Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-21 / 170. szám
Szerda, 1965. július 21. 3 SOMOGYI NBPtAP A műszaki haladás tartalékai A GYÁRTMÁNYFEJLESZTÉS gyorsaságának követelménye nem egységes mérce valamennyi iparágban. Más mércével kell mérnünk a műszeriparban vagy a gyógyszer- iparban — amelyben a gyors ütemű technikai haladás következtében szinte naponta »elhalnak-» és »születnek« gyártmányok —, mint például a textiliparban vagy a kohászatban. Amíg itt például egy 2—3 éve gyártott műszer elavult terméknek számit, a textiliparban vagy a kohászatban 10—15 év is eltelek egy- egy. valóban új használati értéket képviselő gyártmány megjelenéséig. A világpiacon ugyancsak ennek a differenciált »elha- lási«, illetve »születési« ütemnek megfelelően alakulnak az árak. Az a jó kapacitás- és gazdaságfejlesztési program, amely akkor biztosítja a termékek piacon való megjelenését, amikor azok ára magas színvonalon van. Figyelembe véve, hogy ipari termelésünknek mintegy harmada és egész kivitelünknek csaknem 40 százaléka gépipari termék, továbbá a gyártmányfejlődés üteme a gépiparban gyors, elsősorban ezen területen vegyük szemügyre a gyártmányfejlesztés hatékonyságát. Beszéljenek a számok. Űj gépipari termékek bevezetésének főbb adatai: 1962 Proto1963 Proto1964 Protorítői és női divatkosarai is tény típus tény típus tény típus igen keresettek. (db) 0 o-ában (db) 0 o-ában (db) %-ában A szövetkezet vezetői minJóváhagyott pro- 710 totípusok 100 755 100 773 100 den nagyobb exportmegrendelést hozó újítást külön jutáiNullscrozat 425 60 474 63 547 71 maznak. Az idén már mintSorozatgyártás 332 47 337 45 387 50 egy háromszázféle új cikket mutattak be a külkereskedeAz adatok szerint tehát a eknek 44,5 százalékát a kutalem képviselőinek. gépipar egészében jóváhagyott tás ban és fejlesztésben foglalprototípusoknak csak 45—50 százaléka került sorozatgyártásra. Ezen belül a különösen műszakifejlesztés-igényes műszer- és híradástechnikai iparban az 1955—1962 években a kifejlesztett gyártmányok 49 százalékának sorozatgyártását kezdték meg, és csupán a gyártmányok 36 százalékát vezették be. A bevzetés, a hasznosítás elmaradásának több oka lehet: így érdekeltségi, piacismereti, kapacitás stb. akadályok. De lehetséges, hogy a fejlesztés üteme sem eléggé gyors. A fej- . lesztési munka meggyorsításának — egyéb tényezők mellett — föltétele ma a szellemi bázis szélesítése. Hogyan állunk ebben a tekintetben? A SZOCIALISTA SZEKTORBAN foglalkoztatott felső- és középfokú végzettséggel rendelkező dolgozóknak 24 százaléka (130 000 fő) mérnök és technikus, az összes egyetemi diplomásoknak még magasabb hányada, 28,3 százaléka (42 000 fő) mérnöki diplomával, az összes középiskolai végzettségűeknek 22,5 százaléka (88 000 fő) technikusi képesítéssel rendelkezik. A közép- és felsőfokú képesítéssel rendelkező szakemberek jelentős hányada tehát mérnök vagy technikus. Nem kevésbé izgalmas kérdés, hogyan sáfárkodunk a meglévő szakemberállománnyal miként használjuk fel szellemi tőkénket. Ez két szempontból is lényeges: egyrészt a kiképzés költségei a tudományos haladás és a specializáció fokozódása következtében rohamosan növekednek, másrészt kérdéses, hogy ezek a költségek megtérülnek-e a népgazdaságnak. Hazánkban a mérnököknek 29,2 százaléka, a technikusoknak 18,4 százaléka az általános állami irányításiban, 17,2 százaléka, illetve 7 százaléka a kutatás, fejlesztés területén, 43,7 százaléka, illetve 59,2 százaléka az iparvállalatok termelőtevékenységének előkészítésében és vezetésében, 8,2 százaléka, illetve 1,9 százaléka az oktatási intézményekben dolgozik. Az adatok értékeléséhez figyelembe kell vennünk, hogy az utóbbi másfél-két évtizedben bizonyos mértékig világszerte megváltozott a mérnökök szerepe: egyre többen dolgoznak közülük a műszaki fejlesztés területein és egyre kevesebben a termelésirányításban. A mérnökök megváltozott szerepére utal az »engineering« kifejezés is, ami a mérnöki tevékenység lényegét újabban a műszaki alkotással azonosítja. Payne adatai szerint az angol iparban foglalkoztatott összes mérnököknek és terrné- ■tttudományos végzettségűMAGYARORSZÄGON a mérnököknek igen kis hányada dolgozik a kutatásban; az iparban ugyan jobb a helyzet: a mérnököknek ugyanis 30,8 százalékát foglalkoztatják a kutatásban, de ez az arány is elmarad a legfejlettebb országokétól. Igen magas — 48,4 százalék — a termelőmunka előkészítésében (üzem- és munkaszervezés, gyártmány- és gyártás-előkészítés, műszaki előkalkuláció stb.), a termelőmunka közvetlen irányításában és az üzemfenntartásban dolgozó mérnökök aránya. Ez a foglalkoztatási struktúra inkább az egy évtizeddel ezelőtti helyzetnek felel meg, amikor a termelés mennyiségi fokozása volt az elsődleges cél, és a műszaki fejlesztés feladatai bizonyos mértékben háttérbe szorultak. A legfejlettebb országok gyáriparában a korában mérnöki munkahelyeknek számító termelés-előkészítést egyre nagyobb számban felsőfokú technikumi, szaktechnikusi képesítésű szakemberek végzik. Ennek a világjelenségnek nyilvánvaló oka a tudomány jelentős szerepe a termelésben, továbbá az a gazdasági megfontolás, hogy — éppen az előbbi tény miatt — a mérnöki képességeket a kutatásban és a fejlesztésben lehet ma a leghatékonyabban gyümölcsöz- tetni. Ügy tetszik a mérnökök tevékenységi körök szerinti megoszlása a fejlesztés előterében álló és világszerte kutatásigényes iparcsoportokban sem tükrözi a fenti tendenciát. Míg a magyar villamosgépiparban a mérnökök 29,2, a műszeriparban dolgozó mérnökök 43,3 százaléka dolgozik a kutatásban és a fejlesztésben, az ennek megfelelő amerikai és angol arány 57, illetve 65 százalék. Míg a magyar vegyiparban dolgozó mérnököknek csak 22 százaléka foglalkozik kutatással és fejlesztéssel, az amerikai és az angol vegyiparban 36, illetve 44 százalék. AMINT A KÜLFÖLDI PÉLDÁK BIZONYÍTJÁK, a gyártmányfejlesztés jó befektetésnek bizonyul. Éppen ezért nálunk is — fokozottan — érdemes az anyagi és szellemi erőket erre a feladatra koncentrálni. Az utóbbi években számos pénzügyi rendelkezés szintén ösztönzi ezt a tevékenységet. így például a műszaki fejlesztési alap, a gyártmányfejlesztési árkiegészítés stb. Ezekkel az anyagi lehetőségekkel, továbbá a szellemi erők még ésszerűbb csoportosításával élve — a gyorsabb ipari haladás érdekében — meg kell gyorsítanunk a gyártmányfejlesztés ütemét. Dr. V. G». Növekszik a siófoki htsz exporttermelése Hat éve furnérkosárral lépett a világpiacra a Siófoki Dél-balatoni Háziipari Szövetkezet. Azóta évente kétmillió forinttal növekszik exporttermelésük értéke. Ma már tizenhárom országba szállítják termékeiket. Elismerést kaptak az olasz, a francia, a svéd, a szovjet, az angol, az NDK-beli, az osztrák, a finn, a holland, az NSZK-beli, a norvég, az amerikai és a dán megrendelőktől, mert mindig határidőre és kifogástalan minőségű árut szállítanak. Állandóan bővítik a kínálatot. A fonott bútorokon kívül varrott, hímzett árut és mintegy hatvanféle divatkosarat készítenek exportra. A szövetkezet bébiruhái, hímzett teBVZSÁK PÉLDÁJA A balatonszentgyörgyi egyesült termelőszövetkezet után a fonyódi járás második legnagyobb közös gazdasága Buzsákon található. Az emberek érdeklődésének középpontjában a termelőszövetkezeti gazdálkodás áll. Világos, hogy ebből a tényből táplálkozik a tsz pártszervezete, a közös gazdálkodásból fakadó problémák határozzák meg munkastílusát is. Buzsákot igen szorgalmas nép lakja, jóllehet régebben mostoha körülmények között éltek itt az emberek. Nem volt útjuk, vizük; ebben a faluban volt a legtöbb tbc-s beteg a járásból. Üt már van, most épül a törpe vízmű, s örvendetesen csökkent a tüdőbetegek száma is az utóbbi néhány év alatt. Nagyobb bizalommal Amikor Kovács Bélával, a járási pártbizottság főelőadójával Buzsákon jártunk, hogy a közös gazdaság pártszervezetének munkájával közelebbről is megismerkedjünk, s Együtt él a gyárral Azt mondták a kefeüzemben, hogy Harmath János tmk-cso- portvezetőt szeretik a gyárban. Jó szakember. Bizonyítja ezt többek között néhány újítása is. — Az idén hat újításával foglalkoztunk. Egyet már elfogadtunk, hármat kísérletezésre java- Soltunk, kettőt pedig elutasítottunk — mondta Bamberger József újítási előadó. Az újítások részben a balesettől védik a dolgozókat, részben a termelés növelését mozdítják elő. Az egyik gépre védőrácsot szerelt Hamath János. Ha a védőrácsot — elmozdítják helyéről, a gép automatikusan leáll. Azért kellett a gép működésével összekapcsolni a védőrácsot, mert sok munkás — nem törődve testi épségének megőrzésével — mellőzte a védőberendezés használatát Harmath elvtárs nemrég adta be az anyagszárításra vonatkozó javaslatát. Újításának bevezetése után a szárítás idejét 20—22 óráról 12 órára lehet csökkenteni. íme, kettő az idei újításai közüL Ám nemcsak újításaival tűnt ki. Az üzem vezetői és dolgozói fölfigyeltek arra is, hogy Harmath János teljes erővel igyekszik biztosítani a gépek folyamatos üzemelését A csoportvezető sokat forgolódik a gépek között, elejét veszi a hibáknak. Sikerei nem teszik elbizako- dottá. Ezt mondta Kelemen Ferenc igazgató, Podránszky János főmérnök, Gábriel József tmk-vezető, valamint Vár- konyi Imre energetikus. Harmath elvtárs segít társainak, szívesen bevonja az újításba az üzem dolgozóit. Pl. a szőrkeverő gépet Pánger Józseffel és Gábriel Árpáddal együtt korszerűsítette. »Együtt él az üzemmel... « — jegyezte meg valaki róla — Harmath nemrégen kísérletezés közben leforrázta a lábát, és kórházba került — említette a főmérnök. — Amikor meglátogattuk, akkor is arról beszélt, hogy megoldja a műszaki problémát... Harmath János tehát nem hagyja magát legyűrni a nehézségektől, nem ismer lehetetlent Sz. N. megkérdezzük őket, minek köszönhető az elmúlt néhány hónap számottevő eredmény- javulása, szánté percek alatt összejött a pártvezetőség, s őszinte hangú eszmecsere kerekedett módszereikről, munkastílusukról. Kommentárt fűzni fölösleges az elmondottakhoz, hiszen kiderül belőlük, hogy Buzsákon nagyon jól látják a múlt hibáit, és azt is tudják, mit kell tenniük azért, hogy a hibák ne ismétlődhessenek meg. A pártszervezet talpraállá- sának időpontját 1963-tól számítják a falu kommunistái. De hát mi volt azelőtt? — A buzsáki pártszervezet életét a magába zárkózottság jellemezte, nem engedtek maguk közé másokat, új embereket — mondja Knézics István. — Amikor Bogdán elvtársat választottuk meg titkárnak, és az ezután következő taggyűlésekre meghívtuk a szövetkezet brigádvezetőit, meg azokat az embereket, akiknek szavuk van a faluban, sokan felhördültek: hogyan lehet itt pártmunkáit végezni, ha idegenek is vannak közöttünk? Arról már megfeledkeztek, hogy ezeken a taggyűléseken elsősorban a termelőszövetkezeti gazdálkodás jobbátételéről volt szó, s azt a kommunisták mégsem vállalhatták, hogy mindent ők csinálnak. — A tárgyilagosság kedvéért azonban meg kell említeni — szól közbe Kovács Béla —, hogy a pártmunka iránti érdeklődés akkor kezdett fokozódni, amikor a szövetkezet megerősödött, és az emberek már láttak perspektívát maguk előtt. A kibontakozás és a pártmunka iránti érdeklődés így kölcsönhatással volt egymásra, ezért is alakulhatott kedvezően a helyzet — Én úgy látom — kapcsolódik a beszélgetésbe Galácz Jenő tanácselnök —, hogy a buzsáki pártszervezet és pártvezetőség korábban azért nem dolgozhatott eredményesen, mert egyszerűen nem tudták megfelelően képviselni a párt politikáját. Jó példa erre, hogy a pártszervezet előbbi titkára nagyon sok tanácsi vb- ülésen nem jelent meg, mert érezte, hogy már nem tudja megfelelően képviselni a párt álláspontját, hogy elmaradt a fejlődéstől. Ehhez persze néhány egyéb probléma is hozzájárult: a pártszervezet pénzével felelőtlenül gazdálkodtak, a tagjelöltfelvételek egy évig is elhúzódtak stb. Az űj pártvezetőség sokkal bátrabban nyúlt mindenhez. Hogy miért? Azért, mert bíztak az emberekben, fölismerték azokat, akik gondolkodásmódjukban, munkájukban közel álltak a párthoz. — Két év alatt huszonhét tagjelöltet vettünk fel — mondja Miseta György tsz-el- nök. Közülük tizenhatan már a párt tagjai. Ma már elmondhatjuk, hogy párttagságunk kilencvennyolc százaléka tsz-tag, s ennek óriási húzóereje van a munkában is. Korábban a párttagok jó része nem volt tsz-tag, csak kívülről szemlélték a dolgokat. Persze, ostorozták is őket eleget a bentiek: »Ne csak szavaljatok a tsz-ért, lépjetek is be!« Hát ilyen volt a helyzet nálunk. Építeni kell a kommunisták lelkesedésére — Talán én még azt mondanám — szólal meg a párttitkár, Bogdán László —, hogy az emberek azt sem tudták, hova tartoznak. Munkájukat becsülettel elvégezték a szövetkezetben, némelyek mégis l| ferde szemmel néztek rájuk. Hogy miért? Bizalmatlanságból. Jellemző példa erre, hogy a pártházba televíziót nézni csak belépővel lehetett bejutni. Őszintén szólva nagyon nehezen vállaltam el a titkárságot. Tudtam, hogy nem lesz könnyű a feladatom. Amikor először szólaltam fel a taggyűlésen, arról beszéltem, hogy kizárólag az elvtársak segítségével juthatunk ki a zsákutcából. És azért sikerült. — Mégpedig úgy, hogy nemcsak a szürke húzott, hanem á mellette levő is — mondja Knézics elvtárs. — Itteni emberek vagyunk valamennyien, ismerünk mindenkit, jó és rossz tulajdonságaikat, meg kellett találnunk a hangot a szivükhöz és az értelmükhöz. Ez a módszerbeli változás segített előrejutni bennünket. A tsz-elnök arról beszél, hogy a párttagok a közös munkában nagyszerű példát mutatnak: teljesítményük átlagosan húsz-harminc százalékkal jobb a többiekénél. A , jövőben erre a lelkesedésre tervszerűen kell építeni, és akkor sok szép feladatot oldhatnak meg közösen a buzsáki kommunisták. Summa zása a buzsáki beszélgetésnek az lehet, hogy megértve a párt szavát, a kor követelményeit — és nem könnyű harcban legyőzve a maradi szemléletet — a közös gazdaság pártszervezete új úton próbál haladni. Mindebben az a szép és a jó, hogy elsősorban önmaguk erejére támaszkodtak, önmagukban számoltak le az előítéletekkel. Ahol ezt meg tudják tenni, ott tiszta szívű, becsületes szándékú emberek dolgoznak. Polesz György Szántótraktorok, vetőgépek dolgoznak a letakaríiott tarlón Somogy udvarhelyen nyomon követi a kombájnolást a tarlószántás A csurgói járás szövetkezetei csaknem teljesen befejezték az árpa aratását. A fő munkát a hét eleje óta mindenfelé a kenyérgabona vágása, cséplése adja. Mind többet hallani azt a véleményt: »Nemcsak a terményt kell biztonságba helyezni; befejezettnek akkor tekinthetjük az aratást, ha felszántottuk, elvetettük a tarlókat.« Ez a munka nem csupán a csurgói járásban, hanem me- gyeszerte most, az árpa leta- karításával indult meg. Porrogszentkirályon most kezdték meg a tarlószántást 3 géppel. Berzencén is indulásra készen állnak a szántást végző lánctalpasok, azonban hétfőig még nem érkezett meg a Jobb Élet Tsz-be a szalmalehúzó. Érthető a szövetkezet türelmetlensége, mert a zöldtrágyával együtt csaknem kétszáz hold másodvetés vár rájuk. Leginkább a silókukorica vetése sürget, most az a legfontosabb, hogy ez a takarmánynövény mielőbb földbe kerüljön. A csurgói járásban Somogyudvarhelyen találkozhatunk a szervezettség és az áldozatvállalás szép példájával. A tennivalók itt is éppúgy összetorlódtak, mint másutt — a gépek erejét leköti a takarmány, a termények szállítása —, mégis a határban alig lehet találni tarlót, a szántás valóban nyomon követi az aratást. A szövetkezet traktorosai — Horváth ~~ László, Peterdi József, Balogh Károly, Kisgéczi István, Vass Sándor, Balogh Géza, Csire László, Bálizs János, Varga Ferenc, László Ferenc és Csire Sándor — valamennyien nyújtott műszakban dolgoznak. Napközben szállítanak, kora reggel és este tízig, tizenegyig szántanak-vetnek. Ennek köszönhető, hogy a 150 hold árpatarlót felszántották, 35 holdon földben van a másodvetés, és megkezdték a még hátralevő ötven hold vetését is. Szdrgalmuk, igyekezetük arra utal, hogy az udvarhelyi határban az aratás befejezésére nemigen lehet találni majd felszántatlan tarlót, kint »felejtett«, rendezetlen szalmakupacokat. Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat ács szakmunkásokat siófoki munkahelyre fölvesz. Jelentkezés: Siófok, Fő u. 222. vagy Kaposvár, Május 1. u. 57. sz. alatt.
