Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-08 / 107. szám
Szombat, 1965. májas 8. 3 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap délelőtt: Irodalmi színpadok megyei bemutatója Befejezéshez közeledik a Latinka S'ndor • kulturális szemle ötéves sorozata. A j '- rási bemutatókon kiemelkedő eredménnyel szereplő műkedvelő művészeti csoportok Kaposváron is előadják műsorukat. Az első megyei bemutatón — vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel — Somogy legjobb irodalmi színpadai és színjátszó csoportjai találkoznak a Latinka Művelődési Házban. A Kaposvári Fiatalok Vidám Színpada Humor a javából című műsorával jelentkezik, a balatonszárszói színjátszó csoport Uljanyinszkij Távol a hazától című darabjából ad elő részleteket. A hencsei színjátszók Ságodi így fizettek című drámájából mutatnak be egy jelenetet. Ezenkívül három irodalmi színpad együttese is bemutatkozik: a Pamutfonó-ipari Vállalat csoportja az Eleven ég, a nagyatádiak a Nem elég című műsorral, a marcali járási művelődési ház irodalmi színpada pedig a nagy sikert aratott Japán halászok című oratóriumával szerepel. A megyei bemutató további eseményeit május 22-én Siófokon dalostalálkozó, július 17—18-án Balatonföldváron folklórnapok keretében bonyolítják le. A nagy tavaszi békekampány Irta: Dezséry László, az Országos Béketanács titkára \ magyar békemozgalom idei legnagyobb vállalkozásába kezd. Május 9-én, a fasizmus fölött aratott győzelem 20. évfordulóján az ország valamennyi megyéjében elkezdődik a békeszerető magyar emberek nagy seregszemléje, a béke, a nemzeti függetlenség és a leszerelés hónapja. Ez sorrendben a negyedik nagy tavaszi békekampányunk a békés egymás mellett élés és a leszerelés követelésére. Ezelőtt négy évvel másfél millió ember fejezte ki tiltakozását a háború ellen azokon a gyűléseken és összejöveteleken, amelyeket a leszerelési hónap keretében az Országos Béketanács felhívására a Hazafias Népfront és valamennyi társadalmi tömegszervezetünk együtt rendezett és szervezett. Azóta évről évre növekedő ’ számban bizonyították hazánkban az emberek: eltökélten harcolnak a békéért. Nem nyugszanak bele, hogy az impe- ,.i„i jabb és újabb nemzetközi feszültséget és válságot teremtve, a népek függetlensége elleni támadásokkal helvi háborúkat kezdjen, amelyek kiterjedhetnek, és kiválthatják a nukleáris világháborút. Tavaly e kampány során már 2 millió 200 ezer ember tett hitet békeakaratáról. Az a reménységünk, hogy az idén hazánk népe még ezt — a nemzetközi békemozgalomban is feltűnő — hatalmas béketüntetést is felülmúlja. T1 úlzás nélkül állíthatA juk: a magyar békemozgalom eddigi nagy demonstrációi elismerést keltettek vilánszerte. Növelték az ország hírét, mert alátámasztották a Magyar Nép- köztársaság békepolitikáját. Továbbá bátorítást adtak más országokban működő békemozgalmaknak. Azzal a véleménnyel is találkozunk külföldön, hogy a magyar békemozgalmat a Magyar Népköztársaság állhatatos békepolitikája teszi lehetővé, mindenekelőtt azáltal, hogy a mi népünket húsz éve — hazánk felszabadulása óta — a békére nevelik. Erre a hatalmas magyar tömegmegnyilvánulásra hallatlanul nagy szükség van. A mai nemzetközi válság az Amerikai Egyesült Államok dél-vietnami beavatkozásából ered. Az Amerikai Egyesült Államok ezt a háborúját ma már leplezetlenül folytatja a vietnami nép fel- szabadítási frontja ellen, s egyre inkább kiterjeszti. Kiterjesztette a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni támadásokkal, a Laosz és Kambodzsa ellen elkövetett provokációkkal, úgyannyira. hogy a vietnami válság ma már indokínai válságnak tekintendő. A világ békeszerető közvéleménye teljességgel tisztéMIÉRT NEM TANULNAK? »A felszabadulás után, amikor nyugdíjas lettem, akkor értem rá igazán módszeresen és rengeteget tanulni. Így lettem aztán ismerős a matematikában, a fizikában, a világban.« (Egy ffilencvenéves ember vallomásából.) A HOSSZO SZÜNETET a gimnázium udvarán töltik a tanulók. Egyikük tízórait, másikuk kémiakönyvet, orosz szótárt szorongat a kezében. De akad közöttük olyan is, aki minden szünetet »kénytelen« végigunatkozni. Ezek közé tartozik S. J. is. Nem gondol a következő órára, mert nem is készült. Ha pedig nem készült, hát miért izgassa magát fölöslegesen? Tavaly húzták el először év végén kémiából. A szülők akkor keményen kézbe vették egyetlen fiuk sorsának intézését, de amint az idei félévi bizonyítvány mutatja, eredménytelenül. Pedig S. J. nem rosszfejű gyerek. — Mivel tölti a délutánjait? — Ebéd után leülök a könyveim mellé, hozzáfogok a tanuláshoz, de egykettőre másra figyelek, vagy éppen rajzolga- tok. — Szeret rajzolni? — Legdédelgetettebb terveim a képzőművészethez fűződitek. Rendszeresen járok az Ady Endre utcai képzőművészeti szakkörbe. Ilyen pályára is készülök. Tanárai nem tudnak erről a törekvéséről. Amikor arra terelődik a szó, hogy a képzőművészeknek nagyon sokat kell tudniuk, válaszul csak a vállát rándítja. — Mi az, amit igazán sze rét? — A tánczene, a luxemburgi stílus, a Elaetlesek ... és a lányok, csak még kisfiúnak néznek... Amikor megbukott, kevesebbet engedték esténként a tv elé, és csak hét végén ülhetett Az ország egész területén lévő külső szerelési és építési munkahelyekre LAKATOS, CSŐSZERELŐ, HEGESZTŐ, KŐMŰVES ÉS VILLANYSZERELŐ SZAKMUNKÁSOKAT, e szakmák betanított munkásait és munkásokat segédfelveszünk Élelmiszeripari Javító Szerelő és Szolgáltató Vállalat 1. sz. Gyáregysége, Budapest, IX., Soroksári út 48. (1176) a kocsiba. De ez sem használt. Szorgalmas, becsületes munkásszülők gyereke. Mindene megvan. Amikor már hosszú ideje faggattam, kibökte, hogy talán ez is egyik oka, hogy »nem hajtja« magát, övé lesz a szép lakás, a berendezés, a kocsi, és így nem kell félnie az élettől. * * * EQY MÁSIK TANULÓ, K. J. már nem várja meg a harmadik évet a gimnáziumban. A szülők és az osztályfőnök hosszas megbeszélés után úgy állapodtak meg, hogy nincs értelme visszatartani, ha minden unszolás, erőltetés ellenére sem hajlandó tanulni. Megtörtént vele, amikor bukásra állt, hogy figyelmeztették: könnyen kizárathatja magát az iskolából. Erre így válaszolt: — Azt is szeretném, végre abbahagyhatnám a tanulást.. . Az osztályfőnök sajnálkozik, mert egyik legértelmesebb diákjától válik meg. K. J. tanulószobás, a nevelők már többször figyelmeztették, amikor délutánjait nézegetéssel, semmittevéssel töltötte. Fölvetődik a kérdés: Miért iratkozik be K. J. és a többi hasonló felfogásban élő fiatal a középiskolába? A válasz legtöbbször ugyanaz: csak a szülők akarták. K. J. édesapja gyakran emlegeti: ha fiatalabb volna, még hozzáfogna a tanuláshoz. Azt mondja, a fiának ehhez minden lehetőséget biztosított. Otthon a televízió, a kényelem várja K. J.-t. Most készülnek autót venni... és ő is egyedüli gyerek... — Dolgozni szeretnék — mondja A gépeknél megállóm a helyem ... — De hiszen a gépekhez is tanult, jól képzett szakemberek kellenek! — Lehet, hogy esti tagozaton majd harmincéves koromban elvégzem a hiányzó kettőt, de csak akkor, ha szükség lesz rá ... S. J. és K. J. nem él a ta nulás lehetőségével. Azt hi szik, hogy szorgalmas szüleik támogatása sohasem ér véget. Keveset törődnek a holnappal. Legföljebb annyira, hogyha minden kötél szakad, majd esti tagozatra járnak. * * * A szülők, akiknek fiatal korukban nélkülözniük kellett, most azt szeretnék, ha gyere keik minden kérését teljesíthetnék. Ezzel — úgy érzik — megtettek mindent, pedig éppen ez a rosszul értelmezett, túlzott szeretet öli ki a gyerekekből a küzdőszellemet. — Mindent megtettem — mondja az egyik szülő. — Ott a tévé, a magnó, a lemezjátszó. ízlése szerint öltözködhet, és mégsem akar tanulni, hiába könyörgünk neki. Sajnálom őket. Rádöbbenhetnének, hogy nem a sok zsebpénzzel, a magnóval kell gyereküket rábírni a tanulásra... Nagy József ban van azzal: válságos és igen fenyegető napokat élünk, s felfogja annak szükségét, hogy a népek teljes erővel kiáltsanak megálljt ennek a folyamatnak. U lég erős-e a népek szo- lidaritása ahhoz, hogy az amerikai imperializmust kiűzze Délkelet-Ázsiából? Ez a nemzetközi békemozgalom jelenleg legforróbb kérdése, amelyre nem adhat más választ, mint hogy világra szóló tömegakciókat és tüntetéseket szervez az agresszorok megfékezésére. Ha valaki kételkednék, ele- gendőek-e a nemzetközi békeerők és a nemzetközi békemozgalom arra, hogy ezt a célt elérjék, akkor gondoljon a második világháború befejezése óta kirobbant helyi háborúkra és válságokra. Eddig mindegyiken úrrá tudtunk lenni, és elkerültük a világháborút. El kell kerülnünk most is. Még a NATO-orszá- gokban és az Amerikai Egyesült Államokban is egyre erősödik azok tábora, akik velünk együtt jól tudják: a vietnami háborút tárgyalásokkal kell befejezni. Követeljük továbbra is a különböző társadalmi rendsze- í’ek békés egymás mellett élését. A tavaszi nagy magyar békekampány abba a világakcióba kapcsolódik, amelynek ezek a követelései, és ebben helytáll. Talán minden eddiginél fontosabb pillanatban foglalunk állást a béke és a szabadság mellett. A magyar békemozga- lom tudja: még akkor sincs harcának végén, ha a vietnami válság megoldódik. A békemozgalom valamennyi követelésének teljesülnie kell. Helsinkiben 1965. július 10— 17. között azért ül össze a béke-világkongresszus, hogy kijelölje a mozgalom további harcának céljait, mégteremtse győzelmének föltételeit. A tavaszi magyar békekampány egyben a béke-világkongresszusra való felkészülés is. Azt kérjük a magyar békeszerető millióktól, jelenjenek meg, és nyilvánítsák akaratukat. Két műszakot! A Somogy megyei Faipari Vállalat szentborbási üzemében fűzvesszőből székeket, asztalokat, előszobafalakat készítenek. Az üzem termékei igen keresettek bel- és külföldön egyaránt. Az ÁRTEX korlátlan mennyiségű fűzvessző bútort hajlandó értékesíteni. Sajnos, az üzem kevés árut termel. A terv szerint az idén csupán egymillió-nyolcszázezer forint értékű bútort készítnet. Ehhez elég. ha egy műszakban dolgoznak. Miért nem üzemelhetnek két műszakban, miért nem gyártanak több bútort exportra? A második műszak megindításának egyik legfőbb akadálya az anyaghiány. Az üzemben 2500 mázsa fűzvesszőt használnak fel az idén. 1400 mázsát a megye falvaiból, 800 mázsát központi készletből, 300 mázsát pe dig az üzemhez tartozó mintegy tízholdnyi területről kapnak. A számok azt mutatják, hogy még igen sok nyersanyagot igényel központi készletből az üzem. A központi anyagtelepről kapott vessző mennyisége meg is haHántolják a nyers vesszőt. További erőfeszítésekre van szükség A TABI JÄRÄS termelőszövetkezetei közül 1963-ban tizenhárom tartozott a gyengék kategóriájába, most pedig nyolc olyaji közös gazdaság van, amelyik még nem erősödött meg. Két év munkáját, tapasztalatait éltékelve a járási tanács végrehajtó bizottsága a megerősítés további feladataira irányította a fő figyelmet. Nemes Tibor mezőgazdasági osztályvezető előterjesztésében központi helyet kapott a fölismerés és sürgetés: még hosz- szabb ideig, még hatékonyabban támogatni kell a gyengéket. Ehhez a nagy munkához ad útmutatást az eddig tett intézkedések hatásának gondos számbavétele, a jelenlegi helyzet alapos elemzése. Csakis ennek alapján lehet határozottan megszabni a jövő feladatait. A jelentés számot ad arról, hogy a régi közepesek közül a torvaji szövetkezet időközben a gyengék közé került, s hat közös gazdaság kilábalt nehéz helyzetéből. Kivált Nagybe- rényben, Somogymeggyesen és Tengődön szembeötlő a fejlődés. Helyesen állapítja meg a beszámoló, hogy a vezetésnek igen fontos szerepe van a szövetkezetek. gazdálkodásának alakulásában. Somogyacsán például a megválasztása óta eltelt egy évben ért el kezdeti eredményeket az új vezetőség. Kialakulóban van az Irányító testület Lullán, Somban és So- mogydöröcskén is. A BESZÁMOLÁSI időszakban négy elnököt váltottak le a járás gyenge tsz-ei- ben, s a tagság akarata szerint három főkönyvelő és öt főagro- nómus is kénytelen volt másnak átadni a helyét. A mezőgazdászok közül például nem felelt meg a követelményeknek T örökkopp ányban Horváth József, S om egy döröcské n Benedek Rezső és Lullán Világos Pál. Mindegyikük el is távozott már. Sérsekszöllősön az okoz gondot, hogy egyazon személyre vár az elnöki és az agronó- musi teendők ellátása. Bábony- megyeren meg Törökkopp ány- ban a vezetők ellentéte, nézet- eltérése is nehezíti a munkát. Kedvezőtlen jelenség némelyik tsz-ben, hogy gyenge egyikmásik brigádvezető, s nem hajlandó tanulni. Márpedig be kell látniuk, hogy szakképzettség nélkül, tudásuk gyarapítása nélkül aligha felelhetnek meg jövőbeli feladataiknak. Mindezek ismeretében szinte érthetetlen, hogy a jelentkező szakképzett technikusokat nem fogadják, munkába állításuktól szinte mereven elzárkóznak itt is, ott is. AMI A NÖVÉNYTERMESZTÉST és az állattenyésztést, a gazdálkodást illeti, a gyenge tsz-ek általában alatta maradnak a járási átlagnak, hiszen ebből fakad gyengeségük. Am láthatók már bizonyos jelei az előbbre jutást szolgáló intézkedéseknek és törekvéseknek. A meg nem erősödött szövetkezetek tavaly szántójuk 13,2 százalékán pótolták a talajerőt szemben a 10,7 százalékos járási átlaggal. Öt gyenge tsz-ben nagyobb az állatsűrűség — tehát aránylag több jószágot tartanak —, mint a járásban átlagosan. Az e téren lemaradó Sérsekszöllős, Torvaj és Törökkoppány máris kapott építkezéshez segítséget, hogy gyarapíthassa állatállományát. A talajjavítás tervezésében, a gépesítés fejlesztésében és az egyéb beruházások elosztásában a járási vezetés előnyhöz juttatja őket, megkü- 'önböztetett módon foglalkozni gondjaikkal. A fölmérés, értékelés és tanácskozás most újólag rájuk irányította a figyelmet. Olyan határozatok születtek, amelyek hatékonyabban szolgálják a gyengék megerősödésének további munkáját. A végrehajtó bizottság egyértelműen megállapította és hangsúlyozta: nemcsak fentről kell várni a segítséget, hanem a szövetkezetek tagságának is jobban helyt kell állni. Sőt éppen ez az elsődleges: tegyenek további és még nagyobb erőfeszítéseket a tagok, hogy fejlődjön a termelés, gyarapodjanak közös anyagi javaik, javuljon életük. P. F. A kifőzött vesszőt szárítják. így nem romlik meg a minősége tárolás közben. Áztatás után visszanyeri rugalmasságát, és felhasználható. tározza, mennyi bútort készíthetnek. A feladat az elmondottakból következik. Helyi forrásokból kell előteremteni a két műszakhoz szükséges anyagot. S ez meg is valósítható. A Dráva mentén, de másutt is a megyében sok olyan terület van, amely alkalmas fűzvessző termelésére. Szövetkezeteinknek — elsősorban a Drávamentieknek — sürgősen hozzá kellene látniuk a vesszőtermeléshez. A szakemberek azt mondják, hogy a szövetkezetek nem bánják meg, ha ezzel is foglalkoznak. Állításukat alátámasztja a barcsi Vörös Csillag Tsz példája. A tsz főkönyvelője elmondta, hogy minden különösebb befektetés nélkül évenként szép jövedelmet hoz a fűzvessző a szövetkezetnek. S*. N.
