Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-09 / 160. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1965. július t. Nagy győzelmeket aratnak a dél-vietnami partizánok Ismét puccsveszélytől tartanak Saigonban A dél-vietnami kormány és az amerikai hadvezetőség szempontjából nagy n nehézzé vált a helyzet a közép-vietnami fennsík m. Az UPI jelentése szerint a Viet Kong a csütörtö ,i napon is számos sikeres ütközetet vívóit és területnyereséget ért el. Minden jel arra vall, hogy hamarosan be kell vetni azt a nyolcezer amerikai tengerészgyalogost is ellenük, akit szerdán Da Nang-ban szállítottak partra. A kiéleződött helyzetből katonai megfigyelők ismét arra következtetnek, hogy a mostani monszunos időszakot a DNFF valószínűleg fe'használja arra, hogy Dél- Vietnam északi és déli részét elválassza egymástól: elvágja az ország »dara »derekát«. Kedden éjjel elesett Dak To, amely valamivel több mint 30 kilométernyire fekszik Kon Tűmtől. Amerikaiakkal megerősített dél-vietnami kormánycsapatokat küldtek a helyőrség fölmentésére. Az egy zászlóaljnál valamivel kisebb egység azonban csütörtökön délelőtt, Saigontól hatvan kilométernyire északnyugatra az egyik partizánegység csapdájába rohant, és az AP jelentése szerint, a háromszáz főnyi dél-vietnami alakulat szinte teljes egészében megsemmisült. Négy amerikai katonai tanácsadó is a zászlóaljjal tartott. Sorsuk ismeretlen. Déltájban a DNFF nagyszabású akciót indított Binh Duong tartományban, Xom Dua helyőrség ellen. * Aknalövedékek csapódtak Trim Tam helységre is. A kormánycsapatok és az amerikaiak veszteségét még nem közölték. Felgyújtják a falvakat A Saigontól 55 kilométernyire északra fekvő »D-hadi- övezetben« amerikai, dél-vietnami és ausztráliai egységek csütörtökön folytatták a »tisztogató hadműveleteket«. A dél-vietnami fővárostól északkeleti irányban, szintén körül» -télül 50 kilométernyire, a 173. amerikai légideszant-brigád egy ausztráliai zászlóalj támogatásával második napja dúlja a vidéket. Mint Saigonban egy amerikai szóvivő közölte, »ez a legnagyobb szabású akció, amelyet ez az egység valaha is végrehajtott«. Az amerikai ejtőernyősök és az ausztráliai partizánvadászok falvát falu után rohannak le, majd, miután megállapításuk szerint a Viet Kong kiürítette a községet, sorra felgyújtják a házakat. »Helyenként az ellenség igen keményen harcol. Asszonyokat látni, akik gránátokkal fogadják az előrenyomuló amerikaiakat, ahogy a Viet Kong kivonul egy-egy városból, az amerikai és ausztráliai katonák fölperzselik a lakóépületekét, a Viet Kong azonban gyakorlatilag minden halottját és sebesültjét magával tudja vinni a gondosan kiépített alagúthálózaton át. Az amerikai veszteségek alighanem rendkívül nagyok« — jelenti az AP saigoni tudósítója. Csütörtökön egyébként B— 52-es amerikai bombázók ismét nagy mennyiségű bombát szórtak le olyan dzsungel területekre, ahol partizánokat gyanítanak. , A nap folyamán a Fjen Hoa-i légitámaszpontra befutott az első új-zélandi katonai alakulat — jelenti az AFP. Ismét Thao ezredes? Az UPI jelentése szerint nemcsak a katonai, hanem a politikai helyzet miatt is megint nyugtalanság tapasztalható Saigonban. A kormány »a biztonság megszilárdítására« számos óvóintézkedéseket tett, s a rendőrség is széles körű vizsgálatot indított »valamilyen ügyben«, amiről tájékoztatás nem áll rendelkezésre. Saigon körül rendőri riadóosztagok táboroznak, amelyek utasítást kaptak arra, hogy azonnal jelentsenek a kor. már.ynak minden »szokatlan csapatmozdulatot«. »Esetleges államcsíny-kísérletről« beszélnek a katonai biztonsági szolgálattal kapcsolatban álló körökben is, s úgy vélekednek, hogy »ha hatalomátvétel előkészítése folyik, akkor amö- gött Pham Ngoc Thao ezredest kell keresni«. Tervek a rakétatámaszpontok bombázására Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: A Fehér Ház szerdán sajtó- közleményben elutasította Gerald Ford képviselő, a képviselőház republikánus kisebbsége vezetőjének javaslatát, amely szerint az Egyesült Államok légierejének haladéktalanul bombáznia kell a VDK légvédelmi rakétaegységeinek állásait A Fehér Ház sajtó- osztálya hangoztatta, hogy Ford »kizárólag magánember, felént« beszélt. Az elutasítást azonban egy esti tv-kommen- tár úgy minősítette, hogy az »adott pillanatra« vonatkozik, s a katonai helyzet alapján az elnök módosíthatja döntését Ford azzal a sajátságos indoklással követelte a" Hanoi és Haiphong védelmére szovjet segítséggel létesített légvédelmi rakétakilövőhelyek bombázását, hogy azok »veszélyeztetik az amerikai katonai személyzet életét«, de természetesen nem foglalkozott azzal, hogyan kerül »amerikai katonai személyzet« a szuverén Vietnami Demokratikus Köztársaság légiterébe? A republikánus vezető kijelentette, a katonai parancsnokságnak kell eldöntenie, hogy egy ilyen támadás hagyományos vagy nukleáris fegyverekkel történjék-e. s szavai szerint még az esetleges nagyobb szabású összecsapás veszélyét is vállalnia kell az akció érdekében. Washingtoni politikai megfigyelők egy része úgy látja, hogy a republikánus követe- lést, amely egyébként egybevág a Pentagon bizonyos köreinek véleményével, elsősor. ban a közvélemény ellenállása, s a nagyobb méretű délkeletázsiai háború veszélyétől való félelem miatt utasítják el. A reggeli lapok utalnak arra, hogy a saigoni amerikai parancsnok, Westmoreland jelenlegi tárgyalásai Sharp ten. gernaggyal ennek előjátékát jelenthetik. A Washington Post értesülése szerint »az Egyesült Államok a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai erők jelentős kiterjesztését tervezi«. A lap szerint a McNamara hadügyminiszter által bejelentett 75 ezres létszám megkettőzéséről is szó lehet. (MTI) Milyen ember Johnson? A Guardian washingtoni levelezője politikusok nyilatkozatainak és lapvéleményeinek bőséges idézésével mutatja ki, mind sűrűbbek és mind hangosabbak a panaszok, hogy Johnson elnök ingerlékeny, indulatos, rosszkedvű, nem tűr bírálatot, se független véleményt, túlérzékeny, erőszakos, arrogáns és végtelen megbeszéléseinek célja saját biztonságérzésének és személyes befolyásának alátámasztása. Szóval az »emberfölötti Johnson« sokat reklámozott képe nyomtalanul eltűnt, és helyébe ott maradt az egyszerű vénember, a keményen törtető, tülekedő, robbanékony vérmérsékletű politikus, akivel nagyon nehéz boldogulni. Bumedien rövidesen bemutatja új kormányát Bumedien ezredes, az algériai forradalmi tanács elnöke valószínűleg ma mutatja be új kormányát — jelenti a Reuter tudósítója jól értesült körökre hivatkozva. Az értesülések szerint Bu- teflika továbbra is külügyminiszter marad és Medegri ideiglenes belügyminisztert véglegesítik hivatalában. Ben Belláról továbbra is csak kósza hírek keringenek. A hatóságok szerint jó egészségnek örvend, tartózkodási helyét azonban hivatalosan mindmáig nem közölték. LÁNGOK HAR 3. Téglák a falból Sehol nem láttam annyi üres, bezárt üzlethelyiséget, mint Harlemben. Mr. Schiff- manm, a 125. utca egyik üzletének tulajdonosa azt mondja, ő is legszívesebben eladná a boltját. — És mi akadálya van? — Nem veszi meg senki, uram. Dehát miért? Maradjunk a 125. utcánál, a jelenség ugyanis tipikus. Nos, ezen a harlemi főútvonalon az üzletek csaknem száz százaléka fehér kézben van. Ahogy az lenni szokott, ez eleve ellenérzést kelt. Egy néger szervezet nyilatkozata szerint nincs az rendjén, hogy az üzletek tulajdonosai, akik néger vevőikből élnek, esőnként bezárják a boltot, és - hazamennek kertes, peremkerületi házaikba, a többi fehér közé. A vád talán kissé primitívnek hangzik, de azt hiszem, valami nagyon lényegeset jelez. Azt, hogy a néger, aki hosszú időn át többek között a fehér boltost is az élet mó- dosíthatatlan tényének tartotta, ma már — ugyancsak többek között — ezt sem tartja annak. Viszont akkor miért nem veszi meg az üzletet Mr. Schiffmanntól és a többiektől, akik ma már nagyon szívesen átadnák neki? Az ok egyszerű: nincs hozzá pénzé és hitele. Márpedig Amerikában a mindenütt ottlevő »nagy menők« árnyékában, csak nagyobb pénzzel, nagyobb hitellel, nagyobb kockázattal lehet üzletet nyitni, mint alighanem bárhol másutt a világon. És a néger gazdagok? Számuk, aránytalanul kevés. Még ha valamennyien üzletemberek lennének is — márpedig inkább baseball-sztárok, profi kosárlabdázók, ökölvívók, zenészek, komikusok, stb. — akkor sem lenne elég tőkeerejük a lassan félmilliós Harlem üzlethálózatának átvételéhez. Egy kis statisztika talán hozzásegít bennünket ahhoz, mit jelent New Yorkban a környék (neighbourhood) fogalma és ezen belül Harlemé. A 63. utcától a 93. utcáig terjedő, az Ötödik (Fifth) és a Harmadik Avenue közötti »tiszta fehér«, már elöke'őrek számító részen egv család évi átlaglövedelme 15 305 dollár. Alsó-Manhattanban, ugyanE hónap 16-án feloszlik a török parlament, tekintettel az október 10-én sorra kerülő országos parlamenti választásokra. A Csombe-kormány híveként ismert René Nuzi, a kongói országos ifjúsági szövetség elnöke, léopoldville-i sajtóértekezletén élesen bírálta a Csombe-kormány gazdasági és szociális politikáját. Kijelentette- Kongó lakossága Csőmbe egyévi uralkodása alatt többet éhezett, mint bármikor. Hetvenéves korában elhunyt Mosé Sarett, Izrael első miniszterelnöke. Sarett egyike volt a zsidó állam megalapítóinak. A szudáni alkotmányozó nemzetgyűlés 88 szavazattal 66 ellenében elvetette azt az indítványt, hogy állítsák bíróság elé Ibrahim Abbud volt elnököt és minisztereit. Megkezdte munkáját tegnap az Oroszországi Föderáció (OSZSZSZK) parlamentjének ülésszaka. Az ülésszak munkájában részt vesznek a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány vezetői. A szovjet kormány vendégeként Moszkvába érkezett Takeo Miki japán külkereskedelmi miniszter, aki ma részt vesz a moszkvai japán ipari kiállítás ünnepélyes megnyitásán. De Gaulle francia köztársasági elnök csütörtökön délelőtt másodszor is fogadta Eduardo Frei chilei elnököt. Frei négy napot tölt Francia- országban. Onnan Angliába és Nyugat-Németországba utazik. Tűz ütött ki egy hadiüzemben i-szak-Karolina államban. A gyár üzemanyagot állít elő sugárhajtású repülőgépek és rakéták számira. A hatóságok, robbanástól tartva, a ryár közelében levő házakból kiköltöztették a lakosságot. Ahti Karjalainen külügyminiszterrel és feleségével, valamint a finn parlament számos képviselőjével a fedélzetén szovjet hajó futott ki a helsinki tengeri kikötőből egyenesen Tallin felé. A hajó elindulásával helyreállt az 1939 októberében megszüntetett közvetlen személyforgalom Helsinki és Tallin között. Dundee skót kikötőváros tanácsa határozatban foglalt állást a nyugatnémet hadiflotta egyik egysegének jövő hétfőre tervezett látogatása ellen. csak fehér környéken, a Nyolcadik és a Harmadik Avenue között, a 14.-től a 30. utcáig terjedő részen évi 6 092, Harlemben a Nyolcadik Avenue, a Park Avenue, a 110. és a 126. utca által határolt négyszögben 4 141, a 96. utcától a 119.-ig, a Fifth Avenue és az East River között pedig 3 797. NEMCSAK RELATÍV SZEGÉNYSÉG Ebből persze lejön a 20 százalék adó, lejönnek a különböző elkerülhetetlen biztosítások és a közismerten komoly tételnek számító lakbér. Az olvasó talán azt mondja majd: az évi 3800 is szép summa, csak át kell számítani. De nem lehet átszámítani! 3800 dollár Amerikában sokkal, sokkal kevesebb, mint bárhol másutt a világon. Igaz, tengődnek a földkerekségen emberek ennek az összegnek a tized-, sőt századrészéből — de nem .egy gazdag nagyhatalom legnagyobb városában. Ehhez az összeghez — ami különben sem minimum, hanem egy harlemi környék átlaga — mindig sok gyereket kell képzelnünk, és elsősorban: föltételeznünk kell, hosy a családfő dolgozik. Márpedig ebben egész New York területén éppen Harlemben lehetünk a legkevésbé biztosak. m Újabb visszhangok — a közös piaci válságról A Közös Piac elleni francia fenyegető gesztusokat londoni egybehangzó vélemények De Gaulle idegháborújának tekintik, amellyel a tábornok a maga követeléseit (agrárpolitika, esetleg a Közös Piac struktúrájának megváltoztatása) akarja kiverekedni. De nem tartják valószínűnek Londonban, hogy szét akarná robbantani a Közös Piacot, amely óriási exportelőnyöket nyújt a francia mezőgazdaságnak és iparnak. Ezek elvesztése politikai válságot idézhet elő Franciaországban. Angol sajtókörök lehetségesnek tartják, hogy De Gaulle szövetségeseket fog keresni eme harcához, és esetleg leereszkedő diplomáciai váll- veregetéssel vagy homályos ígéretekkel az angol kormány erkölcsi vagy diplomáciai támogatását igyekszik majd elnyerni. Az angol közvélemény és sajtó tanácsa: az angol kormány szorítkozzon legalább egyelőre a néző szerepére, és intik Wilsont, hagyja abba a Közös Piac és Anglia közötti hídverési erőfeszítéseit. Utalnak arra, hogy a francia lépések következményei még bizonytalanok. A Daily Telegraph szerint Anglia, ha most De Gaulle mellé áll, elveszítené becsületét az ötök közt levő hűséges barátai szemében. A Scotsman szerint az ötök nem lesznek hajlandók politikai visszavonulásra De Gaulle elől, ami válságot robbanthat ki nemcsak a Közös Piac, hanem De Gaulle számára is. Walter Hallstein professzor az Európai Gazdasági Közösség bizottságának nyugatnémet elnöke csütörtökre virradó éjjel Bonnba repült, hogy a nyugatnémet fővárosban folytassa a Közös Piac megmentésére irányuló erőfeszítéseit. Utazásának hivatalos célja előadást tartani a nyugatnémet kereszténydemokrata unió düsseldorfi gazdasági értekezletén. A Közös Piac bizottságához közelálló körök azonban rámutatnak, hogy Hallstein professzor föltételezhetően tárgyalni fog Erhard kancellárral és a jelenleg Bonnban tartózkodó olasz vezetőkkel, Giuseppe Saragat elnökkel és Amintore Fanfani külügyminiszterrel. (MTI) Mende nem akar Brandtékkal közösködni Mende alkancellár, a szabad demokrata párt elnöke pártjának Göttingenben tartott társadalompolitikai kongresszusán azt hangoztatta, hogy »nagy koalíció veszélye fenyeget«, s bejelentette, hogy pártja nagyon éles választási harcot fog vívni ez ellen. A »nagy koalíció«, vagyis egy kereszténydemokrata— szociáldemokrata kormány lehetősége már régóta nyugtalanítja a szabad demokratákat, egyrészt azért, mert így kimaradnának a kormányból, másrészt pedig azért, mert a nagy koalíció programjában valószínűleg szerepelne a választójogi törvény megváltoztatása is, s egy angol mintájú választási rendszer bevezetése, amely szerint a képviselőket csak egyéni választókerületekben választják. Ez megsemmisüléssel fenyegetné a két nagy pártnál jó- val kisebb szabad demokrata pártot. Az utóbbi hetekben Erhard kancellár többször is kijelentette, hogy ő személy szerint határozottan elutasítja a nagy koalíciót és ellenzi azt, hogy pártja az őszi választás után a szociáldemokratákkal együtt alakítson kormányt. Mindazonáltal politikai körökben továbbra is hallani lehet ilyen kombinációkat. (MTI) Nemzetközi munkáskonferencia Rostockban Rostockban csütörtökön megnyílt a balti országok, Norvégia és Izland munkásainak 8. nemzetközi értekezlete. A kétnapos tanácskozáson mintegy 600 küldött vesz részt az NDK, az NSZK, Lengyelország, a Szovjetunió, Finnország. Svédország, Norvégia, Dánia és Izland dolgozóinak képviseletében. Az értekezlet fő referátumát Aortie Faarinen (Finnország) tartotta. Rámutatott, hogy az európai béke fenntartásához elengedhetetlenül szükség van az egyes országok munkásainak egységére, a szakszervizetek, a szociáldemokrata pártok és az egyéb munkásszervezetek szoros együttműködésére. (MTI) És a fehér üzletemberok? Ök miért nem veszik át Mr, Schiffmann boltját? Mert a helyzet állandóan romlik, bizonytalanság és ellenségeskedés vibrál a levegőben, és van elég terület, ahol biztonságosabban forog a pénz. Harlemben nemcsak relatív szegénység van, hanem absz.o- lűt is. Lakbér nem fizetés más városrészekben ritka, itt azonban napirenden van az emiatti kíméletlen kilakoltatás. Es milyen állapotban levő lakások ezek! Harlem alaposan ludas abban az osszam erikái adatban, hogy a színes bőrűek lakásainak kétötödénél, a fehér lakások egytizedénél hiányzik teljesen a közművesítés. Pedig ma már a négerek 72 százaléka nagyvárosi övezetekben él, »hála« a Délről való menekülés ma is tartó áradatának. A folyamat gyorsaságára jellemző, hogy 1950-ben még csak 63 százalék volt ez az arány. A lakáshelyzetet tovább nehezíti a négerek gyorsabb népszaporulata. Egy néger família átlagos lélekszáma 4,4 fő, egy fehér családé 3,6. 1950 és 1960 között az Egyesült Államok néger lakossága 25 százalékkal, fehér lakossága 18 százalékkal nőtt. És mielőtt visszatérnénk Harlembe, még egy összamerikai adat: 32 fehér közül egy lakik rozoga lakásban, a négerek közötti arány pedig hat az egyhez! VESZÉLYESEN ELHANYAGOLT... A háziurak — az üzletek tulajdonosaikhoz hasonlóan — döntő többségükben fehérek, akik nem laknak Harlemben. Az egyszobás lakások átlagbére itt havi 50—74 dollár, a szegény fehérek negyedében. 30—49. A túlzsúfoltság egy:k oka éppen ez: másutt elenyészően ritka az ágyrajáró, itt — anyagi okok miatt — tömegjelenség. Harlemben kétszer annyi a hivatalosan is túlzsúfoltnak minősített lakás, mint New York más részeben, és négyszer annyi a »veszélyesen elhanyagolt« jelzéssel ellátott otthon, mint »kint«. Az 1964-es nagy tüntetések idején a bemerészkedett fehér újságírók megdöbbenve jegyezték föl, hogy a nekivadult teenagerek minden erőlködés nélkül, kézzel szedték ki a téglákat a falból, hogy fegyverük legyen a rohamrendőrökkel szemben. Évente átlag negyedmillió harlemi panasz érkezik New Yca-% központi lakáshivatalához. Harmat End^* Következik: HOSSZÚ, FORRÓ NYÁ*
