Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-05 / 104. szám
Szerda, 1965. május 5. 3 SOMOGYI NÉPfcA* Új irodaház épül, bővülnek a kenyérgyárak Nagy beruházások a Sütőipari Vállalatnál A Balaton-part kenyérellátásának javítása érdekében bővítik a siófoki kenyérgyárat és a balatonfenyvesi sütőüzemet. Siófokon a régi kemencéket felújítják, és négy új olajtüzelésű, egyenként négy sütőtérrel rendelkező kemencét állítanak üzembe. A folyamatos termelés biztosítására mindkét Balaton menti üzemben bővítik a lisztraktárakat Még az idén hozzákezdenek Kaposváron, a vasútállomással szemben egy új irodaház építéséhez, erre két és fél millió forintot fordítanak. A következő évek tervében szerepel még két új kenyérgyár építése: Nagyatádon és Tabon. Terveik már el is készültek. Ugyancsak a következő ötéves tervben kap kenyérgyárat E|i- latonboglár és vidéke. Egymásnak segítenek CSURGÓN IS, NAGYATÁDON IS összegezték már a gyenge tsz-ek vizsgálatának tapasztalatait. A módszer fogadtatását illetően mindkét helyen láthattuk: a járási vezetők a megyei segítség egyik hatékony formájának tekintik ezt az újszerű, most először alkalmazott eljárást. Miről is van szó? Az összes többi járásból küldött a megye Csurgóra és Nawatádra pártmunkásokat, tanácsi és banki szakembereket. Megbízatásul kapták, hogy az adott járás illetékeseivel együttesen vizsgálódjanak, a helyzetet velük közösen elemezzék. Mindenkinek egyaránt hasznára válik ez, valamennyien tanulnak belőle. Bővül látókörük, gyarapszik ismeretük, és értékes tapasztalatokat adhatnak át egymásnak. Ezért is mondta Csurgón a más iárásbeli brigádtagok tevékenységéről szólva Országh Zoltán, a járási pártbizottság főelőadója: »Közreműködésükkel olyan hibákat is észrevettünk, amiket eddig is láttunk ugyan, de mintha hozzászokott volna a szemünk, mivel nem tudtunk gyorsan változtatni rajtuk. Most már biztonságosabban értékelünk: más is meglátta a bajokat, valóban nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk nekik, és sorra kell vennünk, hogy mikor mit tu. unk megoldani.« Ez az idézet utal az egész vizsgálat lényegére. Azért válhattak most ismertebbé a problémák, mert minden eddiginél mélyrehatóbb, átfogóbb, alaposabb volt ez a vizsgálat. Több munkaterület szakemberét osztották be egy-egy brigádba, s így az adott szövetkezet, község gazdálkodásának, társadalmi, politikai életének valamennyi főbb jellemzőjét számba vehették. A gazdasági és a társadalmi viszonyok vizsgálatában visszamentek az átszervezés, a felszabadulás előtti állapotokra; fölmérték a szövetkezet e<*ész eddigi történetét az alakulástól kezdve napjainkig. S mindezt nemcsak irodai tájékozódással oldották meg, hanem munka közben megannyi tsz-taggal is beszéltek. Sőt megismerték a faluban élő más foglalkozásúak — értelmiségiek, üzemi dolgozók, iparosok — véleményét is a szövetkezetről. Nyilvánvaló, ho— az így szerzett gazdag ismeretanyag biztonságosabb, szilárdabb támpontja a tsz-megerősítés politikájának, a gyakorlati feladatok meghatározásának és végrehajtásának, hiszen a szakemberek a rendellenességeket nemcsak megállapították, hanem javasolták is, hogy mit hogvan lehetne, kellene elrendezni. AZ ÖSSZEGEZÉSBEN nagy hangsúlyt kapott a szövetkezetek vezetésének helyzete. Mindkét járásban tapasztalható javulás ezen a téren; kialakulóban van, szilárdul a vezetés. De a megye több más vidékéhez mérten például a csurgói járás két-három éves hátránnyal küzd. Maga Bertalan József, Ba járási pártbizottság első titkára mondta el, hogy a gyakori cserékkel újabb és újabb emberek kerültek elnöki, brigádvezetői tisztségbe, s ők még járatlanok a vezetésben. Másutt ez a kiválasztódási folyamat általában már évekkel ezelőtt befejeződött, itt pedig még most is tart. Márpedig a tapasztalatlan vezetők nem maradhatnak magukra. Ki segítsen nekik ki tanítsa meg őket a munkaszervezés és irányítás mindennapos dolgaira? NEHEZ UT hosszú, fehér fénynyalábok idegesen kutatják a sötét eget Messze, föon a magasban fel-felcsillan egy repülőgép ezüstös teste, a közelben pedig felugat néhány légvédelmi ágyú. A vörös tarkolattűzben feszülő arcok tűnnek fel, kémlelik a nyomtalanul eltűnő repülőgépeket, és figyelik, hogy mikor hangzik föl egy-egy bamba süvöltése ..; Aztán elhalkul a repülőgépmotorok zúgása, elnémulnak az ágyúk, és kialszanak a fényszórók. Mint máskor ilyen csatározás után, a kezelőszemélyzet most is összeül, hogy egy cigarettával és pár szóval levezesse a visszafojtott izgalmakat. Felizzanak a tenyerekbe rejtett cigaretták, s ekkor nyugodt, de mégis aggódó hang szólal meg: — No, ezt megúsztak... De mi lesz holnap vagy holnapután? Hazakerülünk-e valaha is családunkhoz, és ha nem, lesz-e értelme, hogy elpusztulunk? ... — Több mint húsz éve ennék. 1944 nyarán történt, de úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna. Érdliget mellett állott az a légvédelmi egység, ahol fényszórós voltam. Egy tatai bányász — szakaszvezető volt — mondta az idézett szavakat. Minden percet megragadott, hogy a háború értelmetlenségére figyelmeztessen bennünket. S az ő szavai nyomán döbbentem rá, hogy hol a helyem — emlékezik vissza a húsz évvel ezelőtti időkre Mihály Géza, a Barcsi Járási Pártbizottság munkatársa. S nemsokára többedmagával átment a szovjet hadsereghez, csatlakozott hozzájuk, majd részt vett a németektől visszafoglalt magyar területeken a karhatalom munkájában. a rend helyreállításában, a közbiztonság megszilárdításában. 1945 elején belépett a Magyar Kommunista Pártba. Akkor még inkább csalt sejtette, mint ismerte a párt célját, hiszen ahol ő élt, nem volt módjában szervezett munkásokkal beszélgetni, akik elmondták volna, mit akarnak a kommunisták. Apja Bolhón volt konvanciós falukovács. Mihály Géza itt végezte el a hat elemit, s tanulta ki apjánál a gépészkováesszakmát. Amikor öccse annyira megemfoaresedett, hogy szintén beállt a műhelybe, apja félrehívta, és csöndesen ezt mondta neki: — Fiam, ez a kenyér kevés hármunknak... Te már ember vagy, menj, próbálj másutt szerencsét... Pestre ment 1940-ben. Ott érte a háború, a bevonulás, s ott dolgozott 1945-ben, a leszerelés után is. Aztán hívta vissza a falu levegője. Baranyába ment, majd Somogyba jött, ő is konvenciós falukovács lett, de ezekben az években a nagygazdák nem nézték jó szemmel a kommunista kovácsot. Újból Pestre ment. A Magyar Szellozomu- veknél lett lemezvágó csoportvezető, innen küldték pártiskolára, utána az egyik fővárosi építőipari vállalathoz került párttitkárnak. — Függetlenítem akartak. Azt kérték, hagyjam ott a fizikai munkát, s legyek hivatásos pártmunkás. Nem vállaltam, mert el sem tudtam képzelni az életemet fizikai munka nélkül — mondja Mihály elvtárs. Így hát főgépész lett, s emellett ellátta a párttitkári teendőket is. Egészen addig, amíg a párt új feladatokkal meg nem bízta. Az ötvenes évek elején sok jó szakemberre volt szükség a gépállomásokon. A párt ekkor az üzemekben dolgozó kommunista szakmunkásokhoz fordult: Mihály Géza az elsők között jelentkezett. A Háromfai Gépállomásra került, ott lett szerelő. Alig egy év múlva Babócsán községi párttitkár, nem sokkal utána pedig a Barcsi Járási Pártbizottság munkatársa Már több mint tíz esztendeje dolgozik ebben a munkakörben. — Megszoktam, megszerettem a pártmunkát, az emberekkel való foglalkozást, azt, hogy segíthetek gondjaikban, bajaikban, hogy közéjük vihetem a párt szavát. Fele.lősségteljes, szép munka ez. Mindamellett, ha tehette, s ideje engedte, kint járva a községekben nem tudta megállni, hogy ne üljön föl egy szántó traktor vagy egy arató kombájn kormánykereke mellé. Akkor sem tudott elmenni tétlenül, ha azt látta, hogy egy gép megjavítása gondot okoz. Segített, hasznosítva szakmáját. És hogy még jobban segíthessen a termelőszövetkezetek munkájában, elvégezte a mezőgazdasági technikumot, agronómusi képesítést szerzett. ikor két évtizeddel ezelőtt Mihály Géza letette a fegyvert, még ösztönösen cselekedett: érezte, így kell tennie, nem szabad tovább az igazságtalan háborút szolgálnia. 1957-ben azonban, amikor az ellenforradalom után megalakult a barcsi járás Gábor Andor mun- kásőrszázada, önként és tudatosan fogott fegyvert. Tudta, hogy ott a helye a többi munkásőr között, s ezért tevékenykedik ott még ma is. Mihály Géza ma már hivatásos pártmunkás. Feladata a kádernevelés, a fegyelmi ügyek kivizsgálása, a tagjelöltekkel való foglalkozás. Nehéz utat tett meg a bolhói kon- vencihs kovács fia, amíg idáig elért. De becsületesen helytállt, amit bizonyít az a kitüntetés is — a Munka Érdemrend bronz fokozata —, melyet április 4-én pártmunkája elismeréséül átnyújtottak neki. Szalai László A választ Csurgón Szigeti István, a megyei pártbizottság titkára így fogalmazta meg: Szövetkezeti vezetőnek más szövetkezet vezetője tud legjobban segíteni.« Ez a fölismerés és indítvány újólag fölveti a szövetkezeti tapasztalatok átadása megszervezésének követelményét. Ha az ilyen, egymástól való tanulásra a járásban csak kevés a lehetőség, akkor külső segítséget célszerű igénybe venni. Hasznosnak ígérkezik az a megoldás, hogy a csurgói járásiból egy-egy tsz-elnök vagy brigádvezető menjen el vezetést tanulni a barcsi járás egy-egy szövetkezetébe. Töltsön ott huzamosabb időt már először is, és utána ismételje meg többször tanulmányútjai Látogatás helyett tanulmányozás — ez okvetlenül hatékonynak bizonyul majd. S a kapcsolatot úgy kellene aztán állandósítani, hogy a »tanítómester-« is menjen el időnként társához, segítsen neki munka közben, otthon. SZÖVETKEZETI VEZETŐK segítsenek egymásnak. Nagyatádon ugyancsak fölvetődött ez a gondolat. Helyesléssel fogadta Gajdos László, a járási pártbizottság első titkára, aki ettől jó eredményt vár csakúgy, mint ahogy a brigádvizsgálatot is igen hasznosnak, tanulságosnak, munkájuk közvetlen segítőjének tartja. Most mindkét járásban rendszerezik az elemzés tanulságait, és pontos tervet készítenek a feladatok megoldására. Csak annyit irányoznak elő egy- egy időszakra, amennyivel mindenképpen bírnak. Berendezkednek a tsz-megerősítés hosszú, fáradságos munkájára, amely igy a megye kezdeményezésére más járásbeliek bevonásával most még céltudatosabbá vált. Kutas József Élüzem lett a somogyssobi vasútállomás A somogyszobi vasútállomás a múlt évben megfelelt az élüzem cím elnyeréséhez szükséges követelményeknek. A kocsikat az előírt 98 százalék helyett 101,92 százalékra használták ki a vasutasok. A kocsik tartózkodási idejét lényegesen megrövidítették. A vonatkísérők egy órára eső vo- natkiloméíer teljesítménye 4,31 kilométer volt (1963-ban 4,22 kilométer volt a teljesítmény.) Az igen kevés vágányú, de nagy személy- és teherforgalmat lebonyolító állomás dolgozóinak azért sikerült teljesíteniük az élüzem cím elnyerésének föltételeit, mert ősz- szefogitak, segítették egymást a munkában. A párt- és a szak- szervezet az állomásfőnökkel közösen rendszeresen értékelte a teljesítményt. Ha valahol lemaradás, megtorpanás mutatkozott, azonnal intézkedtek. Különösen Kiss József, Hosz- szú László és Szulimán Ferenc szocialista brigádjai vették ki részüket a munkából. A brigádok elsősorban a munka jó Lepsényi Lajos párttitkár, az állomás dolgozói együttműködésének egyik fő szorgalmazója. megszervezésével érték él eredményeiket. A forgalmisták idejében megérdeklődték a szomszédos állomásoktól, milyen szerelvények várhatóig hogyan helyezkednek el a különféle rakományok stb.j így a feladat végrehaj tásához szükséges intézkedések nagy részét már a vonat érkezése előtt megtet. ték. Az állomás dolgozói a munkásosztály nemzetközi ünnepének előestéjén tartották meg az élüzem- avató ünnepséget, s vették át az oklevelet és a megérdemelt Illés József főrak táros. Jó munkájáért kitüntették, jutalmat. Kiss József forgalmista, brigáüv ezető. Élen járt a munka jó megszervezésében. ajándékozzon ÜVEG, PORCELÁN, KERÁMI DÍSZTÁRGYAKAT, BALLAGÁSRA FÉNYKÉPEZŐGÉPET, ÓRÁT A FOLDMUVESSZOVETKEZETI kultúrcikk- és vegyesiparcikk-boltokból! n”r ^ Boltjaink vezetői és dolgozói segítenek az ízléses áruk kiválasztásában, továbbá szakmai tanácsadást (4116)
