Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-13 / 111. szám

i.?: MSZMP MEG VEI FITÓTTfÁG’A ES A MEGYE' TAN ÁCS LAPJA FILMSZÍNHÁZAINK műsorából I ÉVADZÁRÓ ÍHANQVERSENY { Mozart-, Liszt-, Debussy- és Weiner-művek a Latinka Művelődési Házban Vörös Csillag Ki volt dr. Sorge? Csaknem húsz évvel a háború után a homályból előbukkant egy név: dr. • Richard Sorge. Híre bejár­ta a világot, s ehhez nagymértékben hozzájárult ez a film a történelem talán legbátrabb és leg­eredményesebb hírszer­zőjéről. Yves Ciampi fran­cia rendező hosszú kutató­munkával törekedett vá­laszt kapni a kérdésre: ki volt dr. Sorge? Tanúk val­lomása, fényképek, do­kumentumok nyomán bon­takozott ki a tokiói német nagykövetség egykori mun­katársának, a náci párt tagjának szerepe, munkás­sága a második világhá­borúban. A japán titkos- szolgálat éveken át nyo­moz, de Moszkvában újra és újra felhangzik a jel: Itt Ramsey . . . itt Ramsey... Néma barikád )l)45. május első napjai. Berlin elesett, Prágában még tartják magukat a né­metek. az emberek azon­ban örömmámorban özön­lenek ki az utcára, hiszen csak egy-két nap, és vé­ge a háborúnak. A fasisz­ták tűzet nyitnak egy zsú­folt villamosra a hídon. Ez a gyilkos cáfolat a szikra: a férfiak az előbb még vi­dáman fellobogózott villa­most felborítják, és eltor- laszoliák az utat a mene­külő fasiszták előtt. Elő­kerülnek az elrejtett fegy­verek, barikádok épülnek, kitör a prágai felkelés. A híd védői sorában ott har­col a lengyel deportált, a kommunista, a rendőr, a katonatiszt, a kalauz, az otthonról megszökött fiatal fiú, a felszabadulásig, május 9-ig . .. Várkonyi Sándor vezetésé­ivel hétfő este tartotta évad­izáró hangversenyét a Köz- alkalmazottak Szimfonikus | Zenekara Kaposváron. A mű- { sor sokrétű, változatos volt, ^különböző zenei korokkal is- *mertetett meg, s számolt a S Ä közönség igényével, felké- i szültségével is. Talán ennek {köszönhető, hogy — bár na­gyobb érdeklődésre számít­hattunk — jóval többen jöt­tek el a hangversenyévad bú- ) csúztatására, mint a korábbi { koncertekre. ( Zenekarunk kitűnő képessé- {geit bizonyították azok a mű­ívek, amelyek a közönség el­ismerésével találkozva az est I emlékezetes élményét nyújtot- [ ták. Mindenekelőtt Mozart D- idúr fuvolaversenyére emléke­zzünk szívesen, Csupor László {elmélyült, magas színvonalú {játékára. Csupor most is, mint {korábbi — bár hosszú ideig {nélkülözött — hangversenyein {Mozarton túl egy ízig-vérig {muzsikus arcképét rajzolta {meg, akinek minden idegszá- Fla a zenéé, aki belülről és {mélyről fakadóan szólaltatja {meg hangszerét. Ez a zene {Mozart. volt. Mozart a legne­mesebb értelmében. Nem {ösztönös megérzés ez, ami a í zeneszerzőt és az előadót oly 1 közel hozta egymáshoz: na­igyon is tudatos, intellektuális {közeledés. A mű fölépítése, a likőr stílusának tökéletes visz- {szaadása, tökéletes technikai {fölkészültség azt bizonyítja: ? Csupor érzi és érti Mozartot, is rokonszenves alázattal {nyújtja át remekét. Játékára {őszinte és kirobbanó siker !volt a válasz, s ebben ösztö­nzött a zenekar is. Debussy Kis szvit-je volt a {másik — zenekari — élmény. (Az előadásmód nyomán a ze­nekari hangzás, a dallamívek {kibontása, a mű hangulati {fölépítése arra utal, hogy ez {és a Mozart-versenymű állt {zenekarunk felkészülésének {középpontjában. S az elmé­lyült előkészítés eredménye {nem maradt el. Ahogy e mű­ívekből éreztük tisztán kibon- {takozni a karmester elmélyült {munkáját, ahogy felfogásában {és újraköltésében a részlet- szépségek visszaadásán túl -.egységes és kifogástalan pro­PEL „PILÓTÁM“ . négy tonnás Csepel és /] pótkocsija megrakva f // áruval: fűszerrel, tex- tiliával, háztartási kis­gépekkel. A rakomány súlya körülbelül hetven mázsa, ér­téke csaknem egymillió fo­rint. Kétnapos túrára indul a darabárűs járattal Borsföldi István, a 13. AKÖV gépkocsi­vezetője. Hányadik útja ez? Nem tudja, hiszen 1952-től — amióta leszerelt — ezt a mun­kát végzi. Óvatosan hajt a telepről a városon át, hogy baj nélkül elérje a túra első állomását, majd a többit: Ta- szárt, Törökkoppányt, Bony- nyát, stb. Szükséges az óva­tosság, a hatalmas sú­lyú pótkocsis járművet nem könnyű sem vezetni, sem pedig megállítani. Mindig számítani kell ar­ra, hogy egy figyelmetlen fel­nőtt, egy játszadozó gyermek lelép az úttestre, vágj7 a kocsi elé szalad. S ha a sebesség nagyobb a megengedettnél, le­hetetlen a kocsit megállítani. Több mint négyszázezer ki­lométer út áll Ebrsföldi Ist­ván mögött, baleset azonban még nem történt, — Hogyan sikerült? — Lehet baleset nélkül közlekedni. .. Igaz, némi sze­rencse is kell hozzá, elsősor ban azonban az, hogy az em­ber fegyelmezett, óvatos le­gyen, ismerje jól és tartsa is meg hivatásának szabályait. Borsföldi Istvánt jó isme­rősként üdvözlik a falusi boltok, vendéglők vezetői. Amíg meg nem ismerték, számtalanszor1 kínálták rako­dás közben: »Egy pohár bort sört vagy inkább egy rövi­det?« S csodálkoztak azon, hogy a gépkocsivezető udva­riasan, de határozottan visz- szautasította a kínálást. A túrajáratok nagyon ve­szélyesek lehetnek azokra a gépkocsivezetőkre, akik nem tudják fegyelmezni magukat, és elfogadják a felkínált sze­szes italt. Az első poharat rendszerint követi a második, s aztán már nem számolják. Bizony előfordult már olyan eset, hogy a darabárus kocsi nem tért vissza. A mértékte­len italozás a kocsit árokba, vezetőjét pedig börtönbe jut­tatta. Hát ezért utasította vissza Borsföldi már az első pohárkát. A régi bolt- és ven- déglővezetők most már nem is kínálják. (De jó lenne, ha minden gépkocsivezető és fu­varoztató ezt az elvet vállá­nál) A YA 80-88-as rendszámú Csepel a vállalat egyik legrégibb járműve. Bors- . föld i István 1953-ban vet­te át, közben a kocsit kétszer fel­újították, de még ma is vele jár. Több százezer ki­lométer »van ben­ne«. Elől a motor­házon a baleset- mentes közleke­désért járó bronz-, illetve ezüstérem csillog. Borsföldi elvtárs bízik ab­ban, hogy ez év­ben odakerül az aranyérem is. Elő­legként már meg­kapta »A közleke­dés kiváló dolgo­zója« kitüntetést. Naponta nyolc­tíz, nemegyszer tizenkét órát is vezet. De bármi­kor érkezik is vissza a • telep­helyre, addig nem megy haza, amíg kocsiját át nem vizsgálja, nehogy reggel valami hiba miatt késve kell­jen indulnia. S ha kifogásta­lannak találta is a kocsit, reg­gel, indulás előtt még egyszer meggyőződik róla, hogy rend­ben van-e kormány, a fék, a világítás. Csak ezután indul útnak. dukciót nyújtott, úgy adósunk maradt a szellemi irányítás egységével a hangverseny má­sik két műsorszámában. Weiner Divertimento-jában találtunk szép színeket, a hangulat s a népi motívumok áradásának megkapó vissza­adását. De voltaképpen csak a mű második tétele volt kifogástalan. Az elsőben a vo­nósok ziláltsága zavart na­gyon, s a harmadik, a negye­dik tétellel sem lehettünk elé­gedettek. A könnyűnek vélt mű elnagyolt visszaadása óha­tatlanul kétségeket hagy a közönségben. Érdemes volna bővebben elemezni a műsort záró Liszt-mű, a közismert és nép­szerű Les Preludes tolmácso­lását. Érdemes volna azért is, mert hallatlanul nagy ellent­mondásokat fedeztünk fel ben­ne, s ezekre alig találunk magyarázatot. A művet már sokszor játszotta a zenekar benne él minden muzsikusban az első hangtól az utolsóig. Mégsem sikerült. Nem techni­kai nehézségek, nem is a fel­készülés hiánya szült ellent­mondásokat. Várkonyi Sándor energikusan, de — ha szabad így mondani — szív nélkül vezényelt. Indokolatlan és meghökkentő tempóingadozá­sai visszafogták a zenekart; a mű — melyre aligha mondtak még hasonlót — unalmas volt ebben az előadásban. Nem éreztük a karmesteri koncep­ciót, mert ha ez lett volna az, nagyon elhibázott felfogásról kellene szólnunk. Liszt művé­ben is fedeztünk föl részlet­szépségeket, és az előadás hi­bái sem csökkenthették a hagnversenyélményt, melyet szívesen hoztunk magunkkal az évadzáróról. Egyetlen kon­cert amúgy sem adhat teljes képet zenekarunk egész évi munkájáról. Mégis most — a legutóbbi hangversenyt is be­leértve — kell szólnunk az együttes tagjainak, vezetőinek erőfeszítéséről és áldozatvál­lalásáról. Most, az évad vé­gén — s egyértelmű elisme­réssel. Bízunk abban, hogy a következő év még elmélyül­tebb, még magasabb színvona­lú zenei élménysorozatot hoz, s a hivatásos népművelők köz­reműködésével a közönség is nagyobb érdeklődéssel és oda­adással látogatja majd hang­versenyeinket. Jávori Béla Társai közül néhányan túl óvatosnak tartják. ö nem bánja. Még csak harmincöt éves. Van egy tíz- és egy hat­éves kislánya. Rájuk is gon­dol, amikor óvatosan vezet, és arra, hogy még sokáig szeret­ne dolgozni. Szalai László Növelik a bukósisak gyártást A ktsz-ek vállalták, hogy az ere­detileg tervezett 50 000-rel, majd a később lekötött 265 000-rel szem­ben ez évben 340 000 fejvédőt ad­nak át a kereskedelemnek. Az elő­ző két évben már 120 000 motoros vásárolt sisakot, a kereskedelem raktárkészlete az év végén mint­egy »0 000 volt» de ez a tavasszal gyorsan elfogyott. A jelenlegi 320 000—340 000 motortulajdonost fi­gyelembe véve az ez évben forga­lomba kerülő sisak elegendő i* lenne, mivel azonban egy része csak a szezon végén készül el, föidényben még nem tudnak min­den igényt kielégíteni. Az ünnepi könyvhétre készülnek a nagyatádi járásban (Tudósitónktól.) A könyvhetet előkészítő bi­zottság kedden meghatározta az ünnepi -könyvhét nagyatádi járási programját. A megnyi­tó ünnepséget május 29-én este tartják a járási pártbi­zottság dísztermében. Dr. Do- nászy Aladárné, az általános iskola tanára mond beszédet, azt a nagyatádi irodalmi szín padok legjobb szavalóinak műsora, az általános iskola énekkarának és a művelődési ház ifjúsági zenekarának mű­sorszámai követik. A helyszí­nen könyvkiállítást és könyv­árusítást is rendeznek. A já­rási könyvtár kiállítja az el­múlt húsz esztendő legsikerül­tebb irodalmi termékeit. Az úttörőcsapatok megszervezik a házról házra könyvárusítást is. Június 5-én Lábodon író­olvasó találkozót rendeznek, amelyen Tatay Sándor író és Koczkás Sándor irodalomtör­ténész vesz részt. A járás több községében előadást tartanak a könyv szerepéről, az olvasás jelentő­ségéről. Könyvesbált és könyvtombolát is rendeznek az ünnepi könyvhéten. SOfíOK Felelet — Azt a tényezőt, amit osztunk, osztandónak, ami­vel osztunk, osztónak, a kapott eredményt hánya­dosnak nevezzük. Ebben a példában tehát a 66 az osztandó, a 2 az osztó, a 13 pedig... Egy gyerek jelentkezik, a számtantanár biztatja: — No, mondd csak! — Szerencsétlen szám — vágja ki a gyerek. — ek — * * * „Pikáns“ étel Fucsekné finom ételek­kel lepte meg a férjét, ő azonban egyre azt hajto­gatta: — Jó étel, a megboldo­gult első feleségem íőztje azonban egészen más volt, olyan pikáns ízű. Eigy vasárnap odaégett a tejberizs. A szegény asz- szcmy remegve tette férje elé a kozmás ételt. A férj- arca már az első falat után földerült: — Ez az! Ez az íz jelle­mezte első feleségem főzt- jét! — lelkendezett. — kf — Alku — Nagyon köhögök éj­jel, nem bírok aludni — panaszkodik az orvosnak egy idős ember. — Ne pipázzon, bort se igyon — tanácsolja a dok­tor. — Egy keveset hadd pi­páljak — alkudozik az öreg. — No, nem bánom, hosz- szú szárú pipából megen­gedem. — Akkor már az ivást is engedélyezze ___ Hosszú n yakú üvegből — könyö­rög a páciens. — mi — ... A házasságok az autóban köttetnek A statisztikusok, akik­nek néha különös ötleteik támadnak, megállapították, hogy Franciaországban a házassági ajánlatok 24 szá­zalékát autóban teszik: Ügy látszik, nemcsak álló, hanem robogó autóban is, minthogy legutóbb rende­letben kimondták: Súlyos bírságot fizet, aki csak egyik kezét tartja a volá­non, a másikkal partner­nője vállát öleli át. * * * Taksa A jugoszláviai Magyar Szóban olvastuk: Hevesi a kihágási bíró szobájából lép ki, és ba­rátjába ütközik. — Na, öreg fiú — kérdi amaz —, miért lógatod az orrod? — Hadd a fenébe! 5075 dináros büntetést sóztak rám, mert a nagy nyilvá­nosság előtt — a vasárnapi korzón — megvertem a fe­leségem. — Értem — bólint ba­rátja részvevőén —, de miért nem kerek az ösz- szeg, mi az ördög az a 75 dinár? — Az, kérlek, a szokásos taksa, amit a szórakoztató rendezvények után kell fi­zetni. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár* Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár» Latinka 8. u. 2. Telefon 15-18. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzüttk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj egy bőnapra IS Ft Index? 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipart Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár* Latinka 6ándo* utca &

Next

/
Thumbnails
Contents