Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-05 / 131. szám

Somogyi Néplap 1ST MSZMP MESVFI BIZOTTSÁGA ES ,A MEGYE1 TAN ÁCS LAPJA Sátorverés a bélatelepi campingben NYÁR Előszezon ... Hivatalosan május közepétől júliusig, a gyakorlatban június húszadi­káig tart, a magyar tenger azonban már most is eleven. Hol csillog, kacag és kelleti magát; hol hűvös szelet, zá­port fúj hódolói szeme közé. Szeszélyes, mégis vonzó .. . Ezt láttuk június második napján Siófokon. Határidőn túl — befejezés előtt Május 15-e volt a határidő. Állványok, frissen felhúzott falak fogadnak az Idegenfor­galmi Hivatal átépített, felújí­tott helyiségében. Az utolsó — meg az utolsó előtti, meg az azelőtti — simításokat végzik az építők, miközben az eme­leten már dolgozik a hivatal is. A keret nélküli ajtónyílá­sok mögött buzgón számolnak a könyvelők. Az ablakon seré­nyen kopácsolnak a munkások. Űj irodájában Fodor János hivatalvezető bizakodóan tájé­koztat: — Mind a nyugati, mind a keleti forgalom megindult. A szállodák, szórakozóhelyek megteltek, tizediké után na­gyobb tömegre számítunk. Szálláshelyeink száma mintegy húszezerrel emelkedett. Nem­régen megállapodást kötöttünk ii csehszlovák idegenforgalmi szervekkel ideérkező turistáik szervezett elhelyezésére a szál­lodákban, campingekben, a ii- zető-vendégszolgálatban. Ez mintegy ötvenezer vendégna­pot jelent a nyáron. Persze sokan saját sátorral érkeznek, őket is várják campingjeink. Reméljük, nemhiába — gon­dolom, és búcsúzóul a szép, új, reprezentatív hivatal be­fejezése felől érdeklődöm. — Reméljük, tíz napon belül már mind a négy részlegünk itt dolgozhat. Minden rendben, csak.. . Csellengő nyaralók az ut­cán; optimisták és pesszimis­ták: némelyek fürdőköpeny­ben, mások esőkabátban . . . Üzletek, bazárok, bisztrók. Mindenütt egy-két vendég, s a sétányon is, szokott standján ott a karikaturista. Sétálóktól népes a móló, a hajóállomás környéke, a rózsakert. Itt-ott német, itt-ott lengyel szó hangzik. CSAD-jelzésű túra­buszok. Viháncoló csehszlovák diáklányok futnak a vízpartra, mellettük kampósbotját emel­geti a parkőr, veszekszik rá­juk. A lányok nem értik, ráz­za őket a nevetés árama. A vizen egy-két csónak, az égen sok-sok felhő, de egyébként kellemes, enyhe a vízparti le­vegő, s minden rendben volna,, ha az időjárásjelző mutatói nem ezt mutatnák: »Csak át­menetileg várható száraz idő.« Hiánycikk a homok Kisütött a nap, a Lídó Szál­ló hatodik emeletéről teljes pompájában tündököl a tó és a part. Napozók sütkéreznek a zöld pázsiton, körülöttük szerteszét fehér vascsövek, lét­rafélék hevernek. Az új cső­vázas stégek elemei... Még nem szerelték össze őket, pe­dig már hetek óta itt vannak. Egyetlenegy árválkodik a víz­ben, ezen közlekednek a há­rom szálló bátor külföldi ven­dégei a Balatonba. Mert akad­nak jócskán strandolok most is. Erről beszél kísérőm, a lif­tes bácsi is: ÜLŐI O IF OIKOINI — Finnek, németek... Hi­degebbhez szoktak otthon, így nagyon kellemesnek találják a Balaton 17—18 fokos vizét is. Csak mindegyik a homokot ke­resi, de hát sajnos, az nincs. »Plázs . .. pídzs — mondják. — Miért nincs? ... « Mondom nekik: úgyis elmosná a hul­lámverés, azért nincsen ho­mok ... mert hát valamit csak kell mondani nekik ... „Jobbak a föltételeink“ A parti szállodasor igazga­tójától, Deák Lajostól az elő­szezon forgalmáról érdeklő, döm. — Ez — a kedvezőtlen idő­járás ellenére — csaknem meg­egyezik az előző évivel. öt szállodánk és egy motelünk működik. Vendégeink: ola­szok, osztrákok, németek, fran­ciák, szovjetek; voltak finnek is. A két hét mérlege: mint­egy öt-hatezer vendégnap, nem számítva az átmenő for­galmat, amely néha »megug­rik«. A vasárnapi autóstalál­kozó például hatszáz vendéget vonzott. Jobb és kellő számú a szakszemélyzetünk, s álta­lában jobbak a föltételeink, mint az előző évben. Persze a szolgáltatás ezúttal sem kielé­gítő. Például: ilyen szálloda­komplexumnak, mint ez, nincs saját mosodája. Az ellátás sem tökéletes. Vasárnap nem tu­dunk friss péksüteményt fel­szolgálni, jóllehet a sütőüzem kapacitása növekedett, s hét­köznap is fél kilenc tájban hozzák a süteményt. Kényte­len vagyok előző napi kenye­ret felszolgálni... „Herr Professor“ Másodikén Siófok mellett negnyüt a somogysárdi mé­nes lovaglóiskolája. Az istálló ragyog a tisztaságtól, a jászol mellett a külföldiek kedvencei — a Fejes, a Fúria, a Sziglavi­Iligdadi, a Betörő — ropog­tatják a szénát. Három lo­vászfiú foglalatoskodik körü­löttük. Egyikük, egy kemény- kötésű, markos, szőke fiatal, ember. Urbán András lóápoló és sportlovas a nyitott veran­dára invitál bennünket. Tőle érdeklődöm a »keresletről«. — Az első vendégünk most — a Bikficen meg a Csillagon — ment ki Náci bácsival, a nevét sajnos nem tudom. — Na és, csinos ez az első »fecske«? — Igen, nagyon csinos; húsz- huszonkétéves forma, magas, karcsú, barna fiatal hölgy. An­gol. — Hogy volt megelégedve a tavalyi vendégekkel? — Nagyon rendesek általá­ban; fegyelmezettek, megtart­ják utasításainkat. Gyakran mi is kimegyünk velük. Most még csak hat, a hónap köze­pétől már tizenkét ló áll ren­delkezésre itt. Beszélgetésünkbe egy kis szürke bele-belehorkant. — A Professzor ... Türel­metlenkedik. — Miért pont »Professzor«? — Ö a libling Minden kez­dő rajta tanul, mert ez min­dent eltűr. Akár fát is vág­hatnak a hátán ... * • * A délutáni órákban ismét kisüt a nap. Siófok a legtar­kább ruháját ölti magára. Tö­megével sétálnak az utcákon, parkban, sétányokon a shortős, halásznadrágos fiatalok. Meg­telik vendéggel a frissen első osztályba sorolt Balaton Cuk­rászda terasza is. S mire a ze­ne is megszólal, már tökéle­tes nyári hangulat uralja a szórakozóhelyeket. Egyedül az öreg időjárásjel­ző nem moccan. Mutatója mint egy Damoklész-kard: »Csak átmenetileg várható szá­raz idő ... « Wallinger Endre Megjelent a Jelenkor júniusi száma A Pécsen megjelenő irodalmi és művészeti folyóirat új száma gaz­dag és változatos tartalommal je­lent meg. Üj verseivel jelentkezett többek között Csorba Győző, Pál József, Simor András es Székely Dezső. László Anna és Nagy-Tóth Lajos novellái mellett közli az új szám Thiery Árpád Aktaszám: B— 1507/1904 című dokumentumjátéká­nak szövegét, amely nemrég hang­zott el a rádióban. A képzőművészeti tanulmányok közül kiemelkedik Dévényi Iván írása a 75 éves Ferenczy Béniről. A folyóirat legszebb illusztrációi is az ismét Kossuth-dijjal kitün­tetett kivaló művész rajzai közül kerültek ki. Jelentős színházi eseményekről is tájékoztat a júniusi Jelenkor: három írást olvashatunk a legje­lentősebb budapesti és pécsi be­mutatókról. Az Ifjúság és művészet-rovatban Holta Ferenc jelentős tanulmányá­nak első részét olvashatjuk Húsz év ifjúsági irodalma címen. A Jegyzet és Szemle többek kö­zött a felszabadulás 20. évforduló­jára megjelent lírai antológiáról s az újabban megjelent könyvek­ről nyújt tájékoztatást. ÜZEMI JEQYZETEK BETŰK Egy esti műszakon láttam először. Patakokban folyt ar­cán a verejték. Ott állt a csa­polásnál. A piszokszürke ing lucskosan tapadt a testére. — Jó gyerek — mondta Cso­konai. — Akikkel egy napon jött, mind továbbálltak. Ez itt maradt... Csokonairól, az öntők lapát­tenyerű, szókimondó csoport- vezetőjéről tudtam, hogy hó­napokig fukarkodik egy-egy dicsérettel. Akire ő azt mond­ja, hogy jó gyerek, az biztosan százszorosán kiérdemelte az elismerést. A fiú pár órával utóbb fél­szegen nyitott be a művezető irodájába. A főnök egy papír­ra rajzolt valamit, mi félreül­tünk beszélgetni. Azelőtt hat munkahelye volt. Vándorolt, mint az ősei. Itt megkötött. — Jók az emberek. Senki sem bánt... A zavartan szégyenlős val­lomásból megtudtam, hogy mo­torra gyűjt, egy fekete Pannó­niát akar venni. — Csak egy a baj, de az na­gyon nagy! Egyetlen betűt sem ismerek. Még a legkisebbet se Az óránál egy kakas van az én papíromon. A portás rajzol­ta, hogy megismerjem... Azért jutott eszembe ez az első találkozás, mert a minap a gyárban járva megtudtam, hogy Jancsi írni tanul. Az első tíz betűjét láttam. Az öntöde egyik szögletében karcolta a falra a nevét ÉRDEK Az egyik, külföldi anyagok megrendelésével foglalkozó pesti intézményünk előadójá­ban csalódott a Finommecha­nikai Vállalat írógépjavító részlegének vezetője. A szak­szerű és hibamentes megren­delés érdekében azt kérte a kaposvári részlegvezető, hogy néhány percre adják át tanul­mányozásra az idegen nyelvű prospektust — Ennél nagyobbat nem tud kérni?! — mondta mérgesen az ügyintéző előadó, és átment egy másik szobába, mert a prospektus kiadásához enge­délyt kellett szerezni. A rész­legvezetőnek hosszas huzavona után egyetlen percre sikerült bepillantania a féltve őrzött kincsbe. Ezután már csak a gyártó cég nevére volt kíván­csi. Megköszönte a szívességet, és másnap levelet írt a külföl­di gyárnak. Két héttel utóbb csomag érkezett a címére: a gyár küldte meg a kért pros­pektusokat a rajznyilvántartá­sokkal együtt. A csomagban levelet is találtak. A hivatalos levélben ez olvasható: »Ha se­gíthetünk, bármikor örömmel állunk rendelkezésükre.« N. S. „Sánc“ és „kaptár“ a díszlet Készül a Nehézélctűek című új magyar film A sík, szikes mezőből szinte látomásszerűen emelkedik ki a komor, különös erődre emlé­keztető fehér várépület. Nem messze tőle zsúpfedeles pa- rasztház melléképülettel — az­tán közel s távol semmi. Az el­ső, nagy udvar üres. A vasve­retes gerendakapun átmenve kisebb udvarba érünk. Szűk folyosók ágaznak szét belőle, fésű fogaira emlékeztető külö­nös kerítés tűnik fel. A kis ud­var egyik falán vaskereszt, rajta gyűrű. A folyosók, a »fé­sű« után újabb udvar követ­kezik. Félkör alakban, néhány lépcsőfoknyi magasságban deszka cellasor sorakozik, kis »egyesek«; alacsony, szűk va­lamennyi, állni, feküdni nem lehet bennük. Mi ez az épület? A »sánc«. És mi ez a különös cellasor? A »kaptár«. Hol vagyunk? Egyórányira Budapesttől, egy évszázadnyira a mától. Itt for­gatja Jancsó Miklós az új filmjét, amelynek címe Ne- hézéletüek. Az első udvart statiszták né­pesítik be. A rongyos zekék, a gubancos subák között kakas­tollas kalpagok tűnnek fel. Az idősebb és fiatalabb paraszt- emberek között felismerünk néhány arcot: Görbe János, Latinovits Zoltán, Kautzky József, Siménfalvy Sándor. Körülöttük pedig a környező falvakból jött parasztemberek, a film szereplői. A film a kiegyezés utáni időszakban játszódik. Ráday Gedeon hozzákezd a szegény­legények felszámolásához. Eb­ből a korból sok írásos anyag maradt fenn, egykor ponyván árult füzetek, levéltári doku­mentumok egyaránt. Jancsó Miklós ezeket tanulmányozta át, és a történelmű tényanvag alapján — nem a történeti hű­ség igényével — megírta a Nehézéletűek forgatókönyvét. Az egész cselekmény a »sáncL ,n-< és a tanyán játszó­dik. A történet összefüggő, mégis tulajdonképpen epizó­dokból áll, valaha élt vagy fantázia szülte alakok sorsa kapcsolódik egységes egésszé. A rendező elképzelése sze­rint a reális ábrázolás le akar­ja hántani a romantikus mázt az egykori betyárvilágról, megmutatni, milyen könyörte­lenül irtották azokat az embe­reket, akik — ha nem is tuda­tosan, korlátáik ellenére — az akkori forradalmi gondolat hordozói voltak. Megfeszített munkával dol­gozik a stáb. Néhány nap alatt elkészült a filmnek mintegy negyedrésze. Banovits Tamás érdekes díszleteiben Jancsó Miklós mozgatja a színészeket és a statisztákat, a kamera mögött Somló Tamás ül. Ke­mény, tragikus mű lesz a Ne­hézéletűek, izgalmas és felka­varó. New»t elég megállni ! Törvényeink szigorúan bün­tetik az áldozatukat cserben­hagyó, gázoló gépjárműveze­tőket. Eljárás indul azok el­len is, akik látják ugyan a baleseteket, de megállás, se­gítségnyújtás nélkül — félve az esetleges kellemetlenségek­től — továbbrobognak. Szabálytalanul előzött a na­pokban a Balatonboglári Ál­lami Gazdaság FB 41-43 rend­számú tehergépkocsijával Horváth Zoltán, és elgázolta a kis motorkerékpárral szabá­lyosan haladó Vajda János balatonboglári lakost. Hor­váth megállt ugyan, de csak annyi időre, hogy megnézze, í mi történt. Látva, hogy áldo­zata él, külsőleg nincs rajta súlyos sérülés, segítségnyújtás ! nélkül eltávozott. Nemcsak az orvostudomány­ban járatlan ember, hanem a legnagyobb tapasztalatokkal rendelkező orvos sem tudia ránézéssel mflshhn'biii. mi­lyen sérüléseket iáP7"lt elő e*rv SpIpcpí okozta esés. Flő­fnrd"ihat ojvan belső vérzés, sérülés, amely nem azonnal, hanem csak néhány óra múl­e7^ a Tnntcittó, |ff. #>!­'or> msort woorcwporfg ^ I'ótIp­’■O'1 ' o; íl 7 'FóÚoví nrn^anr" gnoüé I,ml-o j í«t — Szalai — • • • • • SOR.OK — Látod, anyukám — mondja a kislány egy já­téküzlet kirakata előtt —, én megvenném neked azt a szép nagy babát, ha te volnál az én lányom. * * * Egy japán rizspálinkával szolgál egy turistának. A vendég az első kis pohár felhörpintése után látja, hogy a tárgyak mozogni kezdenek körülötte. — Nem volt ez az ital túl erős? — kérdezi a ja­pánt. — Ne aggódjék, uram. Csak a szokásos földren­gés. * * * Fiatal lány jelent meg Anatole Francéinál, és gyorsírónak ajánlkozott. — Uram, én 150 szót írók egy perc alatt. — Jól van, de honnan vegyek én magának per­cenként ISO szót? • * • Wilhelm Busch, a híres nőmet humorista halálos ágyán így vigasztalta ba­rátait: — Biztos vagyok benne, hogy nem fogtok utánam annyit sírni, mint ameny- nyit életemben nevettetek írásaimon. * • • A fivér a következő táv­iratot küldi nővéreinek: »Megbuktam az érettsé­gin. Apát készítsétek föl.« Másnap a következő vá­lasztáviratot kapta: »Apa felkészült Készülj föl te is.« • * * Kansztamtin Faturosz athéni futballbírót nem­egyszer kergették meg a fölháborodott szurkolók, s néhányszor bizony alapos verést is kapott Mégsem mondott le a játékvezetés­ről, de bizonyos óvó intéz­kedéseket tett. Az öltözőből papi ruhá­ban, álszalkállal, ájtatos képpel távozott * * * Jean-Paul Sartre, a vi­lágszerte ismert francia író és filozófus nem túlságo­san szereti a németeket. Egy újságíró megkérdez­te tőle, mi az oka ellen­szenvének, hiszen még egyetlenegyszer sem járt N é metország ban. — Az igaz, hogy én nem voltam Németországban — mondotta Sartre —, de a németek már két ízben is jártak Franciaországban. * * • Fejszal, Szaúd-Arábia királya 60 kerékpárt ren­delt Hollandiából. A bicik­liket feleségeinek szánta, részben takarékossági szempontból, részben pe­dig azért, mert a kerékpá­rozás fogyaszt. * * * A férj reggel, munká­ba indulás előtt: — Borotválkozás után húsz évvel fiatalabbnak érzem magam. A feleség: — Nem borotválkozhat■■ nál inkább esténként? Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyéi Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magjar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka Sándor utca 9.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents