Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-18 / 168. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1965. július 18. ELLENŐRÖK NVOMÁBAN Három napon keresztül tar­tottak a Balaton somogyi part­ján vizsgálatot, amelyben az Állami Kereskedelmi Felügye­lőség több megyéből összevont munkatársai vettek részt. Nemcsak azt nézték meg, hogy pontos-e a számolás, a mé­rés, hogy milyen udvariasak a felszolgálók, az eladók, ha­nem azt is, hogy az üzletek, szórakozóhelyek színvonala változott-e a múlt esztendő óta. Több mint száz étteremben, eszpresszóban, . borkóstolóban és élelmiszerboltban jártak, nyomukban pedig Révai Er­nő, a Belkereskedelmi Mi­nisztérium osztályvezetője, Urbán István, a minisztérium munkatársa és Neichel Lajos, a Somogy megyei Állami Ke­reskedelmi Felügyelőség veze­tője. Sok kicsi sokra megy ... Remek a hangulat a siófoki Borharapóban. Kellemes zenét szolgáltatnak a hárfások, az asztaloknál fel-felcsendül ma­gyarul, németül, lengyelül a nóta, majd a felszolgálókat hívó hang: — Még egy litert.. • S a csinos, magyar ruhába öltözött leányok viszik is az italt üvegekben, pohárban, ahogy a vendég kéri. Kertész Tiborné méri a pultnál az italt. Nyolcszor egy decit utá- namémek. Valamennyi keve­sebb, a vendégek 2,50 forinttal csapódtak be. De vajon egy forgalmas na­pon hányszor nyolc pohár bort mérnek ki? S vajon miért nem adnak fizetéskor számolócédu­lát? Talán azt gondolják, gyer­tyafénynél nem kötelező?! Ivott a kávés, a felíró — fizette a vendég! Egyeztetik a kávékönyvet, a meglevő mennyiséget meg a blokkokat, és Besztovics Lász- lóné, a földvári Motel Étterem kávéfőzője alig valamivel a kezdés után 4,6 deka kávé­val nem tudott elszámolni. _>rv, — Hova tűnhetett? ~ — Őszintén: ittam én, a fel­író, a fizető és még ketten egy-egy duplát. Kicsi volt a . forgalom, még nem tudtam kigazdálkodni ... Az étteremnek 110 dolgo­zója van. S ha csak minden harmadik a vendég számlájá­ra fogyaszt? ’... Siófokon a Siófok Étterem­ben a blokkok alapján 17,4 deka kávé fogyott, de csak nyolcat használtak fel! Az fmsz zarrlárdi Kék Tó Étter­mében viszont már negyven deka fekete a többlet. Kávé­könyvet nem vezetnek. Vajon a presszósokat hogyan számol­tatják el? Így már érthető, hogy né­hány helyen miért kap ká­vé helyett meleg vizet a ven­dég? „Vagy húz a szürke .. . . . . vagy megszakad.« Jó né­hány — csak az idényre lejö­vő — vendéglátó és kereske­delmi dolgozó vallja ezt az elvet. A Csemege Élelmiszer-ke­reskedelmi Vállalat balaton- szabadi önkiszolgáló mozgó­boltjában Dobó Katalin re­szortvezető fizetteti a vevő ál­tal kiválasztott meggyet és őszibarackot. A 10,60 forintos meggyért 16 forintot, a 13,60 forintos őszibarackért ugyancsak 16 fo­rintot kér kilónként. Vastagon fogott a ceruza az fmsz fenyvesi 1. számú, Boz- zay Imr.e pécsi lakos vezette cukrászdájában is. A 126 fo­rintos Casino rumot 146, a 136 forintos Dock rumot szintén 146 forintért mérte literen­ként. A próbavásárláskor két nagy adag fagylaltnál 30-30 százalékos súlycsonkítást kö­vetett el, s a 18 forintos té- elnél 4,60 forinttal számolt öbbet. A jegyzőkönyv aláírá­sát megtagadta. De ez a té­nyeken mit sem változtat. Színvonalon alul — Háromszor egy decit ké­rünk ... «■ Egy kicsit várni kell, mert kevés a pohár, és soka vendég. — Addig valami harapniva- lót •.. Virslit vagy főtt deb­recenit. Látjuk, van elektro­mos főző. — Az van, de jégszekré­nyünk nincs, így a főzőt nem használjuk. Semmi ennivalót nem adhatok, mert a pogácsa és a sósrúd is elfogyott már este kilenc órakor — mondja a felszolgáló a földvári Borha- rapóban. A zamárdi Paprika Csár­dában nincs étel- és italárlap, s a felszolgáló fejből — snem elég udvariasan sorolja, hogy mi kapható, és így is fizet­tetett. Csodálni-e, ha téved? S hogyan ellenőrizze a ven­dég? És hogyan ellenőriznek a szövetkezet dolgozói? Még saját kollégáját is ... Ügyeskedő ember Hajdú La­jos, a Siófok Étterem fizetője. Látva, hogy néhány vendég nem fogyasztotta el a salátát, gyorsan kiadta másik vendé­geknek. Arról azonban már »elfe­ledkezett«, hogy magát beter­helje vele. Még a számolás­ban is »tévedett«, mert 1,50 helyett 3 forintot kért értük darabonként. Még saját kollégáját is be­csapta: a vendégek által kért két hagymás rostélyos közül az egyiket fizetőtársának gé­pébe ütötte, hogy az elszá­moláskor annyival kevesebb pénzt kelljen leadni neki. Egy másik fizetőnek, Ko­vács Molnár Andrásnak a sió­foki Balaton Étteremben nem tetszett, hogy az ellenőrök fölfedték a 6,40 forintos árdrá­gítást, s minősíthetetlen hang­nemben beszélt. Pedig dolgoz­hatott volna ő is úgy, mint ugyanebben az étteremben a Fábián-brigád, amelynél semmilyen hibát nem találtak az ellenőrök. A szemesi Mókus Eszpresz- szóban a pultos súlycsonkítást követett el, a felszolgáló pe­dig zenés áron számolta a ze­nekezdet előtt kivitt italokat. Meglepódés után elismerés Először azt hitték az ellenő­rök, hogy fölismerték őket a szárszói Véndiófa Étteremben, olyan bőségesnek találták a kért vacsorát. De amikor meg­nézték a vendégeknek kiszol­gált adagot, látták, hogy min­denki megkapja az előírt mennyiséget. A Nemes Pál ve­zette étteremben mindent a legnagyobb rendben találtak. Még a számolással sem volt hiba. A fonyódi Sirály szálló-étte­remben is kedvező tapasztala­tokat szereztek az ellenőrök. Noha nagy a forgalom, Gál János kifogástalanul vezeti a szórakozóhelyet Siófokon a zsúfolt Balaton Eszpresszóban sem követett el számolási hibát a nyári sze­zonra itt-tartózkodó csehszlo­vák fizető-felszolgáló, Hunka Pál. Ö is és a többiek dicsérő levelet kapnak az ÁKF-től jó munkájukért. Megilleti az el­ismerés az Élelmiszer-kiske­reskedelmi Vállalat leilei gom­bájának vezetőjét is, mert ott sem tapasztaltak hibát. Elkésett telefonok Alig kezdték meg munkáju­kat az ellenőrök, a szórakozó­helyeken fölcsengett a tele­fon, hogy vigyázzanak, ellen­őrzés lesz. Ki volt az értesítő, nem mutatkozott be. A »jó­akaró« azonban elkésett. Ä vizsgált szórakozóhelyek 66, az élelmiszerüzletek 36 százalékában tapasztaltak va­lamilyen visszaélést. A hibát elkövetők többsége idénydol­gozó. Akiket állandó kenyere a Balaton mellé köt, azoknál alig találtak hibát. A háromnapos vizsgálat ta­pasztalatai arra figyelmeztet­nek, hogy az idénydolgozókat — főleg a fizetőket — sokkal körültekintőbben kell kivá­logatni. A vállalati és a társa­dalmi ellenőröknek pedig na­gyobb gondot kell fordítaniuk arra, hogy megelőzzék, meg­akadályozzák a visszaéléseket. Ezt ne csak az Állami Keres­kedelmi Felügyelőségtől vár­ják el. S zalai László IG A PECSENYE ELKÉSZÜL n él van. Hosszú sor áll a ka­posvári bisztró pénztára előtt: a közeli hiva­talok, intézmé­nyek dolgozói jöttek át, hogy egy olcsó, jó­ízű ebédet egyenek. A választék bőséges: borjú­paprikás, bog­rácsgulyás, ha­lászlé meg bel­sőségek: máj, pacal, vesevelő és friss főzelé­kek: tejfölös tök, burgonya. Aki kedveli a különlegessége­ket, kérhet ci­gánypecsenyét, tejfölös bordát, vagy választhat a hűtővitrinből kocsonyát, hi­degtálat, kaszi­nótojást, ezen­kívül többféle tésztát: túrósat, palacsintát, ká­posztás kockát. A tálalóablak mögötti kony­hában serénykedik Barth'os Gáborné szakács. Keze ügyé­ben edények serege; az egyik­ben köretek, a másikban pör­költ, a harmadikban töltött káposzta, s ki tudná felsorol­ni, még hányféle étel. Az égő gázon egy kis serpe­nyőben zsír sistereg. — Erre miért van szükség? — Ha valaki frissensültet, cigénypecsenyét kér, ne kell­jen sokáig várnia — hangzik a válasz. A következő pilla­natban pecsenyére kap meg­rendelést. Gyorsan leszeli a húst, s nem telik el egy perc, már a forró zsírban sül. Fi­gyelem az órát: öt perc múlva az ínycsiklandozó pecsenye pi­rított burgonyával a vendég tálcáján párolog. — Melyek a legkeresettebb ételek? — Leginkább a belsőségeket szeretik, igen sokan érdeklőd­nek telefonon is, mikor lesz pacal, máj. A halászlét néhány perc alatt elkapkodják. így voltunk a napokban a tökfő­zelékkel: alig fél óra alatt el­fogyott nyolcvan adag. — Mióta végzi ezt a mun­kát? — A bisztró megnyitása óta itt dolgozom. Igaz, akkor még csak cukrász- és hidegkonyhai szakácsvizsgám, volt, de azóta megszereztem a hiányzó képe­sítést. Ferka József üzletvezető el­mondja. hogy Barthos Gábor­né ügyes kezű, jól dolgozó sza­kács, aki házias ételeivel igen sok állandó vendéget szerzett a bisztrónak. Ottjártunkkor egyik legré­gibb munkatársával, Tóth La­josáéval Bisztró kocsonyát ké­szítettek. Ez az ő ötlete: cse­megeszalámiból, gépsonkából és sertéskocsonya levéből ké­szül. Ugyancsak Barthosné ké­szítette először a bisztró ve­gyes hidegtálát, amelynek szin­tén nagy kelete van. Naponta átlag hatszáz adag étel fogy. Még szombat-vasár­nap is nagy a forgalom: leg­utóbb például csaknem húsz­ezer forint bevételük volt. Nem könnyű itt szakácsnak lenni. A vendégek többsége siet, s a konyhai berendezé­sek nem a legkorszerűbbek. A hatrí-Tias tűzhely szénfűtésű; nagyon jó lenne, ha kicserél­nék olaj- vagy yillanyüzemel- tetésűre. Van egy burgonya­hámozó gépük is. ami meg­könnyíti munkájukat, ha jó. Most éppen rossz. Több mint két hónapja, hogy a szerelők elvitték megjavítani. Hogy mi­kor lesz készen, nem tudni. Pedig naponta 100—150 kiló burgonyát kell meghámozni, s ez a munka leköti a konyhai segédszemélyzet jó részét. Ar­ról nem szólva, hogy így több burgonya megy kárba, mint amikor géppel tisztítják. Sz, L. eittye, J4<zsi bácsi! / Józsi bácsi, az m.-i tsz »parádéskocsisa« — néhány éve még megyei tanácstag — szívesen fogadja, ha ré­gi ismerősei, megyei, járási vezetők megállnak vele egy- egy szóra, beszélgetnek a ré­gi szép időkről, amikor még környékszerte ismert befo­lyással rendelkezett tisztsé­ge, még inkább személyes kapcsolata révén. Ilyenkor némi nosztalgiával kevert büszkeséggel emlékezik meg a számos ügyről, amit elin­tézett, a vendégeskedésekről, amelyek együtt jártak tiszt­ségével. Egy alkalommal ugyan­csak megálltunk a portája előtt néhány szóra. Józsi bá­csi cigarettát kotort elő, ds nem volt gyufája. Atkiabált a nála alig néhány évvel fia­talabb parasztembernek a másik sorra: — Te! Az anyád istenit, hozz ide egy szál gyufát! — Nincs nálam, nem do­hányzóm — hangzik a vá­lasz. — Hát akkor menj a ... Nem írhatom le a felszó­lító mondat helyhatározó­ját; Józsi bácsi e harsogó vaskosság után elégedetten fordul felénk: — Látják, így kell a pa­raszttal beszélni! Talán mégsem, Józsi bácsi. Még akkor sem, ha valaha rangos testületnek volt tag­ja.- Pl ­Nyaralás idején VASTAG TÁSKÁKKAL járnak most a postások: az alkalmi nagy képeslapözön — időszerű hasonlattal — ismét tetőzik, a karácsonyi, újévi maximumhoz közelít. Nyara­lás ideje — most érkeznek pihenő rokontól, baráttól, munkatárstól a lapok, hogy tudassák: aki küldte, kelle­mesen pihen, nagyszerűen tölti idejét. Némely műhely­ben, irodában valóságos or­szágvilág Baedekert lehetne összerakni a lapokból, annyi felől jönnek, oly sok min­dent ábrázolnak. Esztendőn át vártunk erre az időszakra. Ki-ki tartogatta, őrizgette a szabadságnapokat, úgy gazdálkodott veiük, hogy maradjon elég a nyárra. S ez így van jól, egész évi munka után jogos és indokolt a pi­henésvágy, a kikapcsolódás Orvosok, pszichológusok ré­gen kimutatták, milyen na­gyon fontos az évnek ez a szakasza, valósággal megújít a teljes, gondtalan pihenő. Mind gyakrabban hallunk olyan gyárakról, ahonnan az üzemiek többsége szabadság­ra megy, s míg a nyaralók vízparton, hegyek között fris­sülnek, az otthon maradók rendbe hozzák a gépeket, át­vizsgálnak, kijavítanak min­dent, hogy aztán lendülete­sebb legyen a munka, keve­sebb az akadály. VALAMIKOR A NYÁR DEREKÁT uborkaszezonnak hívták, s a jelző valami olyasmit takart, hogy semmi sem történt akkor, tikkasztott a nyár; akinek módja, pénze volt rá, nyaralt, kiürültek a hivatalok, s a magazinok pa­zar garden partyk képeit kö­zölték ...» Nos: bizonyos értelemben nekünk is van nyári »ubor­kaszezonunk«. Már ami a nyaralást illeti, hisz egyik — de nem jelentéktelen — jel­lemzője életünknek az a több százezer pihenő ember, aki az üdülőtelepeken, sokszor kül­országban tölti a nyári két hetet. Más értelemben vi­szont a mi »uborkaszezonunk« egészen más tártaimat nyert. Értelme kettős: Egyik a oi- henés, az erőgyűjtés. Jó do­log csak tudni is; hozzáértő a no3 rá tus törődik, gondosko­dik róla, hogy szabadságát mind többen, mindig jobban töltsék. Fáradozásuk sikerét fölszedett kilók, lebarnult, ki­simult arcok igazolják széles e hazában. S ehhez, mi csu­pán annyit tehetünk most hozzá: kívánjuk, hogy minél teljesebb, egészségesebb, vi­dámabb legyen a nyaralás. DE VAN A MI »UBOR­KASZEZONUNKNAK« más tartalma is. Ilyen szezon tu­lajdonképpen nincs. Hisz ha valamikor is az évben, akkor éppen nyár derekán van tele mind a két kezünk munkával. Most folvik a legnagyobb üzem a földeken, aratás, nö­vényápolás, felkészülés a nyár végi és őszi betakarí­tásra. S a gyárakban? Most kezdődött a második félév: ilyenkor kell ügyelni a zök­kenőmentes folytatásra, most kell megkezdeni az előkészü­leteket a télre, most dolgoz­nak a következő év tervein, most fejtik a bányászok azt a szenet, amely decemberben —januárban meleget ad, most. szabják a ruhagyárak a téli öltönyöket és kabátokat, most tatarozzák az iskolákat, s az építők munkája is java idejé­hez érkezett. Az egykori »uborkaszezon« tel‘esen fejtetőre állt mint fogalom, s mint valóság — akkori értelméhez képest — merőben a visszájára fordult. Régi képletét így írhatnánk föl: kevés nyaraló — kevés történés. Mai változatát vi­szont így: százezrek a pihenő­helyeken — itthon pedig sok­sok munka; minden órának, percnek eseménye van. Nem­csak az idén, nemcsak most, hanem máskor, más évben is így van ez; már az élet rendje, valóságos tervszerű nrogramja a zsúfolt, tenniva­lókban gazdag nyár. S mert a mostani évben az árvíz még gyarapítja az elvégeznivalót, programunk tehát feszesebb, nantárunk ' jobban telve, mint máskor volt. Most nemcsak időszerű dolgainkat kell in­téznünk: azt is oótolni kell. ami a kényszerű körülmények miatt a múlt hónapokban el­maradt. VAN MIRE ERŐT GYŰJ­TENI, van mire felkészülni. S époen ezért talán soha nem volt őszintébb a kívánság, amelyet a nyaralni induló munkatársnak mondunk, mint most: jó pihenést, kel­lemes üdülést, felfrissülést egész esztendőre. Készül az ÁF0R a folyamatos propán-butángáz- ellátásra A most épülő hajdúszobosz- lói földgázbontó üzem elké­szültével az ÁFOR palackos- gáz-forgalma rendkívül nagy mértékben megnövekedik. Ezért a folyamatos ellátás megszervezése igen fontos. Mint ismeretes, a kőolajipar jó előre számolt ezzel a megnö­vekedett termeléssel, és a gaz­daságos fogyasztás biztosítása végett még a múlt év végén ötvenezer, majd ez év második negyedében újabb ötvenezer gázbekapcsolási engedélyt adott át a megyei tanácsok kereskedelmi osztályának. Tekintve, hogy az ellátás csak 1966. január 1-től indul, ezek a bekapcsolási engedélyek előzetes jellegűek; feladatuk az, hogy az új fogyasztótábort a. műszaki adottságok figye­lembevételével fölkészítsék a folyamatos ellátásra. E munka nagy részét az ÁFOR úgyneve­zett bonyolító vállalatai segít­ségével már elvégezte. Mintegy 50 000 új fogyasztó lakását vizsgálták felül tűz- és baleset- védelmi szempontból, beszabá­lyozták az' új gázberendezése­ket, és nem utolsósorban kiok­tatták a tulajdonosokat a pro- pán-butángáz szakszerű keze­lésére. E munkák és a velük járó országos fölmérések során ki­derült, hogy rendkívül sokan vannak olyanok, akik a ko­rábbi években régi rezsóju- kat vagy tűzhelyüket kicserél­ték modernebbre. A régi gáz- berendezések többnyire olyan személyek tulajdonába kerül­tek, akik nem rendelkeznek fogyasztói engedéllyel. Az ÁFOR most elhatározta: végrévényesen rendezi a gáz- fogyasztói engedélyek ügyét. Az eddig bejelentetlen gáztűz­helyek, rezsók tulajdonosai is előbekapcsolásban részesülhet­nek. Akik tehát ilyen régi vagy átalakított gázfogyasztó berendezéssel rendelkeznek, jelentkezzenek a területileg il­letékes tanácsnál, és a kiadott százezres kereten felül előjegy­zésbe veszik őket, ami azt je­lenti, hogy 1966 első negyed­évétől kezdve ők is rendszere­sen kapnak palackos propán­butángázt. Saját érdekükben azonban az új fogyasztókhoz hasonlóan nekik is műszakilag felül kell vizsgáltatniuk gáz­tüzelő berendezésüket. Ezért. mielőtt a tanácsnál bejelentik igényüket, a megyében illeté­kes, a propán-butángáz bekap­csolásával és ellenőrzésével megbízott vállalat szakembe­reivel vizsgáltassák felül gáz­tűzhelyüket, ha kell, javíttas­sák meg. Erről az előzetes mű­szaki vizsgálatról a megbízott javító vállalattól kérjenek iga­zolást, amelyet az igényléshez csatolni kell. A területileg il­letékes tanács ugyanis csak így adja meg az előbekapcs^ lási engedélyt. Somogy megyében a Kapa*, vári Finommechanikai és Gép. javító Vállalat végzi ezeket S műszaki vizsgálatokat. Akik tehát fogyasztói engedélyt kí­vánnak szerezni, azok ehhez A vállalathoz forduljanak mw- szaki igazolásért (—)

Next

/
Thumbnails
Contents