Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-16 / 140. szám
Szerda, 1965. június 16. 3 SOMOGYI NÉPLAP MSÉRT DOLGOZIK ROSSZUL A MARCALI SZEGÜZEM? akadályozza az automata gépek működését, egyes gyárakban teljes leállást okozott. Kétnapos vizsgálat I A tiltakozások hatására a Szabv. nyiigyi Hivatal, a Boripari Kutatóintézet meg a Bőr- és Cipőkellék Ellátó Vállalat kétnapos vizsgálatot tartott. A szakemberek megállapították, hogy a szeggyártás megindulásakor nem voltak meg a műszaki és üzemszervezési feltételek. Nem állt rendelkezésre kellő számú, megfelelően képzett karbantartó és felújító szakember. Kevés volt az automata gépeket kezelő munkások átképzési ideje. A szakszerűtlen karbantartás következtében nagy mértékben romlott a gépek műszaki állaga. A karbantartó részleg még az idér. áprilisban sem rendelkezett megfelelő fölszereléssel és anyaggal. A szerszámok hőkezelését még ma is a legprimitívebb módon végzik. A felújításhoz szükséges bronzöntvény és szerszámacél hiánya a termelés mennyiségén és minőségén harminc-negyven százalékot rontott. A bizottság jegyzőkönyvbe foglalta, hogy a gépek elhasználódása és a megfelelő karbantartás hiánya miatt a szegek minősége állandóan romlik. Ez pedig leállással fenyegeti a cipőipart. Sürgős intézkedést kértek^ Mindenki menekül A vizsgálat után tovább romlott a helyzet. Májusban úgyszólván napirenden volt a gyűlés a szegverőben. A munkások azt mondták, nem jók a gépek, a vezetők pedig azt bizonygatták. hogy lehet velük dolgozni. Visszaesett a termelés. Egyre elkeseredettebbé váltak a viták. A meggyőzést szolgáló agitációs napokon is mindössze négy-öt gép termelt. Menekülni kezdtek a dolgozók. Ma már csupán egyetlen olyan ember van a szeggyártók között, aki a gyártás megkezdése idején a vállalatnál dolgozott. A többiek mind kicserélődtek. A kevés fizetés és a sok mérgeiődés elvette kedvüket. A vállalat vezetősége végre megtette az első lépéseket. Június elsejével létrehoztak egy régi dolgozókból álló brigádot, és beosztották a szegvérő gépek mellé. (Látogatásunk napján ők is sokat mérgelődtek. Mindössze öt gép ment, a többit javították. A kezelők tétlenségre voltak kárhoztatva.) Figyelmeztették a meósokat, hogy szigorúan tartsák meg a minőségre vonatkozó előírásokat. Hozzáláttak a gépek javításához, és megrendelték az alkatrészeket. Kérésükre a Könnyűipari Minisztérium három budapesti szakembert küld az üzembe három hónapra. Van kiút! A látogató többnyire elkeseredett embereket talál a szegverőben ma is. A régi, kiváló dolgozók brigádjából többen is búcsút akarnak mondani ennek a munkahelynek. Az első negyedévi lemaradást ebben a hónapban szeretnék kiegyenlíteni. A második negyedévi terv teljesítéséhez hozzá sem tudnak látni. Tehát még koránt sincs rend a sízeggyártásban. Érdemes, sőt szükséges szemügyre venni a szervezés csődjét. Elsősorban azért, mert a telep vezetője szerint mindenki megtett mindent. Mérnök nincs a telepen. A statisztika szerint öt technikus van. Közülük egy telepvezető, egy meós, három pedig művezetői beosztásban dolgozik. A megállapítás — úgy gondoljuk — helytálló: a műszaki gárda elégtelenre vizsgázott. Furcsa, hogy csaknem egy év sorozatos kudarca és tucatnyi vizsgálata kellett ahhoz, hogy végre szóba jöjjön a megfelelő karbantartás, a kiképzés és az alkatrészbeszerzés. Mit tettek hát a műszakiak? Mit tett a vállalatvezetés? És miben segített a megyei tanács ipari osztálya? Eredmény, sajnos, még mindig nem látható. Ha a gépek valóban rosszak voltak, akkor miért vették át őket? És az is furcsa, hogy Budapesten nagyon jól kerestek a szegverők. Még a válogatók is hazavitték havonta az ezerhat- száz-ezernyolcszáz forintot. Ezerforintos fizetéskülönbség — ez enyhén szólva különös! Megannyi kérdés, amire csak magyarázkodás kapható válaszként. A marcali szegverő üzem telepítése és kezelése iskolapélda arra, hogy hogyan nem szabad. Szomorú lenne, ha importálni kellene a cipőszeget Van kiút. De ahhoz, hogy erre rátaláljanak, elsősorban arra van szükség, hogy jó képességű mérnökkel erősítsék meg a műszaki vezetést, és arra, hogy a jövőben tervszerűen szervezzenek. Németh Sándor KÁLMÁNCSAI GOMBOK Jég verte ux árpát és a búxát — Elásott a lucerna Átcsoportosítás a földeken A K—1-es szegverő mellett indul a beszélgetés. A gépkezel ő mo rózus: — Az a baj. hogy túl sokan szerveznek. Jönnek. egvre csak jönnek, de senki sem segít Pedig mi azt várjuk, hegy végre rend legyen. A válogatóban Mándli Béla művezető keserűen folytatja: — Ide tényleg mindig csak jönnek. Beszélnek, aztán minden marad úgy, ahogy volt.. Május első két hetében alig termeltünk valamit. Agitáltunk, győzködtünk, bizonygatnunk kellett ezerszer is, hogy érdemes odaállni a gépek mellé... Bizonyítani pedig nehéz volt, és ma is nehéz. A szegverők és a válogatók menekülnek a gépek mellől, mert hónap végén mindössze hat- nyolcszáz forintot kapnak a borítékban. Naponta egy tonna szeget vár a kereskedelem a marcali üzemtől. Ezzel Szemben jó, ha a három-négy mázsa megvan. Tavaly húsz tonna szeggel maradtak adósak. Az idén már az első negyedévben hat tonnával adtak kevesebbet. Öröm és üröm A Somogy megyei Finom- mechanikai és Gépjavító Vállalat marcali üzeme 1964 februárjában vette át a cipőszeg gyártását a Fővárosi Vasipari Vállalattól. Februárban nyolc, szeptemberben harminchárom szegverő gépet kapott az üzem. Ennek előtte tizennégy munkást küldtek tanulni a Fővárosi- Vasipari Vállalathoz: gépjavítókat, beállítókat, me- óst és dróthúzót. Kezdetben mindenki ö-“’t, hiszen új üzemmel gy; dott Marcali. Akkor még senki sem gondolt arra, hogy az örömből hamarosan üröm lesz. Pedig túlságosan gyorsan követték egymást a baljóslatú események. Nem volt olyan nap, hogy ne lett volna probléma a gépekkel. A munkások egy ideig szótlanul tűrték a tétlenséget, aztán sárra beleuntak az állandó javítgatásba. Eluralkodott az a nézet, hogy minden gép rossz. Jöttek a központból, innét- onnét, de mivel a szeggyártáshoz a semminél alig értettek többet, hiába volt a jó szándék, segítem nem tudtak. Aztán egymás után jöttek a kifogások. A bonyhádi, a Tisza és a Minőségi Cipőgyár egyöntetűen állította: baj van a Marcaliban gyártott szeggel, Termelőszövetkeze tednkben nagy aggodalmat kelt a kedvezőtlen időjárás. A kálmáncsai Aranykalász Tsz vezetőinek és tagjainak gondját ráadásul a múlt heti jégverés is növeli. Keserű szájízzel beszélnek róla, és általában bosszankodnak a tavasz végi sok csapadék miatt. A kálmáncsai szövetkezeti gazdák a múlt héten hordták haza az erdőről a télen kitermelt tűzifát, egyéb munkát nem végezhettek. Az istállótrágyát ugyanis egész éven át folyamatosan viszik a mezőre. A gépek szintén az erdőre jártak, szerszámfát szállítottak. A gyakori esőzés miatt a munkaképes tsz-tagoknak csak mintegy háromnegyede talál elfoglaltságot a közösben. Az alsó brigád tagjai dohányt ültettek, a felső brigád pedig a homokos területen kukoricát kapált. Bár a kötöttebb talajú táblákról a mezőőrök kis csatornákban engedik le a vizet, így is észleltek már sárguló, a sok csapadéktól “-megfulladt« burgonyabokrokat. A kukorica is mintha megállt volna a növekedésben, jobb időre, napfényre vár. Az ötven hold lucerna első kaszálását többször is renden verte az eső. He megforgatták, utána ismét megázott. Amikor már úgy-ahogy megszáradt, lehordták a tábláról, hogy sarjadhasson a második termés. Az első hozam jobbára tönkrement, de a 700 juh téli etetését talán még megoldhatják ezzel a szénával. Nemcsak a szálas takarmány, hanem a kenyér- és takarmánygabona hozamát is csökkenti a mostoha tavasz. A téglaházi dűlőben levő 70 hold árpájukat, másutt meg ugyanekkora területű búzájukat elverte a jég. A szövetkezet vezetői hetvenszázalékos kárt becsültek ezen a 140 holdon. Az elemi csapás nagyon ér. zékenyen érinti a gazdaságot, hiszen a terméskiesés kedvezőtlenül hat a gazdálkodás jövedelmezőségének alakulására. Igaz, a kárt bejelentették az Állami Biztosítónak, s így térítésben részesülnek, de pénzzel mégsem hizlalhatnak jószágot sem a közösben, sem a háztájiban. A szövetkezet eddig is kölcsöntakarmányra szorult; bíztak abban, hogy az idén jól sikerül majd az árpa, s végre egyszer már saját termésből láthatják el állatállományukat. Az időjárás azonban közbeszólt, s már most előreveti árnyékát ez újabb abrákhiány. Meghiúsult az az elképzelésük, hogy jelentős mennyiségű hízott sertést értékesíthetnek, s így növelik az állattenyésztés bevételeit A hetven hold árpa nem sokat ad, a csaknem teljesen csupasz kalászokból nem sok szemet csépelnek. A hiányzó szálas takarmányt a tervezettnél jóval több silóval pótolják, a kiesést az eddiginél gondosabb takarmányozással akarják ellensúlyozni. A növényápolásban az ütem meggyorsítására átcsoportosítják a kézierőt. Kocsis János növénytermesztő brigádja az időszerű ápolási munkák befejezéséhez közeledik, s ha végeztek, segítenek a másik brigádnak. H. F. Szénakazlak képen A somogyszili főagranómus irodájának falát képek díszítik. Az egyik fölvételt a szövetkezet második üzemegységében készítették, öt szép szénakazlat ábrázol a bekeretezett kép. — Ezek a kazlak még kicsinyek, a kezdeti időkből valók — mondja Stickli János elnök- helyettes. öt-hat évvel ezelőtt így rakták össze a jószág télire való takarmányát. Embert nem örökített meg a majorban járt fotós. Az emlékezet azonban számon tartja a kazal rákokat Az elnökhelyettes sorolja is nevüket: — Külön kis brigádba tartoznak. Kiss József a legidősebb köztük. Vele szokott dolgozni Borbás István, Madár Ferenc meg Jakab József is. Azóta is leginkább ők rakják a most már nagyobb szénakazlakat. Jól értenek hozzá. Danes Sándor elnök, Kerekes Ferenc főagranómus meg más is, aki az irodában megfordul, vet egy- egy pillantást a képre. A formás kazlak- szép látványa elismerést vált ki a szemlélőből: a kazalmesterek munkájának elismerését A tizedes meg a többiek A mulatságos, kalandos történet hőse egy magát minden helyzetben feltaláló katona: Molnár tizedes, aki a náci visszavonulás zűrzavarából ép bőrrel és némi haszonnal igyekszik kimenekülni. A szeszélyes véletlen sodorja hozzá a többieket. A talpraesett, furfangos tizedes kéretlenül a csoport hangadója, vezetője lesz. Sok mulatságos és veszélyes kalandban vállalnak közös sorsot A filmvígjáték főszerepeit Sinkovits Imre, Major Tamás, Darvas Iván, Pálos György, Márkus László és Horváth Tivadar játsszák. Bemutatásra kerül a felsorolt balatoni filmszínházakban: Siófok: június 16-án. (Ma csak második előadás.) Ij ilatonszemes: június 17—18-án. Fonyód fedett kert: június 24—25-én. Balatonboglár: június 24 —25-én. (Csak az első előad.) (3032) ÉPÜLŐ MEGYÉNK Tizenkét tantermes gimnáziumot kapott Fonyód. Nem keli már Siófokra utazniuk a járás gimnazist ának, hiszen az új iskolában szép tembertől hatszáz diák tanulhat. Gépesített, korszerű raktárba költözött Kaposváron * Papír- és Irodaszer értékesítő Vállalat. Több mint egymillió forint >t fordítottak a Csurgói Napsugár Ktsz konfekció ke 'áruüzemének építésére 1959-ben. A szövetkezet gyá tmányai a világ sok részébe eljutnak, hirdetve a sonogyi szakemberek jó munkáját. Oj épületi költözött Bal.it nfenyvesen a tanácsi a#* parátub
