Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-04 / 156. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1965. július t Ve széliben A látvány lélegzetelállító. A járókelők megállnak és elborzadva nézik a két emelet magasságban dolgozó munkást. Színhely: Kaposvár, új szálló építkezés. Időpont: 1965. június 30. délután 4 óra. A munkás egy téglafalon áll, és csákánnyal veri a téglasorokat a lába alatt. Erőteljesen nagyokat üt. Minden újabb csákányütés után felszisszennek a nézők, de azért senki sem szól. Húsz perccel utóbb egy pillanatnyi szünetet kihasználva felkiáltok hozzá. — Lejönne pár percre? Int, aztán eltűnik a bontott falromok között. — Bátor gyerek — dicséri az egyik idősebb munkás. Ügy elszalad egyetlen vasgerendán is, mint a kötéltáncos. Az ember csak ámul... — Ide hívná a munkavezetőt? Meglepődik, és lassan elballag az állványerdő mélye felé. — Tessék, itt vagyok! Szürke vakolatpor borítja az egész embert. A verejték tiszta utakat mosott az arcára. — Kalota. Kalota Imre vagyok — nyújtja a kezét. — Nem félt? — A! És legyint. — Mitől? Nem először csinálom én ezt! Megszoktam már! — Mi féltettük magát. Nevet. — Miért? — Féltünk, hogy lezuhan. Csípőre teszi a kezét. — Tudok én vigyázni! — Hogyan kellene csinálni ezt a munkát? — Állványról! Vagy biztosító övvel! — Ha tudja, miért nem úgy csinálta? Bűnhődjék a bűntelen? A munkavezető válaszol: — Ügy kevesebb a pénz. Azért. En szóltam neki! Ahogy észrevettem, mindjárt szóltam! ... — Hallottak a ruhaüzemi balesetről? Ott lezuhant egy ember. Most gipszben fekszik, és talán többé sohasem mehet állványra. Csönd. Nincs válasz. Később az idősebb munkás szólal meg. — Ez az Imre tud vigyázni. Meg aztán az sem mindegy, hogy mennyit kapunk a borítékba ... — Maga is így csinálta volna? Hallgat — Nem. Én szédülök Én nem bírok csak úgy... — Van állvány? — Hát persze ... — És biztosítóöv? — Az is. Csak úgy lassabban megy. Abban nehezebb dolgozni. És hát sokkal kevesebb a pénz is. " — Mi lett volna, ha elvét egy I ütést, és a lendület lesodorja? Ha a téglasor a kiszámítottnál jobban meglazul? Az öreg munkás, akadozva: Beköltözés közben elloptak hét darab automata villany- kapcsolót Kaposváron, az északnyugati városrész 6-os számú új szövetkezeti lakóházából. Emiatt a 3. és 4. emeleten nincs villany. Mindenki úgy világít, ahogy tud: gyertyával, petróleum lámpával stb. A lakók jelentették ezt az elképesztő esetet és az Áram- szolgáltató Vállalattól meg a rendőrségtől jártak is a helyszínen. A vállalat képviselői azonban többszöri sürgetésre is csak azt közölték, hogy mindaddig nem szerelnek fel automatákat, amíg az ellopottak elő nem kerülnek. Aztán majd a tolvaj költségére visszahelyezik őket. Nem értünk egyet ezzel az állásponttal, hiszen embertelen. Pótolja sürgősen az elveszett kapcsolókat az Áram'zol- gáltató Vállalat vagy az építő, s ha a tettes megkerül, hárítsák rá a költségeket. De azt ne kívánják, hogy a lakók addig sötétben botorkáljanak! — Akkor baj lett volna ... Talán nagyon nagy baj . .. A munkavezető: — Két éve, hogy itt vagyunk, de itt még nem volt baj. Ez az átkozott kereset a? oka. Mert hogy mindenki többet akar... — A mai napot és ezt a veszélyt számolva, mennyi ez a többlet? Gyorsan számol és mondja is az eredményt. — Hát olyan nyolc-tíz forint. — És ezért? Tíz forintért hajlandó volt kockára tenni az életét? Kalota, a »bátor gyerek« nem válaszol. (Németh) Több mint kétszáz új szak mun kásjelölt vizsgázik a megyében 36 000 000 forint gépjárműkárokra Hazánkban, mint Európa lePtöbb államában, kötelező a gépjármű-szavatossági biztosítás. A Közúti Balesetelhárítási Tanács kimutatása szerint több volt az utóbbi két évben a baleset, mint amennyit az újonnan forgalomba került gépjárművek száma indokolt. A járműpark növekedése 28 százalékos volt, ugyanakkor 60,5 százalékkal több baleset fordult elő. Nagy emelkedést mutatnak az Állami Biztosító kártérítési adatai is: gépjármű károkra harminchat millió forintot fizettek ki, csaknem a kétszeresét, mint 1963-ban. (Tudósítónktól.) Hetvenkilenc esztendős Kaposváron az ipari tanuló képzés. A megyeszékhely ipari tanuló iskolájának adatai elárulják, hogy jelenleg tízszer annyi ipari tanuló tanul szakmát, mint 1886—87-es tanévben, az iskola megnyitásának esztendejében. (Akkor 163-an. ebben a tanévben 1630-an tanultak az iskolában.) A szakmunkásvizsgára 732 ipari tanuló jelentkezett. Ebből húszán az osztályvizsgákon nem feleltek meg, ezért ők a gyakorlati és szóbeli vizsgákon sem ve- (hetnek részt. Ezek a vizsgák most folynak, s megyénkben július 15-ig befejezik az ipari tanulók vizsgáztatását. A legtöbb új szakmunkással megyénk építőipara gazdagodik. Kőműves szakmából 104-en, szobafestő-mázolóból 46-an, asztalos szakmából 46-an vizsgáznak. A géplakatosok száma 83-mal, a villanyszerelőké pedig 86-tal lesz több a szakmunkás vizsgák után. Siófokon három csónaképítő tanuló tette le a szakmunkásvizsgát. Megyénk Ipari tanuló Iskoláiba 2050 tanuló jár majd az új tanévben. Órákig tartó percek órán érkeztek az állomásra. A váróteremben csak néhány ember volt; egykedvűen nézegették a már sokszor látott plakátokat. — Legalább egy kicsit beszélgetünk még —1 mondta álmosan a férj, és letette a nehéz bőröndöt. Az asszony szemmel láthatóan izgatott volt, a ruháján is látszott, hogy csak ő utazik. Magas, szigorú arcú, harmincas nő volt. Selyem ruháján a derékon alul megkötött övét igazgatta. — Mondtam már az úton is, hogy fő gondod a gyerek legyen. Reggel csak tejet adj neki vajas kenyérrel. Tudod, milyen kényes a gyomra, ne engedd, hogy mindent összeegyen. Egyedül nem mehet el sehova, még a nagymamához sem. Ha főznél, arra is vigyázz, hogy csak egy napra valót készíts, mert könnyen megromlik. Nagyon kérlek, vigyázz a lakásra is. Jövő szerdán, mire megjövök, minden rendben legyen!... Az asszonyt beszélt, beszélt, és a hosszú utasítás sorolásba csak imitt-amott dörmögte bele álmosan a férj, hogy igen ... jó... meglesz, drágám ... Beállt a vonat. A férfi a nehéz bőrönddel előre sietett, és mire az asszony a kocsiba ért, már lehúzta az ablakot is. — Itt, szemben a menetiránnyal jó helyed lesz. Ha felérsz, Esztióknek mondd meg, hogy csókolom őket, s ha lehet, Petit engedjék el veled, ha jössz. — Olyan rossz, hogy egyedül megyek, nem szeretek Pesten, abban a zsúfoltságban . . . — Tudod, hogy nem mehetek, itt a félévi mérlegzárás, nem hiányozhatok — szólt közbe a férfi. Csönd telepedett közéjük. Egy kicsit már mindketten máshova figyeltek. Az asz- szonynak a hosszú fárasztó út, a hat nap Pesten, a pihenés, a rokonok, a férjnek pedig a házimunka, a gyerek, a sok szabad idő járt a fejében. Hallgattak. Kínos volt ez a csönd. — Már azt szeretnéd, ha indulna? — gondolta az asszony, de nem merte megkérdezni. — Hát nincs mit megbeszélni? — tűnődött a férfi. A feleség szólalt meg előbb. — Fizetéskor el ne felejtsd megadni Horváthéknak a tartozást, és fizesd be a televíziórészletet is! — Jó. elintézem. Tovább hallgattak. Idősebb vasutas ment keresztül a kocsin. Fél szemmel oda sandított a házaspárra. — A kalauz — gondolta a férj, de mondani nem akarta, hiszen ezt látja a feleség is, miért mondaná. Ahogy lassan benépesült körülöttük a kocsi, a férj felállt és átadta helyét egy joviális öreg úrnak. Ez a körülmény még nehezebbé tette a beszélgetést közöttük. Az asszony izgatottsága lassan átragadt a férjére is. összenéztek. — Mondd meg Esztáéknék, hogy csókoljuk őket — mondta ismét. Megint hallgattak egy sort. Percekig nem szóltak semmit. A férfi már arra gondolt, hogy talán tévedésből egy kihalt pályaudvarra értek, hogy ez a vonat sohasem indul már. — De hát a többi utas is... — jött a másik gondolat. — Talán szólni kellene az indítónak ... biztos, hogy valami tévedés van. Az órájára nézett — Tessék mondani, ez megy a Déli pályaudvar felé? — kérdezte a potrohos öreg úrtól. — Ez, ez kérem. — Ugyan, Pista! — ráncolta homlokát az asszony, majd kisvártatva újra megszólalt. — A kislányra nagyon vigyázz — mondta. — Hát persze, hogy vigyázok, légy nyugodt — válaszolta a férj. Ahogy ismét hallgatni kezdtek, az jutott eszébe, bárcsak tehetne valakire megjegyzést a kocsiban, mindjárt lenne téma, hozzászólna nyomban az asszony is. Hol az uta1 sokra, hol egymásra néztek. Gótikus és reneszánsz épületek — Mátyás király főiskolája — Kisázsiai váza — Középkori vámbélyegek és munkaeszközök RÉGÉSZEK A HÉTSZÁZÉVES VÁRHEGYEDBEN Történelmi levegő lengi körül a kanyargós középkori utcácskákban sétálót. Térben közel a zsongó világvároshoz, de időben évszázadokkal távolabb, a Duna felett, a hétszáz éves várnegyedben. A kis városrész számtalan nagy értékű műemlékének láttán nem is sejti a szemlélődő, hogy a második világháború micsoda mérhetetlen pusztítást végzett e kincsekben, amelyeknek helyreállítását húsz év óta szinte megszakítás nélkül végzik a kutatók, az építők. A bombatépett barokk-kori falak alól sok helyen kerültek építették, és most a bontási anyagból középkori és a török hódoltság korából származó kőfaragvány került elő, amelyet falazókőnek használtak. A kutatók találtak itt a gazdag budai sírkőanyagban egyedülálló, vörösmárvány főpapi sírkő töredéket is, amely a XV. századból származik. Két érdekes leletet szintén felfedeztek ezen a helyen: hódoltságkori szerb sírköveket. A jól látható feliratok szerint az egyik egy 1677-ben eltemetett, Lippára való Ratko nevű tanító sírköve volt, a másik alatt pedig »Sára asszony« nyugohajóssá, majd a XIV—XV. században háromhajósra bővítették. A templomot a háború teljesen lerombolta, de a felszabadulás után újjáépült gótikus tornya, amely egyedül áll a lerombolt templomfalak maradványai között. A temp, lom helyén még 1958-ban megkezdték a feltárást. A nagy munkával ebben az évben elkészülnek. A tervek szerint lábasházzal, romkertszerűen ké. pezik ki a nagyértékú műemléket Jeles helyen, az első budai könyvnyomdászról, Hess Andrásról elnevezett téren emelkedik a vár egyik legrégibb templomának, a XIII. században épült kolostornak tornya. A templom és kolostor feltárását és helyreállítását ugyan, csak az idén fejezik be. Az eddigi ásatásokból előkerült leletanyagokból kiállítást állítottak össze A budai várnegyed egyik kiizépl udvarrészletc. felszínre az eredeti középkori falak, amelyeket a restaurálás során eredeti formájukban állítottak helyre. A legújabb műemléki kutatások egyikét a Tárnok utca 9—13. számú — barokk és klasszicista — paloták bontásánál végzik. Ott, ahol 1948-ban megtalálták az Eszterházy-kineseket. A középkori alapfalakon álló palotákat a XVIII. századtól — Még beérsz a hivatalba — mondta szigorúan az asszony, amikor észrevette, hogy térje az állomás óráját lesi. — Legalább Kiáltaná el magát valaki az ablak alatt, hogy »Deszáilás«, akkor már lehetne mondani, hogy majdnem korábban indították el a vonatot tévedésből, vagy valami mást... — fordult meg a íerli fejeoen. Lopva, hogy a feleség ne lássa, ismét az órájára nézett. — Beszállás — kiáltotta ebben a pillanatban a kalauz az ablak alatt. A férfi felsóhajtott — Majdnem fenn maradtam — mondta zavart mosollyal az arcán. Elköszöntek. A vonat lassan indult. — Vigyázz a kislányra, és rend legyen otthon. — Vigyázok, szívem, rend lesz, drágám. Sokáig integettek egymásnak. A férj eresztette le előbb a kezét, arra gondolva, meny- nri mindent felejtett el megkérdezni, mit hogy csináljon majd egyedül. Még egyszer a vonat után nézett, de már csak az utolsó kocsi vége látszott — Mindegy. Majd csak lesz valahogy. Egy hetet akárhogy is kihúzunk. Ritkuló hajába túrt, tenyerével kétoldalt legényesen fejéhez simította szétálló haját, aztán elindult. Fiatal, csinosan öltözött lány ment el mellette. Végigmérte, majd utána fordult. Nagy József őri lakóházának helyreállított dott, akit 1671-ben temettek el, amint azt a feliratok bizonyítják. Az épület pincéinek bontása, és az ásatások során közép- és törökkori iparokra vonatkozó kisteletekre akadtak: gyűszű, gombostű, ruhakapcsok, ólomból készült posztó vámbélyegek kerültek erő, amelyek bizonyítják, hogy Budának abban az időben élénk angol és németalföldi textil- importja volt. A telep külső pontjain 70 fémöntő cseréptégelyt találtak, amelyek nyilvánvalóan az ötvösök eszközei voltak. Az itt folyó ásatások során a török rétegből ritka különlegesség került elő: egy kisázsiai díszes váza. Több darabban ugyan, és nem egyszerre, de olyan ritka értékként, amelyből még az isztambuli múzeumokban is kevés található. E leletek ugyancsak a múzeumba és a kőtárba kerülnek a feldolgozás után. Hasonlóan értékes műemléki feltárást végeznek a múlt év óta a várnegyed Táncsics Mihály utca 26. számú épületében, amely a jelek szerint zsinagóga volt a középkorban. A szemközti telek várfal felőli oldalán gótikus falmaradványokra leltek. Az épület a XV. századvégi egyik legnagyobb méretű díszes gótikus egyházi rendeltetésű építménye volt a várnak. Mindkét helyen még az idén megkezdik a teljes feltárást. Ez a munka igen jelentősnek ígérkezik. A középkori város plébánia- temploma volt a Kapisztrán téren álló Mária Magdolna templom, amely a XIII. század második felében épült egya muzeológusok. Ha sikerül, még az idén a nagyközönség számára is megnyitják az érdekes kiállítást. Az itteni leletekből kiderült, hogy a kolostorban magasfokú tudományos és művészeti élet zajlott a középkorban. A rendnek Má, tyás idejében főiskolája működött ezen a helyen két egyetemi fakultással, teológiai és filozófiai szakkal. Kiváló magyar és külföldi tudósok működtek itt. Mint az ásatási anyag bizonyítja, elsőrendű miniátor és kőfaragó műhelye volt abban az időben a kolostornak, amely neves kulturális és művészeti centrumaként szerepelt. Az építmény leletanyagából az is kiderült, hogy a török hódítók számára nem jelentett értéket a Mátyás király korának dicsőségét hirdető kultúrközpont. Csak any- nyira »becsülték«, hogy lóistállónak használták a templom és a rendház épületét, ahol egykor Váczi Péter festette munkatársaival a csodás miniatűrökkel díszített kódexeket. Az újjáépítés a legrégibb korok építészeti emlékeit — A Vár egy középkori kút.jából előkerült íémkorsó, amely — a régészek megállapítása szerint — Olaszországban készült. gótikus és reneszánszkori épületrészeket — hozta felszínre a várnegyedben. A két évtizede tartó helyreállítási munkálatokban nagy szerep jut a régészeknek, akik ásatásaik anyagát most dolgozzák fel, hogy majd» a Vár E-szárnyában megnyíló, nagy várostörténeti kiállításon a közönségnek is bemutathassák. Sok ásatási anyag látható már a Vármúzeumban a »Buda a középkorban« kiállításon is, a XIII. században emelt épület boltíves termeiben művelődés- és művészettörténetünk legszebb középkori emlék»5 között. Varga Aranka
