Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-27 / 150. szám

V SomogyiNéplap ixT MS'ZMP MEGYE» RI70TTSAGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA »Valami hideg italt kérek...« Elfogyott a sörkeret — Adhatok jéghideget isi Gyenge fagylaltválaszték, üres tégelyek Veszélyes játék! A Kossuth téren árnyékban 32 fokot mutat a hőmérő. Me­nekülnek az emberek a nap­ról, cukrászdában, eszpresszó­ban keresnek felüdülést. Nem lehet csodálni, hogy minden vendég — de mikor is kérné, ha nem a meleg napokban — valami hideg italt szeretne fo­gyasztani. Ezt tettük mi is; kérésünk elhangzott, de néhány helyen — együtt a többi vendéggel — bizony csalódottan figyeltük a választ: Sajnos, hideggel nem szolgálhatok... CORSO CUKRÁSZDA — Hideg limonádé? — Nincs ... — Miért? — Még nem termett a fán citrom. (?) — Más, valami hideg... ? — Megpróbálhatom ... Látjuk, hogy a felszolgáló válogat a szódásüvegek között, és a pultosnak így adja to­vább rendelésünket: — Ebből a hideg szódából két málnát... A hideg szóda, sajnos, me­leg. A felszolgáló szerint azon­ban ne szóljunk egy szót sem, hiszen szerencsénk volt, mert a leghidegebbet kereste ki. BÉKE ESZPRESSZÓ — A leghidegebb ital? Filep Józsefné felszolgáló már sorolja is: — Sör, limonádé, málna, hü- si, gyümölcslevek, szóda... Adhatok mindenből jéghide­get .. . ! Limonádét kérünk, s a pul­tos, Gimesi Edit által kimért ital — érdekes, itt termett cit­rom! — valóban jéghideg. Igaz, ez a presszó személy­zetének egy kis többletmun­kát okoz, mert a jeges ládá­ban hűtik meg a palack szó­dát is, s ezt teszik a sörrel is, hogy a vendégek igényeit ki­elégíthessék. NEFELEJCS CUKRÁSZDA — Kérhetünk egy üveg sört? — Sajnos nem szolgálhatok vele már harmadik napja . .. __ ?! — Állítólag elfogyott a sör. keret... Hiába szaladgálunk utána, csak ígéretet kapunk .. Azt mondták, tegnap hozriak — Balaton sör helyett — Ki­nizsit, de ez csak ígéret ma­radt — panaszkodik Raffay Sándorné üzletvezető. Nem tudjuk, ki és milyen tapasztalatok alapján állapí­totta meg a cukrászda sörke­retét, azt mindenesetre figyel­men kívül hagyhatta, hogy jó néhány héttel ezelőtt bezárták a Belvárosi Eszpresszót, és most sokan ide térnek be. S hiába kínálnak sör helyett hideg hüsit, málnát vagy szó­dát — ezek kifogástalan mi­nőségűek —, aki sört keresett, csalódottan távozik. BISZTRÓ Amikor odaérünk, éppen fo­gyóban a fagylalt. Dombosi Istvánná üzletvezető-helyettes intézkedik, s Máthé Irma azonnal hoz fagylaltot a közeli termelőüzemből. A felszolgálók itt is sokat fáradoznak azért, hogy a ven­dégek elégedetten távozzanak. Kevésnek bizonyultak a hűtő- szekrények, pultok, ezért jég­Mielőtt a nyár beköszönt, »gen sok ígéret hangzik el: — Több lesz a sör, jobban hűtik az italokat, növelik a választékot az üdítő, a hűsítő italokból és a fagylaltból. Vajon mikor lesz már az ígéretekből egyszer valóság? Szalai László gél teli ládába rakja az üve­geket Gőgös Jánosné és Ker­eső Györgyné. Hideg is minden: jegelve a bor, a sör, az üdítő és a hűsítő italok. VÁRÓTERMI bisztró — Milyen fagylalt van? — Semmilyen ... Egy ki­csit várni kell, hamarosan el­készül a puncs — válaszol Szulimán Györgyné. Még a pénztáros is megjegy­zi, hogy miért nem fagyasz­tott, amíg a másik el nem fo­gyott Kényelmesen megtehet te volnai, hiszen van hat üres tégely. Sokan álldogálnak a söntés- nél is. Az éppen munkából ha­zafelé tartó Gilitta János moz­donyvezetőt és Dömötör Lász­ló fűtőt kérdezzük meg: — Milyen a sör, hogyan íz­ük? — Negyven-negyvenöt fokos melegben dolgoztunk, gondol­tuk, iszunk egy pohár jó italt Ez bizony csak »ládahideg-“... Két kislány sétál a vasúti síneken Balatonszéplak-alsón, tetszik nekik a játék nagyon, még versenyeznek is, hogy melyikük tud végigmenni a pályán anélkül, hogy leesnék. -£s/-revesszük ám, ha jön a vonat, és leugrunk...- vá leszólták, amikor figyelmeztettük őket a séta veszélyeire. De arra már nem gondoltak, hogy mi tör­ténik akkor, ha véletlenül beszór ul a lábuk a sínek és a talpfák közé. Éppen nemrég történt, hogy egy hasonló módon »játszadozó« kisfiú lábát az utolsó pillanatban tudta kiszabadítani egy vasúti pá­lyaőr a közelgő gyorsvonat elöl. Még elgondolni is szörnyű, milyen tragédia történhetett volna. Veszéyes ez a játék nagyon, jó lenne, ha fölfigyelnének rá a szülők is. Fő az üzlet? A pénztárzárás pillanatá­ban érkeztünk a balatonmá- riai tanács strandjára. Hat napra utaztak el, s egy egész életre szóló él­mény birtokában érkeztek visz- sza. Ennyiben summázhatnánk harmincnégy siófoki járásbeli KISZ-íiatal moszkvai kirán­dulását. A részleteket, az emlékeket, találkozásokat mindegyikük gondosan elraktározta magá­ban, s ha valaki rájuk kérdez, szinte kifogyhatatlanok a szó­ból. A járási KISZ-bizottság meg az Expressz-iroda szervezésé­ben foglaltak helyet aüg tíz napja az IL—18 kényelmes ülésein, hogy a gépóriás három óra alatt a világ ötödik leg­nagyobb városába repítse őket Ezzel megkezdődött harminc­négy somogyi tsz-fogatos, trak­toros, mérnök, könyvtáros, egészségügyi dolgozó és más foglalkozású KISZ-fiatal hat­napos élményözöne. Városnézés, Tretyakov-kép- tár, Metro, kongresszusi palota, Megtérül... Gorkij park és tűzijáték: ki­fogyhatatlan sera a látnivalók­nak, az emlékeknek. S a leg­szebb, a legemlékezetesebb él­mény? Egy találkozás. A harmincnégy KISZ­fiatal t harmincnégy komszo- molista ötórai teával egybekö­tött baráti találkozón látta vendégül. Egy hatalmas könyvkiadó vállalat egyik alapszervezetének a fiataljai­val ismerkedtek a bensőséges összejövetelen. Sütemény ke­rült az asztalra, s — otthono­san — szamovár szortyogott, pöfögött a beszélgető társaság előtt. Életviszonyaikról; mun­káról és szórakozásról társa­logtak, németül, oroszul; tol­máccsal és tolmács nélkül. Jel­vényekkel és balatoni füzet­kékkel, illetve magyar írók, Arany, Petőfi, Jókai, Vörös­marty s néhány mai szerzőnk orosz nyelvű kiadásának egy- egy példányával kedveskedtek egymásnak. S amikor bekap­csolták a magnót, táncra per­dültek, csárdást tanultak, egy kedves, közvetlen, szakállas fiatalember csatlakozott hozzá­juk. Aljosa, a vállalat dolgo­zója; ázsiai nyelveken megje­lenő műveket fordít oroszra, és a beszélgetés közben gondo­san — de nem sok eredmény­nyel — titkolta vezetéknevét és azt, hogy a papája Konsz- tantyin Szimonov, az író... Nehéz véget vetni a szó­nak; öröm ezeket az élmé­nyeket hallgatni, mesélni egy­aránt. Arra gondoltunk köz­ben: milyen hasznos, emléke­zetes lenne, ha minél több KISZ-szervezet és járási KISZ- bizottság követné a siófoki fia­talok példáját. Érdemes ké­szülni, gyűjteni, takarékoskod­ni, érdemes áldozni erre a cél­ra. Sokszorosan megtérül... — A fürdőt szeretnénk megtekinteni, hogy történt-e fejlődés, változás, miként állnak a munkával — kö­zöltük a kapu őrével, mire ő szívélyesen válaszolt: — Lehet, de csak ha belé­pőt váltanak...! _ ?« — Ez a tanács vezetőinek utasítása — hangzott a rö­vid, s megváltoztathatatlan felelet. Furcsa utasítás! A fürdő mellett építkeznek, ott min­den akadály nélkül bárki be­mehet, mert az út nincs le­zárva. Igaz, a strand kapuja sincs. Alig tettünk néhány métert — fizetés nélkül, most mi lesz? — a pénztá­ros csomagolt, zárt s betéve a kaput — mert a büfé még nyitva maradt — eltávozott. A megyei pártbizottság és a megyei tanács lapjának a munkatársát csak belépő el­lenében hajlandók beereszte­ni? OOOOCOCOOOOO(XXXXXXXXXXX:<XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX)OOOCXX300C<XXXXXXXXX>DOOOOCXXOOOOOOCXX>CXXXXXDOOOOOOOOOOOOOOOOOO: ^ E Q 6. cl m a cj iKÍ „Mi is küzdünk »9 — Megtalálta-e a helyét a mi társadalmunkban? — Me aláltam. — Mi a célja, és van-e va­lami, ami hiányzik, amiért küzdeni akar? — Hát... én nagyon szere­tek dolgozni. • — Saját elhatározásából választotta ezt a szakmát? — Először egyetemre sze­rettem volna menni, de nem jelentkeztem, mert az utolsó évben .. . elég hanyag vol­tam. Nem volt olyan eredmé­nyem, amire azt mondhattam volna: nyugodtan beadhatom a papírokat, mert... — Akkor éppen szerelmes volt. — Nem, azt nem lehet mondani, hogy amiatt. Ha az ember szerelmes, akkor még sokkal több energiája és akaratereje van... Nem mon­dom, hogy nem voltam az, de nem ez befolyásolt... Jó kö­zepes voltam, nem akartam Uts elmenni ez egyetemre. Ez érthető, azt hiszem. Ügy dön­töttem, hogy kozmetikus le­szek. Nagyon szeretem a szakmámat, mindjárt nagy energiával kezdtem neki. Tu­dom, hogy nem olyan szakma ez, ami feltétlenül az ország, az emberiség felemelkedését, a termelést segít elő. Olyan szakma az enyém, ami szük­séges ahhoz, hogy az emberek — főleg a nők — higiéniku­sak legyenek. Sokszor egy- egy kozmetikai hiba lelki problémákat okoz a nőknek, különböző lelki zavaraik, ki­sebbségi érzésük van, hogy nem olyan szépek, csinosak, mint a többiek. Ez is befolyá­solja, hogy munkahelyükön és az életben mindenütt ho­gyan találják meg a helyü­ket, milyen a viselkedésük, a föllépésük. Valamit nvúita- nunk kell azoknak is, akikkel fukarul bánt a természet. .. — Ezt olyan szépen mond­ta. hogy ha fiatal volnék és nő, akkor kozmetikusnak mennék... — Nagyon szeretnék jól dolgozni. Amit csinálok, azt komolyan veszem. — És ha azt kérném, hogy valamivel többet csináljon, és többet szeressen ezáltal? — Ez a plusz a társadalmi munka lesz, amit az iroda­lom terjesztéséért fogok ten­ni. És az emberek közömbös­ségét szeretnénk egy kicsit feloldani a többi hasonló gondolkodású fiatallal együtt. — Erre az ígéretre egy év múlva visszatérhetek? — Feltétlenül! Akkor nem­csak a terveimről fogok be­szélni, hanem arról is, hogy már csináltam valamit. — Nagyon kifárasztottam magát, de egy ígéretet még -zeretnék kicsikarni. Azt, hogy néha — bizonyos előre meghatározott dolgokról — még- mondja el a véleményét. — Nagyon szívesen vála­szolok mindenre. Bár ... még sohasem voltam úgy, hogy az én véleményem fontos lett •olna, vagy az én gondola­taim ... Ez a beszélgetés' na­gyon meglepő volt, és . .. ki­csit megtiszteltetésnek is ér­zem, hogy meghallgatta a vé­leményemet. Kevés olyan ember van, aki nemcsak az enyémet, hanem a hozzám ha­sonló korú fiatalok vélemé- nvét is meghallgatja Vagy meghsllgatia ugyan, de el­megy mellette. Pedig meg kell ismerni a fiatalokat. Vannak dolgok, amiben iga­zuk van — néha. Ml is elfo­gultak vagyunk sokszor, mi is kívánunk lehetetlent... Nekünk mindig azt mondják a felnőttek, hogy mindent készen kaptunk, nekünk azért a kezünket sem kellett moz­dítani, amit ők hajdanán sa­ját maguk teremtettek meg. Ügye, voltak ilyen hangok? — Igen. — Hát... ezt mi... nem szívesen halljuk, soha! — Mit válaszolnak rá? — Azt, hogy mi is küz­dünk az életben! Igaz, hogy jobb körülmények között élünk, mint ők — ezt köszön­jük nekik. De igenis küzdünk, dolgozunk, ha nem is a lét­feltételekért, mint ők, hanem a tudásért, a még jobb éle­tért. Mi igazán nem tehetünk arról — ez is igaz —. hogy egy kicsit elkényesztettek minket. De haragszunk azért, hogy sokszor egyről ítélve az egész fiatalságot elítélik. Ha valaki valami rosszat elkö­vet, vagy akár a gondolko­dásmódja, akár az életben való tevékenysége rossz felé irányul, akkor “áhűzzák: »Nahát, ez a mai fiatals'g". Pedig nem így van. Mert a mai fiatalság nemcsak azok­ból áll. akik . . . Ionnak csal­nak. bárokban töltik éjsza­káikat és különböző helve- ken . .. Hanem elsősorban azokról, akik komolyan v»n- "ék az életet, dolgoznának ác -jnlcrnznak is — szívesen! És megtesznek mindent azárt, hogy a felnőf+ekhez felnője­nek. továbbfeilesszék azt, amit ők csináltak, esetleg job­ban dolgozzanak, mint ők... Ez is a cél... — Most már igazán befe­jezzük ezt a beszélgetést. Na­gyon köszönöm, és ne hara­gudjon, hogy fárasztottam. — Ugyan, dehogy harag­szom. — Mondom, fölkeresem még, 5 akkor újra beszélge­tünk a »nagyvilág-“ dolgairól. — Mit szólna ahhoz, ha egy-két kollégámat össze­szedném, és az ő véleményü­ket is megkérdezné? — Nagyon örülnék ... * * * * A magnószalag lejárt. Bú­csúzáskor Kati is meghall­gatta néhány részletét, és megdöbbent: »Igaz, igaz — hajtogatta —, de vajon az emberek szívesen hallják-e ezeket tőlem, elfogadják-e a véleményemet? Nem lesz-e sok ellenségem, nem fordul- nek-e el tőlem az emberek?« Bízom benne, hogv nem. Egy húszéves lány vallott ön­magáról és környezetéről. Le­het, hosv nincs mindenben igaza, de véleménye őszinte, szenvedélves, ió szándékú és segíteni akaró! Hangja nyo­mán oszlik bennem a vádas­kodás kavalkádja: e magnó­szalaggal válaszoltam rá. »Elkénesztő. hogv hova ju­tottunk«? Van-e véleménve a mai fiafqloknak valamiről?« -C-TÓn !ciÄ g£p<vrá»ió ez!« s;zán bizonv! Nem nagykő­éi' és nem üresteíői Kati is mai fi-*-i (Vége’ Jávori Béla SOR.OK Ultimátum A gavallér törzsvendég így szólt a pincérhez: — Itt van, Jani, a heti borravalója, de meg ne halljam, hogy megint el­itta, mint a múlt héten!.. Vétkes éjszakák Lelkiismeretünk általá­ban korábban tér nyugo­vóra, mint jómagunk. ... Közmondás Madarat tolláról, írót be­folyásos barátjáról Kutyaharapást szőrével Próbáljunk meg sex- bombákkal harcolni az atombomba ellen! Konzervativizmus A legtöbben még min­dig puritánok vagyunk, ha meztelenre _akarják ve- kőztetni előttünk a való­ságot • • • Álarc nélkül Az antropológia kimu­tatta, hogy a nőknél az intelligencia ellentétes arányban áll a keblek fej­lettségével. Ha így van, akkor a mo­dern nő a világ legőszin­tébb lénye: nem rejti vé­ka alá a fogyatékosságait A kereset Vannak sokan, akik ke­vesebbet keresnek, mint én, de ez nem bánt. Saj­nos, olyanok is vannak, akik többet keresnek, mint én — ez már mélyen sér­ti szocialista öntudatomat! Az ember olyan, ami­lyen. Jót akar önmagá­nak is, meg másoknak is. De ha másoknak nem le­het, akkor legalább magá­nak. Érdekes, leginkább az úgynevezett »nélkülözhe­tetlen« emberek tudják nélkülözni a munkát A prémiumot — azt már nem! * * • — Nagyszerű emberek vannak minálunk — büsz­kélkedik egy ráfizetéses vállalat igazgatója — Aranyemberek! — Olyan jól dolgoznak?-— Azt nem. De amióta mindenféle hírek keringe­nek az új gazdasági in­tézkedésekről, úton-útfé- len megállítanak munka­társaim: — Igazgató elvtárs, nem őhajt egy aszpirint? Az e hétre érvényes dél- vietnami miniszterelnök neve: Nguen Khao Khi. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIBTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16­Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postlskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra \Z Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka Sándor utca C.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents