Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-24 / 147. szám
SOMOGY NÉPLAP 2 Csütörtök, 1965. június 21. Újabb tüntetések Algírban meg is érkezett Algírba. Kedden az esti órákban érkezett mintegy negyven tagú küldöttség élén Csen Ji kínai külügyminiszter. Maga Csou En-laj július elsején érkezik Algírba A brit nemzetközösségi értekezlet afroázsiai országainak képviselői szerdán úgy döntöttek, hogy nem vesznek részt az algíri csúcsértekezleten — közük gyorshírben a hír- ügynökségek, jól tájékozott forrásra hivatkozva. A döntés a nemzetközösségi értekezlet nyolcadik ülése előtt született. A döntést annak ellenére hozták, hogy a két algériai különmegbízott újabb erőfeszítéseket tett, hogy részvevő feleket meggyőzze. Algírban az értekezlet felelős köreiben kissé csappant a remény, hogy a külügyminiszteri értekezlet és a csúcsértekezlet a jelzett időpontban . helyesnek és célszerűnek tartLégi terrortámadások a VDK ellen További bizonyítékok az Imbert-jonta kegyetlenségeiről (Folytatás az 1. oldalról.) tanácsnak és ő a hadsereg vezérkari főnöke. ■ Bumedien kormányának külföldre küldött megbízottai igyekeznek támogatást szerezni az új forradalmi tanácsnak. Ezzel kapcsolatban a Marokkóban járt Reda Malek hazaindulása előtt Rabatban elégedetten nyilatkozott a II. Hasz- szán- királlyal folytatott megbeszéléséből. A marokkói uralkodó kijelentette, hogy az új algériai helyzet nem érinti a két ország jó kapcsolatait. Tunézia algíri nagykövete átadta Bumediennek Burgiba tunéziai elnök üzenetét és hangoztatta, Tunézia az algériai fejleményeket belügynek tekinti, és biztosra veszi, hogy Tunézia eT fogja ismerni az új algériai kormányt. Mohammed Khider, a külföldön működő algériai ellenzék egyik vezetője, aki a napokban rövid ideig Marokkóban tárgyalt, kedden Madridban interjút adott az AFP tudósítójának. A többi között kijelentette, örül annak, hogy Bumedien elmozdította a hatalomból Ben F| illát, «aki abszolút hatalmat akart biztosítani magának és tönkretette Algériát«. A forradalmi tanács egyébként közleményben jelentette be, hogy már korábban említett döntése alapján szabadon bocsátottak 1318 politikai foglyot, akiket 1963. április 1. és 1965. június 18. között tartóztattak le, és akiknek büntetése nem haladja meg az ötévi időtartamot. «■Ez az intézkedés hozzájárul majd népünk egységének megszilárdításához, a testvéri kötelékek szorosabbra^ fűzéséhez az összes algériaiak között, hogy együtt fáradozzanak az ország javán és a szocialista építőmunkán« — hangoztatja a közlemény. A L’Humanité szerdai száma felhívást közöl, amelyet az FLN aktivistáinak- egy csoportja juttatott el Algírból Párizsba, az FKP lapjához. A felhívás hangoztatja, hogy az imperializmussal szövetséges belső reakció súlyos csapást mért a szocialista forradalomra. A reakció lesújtott a köztársaságra és a pártra, Ben Bellára és sok száz FLN- aktivistára. Az amerikai haditengerészet repülőgépei szerdán is több ízben mélyen behatoltak Észak-Vietnam légiterébe és a fővárostól, Hanoitól 130 kilométernyire délnyugatra két bombatámadást hajtottak végre — jelenti az UPI hírügynökség. Mint egy amerikai szóvivő közölte, bombákkal és fedélzeti rakétafegyverekkel támadták az amerikai Sky- hawk és F—8-as gépek Moc Chau körzetét, ahol állítólag a VDK hadseregének laktanyáját akarták megrongálni. Az amerikai szóvivő közölte, hogy Dél-Vietnam középső részén, Quang Ngi és Thua Thien tartományokban a délvietnami kormánycsapatok és a felkelők között súlyos összeütközések voltak. Sáigontóí 8 I kilométernyire a szabadságharcosok két támadást intéztek a kormányerők ellen és megint aknatüzet zúdítottak a Saigontól 100 kilométernyire északra fekvő Dong Xoai városra. A «Felszabadítás« hírszolgálati iroda jelentése szerint a május 1-től június 5-ig terjedő időszakban a Dél-vietnami Feiszabadítási Front igen nagy megkezdődhet. A küldöttségek körében mind több hang hallatszik, amely politikai és biztonsági okokból is az elnapolás lehetőségét emlegeti. A külügyminiszteri értekezlet esetleg 48 órával tolódik el — közölték diplomáciai forrásból. A szovjet diplomácia határozott erőfeszítéseket tett, hogy az afroázsiai országokat meggyőzze a Szovjetunió részvételének szükségességéről. Az utóbbi hetekben három szovjet külügyminiszter-helyettes látogatott el egész sor afrikai és ázsiai országba. Ma már világos, hogy ezeknek az országoknak a túlnyomó többsége ja a Szovjetunió részvételét ezen, az elnevezésében regionális, de célkitűzéseiben egyetemes jellegű tanácskozáson. (MTI) puskát és 121 gépfegyvert zsákmányoltak, megsemmisítettek négy darab 105 mm-es kaliberű ágyút és 93 katonai gépjárművet, ez utóbbiak között hat M—113-as típusú kétéltű pácélkocsit. Lelőttek tíz, megrongáltak 18 ellenséges repülőgépet, felrobbantottak hat katonai vasúti szerelvényt és körülbelül 30 hidat. A hírszolgálati iroda jelentése szerint a felszabadító erők nagy jelenAnglia, Ghana és Nigéria nagykövete a londoni brit nemzetközösségi értekezlet megbízásából szerdán azzal a kéréssel fordult a szovjet kormányhoz, hogy fogadja Anglia, Ghana, Nigéria, valamint Trinidad és Tobago kormányfőinek a vietnami helyzet ügyében küldendő misszióját. A szovjet kormány — a TASZSZ által szerzett értesülések szerint — visszautasította a javaslatot, kijelentve, hogy senkitől sem kapott felA dominikai Imbert-junta kegyetlenségeinek kivizsgálására alakult AÁSZ-bizottság kedden bejelentette, hogy újabb bizonyítékokat talált. A Santo Domingó-i Viktoria börtönhöz vezető úton levő híd mellett hét. holttestre bukkantak. A holttesteken fizikai erőszak nyomai láthatók. Sajtójelentések szerint az Imbert- féle jobboldali katonai klikk meggyilkolt politikai ellenfeleinek első csoportjáról van szó. Szemtanúk elmondották, hogy a május 20-ra, valamint Berlinben ismeretessé vált annak a levélnek a szövege, amelyet Willi Stoph, az NDK miniszterelnöke június 14-én tőségű győzelmeket arattak ebben az időszakban ' Ba Gia, Nui Thanh Hill, Tam Ky, Duy Xuyen, True Ha, Hai Lang, Le Thanh helységekben és ezek környékén. harci sikereket ért el Dél-Vietnam középső részén. A DNFF harcoló egységei harcképtelenné tették az ellenség 5436 tisztjét és közkatonáját, közöttük 327 amerikai katonát. A hazafias erők több mint ezer hatalmazást a vietnami helyzet rendezését célzó tárgyalások folytatására. A szovjet kormány úgy véli, hogy a négy ország jobban tenné, ha az agresszió áldozataihoz — a VDK kormányához és a Délvietnami Nemzeti Felszabadí- tási Fronthoz — fordulna. A szovjet kormány véleménye szerint föl kellene továbbá szólítaniuk az Egyesült Államok kormányát, hogy szüntesse be vietnami beavatkozását. (MTI) a június 6-ra virradó éjjel a foglyokat tehergépkocsin szállították a hídhoz, s ott löt ték le őket. Egy kihallgatott tanú közölte az AÁSZ-tisztvi- selőkkel, hogy folytatni kell a kutatást, mert a híd környékén még 19 holttestnek kell lennie; a többi tizenötöt az Imbert-pribékek a folyóba dobálták. A New York Times Santo Domingó-i tudósítójának je. lentése szerint a junta még mindig több mint 2500 foglyot tart börtönben. (MTI) Willy Brandt nyugat-berlini polgármesterhez intézett. A levél rámutat: szükséges, hogy tárgyalásokon vizsgálják az új egyezmény előfeltételeit. Amint ezt a Német Demokratikus Köztársaság fővárosánál* hivatalos képviselői az MTI berlini tudósítójával közölték, a régi egyezmény egyszerű meghosszabbítására a múlt esztendő negatív tapasztalatai miatt nem kerülhet sor. E tapasztalatok ugyanis egyértelműleg azt bizonyítják, a nyugat-berlini szenátus nem teljesítette a Passierschein- egyezményben vállalt kötelezettségét, hogy mindent elkövet az egyezmény zavartalan végrehajtására. Ez alatt az idő alatt Nyugat-Berlint továbbra is, sőt még erőteljesebben az NDK-ellenes provokációkra és revansista akciók végrehajtására használták fel. Willy Brandt nyugat-berlini polgármester1 egyébként még nem válaszolt Stoph miniszter- elnök levelére. Ellenben Egon Bahr, a nyugat-berlini szenátus szóvivője nyilvánosságra hozta a szenátusnak azt az álláspontját, hogy a szenátus a régi egyezmény automatikus meghosszabbítására törekszik. A szóvivő azt is hozzátette, hogy ebben a kérdésben egységes a nyugat-berlini szenátus és a bonni kormány álláspontja. Tito elnök szerdán Szverd- lovszkból Irkutszkba érkezett. A repülőtéren már korábban odaérkezett Mikojan elnök és más hivatalos személyek fogadták. Jóhnson elnök pénteken (magyar idő szerint 19 órakor) fontos politikai beszédet mond az ENSZ-alapokmány aláírásának 20. évfordulója alkalmából rendezett' San Franciscó-i ünnepségeken. Johnson a hír szerint főként a vietnami problémával foglalkozik. Az amerikai orvosegyesület bojkottal és orvos-sztrájkkal fenyegetőzik abban az esetben, ha törvénybe iktatják az öregkori egészségügyi ellátást. Krejsky osztrák külügyminiszter szerdán a bécsi újságíró klubban válaszolt a külföldi újságírók kérdéseire. Kijelentette, hegy az Atlanti óceántól az Uraüg tartó Európa gondolatát csupán szép frázisnak tartja, s hozzáfűzte, hogy az európai egységet konkrét együttműködéssel kell erősíteni. Etiópiában szerdán megkezdődtek a parlamenti választások. A szavazásban több mint ötmillió választópolgár vesz részt. A kétkamarás parlament alsóházának 250 helyére 2300 jelöltet állítottak, közöttük tizenöt nő van. A Csehszlovákiában tartózkodó mongol párt- és kormányküldöttség, amelyet Ce- denbal vezet, a szerdai napot Kassán és környékén töltötte. Az amerikai hatóságok San Francisco kikötőjében 13 személyt tartóztattak le. A letartóztatottak bűne az volt, hogy élelmiszert és gyógyszert akartak küldeni hajón a dél-vietnami hazafiaknak. "J Az Egyesült Államok 37 millió dollár értékű élelmiszerfölösleget ad el az Egyesült Arab Köztársaságnak. A külügyminisztérium szerint az EAK kormánya előzőleg hozzájárult ahhoz, hogy megtárgyalja Washingtonnal a két ország viszonyában fennálló legnagyobb nézeteltéréseket. A Szovjetunió nem fogadja a nemzetközösségi missziót Willi Stoph levele Willy Brandthoz Az amerikai vezetés válsága Az államcsíny végrehajtói demokráciáról beszélnek és közben a legrosszabb fajta diktatúrát vezetik be. Ezt azért teszik, mert szét akarják zúzni a forradalmat. Azért folyamodtak az államcsínyhez, mert féltek attól, hogy a földreform újabb és döntő szakaszába lép. A földreformról az úgynevezett forradalmi tanács nyilatkozatában egy szó sincs. Féltek attól, hogy a szocialista forradalom a kabíliai fegyveres harcok befejeztével végképp megszilárdítja az ország egységét. A felhívás felszólítja az algériai hadsereg tisztjeit és katonáit, csatlakozzanak ahhoz a népi ellenálláshoz, amely most szerveződik a városokban és a falvakban, Constantine, Oran és Algír vidékén. A felhívás nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az FLN aktivistáinak, a párt harcosainak kell a reakcióval szembeni ellenállás megszervezésében az élen járni. Az FLN aktivistái egy csoportjának felhívása ezekkel a szavakka1 fejeződik be. «Le az ellenforradalommal, éljen a szocialista forradalom!« Algéria fővárosában közben tovább folynak az előkészületek a meghívott vendégek fogadására. Az algíri repülőtéren és a nemzetgyűlés épületén, ahol a külügyminiszteri előkészítő értekezletet tartják, már ott leng a több mint 60 afroázsiai nemzet lobogója. Már 15 ország küldöttsége A z amerikai lapokat hosszabb idő óta foglalkoztatja az Egyesült Államok növekvő presztízsveszteségének a témája, s ezzel összefüggésben az a kérdés, miért veszítette el az Egyesült Államok vezető szerepét a nyugati világban? Már önmagában az a beismerés, hogy az Egyesült Államok elveszítette vezető szerepét, rendkívül jellemző, de ennél talán még érdekesebbek azok a magyarázatok, amelyeket különféle amerikai lapok és vezető politikai személyiségek fűznek ehhez a kérdéshez. Legutoljára Walter Lipp- mann, az amerikai sajtó kétségkívül legtekintélyesebb publicistája nyúlt hozzá ehhez a kényes kérdéshez, mégpedig olyan személyes tapasztalatok alapján, amelyeket legutóbbi nyugat európai kőrútján szerzett. Lippmann megállapítja: Nyugat-Európában évek óta hanyatlik az Egyesült Államok tekintélye, jelenleg pedig közeledik a mélyponthoz, amit nem annyira a vietnami és dominikai beavatkozás okozott, mint inkább az a mód, ahogy az Egyesült Államok kormánya megpróbálja ráerőszakolni befolyását ezekre az országokra Tehát Lippmann véleménye szerint nem az amerikai imperializmus lényege kelt bizalmatlanságot Nyugat- Európában, hanem azok a módszerek, amelyekkel az amerikai fölényt megpróbálták érvényesíteni. Ezek a módszerek részben dilettánsok, részben pedig olyan erőszakosak, hogy ellenszenvet keltenek még azokban a nyugati körökben is, amelyek egyébként fogékonyak az imperializmus elvei és módszerei iránt A problémáknak ilyen módon való fölvetéséről meg kell azonban mondanunk, hogy kizárólag az amerikai közvélemény megnyugtatására szolgál. Valójában azt igyekszik bebizonyítani: miért kell az Egyesült Államoknak állandóan erőfeszítéseket tenni a nyugati szövetségi rendszer összetartásáért. A nyugati szövetségesek nem annyira az amerikai módszerek miatt zúgolódnak, mint inkább saját érdekeiket megpróbálják elébe helyezni az amerikai érdekeknek. K özvetlenül a második világháború befejezése után Nyugaton senki sem vonta kétségbe az Egyesült Államok vezető szerepének jogosultságát, hiszen gazdaságilag az egész Nyugat olyan mértékben függött az Egyesült Államoktól, hogy nem is lehetett, vitás, kit illet a vezetés. Közben azonban húsz év felt el, s bár az Egyesült Államoknak nagy része volt Nyugat-Európa gazdasági megerősödésében, mégiscsak az a helyzet hogy megváltozott a világkereskedelemben az Egyesült Államok és nyugati partnereinek részvételi aránya. Azok az országok pedig, amelyek húsz évvel ezelőtt még rá voltak utalva az amerikai segítségre, ma mint rendkívül aktív versenytársak jelentkeznek a tőkés világpiacokon. Az önálló gazdasági törekvésekkel bizonyos önállósági igények jelentkeznek politikai téren is. Ez elsősorban Franciaországra vonatkozik, amely De Gaulle kormányra lépése óta mindinkább távolodik az amerikai koncepciótól, és ma már határozottan szembefordul az Egyesült Államokkal, tagadja az amerikai vezetés jogosultságát, és olyan nyugati szövetségi rendszert igyekszik létrehozni, amelyben, ha nem érvényesül is teljes mértékben az egyenjogúság a szövetségesek között, de legalább a nemzeti érdekek szóhoz jutnak. A z amerikai vezetés szertefoszlásábán szerepet játszik még egy fontos tényező. 1945 után néhány évig az Egyesült Államok monopolhelyzetben volt az atomfegyverek területén, s ennek következtében az egész hidegháborús koncepciót amerikai irányítás alatt hozták létre. Mint ismeretes, az atommonopólium nem tartott sokáig, de még azután is, hogy a Szovjetunió megtörte az Egyesült Államok atommonopóliumát, az amerikaiak azzal érveltek nyugati szövetségeseik előtt: a Szovjetunió nem rendelkezik azzal a technológiával, amely lehetővé tenné az atomfegyverek nagy tömegekben való előállítását és szállítását. Az első szputnyik egycsapásra végzett ezekkel az érvekkel, és a nyugati világ szemben találta magát egy olyan helyzettel, amely ellentmondott az egész hidegháborús koncepciónak. Kiderült, hogy a Szovjetunió ezen a téren meg. előzte az Egyesült Államokat. A z Egyesült Államok vezetői képtelenek voltak alkalmazkodni a valóságos helyzethez, és ennek következtében egyik kudarcot szenvedték el a másik után. Ezek a kudarcok természetesen nem maradtak hatás nélkül a nyugati szövetségesekre sem, és néhány év óta mindazokban a szervezetekben, amelyekben a nyugati vezető hatalmak részt vesznek, minduntalan visszatérő téma a nyugati egység problémája, ami valójában nem egyéb, mint fedőneve az elbizonytalanodott amerikai vezetésnek. Leutóbb a NATO minisztertanácsán olyan erővel jelentkeztek ezek az ellentétek, hogy az amerikai lapok kénytelenek energikus figyelmeztető cikkeket megereszteni a szövetségesek címére. Magában az amerikai sajtóban is hangot kaptak az Egyesült Államok vezetési képességével kapcsolatos kételyek. A New York Times ismert publicistája, James Reston, aki kezdetben híve volt a Johnson-féle politikának, most azt írja, hogy az amerikai »mindenhatóság illúziója« értelmetlen és költséges dolog, és senkire sincs hatással, kivéve azokat a washingtoni vezetőket, akik minden áron hinni akarnak ebben az illúzióban. Az amerikai vezetés válságának mélyebb okaira mutat rá Arnold Toynbee ismert angol történetfilozófus, akinek a Spengleréhez hasonló történelemszemlélete sok vitára adott és ad okot, de kétségtelen, a nyugati világ egyik nagy szellemi tekintélye. Toynbee egyik legutóbbi tanulmányában azt fejtette ki, hogy »Amerika jelenleg egy világméretű ellen- forradalmi irányzat vezetője-«, amelynek egyetlen célja, hogy védelmezze a gazdagok érdekeit a szegényekkel szemben, akárcsak egykor Róma, amely a világ minden pontján a gazdagok érdekeit védelmezte a szegények ellen — s ezen is ment tönkre. Csakhogy Amerika «öntudatos milliomosai tisztában vannak vele, hogy a gazdagok Kiváltságainak tartós biztosítására irányuló erőfeszítéseke: nem lehet egyetlen s mén olyan hatalmas ország viszonyaira korlátozni. Céljaik?' csak hatalmas szövetség élé és nagy katonai erővel tudj'1 - biztosítani. Legalábbis így vo' a múltban. Róma a maga idr jében rendelkezett a katona; fölénnyel, de végül is belebukott a megoldhatatlan felada' ellentmondásaiba. Ma azonbs az atom- és rakétafegyverei: korában, akármilyen erőfesz - téseket tegyenek is a legerősebb imperialista hatalom képviselői, képtelenek olyan katonai fölényre szert tenni, amely akár átmeneti időszakra is biztosítaná számukra a fölényt. Korunk történetének nag;< fordulópontja az volt, amikor az Egyesült Államok elveszítette az atomfegyverek monopóliumát, amivel az egész monopolista rendszeren halálos rés keletkezett. A döntő fegyverek monopóliuma nélkül semmiféle monopolista rendszert nem lehet sokáig fenntartani. Ez a tulajdonképpeni és legmélyebb oka annak a válságnak, amely a nyugati táborban jelentkezik, s amelyet összekapcsolnak az amerikai vezetés krízí^vel. Paál Ferenc
