Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-06 / 184. szám

SOMOGT1 NÉPLAP 2 Péntek, 1965. augusztus t Megbukott a görög kormány Novas* benyújtotta lemondását — Ssigorú rendőri intéshedéseh Athénban A görög parlament csü­törtökre virradó éjjel, magyar idő szerint haj­nali három óra körül 167:131 arányban meg­tagadta a bizalmat Aí- hanassziadesz-Novasz háromhetes kormányá­tól. Két képviselő nem vett részt a szavazás­ban. Papandreu, a királyi pucs- csal megbuktatott miniszter­elnök csak a szavazás időtar­tamára lépett az ülésterem­be. Az eredmény kihirdetése után egymondatos nyilatko­zatot tett: — Remélem, hogy az Atha- nassziadesz-Novasz kormány eltűnése az alkotmányos rend helyreállításának kezdetét fogja jelenteni. Ezután üdvözölte a sok száz főnyi tömeget, amely a parlament előtt várta meg a késő éjszakába húzódó ülés győzelmes befejezését. A fia­talok örömújjongásban törtek ki. »Megbukott! Megbukott! Győztünk1« — kiáltották, amikor elvonultak Athén el­néptelenedett utcáin A királyi puccs kormánya ellen szavazott a Centrum unió képviselőinek nagy ré­sze és az EDA 22 képviselő­je. Novasz mellett adta le voksát az ellenzéki ERE-párt minden képviselője, az úgy­nevezett haladó párt (jobbol­dali) nyolc tagja és saját kor­mányának valamennyi mi­nisztere, akiknek körülbelül fele a Centrum Unió tagja. Athanassziadesz-Novasz, az éjszakai szavazáson megbu­kott görög miniszterelnök csütörtökön fölkereste Kons­tantin királyt, és hivatalosan is benyújtotta lemondását. A király fölkérte, hogy a vál­ság végleges megoldásáig maradjon hivatalában. Az AP tudósítója »-váratlan hú­zásnak« nevezi a királynak ezt az intézkedését. A görög főváros lakói Papandreu volt miniszterelnök képét tartva várták a parlament bizalmi szavazásának végeredmé­nyét, amely — mint ismeretes — a Novasz-kormány bukását je­lentette. (MTI külföldi képszolgálat) Délben a király fogadta Bakladziszt, a parlament megbízott elnökét, aki — -> hagyományok szerint lentést tett 'az uralkodónak a parlamenti vita és szavazás részleteiről. Az AFP gyorshírben jelen­tette, hogy megkettőzték a parlament és a királyi palo­ta körül a rendőri őrséget. A válság egész időtartamára mindenfajta szabadtéri gyű­lést és csoportosulást megtil­tottak. Konstantin görög király csütörtökön délután a királyi palotában 75 perces megbe­szélést folytatott Papandreu» val, a Centrum Unió vezető­] jével, aki három héttel ez­előtt ő kényszeritett lemon­dásra. A 25 éves király és a 77 éves politikus három hét óta most találkozott először. Az AP jelentése szerint Papandreu bizakodó hangu­latban hagyta el a királyi palotát, és kijelentette: — Felkértem a királyt, hogy bízzon meg, mint a par­lament többségi pártjának vezetőjét, az új kormány megalakításával. Arra az esetre, ha ezt a kérést nem teljesítené, a választások azonnali kiírását javasoltam az alkotmányos határidőn be­lül (45 nap). A választásokat ügyvivő kormánvnak kellene í lebonyolítani. (MTI) Rendőrterror Venezuelában Mint a Prensa Latina kubai hírügynökség tudósítója jelen­ti Caracasból, több mint há­romezer, amerikai tanácsadók által kiképzett katona és rend­őr »tisztogató« hadművelete­ket folytat a venezuelai pa­rasztok ellen. Napirenden van a gyilkosság, a kínvallatás, a nők megbecstelenítése és a terror megannyi más meg­nyilvánulása. A fővárosban és más helységekben a rendőr­önkény lett úrrá, különösen amióta Leoni elnök utasította a rendőrséget és a hadsereget, hogy tartóztassák le a »-kom­munistákat«. Caracasban több tucat köz­életi személyiséget és politi­kust tartóztattak le, de a ki­sebb Maracaibo városban is több mint húsz embert vettek őrizetbe. A reakció támadására vála­szul megélénkült a partizánok tevékenysége. A Simon Boli­var Front egyik osztaga Lara államban tüzet nyitott egy ka­tonai őrjáratra; a tűzharcban egy katona elesett, többen megsebesültek. Egy másik osz­tag Tequez közelében megro­hamozott egy rendőrlakta­nyát. Barcelona közelében a rendőrség néhány bombát fe­dezett föl az amerikai olajtár­saságok olajvezetékei alatt. (MTI) lm bért amnesztiát ajánl a dominikai felkelőknek Az lmbert-junta amnesztiát kínált fel a dominikai had­sereg tisztjeinek és közkato­náinak, akik jelenleg a fővá­ros »-felkelő övezetében« tar­tózkodnak, ha augusztus 8-ig megadják magukat. Az Im- bert-kormány hangsúlyozza, nem részesülhet közkegye­lemben senki, aki kapcsolatot létesített a kommunistákkal. A junta nyilatkozata sze­rint a felkelőkhöz csatlako­zott tisztek szabadon elhagy­hatják az országot, és ez eset­ben a kétszeresét kapják ko­rábbi illetményüknek. Juán Maria Lora, a forra­dalmi erők vezérkari főnöke visszautasította az ajánlatot. Nem kell dupla zsold olya­noktól, akik külföldi kor­mánytól kapják bérüket — jelentette ki. A vezérkari fő­nök arra a húszmillió dollár­ra célzott, amelyet az Egye­sült Államok az AÁSZ-on keresztül nyújtott a junta fegyveres erőinek és köztiszt­viselőinek. (MTI) RÖVIDEN Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke csütör­tökön fogadta a D. N. Aidit vezeite indonéz pártküldött- séget. Mohammed Aref, Afganisz­tán moszkvai nagykövete csütörtökön fogadást adott Mohammed Zahir sah, afgán király és felesége tiszteletére. A fogadáson megjelent Anasztasz Mikojan, Alekszej Koszigin is. Az angol alsóház csütörtö­kön este nyári szabadságra ment: a képviselők üdülése alaposan belenyúlik az őszbe. A legközelebbi ülésre ok­tóber 26-án kerül sor és az új ülésszakot noveniber 9-én nyitja meg Erzsébet király­nő. Pretoria közelében (Dél­afrikai Köztársaság) Ver- woerd kormányfő tegnap hi­vatalosan üzembe helyezte az ország első atomreaktorát. Tel Avlvben megnyílt az Izraeli Kommunista Párt XV. kongresszusa. Luigi Longó, az Olasz KP főtitkára szerdán az esti órákban a Litva hajó fedél­zetén Jaltába érkezett. Csou En-laj kínai minisz­terelnök csütörtökön fogadta a Kínában tartózkodó román kormányküldöttséget. Saragat olasz elnök szep­tember 10-e és 23-a között öt dél-amerikai ‘országba: Brazí­liába, Uruguayba, Argentiné­ba, Chilébe és Venezuelába utazik. André Malraux francia ál­lamminiszter csütörtökön a Kínai Népköztársaság veze­tőivel folytatott tárgyalásai után Pekir.gből hazautazott. Calcuttában csütörtökön a baloldali szakszervezetek sztrájkfelhívására munkások tüntettek az angol villamos­társaság önkénye, a rendőri megtorlás és az áremelkedés ellen. A hatóságok 7500 rendőrt mozgósítottak. A Francia-Riviérán pusztító hatalmas erdőtüzet csütörtö­kön siekrült eloltani.' A ka­tasztrófa mérlege súlyos: 23 000 hektárnyi erdő pusz­tult el, két ember meghalt, 17 pedig megsebesült. Sekou Touré elnök elha­lasztotta elutazását, hogy részt vehessen Nasszer elnök leányának esküvőjén. Az el­nök az esküvő napját arra is felhasználja, hogy folytassa megbeszéléseit az EAK elnö­kével. CINIKUS GAZTETT! TV" éhány esztendővel ezelőtt Párizsban a NATO ’ íontainebleaui főhadiszállásán egy újságíró je- gyezgetett. Az íróasztal másik oldalán egy dús, fekete hajú tábornok ült és felelt a hírlapíró kérdéseire. — Sikeresen végrehajtottam egy parancsot, amely hoz­zájárult a háború gyors befejezéséhez. Semmiféle személyes érzésem nem volt és ma sincs. Ha parancsot kapnék, hogy holnap dobjam le a még pusztítóbb hidrogénbombát, ugyanígy megtenném. A tábornok, aki ezeket a szavakat mondotta, a szövet­séges légierők európai parancsnoksága h'borús tervezési osztályának vezetője volt, név szerint Paul Warfield Tib- bets. A parancs, amelyről beszélt, a hirosimai atomtáma­dásról kiadott utasítás. Az újságíró egy másik férfit is megkérdezett ugyaner­ről az eseményről. Tibbets — azóta tragikus hírhedtségű — repülőgépén 1945 augusztus 6-án ott állt készüléke mellett a radarkezelő Joe A. Stiberik. Ez a férfi ma elektróműszerész. ö másképp beszélt: — Szörnyű érzés volt, amikor megtudtuk, mennyi em­bert pusztítottunk el. . . Egy harmadik férfit azonban nem kérdezett meg az újságíró. Nem kérdezhette meg, mert ez a férfi hol bör­tönben, hol elmegyógyintézetben ül a mai Amerikában. Ez a férfi. Claude Robert Eatherly, egykori őrnagy annak a Straighit Flush nevű amerikai repülőgépnek volt a pa­rancsnoka, amely a hirosimai támadás előtt megvizsgálta a meteorologóiai körülményeket, tehát tulajdonképpen hozzájárult ahhoz a döntéshez, hogy az amerikaiak egyet­len atombombával mintegy 90 000 hirosimai polgárt ölje­nek meg. Ez a férfi esztendők óta a legsúlyosabb lelkiis- meretfurdalástól gyötörve írásban és szóban szüntelenül emlékezteti a világot: 1945. augusztus 6-án iszonyatos bűn történt az emberiség ellen, és míndannyiunk kötelessége küzdeni a bűn megismétlődése ellen. an abban valami hátborzongatóan cinikus, hogy az ’ első atombombát az amerikai hadügyminiszté­riumban Little Boynak, azaz kisfiúnak nevezték el, mint­ha csak gondoltak volna akkor már arra, hogy hamarosan megkezdődik ennek az első tömegpusztító fegyvernek a mintájára még nagyobb és veszedelmesebb, még több em­ber éietét fenyegető atom- és hidrogénbombák gyártása. Ezeket már senki nem nevezheti Little Boynak, ezeket már mindenkinek nevükön kell neveznie: tömegpusztítás céljaira a történelemben megteremtett legiszonyatosabb eszközöknek. Politikai számítás, háborús matematika volt az, amely az amerikaiakkal — a náci Németország teljes veresége után és a még le nem vert Japán ellen két nappal később hadba lépő Szovjetunió katonai lépése előtt — l?do^at a az atombombát. Ennek a politikai számításnak, háborús ma­tematikának egyik alapja az volt, hogy a Pentagonban úgy képzelték: a nukleáris fegyver csak az amerikaiak ke­zében van és lehet, s mint afféle ijesztőeszköz, alkalmas lesz arra, hogy a rettegés és fenyegetés légkörében valami­féle »amerikai évszázad« születését segítse. A béke erői az első pillanattól fogva tiltakoztak a nukleáris fegyverek felhasználása ellen, tiltakoznak ma is, amikor már régen nem amerikai monopólium az ^tomrob- bantás. A zoknak, akik a hirosimai házak fölé küldték húsz esztendeje a Little Boy nevű bombát, s akik ma' újabb atomháborús terveket forgatnak fejükben s azt em­legetik, hogy »Vietnamban is itt az ideje a nukleáris fegy­verek használatának«, — tehát az amerikai imperializmus legszervezettebb háborús gyújtogatóinak arra kell gondol­niuk: ma már nem lehet büntetlenül városok és országok fölé küldeni a pusztulás nukleáris bombafelhőjét. A világot pedig arra emlékezteti a hirosimai támadás huszadik évfordulója, hogy Sátrán és elszántan kell küz­deni a békére és a népek életére törő imperializmus ellen. G, M. Közöljük üzletfeleinkkel, hogy 1965- augusztus 27-től szeptember 3-ig leltározás miatt az áruki ídás szünetel. Kérjük, hogy a zavartalan áruellátás érdekében töltsék fel raktárkészleteiket. A Dél-dunántúli Vegyi­anyag Nagykereskedelmi Vállalat kaposvári lerakata. (116412) RP8RBT8 HR0S6R6G Aki nem hitt a pokolban Jelenleg majdnem 40 000 je­zsuita tevékenykedik a világ különböző tájain, a különböző »provinciákban«. Az évszáza­dokon át megtanulták, hogyan kell boncnak öltözni Kínában, és rabszolgákkal kereskedni Afrikában, miképpen kell gyó- nási titkokat politikai és pénz­ügyi célokra felhasználni. Mos­tanában a jezsuiták azt tekin­tik legfontosabb feladatuknak, hogy a kor uralkodó áramla­ta, a szocializmus ellen küzd­jenek, mégpedig úgy, hogy ma­gukat is »szocialistának« mondják. VISSZAK1VANJÄK A VILÁGNAK A KÖZÉPKORT A most generálissá válasz­tott Pedro Arrupe atya és John L. Swain, a generálisi tisztre sokáig esélyesnek tar­tott kanadai származású je­zsuita vezető között nyilván­való különbségek vannak a helyzet megítélésében. A je­lek azt mutatják, hogy a »spa­nyol vonal« hívei visszakíván­ják a világ számára az új kö­zépkort, és nem mindenben tetszenek nekik VI. Pál pápa megnyilatkozásai. A Swain atya vonalát követők hajlan­dók bizonyos engedményekre, és azt vallják, hogy a »fehér pápát« akkor is követni kell, »ha nem látni egészen ponto­san, hová is vezet«. Abban azonban mind Arrupe, mint Swain, mind a »spanyol vo­nal«, mind az »angolszász vo­nal« képviselői egyek, hogy rettegnek a kizsákmányolástól mentes, az értelemtől vezetett világtól, és egyek abban is, hogy a haladás erői ellen való küzdelmükben szívesen alkal­mazzák a megtévesztés mód­szerét. A jezsuita megtévesztés egyik nagymestere, a párizsi »provincia« egyik vezetője, Calvez atya. A Jézus Társa­ságnak ez a kétségkívül tehet­séges és felkészült tagja 1200 oldalas könyvet írt Marx Ká­rolyról, amelyben rokonszenv- vel nyilatkozik a tudományos szocializmus megalapozójának jelleméről és több tételéről is, de csak azért, hogy annál ha­tékonyabban támadhassa a marxizmus alapvető tanításait. Calvez atya egyike azoknak a marxizmussal (ravaszul) szem­ben álló tudósoknak, akik be­dobták a köztudatba, hogy »a marxizmus központi problé­mája az elidegenedés« és — ügyes csűrés-csavarással — azt próbálják »megmagyaráz­ni«, hogy az elidegenedés a szocializmus építésének is köz­ponti kérdése. A dogmatizmus- tól megszabadult, alkotó mar­xizmus visszaverte Calvez ügyeskedését éppen úgy, mint a dialektika problémáival fog­lalkozó német jezsuita, Gus­tav Wetter szintén nagyon ügyes, egyes marxista kutatók hiányosságait álnokul a tudo­mány szelleme ellen felhasz­náló támadását AKIK A KÍNAI CSÁSZÁR PAPUCSÁT CSÓKOLGATTAK Kifinomult taktikával dol­gozik a franciaországi jezsui­ták egyik kutatócsoportja Van- vesben is. A szovjet intézmé­nyek és gazdaság kérdéseivel foglalkoznak. Több dolgot lát­szólagosan megdicsérnek, hogy aztán — ezen az erkölcsi ala­pon — olyan következtetése­ket vonjanak le, amelyek tet- szetősek, de döntően hamisak. Rendkívül ravasz a módszere a francia Daniélou atyának is, aki annak az Origenus nevű egyházatyának a rehabilitálá­sát szorgalmazta, aki arról volt nevezetes, hogy nem hitt a po­kolban. Daniélou — azoknak a jezsuitáknak méltó mai utódja, akik a kínai császár papucsát csókolgatták, hogy engedélyt kapjanak »térítő« missziók szervezésére — eljár a párizsi munkások gyűléseire is, szidja a kapitalistákat, hogy aztán, például, olyan következ­tetéseket vonjon le, hogy bár a tőkés rend rossz, és a jövő két­ségtelenül a munkásosztályé, ám bízzuk a jobb világ eljö­vetelét a »felsőbb hatalmakra... Martineu atya az atombombát a sátán művének tartja. Hogy annak az emberi társadalom­ból való kivonását »a sátán egyetlen igazi ellenfelére« — Istenre bízza. Loyolai Ignatius annak idején lelke üdvösségét tette föl egy biliárdpartira, hogy egy párizsi diáktársának be­bizonyítsa: Isten nem fogja hagyni őt elkárhozni. A Lo­yolai biliárdozó ügyessége egy odaadó, mindenre kész tanít­vány jutalma. S ma is vannak ilyen ügyes biliárdozók a pá­rizsi jezsuiták között éppen úgy, mint Japánban, Kanadá­ban, az Egyesült Államokban. Itt van — például — John Austin atya, ,egy virginiai je­zsuita kollégium professzora, ciki éirra specializálta magát, hogy bebizonyítsa: miért való­sítják meg a nagy trösztök — a szocializmust. MODERN LÉLEK- IDOMAROK A jezsuitákat évszázadok óta oly spontán gyűlölet és meg­vetés veszi körül, hogy megta­nulták: miképpen kell mindig alkalmazkodni az adott körül­ményekhez, és igyekeznek föl­vértezve lenni a belső ellenzék ellen is. Magunkat csapnánk be, ha nem tudnánk, hogy a római Szent Gergely Egyete­men, a Keleti Intézetben és a jezsuita nevelés egyéb felleg­váraiban a »lélekidomárság« igen hatékony eszközeivel dol­goznak Loyolai mai követői. És bár a »fehér pápák« és a fekete hadsereg viszonya a kü­lönböző időpontokban külön­bözőképpen alakult, tudni kell azt is, hogy a római egyház e legküzdőképesebb, legtehetsé­gesebb rohamcsapata nagy ha­tással lehet a pápára is. Jans­sens atya — aki az elmúlt évtizedben is már beteg volt — meglehetősen megbékélt XXIII. János békülékenyebb politikájával. A jezsuiták ve­zető törzse azonban — hierar­chia ide, hierarchia oda — nem követte őt ebben. S bár még nem lehet tudni Arrupe atyának generálisként való megnyilatkozásairól, a tény, hogy a jezsuita vezetők gyü­lekezete éppen őt választotta meg generálisnak, eléggé han­gosan szól önmagáért is. A fekete hadsereg veszedel­met jelent a népek felszabadu­lása és békéje szempontjából. Erre nem odafigyelni nem le­het, de egyoldalú megítélés volna az is, ha nem tudnánk, hogy a Jézus Társaság — s az egész egyház — az utóbbi év­tizedekben sokat vesztett régi hatalmából, erejéből, befolyá­solási lehetőségeiből, s hogy hivő körökben is növekednek azok az erők, amelyek elhatá­rolják magukat a fekete had­sereg legendás engesztelhetet­lenségétől és a középkorhoz való ragaszkodást százfajta ál­arccal leplező, mindenfajta emberi erkölcsnek gyökeresen ellentmondó magatartásától. Lovag Antal (VÉGE.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents