Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-14 / 164. szám
Szerda, 1965. július 11. 3 SOMOGYI NÉPLAP A gazdaságosabb termelésért dolgozik az állami gazdasági szakcsoport „Szöveges prémium ” nélkül A második félévi feladatokról tanácskoztak a fonónők Egynapi bérüket ajánlották lel az árvízkárosultak javára az A műszak dolgozói A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában szakszervezeti taggyűlést tartottak az A műszak dolgozói. A munkaversenyről és a második félévi feladatokról tanácskoztak. A felszólalók hangsúlyozták, hogy az év hátralevő részében a fő feladat az első félévi kiesés pótlása, a terv teljesítése, valamint az önköltség- csökkentés lesz. Többen kijelentették, hogy a lemaradást csak akkor tudják pótolni, ha összefognak, segítik egymást a fonónők. Különösen fontos az, hogy a régi tapasztalt munkások segítsék azokat, akik nemrég kerültek az üzembe. (A hiányzó dolgozók helyére nemrég sok új munkást vettek föl.) Az A műszak szakszervezeti taggyűlésén az árvízkárosultak megsegítéséről is tanácskoztak. A műszak dolgozói tanúbizonvságot tettek arról. hopv eavütt éreznek az árvíz sújtotta vidékek lakosságával: mindenki egynapi bérét ajánotta fel. Teljesítette tervét a balatonfenyvesi gazdasági vasút A balatonfenyvesi gazdasági kisvasút, amely a Balaton- r.agybereki Állami Gazdaság termékeinek szállításával és személyszállítással foglalkozik, teljesítette első félévi tervét. A feladat végrehajtása nem volt könnyű. A viszonylag kedvező tél után következő esős tavasz és kora nyár akadályozta a kisvasút dolgozóinak munkáját. Különösen sok gondot, bosszúságot okozott a víz alá került területekről történő áruszállítás. A vasutasok azonban derekasan helytálltak, s mindent megtettek azért, hogy a tervezett meny- nviségű terméket, élő állatot elszállítsák. Nagymértékben előmozdította a terv teljesítését az, hogy a kocsikat jól kihasználták, és gyorsan mozgatták. A személyszállítást sem hanyagolták el. Május 30-tól a csisztapusztai fürdőhöz újabb személyvonatot közlekedtetnek. 20000 kötet könyv „tulajdonosa" (Tudósítónktól.) Sokan ismerik Peti Erzsébetet, a csurgói járási könyvesbolt vezetőjét. 1952 óta dolgozik itt A múlt évben több mint 654 000 forint értékű könyv talált gazdára a boltban. Az idei első félévben 214 000 forint volt a forgalom. 20 000 kötet könyv van a boltban és a bizományosoknál. Peti Erzsébetet 42 bizományos segíti munkájában. Köztük olyan kiváló könyvterjesztők, mint Vincze Pál, Illés Béla, Horváth Mária és Szolnoki Jánosné. Csurgón kívül Zákány községben szerettették meg legjobban a könyveket Peti Erzsébet 430 000 forint értékű könyvre vigyáz. A sok könyvbarát-rendezvénynek, író-olvasó találkozónak, könyvismertetésnek és házról házra való árusításnak a vezetése alatt álló bolt a gazdája. Itt indították útjára megyénkben elsőnek a könyvekkel telt becsületkosarat Kétszer tartott ülést az idén a MEDOSZ megyei bizottsága mellett működő állami gazdasági szakcsoport. Első ülésükön a gépek gazdaságosabb kihasználásának lehetőségeit vitatták meg, a másodikon a szálastakarmány-.termelés nroblémáival foglalkoztak. Meg TI apódtak abban, hogy a gazdaságoknak maguknak kell a vetőmagról gondoskodni. Ezenkívül minden hulladék takarmányt is föl kell használni. Megállapították azonban, hogy semmilyen takar- mánv nem pótolhatja a megfelelő minőségű réti szénát és a jó legelőt. ötven felé mérték a múlt hét elején az árpatáblákat Belegen. Szerdán reggel ötven kaszapár látott munkához. A nyolcvannégy hold őszi árpából mindössze tizennyolc hold jutott a kombájnnak. A kerekek nyomán itt is, ott is víz fakadt. A gép nem bírta. Emberre volt szükség ... A kézikaszások kitettek magukért. Még néhány kaszavágás, s elfogy az árpa. Keményen pattan a megszáradt tarló a léptek alatt. A gondosan keresztbe rakott kévék tetejéről madársereg iramodik a magasba, ha ember közeledik feléjük. A vasút mentén még kasza peng. Egy az ötven közül. Szálát János feszülő izmokkal vágja a rendeket. Élete párja szótlanul szedi marokba a kalászokat. — Holnap lefogy — mondja a férfi. Fölegyenesedik, megtöri! a homlokát, s a kaszán pihen néhány percig. — Ez lefogy — teszi hozzá az asszony. — Az apjuktól úgyis sokszor megkérdezték már, hogy meddig tart még. — Ki kérdezte meg? (Tudósítónktól.) A csurgói földművesszövetkezet kereskedelmi főosztálya minden előkészületet megtett, hogy a járás termelőszövetkezeteit az aratás idején hideg sörrel, üdítő itallal, cigarettával lássák el a földeken. Ezzel a munkával az italboltok vezetőit bízták meg. A mozgóbolt Annak idején azzal a céllal alakították meg a szakcsoportot, hogy segítséget nyújtson a megye állami gazdaságainak munkájához. Az eltelt négy évben nem egy olyan javaslatuk volt, amit nemcsak megyei viszonylatban, hanem országosan is jónak találtak, és javasolták bevezetését. A szakcsoport megvizsgálta többek között az állami gazdaságok munkásvédelmét, az üzemi tanácsok munkáját, a szocialista címért küzdő brigádok helyzetét. Az értekezleten hozott javaslatok alapján a megyei igazgatóság intézkedési tervet készít. — Kocsis az apjuk, aztán ott is van munka. — Két napja vágjuk — teszi hozzá a tarka inges ember. — Közben borsót is kellett kaszálni, mert megy a fejtőgép. Meg a szénához is futni kellett. Aztán reggelenként jött egy kis harmat. Tíz óra volt már, mire ki tudtunk jönni. A kepesorok majdnem mértani pontossággal állnak egymás mellett. Ott, ahol hosz- szabb a tábla, minden sor egy kaszapár munkáját dicséri. A rövidebb táblánál már szélesebbet mértek. Ott több sorba is rakták már a kévéket. — A sok eső miatt nem jó a szalma — mondja az asz- szony. — Olyan, mintha túl érett volna. Könnyen törik. Alig lehet kötelet csavarni. A lábon álló árpa beékelődött a vasútpart és az árok közé. Minden sor valamivel rövidebb lesz már ezután, mint az előtte levő volt. Délután van. A nap felhőrácson keresztül szórja sugarait a keresztekkel telerakott tarlóra. A kasza türelmetlenül csúszik a gabonába. Azt akarja az ember, hogy minél kevesebb aratnivaló maradjon holnapra. árujának kiszállításához pedig a tsz-ek adnak fogatot. Az utóbbi meleg napokon 5—6000 forint forgalmat bonyolítottak le a földeken. Iharosban 700 forint értékű áru fogyott el egy nap alatt a határban. Bocskor László gyékényesi Italboltcs pedig többek között 600 forint értékű árut adott el egyetlen napon. A kimutatásokon nevek, kisebb nagyobb összegek. Böngészek közöttük, érdekes tanulmány ez. Kiváltképp, ha a betűk és számok helyére embereket képzel a vizsgálódó. Műszakiakat, munkásokat, akik bizonyára megérdemelték a prémiumot. Mit gondolhattak akkor, mit mondhattak nekik, amikor átnyújtották a borítékot? Apró följegyzések kerülnek a jegyzetfüzetbe, aztán irány a gyár. Nagyüzem van, igazi nyári szezon. — Ezzel le is fogy az árpa? — A kombájnnak valami kevés még marad. A kézikaszának való elfogy. Most már beérett a rozs. Azt is vághatjuk. — Mennyit vállaltak rozsból? — Amennyit adnak, mind learatjuk. Ősz hajú már az ember, s a napi kaszálás után kicsit gömyedten áll meg. A kasza mindig meghajlítja az ember derekát. Ha sokáig húzza, még napok is kellenek ahhoz, hogy derékfájás nélkül egyenesen tudjon menni. Nehéz munka a kaszálás. A marokszedőé sem könnyű. S az ember a kaszálás mellett ma délután még a kötözést is vállalta. — Délelőtt még itt volt a vöm Is — mondja a férfi. — Most szolgálatba ment. Kaposváron dolgozik a vasútnál. Holnap ő kaszál helyettem. Nekem be kell fognom a lovakat, mert ég a munka mindenütt Egy kicsit szorosabb ilyenkor a munka még a szokottnál is. A sürgető idő arra kényszeríti az embert, hogy debbre szabja a pihenés idejét. — Nehéz az idén aratni — mondja az ember. — A szél megkeverte a kalászokat, s bizony ráhajlik a takaróra. Ha nem vigyáz az ember, akkor elszórja az egész rendet. Napégette arcú emberek. Csöndes szóval beszélnek. Az aratók nem sokat szoktak beszélni. A kasza is meg a sarló is éles szerszám. Vigyázni kell vele. — Vágjunk még? — kérdi a férfi. Az asszony nem válaszol, csak végighúzza kezét a sarlón. Az ember érti a jelet. Űj sorba áll. S az ütemes mozgás nyomán tompa pattogással vágja a kasza a szárakat. Az árpaaratás befejezéséhez közeledik, de az úton túl már világosszőkévé érett a rozs is. Ez már a nagy aratás kezdetét jelenti... már vissza, van itt kétszáz forint prémium is ... Fizetésnap volt. A pénztár szabályosan fizetett. — Miért kapta? — kérdezzem most, két hónappal később. A művezető váci llál: — Tulajdonképpen nem is tudtam. Három-négy napig nyomoztam utána, hogy miért. Végre aztán mesmondta valaki, hogy mennyi lehet az üvegselejt, s mi teljesítettük a feladatot. Különben nemigen magyarázzák meg, úgy kell kinyomozni... Paczek Mihály művezető miért kapott a múlt éven 1800 forint prémiumot? — Hát... ott lent a munkaügyi osztályon jobban meg tudnák mondani. Várjunk csak. Azt hiszem, a borsó meg a barack minőségére ... ha ieaz. A Nagyatádi K onnerv- g y árban évente sok prémiumot és jutalmat fizetnek ki. Elérik-e vele a célt? — Az a véleményem, hogy ha valaki nem kap prémiumot, akkor is el kell végeznie a munkáját. De azért én másképpen képzelném. Nyáron például... amikor olyan jól dolgoztunk, senki sem szólt egy szót sem hozzánk. Jólesett volna. A pénz is jólesik mindenkinek, de — higgye el — többet ér, ha azt mondják: »Nyanva, jól dolgoztál, ez igen. Büszkék vagyunk rád, dicséretet érdemelsz. Látod, csak így tovább ...« Ez többet érne, mint a pénz... Lakatos Istvánná mondta ezeket, de érdekes módon szinte mindenkitől ilyesmit hallok, legföljebb más megfogalmazásban. Németh Istvánná laborvezető valamivel tájékozottabb, mégis ezt mondja: — Általában azzal az indokkal adják, hogy jó munkáért szép muzsikát. Vigasz- díj vagy ilyesmi ... — És külön dicséret, egy kézfogás? — Időközönként jólesne, ha elismernék az ember munkáját. Bizalmat vélnék fölfedezni mögötte, ösztönzést Biztosan jobban csinálnám, nem tudom megmagyarázni, hogy miért... Paczek elvtárs mit is mondott? — Néhány jó szó sokszor többet érne, mint nyolcszáz forint A munka szempontjából feltétlenül... De h«t nekem sokat ér az is, hogy a dolgozóim szeretnek. Tungli Gyula bizonytalankodik: — Miért kaptam a kétszáz forint jutalmat? Nem tudom megmondani. Kérdeztem. Annyit mondott a közvetlen főnököm, a Feri bácsi, hogy hát a munkámért kaptam ... — És jutalomüdülés vagy ilyesmi? — Nem voltam még a huszonhárom év alatt.. . Pedig elmennék bárhova, el bizony — mondja Lakatos Istvánná. — Én viszont voltam! De hogvan? A szakszervezet íneg- vette a beutalót Leányfalura, csak az útiköltséget kellett kifizetni. Megvolt a jegy, nem volt, aki elmenjen. Így kaptam... Az italbolttól indultak a hintók a határba. Emiatt azonban senki sem méltatlankodott. Hiszen minden úgy történt, ahogy jó előre megbeszélték. Kohl Károly idejében jégbe rakta az innivalót. Lehűlt az rendesen, mire Lain István és Szűcs Imre, a két szolgálati fogatos megérkezett. Ládástul föltették a hintóra a szomjoltót, s óvatosan hajtottak, nehogy akárcsak egyetlen üveg is eltörjön. Sárosdi József főagronómus és Wolf Sándor főállattenyésztő megegyeztek: egyikük a falutól délre eső, másikuk meg a Zamárdi felőli határrészre megy. A*létszámot is pontosan megállapították, nehogy kevesebb üveget vigyenek, mint ahány an* aratnak. Jól megválasztották az időpontot is: délben indultak, hogy ebédkor ihassa meg mindenki a jegelt sört. Nos van-e esekalek an embereknek s a .többieknek valamiféle plusz igénye? Van! A jó munka megbecsülése — nem csalt pénzben! Aztán: — Ne mindig csak szidjanak minket. Köztudomású, hogy jó minőségű árut gyártunk, 90—92 százalék első és másodosztályú. Talán országosan sincs ilyen. Mégis mindig csak »ütnek«. Nem azt mondom, hogy nincs hiba. Akad. De azért baj van az arányokkal is. Mert ha értékelik a munkát, tíz perc jut a tervszámoknak, a teljesítésnek, az eredményeknek, s aztán két órán át sorolják a hibákat. Lehet jobban dolgozni, kell is. De azért ez mégis túlzás.,. — Volt-e már olyan, hogy az igazgató, a főmérnök vagy bárki behívott valakit az irodába, és elismerését fejezte ki? Vagy azt mondta: »Nagy feladat előtt állunk, nehéz lesz. De bízunk magában^ mert ismerjük a képességeit, tudjuk, hogy szereti a gyárat ...« — Nem, ilyen még nem volt a történelemben ... Mit tükröznek ezek a vallomások? Panaszt, rágalmat, méltatlankodást? Nem! Egy természetes igényt, amit talán úgy lehetne rögzíteni, hogy a munka, a terv és a prémium között vegyük észre az embert! Nem szentimenta- lizmus ez, hanem alapvető emberi igény, aminek kielégítése szárnyakat adhat a munkásnak, a műszakinak ... Elmondtam tapasztalataimat Sasvári elvtársnak, az igazgatónak s főmérnökének is. A célfeladatok megjelölése, a prémiumkifizetés, a jutalmazás rendszere alapjában véve jó. De mechanikussá válik, kötelezettséggé. A jó munka megbecsülését fejezi ki ugyan, de csak pénzben, az erkölcsi ösztönzés elmarad ... 'Egyetértettünk. S ha hivatkozni lehet valamire, akkor a vezetés művészetére kell hivatkoznunk. Nemcsak az igazgatónak, a főmérnöknek, hanem az alsóbb vezetőknek is kötelessége ismerni beosztottaikat, kötelessége tudni, hogy kivel hogyan kell bánni, kinél mit lehet elérni cgy-egy jó szóval a prémium, a jutalom mellett. Nem mentség a hajszolt munkatempó, a szerteágazó feladat sem! »Szöveges prémium« nélkül^ a jó munka társadalmi megbecsülése, néhány elismerő szó nélkül a pénzosztogatás mechanizmus csupán, s bár mindenkinek »jól jön«, csak félmegoldás marad. — Néhány jé sxó többször többet ér, mint nyolcszáz forint... — idézem ismét Paczek Mihályt. Ezt a néhány szót nevezzük szöveges prémiumnak vagy bárminek, ha nem fukarkodunk vele, tíz- és tízezer embernek ad önbizalmat, nagyobb munkakedvet, lendületet. Nem szabad sajnálnunk a fáradságot... Az egyik hintó a kombájnszérűhöz kanyarodott. Itt a gabonával foglalatoskodó Har- math Imre kapta az első üveget. A Bendei részen traktorosok és rakodómunkások vágták kézikaszával az árpát. Eddig a tábláig jött el a balaton- endrédi Zöldmező főagronó- musa. Somi Németh József vette ki az utolsó telt üveget a ládából. Helyesen cselekszenek az endrédiek, amikor így is gondoskodtak az aratókból. S a frissítő italt olyanéi r viszik ki a mezőre, amik« az az egy- egy üvegnyi jyrelt sör a legjobban esik a kaszát húzó, naphosszat vr-ejtékező embereknek. Ff*'.t nem méltatlankodik mos? senki sem amiatt hogy a haWrjárásra, ellenőr zésre induló vezetők a gabonabe takarítás időszakában dát li tizenkettőkor a kocsma elő' ülnek föl a hintóra. SZUNYOQRIASZTG KRÍMMEL SZUNYOGMENTES ÜDÜLÉS (3300) — Csonka elvtárs! Jöjjön ARAT A KOMBÁJN Mély dohogással fordul új sorba a nagy testű SzK—é-es kombájn a drávagárdonyi faluvégen. Árpát aratnak. Az utolsó sorokat vágja a hatalmas táblán. Időnként megáll, vár egy keveset. Ilyenkor traktor fut végig a tarlón, ponyvázott pótkocsit húz. Még néhány mozdulat, s a vastag csövön keresztül ömlik a termés. Aztán új sorba kezd megint a gép. A dob halk duruzsolással nyeli a telt kalászokat. AZ UTOLSO ARPARENDEK Mozgóboltok a csurgói járásban Jávori Béla Üvegek a hintón Kercza Imre K. JL
