Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-15 / 165. szám
Csütörtök, 1965. július 15. 3 SOMOGYI NÉPfiáf Kombájn, aratógép és kézikasza is * ~ A SZÖVOSZ TÁJÉKOZTATÓJA SZERINT az év első öt hónapjában 180 000 új kézikasza és ezzel együtt jelentős mennyiségű sarló, fenőkő stb. került a. falusi boltokba. Arról egyelőre nem szólnak a jelentések, hogy ezekből mennyit vásároltak meg. Annyi bizonyos, hogy ahol alaposan fölmérték az aratással kapcsolatos tennivalókat, és jó keresetet biztosítottak az aratóknak, ott ezekben a napokban ugyancsak megbecsült eszköz a kézikasza. Hallottunk olyan községekről, ahol minden aratószerszám vevőre talált, de olyanokról is, amelyekben a betakarítás kezdetéig egyetlen kaszapengét sem adtak el a földművesszövetkezeti boltosok. Itt nem azért volt lanyha a vásárlási kedv, mert a tsz-ta- gck és a besegítők elegendő régi aratószerszámmal rendelkeznek, hanem amiatt, hogy ezek a mezőgazdasági üzemi vezetők nem tekintik kellően fontosnak a kézi aratást. Elkoptatott szólásmondással úgy jellemezhetjük a helyzetet, hogy a tsz-ek vezetői egyik-másik községben átestek a ló másik oldalára. Többnyire csak a gépekre támaszkodnak, de elvétve előfordul olyan eset is, hogy kizárólag kézikaszákra próbálják bízni az aratást Egyik megoldás sem helyes. A kombájnokra, az aratógépekre, de a kézikaszákra is nagy szükség van. Sokkal nagyobb, mint tavaly vagy korábban, hiszen most sok a dőlt és az összekuszálódótt gabona. És ami még ennél is nagyobb súllyal esik latba: sok vo’t az eső, mindenfelé felázott talaj, s a súlyos gépek különösen nehezen boldogulnak a gabona betakarításával. AZ ARATÄSBAN mutatkozó lemaradás jelentékeny. Több mint .egyhetes késéssel köszöntött be az érés időszaka. így Péter-Pál napján csak az ország déli részein kezdődött el az aratás. Július első hetében is folytatódott az esős időjárás. Zápor, zivatar, sőt helyenként jégverés söpört végig a mezőkön, s nemcsak károkat okoztak, hanem a betakarítást is késleltették. Még nincs biztonságbán az ország kenyere! Ez pedig azt követeli, hogy minden erőt és minden aratásra alkalmas órát ki kell használni; minden gépet és minden kézikaszát helyes munkába állítani. Hallottunk olyan esetről, hogy a tsz vezetője egy kombájnra átlagosan 400 kát. hold gabona betakarítását tervezte. Ilyen teljesítményre azonban nem lehet és nem is szabad a betakarítás munkáját alapozni. Ahol négyszáz holdat bíztak egyenként valamennyi kombájnra, ott könnyen kito lódik szeptemberre az aratás vége. Ez pedig nagy ráfizetést jelent, hiszen a teljes érés állapotában még szélcsendes Időben is pereg a szem, hát még ha továbbra is zivataros marad az időjárás. Igazuk van-e azoknak a termelőszövetkezeti vezetőknek, akik azzal érvelni, hogy elavult dolog a kézi aratás, emellett drága is? Igaz, hogy a gépállomások kombájnjai egy kát. holdról 180 forintért takarítják be a gabonát, s e: lényegesen kevesebb költséget jelent a kézi aratásnál. Ámde inkább ezt a megoldást kell- választani, semmint a megkésett gépi aratás nyomán ver eg jen el a szem, s feketed- jen kepébe és osztagba rakva gabona. Az sem helyes, ha a termelőszövetkezeti vezetők a tagsággal és a besegítőkkel érzett — helytelenül értelmezett — szolidaritásból kizárólag a kézi aratásra próbálnak berendezkedni. Arasson az ember is, a gép is! ALAPOS KÖRÜLTEKINTÉST és gondos munkaszervezést követel az idei aratás. Ahol részben a felázott talaj, másrészt a megdőlés miatt nem tudnak a gépek eredményesen dolgozni, ott segítsen a kézikasza. Szerencsére a termelőszövetkezetek többségében ez az egészséges szemlélet került előtérbe. Akadnak azonban olyan tsz-vezetők is, akik hátralépésnek tekintik a részbeni kézi aratást. Azzal érvel nek, hogy az előző években a kombájnok, illetve az aratógépek igen nagy teljesítménnyel dolgoztak, a gabona túlnyomó többségét betakarították. S ami korábban" sikerült, miért ne sikerülne az idén is? Az érvek szépen hangzanak, de nemcsak az érveket kell nézni, hanem a tényeket is. A tények pedig azt mutatják, hogy a gabonatáblákon lénye gesen lassabban haladnak a rendvágó aratógépek meg a kombájnok is, mint tavaly ilyenkor. Még sok a tennivaló: a kom- bájnosoknak, aratógép-kezelőknek, a kézikaszásoknak, a marokszedőknek és a betakarítás minden dolgozójának közös erőfeszítésére van szükség, hogy a jó termést a jó gazda gondosságával, idejében betakaríthassuk. „Áramszünet“ a kaposszentjakabi művelődési otthonban Hat hónapig nem fizették a villanyt Akármilyen humorosan hangzik első olvasásra, több mint háromhetes áramszünetet tartott a kaposszentjakabi művelődési otthon. A környéken lakók felháborodva vették tudomásul, hogy esténként sötétek az otthon ablakai. Bi- czó György, Móricz Zsigmond utca 15. sz. alatt lakó olvasónk levelet írt a szerkesztőségnek ezzel a címmel: Meddig tart a sötétség a szentjaka- bi kultúrházban? A mozilátogatók, a tv-nézök, a klubszobában szórakozók nevében kérte a lap segítségét. Idézünk leveléből: »Három héttel ezelőtt az Áramszolgáltató Vállalat kikapcsolta a villanyt. Hogy miért, ezt senki sem tudja. A városrész lakói csak azt tudják, hogy van megfelelő művelődési otthon, ahol vasárnaponként filmet nézhet száznyolcvan "semély. A klubszobában tekintélyes könyvtár az olvasók rendelkezésére, . ott a tv-készülék is, de mindez hiába van, mert hiányzik az életet jelentő villamos energia. Ki foszthatta meg a városrészt mindettől és milyen jogon?! Jó lenne, ha mielőbb visszaadnák részünkre ezeket a lehetőségeket.« A levélben föltett kérdésre a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat gyorsan megadta a választ. Hat hónapja nem fizet villanydíjat a művelődési otthon, a behajtási osztály elrendelte, hogy kapcsolják ki az áramot. Tehát a mű- velőd/-t otthon vezetője fosztotta meg a művelődés lehetőségétől a környék lakóit. Nagy Előd; a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője leszögezte, hogy Csavart Sándor , hanyagsága miatt tartott áramszünetet a művelődési otthon. A művelődés- ügyi osztály felelősségre vonta a mulasztó igazgatót ez azonban nem kárpótolja a szentja- kabiakat a művelődési kényszerpihenőért! 8PLOG0P meuen A gép egyhangúan duruzsol. Olyas ez a monoton zúgás, mint amilyent a malmokban hallani; a szem lefolyik a garaton, s odelent telnek, dagadnak a zsákok. Dolgozik a cséplőgép és mellette az asz- szonyok. A traktoros az árnyékban pihen, de füle a zúgást figyeli. Az asszonyok egymásnak segítve megmarkolják a teli zsákokat, s oda teszik a többi közé. Valójában nem is igazi csép- lés ez, csupán magtisztítás: a kombájntól vontatók hordják az őszi árpát, és itt, a szövetkezet majorjának egy elegyengetett, szépen rendbe hozott részén felöntik a cséplőre, s mire leér a zsákba, már tiszta. Az asszonyok felöntenek, összesöpörnek, zsákokat aggatnak. A nap perzsel, áz arcokon izzadság és por keveredik egybe. A homlokok tetején, ott, ahol a haj kezdődik, fehér csík húzódik. Azt a helyet tegi^ap még eltakarta a menyecskésen hátrakötött kendő, azért maradt fehér. Ügy váltunk szót, hogy közben dolgozik a kezünk. Az egyik asszony beköti a zsák száját jó erősen, nehogy kibo- moljon, én meg addig fölerősítem az üres zsákokat — Nem először csinálja, ugye? — Aggattam már zsákot — mondom, és örülök, hogy ebbe- ni jártasságomat észrevették. Gyermekkoromban akadt nyár, amikor ez volt a »-masinálásd« ténykedésem. Amíg telik a zsák, többszóra is futja. Buzsáki Józsefné meg Kalafatics Ferencné a régi cséplésekről beszél. A poly- valyukról, a magas asztagok- ról, a nehéz kévékről esik a legtöbb szó meg a sűrű porról, amitől minduntalan sárt köpött az ember. — Megállt a levegő a kazlak között, és folyton vízre idézgetjük vágyott a torok azt a cséplést. Itt a cséplőgép orra előtt nem áll elevátor, mellette -sincs semmi, érezni az enyhe száljárást. Benyúlok a zsákba, kiveszek egy marók árpát. Nagyon szép, duzzadt, aranysárga szemek. Amíg ide, a zsákba került, mennyivel kevesébb veríték hullott érte, mint régen ... — Az idén kevesebbet vághat a gép, mert sok helyen megdőlt a gabona. Igaz, a kombájn kepéből is csépel, de azért a cséplőgépbe nemcsak kombájnolt gabonát öntenek, nemcsak rostálásra használják ezt a nagy masinát, hanem hoznak ide kalászban is magot, amit ki kell csépelni. És akkor kévedobá- lóra, kazalrakóra, etetőre meg pelyvahordóra, is szükség lesz. — Attól már nem félünk, kibírjuk. Biztosan kibírják, hiszen ennél nehezebb munkát is végeztek már, meg most márrö- videbb ideig tart; a nagyobbik terhet ledobta válláról az ember, és a gépre tette. : Közeleg a dél, az árnyék szinte teljesen eltűnt. Az asz- szonycsapat váltva dolgozik: hajnali négytől délig az egyik csoport, déltől estig . a másik van munkában. — Délután elmegyünk kapálni — mondják azok, akik a délelőtti műszak végiéhez közelednek. — Elmennek-e a Balatonra fürödni? — kérdezem, mert Szöllőssvörök nem esik mesz- szire a magyar tengertől. — Nem járunk mi oda, -talán egész nyáron sem lesz rá időnk. Hétköznap sok a dolgunk a közösben, vasárnap meg a háztájiban akad egy és más, amit szintén meg kell csinálni valakinek .. . Meg aztán úgyis sokan vannak ott vidékiek, akik még nem látták a Balatont. Nézzék ők, mi láthatjuk máskor is... A gép egyhangúan duruzsol. Nemsokára elérkezik a váltás ideje. Ä cséplő egész nap dolgozik, így tudják legjobban kihasználni. Az asszonyok megmarkolják a megtelt zsákokat, és odateszik a többi közé. Délután másutt szorgoskodnak, de holnap és holnapután délelőtt ismét itt találkozni velük, itt dolgoznak a cséplőgép mellett, amíg a gabona- betakarítás folyik. Hernesz Ferenc 2500 vagon szén van megyénk tárolóSielyein Kielégítő az építőanyag-ellátás Román ajtó, lengyel parkett érkezett (Tudósítónktól.) — ömlik a szón megyénkbe — mondta Szűr JLajos, a kaposvári TÜZÉP igazgatója. — A szénraktárak tömve vannak. A megyében 2500 vagon szenet tárol a vállalat. Ennek nagy része pécsi Különcök? A Marcali és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet KISZ- szervezetét évek óta a legjobbak között emlegetik a járásban. — Nincs különösebb titka ennek — fogad Horváth Mária KISZ-titkár. — Elsősorban a közös munkaterület köti ösz- sze a szövetkezet fiataljait. Elmondhatom még, hogy három tanuló kivételével valamennyi tagunk szakember, és megközelítően egyidősek vagyunk mind a huszonhatan. Az utóbbi években minden fiatal tanult valamit, és most a tagságnak már több mint a fele érettségizett. A KISZ-titkár és Tamás Valéria vezetőségi tag a földművesszövetkezet központjában, a könyvelésen dolgozik. A többiek az áruházban, az önkiszolágól boltban elárusítók vagy pincérek az eszpresz- szóban és az étteremben. A törzsgárda Akik minden munkából kiveszik részüket, és hívás nélkül is mindig ott vannak, ahol kell, azok alkotják _a KISZ-szervezet gerincét. A főleg vezetőségi tagokból álló csoportot törzsgárdának hívják maguk közt. Ök az «-öregebbek«, akik ugyan csak egy- pár évvel idősebbek a többieknél, de tapasztaltabbak. A többi fiatal érdekében részt vesznek a szakszervezeti és a párttaggyűléseken, s szót kérnek a szövetkezeti vezetők tanácskozásain is. — A legnagyobb igyekezet ellenére is előfordul időnként — mondja a titkár —, hogy megfeledkezünk valamiről, vagy nem szervezzük meg a társadalmi munkát együtt a községgel, a törzsgárds mégis ott van minden előzetes megbeszélés nélkül. Jó érzés Ily énkor hallgatni őket, amint kérdezgetik egymást, hogy »neked ki szólt?«. Rájuk mindig számíthatunk. Közös érdek A földművesszövetkezet vezetői is elismerően beszélnek a KISZ-esekről. — Sohasem húzódoznak, ha a szövetkezet érdekéről van szó. Vasárnaponként autóra ülünk, és divatbemutatókat tartunk a környező falvakban. Fiataljaink — mondja De'mkó János, a földművesszövetkezet elnöke — megérdemlik, hogy támogassuk őket. A következő műsoros divatbemutató bevételét kirándulásra, nyaralásra használják feL Külön termet adtunk nekik a szövetkezet épületében, nemrégiben televíziót is kaptak. Nagyon sokat segítenek feladataink megoldásában társadalmi munkával, sokszor lelkesedésből, szívességből. Amikor csak lehetőség van támogatásukra, mi sem feledkezünk meg róluk. Közös érdekünk a szövetkezeti mozgalom népszerűsítése, a munka további javítása. Sok függ a szervezéstől A divatbemutatókat egy régi szövetkezeti ember, Csécs Gyula szervezi és bonyolítja le. — Talán az összes szabad idejét velünk tölti — mondja Takács József, az önkiszolgáló bolt elárusítója. — Hol verseket, hol népdalokat tanít be, az egyfelvonásos játékokat is ő rendezi. Kulturális programot összeállítani, szervezni tőle tanultunk valamennyien. — A programokat úgy kell összeállítani — veszi át a szót a titkár —, hogy azok vonzzák is a tagokat, és ne csak azért jöjjenek el egy-egy rendezvényre, mert illik ott lenni, hanem az érdeklődés hozza el őket. Sokszor ők maguk is megkérdezik a vezetőségi tagokat, hogy mikor lesz legközelebb egy jó műsoros esi, «olyar\, mint amilyen a múltkor is volt«. Asztalitenisz, sakk, röplabda házibajnokságokat is szervezünk. Többen közülünk a Marcali Vörös Meteorban sportolnak. A házon kívül A marcali fiatalok egy része kicsit irigykedik a földművesszövetkezeti KISZ-esek jól összeszokott gárdájára. Hallani is tőlük, hogy a szövetkezetiek különcködnek, nem akarnak velük tartani. Mark- harb József, az áruház egyik fiatal eladója mosolyog, ha ilyet hall. — Mentünk mi is a többi fiatal közé, nem zárkózunk el tőlük sohasem, de nem lehet semmire sem menni velük — mondja. — Fegyelmezetlenek, kötekednek. Közös programjaink legtöbbször veszekedéssel vagy verekedéssel végződtek. Nem csoda, ha a mi KISZ-eseinknek nincs kedvük velük dolgozni. — Nem beszélhetünk általánosságban — szól közbe Hóka László, az élelmiszer- bolt dolgozója. — A marcali fiatalok nagy részével megértjük egymást, de sajnos, . a kis közösségekben is találkozni nyugtalan, izgága fiúkkal, akik nem tudnak békességben élni senkivel. Közöttünk ilyet sohasem tapasztalunk. Megértjük egymást a munkában és a szórakozásban, nem akarjuk elrontani a ió szervezeti életet egy-ké* felelőtlen ember miatt. Nagy József iszap, pécsi akna, komlói dió, valamint brikettszenek, amelyek bírják az időjárás viszontagságait. Nagy mennyiségű szovjet kőszénből készült hidasi kőszénbrikett is van a tárolóhfclyeken, ezt megyénkben is hamar megkedvelték a vásárlók. Igaz, ez a szén valamivel drágább a magyar brikettnél, de igen nagy kalóriájú, és a tárolást is jól bírja. Elmondták a TÜZEP-nél, hogy az első félévben 12 500 tüzelőutalványt váltottak be. Júliusban és augusztusban újabb tizenegyezer utalványra adják ki a tüzelőt. Fából is nagy tételekkel rendelkezik a vállalat; a fafűíéses kályhák igazolt tulajdonosai zavartalanul megkaphatják a fát. Folyik a közüleíek ellátása is. . Az építőanyag-ellátással kapcsolatban elmondták, hogy a téglával zavar van, javulás csak a negyedik negyedévben várható. A többi építőanyagból már jobb az ellátás. Az első félévben kevés volt az ajtó és az ablak, most saját anyagból 1500 ajtót és ablakot rendelt a Kiskunhalasi Asztalosipari Ktsz-nél és a Siófoki Építőipari Ktsz-nél a TÜZÉP. Ezeket júliusban és augusztusban szállítja a két' ktsz. Romániából is kaptunk ajtókat. A padlóburkoló anyag pótlására igen ió minőségű lengyel parkett érkezett a telepekre. Továbbra is előnyben részesítik azokat, akik anyagbiztosítási szerződést, kötöttek, illetve kötnek a TUZEP-pel. A tervezettnél több árut exportál a Faipari Vállalat szentborbási üzeme A Somogy megyei Faipari Vállalat szentborbási üzeme, amely fűzvesszőből kerti bútorokat, előszobafalakat készít, növeli exportját. Az eredeti terv szerint egymillió forint értékű bútort kellett volna gyártaniuk az idén. Azért nem vállaltak többet, mert nem volt elég nyersanyaguk. Az ARTEX időközben mintegy 800 000 forint értékű áru készítéséhez szükséges anyagot biztosított számukra. Ezután módosították az üzem tervét. A munkások számát negyvennégyről kilenc- venegyre emelték. Az 1 800 000 forint értékű fűzvessző bútort kapitalista prszágokba (Hollandia, Kanada, Argentína) szállítják. Jövőre az üzem nem zöld, hanem már kidolgozott vesz- szőt kap. Ezáltal 80 százalékkal növelheti termelését.. Ez egyúttal azt is jelenti, hogj* az üzerrn'-k nem kell a fűa vesszőt s környékbeli köz# gazdaságokkal termeltetnie.
