Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-09 / 134. szám

H$ab(ikötz& SomomMéplap AT MSZMP MEGVEI R17CTT'$ÁGA ES A MEGYE1 TANÁCS LAPJA DIAKTALALKOZO Fehér asztalnál, elmélyült beszélgetés közepette találtam harmincöt jugoszláv diákot a Munkácsy Gimnázium étkező­jében szombaton este. Neve­lőik — szám szerint hatan — városi, megyei vezetők, kapos­vári pedagógusok mellett ül­tek, és németül, oroszul, ma­gyarul szőtték a beszélgetés fonalát mindenről, ami ilyen­kor meghitt barátok között szóba kerülhet. Mert jóllehet új keletű, ám régen óhajtott ez a találkozás. Vir ovi ti ca (Verőce) Barcstól alig tizenöt kilométernyire van. Kis város néhány üzem­mel, gimnáziummal. Ennek az iskolának a nevelői, diákjai egy éve kezdeményeztek s most valósítottak meg egy cse­relátogatást a Táncsics Gimná­zium fiataljaival; nemrégen nevelőik kíséretében kaposvá­ri diákok jártak Viroviticán és az Adriai-tenger partján öt­napos kiránduláson. Röviden ez a története a két iskola friss kapcsolatának. A találkozókon mindkét részről sok tanújelét adták az őszinte közeledésnek. Verőcén a har­mincöt Táncsics-gimnazistát elhalmozták a figyelmesség ezer jelével, s most a vendég­látók igyekeztek viszonozni ezt. A közös vacsorán a városi tanács vb-elnökhelyettese és a Táncsics Gimnázium igazgató­ja köszöntötte a vendégeket, s a pedagógusnap alkalmából átnyújtották az iskola és a ne­velők ajándékát: somogyi hím­zésű emléktárgyakat: kulacsot a nevelőknek, tarisznyát a diá­koknak. A pohárköszöntőkhől is öröm, elégedettség, bizako­dás csendült ki. »Tekintet nél­kül határainkra, céljaink közö­sek: a szocializmus fölépítése, a béke megőrzése és az, hogy ilyen szellemben neveljünJz Ebben van hivatásunk szépsé­ge Ezt hallottam a virovi- ticai gimnázium igazgatójától, aki oroszlánrészt vállalt ennek a találkozásnak a megvalósítá­sából, & most is ügyszeretet­tel szövögeti nevelőtestületi és kaposvári kollégáival közösen a további programokat. Egyön­tetű óhaja tanárnak és diák­nak egyaránt az, hogy kapcso­latuk állandósuljon. Folyik a tervezgetés sport-, kulturális és üdültetési cserékről, iskolai és tantestületi találkozókról, s ezek időtartamának bővíté­séről. A vacsorát követő tánc köz­ben felszabadultan szórakoz­tak a fiatalok, vendégek és vendéglátók egyaránt. Beszél­gető csoportokat láttam a tánc szüneteiben, ahol az iskolai an­gol, német, orosz szókészlet — nyilván nem hiánytalan, de mindenképpen több tudásra ösztönző — felhasználásával társalogtak, évődtek egymás­sal a diákok a közöttük elmé­lyülő barátság legjobb útján. A találkozáson, a tervezgeté- sen túl azonban van ennek az eseménynek egy mélyebb, magvasabb igazsága. Két szomszéd nép — két fiatal generáció ... Egy korúak a kiharcolt és a megkapott szabadságban; jellemüket a népek közti barátság szelleme formálja, és acélozza erősre. Kézfogásuk nagy szavak és történelmi példák nélkül is megpecsételte barátságukat. Ez a barátság, ez a kézfogás határozott, szilárd és őszinte. Virovitica és Kaposvár pél­dája nem egyedülálló; vannak már csehszlovák és lengyel is­kolai kapcsolataink is. Azon­ban e diáktalálkozók lehetősé­gei, szükségessége és igényei növekedtek. Érdemes lenne újabb kapcsolatok létesítésére törekednünk. Wallinger Endre Nyoma veszett a többletnek, eltűnt a hiány is Nemkívánatos visszhang Irodalmi estet hirdetett a Megyei Könyvtár az ünnepi könyvhéten. Két író jött ebből az alkalomból Kaposvárra: Földeák János József Attila- dijas költő és Koczkás Sán­dor egyetemi tanár, irodalom­középiskolában meg egy fel­sőoktatási intézményben mintegy száz magyar iroda­lom és nyelv szakos tanár, több tucat hivatásos népmű­velő dolgozik, ott egy kissé Hat ember fölött ítélkezett a napokban a Siófoki Járásbí­róság. A Balatonszárszó és Vi­déke Körzeti Fmsz alkalma­zottai voltak, s fondorlatosán megkárosították a társadalmi tulajdont. Mi legyen a húszezer forinttal? 1963 szeptemberében Szabó Ferenc kőröshegyi lakost meg­bízták a földművesszövetkezet balatonföldvári 15. sz. boltjá­nak vezetésével. A leltározás­kor azt tapasztalta, hogy húsz­ezer forint többlete lesz. Ek­kor ajánlatot tett a számviteli munkákat irányító — s így a leltározást ellenőrző, elszámol­tató — Vass István főkönyve­lőnek, hogy a többletet — né­mi részesedés ellenében — csökkentse. Vass hajlandó volt erre, s a már fölvett leltáríve­ket ő az fmsz központjában, a boltvezető pedig az üzletben megharmsította. A többletet így 8812 forinttal csökkentet­ték. Szabónak a múlt év január 2-án tartott leltározáskor tíz­ezer forint többlete volt. Ebből hasonló módszerrel 9280 fo­rintot csalt le Vass Istvánnal együttműködve. Ugyancsak tízezer forint többlete mutatkozott az 1963. szeptemberi leltározáskor Kö­lt cs Lajosnak, az fmsz balaton- szemesd 10-es számú boltja ve­zetőjének. ö Eke Gyula beosz­tott könyvelőt kérte meg a többlet eltüntetésére. Eke sem zárkózott el a kérés elől: a többletet 3850 forinttal, az 1964. január 2-i 4000 forint többletet pedig 2100 forinttal csökkentette. „Hiány van? Nem számít...!” Az fmsz boltvezetői között elterjedt a híre, hogy Vass István főkönyvelő és Eke Gyula könyvelő megértő emberek, mindig biza­lommal fordulhatnak hozzá­juk. Ezért kereste föl Vasst 1964 elején Szentes János, a kőröshegyi ruházati bolt veze­tője is: — Nyolcezer forint hiányom van, segítsen — kérte. — Hiánya van? Nem számít! — hangzott a válasz. Vass néhány tétel megha­misításával «-kiigazította« a leletárt. Nem sokkal később, egv újabb elszámoltatáskor 4200 forint hiány megfizetésé­től mentette meg — újra csak hamisítással — Szentest. Hasonló módszerrel - Hutter József kőröshegyi vegyesbolt­vezetőnek 5000 forint, a már említett Szabó Ferencnek pe­dig 2000 forint hiányt tünte­tett eL Persze Vass és Eke nem ön­zetlenül, nem emberbaráti sze- retetből vállalkozott a többle­tek, illetve a hiányok megha­misítására. Eke az első közre­működéséért 500 forintot ka­pott, a másodikat már 1000 forintért vállalta. Vass István Szabótól 3500, Szentestől pe­dig 400 forintot kapott. A múlt év áprilisában a Ko- lics vezette boltban volt leltá­rozás. Az ívek egyeztetése, il­letve az elszámoltatás előtt Vass telefonálit a boltvezető feleségének: — Hiány várható, este el­megyek magukhoz, megtanács- kozzuk, mit tehetünk. — Este elvitte Koiicsék lakására a lel­táríveket, s azokat, valamint a boltvezető birtokában levőt is meghamisították. Ezért nem kért pénzt, mindössze ennyit jegyzett meg: Fekete és vidám színek Ungvári Károly kiállításáról történész. A költő a verseiből olvasott fel, az irodalomtörténész pe­dig irodalmunk, irodalompoli­tikánk néhány lényeges kér­déséről, a szocialista realiz­mus-vita sarkalatos elveiről tartott előadást mai irodalmi alkotásaink, irodalmi alkotó­műhelyeink tükrében. Az elő­adás ezeknek a kérdéseknek határozott, marxista szellemű összefoglalását nyújtotta. Utalt az előadó a többi között arra, hogy ma az irodalmi és mű­vészeti élet homlokterében álló kérdéseket s a róluk folyó polémiák anyagát kulturális területen működőknek nem ismerni — enyhén szólva — visszatetszést kelt. Különös­képpen az egyetemi fiatalság körében és a középiskolá­sok jó részénél, ugyanis ez az ifjúság érdeklő­dik formálódó jelenünk kérdései és ezek tükrö­ződése iránt irodalmi, művé­szeti életünkben. Gyakran a szakemberek érdeklődése, tá­jékozottsága nem kielégítő: előfordul, hogy épp azok tar­tózkodnak a tájékoztató jelle­gű előadásoktól, ankétoktól és elvi vitáktól, akiknek min­dennapos munkájuk során ál­lást kellene foglalniuk ezek­ben a kérdésekben. A jogos és helytálló észre­vétel nagy visszhangot keltett az előadóteremben, ugyunis az csaknem kongott az üres­ségtől. A könyvünnepi elő­adás, az irodalmi est iránt alig huszonöt-harmincan ér­deklődtek Kaposváron. Ez a jelenség nem új. Gyak­ran bebizonyosodott már, hogy gyökeresen meg kellene javí­tanunk szervező módszerein­ket, most azonban nem csu­pán erről van szó. Abban a városban, ahol Haknem húsz általános és furcsa, hogy az effajta ren­dezvényeken alig egy-két pe­dagógus jelenik meg. Noha mindennapos munkájuk meg­követelné, hogy a hasonló vi­taindító gondolatok máskép­pen: véleményük kifejtésétől visszhangozzanak, és ne a csaknem üres helyiségben ... W. E. Versenyt nyert az FC 58—24 vezetője? Az esőzés után nagy viztócsák keletkeztek a Hetes—Mezőcsoko- nya közötti útszakaszon. Az már a gépkocsivezetőkre van bízva, miiyen sebességgel hajtanak bele ezekbe a pocsolyákba akkor, ba az űt mentén, túl az árokparton emberek állnak. Az ujjaink sem egyformák — mondjuk —, miért lehetne hát minden sofőrről csu­pa jóindulatot, természetes figyel­mességet föltételezni? Mert hogy nem lehet, ezt a következő példa is bizonyltja: Négyen álltunk az árok belső, tehát nem az út menti partján, amikor egy tejszállító autó robo­gón arra. Belehajtott a viztócsába, s négy-öt méter távolságból meg­kaptuk az egyáltalán nem várt »spriccert«. Tetőtől talpig. Az FC 58-24 rendszámú gépkocsi ve­zetője nem látta, de bizonyosan sejtette, milyen nyomok — és ál­dások — maradtak mögötte ... Arra jött egy taxi, lassított, s »nyomtalanul« eltűnt, szárazon ha­gyott bennünket. Utána az ¥A 24-30 rendszámú tehergépkocsi ve­zetője is bebizonyította, hogy fi­gyelmesen is lehet haladni az úton. Nem tudni, az oly gyorsan hajt# tejszállító gépkocsi vezetője ez­úttal versenyben volt-e, s meg­nyerte-e azt, annyi azonban bizo­nyos, hogy egy fígyelmességi ve­télkedőn — ha lenne ilyen —, ke­vés eséllyel indulhatna ... a. f. A Képcsarnok Vállalat ka­posvári üzletében Ungvári Károly kis tárlata fogadja a belépőt. A vendégkönyv sok látogatóról számol be, s több képet már megvásároltak. Érdekes figyelni a szemlé­lődök arcát, halk beszélgeté­sét. Páran érdeklődve, egé­szen közel hajolnak a képek­hez, apró részleteit vizsgál- gatják. Van, akinek idegenke­dés látszik az arcán, ök csak egyszerű nézők, akik a lát­vány kedvéért jöttek, és ha megkérdem, vásárolnának-e a képekből, a válaszuk tagadó. Számukra érthetetlen és biz- zar ez a kiállítás. Mások elra­gadtatva beszélnek egy-egy képről. Egv kiállítás hatásá­ban mindig más és más. mert a szemlélők különbözőek. Ungvári Károly képein sok a fekete. Határozott — csak­nem merev — kontúrba fog­lal mindent. Ettől a kének komorsága. A, fekete keretek mögül életigenlőén világíta­nak a meleg narancssárga, '■■'öld. kék és vörös színek. Nvuetplsnolc vibrálnak ezek a kének. fTeráviás. Távvá, Mondom. RenaeV. fények, Há­ború, Tűst, Hajnal.) Összhatásában egyedül a Tihanyi emlék a derűsebb. Ezen a képien a világosabb színek dominálnak. Jó hangu­lattükrözés a Hajnal, a Ten­ger, a Szél, a Kékmadár és az Őserdő című kép. A fekete és a vidám színek játékát ezernyi apró forma­játékkal tarkítja a festő. A felhők emberi arcot öltenek; szemek, kecskék, harang kör­vonalait látiuk, ha közelről vizsgáljuk a képet. Legtöbb­ször az összhatáson nem vál­toztat semmit, csak egy-egy ötlet játékosnak tetsző megva­lósítása. A Madárfészek című tollraiz és a rézkarcok han­gulatilag elütnek a festmé­nyektől. A Mitolóaia című kis sorozaton némi Borsos- hafást érezni. Ungvári Károlv képei nvi'gtalansácroj és komorságba hajló belső szomorúságot árasztanak, amit harsány, életvidám színkockák egyen­súlyoznak. Igen széles érzel­mi skálán mozognak alkotá­sai. hatásában ezért ennyire ellentmondó és szélsőséges. S. N. G. — Igen nehéz anyagi hely­zetben vagyok... Ezután a boltvezető által fel­ajánlott 500 forintot zsebre té­ve távozott. Nem segített az ajándékbor Amikor a múlt év végén a MÉSZÖV följelentésére rend­őrségi vizsgálat indult, Vass István a nyomozást végző rendőrtisztnek névnapján öt liter bort vitt a lakájára. Azt hitte, meg lehet vesztegetni. Tévedett, bűnét ezzel még in­kább súlyosbította. Fölöttesei Vasst és Ekét ha­nyag, munkáját felületesen végző embernek tartották. Vass például több fegyelmit is kapott. Mégsem ellenőrizték őket kellően! A Siófoki Járásbíróság szi­gorú büntetéssel sújtotta a ha­misító és vesztegető, illetve a hamisításra felbujtó és a tár­sadalmi tulajdont megkárosító embereket: Vass Istvánt há­romévi szabadság- és ötévi jog­vesztésre, Eke Gyulát egy év, kéthónapi szabadság- és há­romévi jogvesztésre, Kolics Lajost egyévi szabadság- és háromévi jogvesztésre, Szabó Ferencet két év, négyhónapi szabadság- és ötévi jogvesz­tésre, Hutter Józsefet nyolchó­napi — háromévi próbaidőre felfüggesztett — szabadság­vesztésre és 1000 forint pénz- büntetésre, Szentes Jánost pe­dig nyolchónapi szabadság- vesztésre ítélte. Ezenkívül kö­telezte őket, hogy az fmsz-nek harminchatezer forintot fizes­senek meg. Az ítélet nem jogerős. Szalai László SOMZOK Szigorlaton Az egyetem folyosóján még ötösre álltam. A professzor szobájába lép­ve az a megnyugtató gon­dolatom támadt, hogy a négyes az egyetemen na­gyon jó jegy. Aztán le­ültem szemben a profesz- szorral, s rájöttem, hogy a hármas a legkomolyabb, legbiztosabb minősítés. Felelet közben eszembe jutott, hogy a kettes álla­milag elismert osztályzat. Itt azonban a professzor közbeszólt: »Eddig elégte­len.« Mivel mindent el­mondtam, amit tudtam, elkezdtem az egészet elöl­ről, hátha rosszul hal­lotta a professzor. feajdaj A szerény politikus A bécsi lapok nemrégi­ben humoros hangnemben közölték az alábbi esetet: Kreiner, Stájerország tartományi miniszterelnö­ke elhatározta, hogy meg­látogatja a judenburgi acélműveket, ugyanis szüksége volt a munkások rokon szén vére, mivel kö­zeledtek a választások. Szerencséjére — talán inkább szerencsétlenségé­re — a gyárban éppen ak­kor volt munkaszünet, amikor megérkezett. A pszichológiát jól ismerő tartományi miniszterelnök ugyanis egy Chevrolet tí­pusú luxuskocsin, érkezett meg. Gépkocsiját néhány száz méterrel a gyár előtt leállította, és átszállt egy egyszerű Volkswagenba, majd a gyár kapuja előtt megállította, és kedves mosollyal, szerényen kilé­pett belőle. Csak az a baj, hogy a munkások az egész manő­vert látták. * * * A Londoni Opinion munkatársa meginterjú­volta egy női klub ifjú tagját, és többek között megkérdezte: — Hányszor jár el a klubba hetenként? — A szüleim úgy tud­ják, hogy mindennap __ — S valóban? — Havonta két-három- szor... — Mit csinálnak ott ilyenkor? — Nélkülözzük a férfia­kat. * * » Ezen nevet Hollywood: Az ismert filmszínész, miután elvált, feleségül vett egy ugyancsak is­mert filmszínésznőt. Mindkettőjüknek két-két gyermekük van első há­zasságukból. Második há­zasságuk közös gyümöl­cse: további két gyer­mek. Egy napon a filmszí­nésznő feleség fölhívta te­lefonon filmszínész fér­jét, s izgatott hangon kö­zölte vele: — Tüstént hagyd abba a fölvételezést, és gyere haza! Csinálj rendet! A te gyerekeid meg az én gyerekeim verik a mi gye­rekeinket. Somogyi Né&lap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka Sándor utca &

Next

/
Thumbnails
Contents