Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-24 / 198. szám
Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16« Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra \2 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár* Latinka Sándor utca • • Or er/ prepák Ovnre/tín Megkapó találkozások, ritka esemény tanúja lehettem szombaton Csurgón. Hajlott korú, nyugalmazott pedagógusok borultak egymás nyakába, s kutatták fátyolos tekintetükben a diákévek meg-1 annyi szép emlékét: az ifjú-I Ságot. Négy, öt és hat (!) évtized távlatából... Luif Sándor burgenlandi nyugdíjas <P V'afeldból) ötven éve ka pott oklevelet; a találkozó nesztorai — Zala József, Rieger Mihály és Szabó La fos — pedig a század elsó évtizedében végeztek a Csurgód Állami Tanitóképzőben. ómJékezni... gálta egész életében a közösséget, amellyel sorsa egybefűzte. S — két világháború, forradalmak és ellenforradalmak után — a még életben levők jó egyharmada most eljött emlékezni ... „Cf.zr-kÁ! ,/flcgianeiíz,? Az intézmény életre hívásának gondolata éppen száz éve érlelődött meg, Eötvös József kultuszminiszterségének idején. Hatvannégy évig szolgálta, a magyar oktatásügyet a csurgói tanítóképző, s ezalatt pedagógusok százait küldte szerte az országba. Hosszú viharok, küzdelmek után végül is olyan léket kapott a közöny, a meg nem értés, a bürokrácia zátonyán, amely a véget jelentette: 1933-ban az intézetet Bajára költöztették. Az épület ma is áll: a Csurgói I. számú Általános Iskola. Udvarában öreg gesztenyefák alatt, az egykori »tornatéren-“ most 130 öreg »prepa« gyűlt össze végigjárná a termeket, megsimogatni a falakat s bekukkantani ódon udvarokba, az egykori »kasztrák“, kaszárnyák színhelyére. Csurgón ugyanis nem volt diákotthonuk a képzősöknek. Menzán kosztoltak, és felügyelettel házaknál, »kvártélyban“ laktak, négyen-öten egy helyen. Ezeket hívták kasztráknak. Egyszóval emlékezni jöttek össze a hajdani csurgói prepák ezen a napon: félszázadós diákéveikre s a hajdani intézményre, , amely becsülettel helytállt, és növendékeit a mostoha. sorsú magyar falu — sokszor egyedüli — istápolóinak nevelte. Kiröppentek innen a magyar néptanítók, csaknem ezemyolcszázan a hatvannégy esztendő alatt. Állást, kántori széket pályáztak, és többségük a társadalom se úr, se paraszt- státusában generációkat nevelt, s híven szol... Álltam az egymást újra és újra felismerők gyűrűjében. A szótöredékek, elfogó- dott viszontlátások hangzavarában ilyeneket hallottam: »Hát élsz? Megvagy? ...“ »Mindenünk odaveszett negyvennégyben ...“ »Nem, az még előbb volt, tizenkettőben, az első világháború előtt...“ S akkor az egyik nyugalmazott tanító — Kulcsár Ferenc Böhönyéről — meglátott valakit, aki egyedül álldogált, és csöndes derűvel szemlélte a nagy zsibongást. — Ferkó! Hát Ferkó, nem ismersz meg?!... Együtt voltunk a »Herzsenyák-laktanyában“ ... Malaclopó alatt vittük a fát a háziaknak!... »Ferkó“ — alacsony, fehér hajú bácsika, olyan nyolcvan- éves lehet — ugyancsak vélekedett az esetre. Beszélgetésükből tudtam meg, hogy ez a »Ferkó« — Kutor Ferenc — mint a Simongáti lányok meg egy sor más műdal zeneszerzője népszerű ember. Jelenleg is ereje teljében dolgozik: a Pécsi Zeneművészeti Szakiskola zongoratanára, a székesegyház orgonistája, és szabad idejében számos zenekari, kamara- és orgonamú után most egy oratóriumot komponál. Az élményfölidézések sorát csengőszó szakította meg. Az iskola egykori növendékeit a mai kisdiákok köszöntötték: kedves szóval, virággal és dallal. ÖwjxliÁktjk üzintfiz »■Vándorcsalogányként szállnak el az évek ... Mégis derült szívünk, mint a nyári égbolt.« Az üde, tiszta harmóniákon szárnyaló dallam nem maradt hatástalan. Előkerültek a zsebkendők, és bizony bele- beletrombitáltak az úttörő- nyakkendős kislány mondókájába, aki arról mesélt: mi minden történt »a mi közös iskolánkban«, mióta elmentek a prepák... Sorra ünnepelték ezután a csurgói öregdiákokat. Tóch József gyékényesi igazgató a fiatal korosztály, Boros Ferenc a Pedagógus-szakszervezet, Nagy Árpád a járási pártbizottság nevében köszöntötte a találkozó részvevőit, majd Lengyel Imre ba- bócsai igazgató, akinek elsősorban köszönhető ez a találkozó, ismertette a csurgói tanítóképző történetét. A szeretet, a megbecsülés szép ajándékát nyújtották át a Csurgói Népi Együttes táncosai. ök (miután egész éjjel utaztak, mert előző este a lellei szövetkezeti napon szerepeltek) néptáncműsoruk legszebb számait kötötték csokorba. S amíg a táncosok öltözködtek, megindult az anekdoták, az egykori diákcsínyek színes áradata. A cvikkeres rajztanár figurája; a hegedűtokban kilopott tüzelő és más történetek, esetek sorozata elevenedett meg és röppent fel a kacagás szárnyán. Mert aki egyszer igazán diák volt, lélekben az marad. Ügy, ahogy a költő mondta. Különösen, amikor ötvenhatvan év távlatából körülsimogatják az emlékek, s — a néhai tanárok sírjához — a temető felé menet fölcsendül a régi melódia: »Ballag már a vén diák...« Wallinger Endre — Hé, Joe! Parancsolj rá már a hullámokra, hogy forduljanak vissza! ICL a Uotvzecvatív? A Gyapjúgöndörí- tőnél családi összejövetelt szerveztek. A főszervező végigjárta az osztályokat, s mindenkit meghívott e fontos eseményre. Igaz — a részletekhez hűséges krónikásnak nem szabad elhallgatnia —, hogy a takarítónő, idősb Jeremiás- né előtt valamelyest elhervadt arcán a szívélyes-unszoló mosoly. De azért őt is meginvitálta. Hadd egyen szegény feje az igazgatói pogácsából. Az összejövetel elég jól sikerült, a szétmenetel már körülményesebbnek látszott néhány kiváló göndörítő kartársnak. A főszervező azonban mintha emlékezett volna rá, hogy Tábori Pista bácsi, az egyik osztály tisztes korú, szolid vezetője nem koccint- gatott vele a családi, baráti és ismerkedési tivornyán. Meg is említette: — Pista bátyám, nem láttalak a szombati meghitt ünnepségünkön. — Ejnye, öreg, konzervatívok vagyunk, konzervatívok vagyunk?! Nem jól van ez, haladni kell a korral. És ismerkedni a családokkal. Együtt göndörítünk valamennyien a szocializmus fölépítéséért. — Ibrik Benő vihogott, s egy-két hasonló feddés elhangzott még. Pista bácsi türelemmel hallgatta őket, aztán megfontoltan így szólt: — Azt hiszem, tévedtek. Rólam állítjátok, hogy konzervatív vagyok, holott vagytok éppen azok. — Ugyan!. .. Miért? ... Talán »Csókolj meg«-et táncol a Pista bácsi esténként? — Megvallom, azt még nem táncoltam. De — ravaszkás.an mosolygott — mégis inkább ti vagytok a konzervatívok. Mert ugye, itt mindany- nyiutokról hallani, hogy egy-két hétig ez, egy-két hónapig amaz ifjú hölggyel látják. Nos, ha igazán modern fiatalok lennétek, akkor most az éppen aktuális »feleséget-« hoztátok volna el, mutattátok volna be a. kollektívának. S kacsintott az idősebbek felé, akik közül a főszervező — rövid hallgatás után — másra fordította a beszédet. Tamás Pál .AAGVALOM...“? — Mit képzel maga, angyalom? Fogok én magának itt majd irkáim párnás különbözetet?! Egész sor vár még jegyre! . . . Ezt nem lehet, angyalom! Ha nem lehet, nem lehet, ez igaz. De ez a »kedves«, becéző hang, amely a fenti kifakadást sjzombaton délután a csurgói állomás jegypénztáránál jellemezte, enyhén szólva meglepő volt. A becéző húszévesforma fiatalember. Az »angyal« pedig én vagyok, már nem egészen húszévesforma . .. Helyes lenne, ha a csurgói állomás vezetői meggyőznék ifjú és az udvariasságban egy kissé tájékozatlan pénztárosukat arról, hogy közönséggel való kapcsolatában a vállveregető, becéző stílus nyugodtan elmaradhat. A jó modor ellenben kötelező!.. — we — HÖLGYEIM, VIGYÁZAT! Az ember néha maga ásta verembe esik . .. Erre int Charles ügyvéd esete is a Hölgyeim, vigyázat! című új francia filmvígjátékban. Charles ugyanis lebukik, noha mindent megtanult, ami a szépséges női fejek elcsavarásához szükséges. Fájdalom, mindez kevés, mert »a jóság, az erény győzedelmeskedik« — legalábbis ezt várnánk. Szerencsére a film eltér a szokványtól, így minden kezdő nőcsábász tanulhat abból, hogy Charles-nál nagyobb csirkefogók is akadnak — méghozzá asszonybőrben! ... Főszereplők: Paul Meurisse, Danielle Darrieux, Michele Morgan, Sandra Milo, Gaby Sylvia. (A filmet a Vörös Csillag mozi játssza augusztus 24-én és 25-énJ Tájfun Japánban, hóesés Olaszországban Hóembert építettek Angliában A Lucy tájfun Japán keleti partját végigsöpörve hétfőn a Csend es-óceán irányában haladt tovább. Ez volt a harmadik tájfun, amely Japánt ebben az évszakban sújtotta. A legtöbb pusztítást az Izu-fél- szigeten okozta: házakat öntött el, hajókat süllyesztett el, és földcsuszamlásokat idézett elő. Két személy eltűnt. Észak- és Közép-Olaszorszá- gon nagy esőzés és szélviharok söpörtek végig. A Lago Mag- giorenél egy híd leomlott, és emiatt a közlekedés négy órán át szünetelt A nagy eső a híres velencei Szent Márk teret tóvá változtatta. Az olasz Alpokban kétezer méter fölött hó is esett. Vasárnap délután Holding- ham angliai faluban rendkívül heves vihar után jégesővel kevert tíz centiméteres hó esett, és a váratlan vihar akadályt okozott a közlekedésben. A várakozásra kényszerített utasok az időt arra használták fel, hogy a friss hóból egyméteres hóembert építettek. A Cote D’Azurön szintén ritka hevességű vihar dühöngött vasárnap. Négy órán át zuhogott az eső, s elöntötte a partvidék campingjeit, Nizzában az utcákon sárzuhatagok ömlőitek végig, a tűzoltók egesz nap vizet szivattyúztak a pincékből. Barcelonette fölött a hegyekben szintén nagy hóesés volt. A chilei orkánok, lavinák és árvizek augusztus 8-a óta 92 halálos áldozatot követeltek: 29 személy eltűnt, sokan megsebesültek. cAuíf uAzimi napjüthheti a ^őaliuzhústijá n WWüBfägSSfä&WQ.mm • ■ ••• í MSO/ZOfi — Valamikor zsivány- nak, vadembernek és ördögnek neveztek — beszéli magáról Kenneth Kaun- da, Zambiának, a fiatal afrikai országnak az elnöke. — Most ugyanazok az emberek államférfit és diplomatát megillető módon kezelnek. * * * — Kérem, kerítsék elő a feleségem! — állított be Coventry angol város rendőrségére egy előrehaladott korú férfi, és elmondta, hogy felesége már 25 évvel ezelőtt, három nappal az esküvő után elhagyta. — Szóval a házasság felbontása miatt keresi? — érdeklődött a nyomozó. — Dehogy! Eszem ágában sincs elválni tőle! — tiltakozott a gentleman. — Csaik ha már huszonöt éve házasok vagyunk, s úgy gondoltam, megünnepelhetnénk az ezüstlakodalmunkat. ... »Jutányos áron eladom dzsesszhangversenyekre kiváltott bérletjegyemet. Ülőhelyem jó közel van a kijárathoz« — szól egy hirdetés a párizsi Informator című lapban. ... Az újvidéki Gonicasz- ban olvastuk: A péterváradi Saran Sporthargász Egyesület gondnokot keres. Lakás, világítás, téli tüzelő biztosítva. Fizetés megbeszélés szerint. Egyetlen FELTÉTEL: El kell hinnie minden esetben a horgászok meséjében szereplő halak nagyságát. Furcsa feliratok Egy New York-i nagy napilap szerkesztőségében olvasható: »A szerkesztőség tagjai kéretnek megérkezésük előtt nem távozni!« ... Egy párizsi mozi előcsarnokában A királynő ágya című filmet hirdető plakát alatt helyezte el a pénztárosnő ezt a figyelmeztetést: »Telefonrendeléseket nem fogadunk él.« ... Egy Los Angeles-i cég részletre árusít parókákat férfiak számára. Készítményeit a következő reklám- szöveggel népszerűsíti: »Mit ér a legjobban szabott öltöny, ha a feje meztelen marad..« Aki fokhagymát eszik, ne utazzon közös járművön Az amerikai Indiana állam kormányzója drákói szigorral úgy intézkedett, hogy aki erősen fűszeres, elsősorban fokhagymás ételek fogyasztása után kevesebb mint négy órával használja a közös járműveket, 24 órai börtönnel és 10 dollár bírsággal bűnhődik a »közösség ellen elkövetett merényletért«. SonwggiNéplap CS7 M S'? M P MüdvFi r-!?OT'T?aGfl ÉSyA. k^CGYE1 TANACS LA PJ A
