Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-20 / 196. szám
Péntek, 1965. augusztus 20. 5 SOMOGYI NÉPLAP Mit jelent az augusztusi ünnep? ÍRTA: MIHÁLYFI ERNŐ E z az egész mostani, 1965-ös év örömteli emlékezés húsz évvel ezelőtt történt eseményekre, a magyar történelem legna- gyooo fordulatára, népünk felszabadulására. És emlékezés az azóta eltelt húsz esztendőre, amelyet egységben, egy állandó fejlődés lendületesen emelkedő vonalában látunk. A huszadik évforduló és a húsz esztendő eredményeinek jegyében ünnepeljük augusztus 20-át is, az alkotmány és az új kenyér ünnepét. Minden ünnepünk mérlegkészítés is egyben, minden évforduló kötelező felmérése a megtett útnak, az elért eredményeknek. Egy régi emléket is érdemes éppen ezen a napon föleleveníteni. Bizonyosan vannak sokan e lap olvasói között is, akik még emlékeznek a régi, úgynevezett aratóünnepélyekre, amikor a föld- birtokos, a sok ezer holdak ura az aratási munkák befejeztével — amikor már magtárban volt a búzája, amelynek betakarításával alkalmazottai a világ legnehezebb, legfárasztóbb munkáját végezték el — megérkezett vidéki kastélyába, és kegyesen megengedte, hogy béresei és napszámosai legjobb ruhájukat felvéve (amely lötyögött rajtuk, mert az aratás idején sok-sok kilót fogyott minden dolgozó ember) eléje járuljanak, és a marokszedő lányok fonta művészi búzakoszorúval köszöntsék urukat, a földek, az élet, az életük urát. Így volt ez a két évtizeddel ezelőtti időkben. Húsz év nagyszerű erőfeszítése új országot épített a rettenetes romokon. Az új ország, az új társadalom fölépítésének eredményei nemcsak különböző létesítmények ezreiben öltenek testet, nemcsak a városok és a falvak, az egész ország külső képe változott meg a történelmet alkotó nép kezének munkája nyomán, hanem közben megváltozott, átalakult az ember és az emberek közössége, a nemzet is. A nagybirtokok rabszolgáiból is a föld urai lettek. A z emberek és a nemzet megváltozásának, újjászületésének szilárd alapja a Magyar Népköztársaság alkotmánya, amelynek tizenhatodik születésnapját ünnepeljük ma. Születésekor keret volt ez az alkotmány, lehetőségeket biztosított» amelyeket azóta valóra váltottunk, a kereteket megtöltöttük. A megváltozott nemzet tagjaiban a jog, amelyet az alkotmány biztosít, felelősséggé mélyül. Sorra vehetjük azokat a pontokat, amelyeket népköztársaságunk alkotmányának 8. fejezetében »Az állampolgárok jogai és kötelességei« cím alatt sorakoznak. Az egyik paragrafus a munkához való jogot állapítja meg, és ez a jog azóta a munka jó elvégzésének felelősségévé is nőtt. Ugyanígy a következő paragrafus, a jog a pihenéshez és az üdüléshez, az erőinkkel való felelős, gondos gazdálkodássá mélyül. A művelődéshez való jog kötelességünkké is teszi a műveltség mind alaposabb megszerzését, gazdagítását; a tudományos műnk'hoz való jog magában foglalja azóta az ilyen munka szenvedélyes végzését, s a művészetek szabadságának joga tartalmazna a népért való művészet felelősségét és kötelességét. A szólás és sajtószabadság magában foglalja az ővunte és teljes tájékoztatás népért való felelősségét is. S ugyanígy jog és felelősség egyszerre a haza védelmének valamennyiünkre vonatkozó kötelezettsége. E változások során a magyar nép történelmében először valósult meg az igazi nemzeti, egység. Ennek az egységnek éppen a legutóbbi hónapok során született ragyogó bizonyítéka. Gyönyörű péld 'át, bátran mondhatjuk, hogy messze világító történelmi példáit láttuk a nemzeti összefogásnak a közelmúlt betekben és .hónapokban az árvízveszély elleni nagy küzdelemben. Százhúsz napon át fenyegette katasztrofális pusztítással az évszázad legnagyobb áradása a magyar földet, falvakat és városokat. Emberek tízezrei küzdöttek négy hónapon át a gátakon, és az árvíz frontharcosai mögött ott állt pzvségben az egész ország. Olyan összefogás, olyan tökéletes nemzeti egység valósult meg, ami örökké emlékezetes lesz szocalizmust építő hazánk és népünk történelmében. Nagyszerű tanulságai vannak ennek a győzelmes árvízi csatának, amelyet a nemzeti egység érzése és tudata nélkül, a közös cél érdekében való összeforrottság nélkül lehetetlen lett volna megnyerni a természet féktelen, vad erőivel szemben. További önbizalom és bizalom születik ebbő! a győzelemből: a nép bizalma vezetőiben és a vezetők'bizalma a népben. Súlyos katasztrófát hárított el ez az összefogás. Az árvízi csatában közvetlenül részt vettek közül csaknem nvolcszázat kormánykitüntetésben részesítettek, és több mint huszonötezer ember mellére tűzték az árvízi érmet. Munkások, parasztok, mérnökök, diákok, magyar katonák, szovjet katonák kapták a kitüntetéseket örök emlékül annak, hogy részesei voltak ennek a nagy küzdelemnek. Ezek az érmsk a tettekké vált hazaszeretet jelvényei, bizonyságai. És ez a győzelem ismét erősíti a szocialista nemzeti egységet. Nem az árvíz volt az egyetlen veszedelem ebben az évben, nem ez volt az egyetlen súlyos természeti csapás. Az időjárás szinte az év egész eddigi folyamán kedvezőtlen volt a mezőgazdaságra, az esős tavasz és nyár fenyegette, a termést, de mezőgazdaságunk szocialista termelési formái legyőzték mindezeket a nehézségeket. Nehéznek ígérkezett az aratás is. Az aratás heteiben ismét megnyilvánult az egységes nemzeti közvélemény. Városi munkás, értelmiségi, iparos, kereskedő éppen olyan aggodalommal figyelte a meteorológiai jelentéseket és a viharfelhők torlódásásait, mint a termelőszövetkezetek gazdái, a kombájnosok, az aratógépek vezetői, a traktorosok. Ez az egységes közvélemény nemcsak a kenyérért való aggódásban, nemcsak a kenyérért való munkában, hanem nemzetközi kérdésekben, a béke óvásában és védelmében is megnyilvánul. E nnek az eggyé forrt nemzetnek szép ünnepe augusztus 20-a, az alkotmány születésnapja és az új kenyér köszöntése. Húsz év mérlegét állítjuk föl ezen a nemzeti ünnepen is, és őszintén, mélyen büszkék vagyunk eredményeinkre. A belső és külső akadályokon, nemegyszer nagy nehézségeken át húsz éve állandóan előremegyünk. Fejlődésünk hol lassúbb, hol gyorsabb volt, de az egész idő alatt töretlenül a kitűzött cél felé mutat. Alkotmányunk, amelyet ezen a napon ünnepiünk, biztosítja a demokratikus szabadságjogokat, a szocialista humanizmus érvényesülését és a benne megszövegezett jogok már népünk felelősségévé váltak. A természet erőivel is szembeszállva, azokat is legyőzve, megtermeltük ebben az évben is az ország kenyerét. Ezek a gondolatok hatják át az augusztus 20:-i iin- nepi gyűlések közönségét, amikor a gyűlések szónokai, népünk vezetői megszegik az új kenyeret. Ql'i ff iftum e kfm m diej ú m A múlt hónap közepén nyílt meg a böhönyei bölcsőde. A gyerekek jól érzik magukat a tágas és napfényes szobákban, tetszik nekik a sok játék. Arról nem tudnak, hogy mennyi bosszúságuk van a felnőtteknek az új épülettel. Mert hiba, az bizony szép számmal akad. Nem működik a hűtőszekrény és a mosógép, nincs meleg víz, az északi oldalon nem melegszenek a radiátorok. Noha egymásnak adják a kilincset a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat szerelői, még mindig sok az üzemzavar. — Minden nap telefonálunk Kaposvárra valamiért. Képzelheti, mekkora lesz a számlánk — bosszankodik Gombai János tanácselnök. — De legalább egyenesbe jönnénk végre! ták a kék a dét.. . segítség gyere- bölcső- Nagy ez a mamáknak. Asztalhoz ülnek a lányok és a fiúk, s esik az esöset játszanak. Horváthné először kopog az asztalon, majd dübög. a tenyerét csat- tantja, széttárja a kezét, s mondja a szöveget: — Esik az eső, kopog a jég ... dörög A kedvenc és a vezetőnő. az ég, villámlik. Kisütött a nap. A kisütött a napra széttárulnak a gyerekkezek, mosoly derül az arcokra. Uj gyereket hoznak, a vezetőnő magasba kapja, s odaszól a fotósnak: — Erről készítsen riportot, ez a kedvenc! Közben megterítik az asztalt, a buksi fiúk és lányok ügyet sem vetnek már a villogó vakura és a fényképezőgépre, tömik magukba a májkrémes kenyeret, és szák a jó édes kakaót. L. G. íszJó étvágyat, gyerekek! Kovács Ferenc fűtő dühösen mutogatja a hibákat. Elmondja, hogy azonnal elromlott a kút búvárszivattyúja. — Egy hétig hordtam a vizet. Hatvan vödörrel naponta! Horváth Pálné bölcsődevezető így beszél az indulásról: — Eleinte volt sírás-rivás, most már azonban megszokhorgászok a rinyán ÜZEMI JEGYZETEK I Humánum Kecskés nevének hallatára először Takács, az automata gép kezelője kezdett cifrákat mondani. — Az egy... A jelzőt nem bírná el a nyomdafesték. Amikor úgy ahogy megnyugodott, így folytatta: — Már megint három napja tekereg. Itt kereste a családja, nem tudják, hogy merre jár. Ha most találkoznék vele, megfojtanám, vagy kicsavarnám a nyakát. Mert aki ilyen... A többi ismét annyira cifra volt, hogy jobb elhallgatni. Kecskésről annyit hallottarr a művezetőtől, hogy a fizetés óta nem látható. Különben jó munkás, szorgalmas, kitartó ember. Egyetlen baja van: minden harmadik vagy negyedik fizetés után kimegy a szőlőhegybe egy pohár borra. És az első pohár után feledékeny lesz. Megszűnik az időérzéke. Az elmúlt tíz év átlagában az ilyen szőlőhegyi séták három-négy naposak Amikor visszatér, első dolga az önkritika. Ezt így szokta mondogatni: — Én vagyok a világ csavargója. Ha ti nem volnátok nem tudom, ki lenne velem.. Ügy sír, mint egy kis gyerek. Alig tudják megvigasztalni. Megesküszik, hogy ez volt az utolsó. Két hónapig nincs is baj, de akkor újra sétára indul. Kecskés tizennyolc éve van a gyárnál. Évente két-három hetet hiányzik igazolatlanul. A műhelyben ilyenkor majd mindenki tépi a haját. A művezető ezért szed idegcsillapí tót Csak Kecskés nyugodt, mert tudja, hogy csupa jó szívű ember él körülötte ... Hlásadáiiás A fiatal technikus a tél utolsó napjaiban személyi problémával kereste föl az igazgatót. A technikus talpraesett, ügyes szakembernek mutatkozott be az eltelt két év alatt. Az igazgató örömmel látta, hogy jól szervez, hogy szót ért mindenkivel. Építeni akart erre az emberre. Kíváncsian várta, hogy mit akar. A fiatalember leült a fotelba, elfogadta a cigarettát, és az első szippantás után beszélni kezdett. — Tulajdonképpen teljesen magánügy ... Talán ki is nevetsz ... — Mondd csak nyugodtan — vágott közbe az igazgató. — Ha lehetőség van rá, szívesen segítek... — Arról van szó, hogy kocsit akarunk venni... Tudod, a lakás már teljesen elkészült, szépen keresünk, és arra gondoltam, hogy nem kell nekünk két évet várni. Meglehet ezt előbb is kártyázni. Ehhez kellene a te segítséged ... — Hát ez egy kicsit bajos — nevetett az igazgató — nincs nekem semmiféle összeköttetésem. Az autóelosztáshoz kisfiú vagyok... — Bocsáss meg, nem is erre céloztam — folytatta a technikus —, hanem ha megengeded, tavasztól őszig másodállást vállalok. Beállók pincérnek az egyik vendéglőbe... Szünetet tartott, és a nagyobb hatás kedvéért könyörögve folytatta: — Nincs abban semmi, engem alig ismernek. Meg aztán szerintem maradi, aki megütközik ezen. Tudod, hogy csak abban a vendéglőben két szigorló orvos és két mérnök van? Mit gondolsz, miért mentek oda? Ha nekik szabad ... Pár perccel utóbb papíron is megkapta az engedélyt. — Nem bánom, te tudod — búcsúzott az igazgató —, de arra figyelmeztetlek, hogy itt bent ugyanazt várjuk tőled ... Három hónappal utóbb egy esős, szürke délelőttön fegyel mi tárgyalás volt az igazgató szobájában. Amikor véget ért, az igazgató kinyitotta az ablakot, és odaszólt a technikusnak: — Maradj még. A többiek kimentek. — Mondd csak, mi a fenének élsz így? Kettőkor kerülsz ágyba, ötkor meg kelsz Érdemes? Csaknem háromezret keresel nálunk, a feleséged is ... Gyereketek sincs ... Visszaült az asztalhoz, és haragosan rávert a szék támlájára: — Ha most megvonom az engedélyt, mit csinálsz? Megbánást várt vagy elkeseredést. A válasz meglepte. — Akkor kilépnék. Tűnődött egy kicsit, aztán felállt. — Rendben van. Megegyeztünk. Vedd úgy, hogy vissza vontam az engedélyt! A fiatalember köszönés nél • kül távozott. Németh Sándor FÉLREHŰZÓDVA a világ zajától, egy nagy fahíd árnyékában ülve várják a szerencsét Barcs legfiatalabb horgászai. Feszült figyelemmel lesik a vizet az agyagos Rinya-part- ról. Órákig ülnek csöndben egymás mellett, akár az igazi halászok, A legkisebbik óvatos lépésekkel távozik a parttól. Egy hosszú, hegyes vassal a sötét földet turkálja. Gilisztát keres, ö már régi horgász, Király Józsefnek hívják, és most megy második osztályba. Keze földes, arca maszatos, mire lassan megtelik a bádogdoboz kövér gilisztákkal. — Hozd már a kukacot! — kiált neki a bátyja. A víz itt lassan folyik, mert útját állja a fatelepről összegyűlt hulladék. — Ez a legjobb hely a horgászoknak — mondja Balatoni Béla. Koránál fogva ő a legtekintélyesebb halász a Rinya- parton. Tizennégy éves, az idén járta ki a nyolcadikat. A leghosszabb horgászbot is az övé. — Csak a zsinórt és a horgot vettük a boltban. Egy igazi horgász nem költ sok pénzt a fölszerelésre. A hal nem azt nézi, hogy milyen színű úszó van a víz színén; ha nem ehes, mindegyiket kikerüli. — HA BOTOT KERES AZ EMBER, legjobb, ha élő fáról vagy bokorról vág le egy két méter hosszú ágat — szól közbe Király Lajos. — Tavaly, amikor egy nagy hal akadt a horgomra, eltörött a nyél, mert már nagyon száraz volt. Nem mondom, a bambusznád, az igen, de hát a mi keszegeink- hez a bokorág is jó. A horgokra felkerülnek a hánykolódó giliszták, s mintha csak céloznának a fiatal horgászok, a leglassúbb folyású :s öbölbe eresztik le horgaikat. Türelmesen várják, mikor kap a hal, a dugókból készült úszók azonban mozdulatlanok. — Talán az eresztéssel van baj? — kérdezi a kilencéves Király Jóska. Két próbálkozás után kiderül, hogy alig egy méterre a parttól másfél méteres víz van. Végre jelentkezik az első' Jobbra, balra hajol el a víz színén az úszó, majd kétszer is alámerül. A legidősebb fiú sietve fölveszi a nyelet, s amikor újra eltűnik a parafadugó. egyet ránt, és máris ott táncöl a hal a zsinór végén. Olyan keszeg, mint amilyet naponta százával fognak ki Barcson a Drávából vagy a Rinyából, de ez mégis szebb, és ahogy a fiúk nézik, úgy érzem, jóval nagyobbnak la.ják, mint amekAmíg Béla háttal állva újabb gilisztát kotor elő, a másik két úszó a partról irányítva elindul a folyó közepe felé. Pontosan azt a helyet keresik, ahol az előbb horogra akadt a tenyérnyi keszeg. Nem szólnak egymásnak. A csalétekkel újra fölszerelt horog a két pihenő úszó mellett halk csobbanással ereszkedik a vízbe. Egy perc sem telik bele» megvan a nap zsákmánya. Amikor Béla húzni akarja, a hal nem engedelmeskedik. Ci- bálja, viszi a horgot. A bot másik vége a víz színéig hajol. Egy-egy pillanatra feltűnik a hal feje. Legalább egykilósnak látszik. — ÓVATOSAN HŰZD! — mondják a többiek, és szinte a szemükkel is segítik partra a kövér pontyot. Amikor kint van, egyszerre ugranak _ oda mind a hárman. A legidősebb fiú mindenről megfeledkezve rohan hazafelé a vergődő hallal. Délután is ott ülnek a Ri- nya-parton. — Vacsora csak annak jár» aki kifogja magának a vízből — mondják egy kicsit irigyen Béla barátai. De ők sem vártak hiába. Az áradással nagyon sok ponty szabadult ki a környező halastavakból. Estig még hármat kifogtak.. Igaz, egyik sem volt akkora, mint az első, de nem kellett velük szégyenkezniük otthon. Máskor, ha csak néhány öngyilkos keszeg nem akad a horogra, sokszor késő este is ott vannak a parton. Ma, ahogy a faluszéli házak mögött lement a nap, hozzáfogtak a csomagoláshoz. Ahogy utánuk mentem a folyópartról, egy régi horgász ismerősömmel hozott össze • véletlen. — Tizennyolc napja minden délután kint ülök a Dráva vagy a Rinya partján, de egy hitvány keszeg sem szagolja meg a horgomat — panaszkodik —, pedig most magas a vízállás. — Ilyen a szerencse — mondtam, és a gyerekek után néztem, akik boldogan mentek hazafelé gazda» '-monyukkal. Nagy József
