Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-07 / 185. szám
Szombat, 1965. augusztus 7. Beszélgetés Van tán egy éve is, hogy először hallottam Jéger Jánosról. Meghökkentően furcsa dolgokat mondtak róla az emberek. Vádak — Itt a barcsi fűrészüzemben nem talál még egy olyan kiabálós, örökké hangoskodó művezetőt. Alig akad olyan munkás, akit még nem sértett meg önérzetében... — Azt hiszi, azzal ér el eredményt, ha elküldi a rakodókat a jó édesanyjukba... — Már megígérték neki, hogy megverik, biztosan meg is kapja egyszer. — Miféle üzemi demokrácia az, ahol megtűrik az ilyen kiskirályokat? Szóltunk már mindenütt, de a panasznak nincs semmi foganatja... — Mondja meg az elvtárs, maga mit szólna, ha szidnák az édesanyját? Megköszönné, vagy visszafelelne a kapott módon?... Akkor négy munkás vádolta Jéger Jánost. Egypár hónappal utóbb, egy korán sötétedő őszi estén jártam újra a gyárban. A tanulásról beszélgettünk. Öten vagy hatan mondták el tapasztalataikat Amikor befejeztük, egyikük váratlanul újra Jégár János nevét említette. Elővettem a jegyzetfüzetet meg a tollat, erre a panaszos fanyar mosollyal legyintett. — Nincs annak értelme, elvtárs! Jártak már itt az újságtól, elmondtuk azoknak is. Nem lett belőle semmi. A megyei szakszervezetnél egy gyűlésen panaszkodtunk. Minden úgy maradt, ahogyan azelőtt. Ennek az embernek olyan ösz- szeköttetése van, hogy nem lehet ellene tenni semmit... Keserűen folytatta: — Durva ez a Jéger János. Talán nem is veszi észre, hogy vérig sért egy sereg embert. És az a különös az egészben, hogy Jéger is munkás volt! Ebben a gyárban kupálódott ki, itt csináltak belőle vezetőt. Amióta fenn van az uborkafán, elfelejt lefelé nézni, hátat fordít a saját fajtájának ... És a búcsúzás előtt: — Kár a noteszlapokért, úgysem kerül ez soha az újságba. Kényes téma az ilyen, kiemelt káder fölött maguk sem szeretnek pálcát törni ... Vélemények A gyár szakszervezeti bizottságának titkára régi, kedves ismerősöm. Olyan ember, akinek második otthona az üzem. A gyár nevelte. Néhány évvel ezelőtt húsz,, találomra megkérdezett munkás közül tizenkilencen azt mondták, hogy Pandur Ferenc az üzem legnépszerűbb, legtekintélyesebb embere. Azért, mert: "Szereti az igazságot-«, és »Hiába emelték ki vezetőnek, ugyanolyan, amilyen régen volt« A szakszervezeti bizottság titkára mellettem ült, amikor lejegyeztem a második vádat, és végig derűsen mosolygott. A keserű mondatok után már- már bosszantott ez a mosolygás. Meg is kérdeztem tőle, hogy mi ezen a derülnivaló. — Az, hogy az igazság néha milyen különös — mondta elgondolkodva. — Az elhangzott vádak jó része igaz. De ez csak az érem egyik oldala. Nézd meg a másikat is, és akkor mérlegelj. — Te véded? Megrázta a fejét, és tiltakozó mozdulatot tett. — Akkor ki? — A munkája. Talán hihetetlen, de így van. Jéger Jánost a munkája védi, és nincs szüksége más védelemre.-.. — Igaz, hogy durva? — Megtörténik... — Hogy sértő a módszere? — Előfordul az is ... — Mondd meg tiszta szívedből, őszintén: megváltozott, amióta művezetőt csináltatok belőle? — Nem. Jéger ugyanolyan. Amikor a deszkát hordta a vállán, akkor is törekvő, dolgos ember veüti Most is az. HZ ARCUL CSAPOTT TeHinTéLÜRŐL — Akkor nem értem. Rákönyökölt az íróasztalra, és sokáig hallgatott Már azt hittem, nem is válaszol. Egy mély sóhaj után mégis rászánta magát. — Ez a Jéger Jancsi tizenhárom éves korában került ide vízhardónak. Ennek éppen huszonöt esztendeje. Ha ide veszem, hogy emlékezet óta minden őse itt dolgozott, akkor kijön, hogy ez a család majdnem százéves tüke ebben a gyárban. Munkás tüke. Érted ezt?... Mostani tárgyalásomkor Juhász Vilmos főkönyvelőtől kérdeztem meg, hogy milyen ember Jéger János. Így mondta: — Azt tudom mondani, ami iglaz: kiváló művezető. Az egyik legnehezebb terület az övé. A készáru téren múlik talán a legtöbb. Központon van. ott fordul meg minden. Szállítani, máglyázni és gőzölni kell a fát. Ha ott nem megy a munka, akkor nagy baj van. Jéger János az a típusú ember, aki minden feladatot precízen végrehajt. Így szokta meg mint vagonrakó, így tesz most is, mint művezető. Mindig az üzem érdekét nézi... — Ügy hallottam, hogy durva, hogy sok embert megsértett — Mi is tudunk erről. Az igazgató elvtárs már többször beszélt Jéger Jánossal. Az igazsághoz tartozik az is, hogy többnyire az új emberek panaszkodnak. Azok, akik végig- vándoroltak egy sor üzemet. Védekezés Rokonszenves, piros arcú ember Jéger János. Elmondom, hogy miért keresem. Szófián nyugalommal végighallgat. Amikor befejezem, ennyit mond: — Kérdezzen az elvtárs. A szeme se rebben. — Hány ember dolgozik a maga Irányítása alatt? — Pontosan nyolcvanegy ... — És hány haragosa van a nyolcvanegy munkás közül? — Sok. ötven százalékuk biztosan ellenségem... Egy ideig hallgatunk. Súlyos a válasz. — És megy a munka? — A munkának menni kell... Határozott, kemény szavak. — Az az ötven százalék máért ellensége? — Mert nem engedek senkinek egy centit se. Ide se, meg oda se... Szünetet tart — Tudnék másmilyen is lenni, de akkor biztosan baj volna a munkával. Engem azért nem bírnak, mert nagyon precíz vagyok. Arra tanított az élet, hogy a munkát, akár tetszik, akár nem, becsülettel meg kell csinálni. — Maga szerint hol van a hiba? Gondolkodik, ráncolja a homlokát. — Szerintem ott van a baj, hogy a munkások egy része rosszul értelmezi az üzemi demokráciát. Azt hiszik, ez azt jelenti, hogy mindenbe belebeszélhetnek, hogy nekik joguk van pálcát törni a művezető fölött. Mondok példát is. Ha a szükség úgy hozza, hogy fontos valamilyen munka gyors végrehajtása, akkor át kell csoportosítani az embereket. Mit gondol, mi van ilyenkor? Akiket más munkára küldök, azok mindjárt zsörtölődnek: Miért pont engem küld, amikor még van öt tucat másik ember? És a hátam mögött mondják a magukét, szidják még a családfámat is. Ha másokat jelöltem volna ki? Azok is azt kérdezték volna, miért pont én. Maga mit csinálna? A munkánál nincs mese, az nem társasjáték!... És mát szólna akkor, ha hallaná a becsmérlő szavakat: »Úgyis leverem egyszer a derekadat.« Odamentem ehhez az emberhez, és figyelmeztettem. Amikor eljöttem, nevetett a hátam mögött. Mit lehet termi azokkal, akik az üzemi demokráciából csak annyit jegyeztek meg, hogy nekik milyen jogaik vannak? A kötelesség nem érdekli őket. Mit tennének maguk a helyemben? Egyszer sok-sok figyelmeztetés után fegyelmire terjesztettem föl az egyik munkást Mindig megbocsátottam neki, de akkor úgy éreztem, hogy betelt a pohár. Tudja, mi történt? Én veszítettem. A fölöttesek megbocsátottak neki, mert szépen tudott könyörögni. Amikor visszajött az irodából, nevetve mesélte, hogy csinálhatok, amit akarok ... És végül csöndese»: — Az igazgató elvtárs már sokszor megmosta a fejemet. Akik ismernek, azt mondják, sokat változtam az utóbbi időben. népszeRŰ emeeReH^) Fodor István üzletvezető Tanulság Tény, hogy baj van Jéger János irányítási módszerével. Sokat változott, de még ma is gyakran használ erős kifejezéseket Azért, mert a háta mögött — »a munkásnak mindent szabad« elv alapján — néhányan túl sokat megengednek maguknak. Segítem kell Jéger Jánosnak, hogy rátaláljon az irányítás helyes útjára. És érvényt kell szerezni az igazi üzemi demokráciának. Nyerjék el büntetésüket, akik csak követelőd zni, hangoskodni és veszekedni tudnak. Van erre lehetőség. De ne hetek, hónapok múlva, hanem mindig azonnal! Németh Sándor — Évek óta ebbe az üzletbe járok vásárolni. Nemcsak azért mert bőséges a választék, és minden áru friss, hanem főleg azért, mert a kiszolgálók — élükön a bolt vezetőjével — türelmesek, udvariasak — mondta egy háziasszony, akit arról faggattam, hogy mi vonzza a Csemege Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat kaposvári üzletébe. S nem ő az egyetlen, aki hasonlóan nyilatkozik. A tisztaság, a rend, az étvágy- gerjesztő hidegtálak, a kulturált kiszolgálás, a készséges eladógárda — ez toborozta és tartja meg a törzs vásárlóközönséget. Abban, hogy ez az üzlet ilyen nagy közszeretetnek örvend, igen nagy érdeme van Fodor István üzletvezetőnek. Kezdődik a délutáni csúcs- forgalom. A bolt megtelik munkából hazafelé tartó, bevásárló asszonyokkal. Minden eladó előtt kisebb csoportok várakoznak. Ha négy kezük volna is, akkor se győznék a rengeteg ember kiszolgálását. Fodor István mindig oda megy segíteni, ahol a legtöbben várakoznak. Szalámit mér, segít a vevőnek a hidegtál kiválasztásában, bort ajánl, és ígv tovább. A következő pillanatban meglátja, hogy az egyik tanuló a higiénia szabályait megszegve szeleteli a felvágottat. Azonnal hozzámegy. — Fiacskám, ne így csináld — mondja, s máris mutatja, hogyan kell. Azt is észreveszi, hogy egv másik tanuló újabb vevőt szolgál ki, pedig az első vásárló láthatólag még azon töpreng, mit vegyen. Ezt sem hagyja szó nélkül, félrehívja, hangja szigorú, de nevelő, szinte atyai: — Jegyezd meg, fiacskám, mindenkor a vevő az első. Ha arra vállalkoztál, hogy kereskedő leszel nem veszítheted el soha a türelmedet. Ennek a türelmes nevelő- munkának az eredménye, hogy a nála tanuló fiatalok jó szakemberré válnak. Egyik tanulója. Körösi János a kereskedelmi tanulók országos versenyében első lett, arany- jelvényt kapott. Ugyanebben a versenyben Németh János második helyezést ért el. De nem is ez a legnagyobb öröme, hanem amikor azt hallja, hogy az ő keze alól kikerült szakemberekről mindenütt elismeréssel szólnak Jelenleg a tizennyolc eladó mellett nyolc tanuló szorgoskodik az üzletben. A vezető meg a többi, régen itt dolgozó munkatársa azon fáradozik, hogy valamennyiből jó szakember legyen. Nagy segítséget kap helyetteseiFodor István üzletvezető tanulóval. Regán Erzsébet másodéves tői: höczi Károly tói és Papp Lajostól, akiknek ugyancsak szívügyük a tanulónevelés. Amikor tizenhat évvel ezelőtt Fodor István átvette ennek az üzletnek a vezetését, a raktárban mindössze 100 000 forint értékű áru valit. Ma az árukészlet 1 000 000 forintot ér, s ugyanennyi a havi forgalom is. Naponta mintegy kétezer vásárlót kell kiszolgálniuk, de van olyan nap nagyobb ünnepek előtt, hogy háromnégyezret is. Türelmes, a vevőt becsülő munkájukat bizonyítja, hogy évente nincs több panaszir^nwi bejegyzés kettő-háromnál. Csaknem harminc éve végzi ezt a munkát Fodor István. Huszonhat évvel ezelőtt, 1939-ben szabadult. Aki őt oktatta, mindig ezt hajtogatta: — Szív kell a munkához, szeretni kell ezt a szakmát. Fodor István szereti a szakmát, s becsüli a vevőt. Ezt látni az üzlet rendjén s a más boltokban alig található különlegességekből is. Ezt jelzi az is, hogy ebben a boltban vezették be először az ajándékkosarak készítését, a házhoz szállítást és az előrerendelést. S itt soha nem fordul elő, hogy a vevő kezébe csomagolatlanul adják a kenyeret, a péksüteményt vagy bármilyen árut. Sok dolga van Fodor István üzletvezetőnek. Helyettesei ugyan segítenek az áruátvételben, foglalkoznak a tanulókkal is, de a rengeteg jelentést, amelyekből a fele is elég lenne, neki kell elkészíteni. Szerencse, hogy ebben a munkában is nagyszerű segítőtársa van: Sági Mária adminisztrátor, aki több mint 15 éve végzi ezt a munkát A Csemege Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat 150 üzletéből az első tíz között van a kaposvári. Fodor István üzletvezetőt 1957-ben a Belkereskedelem kiváló dolgozója, egy másik alkalommal pedig a vállalati kiválódolgozó-jelvénnyel tüntették ki. örült, hogy megbecsülik munkáját, de az is hasonló örömet jelent neki, amikor látja, hogy vásárlói rendre visszatérnek. Mindez bizonyítja, hogy elégedettek az általa vezetett üzlet választékával, a kiszolgálással. S zalai László SZERENCSE A SZERENCSÉTLENSÉGBEN öten ültek Majer Franclse’- csehszlovák állampolgár Wartburgjába"- amikor lius 25-én délután Fonyód (lében elérte őket a hatal nas vihar. .j óriási a kocsira zuhaut, de csak a vezető sérült meg, az sem súlyosan. júfa Megjelent a í éke és Szocializmus júliusi száma A folyóirat vezércikkét, melynek elme »Hárítsuk el a világkáboruba való sodródás veszélyét«, N. Freed, a Kanadai KP Országos Bizottságának tagja és K. Oesterling dán publicista irta. A cikk megalapítja, Hogy napjainkban az amerikai imperializmus vietnami háborúja és a világ más részein elkövetett agresszív tevékenysége következtében egyre fenyegetőbbé vjilik a nukleáris világháború veszélye. Ezzel kapcsolatban a cikk szerzői rávilágítanak a békeharc új feladataira; hangsúlyozzák: a világ ösz- szes forradalmi és békeszere tő erőinek tömörülnie kell, meg kell kettőznie erőfeszítéseit az amerikai imperializmus megfékezésére, a nukleáris katasztrófa elhárítására. Közli a lap Szirmai Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának »Az ideológiai munka és a párt politikája-« című cikkét, me!v ismerteti az MSZMP Központi Bizottságának ideológiai irányelveiben foglalt legfontosabb kérdéseket, és megvilágítja azok jelentőségét. Figyelemre méltó témával foglalkozik S. Kuzinsky lengyel publicista »Gazdasági kapcsolatok szocialista és kapitalista államok között-« című írása. »Az időszerű kérdések fóruma-« címszó alatt a folyóirat három cikket közöl. »A tőkésországokban folyó osztályharc néhány kérdése« című cikket I. Norlund, a Dán KP Központi Bizottságának titkára és A. Veber szovjet újságíró írta. — L,. Pierantozzi olasz publicista behatóan foglalkozik a Vatikán szociális doktrínájával; J. Zuzánek csehszlovák publicista »A kultúra és a tömegek« címmel írt cikket. A folyóirat külön rovatot szentelt a keleti országok agrárkérdéseinek, melyben Szuhardzso indonéz újságíró »-Az Indonéz KP és a parasztság«, valamint Asz-Szalti »Földreformok az Egyesült Arab Köztársaságban, Szíriában és Irakban« című cikkeit olvashatjuk. A folyóirat tájékoztat a testvérpártok életéről, valamint számos levelet jegyzetet közöl az öt világrész országaiból. A lap gazdag tartalmából kiemeljük még a Kerekasztal című rovatot, mely közli a Prágában nemrég tartott eszmecsere anyagát »A kommunista párt szerepe iáéhány tőkésországban« címmel.
