Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-23 / 197. szám
Hétfő, 1965. augusztus 23. 3 SOMOGYI NfiFtAP A roman nép ünnepe Augusztus 23-án ünnepli hazája jelszabadulásának 21. évfordulóját a román nép. 1944 augusztusában a szovjet csapatok előretörése Románia felé — ez volt az a kedvező pillanat, amikor egy németellenes felkelés döntő sikert érhetett el, s a román hazafias erők nem késlekedtek ezt kihasználni. Az augusztus 23-i fegyveres felkelés sikere megnyitotta az utat a román nép előtt nemzeti fölemelkedése, a szocializmus fölépítése felé. Ahogyan a felkelés szervező, vezető ereje a kommunista párt volt, úgy a háború utáni reakcióellenes harcokban is a kommunisták vezette munkásosztály vívta ki a földreformot, a demokratikus kormány megalakítását — melyben már a munkásosztályé volt a veztő szerep—, s 1947. december 30-án végleg leszámolt a monarchiával, megalakult a Román Névköztársaság. A román nép történelmileg igen rövid ~d '! a átt -vont ütemben fejlesztette népgazdaságát, s ma már ilyen eredményekkel dicskedhet: az ipari termelés színvonala 7,4- szer magasabb, mint volt 1933-ban; globális termelése 1964-ben 14,1 százalékkal múlta felül az 1963. évit. A mezőgazdaság termelése 1960—64 között átlagosan 12 százalékkal volt magasabb, mint a megelőző öt évben. Hatamas iparvállalatok, modern lakótelepek nőttek ki a földből, számtalan kulturális létesítményt emeltek. A nagy népgazdaság-fejlesztési munka mellett és azzal egyidejűleg a Román Kommunista Párt és a kormány gondoskodott a lakosság életszínvonalának állandó emeléséről is. Erről csak egy jellemző adat: az árúe^n^és ossz volumene 1964-ben 8 százalékkal növekedett az előző évi eredményhez mérten, s ez jelzi a lakosság fokozódó vásárlóerejét. A Román Szocialista Köztársaság külpolitikájának alapja a békés egymás mellett élés lenini elve, s az az összefogás, melynek jelentőségét az imperialista hatalmak fokozódó agressziói ma különösen fontossá teszik. A közös történelmi múltban — uralokdó osztályaink érdekeiért — számtalanszor egymás ellen uszított két szomszédnép életének, kapcsolatainak új tartalmat adott a Szovjetunió segítségével kivívott függetlenség, valamint az a tény, hogy mindkét országban megszűnt a kizsákmá- nyolók uralma. Ez az új tartalom a két nép megbonthatatlan barátsága. További sikereket kívánunk a testvéri román népnek abban a harcban, melyet — velünk egy időben — folytat szocialista hazája fölépítéséért. KOMBÁJN SZEDI A BURGONYÁT Jobb szervezés, alacsonyabb létszám, magasabb kereset HOZOMÁNNYAL VAGY ANÉLKÜL ? AMIKORRA AZ ANYA- KÖNYVVEZETÖ ELÉ KERÜL két fiatal, hogy összeházasodjon, többnyire már tisztázzák egymást közt, hogyan akarnak élni, és anyagi lehetőségeik szerint tervezgetik jövőjüket, életüket. A szülők nagy része szívesen vállal részt a fiatalok gondjaiból a kezdés idején; megosztják velük a lakást, biztosítják a legszükségesebb bútorokat. A gyakorlat azt mutatja, hogy a szülőkkel közös háztartásban élő ifjú házasok nehezebben szokják meg egymást. Sok ember véleményét hallgattam meg arról a kérdésről, mit adjon házasulandó gyer- mékenek a szülő. Idős emberek, középiskolások, fiatal házasok mondták el a véleményüket. — Valamikor a lányokat, különösen faluhelyen — mondja egy negyven év körüli férfi — nem adták férjhez bútor és ágynemű nélkül. Egy-egy szegényebb család — mert nem akart lemaradni a többiektől — évekig kuporgatott, rosszul élt emiatt. Szerintem ma a legnagyobb hozomány a szorgalom, az iskolázottság, a munkakedv. A szülő, még ha többre lenne is képes, csak annyit adjon, amennyi a legszükségesebb. — A szerelem elmúlik — tartja az egyik csurgói lányos mama —. és ha nincs elég pénz a háztartásban, ha sokat kell takarékoskodni, akkor nincs békesség sem. Nagyon sok olyan válásról tudok, amit a szegénység, a vagyontalanság okozott. — Mindent megkapott hazulról fiatalasszony korában? — Majdnem mindent. Ami kevés hiányzott, könnyen ösz- szegyűjtöttük. Azoknak a fiataloknak, akiknek semmijük sincs, azt ajánlom, spóroljanak inkább évekig, és csak azután házasodjanak össze, miután már megvásárolhatják a legfontosabb dolgokat. Csupán szerelemből nősülni vagy férjhez menni nem szabad, mert abból csak rossz házasság lesz sok veszekedéssel. — NEM KÉRNÉK SOKAT a szüleimtől — mondja egy középiskolás lány. — Ha elvégzem az egyetemet, egypár évig dolgozni szeretnék, hogy legyen valami, amire azt mondhatom, hogy a sajátom, hogy én szereztem. Ennyit talán a fiú is hoz. — Nem álmodozom semmi lehetetlenről — szerénykedik a barátnője. — Az én szüleim nem állnak túlságosan jól. nekik már a taníttatásom is megerőltetés, mert idős emberek. Kérni nem fogok tőlük, ha csak ők nem adnak valamit. Ennek ellenéhe bizakodom, mert ha mindketten dolgozni tudunk, lassacskán összegyűjthetjük, ami kell. Szerintem a jó házassághoz nem gazdag hozomány, bútor és sok pénz kell, hanem két értelmes ember, aki megérti egymást, és szeret dolgozni. Még alig készültek el az esküvői képek, R. E.-né máris rossz véleménnyel van a házasságról. — Albérlet, közös konyha, külön villanyszámla, sok hideg étel — ez a mi sorsunk. Ha tudtam volna, hogy ilyen nehéz lesz takarékoskodni, talán meg sem próbálom. Igaz, a bútor a miénk, tetszik is nekem, mert ízlésem szerint választhattam, de hol van még a többi, ami kell a háztartáshoz. Ráadásul semmi kényelem, és szórakozni sem érünk rá. Lánykoromban magam vettem meg az ágyneműmet is. Szívesen cserélnék olyan fiatal házasokkal, akik mindent megkapnak hazulról. Ahogy mi kezdtük, úgy nagyon nehéz. Egy idős, ősz hajú asszony panaszkodik. — Harminchét éves házasok vagyunk, mégis alig van valamink, pedig a férjem szüleitől mindent megkaptunk. Talán az is volt a baj, hogy miután összeházasodtunk, helyettünk akartak mindent megteremteni. Megtehették, mert gazdagok voltak. Bár külön éltünk tőlük, évenként meghizlalták a hízónkat, és kétszáz liter bort is adtak mellé. A férjem mellett nem lehet takarékoskodni. Jó dolgában rászokott az ivás- ra, alig látok valamit a keresetéből. Sajnos, már a szüleinek a vagyona is elment a kezéből. — EGY HÓNAP MÜLVA LESZ AZ ESKÜVŐNK — újságolja K. J. kaposvári fiatalember. — Menyasszonyom szülei jól állnak, és ránk marad majd a nagymamája háza is. — Menyasszonyának nincs testvére? — Neki sincs, és nekem sincs. Képzelje el, hogy egy idő múlva három házunk lesz. Nem érdekes, hogy mikor, de annak idején egyet megtartok, és a másik kettő árán olyan kocsit veszek magamnak, amilyen ritkán fordul meg a városban. — Szereti a menyasszonyát? — Természetesen nagyon szeretem. — És ha kiderülne, hogy egyik ház sem lesz az övé? — Ilyen még eszembe sem intett, mindenesetre nem hétköznapi tréfa lenne. Nem is tudnám hirtelen, mihez fognék. — Véleménye szerint a fiatal házasoknak szükségük van némi szülői segítségre? — Nem is szülő az, aki nem tartja kötelességének, hogy mindent megadjon gyerekeinek. Természetesen az ágynemű és a bútor a lány dolga. — NINCS SZEBB ANNÄL, mint ha a fiatalok magok gyűjtenek össze mindent — mondja a csurgói fmsz egyik vezetője. — Van nálunk egy fiatal pincér, nemrég nősült. Még nekem is örömet szerez, ahogy beosztja fizetését, számolgatja, hogy egy-egy hónapban mit vesznek. Lassan gyarapodnak, de ha már mindenük meglesz, büszkék lehetnek rá, hogy saját erejükből állítottak be mindent. Nekem két gyermekem van, de bármekkora va- gyonom lenne, akkor sem adnék meg nekik mindent. — Nekünk mindaz megvan, ami egy korszerű lakásba szükséges, a fiam mégis alig kapott valamit, amikor megnősült. Kezdje ő is ott, ahol valamikor mi. Még csak ötvenhat éves vagyok, szeretnék jól élni, sokat szórakozni. Jogom van hozzá nekem is, hiszen életem nagy részét rossz körülmények között éltem le. Ügy érzem, nem vagyok önző, ha továbbra is ragaszkodom a gondtalan élethez. Ök még fiatalok, több szép napot érhetnek meg, mint én. AZOK A FIATAL HAZASOK, akik minden támogatást megkapnák a szülői háztól, elöbb-utóbb rájönnék, hogy kedvesebb, értékesebb, amit saját fizetésükből vesznék. Nehezebb a kezdés azoknak, akik csak a legszükségesebbet kapják meg hazulról. Ilyenkor van igazán szükség a szeretetre, a megértésre, hogy a közös gondok ne szüljenek haragot, veszekedést. Az a fiatalember, aki már az esküvő előtt leendő felesége vagyonából tervezgeti saját fényűző életét, inkább számolhat azzal, hogy házassága válságba kerül. Az emberek ugyanis, amikor összeházasodnak, nem hálát, hanem szeretetet várnak egymástól. A hozomány, a bútor, a ház ma már nem föltétele a jó házasságnak. Azok a fiatalok, akik munkájukban megállják helyüket, becsületesen dolgoznak, bátran tervezhetnek. Ha szeretik, megértik egymást, a legmerészebb célokat is elérhetik saját erejükből. Nagy József Megkezdődött a burgonyaszedés a Lábodi Állami Gazdaság nagykorpá- di kerületében. A kombájn körül lányok, asz- szonyok szorgoskodnak. Kevesen vannak, mert a gép sok munkát elvégez: összeszedi és pótkocsira rakja a gumókat. Automata gép válogatja a burgonyát az osztályozóban. Száz mázsával fizetett holdanként az eddig betakarított termés, ennek körülbelül nyolcvan százaléka kitűnő minőségű vetőgumó. Kettős műszakot szervez a Nagyatádi Gépállomás Sok munka vár a Nagyatádi Gépállomás traktorosaira az aratás után is. A járás közös gazdaságai a gabonabetakarítás elhúzódása miatt megkéstek a tarlóhántással. Már dolgoznak ugyan a gépek Csökölyben, Kisbajomban, Somogyszobon és Seges- den, de a munka java még ezután következik. Olyan tsz- ek is kérik a gépállomás segítségét , amelyek korábban nem tartottak rá igényt. A szabásiakkal például nincs szerződése a gépállomásnak, most mégis két Dutra dolgozik a szövetkezet földjein: szántanak és disztillereznek. A gépállomás vezetői ezen a héten megszervezik a kettős műszakokat. A múlt héten még tizenkét MTZ vontatott rendrevágót, most ezeket a gépeket is a tarlóra irányítják. Azok a kombájno- sok, akik befejezték a munkát — 16—18 ember — szintén traktorra ülnek. Dombóvári Józsefnek, a gépállomás igazgatójának számítása szerint a nagy teljesítményű erőgépek nyolcvan százalékát üzemeltethetik kettős műszakban. Gyakori panasz az iparban, hogy kevés a munkaerő. Némely vállalatok ezzel magyarázzák termelésük lassú fejlődését vagy a gyártási határidők túllépését. Viszont ritkán panaszkodnak létszámfölösleg miatt. Bizonyára azért, mert minél magasabb valahol a létszám, annál biztosabban teljesíthetők a termelési feladatok minden különösebb szervezés és erőfeszítés nélkül Nagyrészt ennek következményeként iparunkban a munka termelékenységének szintje a fejlettebb ipari országokéhoz hasonlítva alacsony, s fejlődésének üteme sem kielégítő. Több jel arra mutat, hogy az iparvállalatok jó része a kelleténél több időbéres r i;n- kást és alka]p'<’7'-tt' ' ' ‘ ’ koztat. Ha ezek a vállalatok a ténylegesen szükséges létszámra tartanának igényt, gyorsabban emelkedhetne a termelékenység, s csökkenne az egyes iparágakban és munkahelyeken a munkaerőhiány. 1964. végéig ebben a tekintetben sok eredményt értünk el. Eddig majdnem minden évben minden 2 százalékos termelésnövekedést 1 százalékos vagy annál nagyobb létszám- növekedés árán sikerült csak elérni, pedig számos országban hosszabb periódusokban is lényegében létszámemelkedés nélkül növelik a termelést. Aliért dolgoznak többen a szükségesnél? A vállalati létszámfölöslegek több okra vezethetők vissza. Gyakran foglalkoztatnak embereket szociális megfontolásból: például nem nyugdíjképes idősebbeket, sportolókat vagy olyanokat, akik máshol nem tudnának elhelyezkedni. A laza munkafegyelem, a szervezetlenség is növeli a létszámot. Ha pL a termelés nem ütemes, akkor a létszámot a termelési csúcshoz kell hogy szabják, s így nem csoda, ha bizonyos időszakokban az emberek egy része munka nélkül cselleng. A vállalatok anyagi érdekeltsége korábban nem volt elég hatékony a munka jobb megszervezésében, az optimális létszám foglalkoztatásában. Az év elején ebben a kérdésben változás történt. Anyagi érdekeltség a létszámmegtakarításban Az iparvállalatok többségénél ún. abszolút átlagbér-ellenőrzés van érvényben. Ennek megfelelően a múlt év végéig az átlagos kereseteket akkor sem volt szabad a tervezett szint fölé emelni, h? a vállalat az előírtnál kevesebb munkaerőt foglalkoztatott, s ezáltal megtakarították a béralap egy részét. (A béralap- megtakarítás akkor is növelte a nyereséget s így a nyereségrészesedést is, ennek azonban alig volt ösztönző hatása.) Az év elején bevezetett rendszer lehetővé teszi, hogy a béralap-megtakarítás egy részét (általában felét az azokon a munkahelyeken dolgozók és vezetőik bérének emelésére használhassák, ahol viszonylag kisebb létszámmal teljesítik az előírt termelési feladatokat. Ez a rendszer tehát fokozni kívánja a vállalatok és a dolgozók anyagi érdekeltségét abban, hogy csak a legszükségesebb munkaerőt foglalkoztassák. Kezdeti eredmények Azoknál a vállalatoknál, ahol az új ösztönzési rend- ! szert megfelelően ismertették, j és összekötötték a munka | jobb megszervezésével, máris | sikerült előrelépni. A bányászati trösztök és vállalatok pl. olyan megállapodást kötöttek a Nehézipari Minisztériummal, hogy a tervezettnél mintegy 1 százalékkal alacsonyabb munkáslétszámmal teljesítik az előírt termelési feladatokat. Egyes trösztöknél ' a vállalt megtakarítás az átlagnál sok- I kai több, s itt a béremelésre fordítható összegek is na- gyoDbak. Hasonló eredmények mutatkoznak néhány vegyipari és élelmiszeripari vállalatnál, valamint több köny- nyűipari üzemben, ahol az alkalmazotti létszám csökkentésére vállaltak kötelezettséget. Különösen biztatóak az eredmények a vasútnál, ahol a következetes munka eredményeképpen lehetőség nyílik a megtakarítás révén néhány túlzottan magas szolgálati óraszám csökkentésére néhány nehéz és veszélyes munkakörben a keresetek emelésére. Eddig viszonylag legkevesebb eredmény a gépipari vállalatoknál tapasztalható, bár a lehetőségek itt sem kisebbek az említett iparágakénál. Oktalan félelem Több iparvállalatnál és intézménynél attól félnek, hogy a megtakarítást a következő évben »tervesitik«. Ez a félelem alaptalan, mert ha a csökkent létszámot a következő év létszámtervezésénél bázisként figyelembe is veszik, a másik oldalon az átlagbér tervezésénél ugyanúgy figyelembe veszik az előző év tervezett átlagbérénél magasabb kereseteket is. Ez a biztosítéka annak, hogy mind a vállalat, mind a népgazdaság jól járjon. Vannak vállalatok, ahol azért vonakodnak a létszámmegtakarítástól, mert úgy érzik, hogy ez a régebbi gazdálkodásuk kritikája. Valóban igaz: ahol nagy létszámmegtakarításra van lehetőség* ott régebben sok lehetett a létszámfölösleg. Senki sem vonhatja azonban a vállalat gazdasági vezetőit felelősségre most azért, mert bár megkésve — esetleg az anyagi ösztönzésre — felszínre hozták a fölösleget, és felszámolták. Az anyagi ösztönzés hatékonyságának föltétele, hogy arról minden érdekelt tudomást szerezzen. E téren még sok a pótonivaló a vállalatoknál, intézményeknél. Tudomásul kell azonban azt is venni, hogy egyedül az anyagi ösztönzés sem csodaszer, s tartós eredményt csak akkor hoz, ha következetes munka- szervezéssel teremtik meg ^ a létszámcsökkentés lehetőséBánki Pál, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője. Megszűnik a közös torna Az új tanévtől minden iskolában a koedukált osztályok tesnevelési óráinak nemenkénti különválasztására törekszenek. Vagyis azt akarják, hogy külön tornázzanak a lányok és külön a fiúk. Az elképzelést az általános iskola hetedik osztályától a középiskola negyedik osztályáig terjedő évfolyamokban szeretnék megvalósítani. Lakás- és konyha felszerelési cikkek vására augusztus 23-tól szeptember 11-ig a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat és a földművesszövetkezetek kijelölt vas- és műszaki szakboltjaiban 40, 50, 60 0 u-os engedménnyel! (95930)
