Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-27 / 175. szám
T SomogyiNéplap tsz MSZMP MEGVÉI Ptr'STTSÁ^A ÉS A MEGYE' TANACS LAPJA KRITIKUS PeRC8K nyOHIRRHR Látogatás a siófoki mentőállomáson NÉPMŰVÉSZET A KORSZERŰSÉG JEGYÉREN Megnyitották a leilei népi iparművészeti k állítást Naponta hallunk súlyos országúti balesetekről. Gyakran perceken múlik az élet. Meg a mentősök helytállásán... E kritikus percek nyomába eredtünk egy júliusi hétvégi napon. amikor gépkocsik végeláthatatlan sora tarkállik a balatoni műúton. DÉLELŐTT — Csöndes napunk van. — Paula Károly gondnok így értékeli a délelőttöt a siófoki mentőállomáson. — Ma még csak «sima- betegszállítás volt.. . — Ügy találja, csökkent az országúti balesetek száma? — Legalább harminc százalékkal a múlt évihez képest. Pedig a forgalom nőtt. Azonban úgy látszik, valamivel jobban vigyáznak. És elítéltek néhány olyan járművezetőt, aki cserbenhagyta áldozatát. Sokszor fölveszik a sérülteket személygépkocsik. Ez persze veszélyes. is lehet, például, ha egy gerincsérültet begyömöszölnek. Száguldó, szirénázó mentőkocsit gyakran látni. A járművek kitérnek, előnyt adnak ilyenkor. Legalábbis úgy tetszik, hogy a mentőkocsik »zöld utcán« roboghatnak céljuk felé; mindenütt segítik őket. Vagy mégis varrnak súlyosabb akadályok is? A sorompó... — mondják a mentősök. Néha percekig szirénázik előtte a »sürgős« kocsi. Ha viszont fel is nyitnák néhány másodpercre, mögöttük már ott áll egy egész karaván ... Kele József 14 éve mentős kocsivezető. Szerinte helyes lenne plakátokon ismertetni: milyen esetekben ajánlatos mentőt hívni, ha orvos nem látta a beteget. Ugyanis sok az indokolatlan, szükségtelen kihívás. — Két hete egy kislány enyhe napszúrásos rosszulléte miatt hívtak. Odaérünk: mosolyogva jön elénk, hogy »már nem szükséges ... « Közben másutt esetleg életveszélyben van valaki, és talán éppen egy kocsi sincs benn. — Milyen a »csöndes nap« ellenkezője? — Előfordult, hogy egy perc alatt két kocsi is kivonult; és mind a négy útban Kaposvár felé tartott, egy időben Az állomásvezető szerint elbírálni a legnehezebb — telefonon —, hogy indokolt-e a kocsi kiküldése. Különösen közvetett, bizonytalan adatok alapján DÉLBEN ételhordóban behozzák az állomásvezető ebédjét. Pauló Lajos két telefon és egy menetlevél kitöltése között falatozik, utasításokat ad, majd folytatjuk a beszélgetést. — A keresgélés, az vesz el sok értékes időt. Különösen éjszaka, hiányzó utcatáblák, feliratok, házszámok között, amikor nem gyógyintézetbe, hanem haza, a lakásra kell szállítani a sérültet. Mint például tegnap este egy 17 éves, combzúzódásos fiatalembert, ilyen címre: Siófok, Fő utca 171. szám utáni üres telek; harmadik sátor ... Egy órakor fölberreg a telefon. Ez már »eset«. A földvári mólónál, vitorlás hajón, lábsérülés, egy személy. Éles, szaggatott csengőszó; Menetlevél; és már robognak is. A földvári mólónál kisebb csoportosulás. Egy sovány, barnára sült fiatalember fekszik az árnyékban, térde alatt csúnya szúrt seb: beleakadt a lába egy kampóba. Sebtében elsősegélyben részesítik, s máris szirénáznak visszafelé. A siófoki rendelőintézetben sebészorvos veszi kezelésbe a sérültet, s az szisszenés nélkül, derekasan állja az érzéstelenítő szúrásait. Varrják. Közben a baleset körülményeiről, adatairól felelget a mentő-ápoló kérdéseire, aki — mint mondja — »esetet ír«, vagyis fölveszi a baleset jegyzőkönyvét; NrhAi.y n •.ccel később már a mentőállomás pihenőjén találkozom Szepesi Géza ápolóval és Balázs László gépkocsi- vezetővel. Amíg ismét indulniuk kell, sikerül szót váltanunk a pihenőszobában. délután A szekrények mögött ágyak katonás rendben, középen asztal. Többnyire itt tartózkodnak a mentősök a »csöndes nap« üres óráiban. Huszonnégy óra szolgálat, huszonnégy szabad ... Szepesi Géza ápolónak már tizenhárom éve így váltakoznak a napok. Mégsem tartják »nehéz« foglalkozásnak, sőt: foglalkozásnak sem tartják a mentőszolgálatot. — Ha csők munkakör lenne, talán igen . .. De nem csupán az, így nem is érzi az ember a fáradtságot munka közben. Különösen, ha sikeres az utunk. Ez kimondhatatlanul jó érzés ... — Eszebe jut-e az embereknek egy »köszönöm«? — Ilyet nem várunk, de nagyon jólesik. Többen fölismertek már felgyógyulásuk után, vagy levelet kaptunk. Ez is nagyon jó érzés . . . — És milyenek az emberek — mentős szemmel? A mentő-ápoló egy pillanatig gondolkozik: — Általában jól vélekszem róluk ... Fegyelmezettebbek, mint régebben. Mindig akad valaki közülük, aki segítségünkre siet, szétoszlatja a csoportosulást. Általában mindig megnyugtató az, ha megjelenik a mentőkocsi... Lefelé jár a nap, amikor elköszönünk. Látogatásunk idején országúti baleset — a siófoki mentőállomás körzetében — nem történt Szerencsére — nem volt »szerencsénk«... Wal linger Endre Dunántúl népi iparművészeié, 1965. Ezt a címet adhatnánk a balatoniadéi művelődési házban vasárnap délelőtt megnyitott kiállításnak, amely Somogy és más dunántúli tájegységek legszebb • alkotásait reprezentálja. Népművészek, érdeklődők, a rendező szervek: a Somogy megyei Tanács, a Balatoni -Intéző Bizottság és a Népi Ipar- művészeti Tanács képviselői hallgatták meg délelőtt 11 órakor Kálmán Ferenc megyei művelődésügyi osztályvezetőhelyettes megnyitó szavait. A megyei tanács — mint említette az előadó — a Népi Ipar- művészeti Tanáccsal egyetértésben öt évvel ezelőtt idősb Kapoli Antal Kossuth-díjas faragó népművészünk emlékére vándordíját alapított. Ezt a díjat — egy Kapoli-faragású szarukürtöt és 3000 forintot — minden évben a hagyományos leilei kiállításon adják át ünnepélyesen. Az idén Kovács József mernyeszentmiklósi faragó népművész bizonyult legérdemesebbnek a Kapoli-ván- dordíjra. A kiállítás nagy műgonddal összeállított és elrendezett anyaga meggyőzően tanúskodik ennek a művészeti ágnak egy évtizedes fejlődéséről. A Minisztertanács 1953-ban rendelkezett népművészeti értékeink átmentéséről és továbbfejlesztéséről. Megalakult a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Álom és valóság VASÁRNAPI VÍKEND Reggel hat óra. Kovács Mihály és felesége frissen, jókedvűen ébred: víkendre mennek a Balatonra. Fonyódra indulnak meglepni a gyerekeket, akik már két hete ott töltik a nyári szünidőt. Kovács kartárs örömet akar szerezni fiának, kiviszi neki a Dongót, hogy ha egy kis biciklizésre támad kedve, kéznél legyen. Gyors csomagolás következik, sietni kell a vasútra, mert még a kerékpárt föl is kell adni. A vonat indulása előtt negyedórával már az állomáson vannak. Kovács fölsegíti feleségét a csomagokkal a vonatra, ő maga pedig megy, hogy feladja a kerékpárt. Pár perc múlva már jön is: — Fiacskám, nem tudok veled menni, majd elkerekezek a Dongóval — szól kedélyesen a feleségéhez a vonatablak alatt. — Nem vették föl a biciklit, mert meg van töltve a tartálya benzinnel. Az asszonykát nagyon meglepte a merész vállalkozás, de nem akart szólni semmit, csak any- nyit kérdezett férjétől, hogy így mikor ér Fonyódra. — Tíz órára biztosan ott leszek. talán előbb is. Nyugodtan utazzál. A vonat elindult. A gyerekek az állomáson várták szüleiket. Nagy volt az ámuldozásuk, amikor megtudták, hogy apjuk mire vállalkozott. Kovács, aki pár kilő híján egy mázsát nyom, ezalatt az országúton rótta a kilométereket. Az indulás nagyon szép volt. Ügy érezte, hogv újból fiatal, örült a száguldásnak. Jókedve azonban nem sokáig tartott. Kaposfürednél elkezdett prüszkölni a motor. Kikapcsolta és pihentette. Csakhogy nem olyan könnyű ám hajtani a Dongót! De hajtotta. Cr.labb két falut hagyott maga mögött. Megállt, nézelődött egy kicsit, úgy tett, mintha a tájban gvönvörködue. És miután már jó néhány autó és motorkerékpár elsuhant mellette, ismét felült. és bekapcsolta a Dongót. Négy-öt kilométer után újabb prüszkölés, aztán végleg felmondta a szolgálatot a motor. Pontosan tíz óra volt. Az út felénél tartott. . . »Na, mindegy, egy kis fogyókúra nem árt, gyerünk taposn! a pedált. Csak legalább egy kfs hátszelet kapnék, az is segítene-« — morfondírozott magában. De mintha csak bosszantani akarná, a szél pontosan szembefújt, még nagyobb erőt kellett kifejtenie. Izzadt kegyetlenül. A ruhája sem volt valami kényelmes, hiszen nem kerékpártúrára indult... »■Ezt a bicikliülést is csinálhatták volna párnásra — gondolta. — Hogyan fogok én holnap az íróasztalhoz ülni?-« És mintha a nap sem sütött volna olyan fényesen. Már ködösödött előtte a világ, amikor egy nagy csatta- nást hallott. Kipukkadt a gumi. Ez Leile előtt történt. Szinte föllélegzett, hogy leszállhatott, mert úgy érezte, jól fog esni egy kis gyaloglás. Az első lépések nagyon bizonytalanok voltak. Szerencsére nem volt a közelben rendőr, mert az ingadozó léptekkel ballagó utast le- k üld te volna az országúiról. Pedig nem ivott ő semmi mást a reggeli csésze teáján kívül. Már az éhség, a szomjúság is kínozta. Felesége és a gyerekek ezalatt nem tudták, hova legyenek, úgy várták. Kovács kartárs délután fél kettőkor érkezett célba. Gyalog. Porosán, izzadtan, vánszorogva tolta a Dongót. Nagyon örült neki a család, és elmeséltették vele az utazást. Nevetni nem mertek, nehogy megsértődjön. Ebédelni hívták, már rég meg volt terítve. Párnás széket toltak az asztalhoz. Mikor le akart ülni, fölszisszent, és azt mondta, hogy inkább lefekszik egy kicsit. Semmi mást nem kért, csak egy pohár vizet. Este, amikor hazafelé utaztak, a vonatablakból kifelé tekingetett. Az országúton egy hátizsákos biciklista taposta a pedált. Kovács csak nézte, nézte, és azt gondolta, hogy a járművezetők közül a kerékpárost illeti a legnagyobb elismerés. — ié — Szövetsége meg a Népi Iparművészeti Tanács, s fokozatosan kiépült a szövetkezetek hálózata. Az ország hetvenöt szövetkezetében ma több tízezer bedolgozó és 520 elismert népi iparművész működik. (Tekintélyes részük Somogybán.) Az ősi faragó-, hímző-, fazekasművészet népi iparművészetté vált. Mégpedig oly módon, hogy az eredeti népi forma- és díszítőelemek megmaradnak, s meghatározó jellegűek a népi iparművészeti alkotásokban, de alkalmazkodnak mai életünk követel ményeihez, a mai ember modern környezetéhez. Ez a jellemző a lellei kiállítás anyagára is. Gazdag, változatos, sokszínű és harmonikusan összeállított anyag ez, amely a látogatót az első pillanattól hatalmába keríti. Külön üvegvitrint kantak a szekszárdi népművészek fehéren kék mintás cserépedényei; a jellegzetes, fekete színű mohácsi agyagedények; s előkelő helyen láttuk a kaposvári Tamás László és Bart Lydia ha- bánvázáit is. A falakon ér<iekes, új színvariációkra figyelhetünk. Tab- lószerűan helyezték el itt a szebbnél szebb karádd, buzsá- ki, kalocsai hímzéseket, a sokáé és sárközi szőtteseket. Az eredeti színek fellazításával a klasszikus motívumok kellemes, modern színhatásokat keltenek. Például a palackzöld mintájú sárközi függönyök és a Tautner Ilona tervezte karádi hímzések is. Sok új kísérlet, érdekes kompozí- ciós megoldás jellemzi ezeket a törekvéseket. Külön üvegtárolóban helyezték el a Kapoli-díjas Kovács József és több somogyi faragóművész: Kálmán István (Balatonfenyves), Nagy Ferenc (Tab), Jancsikity János (öreglak), Bognár Károly (Zamár- di) és mások legszebb műalkotásait. E darabok többsége használati és dísztárgy: dohányzókészlet, írókészlet, cigarettásdoboz. Nem egyen fölfedezhetünk eredeti formaelemeket (pl. tükrös, csanak); díszítő faragásuk is az ősi pásztorművészeté, mai alakjukban mégis legszebb értékei lehetnek a modern lakásnak. W . E. Ezen nevetnek a Gyarmat utcai filmstúdióban: Egy nemrég bemutatott történelmi tárgyú magyar filmben az egyik statiszta így bíztatja partnerét — várostrom közben: Nyugi, nyugi... A két szó elkerülte a hangmérnök figyelmét és kitűnően hallható a filmben... A kis lovas £ »««»« SO/ZOK Tokióból: A japán pincér rizspálinkát szolgál fel a külföldi turistának. A vendég felhörpinti az első kupicát, s utána csodálkozva látja, hogy a tárgyak mozogni kezdenek körülötte. — Nem volt ez az ital túl erős? — kérdezi. Erre a pincér: — Ne aggódjék uram, ez csak a szokásos földrengés... ... A Die Welt jelentése szerint Stockholm legforgalmasabb negyedében a következő felírással parkolt egy személyautó: »Kérem, ne zárja el a kocsim útját, mert a feleségem egy órán belül várja első gyermekét.« ... A londoni lottósorsoláson az egyik díj az volt, hogy a nyertes három éven keresztül ingyen használhat egy autóparkoló helyet. A szerencsés nyertes viszont olyan valaki volt, akit élethosszig eltiltottak a vezetéstől, mert több alkalommal ittasan ült a volánnál — írja a L’Express. ... Nem nagy szerencsével dicsekedhet az az ausztráliai gépkocsivezető, aki a megengedett sebességet túlhaladva több mint 120 kilométerrel száguldott Brisbane felé. Üldözőbe vette egy rendőrségi kocsi. A közlekedési kihágást elkövetőnek hirtelen meg kellett állnia egy sorompónál, s ott a rendőrök elfogták. A sorompó olyan vasútvonalon volt, ahol a vonat havonta csak egyszer megy keresztül — írja a Die Welt. * * * Egy indiai újságíró megjegyzése: »A nyugati divat lényege: felöltözött állapotban annyira levetkő- zöttnek látszani, amennyire csak lehet.« * * * A járókelő a koldushoz: — Nincs apróm, majd akkor adok, ha visszafelé jövök. A koldus legyintett, és így szólt: — Ha tudná, menny pénztől fosztottak meg engem csak azért, mert hitelt adtam ismeretlen emberek szavainak. » * * — Fogacld őszinte részvétemet, barátom. Feleségem nercbundát vásárolt. — No és mi közöm nekem ehhez? 1 — Semmi, de vasárnap találkozik a feleségeddel * * * Az egyik városi hölgy így szól a termelőszövetkezeti paraszthoz: — Hogyan lehetséges az, hogy ennek a tehénnek nincs szarva? — Tetszik tudni — válaszolta a paraszt —, van olyan tehén, amelynek két szarva van, van olyan, amelynek csak egy van, s van olyan is, amelynek egy sincs. De ennek azért nincs, mert ló. Somogyi Néolap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra \2 Ft. index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.
