Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-25 / 174. szám

Kertész Sándor: BÁNYÁSZ Moszkvai tudósítás: Adalékok egy filmfesztivál portréjához A IV. Nemzetközi Filmfeszti tál díjkiosztása után Sophia Loren megköszöni az üdvözlő tapsot, miután átvette a legjobb női alakítás díját a Házasság olasz módra című Játék film fűszeredéért. Szűcs Andor: KÖLTEMÉNY PRÓZÁBAN r Itt fenn a hegyen jó a várakozás, ha annak jöttét várjuk, aki kedves nekünk. Kétszer jut hetenként ebből az örömből: ácsorogni a fák alatt, lesve, hogy jön-e már. S feltűnik az emberek kö­zött .... Megismerem messzi­ről, szemem szomjasan issza be alakját, s az öröm szinte ízlelhetően árad szét minden porcikámban. A feleségem jön. most lé­pett be a szanatórium kapu­ján. Lassan, fáradt léptekkel közeledik az emelkedőn. Mennyire ismerem már min- : - den mozdulatát! Hányszor jött így felém! Ugyanitt, ezen az úton .. . Akkor is be­teg voltam, amikor első gyermekünket várta. Jött,- két nappal a szülése előtt is, aprókat lépve, meg-megállva, kezét mellére szorítva, s úgy csitítgatta a szívét. Szelíd, hunyorgó szemmel már messziről azt fürkészi, láthat-e rajtam valami váL i túSÁSt SUKÓi 1 -eÁrom. Ugyanolyan, mint régen: a legkedvesebb. A szél gyengé­den hátrasimítja a laza konty­bái kiszabadult szálakat. — Szervusz! De jó, hogy ma ilyen korán jöttél... — Jól vagy? — kérdezi hal­kan. Szeme közelről is meg­vizsgál, sugara átjár, mint a röntgensugár. Meleg is, hű­vös is egyszerre a szája, és amikor átölelem vékonyka vállát, mintha egészsége át­költözne belém, hirtelen erősnek érzem magamat. — Gyere, üljünk ide a púdra. A nap is idesüt. — Jó. — Ha fázunk, sétálunk majd egy kicsit. Letelepszünk, s egy pilla­natra mosolyának álarca alól elővillan a fáradtság. Gyor­san megsimogatja az arcom, hogy belémrekessze a kérdést. Tudom anélkül is... Nálunk sás g mint asnit tut tíz­isten meghagyott a világ te­remtése után. A hetedik nap a nagytakarításé. A gyereke­ken is olyan az ing két nap után, mintha kubikosok vol­nának ... — A gyerekek? — Megvannak. Akár az ör. dögök. Sírtak, hogy jönnek ők is hozzád. — És te...? — Elbontottam két párna­huzatot az éjjel. Amit soha­sem használtunk. Fehér inget varratok, szerepelnek az óvo­dában ... — A cipőt megvetted ma­gadnak? — Sötétkék ruhát találtam nekik az egyik üzletben. Ha látnád, milyen jól áll öcsi­nek... Csak... Hamar kinö­út, __ . ~ -L... A vasárnap délután zajai dünnyögnek körülöttünk. A fogaskerekűt kurta kis trom­bitaszó indítja, s nyomban idehallik, amint az áram föl- sivit a motorokban. Madarak és gyerekek kiáltása száll néha hozzánk. A nap melege nyugalmat áraszt, elkerül bennünket a szél is egy-egy pillanatig. Évődéssel akarom elhessegetni a némaságot* amely egyszerre ránk települt. — Mondtam már neked? Csak néz rám, egy kicsit hunyorgóan, mintha ostoba tréfa következnék. — ... hogy te vagy a leg-, jobb feleség a világon? Néz némán, s amikor meg­szólal, könnyben úszik a sz&j me. — Tudom ... Mert akarat-: tál csinálom ... Könnyesen néz... Nagy égd Nem ismertem eddig a sze; mét. Ámulok, mint Andrej Bolkonszkij az austerlitzi üt­közet után, amikor az árok­ban feküdt sebesülten, s rá* zuhant az ég kék magasság# A negyedik moszkvai film- fesztivál versenyfilmjei csak­nem egytől egyig az emberi lét legfontosabb kérdéseit fe­szegetik, ami nem maradhat hatás nélkül azokra, akik a nézőtéren ülnek. Pillantás a múltba Az utolsó napok beszédté­mája két, szocialista ország­ból benevezett alkotás volt. A német Joachim Kuhnert és a magyar Fábri Zoltán olyan történeteket elevenít föl a nézők elé, amelyek hosszabb időszakot ölelnek fel. és elvá­laszthatatlanok a Német De­mokratikus Köztársaság, illet­ve Magyarország múltjától és jelenétől. A Werner Holt kalandjai — az NDK versenyfilmje — olvan sorsot perget le a mozi­vásznon. amely egy egész nemzedék sorsának alakulásá­hoz kíván kulcsot adni. A film a német fasizmus szüle­téséről és azokról az erőkről szőL amelyek a fasizmus ki­alakulását elősegítették. A filmben sok a lélektani eleri, igen nagy hatással van a né­zőre. s hogv ígv van. annak az a magvarázata: az alkotók JWkntatK-k a fasizmus lélek­tanának forrásait, megmutat­ják. ez az örvénv hogvan ra­gadta el az egvéhként jóra- valő. reside«! fiatalokat, akik nem érik föl ésszel, mi vár rS unit.. A film bőse' Werner F*v,it nagv utat teng meg. amíg föl­ismeri valódi bélvét az élet­iben amié ráébred. miiven ^»alHSd régeik smHeálatára kéev- yrmam-frw.ndffrip, -f-acni-mnilC!. A fipáiéia: a bős öntudatra éb­redőm. amikor késznek mu­tatkozik. bogv megkeresse az utat. amely elvezet, a kitano- «oDftt és meggvűlölt ösvénvről. Éz a befejezés egyszersmind vádirat és ítélet: ítélet a fa- säzmus fölött s ez a verdikt a történelem pulpitusáról kangzik él A magyar filmesek Húsz őre című alkotása mélysége­sem korszerű, jóllehet a film- bem elbeszélt eseménvek busz esztendő történéseit ölelik fel Fz a bűsr. év m»« le ama W««ev- L’* az újságíró előtt, aki azért utaz)étt falum, boev mertou-- se egy számára különösen megdöbbentő gyilkosság rej­télyét. A titok a maga bonyo­lultságában különböző síkok­ban bontakozik ki- a parasz­tok elbeszéléseiből, a film bői. Ám ettől nem lesz töre­dékes a magyar falu húszéves történetét lepergető film, amely végül a részletek koc­káiból egységes képet állít össze, fogalmat adva arról, milyen harcok, nehézségek, kínlódások árán született az új élet Magyarországon. Emlékezzetek a háborúi a A bolgár, a francia és az izraeli filmküldöttség olyan alkotásokkal szerepelt Moszk­vában, amelyek az emberi ér­telemhez ar)elláln«-v féle — múlt és eljövendő — háború ellen. »•Emlékeztek-e a háborúra?« — tér vissza minduntalan a kérdés Nikola Korabov bol­gár rendező Házassági enge­dély című filmjében. S köz­ben a vásznon — mintegy híradószerűen — látni nap­jaink életének egy-egy villa­nását: fiatal, boldog arcokat, ifjú házasokat, táncoló páro­kait, házasságkötő termeket. “Emlékeztek-e a háborúra?« — ugyan miért tér vissza újra meg újra a kérdés az önfe­ledt, színpompás lakodalmak közepette? A rendező rövid, tö­mör novellával válaszol erre a kérdésre; a történet egy ha­lálra ítélt házasságkötéséről szól. A filmben egymás mel­lett vonul fel az öröm és a bánat; a történet tragédiája felhívás a mai fiatal házasok­hoz: “Emlékezzetek, semmit ne feledjetek, harcoljatok a boldogságtokért, és tudjátok meg is védeni azt!« “Emlékezz!« — hangzik a felhívás az izraeli Philip Ar- tuis és Levy Alvarez rende­zők filmjében, amelynek cí­me is ez. A film egy fasisz­ta haláltábor egykori foglyá­nak szörnyű emlékeit elevení­ti föl. A film hőse úgv mene­kült meg, hogy az SS-ek ösz- szetévesztették valakivel: ez a másvalaki halt meg helyet­te. A film hőse ma szenved ettől a gondolattól, annál is inkább, mert tudott a tévedés­ről. A fűmbe beiktattak né­hány d kumentumképet is az Eichmp - n-perről — ezek a hír;' -’öf 1 vételek szervesen il- jp—i-or ek a történetbe. A fi' -ádirat a háború és a far -mus ellen, s különös Á felelősségről szól a fran­cia Égbolt a fejünk felett is, amelyet a Sorge-film rendező­je, Yvés Ciampi forgatott A film elsősorban kérdésfölveté­sével és a rendező munkájá­val hívja fel magára a figyel­met Ciampi voltaképpen ar­ról szól ebben a filmben,hogy a bizalmatlanság és a féle­lem világháborút robbanthat ki. A film története szerint erre kis híján sor is kerül: ismeretlen kozmikus test ke­ring a Föld körül, s az atom­nagyhatalmak attól tartanak: ez azt jelzi, hogy a másik fél a megtámadásukra készül. Egy gombnyomás, és földré­szek pusztulhatnak el, ember­milliók, sőt esetleg velük pusztulhat a civilizáció. A katasztrófa nem következik be, de Ciampi mindvégig ér­zékeltetni tudja, milyen ször­nyű ez a várakozás, s milyen rettenetesen tökéletes az a hadigépezet, amely ma az emberek kezében van. Nem gyerekjáték A gyermekek sajátos, a fel­nőttekéhez annyira hasonló és attól mégis annyira különbö­ző világa adta a témát a ja­pán és az algériai verseny­filmnek (Kéz a kézben, illet­ve Ilyen fiatal világ). Mind a japán Susumu Hani, mind az algériai Jacques Charbi ren­dezőt morális kérdések, ne­velési problémák foglalkoz­tatják, csupa olyan dolog, amivel a gyermekek naponta kerülnek közvetlen kapcso­latba, olykor öszeütközésbe. Míg azonban a japán film kedves, könnyed, vidám, sőt némileg talán gyermeteg is, az algériai film helyenként tragikus magasságokba emel­kedik: a gyermekekkel itt egy sorban menetel a háború és a halál. A japán film eleinte mint­ha csak valami oktatófilm volna. Mi a jó és mi a rossz, mit tegyünk, és mit ne te­gyünk, milyen szép, ha valaki figyelmes, gyengéd, becsüle­tes ... A film végül azonban mégsem didaktikus, mert a világ, amelyet ábrázol, rend­kívül közvetlen, természetes, csupa őszinte keresetlenség és költészet. Az algériai film tragikus hangvételű. Ifjú hőseinek lel­kében még nem hegedtek be a gyarmati háború ütötte se­bek, s amikor ők játszanak háborúsdit, a játék annyira komolyra fordul, hogy végül egyik kis társuk életébe kerül. A mostani moszkvai film- fesztiválon voltak tehát hét­köznapok is: ezek hátteréből* még jobban kiemelkednek azok az ünnepnapok, amikor a néző olyan művekkel talál­kozott, amelyeknek alkotói megértették: a közönség a maga kérdéseire, törekvéseire keres választ a filmben. Ilyen ünnepnapja pedig sok volt a moszkvai filmfesztiválnak, ezért vonz évről évre tízezre­ket, akik mindig örülnek az alkalomnak, hogy az igazi művészettel találkozhatnak; A. Avgyejenko (APN) KAIAAI GYULA! A polgári nemzettől a szocialista nemzetig Kállai Gyula előadása — ame­lyet most füzet alakban jelente­tett meg a Kossuth Kiadó — 1965. június líl-én hangzott el az MSZMP Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján. Kállai Gyu­la előadásában először a nemzeti újjászületésért és fölemelkedésért vívott harc felszabadulás előtti sza­kaszának elemzésével foglalkozik, s különösen nagy súlyt helyez a kommunisták szerepének és tevé­kenységének értékelésére; megál­lapítja, hogy ők jelentették a nemzeti függetlenségért és föl- emelkedésért vívott harc első vo­nalban álló katonáit, ők voltak azok, &kik helyesen állapították meg e harc céljait és módszereit. A második részben a szocialista forradalom győzelmének időszakát elemzi, s megállapítja, hogy ez egyet jelentett a szocialista nem­zet alapjainak megteremtésével. Erről az alapról kiindulva — a párt vezetésével s az általa kijelölt úton — ma a nemzeti egység meg- val Dsításán dolgozunk, s e különö­sen bonyolult folyamat alapos és részletekbe menő elemzése világos útmutatást ad mindenki számára. Kállai elvtárs előadása befejező ré­szében a szocialista nemzet kiala­kulásának nemzetközi föltételeivel foglalkozik, s e tekintetben is több érdekes elvi megállapítást tesz. Kállai Gyula előadása mai hazai történelmünk legjelentősebb folya­matával foglalkozik, éppen ezért mindenki számára világosan és át­tekinthetően összefoglalja e folya­mat fő jellemzőit és a fejlődés irá­nyát. Ernst Schumacher: JÓ AZ EMBER Jó az ember, De megöli testvérét, Jó az ember, De elárulja társát, * Jó az ember, De elhamvasztja fajtáját, Jó az ember, De halált hoz a világra. Az ember jó, Mert életét áldozza testvéréért, Az ember jó, Mert helytáll a társáért, Az ember jó, jJ§ Mert segít a fajtájának, Az ember jó, 'ní Mert szolgálja a közösséget, ' Az ember jó, 1 Mert életre hívja a világot. Jó az ember, S baloldalt, hol a világ szive dobog, Alszik a költő, Eljövendő Emberek Szebb álmainak társa. Boldog Balázs fordítása * Emst Schumacher német irodalomtörténész, lírikus és esz- széista. Elsősorban irodalomtörténészként tartják számon, s ezt főként Brechtről írott tanulmányaival vívta ki. Végh Miklós: ARATÁSI EMLÉK Dől a rend a partoldalon, acél szisszen, s a barna hátakon veríték gyöngyözik. Az eper árnyéka alatt cserépkorsón enyhül a nap, pihenő az árokparti fű, valahol messze dohog egy szérű. Üjra szoknya suhan, kasza és kő pendül, telt leánykar marokra lendül... ... Lassan dél van már, kenyérillatú boglyákba gyűlik a tékozló nyár.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents