Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-19 / 116. szám

SomogyiNéplap ÚT MSZMP MEG VEI RÍrÓTTÍ AGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA VILLON-FIQURÁK, FÖLDANYÓ ÉS SZÍNES ARCOK AJÁNDÉKVÁSAR Szász Endre kiállításáról Érdekes, izgalmas és gon­dolkodásra kényszerítő festő­egyéniséget ismer meg a láto­gató a Rippl-Rónai Múzeum legújabb tárlatán. Szász End­re negyven bemutatott alkotá­sa különös szemszögből nézi a világot, s egy kicsit meg­tanítja a nézőt is úgy szem­lélődni és látni. Az emberi arc kifejezésgazdagságának korlát­lan lehetőségeit aknázza ki, s a tükör tv>ak egy kicsit görbe; elénk tartva nehezen tudjuk eldönteni, hogy most neves­sünk-e vagy megdöbbenjünk. Érezzük, hogy első pillanatra komédia maga a látvány, az­tán belénk hasít a kétkedés: nem tragédia-e? A kés, amit a komédia egyik szereplője a másikba szúr, vajon rugóra jár-e, vagy pedig valódi? Két­kedésünkre nem kapunk vá­laszt, s a tragikomédia bizony­talanságával szemlélődünk. Az ablak előtt megállunk, úgy te­szünk, mintha a téren figyel­nénk valamit, de titokban az üvegre rajzolódott halvány tü­körképünket nézzük. S felsó­hajtunk, megkönnyebbülünk. A komédia nem rólunk szól, hanem más emberekről — de nekünk. Szász Endre neve és mun­kásságának egy része nem is­meretlen a könyvbarátok előtt. Tollrajzai, illusztrációi egy mélyen humanista művészt mutatnak. Ezen a tárlaton az Erőltetett menet, a Kalevala és a Villon-figurák egy része szerepel. A két előbbi a »köz­ismert-« Szász Endre. A Villon- figurák már a különös tragi­komédia jegyében születtek. Fényképszerűek, és harmoni­zálnak a különös költő versei­vel, képrímek. Kevésbé közismert színes grafikái, festményei új arcát mutatják be, s nagy formakul­túráról, ötletgazdaságról ta­núskodnak. Semmi fölösleges nincs ezeken a képeken, a fes­téstechnikai bravúrok egyér­telműen a mondanivalót szol­gálják. Lenyűgöző erejű grafika az 1944. Kisméretű kép, mégis monumentális. Apró házak, kopasz fák, emberarcú szik­lák állnak lent, föléjük egy hatalmas sas magasodik, ki­terjesztett szárnyán a tollak bombák, gyutacsok, ágyúcsö­vek, gránátok. Ha pár lépés­sel hátrább lépünk, a sas ma­dárijesztővé válik, koszos, té­pett madárijesztő lesz. Érez­zük a komédiát, de nem lehet rajta nevetni. A Háború című, nagyobb méretű festmény is megdöbbentő. Egy hatalmas sziklaszirt tetején hétfejű sár­kány trónol. A hatalmas mély­ségben lent ijedt kis házak, villanyoszlopok álldogálnak ’és egy kopasz fa. A jelképes Nap és Hold is fent van, az égbolt mégis fekete. Ä színes arcok az egyénisé­gek portréi. Az ötlet bizarrsá- gával megragad az Erdő lelke, a Földanyó, a Piktor, a Car­mina burana-figurák, a fekete­fehér különös játékával a Leányfej, remekül exponált pillanatával a Buta herceg, a Kártyás, a Holdfény. Kedvel­tek a középkori figurák, a Bá- dogember, az Omar Chajjam, az Apród, a Két figura és az Udvarlás című képeken buk­kannak fel szellemesen köny- nyed, mégis súlyos történelmi valósággal. A jelképek sokasága közül visszatérő motívum Szász Endre alkotásain a stilizált toll és a Nap—-Hold együtt szerep­lése. Szimbolikus alkotásai kö­zül az Álarc, a Nagyvilág, az Időtlen idő, a Füst a legmé­lyebb. Különösen emberi, szép alkotás az öreg halász kalap­ja, a Szerencsekerék és a Lila virág. Jó érzés végigjárni a hűvös kiállítótermeket, megállni egy- egy kép előtt, borzongani és néha nevetni. És jó dolog, hogy Szász Endre képei meg­állásra és gondolkodásra kényszerítenek. S. Nagy Gabriella Tízéves az ÉDOSZ Művelődési Otthona (Tudósítónktól.) A keleti városrész népszerű kul­turális központja és szórakozóhe­lye, az ÉDOSZ Művelődési Ottho­na most ünnepli fennállásának ti­zedik évfordulóját." Erre az alka­lomra a vezetőség szép programot dolgozott ki. A jubileumi ünnepséget május 22-én, szombaton tartják meg. Délután 5 órakor díszgyülést ren­deznek, majd megnyitják a kézi­munka- és a fotoszákkör kiállítá­sát. Este 8 órakor Emlékszel még... címmel vidám, zenés műsort ren­deznek a művelődési otthon régi színjátszóinak, énekeseinek és táncosainak szereplésével. Utána tánc reggelig. Üzérkedők Sam Allan Los Angeles-i 23 éves munka nélküli szakács és felesége úgy határozott, hogy eladják fiu­kat, az 5 éves Markot egy gyer­mektelen házaspárnak. A két há­zaspár hosszas alkudozás után a következőkben állapodott meg: A kis Markot elcserélik egy fegyve­rért és egy használt személyau­tóért. Az Allan házaspárt az ügy kipattanása után »-üzérkedésért-« letartóztatták. A pulton levő összes tárgyr >1 tudni kell mindent, legfőbb föltétel, hogy tetsszen a tanár bácsinak. de Az ünnepi könyvhét eseményei Somogybán Országszerte a mai magyar irodalom jegyében rendezik meg május 29-e és június 5-e között az 1965. évi ünnepi könyvhetet. Megyénkben — a hagyományokhoz híven — író —olvasó találkozókat, irodai­mi esteket, ünnepi könyvren­dezvényeket tartanak ebben az időszakban. A könyvhét megnyitó ünnep­ségét május 29-én Fonyódon a járási könyvtár névadóján rendezik meg Barát Endre író és Vasvári István költő rész­vételével. Másnap Szőkeden- csen felavatják az új községi könyvtárt és klubházat. Az avatóünnepélyen a község ol­vasói az említett képíróval ta­lálkoznak. Kaposváron június 4-én, pénteken tartanak irodalmi estet a Palmiro Togliatti Me­gyei Könyvtárban Koczkás Sándor egyetemi tanár, iroda­lomtörténész, Földeák János költő és Tatay Sándor író köz­reműködésével. Június 5-én Koczkás Sándor és Tatay Sán­dor Lábodom, Földeák János és Berták László költők pedig Babócsán tartanak író—olvasó találkozót. Házépítési kölcsön cigánycsaládoknak (Tudósítónktól.) A csurgói járásban tíz cigány- család kap ebben ap évben na­gyobb összegű házépítési kölcsönt. Somogycsicsóban egy, Csurgón ki­lenc ház épül ilyen módon. A házhelyek egy részét maguk az építtetők vették meg korábban, a többinek a községi tanácsok biz­tosítanak telket. A családok által kiválasztott egy-két szobás, étke- zőkonyhás lakások típustervei is rendelkezésre állnak. 'Cálamennyi család olyan tervet választott, il­letve olyan házat épít, amit ké­sőbb majd bővíteni lehet. A tetovált „indián" és társai CSUPA MOSOLY — avagy sjzokattcm fogadtatás agy átuUcuzba* írta: Sandu Manea Megálltam egy nagy áru­ház kirakata előtt. Mennyi szépség, milyen tobzódása a neonnak, milyen pompás áruk, milyen művészi ízlés az áruk elrendezésében! Ami azonban legjobban meg­ragadott, az a bejáratnál ol­vasható hirdetés volt: ».Ha fölkeresi áruházunkat, meg - győződhet róla, hogy a kira­katban látható minden áru kapható — és még azonfelül sok. más — szín és nagyság korlátlan változatában. Az áruházban lévő áruk kidol­gozása és minősége még fe­lül is múlja a kirakatban be­mutatott árukét. Jöjjön be, és meg fog győződni.« Megfogadtam a hívó szót, és beléptem. Még oda sem értem a kozmetikai és illat­szerosztályhoz, mikor egy el­árusítónő bájosan mosoly­gott. »Ez a mosoly biztosan nem nekem szól« — gondol­tam és hátranéztem. De nem! A hátam mögött nem jött az alárusítónőnek sem rokona, sem ismerőse. Nekem, az is­meretien vevőnek szólt a mosoly, * az én köszönésemet viszonozta, az én szemembe nézett, és nekem mondta, mi­lyen új áru érkezett, mit vásároljak a feleségemnek, miért jobb illatszerben a le­vendula, mint a rozmaring, milyen krémet vegyek a bo­rotválkozáshoz. Ennyi jóaka­rat iaazán meghatott és fel­üdített. Az elektromos cikkek osz­tályán a vezető szeretetve méltó mosollyal fogadott, es erőnek erejével megmutatta, hogyan működik a porszívó, és hogyan kell karban tar­tani. Elragadtatással nyilat­koztam a látottakról, de ki­jelentettem, hogy ez idő sze­rint nem akarok vásárolni, erre a vezető így felelt: »Se­baj! Ha nem vásárol ma, majd vásárol holnap. Én igyekeztem önnek mindent megmagyarázni, mert ha nem ismeri a porszívó szer­kezetét és működését, nem is lesz kedve a vásárláshoz.« Legkellemesebb meglepe­tésül szolgált a cipőosztály. Az elárusítók minden kér­désre »igennel« feleltek. »Igen, kérem, van 37-es vagy 42-es cipőnk bármilyen színben.« A cipőket nem dobták unott mozdulatokkal a vevő elé, hanem előzéke­nyen segítettek a felpróbá­lásnál, vajon nem szorít-e, nincs-e a cipőnek valami hi­bája stb. Akár hiszik, akár nem, képtelen voltam ennyi előzékenységnek ellenállni, és vásároltam egy pár lábbe­lit. A többi osztályon gyorsan átfutottam (a pénzem is el­fogyott), de mindenütt nyá­jas mosoly kísért, barátságo­san kértek, jöjjek ismét, sze­retettel várnak. ... De jaj, ébresztőórám erősen csöngetett, és én föl­ébredtem. Fordította: Hegedűs Nándor^ HÄROM ROSSZUL ÖLTÖ­ZÖTT FIÜ támasztja a rozzant deszkakerítést Kaposváron, a Budai Nagy Antal utcában. Cigarettáznak, a járókelőket mustrálgatják. A legkisebbik szipkát kotor elő pecsétes sö­tétkék öltönyének zsebéből. A kabát gallérjára agyonviselt, piszkos fehér ing van kihajt­va. Bizalmatlanul fogadnak. — Kaphatnék egy kis tü­zet? — Mondjuk. — Mit szívtok? —Szimfóniát, Tervet — mondja az egyik. — Na és akkor mi van? — kérdezi nyomban a vékony, szeplős arcú. — Semmi. Hány évesek vagytok? — Mi köze hozzá? — így az egyik. — Tizenhárom — mondja a másik. — Csak tüzet kért, nem? — mordul rám a legidősebb. A legkisebbik, amint észre­veszi, hogy cigarettája nem ég, tüzet kér. Jobb keze fejé­re nagy betűkkel van tetovál­va: »Üss.« A másikon ez áll: »Milédi.« Feltűnik neki, hogy a kezét nézem. — Ez semmi. A hátamat lát­ná vagy a mellemet. — Oda is írtál valamit? — Nem. Azon rajzók van­nak. Pálmafák, nők, hajókor­mány. — És a karodon? — Egy indián törzsfőnök, a hátamon meg egy hajó. Irtó muris, ahogyan növök, az is mindig nagyobb lesz — nevet- géL U Az udvaron megjelenik egy negyven év körüli asszony. Fi­gyeli, mi történik. — Nekünk szabad cigaret­tázni — magyarázza a szeplős arcú —, ott az anyám, kérdez­ze meg tőle. — Hány éves vagy? — Tizenöt. Az asszony nem vár meg, visszamegy a lakásba, be­csukja az ajtót. — Régimódi, szégyellt, hogy egy kicsit elevenek vagyunk — mondja a kisebbik. Aztán mégis kinyílik az ajtó. — A nagyobbik pénzt lo­pott, és már nem bírtam ve­le. intézetbe adtam. Most sza­badságon van — mondja szé­gyenkezve az asszony. — Mi­kor itthon volt legutoljára, ne­kilátott, hogy kiszedje a raj­zokat. A bőre vérzett, kisebe­sedett, de az a csúnya sok írás és rajz mind megmaradt, tovább csúfítja az egész tes­tét. Nyolcán vannak testvérek, itiába, nem lehetek mind­egyik nyomában. * * * A CSERI ÜTI KAPOS-HlD két oldalán embercsoport ácsorog. Dermedten néznek a híd közepe felé, ahol a korlá­ton kívül, a lábnyi szélességű sávon megy át a víz fölött egy tizenkét év körüli kis­lány. Egyik kezében pénztár­cát szorongat, a másikkal ka­paszkodik. Lassan lépked, mert csak az egyik lába fér el a korláton kívül. Az emberek földbe gyökerezve nézik a látványt, és szólni sem mer­nek, mert talán beleesne a Fölösleges beruházás — Itt építsenek strandot! Fürödni akarok! gyerek a vízbe. Szinte a te­kintetükkel támogatják vakmerő kislányt. Megköny- nyebbülnek, amikor átér. Egyikük szidja, a másikuk faggatja. A kislány hatodikos, rossz tanuló, magatartása kö­zepes ... * * * SOK ESETBEN a szülők se­gítik rossz útra gyermeküket. A Petőfi iskola igazgatója eh mondta, hogv az egyik gye­reket többször is figyelmeztet­ték cigarettázás miatt, de az intő szó hatástalan maradt, mert a szülők megengedték neki. Még az osztályfőnökkel való megbeszélés után is csak látszatmegegyezés jött létre. A szülők mit sem törődve az iskola rendszabályaival, nyol­cadikos fiuknak továbbra is engedélyezték, hogy dohányoz­zon. Ilyenkor azon túl, hogy a gyerek megzavarja a rendet, magára vonja a többiek fi­gyelmét is nagyfiúskodásával. A középiskolákban és az iparitanuló-iskolában az utób­bi időben mind kevesebb a pedagógusok ilyen jellegű pa­nasza. Igaz, az ipari tanulók iskolán kívül szabadon ciga­rettázhatnak. * * * A három tetovált cigaret- tázót sokan megnézték, de senki sem szólt rájuk, mert a mások gyerekei voltak. Minden szülőnek legna-­gyobb gondja fiát, lányát úgy nevelni, hogy később ne kelljen csalódnia saját neve­lési elveiben, módszereiben. Azt ugyan észreveszik, hogy más gyerekei milyen jópo­fák tizenhárom évesen, szá­jukban a cigarettával, de arra nem gondolnak, hogy a város másik szögletében ta­lán ugyanígy mennek el emberek az 6 cigaretázó fiuk mellett is. Ha eszükbe jut­na, bizonyára nem lennének ilyen közömbös szemlélői a fiatalok »cSínytevésének.« Ha szigorúbban ellenőriznék gyermekeik tanulással el­töltött idejét, utánuk néz­nének szabad idejükben is, megelőzhetnék, hogy a paj- kosságból kellemetlenség, később posszúság vagy bűn­tett származzon. Nagy József je.zé» Egy kis somogyi major a pár kilométerre lévő gyár­tól kapja az áramot. Gyár­nak persze csak a helybe­liek mondják a kis üzemet. Történt egyszer, hogy la­kodalmat tartottak a ma­jorban, s erre meghívták az üzem vezetőjét is. »A la­kodalom jó dolog — töp­rengett az üzem vezetője —, közben azonban meg­érkezhet Pestről a meny­asszonyom. Persze lehet, hogy csak másnap jön meg.« Mindenesetre meg­kérte egy beosztottját, hogy pillanatnyi áramszünettel jelezze, ha megérkezik a menyasszonya. Lelkére kö­tötte, hogy tartsa titokban a megbeszélést. A pazar tyúkhúslevest tálalták éppen, amikor egy pillanatra elaludt a villany. — Bocsánatot kérek, mennem kell, mert megjött a menyasszonyom — men­tegetőzött az üzemvezető. Éhesen, szomjasan hagyta ott a lakodalmat, felugrott a motorra. A lakodalomban szeretik a tréfát az emberek. Most is jót nevettek, amikor az üzem egyik dolgozója fél­reállt a villanykapcsoló mellől, s leült az elrohanó főnöke helyére. (gajda) * * * „Tájékozott" amerikai nagykövet A szenátus külügyi bi­zottsága nemrég jóváhagy­ta Raymond Gost kineve­zését az Egyesült Államok írországi nagykövetének. A szavazás előtt az alábbi párbeszéd zajlott le: lken bizottsági tag: Tud­ja-e ön, hogy Írország mi­lyen szerepet játszik a NATO-ban? Gest: Hogyne! Nagyon fontos szerepet játszik! A béke védelmezője! Iken: Írország nem tag­ja a NATO-nak. Gest: Bocsánat, sir. Azt hittem, hogy az ENSZ-ről érdeklődik. Bocsánat... * * * Az amerikai légitársasá­goknak egyre több gondot okoz, hogy az utaskísérő kisasszonyok mind sűrűb­ben találnak maguknak férjet, és otthagyják a szolgálatot. Egyes légifor­galmi vállalatok már csak szemüveges fiatal lányokat hajlandók stewardesseknek alkalmazni. Egyébként sta­tisztikát állítottak össze a volt utaskísérők házassá­gának alakulásáról, és az adatok azt bizonyítják, hogy jó feleség vált belő­lük, az országos átlagnál sokkal kisebb a válási ará­nyuk. A jó házasságok, úgy lát­szik, a légben köttetnek. * * * Ezen nevet Párizs: A kutyáját eladásra kí­nálja Dupont úr. A vevő megkérdi: »Pedigréje van?« Dupont: »Mi az?« A vevő: »Van-e családfá­ja a kutyának?« A fölé­nyes válasz: »Családfája? Ah, nem olyan válogatós ez, minden fa jó neki.« Somogyi Néplap \z MSZMP Somos' megyei bizottsága As a Somnev megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőségi Kaposvár. Latinka Sándor u. Z. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja * Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár. Latinka 8. o. 8. Telefon 15-4«. Felelős kiadó: Szabó Gábor. beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza, lerjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéL Ki fi fizetést díj egy hónapra 12 FI, Indes: 85067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári özemében* Kaposvár, Lattnka Sándor utcm 4>

Next

/
Thumbnails
Contents