Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-04 / 156. szám
SOMOGYI NÉPLAP túl p mQGaeHQTÓRon a magánautók kötelező szavatossági biztosításának második félévi díja. Felvilágosítást, befizetőlapot az ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ fiókjai adnak. Július /-én esedékes volt SRUflftiR - pannónm szép uirrgr Ott, ahol a Rába-völgye véget ér, ahol az Alpesek szelíd dombokba simuló hegyvonulata a Kisalfölddel találkozik, a síkság szélén szelektől és hadaktól védtelenül kétezer éves emberi kultúra emlékeit őrzi a magyarság nyugati végvárosa, Pannónia szép virága, Sa- varia. Szombathelyt, Magyar- ország első igiazi városi telepüteibe. A múltnak és a jelennek ez a harmonikus kapcsolódása nemcsak a város külső képében, hangulatában jelentkezik, hanem lakóinak gondolkodásában és a városhoz kapcsolódó érzéseiben is. Nincs még egy magyar város, amelynek történelme során a pusztulás lángjaiból annyiszor kellett volna újra feltámadnia, A barokk belváros egy részlete. lését még időszámításunk után 43-ban Claudius római császár emelte várasd rangra, és innen ered a város latin elnevezése: Colonia Claudia Savaria. A ma embere, aki akár repülőgépen, autón vagy vonaton érkezik a Nyugat-Dunántúl e jelentős gazdasági és szellemi központjába, meglepődve tapasztalja, milyen csodálatos harmóniába kapcsolódnak itt mindazok az építészeti emlékek, amelyeket 2000 esztendő mint éppen Szombathelynek. Ha Trójáról azt mondjuk, hogy hét rétegen hétszer lerombolt város romjain, lakói hétszer települtek egymás fölé, akkor Szombathelyre is áll a trójai hasonlat. Az emberi kultúra ösd rétegei most bukkannak elő, most, amikor a belváros lebontott földszintes házainak helyére 8—10 emeletes toronyházakat akar építeni a város ma élő nemzedéke. Bárkit szólítson meg az idegen, bárkive1 A szellemiség jelképe: az egy éve épült Művelődési és Sport- palota. alatt az egymást váltó emberi nemzedékek korról korra utódaikra hagytak. A nyugati végeken küszködő magyar^ szellemiség századok mélyéből táplálkozó hagyományait a ma embere egy felfokozott ütemű fejlődés összhangjában féltő gonddal építi be egy igazán modern és a szó nemes értelmében vett európai és mégis magyar város bontakozó kereálljon szóba az utcán, ha másmás megfogalmazásban is, de minden szombathelyiből egyaránt ez a múltat is tisztele szeretet szól. Aki ma Szombathelyről írni vagy szólni akar, nincs másra szüksége, mint bolyongani a város utcáin, megszólítani lakóit, a most épülő modern vasbetonvázas hatalmas épületek tövén képzeletét máris évezredek távolságába ragadják a letűnt korok emlékei. A szocialista Magyarországhoz való tartozás kézzel fogható közelségbe hozta itt is a megálmodott jövendőt. Ez a város büszke múltjára, de a jelenben szívós munkával holnapjáért küszködik. Egyszerre jelentkeznek itt a nagyvárossá válás, a növekedés és az építés gondjai a múlt kisvárosi hagyományaival. Az ősi Savariára a mi korunk építi most a hetedik réteget. Ez a réteg vasból és betonból emelkedik a magasba, maga alá temeti a tegnap ódon házait, új utcákat, új tereket, és új városrészeket emel. És ezzel a csodálatos újjászületéssel együtt formálódik a holnap nagyvárosa, amely városi öntudatát kétezer év távlatába vezetheti vissza. Néhány év alatt 4500 korszerű új lakás, új középületek, iskolák, terek és parkok... ez Szombathely holnapja, és ehhez kapcsolódik a latinos kultúra mély humánumának ápolása. Ezt látja, ebben él és munkálkodik holnapjáért a szombathelyi ember. Ezt érezni a város közepén álló múzeumban és az ásatások nyomán feltárt római város falai között, ezt a Március 15. tér égbe kapaszkodó toronydaruinak tövén, ezt a felbontott járdák, utak, utcák láttán. A ma embere lázasan kutat múltjának emlékei után, miközben a maga ízlésének, igényének, életmódjának megfelelő új várost épít A régész szavára és tanácsára talán ma sehol nem adnak annyit, mint Szombathelyen. Ez a kutatás, a hatalmas arányú feltárás, a múlt emlékeinek megmentése, alig egy évtizeddel ezelőtt kezdődött itt, amikor egy raktárbővítés során a város központjában három méter mély árok alján a régész — Dr. Szentléleki Tihamér — egy több ezeréves ősi kultúra nyomaira bultkant. E nyomokból azóta — a három emeletes raktár lebontása után — kibontakozott az egyiptomi Isis istenség kultuszának emelt ősi szentély, amely ma egy modern városrész kulturális központjává alakult. Itt a most formálódó Iseum téren is a több ezeréves múlt találkozik a XX. század második felének szocialista modernségével. A nagyvárosi tér központjává vált hajdani római szentély a meg- kapóan szép oszlopsor és a szabadtéri színpadnak kiképzett előtér olyan környezetet teremtett, ahol évről évre a Varázsfuvolát mutatják be abban a természetes környezetben, amilyet annak idején Mozart elképzelt. Az Isishez hasonló emlék sehol sem került még elő Európában. A magyar Bayreuth lehetne és lesz is Szombathely. Ehhez az elképzeléshez az épülő modern város tervezője Károlyi Antal épülettervei is nagyszerűen kapcsolódnak. Szombathely a második világháborúban az egyik legtöbbet szenvedett magyar vidéki város volt, hiszen épületeinek több mint 30 százaléka a sorozatos bombázások következtében elpusztult. Szombathely a középkor végétől polgárváros lett, és püspökei az elmúlt két évszázadban az osztrák ka- marillával együtt mindent elkövettek, hogy kedvező központi fekvése ellenére jelentős ipar ne alakulhasson ki a városban, bár a római kortól mindvégig a Budára, Bécsbe, a Dél-Dúnántúlra és a Rómába vezető utak itt ágaztak el, a kereskedők itt kínálták portékáikat, és a püspöki tilalom ellenére a múlt század második felében a Dunántúl minden részéből sugárszerűen ide futottak össze a Földközi-tenger és az Ausztria felé vezető vasútvonalak szálai. A kedvező adottságok ellenére a város a felszabadulásig megmaradt polgári és kereskedő városnak. Azóta elegendő volt másfél évtized ahhoz, hogy Szombathelyen jelentős ipar fejlődjék ki, és lakóinak száma pedig megkétszereződjék. Szombathely ma igazán munkásváros, és kétezer éves történelmének nagyszerű reneszánszát éli. Bármerre járjunk a 10 kilométer hosszú városban, az utca képe, az egymásba kapcsolódó építőállványok erdeje egy vers visszatérő refrénjét idézik: »Állványok, frissen felrakott falak-«. És szinte az építő, az újat alkotó ember jelképét mutatja itt az is, hogy e rohamos fejlődés fáradhatatlan motorjának, a Magyar Szocialista Munkáspártnak szombathelyi titkára maga is építészmérnök. Időről időre, a fellendülés korábbi korszakaiban is, Szombathely a nyugati vidéknek nemcsak gazdasági, kereskedelmi, közlekedési központja volt, hanem a Balatontól az Alpesek lábáig elterülő táj kulturális centrumaként jelentkezett. Ez a vonzó hatása már a római korban kezdődött, amikor is a hajdani illírek, kelták velemszentvidi fővárosának ellensúlyozására a rómaiak Pannónia vallási székhelyévé tették. Az első évezred végén ideérkező és megtelepülő magyarok nagyon rövid idő alatt átvették a város korábbi szellemi hagyományait, és egy évezreden át a magyar szellemiségért vívott harc kritikus időszakaiban Szombathely min. dig hű meredt a hagyományokhoz és hatása nemegyszer országos jelentőségű volt. Itt 4500 lakás épül (Derkovits telep). a mai kor tehetséges festőnemzedékének tagjai otthonra találjanak itt. Az új szellemi és művészeti törekvések szimbólumaként építette Szombathely az országban egyedülálló Művelődési és Sportpalotáját is, amely egyéves működése alatt nemcsak a város lakóinak, hanem a messze földről idejövő turistáknak, látogatóknak is a szívéhez nőtt. A Gyöngyös-parti sétány szomorú fűzei. Ezt a szerepét napjainkban egy megújhodott szellemiség szolgálatában szeretné újra kibontani a város. Épülő modern városrészének nemcsak kiváló festőművész szülöttének, Derkovits Gyulának nevét adta, de műteremlakásokat is épít, hogy ... És az utca. A nyüzsgő, eleven forgatag, amely a nap minden szakában más-más érdekességet kínál az idetévedt idegennek és a város lakóinak egyaránt. Ismerős és ismeretlen arcok. Itt még a belvároson végigkocogó villamos ablakából is kiköszönnek a járdán ballagó ismerősnek. Milyenek hát ők, a szombathelyi emberek? Az egyik új, életmentő gyógyszert fedez fel. De barátainak sem beszél róla, és ha néha a vérellátó alközpont főorvosát autóján ülve az utcán elsuhanni látom, ismét az a szerénység jut eszembe, amely- lyel Szombathely nemcsak szellemével akar hatni a Nyu- gat-Dunántúlra, hanem gyűjti az életmentő vért is amellyel a Balatontól nyugati határig oly sok ember életét mentette már meg. A város korán ébred. A szombathelyi vasúti pályaudvarra hajnali háromtól kezdve hét irányból érkeznek egymásután a vonatok. Ezer és ezer ember érkezik a hajnallal, hogy itt a gyors ütemben fejlődő város üzemeiben, gyáraiban a munka örök termelő folyamatában mindennap hozzáadjon a maga erejéből és tudásából valamit ahhoz az egészhez, amely mindannyiunkat éltet. És ha eljön az este, kígyóinak a város utcáit bevilágító fénycsövek, a nyugati ég alján pedig távoli világok hírnökeként hunyorogni kezd az esthajnalcsillag, sok ezer szombathelyi fiatal választ egymásnak új csillagot, vagy a szép emberi érzés vizén úszva esküszik újra a régi szerelemre. Amikor a belvárosban a művelődési házakban és szórakozóhelyeken éjféltájban beköszöni a csendes éjszaka, és az utolsó villamos is elment, a nyugati városrészben lakó késői vándor lassan ballag hazafelé, a város legfiatalabb üzeméből, mint annak idején a Gellért püspöknek éneklő dolgos szolgálóleány himnusza, a modern gyár ablakából is kiszűrődik az alvó város fölé az éjszakai műszakban dolgozó munkáslányok és asszonyok dala. A város alszik, csak ők virrasztanak, mert a munka egy percre sem nyughat, és a gépek zümmögő zajával együtt ezt a dallamot őrzik az örökké susogó Jókai park Iái, mert ahogy a munka, úgy a levegő sem pihen itt, mert örökké friss szellők fújnak. Szamos Rudolf (3063)
