Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-26 / 149. szám
Szombat, 1965. június 26. 3 SOMOGYI NÉPLAP NÉPES HATÁR . Wm•Ippl .• .... . • • * " 'V V ! * m ÄH 4< SSkÍ» ./Hanta, pihenftiL egg klaut...“ n N agyon . meglepetten nézhettem a Nagyatádi Fonalgyár vezetőjére, amikor közölte, hogy Csepeli Ferencné osztályvezető már nem dolgozik. Hogyan, hiszen az előbb épp azt mondta, hogy a Munka Érdemrend bronz fokozatával tiintették ki áprilisban. — Nyugdíjba ment? — Á, még hátravan öt éve. — Akkor? — Elfáradt, ezért mondott búcsút az üzemnek harminc- nyolc évi becsületes munka után... Nagyon értelmetlen arcot vághattam, mert még hozzátette: — Tizenkét éves korában került a gyárba ... A nyugdíjhoz szükséges ideje megvan, öt év múlva minden hónapban bekopog hozzá is a postás a nyugdíjjal. * Fölkeltette érdeklődésemet ez a rendhagyó eset, elmentem Csepeli Ferencnéhez a Szabó Dezső utcai takaros otthonába. A rózsákkal teli udvaron beszélgettem a barátságos asszonnyal. — Mikor került be a gyárba? — A nővérem, Mária 1921- ben, én 1927-ben. — Milyen volt a munkásfelvétel a Metz Rt.-nél? — Kijártam a hatodik osztályt, s egy reggel odaálltam a gyárkapu elé. Nagy csoport lány várakozott már. Kijött az igazgató, s kiválogatta a munkára alkalmas lányokat. Amikor rám került a sor, azt mondtam neki: »-Igazgató úr, Vida Mária húga vagyok, én is szeretnék a gyárban dolgozni.« Látásból ismert, azt mondta rá: »Vida Mária jól dolgozik, hadd jöjjön a húga is, s olyan szorgalmas legyen, mint ő.« — örült, hogy fölvették? — Meghiszem azt, akkor főnyereménynek számított, ha bekerült valaki a cérnagyárba... Először a készáruraktárban dolgoztam, tizennégy éves koromtól pedig a kiszerelőben. — Mit csinált, amikor hazament a gyárból? — Segítettem a háztartásban :mosogattam, főztem, takarítottam, kapáltam a kertben, rendben tartottam a ruhámat. — Mikor került ágyba? — Este kilenckor, fél tízkor ... Reggel hétkor meg fújt a gyár. Kilenc és háromnegyed órát dolgoztunk naponta, szombaton azonban csak fél egyig voltunk bent... — Mi volt a szórakozása? — Néha moziba mentünk, télen egy-két bálba ... — Olvasott? — Fáradtak voltunk, örültünk, ha alhattunk ... Nagyon hálásnak kellett lennünk, hogy megtartottak bennünket a gyárban. Amikor csökkent a munka, negyven órát dolgoztunk egy héten. Ha egy családból ketten jártak a gyárba, az egyiket elbocsátották. — S a két Vida lányt? — Bennünket nem küldtek el soha. — Mit kapott akkor a cérnagyári munkás? — Egy ollót — S ma? — Munkaruhát, fejkendőt, védőruhát, fölszerelést Van öltöző, mosdó, ebédlő, orvosi rendelő ... egészen más most — Milyen volt a fegyelem? — Kemény. Mindenki félt, hogy elveszti a kenyerét Csel- lengés, beszélgetés nem volt. — Jutalmat, kitüntetést kaptak-e akkor? — Nem Ha a tulajdonosok megérkeztek — angol érdekeltség volt a gyár —-, dupla fizetést adtak. Emlékszem, hogy két éve dolgoztam a gyárban, amikor jött a fiatal meg az öreg tulajdonos. Tizenkét lány fehér ruhában, virággal köszöntötte őket az erkélyről. — S büntetés? — Az volt. Ha valaki összeolajozta, elvagdosta az árut, pénzbírságot fizetett. Súlyosabb esetben elküldték két hétre. Nagyon megkövetelték a jó minőséget... Velünk nem volt baj, szorgalmasan dolgoztunk. Én először készáruátnéző voltam, aztán beírócsoportvezető lettem. — Ez karriernek számított? — Hát igen ... — Meddig dolgozott ebben a munkakörben? — 1951-ig. — A telepvezető azt mondta, hogy a régi rendszerben nem kerülhetett volna ennél magasabbra. — Igaz... iskola nélkül nem emeltek ki senkit sem. — Sztrájk volt-e a gyárban? — Egyszer volt. Egy német származású vezető megsértett egy munkást. Az idősebb szaktársak felháborodtak, s megszervezték a sztrájkot. Három napig senki sem dolgozott. — Volt-e eredménye? — A németet elhelyezték tőlünk, a sztrájk szervezőit azonban elbocsátották. — Hogyan indult meg az élet a felszabadulás után? — Nehezen ... nagyon le volt rombolva a gyár, a gépek tönkrementek, hiányoztak az ablakok, a németek felrobbantották a kéményt. Hozzáláttunk az újjáépítéshez, élelmet és terméket kaptunk a munkánkéit, falura jártunk csereberélni. Akkor nagyon kicsi volt a létszám, azért örültünk az államosításnak, mert azt reméltük tőle, hogy több lesz a munka. — Hogyan lett osztályvezető? — Behívták a kiszerelő vezetőjét, s rám maradt az üzemrész ... hát így. Kinevezésem nem volt, a munkát viszont elláttam. Háromszázhúsz embert irányítottam. Amikor bekerültem a gyárba, az összlét- szám volt ennyi. — Nem volt baja az emberekkel? — Különösebb nem. Közülük kerültem ki, igyekeztem segíteni rajtuk, megérteni gondjaikat — Milyen kitüntetéseket kapott? — Kétszer megkaptam a Könnyűipari kiváló dolgozója, egyszer a Kiváló műszaki dolgozó címet, voltam a szakma kiváló dolgozója, most áprilisban pedig a könnyűipari miniszter átnyújtotta nekem a Munka Érdemrend bronz fokozatát Nagyon örültem ennek a kitüntetésnek. — Hogyan szánta rá magát, hogy búcsút mond a gyárnak? Hosszú szünet áll be, Csepe- liné az asztalon levő edényt igazgatja — Ügy éreztem, hogy nagyon elfáradtam, fáj a lábam. Mindenki azt mondta, a férjem, a fiamék, Mária is: »Mama nagyon sokat dolgozott, pihennie kell egy kicsit.« — Milyen volt a búcsú? — Nagyon szép. Rengeteg ajándékot kaptam. Leállt az üzem, mindenki kijött, egymás nyakába borultunk... — Kapott valamit a munkás régen, ha megvált a gyártól? Legyint, s hozzáteszi, hogy semmit. — Volt-e bent azóta? — Négyszer-ötször behívtak, szakmai tanácsot kértek. Megígértem, hogy segítek, ha kell. Odatartoaónak érzem magam, nem lehet elfelejteni azokat az éveket, amelyeket a gyárban töltöttem — Mivel tölti a napjait? — A háztartást vezetem, gondozom a rózsáimat, kézi- munkázgatok, rádiót hallgatok, nézem a tévét, meglátogatom a rokonokat. — Szóval elégedett? — Az... nagyon. Így szeretnék még ötven évet eltölteni. Lajos Géza EZ IS MEGOLDÁS? A BÜSSÜI ÜJ TAVASZ TERMELŐSZÖVETKEZET vezetői már második éve járják a kálváriát vasvázas gépszínük építésének befejezése ügyében. Utaznak, kilincselnek túl a megyehatárokon is, és teszik mindezt azért, mert egyrészt saját lelkiismeretük, másrészt pedig a tagság biztatása nem hagyja őket nyugton. A büssüiek tavaly februárban megkapták a gépszín vasszerkezetét, de még ezt megelőzően kifizették érte a 110 800 forintot. Igaz ugyan, hogy nem olyan típúsú szerkezet jött, mint amilyent rendeltek, de ebből nem csináltak problémát, kisebb házilagos módosításokkal fölépítették. Azonban hiányzott róla a tetőfedő lemez. Nem jött meg a szállítmánnyal. Hosz- szas utánjárás után a múlt év augusztusában kaptak hetvennégy négyzetméter hullámpalát a szükséges 400 négyzet- méterből. Hiába követelte az AGROKER a kecskeméti gyáregységtől a hiányzó mennyiség szállítását, hiába hozta meg határozatát a döntőbizottság is, a pala egyre késett, s máig sem érkezett meg. Nézegetem a szállítólevelet Hosszú felsorolás van rajta, s az utolsó soroknál ráakadok a tető- és szegélylemezekre. A papír szerint tehát megjött a pala, csupán a va lóságban nem találni a nyomát. Nándorfalvi Nándor tsz- elnők mondja is: — Leszámlázták és kifizettették velünk a teljes szállítmányt, pedig nem kaptunk meg mindent. Akkor nem gondoltunk arra, hogy a palát Ibiába várjuk, sohasem jön meg. Azt hittük, — mert máshol gyártják, nem ott, ahol a vasvázat —, biztosan külön küldik, kicsit később ... Erre a hiszékenységükre fizettek rá. A szállítólevelet akkor aláírták, s ezzel elismerték, hogy mindent hiánytalanul és hibátlanul átvettek. A palát is. S most ez a szállító- levél a hivatkozási alap az elutasításoknál. Az egészben mégis van azonban valami, amit nehéz megérteni. Az, hogy tavaly a többszöri sürgetésre megküldött 74 négyzetméter pala mégis után- szállításként érkezett, vagyis: akkor senki sem mondta, hogy a papír szerint nem járna egyetlen négyzetméternyi sem... ott All a gépszín BÜSSÜBEN, s a kétmillió forint értéket kitevő erő- és munkagépek még sincsenek tető alatt. A saját erőből végzett ráfordításokkal együtt a szövetkezetnek mintegy negyedmillió forintjába került ez a létesítmény, amely még mindig befejezetlen. S ha nem lesz meg a műszaki átadása még ebben az évben — tető nélkül persze szó sem lehet róla —, akkora bank megvonja q létesítmény építéséhez nyújtott hitelt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha.nem kerül tetőfedő lemez a színre december 31- ig, akkor az összes költségeket az idei jövedelemből, a munkaegység értékét csökkentve kell elszámolniuk. Az idő azonban sürget, hiszen küszöbön az aratás, és a gépszínt szerették volna gabonatárolásra is használni, így, ahogyan most van, verné a kenyérnek valót az eső. Kértek hát, s kaptak is rá kiutalást, 520 négyzetméterre. Ennyi elegendő is. Csakhogy ezért ismét fizetniük kell, méghozzá majdnem 20 000 forintot. Mit tegyenek hát? Egyszer már vettek palát, de annak még alig egyötödét látták csak. Ha nem akarnak még többet veszíteni, kénytelenek ismét megvenni a tetőfedő lemezt. Meg is veszik. .. ÉRDEMES VOLNA MEGNÉZNI: azt a palát, amely a szállítólevélen szerepelt ugyan, de valójában nem érkezett meg Büssübe, egyáltalán feladták-e, vagonba rakták-e valahol? Ha igen, biztosan nyoma van az okmányokon. És ha sehol sincs nyoma, akkor felelősségre kell vonni azt, aki becsapta a szövetkezetét, fölösleges kiadást és ennyi bosszúságat okozott a közösségnek. Hernesz Ferenc A cinizmus hitvallóinak antik őseinél még valamilyen rendszerré állt össze. Bölcseleti irányzattá a sok egyéb között, amelyeket a gondolkodás szépségét és örömét megismerő athéni társadalom teremtett. A cinikusok, a peloponézoszi háború miatt tönkrement és kiábrándult demokratikus rétegek, azt hirdették, hogy az ember hántson le magáról mindenfajta kötöttséget, térjen vissza a természetes állapotokhoz, így biztosíthatja belső függetlenségét, harmóniáját, márpedig csakis ebből fakadhat a legfőbb jó: az erény. Mindmáig emlegetett és szimbólummá kövesedett zászlóvivőjük, Diogenész hordóba bújt, hogy bizzar életmódjával forduljon az uralkodó szokások és intézmények ellen. Ki tagadhatná azonban, hogy napjainkban, a mi világunkban is akadnak olyanok, akik elbújnak, elrejtőznek az élet eleven árama elől, és maguk csinálta magányban kesernyés, vagy cinikus bölcsességek szálait szövögetik. Egyszóval él, betolakszik ide-oda, hat a cinizmus életelve, a jelenségek megközelítésének ez a fanyar. szenvtelen, pangásra és megállásra ítélő módszere. Nem teremt ugyan iskolát, de teremt tendenciákat, sőt félreértéseket is. mintha még manapság is betölthetne építő, konstruktív hivatást. Holott a mai cinizmus csupán nevében és egy-két mozzanatában rokon a hellenizmus időszakában kibontakozó filozófiai törekvéssel Érdemes foglalkozni a cinizmus mai arculatával és okaival, márcsak azért is, mert némelyek haji amossak rá. hogy ifjúságunk és a cinizmus * jegyessége« miatt siránkozzanak, mintha legalább is az elvtelenség, az igaz emberi és társadalmi értékek megvetése valamilyen életkorhoz lenne kötve. Nem életkorhoz, hanem társadalmi jelenségekhez van kötve! »Megértem, hogy a kapitalizmusban mindennapos dolog a cinizmus — írták nemrégiben egyik folyóiratunknak. — A kizsákmávnolá”. a létbizonytalanság, a kiszolgáltatottság érzése, a tőkés társadalom valósága és meghirkiverekednie a maga igazát? Lehet, hogy egy darabig bírja a küzdelmet, de aztán belefárad, megrendül bizalma és kiábrándul. Ezért is any- nyira sarkalatos elve pártunk politikájának az emberek, a dolgozók iránti őszinteség és bizalom. A személyi kultusz, a szektás torzítások egyesekben éppen ezt a bizalmat A CINIZMUSRÓL áetett »magasztos« elvei közötti ellentmondás, a burzsoá társadalom farkaserkölcse, amelyet álszent tógába öltöztetnek — mindez óhatatlanul szüli a kétségbeesést és a kiábrándultságot«. Nos, így igaz, ahogy a levélíró rátapintott. A kapitalista rend alapvető, kibékíthetetlen ellentéte a munkásosztályt, az öntudatos tömegeket forradalmi harcra készteti, másokat viszont ez az ellentmondás a keserűség, a lemondás, a reménytelenség: a cinizmus felé taszítja. A mi társadalmunk végérvényesen száműzte a kizsákmányolást és az önkényt, amely tápot ad a cinizmusnak. Egész életünk arra a nagy hitre és igazságra épül, hogy kénesek vagyunk kiformálni az újat, a tisztábbat, a gazdagabbat, a boldogabbat, társadalmi méretekben mindazt a jót és erényt, amit a szocializmus fogalmában foglalunk össze. De semmiképp se úgy, hogy utunkon mindenfajta ellentmondást ki tudnánk kerülni. Erről szó sincs! Nincs mindenki optimizmussal, harci elszántsággal felvértezve a Músás. a talnnvalás. a rendetlenség. a bürokrácia, a íeen p Oliver ■iglfaric.écfeŰVís'l c!7i?rn'hen. Vajon mindig oWan konv- nyű valakinek megtalálnia, rombolták szét, ami nélkül forradalmi párt, forradalmi mozgalom nem tud lélegzeni; ez a természetes közege, amelyben kivirágzik az alkotó kedv, az építő szándék, a célratörő összefogás, a holnap vállalása. A cinizmus vírusai ebben a levegőben elpusztulnak. Ahol szó és tett, ígéret és megvalósítás, terv és realizálás összhangban áll egymással, ott nagyon ritkán és sokkal nehezebben hódítanak tért a cinikus életbölcsességek. Mindebből alighanem világos, hogy nálunk is léteznek olyan hibák, amelyek a múltból átörökölt vagy a kapitalista társadalomból érkező hatásokkal együtt termelik és újraszülik a cinizmust. Szerepet játszhat még ebben a tetszelgés, a feltűnési viszke- tegség, a sznobság is, elvégre tisztességtelen téveszmék megfogalmazása alkalmasint eredetibbnek tűnhet, és hamarabb kiváltja a társaság tapsát, mint a tisztességes »közhelyek« ismétlése. Persze, társasága válogatja. Az életünk fonákságait kipellengérező, ostorozó kritika* amely a gúny fegyverét hívja segítségül, nem cinizmus, hiszen javító szándék, egészséges türelmetlenség, változtatni akarás feszül benne. A határokat mindig meg lehet húzni. Az alapállás dönti el a kérdést, a cinizmus életelv, amelynek elemei a nihil, a kishitűség, a távlattalanság, minden erőfeszítés és igaz emberi szándék öncélú kikezdése és megtagadása. Egy hasonlattal élnek. Ha a legcsodálatosabb táncot nagyon messziről szemlélem, és nem hallom a formákat megértető és a tánctól elválaszthatatlan zenét, komikusnak, fonáknak, esetleg torznak hatnak a mozdulatok, az egész látvány. A cinikusoknak talán épp ez a legfőbb bajuk. Nem hallják a zenét, nem zsong bennük az élet muzsikája, az élet és az alkotás tisztelete. Alapjában véve meeh=snnlott emberek. Az okos szó és a tények ereiével harcol»’ kell nézeteik ellen — és értük Sárközi Andor A Somogy megyei Tanács V.B. Kaposvári Kórháza a november 30-ig távol lévő műszakvezető helyettesítésére 4, esetleg 8 órai elfoglaltsággal — mellékfoglalkozásban vagy másodállásban — mű szakvezető gépészmérnök- helyettest keres. Illetménye az E. 500 kulcsszám szerint. Jelentkezni lehet a kórház személyügyi főelőadójánál július 10-ig. (95524)
