Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-11 / 162. szám

Vasárnap, 1965. július 11. 3 SOMOGYI NÉPLAP Tegyenek többet a ktsz-ek KÖZÖá ÜGY A TERMELŐSZÖVETKEZETI ÉPÍTKEZÉSEK MEGGYORSÍTÁSA AZ ÉV MÁSODIK FELÉ­BEN JÁRUNK. Célszerű szá­mot vetni azzal, hogy milyen tennivalók várnak elvégzésre. Ilyenkor még pótolható az eset­leges lemaradás, megszüntet­hetek a hiányosságok. Ez a gondolat sarkallta a megye irányítóit, mikor a közelmúlt­ban az illetékes járási vezetők­kel a termelőszövetkezeti épít­kezésekről tanácskoztak. Több éves tapasztalat, hogy megyénkben a szövetkezeti be­ruházások egy része nem ké­szült el határidőre, s szinte mindig ugyanannyi az áthúzó­dó építkezések száma. Ezt az állapotot nem szabad tartósíta­ni! A nagyüzem fejlesztése szerves függvénye annak, ho­gyan valósulnak meg a beru­házások. Vitathatatlan, hogy adódnak nehézségek, gondok, melyek hátráltatják a folyama­tos munkát. A teljes igazság azonban az, hogy az objektív okokon kívül még mindig szép számmal akadnak arra utaló jelenségek is, hogy nem elég lelkiismeretesen, nem teljes fe­lelősséggel törődnek a szövet­kezeti építkezésekkel. E beru­házások megvalósításával csaknem ugyanúgy állunk, mint a múlt esztendő azonos időszakában. Ez a tény fi­gyelmeztet, hiszen a cél isme­retes: meg kell építenünk minden olyan létesítményi, amit erre az évre terveztünk; el kell érni végre, hogy ne hiányokkal, ne félbemaradt munkákkal zárjuk az évet. AZ ÉV ELEJE ÖTA több intézkedési tettek azért, hogy mind a tavalyról áthúzódó, mind az erre az évre tervezett beruházások hiánytalanul el­készüljenek. Ezt oélozta a tsz- közi építőipari vállalkozások, társulá,sok létrehozása is. En­nek hasznossága máris mutat­kozik. A marcali járásban pél­dául, ahol az építkezések nagy százalékát a vállalkozás végzi, igen jó ütemben haladnak a munkák. De másutt is: ahol sa­ját brigád vagy társulás vállal­ta a feladat elvégzését, ott vi­szonylag előbbre állnak a ten­nivalókkal, nagyobb a lendület, az igekezet Csokonyavisontán például befejezés előtt áll a gépszín, Hedrehelyen a hizlal­da építése; ütemezés szerint végzik a munkát a gigei do­hánypajtán, a görgeteg! sertés- üaztatón, a kötcsei sertéshiz­laldán. Sajnos, a ktsz-ek egy része nem kielégítő ütemben halad a szövetkezeti építkezésekkel. Ügy volt korábban, hogy a gyékényes! Március 15. Tsz sertésfiaztatóját a csurgói ktsz építi meg, szakmunkáshiány miatt azonban később a cso- konyavisontai ktsz-t bízták meg ezzel a feladattal. De ed­dig még semmit sem csináltak. Igen nagy gondban vannak az ecsenyiek. A permetlékeverő torony elkészítésére, a korsze­rűsítés elvégzésére a mezőcso- konyai ktsz-szel kötöttek meg­állapodást. A mezőcsoko- nyaiak visszaléptek, most nincs kivitelező. Április eleje óta tart a vita a nagybajami ktsz és a csöíkölyi termelőszövetkezet között A ktsz csak december 31-re akarja fölépíteni a hiz­laldát A szövetkezetnek azon­ban több mint 300 000 forintos kára keletkezik, ha legkésőbb A Tolna megyei Tanács V. B. ÉKV osztálya vezető beosztásba 10—15 éves gyakorlattal rendelkező íAöl keres azonnali belépés. ) > Jelentkezés ÉKV osztály vezetőjénél, Szekaz&rd, Mártírok tere 11. (104503) november közepéig nem készül el ez a beruházás. Nagyon ér­zékenyen érintené ez őket, hi­szen gazdaságuk a gyengék közé tartozik. Az ádándi ktsz korábban a legjobb kivitelezők közé tartozott, ezért most ért­hetetlen, hogy még el sem kezdték építeni a kőröshegyi, a kötcsei gépszínt, a szóládi permetlékeverő tornyot. EZ A NÉHÁNY PÉLDA IS BIZONYÍTJA, hogy sok a ne­hézség, a vita, az értetlenség és a rendkívül káros időhúzás. Elgondolkodtató, hogy a megye kisipari szövetkezeteinek épí- tőhrigádjaival kapcsolatban ilyen problémák vetődnek fel. Ugyanakkor a marcali járás­ban — Böhönyén is, Tapsony- ban is — budapesti ktsz végez munkát, mindkét helyen üzem­anyag-tárolót építenek, illetve Tapsonyban már teljesítették is feladatukat. Nehezíti a helyzetet a né­hány helyen tapasztalható szervezetlenség is. Zákányban és az iharosberényi Zöldmező­ben az ásott kút elkészítését egy vései ember vállalta. Ed­dig azonban még nem jelent meg a munkahelyen. Mindenki csak találgatja, hogy mi lesz ennek a két beruházásnak a sorsa. Más példákat is lehetne sorolni, melyek azt mutatják, hogy még sok a tennivaló. Jobban meg kell szervezni a munkát, meg kell gyorsítani az ütemet, hogy az erre az évre kitűzött célokat elérhessük. MOST MÉG VAN IDŐ VÁLTOZTATNI a helytelen módszereiken. Szövetkezeteink­nek a létesítményekre igen nagy szükségük van. Tegyünk többet azért, hogy az év végé­re ne maradjon félbe a megyé­ben olyan építkezés, amelyet az idén be kell fejezni. t Vörös Márta Értekezlet és felelősség A közelmúltban gyűjtő körútra indultam. A gondolat nem magá­tól vetődött föl bennem, sok tapasztalat érlelte hosszú idő óta. Olvastam, hallottam, lát­tam, és önmagam is éreztem, hogy túlságosan elszaporodtak az értekezletek, és értelmezé­sükkel sincs minden rendben. Gyűjtő körútra indultam? Igen, az volt a szó szoros értelmé­ben. Válogatás, beosztásra és munkakörre való tekintet nél­kül kérdeztem meg az embere­ket. Nem. kértem kimerítő vá­laszt, csak annyit: mit ért az értekezlet fogalma alatt, mi a célja, értelme, mire jó, miért kell, miben segít? A választ is így, válogatás nélkül és sze­mélytelenül adom tovább, idé­zőjelben és csoportosítás nél­kül. "Az értekezlet a tájékoztatás, a közösségi döntés fóruma.« »Szükséges rossz, semmi más.« »Időtöltés és kirakat politika: azt akarjuk bizonyítani vele, hogy dolgozunk.« »Cirkusz, amiről nem tudunk leszokni.« »Egyheti munka helyett öt nap ÉPÜL AZ ÚJ VÁGÁNY Üj, hosszú sírni, nagy sebességre alkalmas vasúti pálya épül Kaposvár és Gyé­kényes között. A vasútépítők ebben az évben Somogyszobi í akarnak eljutni. Ezen a pályaépitkezéseken állították munkába az úgynevezett szuperszonikus gépi berendezé­seket. A legnehezebb mnnka ’yamatokat gépesítették. Gépek végzik a kavicságyros- tálást, a vágányfektetést és z aláverést. A síneket a hagy miányos csavarozástól eltér­ve hegesztéssel állítják össze. A pályaépítést több külföldi mérnökdelegáció tanulmá­nyozta. CIKKÜNK NYOMÁN Nincs akadálya az üzletház megnyitásának Lapunk május 9-1 számában cikket közöltünk. A marcaliak kérdése: Meddig kell még vár­niuk? címmel. Kifogásoltuk, hogy az építtető és a kivite­lező, a marcali ktsz, a Taná­csi Építőipari Vállalat, illetve jogutódja, a Megyei Beruházási Iroda azon vitatkozik, kinek a feladata az új üzletházban levő hibák kijavítása. Sugár Imre, a megyei ta­nács vb-elnökhelyettese közöl­te, hogy tisztázódott, kinek a feladata a víz-, a szennyvíz- és a villanyszerelési hibák kija­vítása, a munkákat elvégez­ték. A Megyei Beruházási Iro­da tájékoztatása szerint meg­szűntek az üzemeltetést gátló hibák, nincs akadálya az üz­letház megnyitásának. Elbocsátotta az AKŰV a kalauzt A lap június 4-i számában ki­fogásoltuk a nyolcas busz ka­lauzának viselkedését. Hoffman Sándor, a 13. szá­mú Autóközlekedési Vállalat igazgatója egyetértett Meg­jegyzés című cikkünkkel. Ba­lázs István kalauzt elbocsátot­ta, mert a kifogásolható visel­kedésen kívül szeszt fogyasz­tott szolgálatban. A vállalat kioktatta a jegyvizsgálókat, hogy a jövőben ne forduljon ,elő ilyen viselkedés. ellenőrzi a rendőrség a Szegfű utcát Szóvá tettük lapunk május 22-i számában, hogy a kapos­vári Szegfű utcában a kerék­párosok, motorosok uralják a járdát. A Kaposvári Városi és Já­rási Rendőrkapitányság le­szögezte, hogy a járda a gya­logosoké, a kerékpárosok és a motorosok nem veszélyeztet­hetik az ott járókat. A körze­ti megbízott figyelmeztette a fiatalkorúak szüleit. Csak ha nagy sár van, közlekedhetnek a járdán a kerékpárosok, ilyenkor is vigyázniuk kell azonban a gyalogosok testi ép­ségére. A rendőrség többször ellenőrzi majd a Szegfű ut­cát, s a szabályok megsértőit a helyszínen megbírságolja. tanácskozás.« »A munka meg­javításának eszköze, igaz, hogy sok helyen félreértelmezik.« »A fejbólogatás fóruma.« »Fél- naoi értekezlet: egy óra hasz­nos munka, a többi az előadó­készség fejlesztését szolgálja csupán.« »Ezrek és tízezrek foglalkoztatása, nem éppen ké­nyelmes pihenés.« »-Egyem tö­rekvések közösségi fedezése. Az értekezlet nyomán szinte minimálisra csökken az egyéni felelősség.« »Amíg tájékozta­tásról van szó, szükségesnek tartom, amíg a munka megja­vítását célozza, hasznosnak. De ki meri állítani, hogy az érte­kezletnek mindig ez a célja?« »Kell, görcsösen kell ragasz­kodnunk hozzá, enélkül elkép­zelhetetlen az élet.« »Értekez­let nélkül nem lehet irányíta­ni. Sokszor azzal sem.« A válaszözön nem lepett meg, a szélsőséges fo­galmazás sem túl­ságosain. Éreztem ugyan cinizmust is a szavak mögött, de ehhez — valljuk meg— adtunk egy kis alapot. A következtetést mindenkép­pen levonhatjuk: egy kicsit félrecsúsztunk az utóbbi idő­ben ... Aki azt állítja, hogy a mi társadalmunkban nincs szük­ség értekezletekre, nem érti államrendünk lényegét. Mi ugyanis nem hiszünk a csalha- tatlanságban. A mi rendünk a közösség rendje a szó nemes értelmében. A vezető osztály, a munkásosztály támaszkodik a közvéleményre, s a közösségi bölcsesség elvét nemcsak han­goztatja, hanem meg is való­sítja. Társadalmunkban felnőt­tek az emberek, s nemcsak jo­guk, hanem kötelességük is, hogy részt vállaljanak közös dolgainkból; okos észrevéte­leikkel, javaslataikkal gazda­gítsák életünket. Ez a felnőtt társadalom elvárja azt is, hogy mindenről frissen értesüljön; kell hát .egy fórum, ahol szé­les körben tájékoztathatjuk az embereket országépítő ter­veinkről, gondjainkról, a nagy­világ dolgairól. Az ilyen jelle­gű értekezletek nélkülözhetet­lenek. S a munka — amely az élet, a boldogulás, a fölemel­kedés alapja — megköveteli a tökéletesítést. Minden tanács^ kozás, amely közvéleményt te­remt egy-egy akció lebonyolí­tása mellett, amely értékes ja­vaslatoikat halmoz fel a mun­ka, a termelés megjavításához, amely elemez, következtetése­ket von le, és meghatározza a fejlődés irányát: úgy kell, mint a kenyér. iért boncolgatjuk még­M Célszerű javas la f Volt róla szó, hogy a nemesvidi Alkotmány Tsz határá­ban a szántó egy részén talajjavítást kellene végezni. En­nek az elgondolásnak szükségességéhez és célszerűségéhez aligha férhet kétség. A gyakorlati megvalósításból mégsem lett semmi sem. Megfeneklett a dolog, terv sem készült a talajjavításra, mert a szövetkezet közgyűlése nem fogadta el, elvetette ezt a gondolatot. A közgyűlés határozata nélkül, a tagság akarata ellené­re viszont ezt sem lehet megtenni. Márpedig javítani kel­lene itt is a gyenge termőképességű talajt — hangsúlyoz­zák ezt,a szövetkezet vezetői és a járási mezőgazdasági osztály szakemberei egyaránt. Ezt a hasznos tennivalót sem lehet azonban kötelezően előírni. Az kell az elgondolás si­keréhez, hogy a tagság értse meg jelentőségét. Ha az eddi­gi magyarázat nem hozta meg a vért eredményt, hatéko­nyabb meggyőzési módszerhez kell folyamodni. Javasolta is evégből a járás: menjen el négy—öt nemesvidi tsz-gazda olyan szövetkezetbe, ahol már látható a talajjavítás ered­ménye. Menjenek el, nézzék meg a földet, növényzetet, gyűjtsenek személyes tapasztalatokat. Aztán hazatérve mondják el társaiknak, hogy mit láttak tulajdon szemükkel. Hosszadalmasabb eljárás ez, mint a hatalmi szóval való döntés. De ilyen meggyőzési módszert követel meg az a tény, hogy a szövetkezetben a tagság a gazda. Csakis ennek az eljárásnak van létjogosultsága, mert ez vezet tartós, megala­pozott eredményekre mind a talajjavítás, mind más elgon. lás elfogadásában, megvalósításában. „ , K. J. is — közvéleményku­tatás nyomán vagy anélkül — az értekezlet fogal­mát, az utóbbi időben elhatal­maskodó gyakorlatot? Azért, mert nemegyszer félreértel­mezzük lényegét, s olyan szo­kások alakulnak ki, amelyek kiábrándítják az embereket. Sok az értekezlet. Ez tény. Azért sok, mert olyankor is a közösség bölcsességére számí­tunk, amikor elég lenne ön­magunk felelősségére hivatkoz­ni. Ma már nehezen tudunk el- kéozelni egy-egy hivatali in­tézkedést értekezlet nélkül pedig az irányításnak más módszerei is vannak. Ma már sokszor azzal próbáljuk igazol­ni munkánkat, hogy értekezle­tet tartunk, s ezzel — úgy­mond — megtettünk mindent. Egy fiatal szakember így pa­naszkodott: — Higgye el, nincs időm dolgozni. Munkakörömből számtalan önálló feladat adó­dik, de van egy szokás, ami szerint mindezt tálalnom kell egy-egy értekezleten. Ott jóvá­hagyj ák elképzelésemet, pedig viszonylag kis dologról, nem világrengető eseményről van szó. S ha aztán megcsinálom, és kiderül, hogy rossz volt az elképzelés, a népgazdaságnak kára származott, mit tehetnek velem? Már nem én vagyok a felelős, hanem a közösség. Azt meg hogyan vonják felelősség­re? Sehogy. Talán furcsa, hogy ezt mondom, hiszen az érte- kezletesdi rajtam segít. Még­sem tartom jónak, mert elve­szítem önálló ítélőképessége­met, s a felelősségérzet sem válik erős oldalammá. Leszok­tatnak róla. Jó ez? Lehet, hogy ebben a véle­ményben is van némi túlzás, mégis elgondolkoztató. De meg is fordíthatjuk a dolgot: az is elképzelhető (elő is fordul nemegyszer), hogy a közösség nem éppen célravezető határo­zatot hoz, talán azért, mert a szakember nem mert vagy nem akart nyilatkozni. A közös­ség-e a felelős azért vagy a szakember, aki ilyen vagy olyan meggondolásból hallga­tott? Másutt nem vették figye­lembe a szakember vélemé­nyét? Erre is produkált már példát az élet. D e hát mit kellene ten­nünk? MindeneKelőtt összhangot teremteni az egyéni és társadalmi fele« lősség között. A kettő nem zár­ja ki, ellenkezőleg, föltételezi egymást. A közösségi döntés vagy állásfoglalás nem csök­kenti, inkább növeli az egyéni felelősséget, s minden szokás, gyakorlat, ami ennek ellent­mond, torzulásnak, vadhajtás­nak tekinthető. • Az értekezletek — valljuk meg, sokszor haszontalanul — százak és ezrek idejét kötik le. Embereket vonunk el a mun­kától, s késztetünk néha olyan­kor is néma állásfoglalásra, amikor arra semmi szükség sincs. Ha egy intézkedés a vállalat vagy gyárvezetés ha­tásköre, s megváltoztathatatla­nul kerül a plenum elé, akkor miért kerül oda? Akadnak ki­vételek is, amikor olyan dolog­ról van szó, aminek szükséges­ségét meg kell értetnünk a dolgozókkal. Ekkor viszont mozgósító jellege van az érte­kezletnek, tehát szükségszerű, nélkülözhetetlen. De miért nem tudunk különbséget ten­ni? Miért nem akarjuk elha­tárolni a jót a rossztól? Miért nem küzdünk erőteljesebben közéletünk egy eltorzult jelen­sége ellen? Hiszen mindenki tudja és látja, hogy sok az ér­tekezlet, pontosabban: sok « fölösleges értekezlet... A gyűjtő körút több elgon­dolkoztató véleményt hozott felszínre. Érdekes, hogy a megkérdezettek többsége nem a lényegből, hanem a kialakult torzulásból vonta le következ­tetéseit. Azt jelentené, hogy ez a jellemzőbb? Nem hiszem. Kétségtelen viszont, hogy sok munkaértekezletben nem a kollektív bölcsesség érvényre jutásának, hanem az egyéni felelősség áthárításának lehe­tőségét látják. S ez káros szemlélet: nagyrészt emiatt szaporodnak az értekezletek! em árt tehát önma­N' gunkba nézni, s vég­érvényesen levonni a következtetést: az értekezlet a tájékoztatás, a munka megja­vításának fóruma, s nem jelent fölmentést az egyéni felelősség alól! Jávori Béla Értesítjük a téglagyáraink környékén lakó szülőket, hogy a sok esőzés következtéber bányáink föltöltődtek vízzel. Figyelmeztessék gyermekeiket, hogy BÁNYÁINKBAN FÜRDENI, ILLETVE AZOKAT MEGKÖZELÍTENI SZI­GORÚAN TILOS. Az ebből eredő balesetekért felelős­séget nem vállalhatunk. Somogy-Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat Kaposvár. (3113)

Next

/
Thumbnails
Contents