Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-23 / 120. szám

Vasárnap, 1965. május 23. 3 SOMOGYI NÉPLAP Gondozottabb külsőt!! S , okán legyintenek, ha a kül­ső, a forma igényessége, esztétikai követelménye szóba kerül, mondván: ma­napság nem ez a döntő, van ennél sokkalta fontosabb gon­dunk éppen elég. És követke­zik a termelés megannyi ne­hézsége. Ki ér rá ma olyan ap­rósággal foglalkozni — első­sorban falun —, mint a község tisztasága, rendezettsége? Elismerve és elsődlegesnek tartva a falvak vezetőinek, dolgozóinak erőfeszítéseit a mezőgazdaság fejlesztéséért, a község gazdagításáért, gyara­pításáért, most mégis a sokak által kézlegyintéssel elintézett »külcsin«-ről, a falu külső ké­péről, a középületek és kör­nyékük rendjéről, tisztaságá­ról, esztétikai hatásáról sze­retnék szólni. Községeinkben — a lakos­ság áldozatkészségével és ál­lamunk támogatásával — sor­ra épülnek az iskolák, óvo­dák, művelődési otthonok, or­vosi rendelők, buszvárók, ame­lyek modern formájukkal jól illeszkednek bele a falu képé­be, illetve szebbé teszik az összhatást. A régebbi épülete­ket felújítják, hármas ablako­kat, nemes vakolatot kapnak. Éppen úgy, mint a családi há­zak többsége. Mind több pénzt fordítanak szép kerítések ké­szítésére is. A földművesszö­vetkezet is sok gondot fordít a portálok csinosítására. tJj majorok, gépparkok létesül­nek, ezek mind beletartoznak a falu egységes képébe. N o lám — mondhatná vala­ki —, hiszen milyen sokat adunk mi a külsőre. Hát igen. Arra, ami pénzbe ke­rül. Költségvetés van rá, hi­telfedezet, szakembereket és segédmunkásokat lehet meg­bízni a munka elvégzésével. De ami már egy kis figyelmet, következetessége, némi szerve­zést, mozgósítást vagy éppen­séggel csupán igényességet kí­ván, nem egy esetben elma­rad. A helybeliek talán meg­szokják (?), de a falut járó ide­geneknek' szemet szúrnak a rendellenességek. A másfél millióból épített takarítatlan művelődési otthon, előcsarno­kában három tört lábú, poro­sodó székkel, környékén gaz­dagon burjánzó bozóttal. Ha­sonló intézmény ugyancsak gondozatlan udvarával, leta­posott kerítésével, romos, hasz­nálhatatlan mellékhelyiségei­vel. Poros, sáros tanterem, be­járatánál hiányzik a lábtörlő. Udvarán düledező, használa­ton kívüli melléképületek. Sárguló, tépett plakátok a köz­épületek ajtóin, ablakaiban. Takarítatlan, gazdátlan busz­várók hiányzó kilinccsel, tört ablakkal. Italboltok riasztó környezettel, ugyanilyen mel­lékhelyiségekkel. Gépparkok a közút mentén vagy a falu kö­zepén, bennük rendetlen ösz- szevisszaságban erő- és mun­kagépek, olajoshordók. Senki­földjének látszó területek ma­gasra nőtt dudvával, szemét­tel a tanácsháza szomszédsá­gában. Sorolhatnám még a példá­kat, a nemtörődömség, az igénytelenség bizonyítékait. De ha már itt tartunk, essék szó a felelősökről is. Azokról a községi vezetőkről, akik pél­dás ügybuzgalommal töreked­nek új épületek emelésére, összeköttetést, támogatást ke­resnek a fölöttes szerveknél, hogy mennél szebb, moder­nebb létesítménnyel gazdagít­hassák falujukat, de jóval ke­vesebb törődést tanúsítanak a későbbiek során. A költségve­tési előirányzat rendszerint a mellékhelyiségek építése vagy korszerűsítése előtt merül ki: a várótermek takarítására nincs mód; a művelődési ott­hon tisztán tartását akadályoz­za a gondnok kevés fizetése; udvarát nem érdemes rendbe tenni, mert úgyis bejárnak a baromfiak. A csalit magánte­rületen van, már többször szóltunk a tulajdonosnak, de hát nem tisztította ki — mond­ják. Több intézmény — első­sorban a művelődési otthonok — vezetői hasonlóan igényte­lenek. Pedig többségük peda­gógus, egy részük azonban ha­mar megunva — vagy el sem kezdve — a harcot, beletörő­dött a talált vagy kialakult körülménybe, objektív ténye­zőkre hárítja a felelősséget, Pedig elsősorban az ő felada­tuk lenne rendre, tisztaságra nevelni. De nemcsak nekik, hanem a többi felelős vezető­nek, a gazdasági élet irányí­tóinak is meg kellene érteniük: nem helyes, ha a közút menti vagy másutt levő gépparkban rendezetlenül állnak a gépek, szétszórtan hevernek a szer- számok. ir.cs olyan hét, hogy a köz­ségben valamilyen fóru­mon ne tanácskoznának a falu életéről, a lakosság gondjairól. Miért nem esik több szó a külsőségekről is? Persze a jelzések, a felszólalá­sok önmagukban még nem se­gítenek. Széles körű társadal­mi gondoskodást, felelősséget és igényességet kell kialakíta­ni az említett hibák megszün­tetéséhez. Nem szabad szó és megfelelő intézkedés, cseleke­det nélkül maradni egyetlen észrevételnek sem, amely a rendre, tisztaságra vonatkozik! Ne kezeljék azt az illetékesek tizedrangú ügyként, hanem te­kintsék a község fejlesztése, szépítése nélkülözhetetlen ré­szének. Olyannak, amihez nem nagy összegek szükségesek, mégis jelentősen befolyásolja a falu képének alakulását, a lakosság ízlésének, szépérzéké­nek fejlesztését, nem is szólva a kérdés egészségügyi vonat­kozáséiról. Paál László Gondoskodnak a fiatalokról Szabáson Ebben az évben már kétszer fizettek házassági segélyt a Sza­bás! Béke Tsz-beu. A szövetke­zet két fiatal tagja közvetlen az esküvő előtt kapta meg az ötszáz forintot. A közgyűlés határozata értelmében gyermek születése esetén naponta háromnegyed munkaegység értékének megfelelő készpénzt fizetqek az édesanya* nak. A fiatalokról való gondoskodás­nak egyik formája az is, hogy amíg az idős tagok minden le­dolgozott munkaegység után 10 forint előleget kapnak, a fiatalok­nak harminc forintot fizetnek ki minden hónap végén. Ezt a fia­talok kérték- A faluból ugyanis sokan dolgoznak a szomszédos állami gazdaságban, és ott ha­vonta kapnak fizetést. Főleg azok igénylik a harminc forint előleget, akiknél nincs elég erős háztáji gazdaság. A párt-vb megtárgyalta Hogyan segítenek a falusi politikai munkában a párton kívüli aktivisták? ÉRDEKES TÉMÁT tűzött napirendjére Siófokon a já­rási párt-végrehajtóbizottság: megvitatták, hogy a párton kívüli aktívahálózat milyen segítséget nyújt a falusi po­litikai munkához. Érdemes a jelentéssel foglalkozni, és né­hány tanulságát megszívlelni, hiszen a pártonkívüliek igen értékes támogatást adhatnak párttagságunknak, ha igény­lik tőlük ezt a segítséget, és számítanak munkájukra. JÓL TELELT A SALÁTA N A lehető leggyorsabban akarják betakarítani a szénát Boronkán A réti széna adja a 700 juh és a 178 szarvasmarha téli ta­karmányának csaknem felét a barortkai termelőszövetkezet­ben. A jelentős mennyiségű szálas takarmány betakarítása nagy feladatot ró a szövetke­zetre. Vigyázni keli arra, hogy a mintegy 250 holdról rövid idő alatt lekerüljön a téli ta­karmánynak való, hiszen csak így biztosíthatják a folyamatos kazalrakást, la jó tárolást. Eb­ben a változékony időjárásban nem sokáig lehet befejezetle­nül hagyni a kazlat. Sürget majd a széna betakarítása azért is, mert a rossz idő miatt késnek a vetés és a növény- ápolás munkái. A széna beta­karításának elhúzódása miatt összetorlódnának a munkák az aratás idején. Ezért úgy hatá­roztak a közös gazdaság veze­tői, hogy a szénát viszonylag rövid idő alatt fogják betaka­rítani. A rétet harmadából kaszál­ják a szövetkezeti gazdák. A területet már felosztották. Azok a tagok vállalhattak szénabeta­karítást, akik május elsejéig negyvenöt munkaegységet sze­geztek. A kilencven részre osz­tott réten hamarosan megkez­dik a kaszálást, és megfelelő száradás után három nap alatt gyűjtik össze és hordják be a szénát. A hordáskor ide irá­nyítják a szállítóeszközök nagy részét. A fogatokon kívül Itt dolgoznak majd a nélkülözhető vontatók is. A közös széna be­takarítása mellett gondot for­dítanak a háztáji takarmány behardására is. Ahonnan a kö­zös állomány takarmányát be­vitték, onnan nyomban haza­viszik a háztáji jószágnak ju­tó részt is. a bábonymegyeri termelőszövetkezetben. Fényképünk az első szállítást megelőző salátaszedést örökíti meg. Azóta már minden bizonnyal közel járnak szerződési tervük teljesítéséhez. Har­mincezer (ej átadására kötöttek megállapodást. Szeptemberben indul az Úttörő a hazáért-mozgalom 1966-ban ünnepeljük az út­törőszervezet megalakulásá­nak huszadik évfordulóját. A mozgalom születésnapjának megünneplését az 1965—66. tanévben nagy eseménysoroza­tok készítik elő, és minden csapat, raj, meg őrs, gyerme­kek és vezetők a közösségért végzett munkájukkal jubilál­nak. Szeptembertől indul országo­san az Úttörő a hazáért-mozga­lom, ez továbbfejlesztése az Expedíciónak. A nyári vezető­képző úttörőtáborokban már ennek szellemében foglalkozó­nak a pajtásokkal, s készítik fel őket az év közi teendőkre. Az új mozgalom feladatai kö­zött tovább fejlesztve megta­láljuk az expedíciós tennivaló­kat is. Az úttörőket az építő- munka előmozdítására, a szo­cializmus eredményeinek A Szovjetunió nagyvárosai A Szovjetunióban az 1965. janu­ár l-i helyzetnek megfelelően 29 olyan város van, amelyben a la­kosok száma meghaladja a fél­milliót. Közülük nyolcban több mint egymillió ember éL Az el­ső helyet Moszkva foglalja el 6 427 000 lakossal. A második he­lyen Leningrád áll 3 623 00 fővel. Ezután Kijev a 332 000 lakos). Baku (1 137 000) és Taskent (1 090 000) következik. Egy-egy- millió lakosa van Gorkijnak, Harkovnak és Novoszibirszknek. 1963. január 1-én a Szovjetunió városaiban 121.6 millió ember élt, az ország lakosságának 53 szá­zaléka. megismerésére, nemes tettek végrehajtására sorakoztatja fel. Segítséget nyújt a mozga­lom az úttörők fölkészítésé­hez az ifjú- és felnőttkori fel­adatokra, a pályaválasztásra. Év közben megismerkednek a részvevők a volt úttörők nemes tetteivel és mai életévei. Fel­kutatják úttörőcsapatuk meg­alapítóinak, volt tagjainak, ve­zetőinek történetét. Az Úttörő a hazáért-mozga­lom sok érdekes, romantikus feladatot tartogat a pajtások számára. A siófoki járás tizenkilenc termelőszövetkezeti párt­szervezetében csaknem öt­száz párton kívüli aktivista tevékenykedik. Számuk azért jelentős, mert szinte ugyan­ennyi a párt tagjainak száma is. Ha pártszervezeteink eze­ket az embereket jól fölvérte­zik politikai és gazdasági -is­meretekkel, sokkal több hely­re juthat el a párt szava, mint egyébként. A siófoki já­rás példája bizonyítja, hogy ahol megfelelően élnek ezzel a lehetőséggel, ott az ered­mények nem maradnak el. Bálványoson például az akti­vistákat rendszeresen meghív­ják a taggyűlésekre, Szabadi­ban, Szárszón és Ádándon pedig számítanak vélemé­nyükre a gazdasági és község­politikai kérdések megvitatá­sakor. Ezek az emberek szí­vesen vesznek részt a párt rendezvényein, s hallatják szavukat. S az sem lebecsü­lendő tényező, hogy az aktí­vahálózatban végzett munka jó előiskolája a tagjelöltség­nek. Ezt szárszói és balalon- endrédi példák bizonyítják, hiszen ezekből a községekből nem egy szimpatizáns találta meg az utat pártunkhoz. MIVEL TUDNAK SEGÍT­SÉGET NYÚJTANI a párton kívüli aktivisták a falusi po­litikai munkához? Elsősor­ban azzal, hogy ott dolgoznak az élet minden területén, és érzékeny jelzőrendszerként észlelik az emberek vélemé­nyét, hangulatát; azonnal reagálnak káros vagy éppen orvoslásra váló jelenségekre, feltárják a párt előtt a hi­bákat, és azonnali segítséget, beavatkozást sürgetnek. A balatonszabadi termelőszövet­kezet párttitkára például a végrehajtó bizottsági ülésen elmondotta, hogy amikor a közös gazdaság vezetőségének egyik-másik intézkedése nem talált megértésre a tömegek­ben, s a párton kívüli akti­visták az elsők között jelzik, hogy változtatni kellene a módszereken. Így nagyon könnyen elejét veszik a ba­jok elmérgesedésének. Hallatják szavukat akkor is, amikor a premizálási ügyek­ről vagy tervezésekről tár­gyalnak a falu vezetői, bele­szólnak az új létesítmények építéséről szóló elképzelések­be stb. S ami ugyancsak lé­nyeges: megismerik a párt belső munkáját, és látják, hogy a kommunisták közössé­ge mit és mennyit tesz a ter­melőszövetkezetek, a falvak jelenéért és jövőjéért. Sajnos — és a vb ezt is megállapította —, nem min­denütt egyértelműen jó a párton kívüli aktívahálózait tevékenysége. És ez nem mi­dig a segíteni kész szimpati­zánsokon múlik. A kis lét­számú pártszervezetek például ritkán igénvlik az aktivisták segítségét. Esetenként csupán kampányfeladatokhoz kérnek tőlük támogatást, emiatt az­tán nem tudják elérni a meg­felelő politikai hatást. Nem tájékoztatják őket az aktuális párt- és kormányhatározatok­ról, így nem tudnak szót emelni a helyes határozatok megvalósítása érdekében. Emiatt elmarasztalható a já­rási pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztálya is, hiszen már tavaly látták, hogy az aktivisták politikai fölké­szítését a falusi szervezetek többsége nem tudja saját ere­jéből megoldani. Pedig a jó példák bizonyítják, hogy mi­lyen nagy szükség van az ak­tívahálózat segítségére. A VÉGREHAJTÓ BIZOTT­SÁG a munka megjavításá­nak előmozdítására több fon­tos határozatot hozott. így például a vb több tagja rend­szeresen tájékoztatja majd az aktívahálózatot az időszerű kérdésekről; a termelőszövet­kezeti párttitkárok is mód­szerbeli segítséget kapnak, hogy foglalkozni tudjanak az aktivistákkal. Határozatot hoztak arról is, hogy a lehe­tőségekhez mérten mind több fiatalt és nőt vonnak bé a munkába. Ha ezek a határozatok meg­valósulnak, akkor a párton kívüli aktivacsoportok hatha­tós politikai munkát végez­hetnek falvainkban, termelő- szövetkezeteinkben. Polesz György Befejezték a vetést, hozzáfogtak a növényápoláshoz a nagyatádi Szorgalom Tsz-ben Befejezték a tavasziak vetését, megkezdték a növényápolást a nagyatádi Szorgalom Tsz-ben. A kukorica 150, a burgonya pedig 110 holdon került a földbe. A kukorica vetésében főleg a fcga- tosok jeleskedtek. Halász Ferenc, Nagy István, Roznik Ferenc fo- gatosok gyakran már reggel hat­kor munkába álltak. Némelyik nap egy-egy ember nyolc-kilenc holdson végezte el a munkát. A növényápolás is hasonló len­dületűd halad. A negyven borsó és a húsz hold kukori­cán kívül már a cukorrépát is megsarabolták. A burgonya egy részével is készen vannak. A ta­gok többsége most a kertészet­ben dolgozik. A hét végén meg­jött az eső, jó a talaj az ültetés­hez. Az ötven asszonyt — aki ezt a munkát végzi — még eső sem riasztja vissza. Sietniük kell, mert nagyra nőtt már a paprika- meg a paradicsompa­A ^ Ö IR. E G B MIG Á D Yent is olyan régen még ők is ott voltaik a határban a többiekkel. Ott, ahol most egyelik a répát, kapálják a burgonyát Mekkora lenne az a gyomkupac, amelytől életük­ben megszabadították a nö­vényt, ki tudná megmondani? Sokait dolgoztak. Elfáradtak... Elszaladtak fölöttük az évek. Megöregedtek. És mégis szinte mindennap összejönnek a majorban. Szá­mukra az egykori nagy határ ide szűkült össze. — Vince! Akkor ma mit csi­nálunk? Mert aki mögött munkás élet van, az tenni akar mind­addig valamit, amíg emelni bírja a kezét. Péterhida öreg brigádja... Ketten — Gelsics Jánosné, Kálecz Józsefné — ma elsza­kadtak a többiektől. A munka úgy hozta: kimentek burgo- nyát rakni. — Megbeszéltük az asszo­nyokkal, hogy kitakarítjuk a malmot — mondja Andelman Vince, aki hatvan fölött van már. Magtáros, ö szervezi, irá­nyítja ezt a sötét ruhás kis gár­dát Kavarog a por, sercen a ce­menten a seprű. Horváth Mi- hályné, Somogyvári Istvánná, Kis Karolina, Felső Sándor Jó­zsefné, Antal Imréné takarít — Megijed, ha egy órával előbb jön! A nyakunkig lógtak a pókhálók. Hogy mit volt itt?! — Ezt is meg kell csinálni. A rend kedvéért. Meg a tűz­rendészet! szabályok is előír­ják... — Estére rend lesz. Az em­ber nem is hinné, de mindig akad valami munka. Ha ők nem volnának, azo­kat szólítaná ide a kötelesség, akikre a mezőn is nagy szük- g van. Ezért jó, hogy elfá­radt kezük még megfogja a munkaeszköz nyelét — Holnap? Nem tudom, mi kerül sorra. Lehet hogy dará­lunk. Az egy kicsit nehezebb. Húzogatni a zsákokait, meg ef­féléket jobban elfárad az em­ber. — Vince bátyánk mindig igyekszik erőnkhöz mérni a munkát. De megesik, hogy szo­rul a kapca. Meg is érti ezt az ember, s amennyire bírja, megteszi. — Ez az öreg úgy vigyáz ránk, hogy csak na! — mutat­nak Andelman Vincére. — No hát úgy van. Előfor­dul, hogy nem vagyok itt, az­tán ha megjövök, és azt látom, hogy beszélgetnek, persze, hogy szólok... — Hiába, nekünk azért né­ha már meg kell pihenni! De azért nehogy azt higgye ám, hogy komoly az a szóváltás. Kavarog a por, csak pilla­natra állnak meg a seprűk. A pókhálóknak már nyomuk sincs. — Ha túl sokat nem teszünk is, azért ez is jelent valamit A mi népünk szorgalmas, és öt­venkét forintért nagyon meg­éri. — Meg azért is, hogy az em­ber érzi, szükség-van rá. — Persze oszthattunk volna ám többet is! De a mi elnö­künk jól gondolkodik. — Nem tudom, hogy hány olyan szövetkezet van, mint a miénk. Látta a górékat? Any- nyi a kukoricánk! — így van ez jól. Érje meg az újat. A mi eredményünk nagyon függ az időjárástól. Egyetlen óra alatt rengeteg munkánk tönkremehet. Jó, ha mindenkor van mihez nyúlni; — Én csak egyet sajnálok — de hiszen sokszor beszélünk erről. Miért nem lehetek én most harminc évvel fiatalabb? Micsoda életem volna! — Hát igen ... De így? Rok­kant derék, fájó kéz ... az em­ber már csak keveset tehet... Öreg brigád... Sokat dol­goztak életükben. Elfáradtak... És mégis szinte mindennap ösz- szejönnek a péterhidai major­ban, együtt vannak. —... Vince, akkor ma mit csinálunk?... Vörös Márts

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents