Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-03 / 129. szám
Csütörtök, 1965. jtínius 3, 5 SOMOGYINÉPtAP NYOLCADSZOR IS SIKERÜLT... Tíz évvel ezelőtt a Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalatnál szerény ünnepséget rendeztek abból az alkalomból, hogy az első negyedévi terv teljesítésének eredményeként megkapták a Kiváló Vállalat címet. Hu- szonkilencmillió forintos összforgalmuk mellett egymillió- nyolcszázhatvanhétezer forint nyereséget könyvelhettek el. Néhány héttel ezelőtt újra ünnepség volt az immár Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalatnál: nyolcadszor kapták meg a Belkereskedelmi Minisztérium Kiváló Vállalata címet. Tavaly a vállalat összforgalma ötszázhétmillió forint, nyeresége pedig tizenötmillió-ötszáznyolc- vanhétezer forint volt. Mit mutat a statisztika? A vállalat 1950. október 1-én alakult azzal a feladattal, hogy Kaposváron lebonyolítsa az iparcikkforgalmat. 1960. január 1-én átalakult megyei vállalattá, s ezzel feladatköre ugrásszerűen megnövekedett. Tizennégy év alatt összforgalmuk elérte a 3,6 milliárd forintot; ez idő alatt ötvenkét- millió vevőt szolgáltak ki, annyi embert, mintha Bulgária, Csehszlovákia és Lengyel- ország összlakossága az Sí boltjaiban vásárolt volna! A számok néha unalmasak, pedig óhatatlanul élni kell néhány érdekesebb adat felsorolásának lehetőségével. Bizonyítják ugyanis a vállalat fejlődését és az életszínvonal emelkedését. Ára I960 1964 Mosógép 1759 db 2088 db Porszívó 362 db 1099 db Hűtőszekrény 104 db 670 db Televízió 368 db 5328 db (!) Gáztűzhely — 1578 db Bútor 19 OOO 000 Ft 25 000 000 Ft Ebben az időszakban viszont csökkent az érdeklődés például a rádió és a motorkerékpár iránt: Áru 1960 1964 Rádió 2800 db 2655 db Motorkerékpár 714 db 469 db Érdemes néhány adatot közölni a Balaton-parti forgalom hatásáról is: az 1960-as nyári idényben hatmillió-háromszáznegyvenkilencezer, az 1964-es nyári idényben pedig tizenkét- millió-nyolcszázharminchat- ezer forint volt a forgalom. Hármas föltétel — Mi tette lehetővé, hogy az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat elérje ezeket a szép eredményeket? — kértünk választ Rajta Mihály igazgatótól. — Három feltétele van a vállalat jó munkájának: legyen vásárlóerő (minden jel arra mutat, hogy ebben nincs hiány), legyen árualap, és a harmadik, hogy a vevőkkel szívesen, türelmesen, szeretettel foglalkozzanak valamennyi boltunkban. Vállalatunk munkásgárdája elég stabil, emellett dolgozóink állandóan fejlesztik általános és kereskedelmi szaktudásukat. Csak így lehet eredményes munkát végezni. A hármas feltételből kettőhöz mindenképpen hozzásegíthetnek a vállalat dolgozói. Az árualap biztosítása nemcsak nagykereskedelmi feladat, . a boltvezetők szükség esetén a rendelkezésükre bocsátott ösz- szegből másutt is vásárolhatnak a nagykereskedelmi vállalatokon kívül. S ami ugyancsak vállalati ügy: a vevők szeretete. Nagyon jól tudjuk, hogy a kereskedelem közkatonáinak, a bolti eladóknak egyáltalán nem könnyű a dolguk. Naponta frissen, kipihenten állni a vevők elé, udvariasnak lenni a türelmetlen vevővel szemben is; tumultusban is gyorsan, pontosan számolni — egy csöppet sem irigylésre méltó feladat. S különösen nem a rendkívül korszerűtlen kaposvári üzletekben! Csúcsforgalmi időszakban például a Nosz- lopi Gáspár utcai női cipőbolt dolgozóinak helyzete szinte elviselhetetlen. De nem a vállalaton múlik, hogy ilyen mostoha körülmények között kell dolgozniuk. Az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat egyre több üzletében alakul szocialista címért küzdő brigád — s jó néhány helyen már nem is először szerezték meg a kitüntető címet —, s az is jó hatású, hogy a pártszervezet egyre inkább magáénak vallja a vállalat minden kisebb vagy nagyobb ügyét. A pártvezetőség negyedévenként, a pártszervezet pedig félévenként beszámoltatja az igazgatót a gazdálkodási eredményekről. Egy évvel ezelőtt egy hasonló ünnepségen az igazgató arról beszélt, hogy 1964-ben is meg lehet szerezni a kitüntető címet. A terv sikerült. Az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat kollektívája szorgalmas, becsületes munkával elérte, hogy huszonhatmillió forinttal szárnyalták túl az 1963. évi forgalmat. Nemcsak az anyagi ösztönzés serkentette őket a pontos, becsületes munkára. Egy kicsit presztízskérdést csináltak a versenyből — és az eredmény nem maradt el. Polcsz György Rohamosan fejlődik Bulgária A szocializmust építő Bulgária fejlett ipari-mezőgazda- sági ország lett. Űj ipari üzemek százai létesültek, szocialista városok épültek, vízi- és hőerőműrendszerük harmincszoros mennyiségű energiát szolgáltat a felszabadulás előtti időkhöz mérten. Jelentős a gépipara: Bulgáriában ma már modern gépet gyártanak, amelyeknek egyharmada exportra kerül. Nehézvegyiparuk fontos ipari alapanyagokat készít; a Burgasz melletti nyelsolaj-vegyészeti kombinát évi kétmillió tonna nyersolajat és vegyszert dolgoz fel. Kaiéináltszóda-termésük nyolcadik a világon. Sokat fejlődött a mezőgazdaság: ma már több mint egymillió hektáron folyik öntözéses gazdálkodás; nagy mennyiségű műtrágyát használnak fel a szövetkezeti útra tért Bulgáriában. Sok tízezer mezőgazdasági gép segít a nagyüzemi, modern agrotechnikai módszerek alkalmazásában. A festői szépségű Nyeszeber. A Kremikovci Fémkombinát. ÉRETTSÉGI VTA1S MÉG NÉHÁNY NAP, és lezajlanak az érettségik; kezdődik »az élet«. A most érettségizők nagy reményekkel lépnek az életbe, hiszen a tények mutatják: valamennyiük részére lehetőség nyílik a boldogulásra. A technikumot és szakközépiskolát végző mintegy 14 000 fiatal elhelyezkedését például biztosítottnak lehet tekinteni, sőt az ipari és a mezőgazdasági technikumokból kikerülő friss szakemberek száma kevésnek is bizonyul. Az idén mintegy 30 000 fiatal érettségizik a gimnáziumokban. Az első gond, hogy közülük csaknem 19 000 — tehát több mint 6C százalék — a leány. S tegyük hozzá azonnal, hogy a 19 000 érettségizett lány sem okozna semmi gondot, hiszen megannyi lehetőség nyílna számukra is az elhelyezkedésre, a szakmatanulásra. Többségük azonban fodrász, kozmetikus, kirakatrendező, fényképész, fogtechnikus vagy adminisztratív dolgozó szeretne lenni. Bennük él még ugyanis — különösen szüléikben —, hogy a szakmunkáspálya általában nem lányoknak való. Az ipari termelésben dolgozók 36,6 százaléka nő, de az ipari szakmunkástanulók között csak 13 százalék a lány. AZ IPARI ÉS A MEZÖGAZ- DASÄGI szakmunkásképzésen kívül más lehetőségek is kínálkoznak a lányok számára. A MÁV és a posta például minden esztendőben indít olyan tanfolyamokat, amelyeken lányok is részt vehetnek. Aztán ott vannak a különféle szaktanfolyamok, a gyors- és gépíró-, valamint az egészségügyi szakiskolák. És természetesén nem szabad számításon kívül hagyni azokat a helyeket — köztük a »divatos« szakmákat sem —, amelyek ha külön-külön nem nyújtanak is tömeges elhelyezkedési lehetőségeket, öszszességükben mégis számottevően hozzájárulnak a lányok álláshoz juttatásához. A gimnáziumokban érettségiző fiúk elhelyezése szinte semmi gondot sem okoz, hiszen minden gyár, vállalat, mezőgazdasági üzem szívesen fölveszi őket szakmunkástanulónak. Velük azonban »spórolni« kell, s a többi között ezért is született meg az a rendelet, amely több szakmában szabályozza a felvehető fiúk és lányok arányát. Azzal szintén számolni kell, hogy az egyetemek és a főiskolák első évfolyamára mintegy 14—15 000 fiatalt vesznek föl, s köztük — a sokévi átlagot figyelembe véve — körülbelül 9—10 000 lesz a frissen érettségizett. Ezenkívül egy-két ezret a következő tanévre vesznek föl úgynevezett előfölvétellel. Akik nem juthatnak be a felsőfokú oktatási intézményekbe, még mindig elmehetnek szakmunkásnak. Az imént még ragyogóan sütött a nap, most meg már fekete felhők kergetik egymást. A kányái dombtetőn olyan érzésem támad, mintha ott távolabb, a Balatonból emelkednének magasba a felhőóriások, s az a csöndes, sokszínű víz akarná bosszantani az embert. Pedig a haragvó nyugtalanság itt a lucemaföldön hullámzik. Az emberek — vannak vágj' hetvenen — a zizegősre száradt szénát akarják megmenteni. Nehezen megy, mert a felhők, mint egy láthatatlan pipa óriási füstgomolyagjai, egymás után törnek fel a horizont széléről, s a földön végigrohanó hűvös széllel küldik üzenetüket. — Már megint esni fog — mondja mellettem egy fehér hajú, piros arcú ember, s mérgében belevágja a földbe a vasvillát. — Még három sor elmarad. Lehet, hogy már nem is tudjuk összeszedni. Az idős parasztember aggodalma nem volt alaptalan. Villám cikázott végig a sötét égbolton, s zuhogni kezdett az eső. A hirtelen lezúduló víz nem fért el az árkokban. Nem itta be a föld sem. Mire AnESŐS TAVASZ docsra értünk, már utat vágott magának a szépen soroló kukoricatáblán, és szennyes áradatként futott a még kaszá- latlan rétben. Ráksiban pedig már a gabonát is megdöntötte. A felhők elvonultak, s az emberek még nagyobb igyekezettel láttak munkához. Marcaliban hallottam, hogy a Vörös Csillag Tsz Latinka- brigádjának öt hold répát másodszor is el kellett vetnie, mert nem kelt ki. Mire sorolt, a többit már megkapálták, s mikor meglátták a brigádtagok, hogy itt is munkába lehetne állni, nem várták a biztatást. Azzal sem törődtek, hogy még nem parcellázták föl ezt a területet. Kiálltak a föld szélére, s felosztották maguk között. — Miért tették? — Mert nem lehetett várni vele — válaszolták az elnök kérdésére. — Ha még sokáig hagyjuk kapálatlanul, nagyon elüt a többitől, meg aztán nem lehet várni azért sem, mert más munkánk is van. Rossz kedvű volt Roznik József, a nagyatádi Szorgalom Tsz elnöke, amikor találkoztam vele. — Az ősszel sem volt kedvezőtlenebb az időjárás — mondta. — Az ember szinte egy nappal sem tervezhet előre, mert az eső mindig keresztül húzza a számítását. A szürke kövesúton sár fröccsen az elsuhanó gépkocsi kerekei alól. A gépműhelytől nyöszörögve húzta ki a pótkocsit egy Zetor. Az agyagos föld csúszóssá vált. — Mit csinálnak ilyenkor az emberek? — kérdeztem. A korábban még fekete felhő olyan szürkévé vált, mintha nem is tavasz, hanem esős október volna. A választ egy sovány arcú, nyurga fiatalember megjelenése adta meg. Elnyűtt bailonka- bátot terített a vállára, kezében pedig egy kosárban szépen fejlett paprikapalánta volt. — Kint vannak az asszonyok? — kérdezte az elnök. — Azt mondják, lehet ültetni — válaszolta a fiatalember. — A sok esővel nehezített tavasz még több feladatot adott mindenkinek — mondta az elnök. De problémájuk szinte alig volt. Érzik az emberek, hogy a szokottnál erősebb ütemet • követel az eső áztatta föld. S ebből a lázas tempóból kijut mindenkinek. Tapsonyban, amikor az egyik könyvelőnek mondtam, hogy az elnököt vagy az agronómust keresem, csodálkozva nézett rám, mintha csak azt akarná kérdezni, hogyan képzelek el olyat, hogy ilyen nagy munkaidőben bent ülnek a vezetők az irodában. Aztán csak ennyit válaszolt: — Kint vannak valahol a határiban. Ha az ember végigutazza a megyét, azt látja, hogy a szövetkezetek vezetői és tagjai egyaránt kint vannak. Sohasem tudhatják, hogy mikor futnak megint fekete felhők a nap elé, s ilyenkor bizony abba kell hagyni a kapálást meg a szénagyűjtést is, mert a zápor hazaparancsolja az embereket. Kercza Imre AZ ADATOK TEHÁT BIZONYÍTJÁK, hogy mintegy 35 000 végző diák jövője valóban biztosítva van. Ám ez nem jelenti, hogy minden esetben teljesülhetnek az egyéni vágyak, elképzelések. Hogyan is teljesülhetne például a nagy »versenyben« az egyetemekre, különösen az orvosi és a tudományegyetemekre jelentkezett gyenge tanulók vágya, amikor minden bizonnyal a jó tanulók közül is többen aspirálnak fölvételre, mint ahány hely van? Vagy hogyan sikerülhetne minden arra vágyónak kozmetikus-, fodrász- vagy rádió- és televízióműszerész- szakmát tanulni? Ilyen esetekben saját kárukon győződhetnek meg az érintett fiatalok, hogy jobban kell számolni tudásukkal, képességeikkel, valamint az ország igényeivel. Természetesen nem a kellően meg nem alapozott vágyak okoznak gondot az ifjúságnak és a szülőknek. Előfordulhatnak esetek — különösen a kevésbé iparosodott megyékben —, amikor a megfelelő munkaalkalom hiányzik az érettségizettek számára. Megtörténhet, hogy valaki négy éven át tanulta az 5+1 keretében a műszerész- vagy az esztergálvosszakma alapelemeit — sőt szakmai vizs- aát is tett —, méesem tud a környéken esztergályostanulónak menni. MOST AZ A LEGFŐBB FELADAT — s ez mindenekelőtt a tanácsok munkaügyi osztályának, valamint a gyárak, vállalatok és a mezőgazdasági üzemek feladata hogy a különböző helyek »bedugulása«. az egyetemi, főiskolai elutasítások miatt el nem helyezkedett érettségizett fiatalokat megfelelő életpályára juttassák. Ezt pedig úgy kell elérniük, hogy a lehetőségekhez mérten a legkisebb megrázkódtatást okozzák nekik. Vegyék figyelembe mesz- szemenően érdeklődésüket. Sem nekik, sem a társadalomnak nem mindegy: megtalálják-e helyüket, s kedwelj odaadással dolgoznak-e leendő életpályájukon. Június 5-én nyílik a zamárdi Kék Tó önkiszolgáló étterem. (4188) HÁZIAS KOSZT, HALÉTELEK, KÜLÖNLEGES BOROK, HŰSÍTŐK, FAGYLALT, SÜTEMÉNY, PRESSZÓKÁVÉ.
