneknek tilos a bemenet« Leült Megszidta magát, és szánta a nőt — Szabályos emberroncs — gondolta. — Ismét a képzelgései jutottak eszébe. Hm... Szegény feje, hol van ez már a szerelemtől! De a szeretet... A régi bogarában bízott! A mint egy pillanatra nyugalom lett, kiderült, mi bántja a telefonost Mutatta roncsolt jobb kézfejét: üzemi baleset — elkapta a gép. Azóta csak Ilyesféle munkára alkalmas. Szép és fontos munka, megszerette, nem akar más lenni, csak telefonos és mikrofonbemondó. Félig ujjtalan kezével hátra- mutatott a kis asztalkán álló mikrofonra. Ebédszünet alatt, de ha sürgős, más esetekben is a vállalati közérdekű híreket és közleményeket abba kell bemondania. — Hjaj, hjaj, tetszik tudni!... — sóhajtott — Itt a baj! — Bemondja ő pontosan, amit kell, csak éppen ... nem tudja olyan szépen, mint a színésznők, akiket kiképeztek ilyesmire. Szükségből ide tették őt dolgozik, de hogy mit és hogyan, soha senLászló Levente: TÁJKÉP ROMÁNIÁBAN ki nem tanította. Kegy étiemül azt mondják rá, hogy durva a hangja!... Mindenkit megijeszt, amikor bemond. Behízelgő, selymes, búgó hangot szeretnének tőle hallani, de mát csináljon, olyant 6 nem tud ... Hiába akarja, nem tud. Emiatt nem szeretik. Emiatt üldözik. Emiatt akarják leváltani. *— Bisznóság! dörmögte a férfi. — Komiszság és lelketlen ség. — Az asztalkára könyökölt, amelyen gépelt szövegek vártak a déli beolvasásra: a munkaversenyről, az augusztus húszadikai ünnepélyek időrendjéről. Beleolvasott a szövegbe. — Nem futhat ei, tanárkodnia keil — gondolta. A telefonos kifakadt — Barbárok! — mondta. — Any- nyira törődnek a szegénnyel, hogy dobálnák ide-oda, Bánt valami rongyot Megfeledkeznek arról, hogy őket Is érheti baleset — Mormogva és meszese nézve tette fcH a kérdést: anya létére így pórul járva talán nem veszik többé emberszámba? A férfi szeme megakadt a telefonos könnybe lábadó szemén; aztán az orgonasíp formán kurtára tépett négy ujját vette szemügyi«; a telefonos úgy tartotta éléje, mintha azokért őt vádolná. Fájt ott látnia. — Karikagyűrűt ae*n húzhat fel a jobb gyűrűsujjára — gondolta —, bal kezén viselt Fejét ingatva körülnézett. Mit tegyen ... Hogy kezdje el a tanítást? — Ez mind nem ok az elkeseredésre! — mondta határozottan. — Maga így szemre is erős ember! — Mosolygott — Csuda erős!... A telefonos arca eltorzult; fejét csóválva sírt. De egy pillanat múlva sírástól torz vonásai kisimultak. Az önbizalom mintha máris megmoccant volna benne, feje fokozatosan följebb emelkedett — Értelmes, erős ember — mondta a férfi, -r- Az első pillantásra is mondom: rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek ebbe a szobába, a munkájához szükségesek. Ennél több — legalábbis kezdetnek — állítom, nem is szükséges. — Jaj, mit mondjon... mivel erősítse még hamarjár ban? Az asszony arca tettei tett meg, feltűnően megszépült Varázslat — gondolta a férfi —, varázslat majdnem üres szavaikkal — Egy csöppel sem kellene több — mondta a telefonos. — De a kegyetlen nagyszáj dáknak igazuk van! Valahogy szépen, finoman kellene bemondanom ... Nagyon szeretném, de senki sincs, aki rávezetne, hogyan kell csinálnom. Otthon az uram... a maga módján aranyos ember, de ehhez ő se ért Ha gyötröm, tanítson, dühbe gurul. Ha kérem, hallgasson meg és bíráljon, szaval: ha balerinát meg bajádért akar kiképezni, nem engem választ — ilyesmit meg más effélét kiabál. Tetszik tudni ..szállítómunkás, akkora óriás, és olyan erős ember, az asszonyok csak jókedvükben álmodhatnak maguknak olyat, mint amilyen ő, mert több nincs belőle a földön. Erős és jó... a tenyerébe is fölvesz, azt mondja, feldob inkább az égbe, szálljak és örüljek, de marhasággal ne gyötörjem. Emberóriás, azt hiszem, nem csoda, ha éppen az én nyavalyáimhoz nem ért, és a bánatomat elviselni nincs elég türelme. Tetszik tudni ... fáradt is, mire hazaér... elvárná a fürdetést, nemhogy ... Adják vissza az ujjaimat, és tegyenek vissza a gépre, teljesítménybérbe egyetlen fő vágya, álmában is darálja, merthogy a gépnél jel kerestem. Szpíker beosztás az ő feleségének, hozzá fülbemászó duruzsoló képesség... Az istennyilát! Nem fejlesztelek! Tetszői tudni ... ilyen. Megenne, úgy szeret, de __azt his zem, ami most nekem kellene tőle, ahhoz nincs érzéke. A férfi nyugalomra intette a tenyerével. Próbálta meggyőzni őt — A türelmetlen óriás férjek ta angyalokká szelídülnek egyszer — ez a szabály. A dicsőséget szerző szpíker feleségét is hordja még ő a tenyerén, arra megesküszöm. Ne felejtse: mindig akad valaki, aki segít. — Tréfálni tetszik velem? — Ilyesmiben soha. — Jaj, nekem! — pityeredéit eh Majd amikor a férfi kezébe vette a gépelt szövegeket, és bólintott, egész tekintetével fölnevetett — Sima ügy! — mondta a férfi. — Figyeljen. — Olvasni kezdett, úgy, ahogy a telefonostól elvárja majd az embereket elkápráztató bemondást — A mindenét, de Jő! csinálja! ... — Búgón fölnevetett ■ ahogy felszámyaló jókedvében fejét fölvetette, láttatta verdeső, piros nyelvét és fogsorát. — Maga nagy művész! ... Hej, a mindenét, belátom, maga való ide! — Egészen közel hajolt hozzá, majd ijedten visszahúzódott. Egyszer a hajuk is összeért. Hej, ha az ő ura az ereje mellett ennyire finom és ennyire megértő lenne!... Akkor talán el- hihetné azt a bizonyos mesét a szerelmesek mennyországi állapotáról. — Maga az én édes megmentőm! — áradozott. Különösnek találta: hirtelen szerelmet érzett a férfi iránt — szerelmet, de igazán csak olyat, amely nem vezet férje meggyalázásához. A férfi megint mérsékletre intette a tenyerével. Aztán átadta neki a szöveget, előtte gyakoroljon tizenkettőig. Először elbicsaklott a nyelve. Hanghordozása ijesztőn hatott, ahogy mindenáron szí- nészkedni akart. De aztán egyszer csak eltalálta a helye* szájtartást és véle az első helyes hangot is. Mint aid a saját zsebében kincsre lelt, a papírlapot magasra tartva lobogtatta, s nevetett azon a meleg hangján, amely a lélek mélyéről kapja elbűvölő színét és erejét. Magabiztos lett. Szinte kérkedett. — Ez az! — kiáltott. — Ki hitte volna? — Ismételt. Aztán fölvette a következő szöveget, és megállíthatatlanul olvasott. Százszor is elkérdezte, jól csinálja-e? A hangja kellemes-e a fülnek? A férfi — dolga végeztével — felállt A nő kezében lehanyatlott a papírlap. Zavartan néztek egymásra. Más-más okból és más-más hőfokon, de mind a ketten pironkodtak. — Ne haragudjék iám, hogy így fogadtam — mondta az asszony. — Van megfelelő ruhám ... tudok öltözködni. — Végignézett magán. — Rt különösen fülledt és fullasztó a meleg. Szegény, maga ta megizzadt... A férfi tenyerébe forgatta homlokát Indult — Jaj, a fiamat és a férjemet se mutattam meg! Itt a családi kép... — Ha beáll a hűvös kiő, ismét meglátogatom —jnondta a férfi. — Addig se felejtse el: fejlődnie kell! Azóta is mindennap beszélnek telefonon. Ha a férfi tárcsáz, a néptől teljesen elütó, kicserélődött, kellemes hang érdeklődik: »Elvtársam,y kit kapcsoljak?« Ugyanaz a személy ... Hangját dallamosan játszva már incselkedik isc sokat sejtetően mondja, hogy a hasznos tanításért, míg &, adósnak érzi magát S a férfi hiába szabadkozik, naponta kell megígérnie: alkalomadtán átsiet hozzá, és bevasalja rajta a csekély tandíjat. A határozott ígéret után a telefonos nevetése még inkább csalogat. Ügy tetszik, egy befutott színésznő se csinálhatná különbül. Csupa dicsekvés: mesterem, látnia kell, milyen tökélyre jutottam... A tél is mólóban volt már, mire a gyáriak azt mondták rá: a hangjával akár a színpadon is megélhetne. Nagyon megszerették. Kétszer pénzjutalomban részesült. Aztán vált mondásává: csuda pici valami kell a boldogsághoz... Csuda pici, csak el kell találnál..:
