Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-24 / 147. szám
Még derült, bárányfelhős az égbolt, a siófoki révkapitányság vl- haragyújánál mégis kilövésre készülődnek. Még néhány pillanat és hangos dörejjel égnek tart, csillagokba robban szét az első, a sárga színű jelzőrakéta: viharfront közeledik a Balaton felé. A kis hajóknak, csónakoknak a part felé kell közeledniük. S ha a vihar nem változtat irányt, nemsokára felröppen a piros csillagos rakéta is: a vihar bámelyik pillanatban kitörhet. StraHhcf sárfengerben Az a fürdeni szándékozó, aki vállalkozik arra, hogy megközelítse a balatonlellei községi strandot, megérdemli, hogy egész szezonra • szóló ingyenes bérlelet kapjon. Sár, víz, bűzös iszap, salakhegy, különböző építkezési anyagok állják útját a vakmerőnek, s még csak azt sem lehet látni, hogy valaki rendet akar itt tenni. — Mi ennek az oka? — kérdeztük meg Szántó Jánost, a községi tanács titkárát. — Az, hogy a Vörös Csillag Étterem és a strand melletti új, ezerölszáz személyes étterem építkezésével kicsúsztak a határidőből. De még nagyobb baj az, hogy az építtető és a kivitelező a területrendezést itthagyta a tanácsnak »ajándékba«, s most főhet a fejünk, hogyan teremtsünk minél hamarabb rendet.. . Ki követte el a mulasztást: az építtető, a kivitelező, a tanács? — ezt nem sikerült kideríteni. Mindenesetre a strand kihaltsága — de kinek is lenne kedve ilyen környezetben pihenni, fürdeni? — arra figyelmeztet: sem az építkezés után szükséges területrendezést, se pedig az új létesítmény üzemeltetéséhez szükséges szennyvízderítő elkészítését nem szabad az utolsó pillanatra hagyni. Sz. L. Nyitás után az idényboltokban A KORÁBBI ELLENŐRZÉS SOK HIBÁT NEM VETT ÉSZRE Ahogy megkezdődött a balatoni nyári szezon, folyamatosan kinyitottak az idényboltok is. Nyitás után az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat pavilonjait járva azt tapasztaltuk, hogy ami a nagy forgalomra való felkészülést illeti, bizony idény eleji még a hangulat. A part menti pavilonokban szinte mindenütt találni kifogásolnivalót. A felkészüléshez rendelkezésre álló, hosszú idő után a vállalat több boltjába használhatatlan hűtőgépet, boylert, pénztárgépet szállították' ki. Baiatonszemesen a tejbon és az egyik élelmiszerpavilan, Fonyód-Bélatelepen, Balaton- f öld váron egy-egy idénybolt raktárának a teteje szorul javításra. Meg kell említeni, hogy a pár nappal előbb vizsgálódó vállalati ellenőrök egész sor hiányosságot nem vettek tudomásul. Az ellenőri füzetbe nem jegyezték be, hogy hibás a boyler, a hűtőgép stb. Az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat 73 idényboltjában a legtöbb üzletvezető saját elképzelése szerint tart nyitva. Jobb esetben a múlt évi rendhez igazodnak. Hiányolták is az elárusítók, hogy még mindig nem érkezett meg a vállalattól a nyitva tartási utasítód. Több helyen pedig azért nem nyitottak ki, mert az áru későn érkezett meg. Találkoztunk olyan boltvezetővel is — a pavilonja a balatonszemesi piac szomszédságában van —, aid még egyszer sem kapott árut a FŰSZÉRT-től, csupán a raktárkészletére van utalva. Szabálytalan áruszállítás is előfordul. A sütőipar rendszeresen szállítójegy nélkül adja ki a kenyeret, a süteményt. Furcsa esettel találkoztunk a balatonszemesi 568-as élelmiszerboltban: a keddi szavatossági nappal jelölt poharas tejfölt szerdán kapták meg. Ugyancsak elárusításra várt még hét végén is a hétfőn szállított vaj. Az üdülők jogosan hiányolják a palackozott tájjellegű fajborokat. Egyik idényboltban semmilyen bort sem lehetett kapni, a többiekben pedig a Schasíeas-án és a Csaoagyön- gyén kívül csak elvétve találni másfajta palackozott bort. Ez annál is szembetűnőbb, mert tavaly Badacáonyból, Tokajból, az ország legjobb borvidékeiről szerezte be a vállalat a bort. Szabálytalanul tartalékolnak sok árut a pavilonok perlitfa- lú raktáraiban. Ezek a gyenge szerkezetű kis bódék nem biztonságosak, mégis marad bennük éjszakára áru. Pedig kár esetén az Állami Biztosító csak a kevésbé értékes gön gyölegek árát térítené meg. Az Élelmiszer-kiskereskedel■i Vállalat szerelői ha késve is, most végre, hozzáláttak az idényboltokban a hibás berendezések megjavításához, hogy a nagy forgalom időszakában teljesen zavartalan legyen az ellátás. Nagy József ö<§>^ Dohre, dobre, dobre.. Kétszázharminc külföldi vendég, csehszlovák, NDK-be- liek, lengyelek, görögök, irániak és belgák — búcsúzlak tegnap mozgalmas balatoni két hetüktől a leilei SZOT-ban. Az üdülők közül egy csehszlovák fiatalembert mindenki megértett — pedig Stefan Sil- ham nem tud görögül, franciául, s nem beszéli az iráni nyelvet sem... A rajz és a humor világnyelvén viszont kitűnően ért... Kevés fölszerelést hozott magával, pár gombfestéket, tústollat és ceruzát... Kevés szerszáma elől azonban nem menekült egyetlen olyan mozzanat, élmény sem, ami a humor szemüvegén keresztül is látható. Nap mint nap újabb rajzok készültek, s a búcsúzás előtt csaknem hiába kértem, hogy mutasson néhányat... — Mindent szétszednek ... Kitettem a táblára — fél óra múlva már hiába kerestem — mondja mosolyogva. — S nem tudja, kik a tettesek? — De igen... Leginkább azok, akiket kifiguráztam... A badacsonyi kirándulás emlékét több rajz is őrzi. Sil- ham — az eredeti híján — elmeséli, mi van rajtuk. — A jó badacsonyi boroktól és a sok kóstolgatástól a társaság egy kicsit nagyon jó hangulatban volt. Hogy a hangulat nem lett jobb, annak a forint volt az oka... Az, hogy kevés maradt belőle ... A rajzon középen egy nagy hordó van, körülötte a legkülönbözőbb állapotban jókedvű üdülőtársak, ketten az üres hébérrel... A hordó körül pedig forintosok táncolnak... Ezt a rajzot egy lengyel vendég tette el emlékbe... — Valószínű, őrá volt a legnagyobb hatással ez a badacsonyi kirándulás — mondom, és ö helyeset. A másik badacsonyi ihletésű rajzon — ezt nagynehezen sikerült megszerezni egy percre — szárnyas angyalka tart zsinóron egy piros orrú, boros üveget szorongató borimádót, aki ezt énekli: »-Nem megyünk haza reggelig«. — Ez a nóta nálunk a magyar ».Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el« kezdetű dalnak felel meg — magyarázza a gondnok. Az angyalka mögött felismerhetően magasodik a badacsonyi hegy, s minden présház jól látható... Martracverseny, sakk-meccs, ki hogyan táncol, hogyan eszik... Ha itt tartunk ... — Van itt egy honfitársam. Nagyon kövér, és rengeteget eszik. Neki vödörben hozzák a levest és puttonyban a főzeléket ... Nap mint nap újabb rajzok készültek, nevettettek ... S a csehszlovák fiatalembert — aki harmincéves, nős, két szép gyermeke van — lépten-nyo- mon kedves kérdésekkel, tréfákkal üdvözölték. Magáról annyit mond, hogy Pczsom/ban dolgozik egy nyomdában, művészeti grafikusiskolát végzett, de csak amatőr alapon rajzol. — Karikatúráimat lapoknál még nem is próbáltam elhelyezni ... Rendszerint kivágják a külföldi lapokból — az olcsóbb ... Másodszor jár a Balaton- parton. Tavaly vállalati kirándulással, most pedig csereüdültetéssel. — Hogy érzi magát itt? A válasz: — Dobre, dobre, dobre ... — Mit rajzolt most legutóbb? — A születésnapját ünnepelte az egyik német üdülő... Róla készítettem egy kis »jellemrajzot-X . . . S. N. G. Határidő - rossz idő A sok eső miatt nehezen haladtak a campingépítkezések. A »végső« határidők egymást követték... Június 21-re ígérték a béla- telepi camping átadását. Ez már a sokadik határidő volt... Huszonegyedikén ott jártunk — javában dolgoztak még. Az építők brigádvezetője ezt mondta: — Odaadó munkával és jó idővel 25-én részünkről késben vagyunk — az apróbb hiányosságokat legkésőbb július elsejére megszüntetjük. A camping »fél üzemmel« már dolgozik: nyolcvannégy cseh vendég lakik a sátrakban, a textiles szakszervezettől kétszáz táborozó látott hozzá a sátorveréshez. A turistaszállóban százhúszan laknak — ők még nem bíznak a jó idő tartósságában ... A munkások szorgosan festik a mosdóállványokat, a villanyszerelők már túl vannak a dolog nehezén, az apróbb bekötéseken munkálkodnak. A camping új területén fokozatosan kialakul a környezet új képe, a szépen csempézett főzök, mosdók, épületek... A terep azonban már kevésbé biztató, sáros, gödrös, néhol térdig érő víz áll. Pár száz köbméter föld elkelne. — Nagyon is kellene. REGEN: „dühöngő” MA: kedvelt kisvendéglő Éveken át csak »dühöngő« néven volt ismert a földművesszövetkezet Zamárdiban levő Paprika kisvendéglője. Hiába váltakoztak a vezetők, elsősorban azok a vendégek keresték föl ezt a vendéglőt, akik a szórakozást összetévesztették az italozással, illetve a kötözködéssel, verekedéssel. Nemrég új vezető került a vendéglő élére. Sebök Gyula és felesége elsősorban azt tartották feladatuknak, hogy ki- rekesszék onnan a részegeske- dőket. Ezt sikerült is elérni: a Paprika Csárda ma már magyaros, ízes konyhájáról, jó vendéglátásáról ismert. Vendégben nincs is hiány: délben, este, igen sok gépkocsi áll a csárda előtt, az ud. varon, s nagyon sok Zamárdiban üdülő is itt étkezik. Ebből viszont az következik, hogy az fmsz-nek is' nagyobb gondot kell fordítani a csárda fejlesztésére. Érdemes és szükséges lenne bővíteni a konyhát, a mellette levő üres telket pedig átalakítani gépkocsi parkírozó helynek. A csárda mögötti domboldal másik lehetőséget is kínál: nagyszerű borkóstoló pincét rendezhetnének itt be. Siófok és Balatonszárszó között ez az egyetlen télen is nyitva tartó melegkonyhás kisvendéglő. Márcsak ezért is megérné fejlesztésére többet áldozni a szövetkezetnek. Sz. L. BALATONI BOSSZÚSÁGOK Csak az árak válfoziak. • • Bizonyára meglepődnek azox a vendégek, akik múlt évi nyaralásuk közben néhány estét már eltöltöttek, s idén is fölkeresik a fonyódi százötven éves présházat. Mert jóformán minden változatlan: poros, hs meg kis eső is van, nyakig sáros úton tudják csak megközelíteni; ugyanaz a berendezés, nem nagyobbak az adagok sem; és a liter boa- továbbra is — legalábbis reméljük — tíz deci. Az árak azonban változtak. Mi tette ezt szükségessé, illetve mi indokolta, hogy a présházat magasabb osztályba sorolták, erre senki sem tudott magyarázatot adni. Azt azonban látják: kevés a: vendég! Némelyek azt mondják, hogy a rossz időjárás miatt. Ez azonban csak részben igaz. Bizonyosan sok köze van ebben annak, hogy jelentősen megdrágultak az ételek* s a legolcsóbb bor literje is harminc forint. Érdemes lenne gondolkodni, hogy a j rés- ház adottságai indokolják-e az e'ső osztályú árakat? Mert a vendégek távolmaradása mást bizonyít! Sör, frissensíiif — koront mai Készül a homokvár Kellemes két hetet töltöttek a Balaton partján a KGM napközisei. Igaz, fürödni keveset, lehetett az időjárás és a víz hűvössége miatt, de játékban és élményben nem volt hiány. Készült a homokvár. Vajon kié volt a legszebb építmény. A fiúk legkedvesebb szórakozása a labdázás volt. Nem így rendelte a vendég, s a felszolgáló sem tehet róla, hogy néhány »pillanat alatt élvezhetetlenné vált az étel, ital a leilei Pipacs Bisztró kerthelyiségében. Amikor ezt a kerthelyiséget tervezték, figyelmen kívül hagyták, hogy ezen a vonalon többségében gőzmozdonyok közlekednek, ilyenkor nyáron meg szinte egymást érik. Ariadt néhány élelmesebb és kevésbé finnyás vendég, aki megpróbálta a nem kevés korommennyiséget eltüntetni. A sörből, s más italból ujjaival, az ételből villa és kés segítségével, ám nem sok eredménnyel. Mások szalmakalapjukkal igyekeztek letakarni az ételt, italt. Ez azonban nem jó megoldás, mert mindenki nem hoz magával szalmakalapot, s azt sem kívánhatják, hogy a poharakat, tá* nyérokat az asztal alá dugják. Mégis akad megoldás: Szereljenek az asztalok fölé tarka ernyőket, $ azoknak kettős haszna is lesz: védi az ételt, italt a koromtól, a vendégekét pedig a tűző naptóL Kész az efferent. >csak« a berendezés hiányzik Június 15-én kellett volna megnyílnia a fonyódi strand új éttermének, a Lidónak. De ez mint szokás — igaz akadályozta a rossz időjárás is — néhány nap késéssel történik meg. Az építkezők most indultak utolsó rohamra, s az étterem-eszpresszó körüli terület le- kövezésével talán a héten végeznek, s átadják majd az egész kombinátot rendeltetésének. A belső munkákkal, a festéssel, vérr^ztek, helyén van szinte minden s “kséges gép is: a hűtőpultok, szekrények, a kávéfőzők, az elektromos sütők, főzőüstök stb. Mintegy négymillió forintba került az egész, és tökéletes kényelmet nyújt majd kétezer embernek. Délben ön- kiszolgáló, este — akkor kevesebbnek — felszolgálással folyik az étkezés. Minden nyitásra készen áll, »csak-« a berendezés hiányzik: nincsenek székek, asztalok, s félő, hogy ha rendben le is zajlik a próbaüzemeltetés, akkor sem tudják ezek hiányában az igen szükséges éttermet megnyitani. Pedig már fölvették a Lidóhoz szükséges személyzetet és a működéshez kellő élelem, ital stb. is raktáron álL Nem lehetett volna' ugyanilyen előrelátással gondoskodni a hiányzó berendezésről is? S zalai László
