Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-13 / 138. szám
isT MSZMP MfGVEl OITOTTSAGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA Beszélgetés a becsületről A rendőrtiszt fáradtan olvasta át a jegyzőkönyvet. Ahogy befejezte, az asztal előtt ülő kopasz emberre nézett. Sokáig vizsgálta szótlanul az ijedt, kövér ember arcát. Érezte, látta a szeméből, hogy hazudott. Már harmadszor mondott valótlant. Régi nyomozó, megszokta, hogy a bűnözők egy része mindig mesél. Mégis, mindig fájt a csalódás. Az újabb ügyeknél folyton azt várta, hogy ez majd más lesz. őszinte. Ebletette a jegyzőkönyvet a sárga fedelű borítóba, ás ösz- szehajtotta a dossziét, önkéntelenül tette föl a kérdést: — Meg tudná mondani, hogy mi a becsület? A kövér tolvaj a zöld színű páncélszekrényt nézte, és hallgatott Pár pillanattal utóbb az őr kopogott az ajtón. — Százados elvtársat keresik. Az ősz hajú nyomozó intett az őrnek. A kövér felállt és kiment. Az c-kező új ember nyílt tekintetül nézett vissza. — Én csak ezért jöttem — mondta, és letett az asztalra egy barna színű műanyag pénztárcát. — Ezt hoztam... — Találta? — Igen is, meg nem is. Tulajdonképpen én csak hoztam. Az édesanyám járt bent délelőtt a városban. Az Ady Endre utcában, a járdán találta. Idős asszony az édesanyám, nem tudta szegény, hogy mit kell ilyenkor tenni. Hazahozta, és mondta nekem, hogy mit talált. Én meg azonnal motorra ültem, és jöttem ide. Ez volt az első dolgom ... — Megnézték? — Igen. — Mi van benne? — Pontosan 1107 forint 20 fillér. A nyomozó úgy érezte, hogy hirtelen elmúlott az előbbi fáradsága. — És miért hozta be? Az ember kicsit mérgesen válaszolt: — Mit, hogy miért? Azt magának is tudni kell. Ebben a tasakban egy család pénze van. Ha az ő helyükbe gondolom magam, elmegy a kedvem a tréfától. — Ezért? — Hát miért másért? — Ha nem lesz meg a tulajdonos, igényt tart a pénzre? — Én nem. Meg kell találniuk ezt a családok A nyomozó papírt fűzött a gépbe, és írni kezdte a jegyzőkönyvet. AUTÓBUSZ HELYETT... — Neve? — Papp József. — Lakása? — Kaposmérő, Kossuth Lajos utca 122. — Foglalkozása? — Tsz-tag. Aztán másodszor is föltette a kérdést: — Ez szép pénz. Miért hoz-1 Úgy látszik, Balatonlelle és Balatonszemes között rítta vissza, és miért nem tart t kán jár az autóbusz. Vagy pedig Iván József, a Vízügyi igényt rá? 1 Igazgatóság vontatóvezetője a közlekedési vállalatokkal, a Az ember felállt, és vette a | vasúttal, a MÁVAUT-tal akar konkurálni. Mert az általa vezetett VB 10-83 rendszámú pótkocsis vontatóval, jóval azt oldalfalak magasságán felül nyolc embert szállított. Vajon* miként vélekednek erről felettesei és a közlekedési ható- ♦ az. Megkerem, ne tréfáljon ve- ? ..' ............................ ,,,,,................... s apkáját — Nézze, én kommunista j vagyok. Azt hiszem, maga is 3 lem. Másnap délelőtt megtalálták a károsultat. Kaposváron, az Április 4. utca 32. szám alatt lakó fiatalasszony sírvafakadt örömében. — Hát megvan? — Számolja meg. — Ennyi volt. És hogyan, tessék mondani, hogyan találták meg? — Egy ember .. . Egy becsületes ember a maga családjára gondolt — mondta a nyomozó, és ami elég ritka ebben a szobában, az aláírás után mosolyogva hajtotta össze az aktát. N. S. líacd, - Uacd Petneki arról nevezetes, hogy mondanivalójába imád bedeszőni idegen szavakat. Ez még megbocsátható lenne, de Petneki következetesen rosz- szul használja ezeket a kifejezéseket. Ebből aztán szörnyű dolgok születnek. Ilyenek: — Öregem, most stagnálul állok a lábamon. (Nem stabilul, áh, nem!) — És tudod, Almás Annának hívják a kislányt. Hát nem csodálatos! Egy kész hallucináció a neve. (Alliterációra gondolt, de mindegy.) — Majd falra másztam, olyan pocsékul imponált az a tenarista. (Intonációt akart mondani szegény Petneki.) És se vége, se hossza nem lenne a példáknak. Többször figyelmeztettem már, hogy esténként próbálja olvasgatni az Értelmező Szótárt, nem is hiszi milyen csodálatos magyar kifeje*é- -ik vannak. De Petneki b- hatatlan. A minap egy b ('«vonóval élénken gesztikuláló ismerősével akadt ösz- sze. Szellemeskedni akart: — Na mi van, mi van?! Csak így lóbáljuk a kezünkben a Heraklesz kardját? — Petnekikóm, egy Damoklész nevezetű úriemberé volt az a kard ... — Na és? — vágta vissza méltatlankodva. — Kard, kard... Ebben viszont neki van igaza ... PMdás‘ inu*tUa&>ze*etet Ha semmi mást, de azt elmondhatta magáról Lógós Vince, hogy soha életében nem hazudtolta meg a nevét. Egyé ni gazda korában az ő portája, az ő földje volt a legelhanyagoltabb, mióta meg belépett a téeszbe — nos hát arról legjobb nem beszélni. Meg tulajdonképpen nem is lehetne. Nincs miről. Sokáig hadakoztak vele, hogy emberelje meg magát- Aztán mindenki belefáradt ebbe is. Lógos Vincét megváltoztathatatlannak könyvelték el. A sors úgy hozta, hogy összeakadtam vele. Beszéltünk néhány szót, aztán nem állhattam meg, megkérdeztem: — Mondja meg őszintén, mi az a munka, amit ha nagyon meg lenne szorulva, azért elvégezne? Törte egy darabig a fejét, aztán felcsillant a szeme: — Tudja, megmondom őszintén: én kapálni nem szeretek. Hanem az aratás! Az igen! Azt órákig el tudom nézni? ... V. M. Jó zenekar — közepes műsor Péntek délután és este a Latinka Művelődési Házban bemutatta az Országos Rendező Iroda balatoni körműsorát Ide figyeljenek, nyaralók cím helyett, Alfonzé nélkül: Itt a nyár címmel. Az új műsor sem hibamentes. Most nem a változásokról beszélünk, hogy Latabár Kálmán helyett Lórán Lenke és Hofy Géza jött, hogy Koós János helyett a Payer András—S. Nagy István szerzőpáros lépett föl. Ezeket a változtatásokat már megszoktuk, s az lenne a feltűnő, ha egyszer minden előre hirdetett szereplő eljönne. Jó ötlet volt a konferansziét — Sármándy Pált — kabinosként szerepeltetni, csak az összekötő szövegben alkalmat kellett volna adni arra, hogy a konferanszié bemutatkozzon, és minden alkalommal bejelenthesse a következő szereplőt, ne csak a későbbi szövegben utaljon erre, mint például Sárost Katalin és Margittay Ági száma után. Ritkán látni az ORI-tól olyan műsort, ami összefügg, valamilyen fonala van. őszintén örültünk volna, ha ez ebben a műsorban sikerül. De nem sikerült. Elindult egy 1904-et idéző strandjelenettel — a korabeli divatos szórakoztató zenével. De nem folytatódott. Utána azonnal a világjáró New York-i fiatalember, Lloyd Morrison következett. Lorán Lenkétől is szívesebben hallottunk volna egy újabb számot, mint a rádióból nagyon is közismert, többször elhangzott üdülőd pletykákat. Ismerősként köszöntötte a kaposvári közönség Hoíy Géza parodistát. Űrhajós és zenekarparódiája nagy sikert aratott, kár volt harmadikként a legutóbb is látott cigány- számát megismételni. Szántó Erzsi és Majláth Jenő műsorát, a Payer—S. Nagy párost, és Buss Gyula számát nagy tetszéssel fogadta a közönség. A legnagyobb sikert — mint mindig — a Metro tánc- zenekar aratta, Zorán Sztevanovity vezetésével már a nyitány-számmal is magával ragadta a közönséget s. n. a COOOC03COOOOOOOCOOCODCOOCX30COOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX>XXXXXXXXXXXXXX; Az utas nem száll le A zsúfolt autóbusz útra készen állt. A szép, szőke nő a vezető mellé állt és bal kezével a vezető ülésének vasába fogódzkodott. Ez nem tetszett a vezetőnek és kijelentette, hogy addig nem indul, amíg a szép szőke nő nem engedi el a támaszpontját. Az utas viszont közölte a vezetővel, hogy két okból nem engedi el. Egyrészt, véleméTEREPEN Rozsgyesztvenszkij (Kalinyin) fölvétele. nye szerint az ö keze egyáltalán nem zavarja a vezetésben, másrészt pedig nem akar ide- oda dülöngélni a hosszú úton. A vezető azonban makacs volt, és kinyilvánította végleges elhatározását: nem indul. Nem, még az atyaúristennek se. A zsúfolt autóbusz utasai káromkodtak, indulást követeltek. Teltek-múltak az órák. A vezető állta a szavát. Végül is az utasok — feljelentéssel fenyegetőzve — leszálltak, és a szőke nő egyedül maradt a kalauzzal. A nő is makacs volt, már üres volt az egész autóbusz, de nem ült le, továbbra is a vezető ülésének vasába fogódzkodott. — Nem indul? — kérdezte másnap reggel. — Nem, mondtam már, hogy az atyaúristennek se! Ekkor megjelent az Ür angyala és közölte, hogy az Ür indulást követel. — Neki se indulok — így a vezető és ülve elaludt. A nő állva bóbiskolt. Eltelt még egy nap, a környékbeliek etették őket, riporterek jöttek ki a tett színhelyére, de a vezető továbbra is állta a szavát, sőt még nagyobb nyomatékot adott elhatározásának: »Ha a fene fenét eszik, akkor se indulok.-« Ezt az elhatározását nem másította meg akkor sem, amikor a lapok vastag betűs címmel közölték, hogy Majsauga- ion világraszóló esemény történt: a fene fenét evett. Egy szép napon aztán az Autóbusz Vállalat elbocsátó levelet küldött a vezetőnek, aki azonban kijelentette, hogy nem fogadja el a felmondást, és a területi egyeztető bizottsághoz fordul. A nő ügyvédi felszólító levelet kapott, hogy állítsa helyre a házassági kapcsolatot, mert férje hűtlen elhagyás címén válópert akar indítani ellene. Egyikük se mozdult. A tanács egyik vezetője is odament az autóbuszhoz, és rendőri eljárást helyezett kilátásba. A vezető egykedvűen válaszolta, hogy még akkor se indul, ha ettől függ az üdvössége. Ekkor a pápa értesítette a vezetőt, hogy a túlvilágon a legrosszabb beosztásba kerül, minden malaszt nélkül. Ez is hiábavalónak bizonyult. A vezető közölte, hogy akár ítéletnapig is marad. Megint megjelent az Űr angyala, elmondta, hogy itt az ítélet napja, de az autóbusz vezetője értésére adta, hogy fellebbez az ítéletnapja ellen és nem indul. Közben a nő gyereket szült férjének, aki másfél hónappal azelőtt elvált tőle, a vezetőnek már bokáig érő szakálla volt, de makacsul kitartottak elhatározásuk mellett. Teltek-múltak az évek, a szőke nő kisfia tiszta ötös bizonyítványt hozott haza a második általánosból, a vezetőn az autóbuszban vakbélműtétet hajtottak végre, a város tele volt kiadó lakásokkal, a helikopter-taxik teljesen kiszorították az egyéb közlekedési eszközöket. De ők nem tágítottak. Végül is mindketten végelgyengülésben haltak meg, úgy mondják, közös sírba temették őket. Palásti László mtSOßZCHK Négylábú publikum Napjainkban a televíziónak nemcsak az embereknél van nagy sikere, de még a... teheneknél is! Charles Peadgen angol farmer legalábbis esküvel erősíti, hogy mint a 25 tehene átlagban 9 literrel több tejet ad, ha az előző estét a televízió előtt töltik. A farmer kijelentette: »Egyes farmerek a tejhozam növelésének eszközeként megpróbálják felhasználni a rádiót, mivel úgy vélik, hogy a tehenek szeretik a zenét. Én azonban tovább mentem. Teheneimnek nemcsak a hallgatásra, de a bámészko- dásra is lehetőségük nyílik.-« Peadgen szerint a négylábú nézőknek a cowboy filmek tetszenek a legjobban. A szekszuális témák iránt közömbösek, az amerikai »rémfilmek« után pedig katasztrofálisan csökken a tejhozam. E fontos körülményeket a rendezőknek feltétlenül figyelembe kell venniük, midőn összeállítják a tv- programot — a tehenek számára! * * « A washingtoni Fehér Házban nem szolgálnak föl többé francia borokat. Mr. Johnson annyira haragszik a vörösökre, hogy a bordeaux-i vörös bort sem bírja többé. Házasság — nepáli módra Vidám mennyegző. A felékesített menyasszony méltóságának tudatában komoly mozdulatokkal lépked. Lehet vagy tíz esztendős. Díszes ruháját kölcsön vették, hiszen olyan szépnek kell lennie, mint a mesében. A menet megáll a »vőlegény« előtt. Ki ez a vőlegény? Egy fa, amely előtt a leány megköti a szimbolikus házasságot. A fa gyökerére gyümölcsöket helyez áldozatul, majd letérdel és hűséget esküszik az »urának«, az esküt pedig a fa törzsére adott csókkal erősíti meg. »Házasság a fával« — a nepáli nép ősrégi szokása. Nepálban évszázadokon át a feleséget a férj tulajdonának tekintették. Ha a férj meghalt, a feleséget a férjjel együtt máglyán elégették. Idővel azonban jelképes szertartással helyettesítették ezt a kegyetlen hagyományt. Jóval a házasságkötés előtt, 8—15 éves korukban megesketik a lányokat a fákkal. Ha a férj meghalna, a feleséget többé nem fenyegeti a megégetés veszélye, mert nem az elhunyt özvegye, hanem a fának a felesége; és miután a fa még él, a nő életben maradhat. Az USA hajdanvolt elnöke, Abraham Lincoln mondta: — Én úgy semmisítem meg ellenségeimet hogy barátaimmá teszem őket. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka Sándor utca C.
