Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-24 / 173. szám

Somom Néplap MSZMP MEGYEI BiróTTSAC-A ES A MEGYE1 TANACS LAPJA Építő hozzászólás »KÖLCSÖNKÉRT" ÜZLET­VEZETŐ, gimnazista pincé­rek, felszolgálók, kávézók, üvegfal, lepketető és wurlit­zer. Ennyi különlegessége van Siófokon a Bányász Üdü­lő melletti Sirálynak. Alig egy hónapja nyílt meg az ifjúsági presszó, máris lel­kes törzsgárdája van. Sokak szerint itt van a legjobb ze­ne egész Siófokon, mert egy forintért hallhatják a Beatle- sektől kezdve a világ legkü­lönbözőbb zenekarait, szólis­táit. — Mintha elbízta volna magát a nagy sikertől a wur­litzer, mert a nem egész egy hónap alatt háromszor rom­lott el.. . Szerencsére gyor­san megjavították — mondja a »kölcsönkért« üzletvezető, Reményi Tibor, aki eddig Puskaporos kenyér TJTa az ember ötvenhat ■“ éves, nem gondol a halálra. Még kevésbé jut eszébe ez a kenyérről. Bár­milyen furcsán hangzik is, Jákóban él ilyen ember nevezetesen Kovács Jó­zsef, a Kaposvári Cukor­gyár udvartakarítója. Kovácsék a boltban is vehetnének kenyeret, ők azonban annyira megszok­ták a házit, hogy inkább sütnek. Mégpedig heten­ként egyszer. Ha statiszti­kus volnék, most kiszámí­tanám, hányszor sütöttek kenyeret a háború óta. Mivel újságíró vagyok, beérem annyival, hogy nagyon sokszor. Kovács­áé szertartásosan dagaszt­ja a kenyeret a teknőben, formálja a cipókat. Férje a kemence fűtésével fog­lalatoskodik, fát vág az udvaron, ölben beviszi a konyhába, rak a tűzre. Július 15-én is így tet­te a házaspár, Ezt a na­pot azonban sohasem fe­lejti el. A cukorgyári munkás fáért ment az ud­varra. Néhány darab még a háborús években került a házhoz, mindig félrerak­ta. Miért, miért se, ezen a napon rákerítette a sort, felaprította, s rárakta a tűzre. A száraz fa hamar lángra lobbant, vidáman pattogott. Hirtelen robba­nás rázta meg a kemen­cét, lövedék süvített el Kovács József füle mel­lett. — Segítség! — kiabált az asszony, s kirohant az ajtón a lányával együtt. A hatalmas dörejre ösz- szefutottak a szomszédok ís, vajon mi történt Kővár cséknál? Az ember földbe gyökerezett lábbal* csak állt a kemence előtt, s a háborúra gondolt. A hábo­rúra és a halálra. Arra. hogy talán, játékból, talán készakarva nyomta bele a fa résébe a töltényt egy német katona. Átkot mor­molt a szája, próbálta föl­idézni az egykor a házban lakó németek arcát. Vajon melyikük tette? A robba­nás felkiáltójelet formált füstből A húsz évvel ezelőtt be­fejeződött háború egy robbanás erejéig vissza- lopózott Jákóba, a Rákó­czi utca 3. számú házba. A puskapor eloszlott, a ke­nyérbe mégis beleivódott a szaga. Kovácsék puska­porízű kenyeret ettek egy hétig. Ahányszor szeltek a cipóból, eszükbe jutott az a darab fa, amelyben húsz évig rejtőzött a háború és a halál. A kenyér élet, s bármilyen paradox, Ková- cséknak a. halál. jut róla eszükbe július 15-e ota ... L. G. Budapesten dolgozott a Gyer­mekélelmezésnél, s az idény után vissza is tér. — Láttam kint, a neon máris rossz — mondom né­hány leszerelt betűre emlé­kezve. — Nem máris, hanem még ... Nincs készen. Határ­időt nem tudok mondani, ne ís kérdezzen. — Milyen italokat mérnek az ifjúsági presszóban? — Utast minden mennyi­ségben, sört elővigyázatosan, ürmöst szigorúan decinként. Vigyázunk a hangulatra. Még­is mindig remek . . . Hét vé­gén telt ház van, el se le­hetne kergetni innen a fiata­lokat. — Mondjon valamit a »le­génységről«. — NYOLC HELYBELI FIATAL dolgozik itt. Egy ki­vételével gimnazisták. Hat lány és két fiú; az összes munkakört ők látják el. A Pannónia Vendéglátó Vállalat és a KISZ hozta létre az üz­letet; kollektív szerződést kö­töttünk a gyerekekkel. Nincs panasz a munkájukra, lelke­sek, szívesen dolgoznak, és tudom, hogy szeretnek itt len­ni. — Gyakorolták már valahol a szakmát? — A kávéfőzőn kívül egyi­kük sem szakmabeli. Varga Katalin tehát az egyetlen szakember. — Tavaly a SZOT központi éttermében dolgoztam, ott végeztem el a kávéfőző tan- folyamot. Nem volt rossz ott sem, de itt jobb. Itt magunk között vagyunk, fiatalok. — Milyen kávét főz? De önkritikusan válaszoljon! Nevet: — Nem a legrosszabbat — óvatoskodik. — Ha lehetne, akkor főznék sokkal jobbat is ... — S miért nem lehet? — Nagyon darabos, durván őrölt kávét kapok, az nem fő ki olyan jól. így szinte csodát művelek... Az ifjúsá­gi presszó legöregebb törzs­vendégei — egy ősz hajú há­zaspár — az én kedvemért jönnek, azt mondják, itt leg­jobb a kávé. — És mit szólnak a Beat- les-zenéhez? — Tetszik nekik. Noé Mária a fagyialtos, — Elégedett a választékkal? — kérdem. — Mert a leg­több cukrászdában vanília, csokoládé, esetleg kávé van. Nagyon kicsi a választék. — ötféle fagylaltom van most, de van több is... Négy­nél kevesebb még sohasem volt — mondja. Ö most végezte a nyolcadik osztályt, és technikumban ta­nul tovább. Szabó Gabriella és Beilo- vics Judit felszolgáló is na­gyon szeret itt dolgozni. — A sajátunknak érezzük... Más, mintha a Balaton Cuk­rászdában lennénk — mond­ja Gabi. Varga Marianna egy időre megválik a Sirálytól: építőtá­borba megy pár nap múlva. Bambi- és sörszállítmány érkezett, az üzletvezető a rak­tárba siet. Megkérdem a fiatal sze­mélyzetet, elégedettek-e a fő­nökkel is. Kórusban felelnek: — Igen. Marika, a fagylaltos hozzá­teszi : — Látszik, hogy gyerek­ügyekkel foglalkozott. Igaz, hogy mi egy fokkal »öregebb« korosztály vagyunk, de re­mekül megértjük egymást A KÜLÖNLEGES SIRÁLY egész nyáron üzemel — az iskolaév kezdetéig. Akkor a pincérek, a presszósok, a sü­teményesek és a fagylaltosok átváltoznak a siófoki gimná­zium IlI/e osztályának tanu­lóivá. Judit állítása szerint a jö­vő nyáron ugyanitt találkoz­nak ... S. Nagy Gabriella Megyénk fiataljai is kiveszik részüket a mezőgazdasági munkákból Tóth János megyei parasztifjú­sági felelős tájékoztatása szerint Somogy községeinek mintegy nyolcvan százalékában a fiatalok vasárnap is dolgoznak a földeken. A növényápolásra például csak­nem 500 000 munkaórát fordítottak eddig. Az ipari tanulók többsége júni­usban vette ki egyhónapos sza­badságát, hogy a tsz-ekben se­gíthessenek. A megye középisko­lásai közül körülbelül hétezren 7— 8 napot dolgoznak a mezőgazda­ságban. Több községben ifjúsági brigádok alakultak a tsz KISZ- szervezetében, így például Da- rányban, Büssüben. Az egyik hon­védségi KISZ-szervezet ötven tag­ja aratott Nagybajomban. Munká­juk ellenértékét az árvízkárosul­taknak ajánlották fel. Goilében a borsó aratását, be­szállítását, cséplését a fiatalok vé­gezték. Zimányban a helyi közép- iskolások építőbrigádot alakítot­tak, s elvállalták a szövetkezet gépszínjének elkészítését. Az idén először megyei versenyt indítottak a fiatal kombájnosoknak. Az Ifjú kombájnos-versenybe 00 fiatal ne­vezett. A fiatalok a nyári és az őszi be­takarítás meggyorsítása csaknem egymillió munkaórát vállaltak. A Tekintélyes Em­ber késve érkezik a testület ülésére. A kiegészítés, a kérdé­sek és válaszok el­hangzottak, sőt a második hozzászóló is befejezte mon­dandóját. Közvetlen utána a Tekintélyes .Ember kért szót. Fontos tárgyalása volt, elnézést kért a késésért. (Megkap­ta.) E rövid beveze­tés után kezdte meg véleményének kifej­tését, amelyet — jól ismert szokása sze­rint — így vezetett be: ■T- Elvtársak, a té­ma, amely ma tár­gyalásra került, föl- mérlietetlén fontos­ságú' mind gazdasá­gi, mind politikai szempontból, ezért szükséges, hogy egy kissé részletesebben foglalkozzunk magá­val az előterjesztés­sel és az elhangzott hozzászólásokkal. Ami a beszámolót illeti: alapjában he­lyesen látja a prob­lémákat. az objektív és szubjektív nehéz­ségeket, de nem mu­tat kellően előre, nem vázolja fel a ki­vezető utat. Márpe­dig éppen ideje, hogy megtanuljunk távlatokban gondol­kodni. Folytatásként har­mincöt percig bi­zonygatta a konkrét elemző munka fon­tosságát, az optimis­ta látásmód kialakí­tásának szükségessé­gét, majd e szavak­kal fejezte be hoz­zászólását: ' — Javaslom, elv­társak, fogadjuk el a beszámolót és a határozati javaslato­kat is a hozzászólók fölvetésének és az általam elmondottak­nak figyelembevéte­lével. Alakítsunk egy bizottságot, amely az itt elhang­zottakkal kibővítve megfogalmazza a ha­tározatot. És mivel mindenkinek egyéb­ként is sok az el­foglaltsága, javas­lom, zárjuk is le a vitát, és térjünk át a második napirendi pont megtárgyalásá­ra. Kínos feszengés kö­veti szavait. Lapos pillantások az elnöki asztal felé. Kérdő tekintetek. Figyelem­re inlő oldalba lö­kések. Az elnök vö­rösen izzad. Végül kiböki: — Nincs több napi­rendi pont. A Tekintélyes Em­ber nem érti: — És a második? A sertéstenyésztés­ről? — Ez volt az. A közbiztonsági nem készült el, mivel az előadó közben meg­betegedett. így le­vettük a napirend­ről. Az ülés elején bejelentettem, elné­zést kértem, de te később érkeztél, és...-Dea meghívón.^ — Igen, sajnos előbb elkészültek, és tévesen mentek ki. Adminisztrációs hi­ba. A felelősségre vonás megtörtént . . . Szemtanúk állítása szerint a Tekintélyes Ember arca a festők palettájának összes színárnyalatát felvo­nultatta másodper­cek alatt. — sk — Múzeum­látogatás — A tsz-ben is elkelne eb­ből egy tucat. Cikkünk nyomén írásban figyelmeztették a brigádvezetőt Lapunk július 3-i számában cikket közöltünk Veszélyes útjavítás ctTnimea. Szóvá tet­tük, hogy a Kaposvári Köz­úti Üzemi Vállalat dolgozói nagy darab köveket hordtak össze a Mártírok terének kö­zép ín. Javasoltuk, begy a jö­vőben korláttal védjék a bitu­ment, ne teremtsenek baleset- veszélyes helyzetet. A Kaposvári Közúti Üzemi Vállalat közölte, hogy június­ban javították a kaposvári át­kelési szakaszt, harminc he­lyen pótolták a hiányzó asz­faltot. A kaposvári Mártírok terén az aszfaltosbrigád veze­tője volt megbízva a munka irányításával. A felelősségre vonáskor arra hivatkozott, hogy éjjel kenték föl a bitu­ment, a raktárból nem véte­lezhettek korlátot, s így kö­vekkel rakták körül a megja­vított területet. A vállalat írásban figyelmeztette a mu­lasztó brigádvezetőt az előírá­sok szigorú megtartására. Szigetelőanyagot húznak a csészék fülére Foró csésze vagy hideg le­ves? című glosszánkban kifo­gásoltuk, hogy az alumínium levesescsészéket nem bírják megfogni a pincérek. Javasol­tuk, hogy rossz vezető mű­anyagból készítsék a csésze­füleket. Temesi József, a Szövetke­zetek Somogy megyei Köz­pontjának kereskedelmi fő­osztályvezetője, Szabó István, a vendéglátóipari osztály veze­tője egyetértett július 1-i írá­sunkkal. A nagykereskedelem csak egy fajta, alumíniumiból készített leveskiöntő csészét hoz forgalomba, fogantyúját nem vonják be megfelelő szi­getelővel. A fogiantyú átforró­sodik, s megnehezíti a felszol­gálást A MÉSZÖV javasolja a hozzá tartozó üzleteknek, hogy húzzanak pvc-szigetelőt a leveskiöntő csészék fogan­tyújára, mint ahogy több vendéglőben megtették. A mű­anyag könnyen beszerezhető, higiénikus, és házilag ráhúz­ható a csészefülre. MIKOR JÖN MÁR A VONAT? A pálya még mindig csönd es, nem tűnt fel a távolban a szerelvény, pedig Fo­nyódon már várják a társaságot a barátok; jöhetne már a vonat. »» Sajnos, sörünk nincs,..“ Itt a nyár, a szomjas ven­dég sört, málnát, üdítő italt kér a balatonfenyvesi Viga­dó, Kupa Vendéglőben ts. Kér, de nem kap. Noha a szomszédban van a szikvíz- és a bambiüzem, a két feny­vesi vendéglőnek nem szál­lítanak rendszeresen szódát és üdítő italt. Hiánycikk a csapolt és az üveges sör. Egy hete nem kap árut Balaton- fenyves. Előfordult, hogy beült a Vigadó kerthelyisé­gébe egy társaság. Harminc korsó- sört rendeltek, ami­kor a pincér közölte, hogy »sajnos, sörünk nincs-, fel­álltak, s elmentek a vendég­lőből. Máshol mindig lehet eze­ket az italokat kapni, ezért fogadják értetlenül a ven­dégek a napjában többször ismétlődő sajnálkozó beje­lentést. Helyes volna, ha a földművesszövetkezet gon­doskodna a szerződések megtartásáról, s akkor nem távoznának bosszúsan és szomjasan a vendégek a Vi­gadóból és a Kupából.— { — WiSOR.Cf>3< Meglepő nászinduló Társadalmi esküvőt ren­deztek egy somogyi köz­ségben. Földíszítették a ta­nácsházát, alkalomhoz il­lő gramafonlemezt is sze­reztek, Amikor belepett az ifjú pár és a násznép, felhangzott a muzsika és a dal: Az asszony ingatag. Véletlenül a lemez túl­oldalát tették föl a gra­mofonra. — ne — Kevesebb nem is elég? Richard Burton és Eli­zabeth Taylor családostul megérkezett az egyik New York-i szállodába. Egy hálószobából ki kel­lett vinni a bútorokat, hogy helyet biztosítsanak a művésznő ruháinak és kalapjainak. R. Burton 16 szobát vett ki: hetet saját magának, a többit kutyájuk, macs­kájuk, madaruk és 70 csomagjuk elhelyezésére. Szobáikban 7 telefon működik, mindhárom für­dőszobára jut egy-egy. ... Egy jótékonycélú nőegy­let tagja meglátogatja a börtönt, és az egyik cel­lában beszélget a fogoly- lyal. — Mi hozta magát ide? — Az ifjúság tapaszta­latlansága. — Hány éves? — Hatvan múltam. De nem rólam van szó, ha­nem az ügyvédemről. * * * Mark Twain, a híres amerikai író Angliába ér­kezett, és egy kisváros szállodájában szobát vett ki. Kérték az írót, jegyez­ze be nevét a nyilvántar­tó könyvbe. Mark Twain kinyitotta a vendégköny­vet és látta, hogy előtte egy előkelő úr érkezett, aki így írta be magát: »■Butford herceg az inasá­val.« Erre Mark Twain beírta: »Mark Twain úr a bőröndjével.-« ... — Hány bőröndöt viszel magaddal, Margit, amikor szabadságra utazol? — Tizenkettőt. — A férjed is veled utazik? «-r- Nem. Az ő bőröndje a tizenharmadik lenne. ... A férjet, amikor utazá­sáról hazaérkezik, a fele­sége határtalan örömmel fogadja, és szerelmesen súgja a fülébe: — Drágám, nem akar­tam neked szólni, mert nem voltam biztos a do­logban. De most már megmondhatom, nemso­kára hárman leszünk. — Hurrá! — kiált a boldog és izgatott férj. — De egészen bizonyos vagy benne? — Természetesen — fe­leli az asszony. — Most kaptam a táviratot: »Hol­nap érkezem. Mama.« Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16­Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postískézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra \2 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka Sándor utca C.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents