Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-13 / 138. szám
Vasárnap. 19C5. június 13. 5 SOMOGYI WBrikAV FÉNYŰZŐ HUMÁNUM Egyre több a példa. Íme égy. Huszonhat éves. Építész- mérnök. Az egyik tanácsi vezető szobájában találkoztunk, akkor érkezett. Örültek neki, várták. Éreztem, hogy építeni akarnak a munkájára, törődnek vele. Természetesein azonnal kapott lakást is, méghozzá a belváros legszebb új házában. Azt hittem értékeli Tévedtem. Még egy év sem telt el, amikor a fiatal mérnök odaállt a tanácsi vezető elé, és bejelentette, hogy megy. Nem így, hogy akar, szeretne, hanem így: — Megyék! Aztán még hozzátette: — Vissza, Pestre! Ezekben a napokban találkoztunk újra. — Miért? — kérdeztem. Cinikus őszinteséggel adott választ. — Most már van lakás! Pesten tíz évet is várhattam volna. Itt azonnal kaptam. Én csak ezért jöttem le! Azt gondoltad talán, hogy ezért az unalomfészekért otthagyom Pestet? Már rendben is van minden. Egy idősebb családdal cseréltem. Az enyém ugyan egyszobás, de ők odaadták a kettőt. — És nem szégyelled magad? Nevetett. Ugyanabban a szobában, ahol először találkoztunk. — Még a közmondás is engem igazol. Jól jegyezd meg: szemesnek áll a világ ... Elment. A város elveszített egv mérnököt és egy lakást Egy másik eset. Most történt, pár nappal ezelőtt a TRANSZ- VILL Kaposvári Gyárában. A munkások felháborodva tiltakoztak. A vezetők tenni akartak, de nem sikerült Monoki István szerszámkészítő az egyik budapesti üzemből jött Kaposvárra. Erősítésnek hozták. Azért, hogy jő műszaki kollektívát alakítsanak ki. Természetes, hogy Monoki is azonnal lakást kapott. A minap ő is bejelentette, hogy megy. Kész tények élé állította a gyár vezetőit. — A lakást már elcseréltem, kérem a immkaikönyvemet. El kellett engedni, és a cserét nem lehetett megakadályozni. Mindenki úgy tudta, hogy Monoid szorgalmas, rendes ember. Szép fizetést kapott. A szakmában sehol sem tudnak magasabb órabért biztosítani. Jött, hogy lakást kapjon, s mivel kapott, elment. Hogy volt munkatársai elítélik?. Azzal már nem törődik. És van még példa. A Finom- mechanikai Vállalat egyik fiatal mérnöke két nappal a lakáskulcs átvétele után elköszönt. Megvolt a lakás, és neki csak az volt a fontos. Hogy a vállalatnak nem lesz mérnöke? És hogy az új mérnöknek megint lakást kell kiverekedni? Az már a vállalat gondja. A TRANSZ VIT.L-nál egy másik mai eset: Kiss Tóth Gyula márciusban érkezett. Azonnal kapott egy kétszoba, összkomfortos lakást az északnyugati városrészben. Sőt! Mivel nem »►tudott« azonnal költözködni, a szakszervezeti bizottság egy heverőt is adott a lakásba. Kiss Tóth azóta se költözött le. Most, három hónap után bejelentette, hogy menni akar. Természetesen vissza Pestre. A gyárvezető nem engedte el. Kiss Tóth Gyula föl- lebbezett. Megkerestem munkahelyén, a 2-es telepen. Zavartan válaszolt a kérdésekre. — Miért jött le? — Lakáshoz akartam jutni. — És miért megy el? — Kétszáz forinttal kevesebbet kapóik, mint fönt. — Tudta ezt, amikor Ide jött? — Tudtam. Megmondta a gyárvezető. A másik okom a család. A feleségemnek nem tudtak megfelelő állást szerezni. — Erről mikor szólt először? — Most... A gyárvezető: — Miért csak most szólt? Biztosan találtunk volna megEsös nyár ígérkezik, a balatoni révőrsök viharágyúiból nap mint nap felröppennek a többcsillagos sárga, piros jelzőrakéták. A Balatoni Révkapitányság rádióközpontjába és innetn tovább jelentések, parancsok szállnak az éterben. Emberekért, életekért... — Az a fiatal házaspár hajnalban érkezett Leltére. Két gumimatracon napoztak, elaludtak ... A víz besodorta őket jó három kilométernyivé egymástól meg olyan harminc méterre lehettek. A férfi éles sikolyra ébredt. Felesége már akkor fuldoklóit. Odaevickélt a matraccal. Az asszonyunk sikerült elkapni azt, de a férfi beleesett a vízbe, és a felesége szemeláttára ott maradt.. Űszni egyikük sem tudott. A megrázó eset tavaly nyáron történt. Kurdi János őrnagy, a révkapitányság parancsnoka lapozgat az előtte fekvő dossziéban, majd így folytatja: — A halálesetek 1963-hoz viszonyítva huszonkilencről huszonötre csökkentek ugyan, mégis igen magas ez a szám. A huszonöt vízbefúlásból nyolcnál a gumipárna vigyázatlan használata volt a szerencsétlenség közvetlen oka. Nyolcán felhevült testtel ugrottak ki a csónakból. Tehát tizenhatan — egy kis elővigyázatossággal — elkerülhették volna. Ma is élhetnének. — És hány embert sikerült kimenteniük? — 1963-ban nyolcvannyolc, a múlt nyáron százhuszonöt embert. Csaknem mindegyiket oldást. Én nem engedem el Kiss Tóth Gyulát De ha kikéri a munkakönyvét, nem tehetek semmit. Megnéztem Kiss Tóth Gyula munkakönyvét. Ez a tizenhetedik bejegyzés. És ez a munkakönyv már a második. Jönnek, önként A város és az üzemek örülnek nekik, melléjük állnak. Azok elé helyezik őket, akik már hosszú évek becsületes munkájával bizonyították, hogy lehet rájuk számítani. A régi, kipróbált szakembereknek nem jut lakás, mert az újaknak kell! Ez a tény már eddig is sok vitára és keserű panaszra adott okot Tegyük hozzá: jogosan! Csak egy példa: a TRANSZ VILL-nál hét Budapestről jött szakember kapott lakást öt év alatt. Mindig, mindjárt, azonnal. Közülük négyen aránylag kevés időt töltöttek a gyárnál. Van egy olyan mérnök, aki nyolc éve dolgozik becsülettel. Mindenki elégedett a munkájával. Nem kapott, nem kaphatott lakást, mert az újaknak kellett. Azokfelborult csónak mellől, viharban. ök megmenekültek, mert sikerült megkapaszkodniuk. — Az íróasztal mellett a falon nagyméretű Balaton-tér- kép, alatta ott egy kisebb is, négyzetes beosztással. A parancsnok rámutat: — A legtöbbször polgári szervektől érkezik bejelentés. Például: »Révfülöptől délre felborult csónakot láttak« ... URH-rádión azonnal továbbítjuk a jelzést pontos utasítással: melyik négyzetben keresse mentőszolgálatunk • veszélyben lévőket. ■— Hogyan zajlik le egy ilyen riadó? — Vihar közeledtére az obszervatóriumtól kapott jelzés alapján kilőjük a sárga rakétát és riasztjuk a mentőhajókat. (Minden révőrs rendelkezik ilyennel.) A piros rakéta fellövése, azaz a vihar megérkezése után figyelőszolgálatunk és a bejelentések alapján indulunk a veszélyeztetett pontokra. Hét végén a BM repülőszolgálata rendkívül nagy segítséget nyújt a vizibalesetek felderítésében, de azzal is, hogy új erőt ad a szerencsétlenül járt embereknek, akik testi- leg-lelkileg elcsigázva várják hogy kimentsék őket. A gép szárnya billegtetésével jelzi, hogy észrevették őket, segítség érkezik. Olyan is előfordult, hogy a menetrend szerint közlekedő hajó közelebb volt az eset színhelyéhez, mint a mi mentőhajónk. A gép körözött egy darabig, majd a szerencsétlenséghez vezette a nak, akik közül többen az első kínálkozó alkalmat megragadták arra, hogy visszaélve a bizalommal, hasznot húzzanak. Sajnos, a jogszabályok lehetővé teszik, hogy az ilyen szerencselovagok könnyűszerrel kijátsszák a törvényt. A jelenlegi Lakásviszonyok mellett azonban fényűzés ez a humánum. Nem is beszélve arról, hogy milyen káros a vállalatok és a város számára. A vidéik iparosítása szakemberigényt is jelent. A közeli években mintegy száz mérnököt, technikust és más szakembert vár Kaposvár fejlődő ipara. Az illetékesek már most számolnak az újakkal. Ahogy jönnek, megkapják a lakást. Tehát újra és ismét előnyt élveznek. Pedig az eddigi tapasztalatok szerint az újak között is lesz majd olyan, aki csak ugródeszkának akarja használni városunk üzemeit. Az élet túlhaladta lakástörvényünk néhány paragrafusát. Időszerű lenne, ha a törvényhozók követnék az életet! Németh Sándor ni tavaly három turista közül kettőt. A harmadik sajnos otthagyta a járművet. — Kikkel van legtöbb gondja a mentőszolgálatnak? — Általában a hétvégi kirándulókkal. Fejest ugrálnak uszályokról, — főleg a fiatalabbak —, virtuskodnak, veszélyesen megközelítik a hajókat, nem számolva a hajócsavar szívóhatásával... — Javult-e valamilyen szempontból az emberek magatartása? — Érdekes, amióta ezer méterig bárki beúszhat a déli parton, azóta senkit sem kell figyelmeztetni. Úgy látszik, így már nem érdekes a tilosba menni. Viszont megnövekedett a kisebb-nagyobb szabálytalanságok száma. Köztük a leggyakoribb a csónak túlterhelése. Ilyenkor a legkisebb kihágás is emberéletet, követelhet, ezért a legnagyobb szigorral lépünk föl a szabálysértők ellen. Aznap délután fél négy előtt tompa pukkanással sárga rakéta kúszott fel a haragosfelhős égre. Pályája delén szétrobbanva szikrákat hullatott alá. Egy órával később piros rakéta-csillagok jelezték, hogy bármelyik pillanatban itt lehet a vihar. És tizenhat óra húsz perckor szél rázta meg a fákat, hirtelen és roppant erővel. Vihar tombolt a tó fölött. De ahogyan jött, gyorsan el is vonult. Szerencsétlenséget nem okozott, mentésre nem volt szükség. W. E. Mentésre nem volt szükség... Gyakori viharok — Tavaly huszonöt áldozat — Virtuskodások, szabálysértések — A vízi mentőszolgálat tapasztalataiból hajót. Így sikerült megmentéJOGOS AGGODALOM A Somogy megyei Vérellátó Alközpont főorvosa, dr. Tarján László a megyei kórház több osztályának főorvosa, valamint Honfi Istvánná, a Vöröskereszt megyei titkára jelenlétében sajtótájékoztatón ismertette a kórház vérellátásának helyzetét, a vér fel- használásnak tapasztalatait. 1964-ben a kaposvári kórházban csaknem másfél ezer liter vért használtak föl. Az esetek többségében a transzfúzió győzte le a halált. A baleseti sebészeten például 557 rendkívül súlyos, életveszélyes sérült közül 521-cí a műtét közben adott nagymennyiségű vér mentett az élet nek. Húsz anya sem élhetne ma, ha szülés közben nem áll rendelkezésre a megfelelő mennyiségű és minőségű vér. Másfél ezer liter vér, sok száz műtét, sok száz élet... Számok, 1 terek, rideg statisztikák me eg fényekben ragyognak. mert feltölti őket az emberi sági tókészség ereje, ha a vér útjára gondolunk: istenhátamögötti kis somogyi falvakból, üzemorvosi rendelőkből, dolgozó emberektől a halál mesgyéjén lebegő társuk vénájáig Mozgalommá nőtt a véradás, csekély, de tartalmában, jelentősen óriás áldozattá. Ennek köszönhető, hogy sohasem volt a vérellátásban fennakadás. Most mégis gond, aggodalom felhőzi az illetékes vezető orvosok homlokát. Nyári időszakban mindig lejjebb esik a tartalék vérállomány grafikonja. Adódtak ugyan »meleg« helyzetek, a vérellátás azonban kielégítő maradt. Miért jogos az aggodalom, miért kell mégis szólnunk erről? Somogynak különleges a helyzete. Idegenforgalma és a 7. számú műút somogyi szakaszának forgalma miatt nyáron még nagyobb feladat vár megyénk vérellátó alközpontjára. A múlt évben például — 1963-hoz viszonyítva — a közúti balesetek száma nyolcvan százalékkal (!) emelkedett. Aggasztó a kaposvári baleseti sebészet megfigyelése: Nyilván az autópark rohamos növekedése következtében egy-egy esetnél a sérültek száma több (néha tömeges), és a sérülések is súlyosabbak, mint korábban. Nem valószínű, hogy az idei nyáron csökken a statisztika ... Előfordul, hogy különleges vércsoportú vér kell a műtőbe, esetleg perceken belül. A ►►O—A—El «-rendszerű beosztásban a legritkább az »AB« vércsoport, alig 8—10 százalék. Még ritkább, (tehát igen sok véradó között adódik néha egy ilyen) az »AB—RH-ne- gatív« vércsoport. Különös véletlen: a napokban a kaposvári sebészeten két súlyos gyomorvérzéshez kellett csaknem egyidőben nagyobb mennyiségű »AB—RH-negatív« csoportú vér. S az ilyen esetek már nehézséget okoznak, mert hallatlan küzdelembe kerül, amíg a kevésszámú nyilvántartott véradót előkerítik a kimerült vérkészlet pótlására, illetve azért, hogy közvetlenül életet mentsenek vérükkel. Érdemes figyelembe venni azt is, hogy az önkéntes véradás, azaz a tartalék vérállomány természetes pótlása sem olyan eredményes nyáron a mezőgazdasági jellegű megyében, mint ősszel vagy télen. Az emberek nagy része a mezőn dolgozik egész nap, a városban pedig folynak a szabadságolások. A rohanó élet azonban nem áll meg. Orvosok, ápolónők százai küzdenek az életért megfeszített erővel, és harcukban nélkülözhetetlen fegyver az emberi vér. A Vöröskereszt társadalmi aktívái, az orvosok és az élethalál között vívódó betegek a nyári időszakban is számítanak az áldozatkész, jóakaraté emberek megértésére, támoga tására. Szeretnék, ha nem győzhetne a halál ezután sem... Wallinger Endre 8 C' (. c ÍGY LÁTTUK Szép és mutatós lesz a Tóth Lajos utcában épüld huszonöt lakásos társasház. Ez a képünk az épület utcai oldaláról készült. Ez pedig a hátsó része. A járókelők nem is igen veszik észre az építészeti »ritkaságot«. Aki mégis felfigyel, az bizonyára felvilágosítást próbál kérni az építőmunkásoktól. Mi is ezt tettük. De a munkások nem tudtak vagy nem akartak mondani semmit. Ok is csak nézték és láthatóan töprengtek. A látvány valóban rejtélyes. A szomszédos ház két szintjének két ablaka pontosan az új ház szobáiba nyílik. A régi lakók tehát ezentúl az új lakók szobáiból kapják majd a fényt. Avagy mégsem? A Tóth Lajos utcai új házzal végig kiépült a Szántó Imre utca bal oldala. De a régi probléma ma is megvan. Ezt a szép utcát még mindig elcsúfítja és zárva tartja egy rozoga ház. De hát meddig? Ígéretet már sokszor hallottunk. Most már nagyon időszerű lenne cselekedni!
