Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-15 / 113. szám

SomggíUéplap (SZ MS'?MP MEGVET PI7ÖTTSÁGA ÉS A MEGYÉI TANACS LAPJ A Negyven balatoni üdülőhelyen nyit üzletet a nyáron a Belkeieskedelni Kölcsönző Vállalat Az idén először: két- és négyszemélyes utánfutók — Yolle vitorlás is bérelhető — Hatezer gumimatrac — Megszüntették a betéti dijat Sajtótájékoztatón ismertet­ték a Belkereskedelmi Köl­csönző Vállalat vezetői, ho­gyan készültek fel a nyári üdültetési szezonra. Elmon­dották, hogy ebben az évben már negyven balatoni üdülő­helyen nyitnak üzletet; új kölcsönzőt állítanak munkába Balatonfeny- vesen, Balatonvilágoson és a tihanyi hajóállomás­nál. Újdonság, hogy az idén elő­ször kölcsönöznek két- és négyszemélyés gépkocsi-utám futókat (szinte valamennyi tí­pusú személyautóhoz hozzá csatolható), három darab 15- ös és egy darab 25-ös, úgy­Motorosok vizsgáztak va­sárnap Kaposváron, a Szín­ház parkban. Ez nem a leg­alkalmasabb terület erre, hiszen a jogosítvány meg­szerzése után a közúti for­galomban vesznek részt a motorosok. Forgalmas úton kellett volna a vizsgát lebo­nyolítani, hogy a bizottság tagjai meggyőződjenek ar­ról, mennyire sajátították el a motorosok a közlekedési szabályokat, illetve hogyan alkalmazzák őket. Nem helyeselhetjük az ilyen vizsgáztatást s azt a könnyítést sem, melyet a bi­zottság tagjai nemcsak eltűr­tek, hanem helyesnek is tartottak. A vizsgázók több­nevezett Yolle vitorlás hajót, és először hozzák forgalom­ba a Balaton-parton a közkedvelt, négy hullám­sávos Orionton táska­rádiót. Vitorlásból egyébként több mint ötven, egy- és kétpár­evezős csónakból pedig mintegy ötszáz bérelhető. A sátorkészlet hatszázra, a gu­mimatrackészlet pedig hat­ezerre növekszik. Ez a meny- nyiség már elég arra, hogy a szombat-vasárnapi üdülő­vendégek igényeit is kielégít­sék. Elmondták a sajtótájékoz­tatón azt is, hogy a női és férfikerékpárok felét — mint­egy négyszáz darabot — újak­ra cserélték ki, a többit pe­vizsgabizottság igen furcsa véleményt hangoztatott: — A KRESZ csak azt írja elő, hogy a bukósisak vise­lése kötelező, azt már nem, hogy be is kell csatolni... — Ez nem közút, itt nem lehet olyan követelményeket támasztani... — Azért engedjük meg, hogy gyorsabban befejezhes­sük a vizsgát... Egyik véleménnyel sem lehet egyetérteni. A bukó­sisak nem dísz, s csak akkor véd meg a súlyos sérüléstől, ha szorosan rögzítve van. Különben leesik, s akár föl se tette volna az illető. Ezért követeli meg a közlekedési rendőrség is a sisak becsato­lását. De ha a vizsgán élte­dig felújították. Kiegészítet­ték készletüket különféle, gyerekeknek fontos használati cikkel is: úszóöv, gumilabda és tollaslabda jócskán áll a vendégek rendelkezésére. S ami még újdonság- az idei nyáron először nem kell a vendégeknek betéti díjat fizetniük a kölcsönvett használati cikkekért. Gondolt a kölcsönző válla­lat a külföldi üdülővendégek­re, turistákra is. Már a hatá­ron prospektusokat nyújta­nak át nekik, s azokban fel­hívják a figyelmet a legköze­lebbi kölcsönzőhelyekre, il­letve kölcsönözhető cikkekre. Ugyáncsak idegen nyelvű útmutatókat adnak ki a vízi­eszközök használatáról. Kevés volt a prémiummalac, loptak hozzá A Nagyatádi Járásbíróság a napokban vonta felelősségre a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztás, illetve hűtlen kezelés miatt Árvái Vendel és Ambrus János se- gesdi lakosokat. Árvái és Ambrus a segesdi Új Élet Termelőszövetkezet tagja. Árvái, Ambrussal Ősz- szejátszva — a sertéstenyész­tésben dolgozóknak járó pré­miummalacot kevésnek talál­va — a neki járó 132 kg he­lyett 210 kilogrammot vitt ha­za, s ezzel 2046 forinttal káro­sította meg a termelőszövetke­zetet, illetve a társadalmi tu­lajdont. A bíróság Árvái Vendelt négy, Ambrus Jánost három hónapi szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet nem jogerős.----------------—--------------------------------------------------------\ V izsga könnyítéssel Ül TAVASZ Reggelenként rám kö­szönnek az orgonák, s a fényben fürdő fákról ga­lambok, rigók kiáltása száll a kisváros fölé. Zsebórával a sarkon ta­lálkozom. így nevezem ma­gamban az apró öregembert, aki háromnegyed hétkor tű­nik fel az utca végén. Las­san, méltósággal, de főleg pontosan jár. Beszélik, hogy látta az Isonzót, kapott is érte valami ezüstöt. Vitéz Zsebóra bő munkásnadrá­got, sok pulóvert és szürke tányérsapkát visel. Foglal­kozásra nézve éjjeliőr. A kacsintok szerint tudomá­nyos dolgozó, mivel az ása­tásoknál vigyázza az éjsza­kát. Eleinte biccentettünk egy­másnak, a kezdeti merevseg csak fokozatosan engedett föl. Zsebóra sapkájához emelte az ujját, pár hét múl­va két ujjal üdvözölt, aztán laza, tábornoki mozdulattal tüntetett ki. Mostanában már megállunk Európa Ku­pát, napos időt félteni. Zsebóra egy idő óta nyug­talan. Keresztben barázdált homloka alól gyanakodva nézi a reggeli nyugalmat felbontó újságárust. Itt csönd volt azelőtt. Most atomcsendről kiabálnak. Meg Johnsonról. Tűnődve nyújt kezet. Nem lesz en­nek jó vége, meglátja. Én már láttam egypár tavaszt, de ilyent még nem. Egy hét­ig esik az eső, aztán egy hé­tig süt a nap. Itt valami nincs rendben — mondja, s erősen gondolkozva megy tovább. A vadgesztenyék virágsü­vegeit megbillenti a szei, s meghinti a tér füvét hűtlen szirmokkal. Innen már látni az épülő iskolát. A templom makacsul ágaskodó tornya elé nőnek masszív falak. Ahogy közeledem, úgy süly- lyed a torony egyre lejjebb. A csúcsa elé májusfa libben a nedves betonkoszorúból. Nem akármilyen májusfa ez, friss virágok hajladoznak az ágain. Egy kisfiú fut el mellet­tem. Piros papírforgót tol maga előtt, és én csak most veszem észre, hogy a téren emberek járnak. Rengeteg ember, s a falakon is, a csi­gánál, a japánerek mögött... Mindenütt emberek. Vala­mennyien hasonlítanak egy­másra, egy kicsit Zsebórá­ra is. Arcukon ott ül a ta­vaszt féltő gond. Csámcsog a betonkeverő óriás csészé­je, acélgerendák feszülnek az ég alá. Szorgos méhek okos táncából int a májusfa, a daru meg szaporán bólogat. Igazat ad Zsebórának, akár az idő. Más, merőben más ez a tavasz ... V. G. Tanfolyamot rendeztek az üdülők kultúrfelelőseinek Május közepén, amikor be­népesednek a Balaton-parti üdülők, jól képzett alkalma­zottak, kultúrfelelősök segíte­nek az üdülők lakóinak a pi­henésben, a szórakozásban, az ismeretek szerzésében. Ebből a célból a SZOT üdülési és szanatóriumi főigazgatóságának szervezésé­ben minden évben megrende­zik az üdülői kultúrfelelősök tanfolyamát. A háromhetes tanfolyam részvevői általában a tanító­képző intézetek, a tanárképző főiskolák, illetve az egyete­mek bölcsészettudományi ka­rának népművelés szalcos hallgatói. Az egyetemek, főis­kolák ajánlása alapján köt szerződést velük a főigazgató­ság a nyári szezonra. Ezek a fiatalok a tanfolyam és az üdülőben végzett sokrétű mun­kájuk mellett készülnek fel év végi vizsgáikra. Két héten át a fővárosban hallgattak az üdülői kulturá­lis nevelőmunkával kapcsola­tos előadásokat, majd május 11-tőd 14-ig a siófoki Bányász Üdülőben folytatódott a tan­folyam. Ennek keretében ba­latoni körutazáson vettek részt, majd előadásokon a ma­gyar tenger növény- és állat­világával meg a Balaton észa­ki és déli partjának neveze­tességeivel ismerkedtek. A mai napon huszonöt új kultúrfelelős fiatal kezdi meg tevékenységét a balatoni üdü­lőkben. A ílilaton déli part­ján huszonnyolc időszakos kultúrfelelős működik. sége éppen hogy csak fejére tette a bukósisakot, de a szíjat már alig egy-ketten csatolták be szabályosan. Némelyiket zavarta is a ve­kintenek ettől, sok motoros azt gondolja, hogy valóban nem szükséges a sisak rög­zítése, s így száguldozik az utakon a legsúlyosabb bal­d mi ^P&ta fiunk hőiUmg.á£át'CL zetésben a széltől lengedező szíj. Amikor ezt szóvá tettük, a eset veszélyének téve ki ma­gát. Sz. L. Sorrend — Tartsunk «zert! rendet, uraim! Előbb a pénzt és az ék- (A Stern karikatúrája) M eghívót forgatok a kezemben. Orsós István, a Táncsics Mihály Gimnázium IV. osz­tályos tanulója küldte ballagása alkalmából. A meghívóra ragasztott kis képről egy fiatal­ember néz rám. Hát igen, a mi Pista fiunk ballag. Ahogy nézem a képet, az emlékezés mozi­vásznán peregnek a filmkockák. Hogy eljárt az idő! Mintha csak tegnap lett volna, ami­kor mint kisgyereknek, aki elvesztette apját, megfogtuk a kezét, s özvegy anyja mellett mi is fiunkká fogadtuk. A mi fiunk — így be­széltünk róla. A kis cigánygyerek olyan értel­met csillogtatott meg, amit észre kellett ven­nünk. Azt az áhítatos tekintetet, melyet a tu­dást nyújtó nevelőre vetett, nem lehetett vi­szonzás nélkül hagyni. Pista a ragaszkodá­sért, a szeretetért megbecsülést, szeretetet ka­pott nevelőitől. Szülő nem figyelte oly aggo­dalommal gyermekének lépéseit, mint a ma- gyaratádi tantestület Orsós Pistáét. Kiálltak érte az egész falu előtt. Sok előítélettel küzd­ve vállalták a szülő szerepét. Középiskolába küldjük — határozták el. Ez a fiú szebb vi­lágról álmodik a cigánysoron. Neki kell se­gítenie a mi munkánkat, hogy világosság gyúljék a fejekben, meleg a szívekben. Neki kell a szeretetet tovább adnia, amit mi adunk neki, mart ő tudja, hogy akit szeretet ringat, az szeretetet áraszt magából. A lehetőség? Megvan. Hazánkban a tehetség előtt nyitva áll az út. Pista pedig mindig jeles tanuló volt. S akart is. Mert ez is fontos. Látom az úttörő- csapatban, miként vált egyenrangú társsá, sőt kiválóvá. A televízió képernyője előtt köny- nyes szemű édesanyjával izgultunk Pista si­keréért, mikor a fiú a nyomolvasóverseny­ben a legjobb pajtások között szerepelt a te­levízióban. Az ország hallotta, mikor kér­dezték, mi a terve, mi szeretne lenni. S öröm­mel hallottuk, hogy Pista nevelő szeretne len­ni. Hogy féltettük, mikor kamaszkodva buta­ságokat csinált! Akadtak, akik terveink ku­darcáról beszéltek. De mi bíztunk benne. Nem mulasztottuk el persze a biztatást, a szeretet mellett a feddést sem. Amikor pedig a kö­zépiskolába küldtük, útravalóul a kis vándor­tarisznyában — az állam segítségével — az erkölcsi intelmek mellé anyagi javakat is tettünk. Az állam is fiává fogadta Pistát. Édesapa hiányában a gyermekről való gondos­kodást vállalta népi államunk. Mi, általános iskolai nevelők átadtuk Pista nevelését a kö­zépiskolai tanároknak. S ahogy nálunk, a középiskolában is szere­tő szülőkre talált nevelőiben a fiú. Ha haza­jött, a legmelegebb szeretettel beszélt tanárai-» ról. Érdeklődésünkre, hogyan viseli magát fi­unk, mindig megnyugtató választ kaptunk. Csak itthon tört ki néha, s engedett meg többet magának, mint szabad lett volna. Nem maradt el ilyenkor a beszélgetés: »-Pista, nem szabad neked így Viselkedni!« S volt még va­lami, amit nagyon lelkére kötöttünk. Édes­anyját nagyon szeresse, és soha ne szégyell­ne. A barázdáktól szántott arcú, sok munká­tól megtört, fejkendős édesanyját mindig szeresse. Elmondtuk, hogy a múltban a pa­raszti sorból kikerülő sok fiú, aki iskolavég­zett volt, szégyellte szüleit, származását. So­kan elfelejtették az áldozatot, amit szülei hoztak taníttatásukért, és hálátlansággal fizet­tek munkában megtört édesanyjuknak, édes­apjuknak. ö különb legyen, ne szégyellje, hogy honnan indult, kik a szülei. Nem csa­lódtunk benne, tudjuk, mindig szeretettel csüng édesanyján, testvérein. N agy fiunk most érettségire készül, s utána egyetemre. Hogy nevelő lehessen, még tanulnia kell, egész emberré kell válnia. Bal­lagáskor iskolája igazgatójától kapott útrava- lót, hogyan válhat majd olyan emberré, aki­re társadalmunknak szüksége van. Mi is azt kívánjuk neki, hogy legyen igaz, becsületes, szeresse az embereket, küzdjön azok föleme­léséért, akik még nem indultak el azon az úton, melyre ő lépett. Ne felejtse, hogy kül­detést bíztak rá, s emlékezzék szavára, amit még úttörőként mondott a televízióban. Szárnyára eresztjük fiunkat, bár tudjuk, hogy ezek a szárnyak nem elég erősek, ed­zeni kell őket. Kívánjuk, sikerre1 szárnyal­jon Orsós Pista, s ne feledje az útrava’ót. Horváth János Az amerikai fogorvosok érdemrendet alapítottak. Bátor magatartású pácien­seiket tüntetik ki első, másod- és harmadosztályú érdemrenddel. A harmad- osztályú vitézségi érmet azok kapják, akik szó nél­kül állják a foghúzást; a másodosztályú azokat ille­ti meg, akik hősies maga­tartást tanúsítanak a fog­fúróval szemben; az első osztályút azok a pácien­sek nyerik, akik szisszenés nélkül fizetik ki a szám­lát. * * * Egy angliai jótékonysá­gi egyesület elnöknőjét fölkereste valaki, és egy család szomorú sorsáról beszélt neki. A férj meg­halt — mondta —, az öz­vegy súlyos beteg, kilenc gyermeke éhezik. Ha a házbért nem fizetik ki, ak­kor már holnap kidobják a családot a lakásból. — Ez valóban szomorú. De ha szabad kérdeznem: ön kicsoda? — Én? Annak a háznak a tulajdonosa, amelyben ez a család lakik. ♦ * » Salvatora Quasimodo, a Nobel-díjas olasz költő följelentést tett a rendőr­ségen cselédlánya ellen, mert meglopta. Legújabb versének kéz­iratát lopta el a szolgáló, és nyomtalanul eltűnt ve­le. Salvatore Quasimodo most olyan cselédlányt keres, aki nem mutat ér­deklődést a költészet iránt. • * * Egy veronai virágüzlet kirakatában olvasható az alábbi reklámszöveg: »»Olyan olcsón adjuk a virágot, hogy már a felesé­gének is vehet egy csok­rot!« * * * Mario Breglia római fia­talember beleszeretett egy lányba, pontosan annak a nagyiparosnak a leányába, akinél dolgozott. A tulaj­apa természetesen hallani sem akart a szegénysorsu fiatalemberről, aki kétség- beesésében utolsó pénzén, 150 líráján sorsjegyet vá­sárolt. Negyvennégymillió lírát nyert, és hallani sem akar a nagyiparos papáról. • * « Münchenben közfeltű­nést keltett egy gépkocsi, amelynek elején és hátul­ján a következő szöwgű tábla áll: * »►Vigyázz! Egyáltalán nem vezetek olyan jól, amint gondolják!!!« * * * Femando Ribeyro bra­zíliai bokszoló ellenfelei arról panaszliodnak, hogy a nagy Femando tekintete valósággal elkábítja őket. — Olyan szűrős a sze­me. mint egv tör! — mon- dot*a Martinez argentin ökölvívó. — Így érezheti magát a béka a kígyó sze­mének bűvölő sugarában. Ribeyro így magyaráz­ta mea a dolgot: — Nem tehetek róla ... A vám. adóvégrehajtó volt, pillantásomat tőle örököl­tem. Somogyi Néplap \z MSZMP Somosrv megyei bizottsága és a somnfvy megyei Tanár» lapja. Főszerkesztői WTRTB LAJOS. Szerkesztőséért Kaposvár. Latinka Sándor a. 2. Telefon 15-10. 15-11 Kiadja a Somogy mes^yel Lapkiadó Vállalat. Kaposvár. Latinka S. u. t. Telefon 15 1*. Felelős kiadói Szabó Gábor. beküldött kéziratot nem őrző llk me?, és oem adunk vissza, terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj egy hónapra If Ft. Index: 8506?• Készült a Somogy megye) Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében# Kaposvár, Latinka Sándor utca C

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents