Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-09 / 134. szám
H$ab(ikötz& SomomMéplap AT MSZMP MEGVEI R17CTT'$ÁGA ES A MEGYE1 TANÁCS LAPJA DIAKTALALKOZO Fehér asztalnál, elmélyült beszélgetés közepette találtam harmincöt jugoszláv diákot a Munkácsy Gimnázium étkezőjében szombaton este. Nevelőik — szám szerint hatan — városi, megyei vezetők, kaposvári pedagógusok mellett ültek, és németül, oroszul, magyarul szőtték a beszélgetés fonalát mindenről, ami ilyenkor meghitt barátok között szóba kerülhet. Mert jóllehet új keletű, ám régen óhajtott ez a találkozás. Vir ovi ti ca (Verőce) Barcstól alig tizenöt kilométernyire van. Kis város néhány üzemmel, gimnáziummal. Ennek az iskolának a nevelői, diákjai egy éve kezdeményeztek s most valósítottak meg egy cserelátogatást a Táncsics Gimnázium fiataljaival; nemrégen nevelőik kíséretében kaposvári diákok jártak Viroviticán és az Adriai-tenger partján ötnapos kiránduláson. Röviden ez a története a két iskola friss kapcsolatának. A találkozókon mindkét részről sok tanújelét adták az őszinte közeledésnek. Verőcén a harmincöt Táncsics-gimnazistát elhalmozták a figyelmesség ezer jelével, s most a vendéglátók igyekeztek viszonozni ezt. A közös vacsorán a városi tanács vb-elnökhelyettese és a Táncsics Gimnázium igazgatója köszöntötte a vendégeket, s a pedagógusnap alkalmából átnyújtották az iskola és a nevelők ajándékát: somogyi hímzésű emléktárgyakat: kulacsot a nevelőknek, tarisznyát a diákoknak. A pohárköszöntőkhől is öröm, elégedettség, bizakodás csendült ki. »Tekintet nélkül határainkra, céljaink közösek: a szocializmus fölépítése, a béke megőrzése és az, hogy ilyen szellemben neveljünJz Ebben van hivatásunk szépsége Ezt hallottam a virovi- ticai gimnázium igazgatójától, aki oroszlánrészt vállalt ennek a találkozásnak a megvalósításából, & most is ügyszeretettel szövögeti nevelőtestületi és kaposvári kollégáival közösen a további programokat. Egyöntetű óhaja tanárnak és diáknak egyaránt az, hogy kapcsolatuk állandósuljon. Folyik a tervezgetés sport-, kulturális és üdültetési cserékről, iskolai és tantestületi találkozókról, s ezek időtartamának bővítéséről. A vacsorát követő tánc közben felszabadultan szórakoztak a fiatalok, vendégek és vendéglátók egyaránt. Beszélgető csoportokat láttam a tánc szüneteiben, ahol az iskolai angol, német, orosz szókészlet — nyilván nem hiánytalan, de mindenképpen több tudásra ösztönző — felhasználásával társalogtak, évődtek egymással a diákok a közöttük elmélyülő barátság legjobb útján. A találkozáson, a tervezgeté- sen túl azonban van ennek az eseménynek egy mélyebb, magvasabb igazsága. Két szomszéd nép — két fiatal generáció ... Egy korúak a kiharcolt és a megkapott szabadságban; jellemüket a népek közti barátság szelleme formálja, és acélozza erősre. Kézfogásuk nagy szavak és történelmi példák nélkül is megpecsételte barátságukat. Ez a barátság, ez a kézfogás határozott, szilárd és őszinte. Virovitica és Kaposvár példája nem egyedülálló; vannak már csehszlovák és lengyel iskolai kapcsolataink is. Azonban e diáktalálkozók lehetőségei, szükségessége és igényei növekedtek. Érdemes lenne újabb kapcsolatok létesítésére törekednünk. Wallinger Endre Nyoma veszett a többletnek, eltűnt a hiány is Nemkívánatos visszhang Irodalmi estet hirdetett a Megyei Könyvtár az ünnepi könyvhéten. Két író jött ebből az alkalomból Kaposvárra: Földeák János József Attila- dijas költő és Koczkás Sándor egyetemi tanár, irodalomközépiskolában meg egy felsőoktatási intézményben mintegy száz magyar irodalom és nyelv szakos tanár, több tucat hivatásos népművelő dolgozik, ott egy kissé Hat ember fölött ítélkezett a napokban a Siófoki Járásbíróság. A Balatonszárszó és Vidéke Körzeti Fmsz alkalmazottai voltak, s fondorlatosán megkárosították a társadalmi tulajdont. Mi legyen a húszezer forinttal? 1963 szeptemberében Szabó Ferenc kőröshegyi lakost megbízták a földművesszövetkezet balatonföldvári 15. sz. boltjának vezetésével. A leltározáskor azt tapasztalta, hogy húszezer forint többlete lesz. Ekkor ajánlatot tett a számviteli munkákat irányító — s így a leltározást ellenőrző, elszámoltató — Vass István főkönyvelőnek, hogy a többletet — némi részesedés ellenében — csökkentse. Vass hajlandó volt erre, s a már fölvett leltáríveket ő az fmsz központjában, a boltvezető pedig az üzletben megharmsította. A többletet így 8812 forinttal csökkentették. Szabónak a múlt év január 2-án tartott leltározáskor tízezer forint többlete volt. Ebből hasonló módszerrel 9280 forintot csalt le Vass Istvánnal együttműködve. Ugyancsak tízezer forint többlete mutatkozott az 1963. szeptemberi leltározáskor Költ cs Lajosnak, az fmsz balaton- szemesd 10-es számú boltja vezetőjének. ö Eke Gyula beosztott könyvelőt kérte meg a többlet eltüntetésére. Eke sem zárkózott el a kérés elől: a többletet 3850 forinttal, az 1964. január 2-i 4000 forint többletet pedig 2100 forinttal csökkentette. „Hiány van? Nem számít...!” Az fmsz boltvezetői között elterjedt a híre, hogy Vass István főkönyvelő és Eke Gyula könyvelő megértő emberek, mindig bizalommal fordulhatnak hozzájuk. Ezért kereste föl Vasst 1964 elején Szentes János, a kőröshegyi ruházati bolt vezetője is: — Nyolcezer forint hiányom van, segítsen — kérte. — Hiánya van? Nem számít! — hangzott a válasz. Vass néhány tétel meghamisításával «-kiigazította« a leletárt. Nem sokkal később, egv újabb elszámoltatáskor 4200 forint hiány megfizetésétől mentette meg — újra csak hamisítással — Szentest. Hasonló módszerrel - Hutter József kőröshegyi vegyesboltvezetőnek 5000 forint, a már említett Szabó Ferencnek pedig 2000 forint hiányt tüntetett eL Persze Vass és Eke nem önzetlenül, nem emberbaráti sze- retetből vállalkozott a többletek, illetve a hiányok meghamisítására. Eke az első közreműködéséért 500 forintot kapott, a másodikat már 1000 forintért vállalta. Vass István Szabótól 3500, Szentestől pedig 400 forintot kapott. A múlt év áprilisában a Ko- lics vezette boltban volt leltározás. Az ívek egyeztetése, illetve az elszámoltatás előtt Vass telefonálit a boltvezető feleségének: — Hiány várható, este elmegyek magukhoz, megtanács- kozzuk, mit tehetünk. — Este elvitte Koiicsék lakására a leltáríveket, s azokat, valamint a boltvezető birtokában levőt is meghamisították. Ezért nem kért pénzt, mindössze ennyit jegyzett meg: Fekete és vidám színek Ungvári Károly kiállításáról történész. A költő a verseiből olvasott fel, az irodalomtörténész pedig irodalmunk, irodalompolitikánk néhány lényeges kérdéséről, a szocialista realizmus-vita sarkalatos elveiről tartott előadást mai irodalmi alkotásaink, irodalmi alkotóműhelyeink tükrében. Az előadás ezeknek a kérdéseknek határozott, marxista szellemű összefoglalását nyújtotta. Utalt az előadó a többi között arra, hogy ma az irodalmi és művészeti élet homlokterében álló kérdéseket s a róluk folyó polémiák anyagát kulturális területen működőknek nem ismerni — enyhén szólva — visszatetszést kelt. Különösképpen az egyetemi fiatalság körében és a középiskolások jó részénél, ugyanis ez az ifjúság érdeklődik formálódó jelenünk kérdései és ezek tükröződése iránt irodalmi, művészeti életünkben. Gyakran a szakemberek érdeklődése, tájékozottsága nem kielégítő: előfordul, hogy épp azok tartózkodnak a tájékoztató jellegű előadásoktól, ankétoktól és elvi vitáktól, akiknek mindennapos munkájuk során állást kellene foglalniuk ezekben a kérdésekben. A jogos és helytálló észrevétel nagy visszhangot keltett az előadóteremben, ugyunis az csaknem kongott az ürességtől. A könyvünnepi előadás, az irodalmi est iránt alig huszonöt-harmincan érdeklődtek Kaposváron. Ez a jelenség nem új. Gyakran bebizonyosodott már, hogy gyökeresen meg kellene javítanunk szervező módszereinket, most azonban nem csupán erről van szó. Abban a városban, ahol Haknem húsz általános és furcsa, hogy az effajta rendezvényeken alig egy-két pedagógus jelenik meg. Noha mindennapos munkájuk megkövetelné, hogy a hasonló vitaindító gondolatok másképpen: véleményük kifejtésétől visszhangozzanak, és ne a csaknem üres helyiségben ... W. E. Versenyt nyert az FC 58—24 vezetője? Az esőzés után nagy viztócsák keletkeztek a Hetes—Mezőcsoko- nya közötti útszakaszon. Az már a gépkocsivezetőkre van bízva, miiyen sebességgel hajtanak bele ezekbe a pocsolyákba akkor, ba az űt mentén, túl az árokparton emberek állnak. Az ujjaink sem egyformák — mondjuk —, miért lehetne hát minden sofőrről csupa jóindulatot, természetes figyelmességet föltételezni? Mert hogy nem lehet, ezt a következő példa is bizonyltja: Négyen álltunk az árok belső, tehát nem az út menti partján, amikor egy tejszállító autó robogón arra. Belehajtott a viztócsába, s négy-öt méter távolságból megkaptuk az egyáltalán nem várt »spriccert«. Tetőtől talpig. Az FC 58-24 rendszámú gépkocsi vezetője nem látta, de bizonyosan sejtette, milyen nyomok — és áldások — maradtak mögötte ... Arra jött egy taxi, lassított, s »nyomtalanul« eltűnt, szárazon hagyott bennünket. Utána az ¥A 24-30 rendszámú tehergépkocsi vezetője is bebizonyította, hogy figyelmesen is lehet haladni az úton. Nem tudni, az oly gyorsan hajt# tejszállító gépkocsi vezetője ezúttal versenyben volt-e, s megnyerte-e azt, annyi azonban bizonyos, hogy egy fígyelmességi vetélkedőn — ha lenne ilyen —, kevés eséllyel indulhatna ... a. f. A Képcsarnok Vállalat kaposvári üzletében Ungvári Károly kis tárlata fogadja a belépőt. A vendégkönyv sok látogatóról számol be, s több képet már megvásároltak. Érdekes figyelni a szemlélődök arcát, halk beszélgetését. Páran érdeklődve, egészen közel hajolnak a képekhez, apró részleteit vizsgál- gatják. Van, akinek idegenkedés látszik az arcán, ök csak egyszerű nézők, akik a látvány kedvéért jöttek, és ha megkérdem, vásárolnának-e a képekből, a válaszuk tagadó. Számukra érthetetlen és biz- zar ez a kiállítás. Mások elragadtatva beszélnek egy-egy képről. Egv kiállítás hatásában mindig más és más. mert a szemlélők különbözőek. Ungvári Károly képein sok a fekete. Határozott — csaknem merev — kontúrba foglal mindent. Ettől a kének komorsága. A, fekete keretek mögül életigenlőén világítanak a meleg narancssárga, '■■'öld. kék és vörös színek. Nvuetplsnolc vibrálnak ezek a kének. fTeráviás. Távvá, Mondom. RenaeV. fények, Háború, Tűst, Hajnal.) Összhatásában egyedül a Tihanyi emlék a derűsebb. Ezen a képien a világosabb színek dominálnak. Jó hangulattükrözés a Hajnal, a Tenger, a Szél, a Kékmadár és az Őserdő című kép. A fekete és a vidám színek játékát ezernyi apró formajátékkal tarkítja a festő. A felhők emberi arcot öltenek; szemek, kecskék, harang körvonalait látiuk, ha közelről vizsgáljuk a képet. Legtöbbször az összhatáson nem változtat semmit, csak egy-egy ötlet játékosnak tetsző megvalósítása. A Madárfészek című tollraiz és a rézkarcok hangulatilag elütnek a festményektől. A Mitolóaia című kis sorozaton némi Borsos- hafást érezni. Ungvári Károlv képei nvi'gtalansácroj és komorságba hajló belső szomorúságot árasztanak, amit harsány, életvidám színkockák egyensúlyoznak. Igen széles érzelmi skálán mozognak alkotásai. hatásában ezért ennyire ellentmondó és szélsőséges. S. N. G. — Igen nehéz anyagi helyzetben vagyok... Ezután a boltvezető által felajánlott 500 forintot zsebre téve távozott. Nem segített az ajándékbor Amikor a múlt év végén a MÉSZÖV följelentésére rendőrségi vizsgálat indult, Vass István a nyomozást végző rendőrtisztnek névnapján öt liter bort vitt a lakájára. Azt hitte, meg lehet vesztegetni. Tévedett, bűnét ezzel még inkább súlyosbította. Fölöttesei Vasst és Ekét hanyag, munkáját felületesen végző embernek tartották. Vass például több fegyelmit is kapott. Mégsem ellenőrizték őket kellően! A Siófoki Járásbíróság szigorú büntetéssel sújtotta a hamisító és vesztegető, illetve a hamisításra felbujtó és a társadalmi tulajdont megkárosító embereket: Vass Istvánt háromévi szabadság- és ötévi jogvesztésre, Eke Gyulát egy év, kéthónapi szabadság- és háromévi jogvesztésre, Kolics Lajost egyévi szabadság- és háromévi jogvesztésre, Szabó Ferencet két év, négyhónapi szabadság- és ötévi jogvesztésre, Hutter Józsefet nyolchónapi — háromévi próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztésre és 1000 forint pénz- büntetésre, Szentes Jánost pedig nyolchónapi szabadság- vesztésre ítélte. Ezenkívül kötelezte őket, hogy az fmsz-nek harminchatezer forintot fizessenek meg. Az ítélet nem jogerős. Szalai László SOMZOK Szigorlaton Az egyetem folyosóján még ötösre álltam. A professzor szobájába lépve az a megnyugtató gondolatom támadt, hogy a négyes az egyetemen nagyon jó jegy. Aztán leültem szemben a profesz- szorral, s rájöttem, hogy a hármas a legkomolyabb, legbiztosabb minősítés. Felelet közben eszembe jutott, hogy a kettes államilag elismert osztályzat. Itt azonban a professzor közbeszólt: »Eddig elégtelen.« Mivel mindent elmondtam, amit tudtam, elkezdtem az egészet elölről, hátha rosszul hallotta a professzor. feajdaj A szerény politikus A bécsi lapok nemrégiben humoros hangnemben közölték az alábbi esetet: Kreiner, Stájerország tartományi miniszterelnöke elhatározta, hogy meglátogatja a judenburgi acélműveket, ugyanis szüksége volt a munkások rokon szén vére, mivel közeledtek a választások. Szerencséjére — talán inkább szerencsétlenségére — a gyárban éppen akkor volt munkaszünet, amikor megérkezett. A pszichológiát jól ismerő tartományi miniszterelnök ugyanis egy Chevrolet típusú luxuskocsin, érkezett meg. Gépkocsiját néhány száz méterrel a gyár előtt leállította, és átszállt egy egyszerű Volkswagenba, majd a gyár kapuja előtt megállította, és kedves mosollyal, szerényen kilépett belőle. Csak az a baj, hogy a munkások az egész manővert látták. * * * A Londoni Opinion munkatársa meginterjúvolta egy női klub ifjú tagját, és többek között megkérdezte: — Hányszor jár el a klubba hetenként? — A szüleim úgy tudják, hogy mindennap __ — S valóban? — Havonta két-három- szor... — Mit csinálnak ott ilyenkor? — Nélkülözzük a férfiakat. * * » Ezen nevet Hollywood: Az ismert filmszínész, miután elvált, feleségül vett egy ugyancsak ismert filmszínésznőt. Mindkettőjüknek két-két gyermekük van első házasságukból. Második házasságuk közös gyümölcse: további két gyermek. Egy napon a filmszínésznő feleség fölhívta telefonon filmszínész férjét, s izgatott hangon közölte vele: — Tüstént hagyd abba a fölvételezést, és gyere haza! Csinálj rendet! A te gyerekeid meg az én gyerekeim verik a mi gyerekeinket. Somogyi Né&lap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka Sándor utca &
