Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-05 / 131. szám
Szombat, 1965. június 5. 3 SOMOGYI NÉPfcA* MÁSODSZOR TÖLTIK A BURGONYÁT a balatonendrédi Zöldmező Tsz-ben. Az előcsíráztatott burgonyát június első felében kezdik szedni és szállítani a MÉK-nek. EGYETÉRTÉSBEN A számok a gazdaság tükörképei. Az embereknek a munkához és egymáshoz való viszonya határozza meg e számok nagyságrendjét. Köz- gazdasági tételek ezek, igazukat a hétköznapok megoldott feladatai bizonyítják. Ezek együttvéve azt eredményezték, hogy a tsz-ek múlt évi versenyében a tabi Egyetértés járási első helyezést ért el. 1 Fürdőruhára vetkőzött lány húzza a kapát a répasorok között. Kovács Margitot barnára égette a nap. — Korán vetkőzött neki. — Nem szabad kényesnek lenni. Egy pillanatra sem hagyja abba a munkát Haja mélyen az arcába hull, s lágy ringás- sal követi a test mozgását. A tömött répasorok gyorsan ritkulnak. A tabi Egyetértés Tsz eu- korrépaföldjén beszélgetünk. Az apró parcellákra bontott táblán mindenütt emberek szorgoskodnak. — Maga tag? — kérdem a lánytól. — A papám könyvére dolgozom. Ó kocsis a tsz-ben. — Mégis ennyire siet? — Muszáj, mert nem lesz meg a norma. — A normát ki állapítja meg? — Én ... Ha sokat áll az ember, akkor még hosszú ideig ki kell járni. Pedig munka máshol is van. — Szorgalmas lánnyal beszélgetett az előbb — mondja később Fehér Lajosné. — Ha mindig így megy a munka, akkor kijövünk. — A tagok szeretik a cukorrépát? — Tavaly körülbelül száz forint jutott naponta, ha a répában dolgoztunk. Nézze meg, olyan idős emberek is kijönnek, mint az a fekete ruhás néni. A rét szélében, talán a leggazosabb részen kapál id. Paska Józsefné. ö kérte a családjától azt a részt. Sietni úgy sem tud már — mondta —, azon a részen pedig lassan eldolgozgat. — Ügy nekiálltunk a répának, hogy az csak csoda — mondja Paskáné. — Valamikor nem ment így. Emlékszem rá, hogy egyik évben ötszáz munkaegységet kerestem, pénz meg alig volt. Most van. Mindig több a fiatalunk is. Igaz, sokan nem kapálni jönnek, hanem traktorosnak meg szerelőnek. De a kertészetben is vannak. Az irodában fojtogató cigarettafüst. Rekedtes hangon mondja Ajzert Jenő tsz-el- nök: — Kiesésünk volt tavaly a növénytermesztésben, az időjárás nem nagyon kedvezett a búzának, de a cukorrépa jól sikerült. A tervezett százharminc helyett kétszáz mázast adott holdanként. Többet hozott a kertészet is. ötszáz- tizennégyezer forintot adott az előirányzott háromszázhatvanezer helyett. Kukoricából tizennégy mázsa májusi mor- zsolttal számoltunk holdanként, tizennyolc mázsát takarítottunk be. Ringli Ádám brigádvezető veszi át a szót: — Nem panaszkodhatunk az emberekre.1 Nyolcszázötven hold az én brigádom területe. Negyvennégyen dolgoznak a brigádban. Ha szükség van rá, mindenki jön: a öregek is meg a fiatalok is. — A legjobb erő a gépeken van — teszi hozzá az elnök. — A tizenhat traktort nagyrészt fiatalok vezetik, ök végezték el a múlt évben a gépi munkák kilencven százalékát. Igaz, sokat éjszakáztak is. Nem kettős műszakban, az nálunk nem volt. Nyújtott műszakban dolgoztak. — Kiemelni talán senkit sem lehet — veszi át a szót Proksa János brigádvezető. — Mindenki megtette a magáét. Legjobb bizonyíték erre az, hogy május 15-re elvégeztük az összes tavaszi vetést. — írhatja azt is — szólt közbe Ringli Ádám —, hogy nálunk egyetlen olyan ember sincs, aki kihúzná magát a munkából. Volt olyan tagunk, aki összeveszett velem azért, mert a gép késett, s nem tudtuk pontosan kezdeni a dolgot. Az állattenyésztés a múlt évben még jobban sikerült, mint a növénytermesztés; százhatvanezer forinttal többet hozott a tervezettnél. — Azok az emberek megint sokat dolgoznak — mondja az elnök. — Hajnalban háromkor indulnak, s öreg este van már, mire hazaérnek. A télen pedig, amikor álla- egészségügyi zárlat volt a majorban, nem is jöttek hetekig haza. m Az első ember, akivel a Csaba-pusztai istállóknál találkozom, Kiss János. Kezében vagy hat horganyzott fejőkannát szorongat. Első mondata így hangzik: — Ne jöjjön be az ajtón belül, majd idehívom a többieket is. Az állatokat félti, nehogy a cipőmön fertőzést vigyek az istállóba. Eltűnik a gyér világításnál, s hamarosan még három ember jön az ajtóhoz: Makai Dezső. Orsós József meg Rikli Imre. — Most nem valami jól megy — kezdi Makai —, de azért ebben az évben is elérhetjük a tavalyi eredményt. A betegség miatt sokáig nem lehetett kihajtani. Ez meglátszik egy kicsit... Ezek mind fiaital állatok. A naoi tejhozam tíz-tizennégv liter, s most már szinte napról napra emelkedik. — Az állattenyésztés egész nap ad munkát’ — Most egész nap. Reegel. ha elvégzünk, akkor ki kell hajtani legeltetni. Mindig ketten vagyunk az állatokkal. A másik kettőnek is van dolga, mert ránk is mértek kaszálást, meg kanálni is kell. Né even dolgoznak az istállóban. Nvolcvankilenc állatot gondoznak. — Sok ez. — Sok, igaz — válaszolják —, de úgy vagyunk, ha már melléjük kerültünk, akkor keresni is akarunk. A múlt évben megkerestük a nyolcszáz munkaegységet fejenként. Ezt az idén is szeretnénk elérni.. Eddig még nem panaszkodott senki a munkánkra, pedig nem egy éve vagyunk itt. — Egymással hogyan jönnek ki? — Nekünk még soha nem volt nézeteltérésünk. Nézze, a tsz neve is Egyetértés. Mi is szeretünk egyetérteni. Egy országos lap azt írta a tabi állatgondozókról, hogy hősei a hivatásuknak .. . Mi sem írhatunk mást. Kercza Imre A Székesfehérvári Villamossági, Televízió* és Rádiókészülékek Gyára elfekvő és fölösleges készleteinek értékesítésére iíínius 15-18-ig NÉGY NAPON KERESZTÜL 9 órától 13 óráig mintabemutatóval egybekötött börzenapot tart a vállalat Székesfehérvár, Berényi úti telepén, a MŰVELŐDÉSI HÁZBAN. Értékesítésre kerülnek: általános és speciális híradástechnikai anyagok, ellenállások, kondenzátorok, rádiócsövek, színesfém, vaskohászati anyagok, szegecs és csavaráruk, vegyi anyag, festék, textil, papíranyagok, zománchuzal és kábelok, víz- és villanyszerelési cikkek, speciális tv és rádió műanyag alkatrészek, valamint egyéb vegyes kér. anyagok, továbbá tv-, rádió-, Moped-, és Dongó alkatrészek, szerelvények. Felvilágosítást ad a 27-30-as telefonon a 350-es mellékállomás. (55701) Szabad péntek, szabad hétfő? Minden második héten szabad szombatot tartanak az építők: hazautaznak családjukhoz, némelyek az ország másik végében élő szeretteiket keresik föl rövid időre. Ilyenkor megszűnik az élet az építkezéseken, s csak hétfőn népesülnek be ismét a munkahelyek. Az utóbbi időben egyre több nyugtalanító jelzés érkezett a szabad szombatokról. A szabad szombat ugyanis hovatovább szabad péntekké és szabad hétfővé válik: az építőipari mun- kfcok egy része nem tartja magára nézve kötelezőnek a munkafegyelmet. Pénteken a megengedettnél korábban elhagyja munkahelyét, és hétfőn sem érkezik meg idejében. Emiatt aztán értékes órák vesznek kárba, elhúzódnak az építkezések, nem tudják határidőre átadni a lakóházakat, szállodákat, iskolákat. Munkatársaink a legutóbbi szabad szombat előtt és után meglátogattak néhány építkezést a megyében. Tapasztalataik, sajnos, nem a legkedvezőbbek. Kaposvár, északti; a £ati városrész Háromszáz embere dolgozik ezen a területen az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnak, köztük sok ipari tanuló. Bontják a Honvéd utca 28. számú régi családi házat, szedik a cserepeket. A már foghíjas léceken egy magányos férfi üldögél, cigarettázik, unatkozva nézi az utcán siető embereket. Jóval később fél kézzel leemel egy cserepet, és továbbadja a padláson tartózkodó társának. A munkatempó szánalmas... Az utca végén — a legutolsó épülő háztömb mellett — dömper áll. Négy ember kaviccsal rakja. Nem sietnek túlságosan, fél órát is igénybe vesz ez a ' munka. Amikor a dömper elmegy, a lapátra támaszkodnak. Újabb harminc perc, mire a dömper visszaér. Aztán folytatódik a rakodás hasonló ütemben. A munkatempó kétségbeejtő... Csatornát ásnak az egyik csaknem teljesen kész ház tövében. A Honvéd utca felőli részen három fiú üldögél az árakban. Beszélgetnek. Cuba László harmad-, Csapó József és Vörös Albert első éves villanyszerelő-tanulók nagyon érdekes témát találhattak, mert negyven percig sem tudják befejezni. — Mit csinálnak? — Dolgozgatunk, csatornát ásunk ... Elfáradtunk, pihenni is kell — hangzik a kissé nyegle válasz Cubától. Amikor péntek délután Szé- kelyfi József művezetővel körüljártuk az építkezést, bizony nemcsak az előbb elmondottakhoz hasonló esetekkel találkoztunk. Jóllehet délután négy óráig tart a munkaidő, sokan már fél négy előtt letették a szerszámot. De azt is tapasztaltuk, hogy igen sok brigád — például Stark Ferenc, Vida József és Gelencsér József csoportja — fáradhatatlan a munkában. Hétfőn reggel hivatalosan nyolc órakor kezdődik a munka. Negyed kilenckor azonban az egyik öltözőben két munkás beszélget: Nagy József kőműves és Nagy József segédmunkás. — Mikor állnak munkába? — Nyolc órakor. -. — Megíkéstem egy kicsit, rokonoknál voltam vendégségben — mondja egyikük. Az üvegesek öltözőjében öt ipari tanuló — Bella János, Keresztúri Pál, Varga József, Simon László és Kisgáti János — társalog. Egyikük képeslapot tanulmányoz, ketten utcai ruhában álldogálnak. Nekik is nyolc árakor kellett volna kezdeniük, de oktatójuk más munkahelyre ment, s így nem tudnak mit csinálni. S ami már több, mint szabálytalanság: igen nagy forgalma van reggel nyolc és kilenc óra között az építkezéshez közeli Aranyíácán Vendéglőnek. Egy óra alatt legalább harminc ember lépett át egy féldecire, firöccsre. Csaknem egy órát ácsorgóit a pult előtt Kertész András kőművesbri- gád-vezető három társával. Takács József négytagú kőművesbrigádjáért pedig úgy fél tíz tájban mentünk el Bóna József művezetővel. — Egy pohár sört Ittunk meg ... Talán csak nem tilos? — védte embereit a két brigádvezető. Pedig Takács és brigádja nemcsak sört, hanem pálinkát is fogyasztott. Vajon mit szólnak mindehhez azok az építők, akik becsületesen dolgoznak, hogy az északnyugati városrész lakóházai mielőbb elkészüljenek?! Nagyatád, lakásépítkezés Az óra déiutén fél kettőt mutat Az imént fejeződött be az ebéd a nagyatádi fő-építésvezetőség ebédlőjében. Az ipari tanulók festőcsoportja már nem megy vissza munkahelyére: az asztaltól egyenesein hazaindulnak. Három óra körül csomagoi- ni kezdenek a mélyépítők is. — Anyaghiány — mondják —, nincs munka. — Mit csinálnak, ha hétfőig sem érkezik meg az anyag? — Azért lesz mit tennünk, majd fúrunk — válaszolják. A tiszti lakások építkezésén a felvonulási épületben kedélyes beszélgetés közben várjál: a munkaidő végét a szakipariak. A konyhakombinát felújításán három órakor már csak egyetlen ember dolgozik. Hosszabb szemlélődés után találni 'még egy munkást: az udvaron heverő vasvázak tetején pihen elnyújtózva. — Nem kemény ez a fekhely? — Nem ... — Végeztek a munkával? — Nem, csak pihenek egy kicsit az ebéd után — válaszolja Tóth László. Az ebéd jó másfél órája kezdődött. Egy kicsit hosszúra nyúlik ez a pihenés. A nagyatádi építkezésen a1 szakipariak kivételével vala- : mennyi munkahelyein négy J óráig dolgoztak. A tiszti klub építői és a huszonhét lakásos ház ácsbrigádja még négy óra után sem szállt le az állványokról. Hétfőin reggel azonban a tiszti lakások építői közül tizenhatan hiányoztak a hétárai munkakezdéskor. — A nyolcórai, kilencórai vonattal jönnek majd — magyarázza Császár Ferenc munkavezető. Itt hét óra a kezdési idő, néhány száz méterrel odább, a klub építői pedig fél nyolckor állnak a keverőgép mellé. — Pénteken ötig dolgoztunk — magyarázzák —, most any- nyival később kezdünk. Hogy hol dolgoztak ötig, arra nem válaszoltak. Még ennél is később, kilenc órakor látott munkához a huszonhét lakásos ház ácsbrigádja. Véleményük szerint kilenc óra a megállapított kezdési idő. A hivatalos kezdési időt, sajnos, a fő-építésvezetőségen sem tudták megmondani. Sokáig kerestek egy korábban kifüggesztett szabályzatot, de nem találták (?), mert éppen festettek az irodában. Ahogy teltek az órák, a tiszti házak későn jövő építői is elfoglalták állásaikat. Mind a tizenhatan. A konyhakombinát építkezésén viszont csak a kőművesek dolgoztai:, a szakipariak sehol. Negyed tizenkettőkor bukkantunk rájuk az egyik félreeső szobában. Nemrég érkeztek meg. Ettek, cigarettáztak. Balaton bérén yből, Polányból hozta őket a »leg- lassúbb« vonat. — Rádolgozzuk mi ezt. Sokszor este hatig is itt vagyunk — mondja egyikük. Pedig egy röpke számítással rájön az ember, hogy negyed tizenkettőtől — ha még egy ebédidőt is beiktatnak — aligha lesz meg a nyolcórai munka. S ha napközben sem ellenőrzi őket senki, akkor ki teszi meg ezt délután négy óra után? Siófok, toronyszálló — Jelenleg már a harmadik kőművesbrigád dolgozik az építkezésen — mondja Parrag Imre munkavezető a tizenhárom emeletes siófoki torony- szállónál. — Ha az ember egy rossz szót szól rájuk, köny- nyen azt mondják, hogy nem nehéz az irodából dirigálni, próbálnánk csak meg kint. Vagy lecsapják a lapátot, és elmennek másfelé ... Nem tudom, mit lehetne tenni. Amikor a járási pártbizottság egyik főelőadójával megérkeztünk az építkezésre pénteken délután, az első pillanatban beszélgető emberekkel találkoztunk. Kisvártatva — amikor a munkavezetővel körbejártuk az épitkezést — már valamennyien dolgoztak. Fél négy, háromnegyed négy táján azonban — noha a munkaidő négy óráig tart — egymás után szállingóztak el az emberek. Hétfőn még rosszabb voR a helyzet. Hivatalosan fél kilenc a munkakezdés, de háromnegyed tízkor még mindig jöttek az építők. Czvik János darus tíz óra előtt nyolc perccel érkezett. Budapestről jött, s így magyarázta elmaradását: — Lekéstem reggel a vonatról, még nem tapasztaltam ki, hogy mikor kell otthonról elindulnom ... (?!) Miatta öt ember nem tudott munkához kezdeni. — Kérem, én azt is mondhatom, hogy a daru üzemképtelen, mert az építésvezetőségen aláhamisították a nevem, hogy átvettem a gépet... Akkor aztán leáll a munka — mondja. (Ezt viszont jó lenne tisztázniuk az illetékes szakembereknek.) Tíz órakor még mindig csak készülődik az öltözőben Tóth József ács. Nem nagyon akar válaszolni, amikor késésének okairól érdeklődünk. — Arra engem senki nem kényszeríthet, hogy a gyorsvonattal jöjjek el Fonyódról — mondja. Hogy a személlyel miért nem jött el időben, arra nem felel. Krézli Gyula Ádándról érkezett — szintén másfél órás késéssel. Családi okok akadályozták abban, hogy idejében megkezdhesse a munkát. Felesége beteg, a hét gyereket neki kell gondoznia, iskolába indítania. Az ő magyarázata elfogadható. Rózsa János kőművesbrigádja ugyancsak fél tízre érkezett meg. — Az autóbusz nem jött meg ma reggel. Földvárról vonattal kellett utaznunk... — mondja. Magyarázat mindenütt akad, csupán arról nem beszélnek az emberek, hogy mi lesz ilyen munkatempó mellett az építkezéssel. Gyakran hivatkoznak arra, hogy kevés a fizetés, arról azonban nem esik szó, hogy igen sok esetben éppen a lógás, a tunyaság miatt lapos a boríték. Építésvezetőségeinknek — ügy véljük — nem szabad eltűrniük a pénteki és hétfői villám látogatáskor tapasztalt lazaságokat, sokkal határozottabban k ll fellépniük a műnk? fegyelmet értő személyekkel szemben. Nem felsőbb utasításra kell várniuk, hanem a maguk munkaterületén kell mielőbb rendet teremteniük. Nagy—Polesz—Szalal
