Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-21 / 118. szám

Somogyi Néplap if' MSZMP METGVEI F5I7CTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJ A DINNYÉSEK (IÁballá limitálok — Minket a szél egyik hely­ről a másikra sodor. — Hor­váth Mihályék tavaly Zalában voltak, előtte a Duna—Tisza közén, az idén pedig Kereki- ben. A gyerek az apjától ta­nulja a mesterséget, s mikor a szülő kiöregszik, a fia folytat­ja tovább. Az unoka nemet mond Horváth Mihály sok ősére tudná ezt visszavezetni. Csány, a dinnyés falu tavasszal csak­nem teljesen kiürül. Az idén is ötszáz család ment el szer­te az országba. Megszokták a vándorlást. Nagyon értik a dinnytermelést. Megkérdem az idős embertől, mi a jó dinnye­termés nyitja. — Nincs az a csányi dinnyés, aki erre felelne. — Miért? — Mert azt mi sem tudjuk. Ha jó a talaj, meg jól sikerült a palánta, és kedvez az idő, akkor van termés. Ezt a mes­terséget nehéz elsajátítani. Volt olyan falu, ahol nyolc-tíz évig termeltem dinnyét. Min­dig ugyanazok az emberek se­gítettek nekem a munkában. Amikor eljöttem, megpróbál­ták ők is. Nekik nem sike­rült ... Jobban kell itt számí­tani, mint a matematikában, mert ha egyszer téved az em­ber, azt már nem lehet hely­rehozni. Ha kiesünk a primőr­ből, akkor vége az üzletnek. Ehhez pedig elég annyi, hogy megfázzon a palánta. — Mióta foglalkozik a diny- nyével? — Még alig értem föl a lo­vat, amikor először vezetni kellett. Azóta minden évben. A gyerekek is ezt csinálják. Most hatvanéves. — A lányom azt mondja, hogy azért maradt olyan ala­csony — kapcsolódik bele a beszélgetésbe Horváth felesé­ge —, mert korán kivittük a dinnyeföldre. — A gyerekek is szeretik a vándoréletet? — Megszokták már. De az unokámnak nem tetszik. A „NEM ÉRT HOZZA A MODELL..." Felnőtt emberek, csupa korom a kezük. Az előtér végében egy függöny mögé bújtak, furcsa kis padokon ülnek körben. A függönyre pedig táblát akasztottak, hogy csöndességre kérik a vendégeket, mert dolgoznak. Nincs ebben semmi külö­nös ... — Legföljebb egy kicsit kényelmetlen, mert hiába a tábla, néha azért nagy a zaj, a járkálás... És szű­kén vagyunk hely dolgában — mondja Völgyi Dezső fes­tőművész. A Latinka Művelődési Ház képzőművészeti szakkö­rének foglalkozásán va­gyunk. A sarokban a papondekb paraván előtt ül a modell. Nagy szemű, csontos arcú ember. Horváth Ferencnek szólítják, az Építőipari Vál­lalatnál dolgozik, és Zoli bá­csi »csábította« ide. Kelten is Szervezték, míg aztán el­jött modellt ülni. Most tizenegy példányban láthatja viszont önmagái. Egy kicsit zavarban is van ettől. — Magának melyik tet­szik legjobban? — kérdem. — Nem értek ám én eh­hez! — szabódik. — Nem fontos az ... — Hát akkor onnan a má­sodik ... Odamegyünk,1 megnézzük. — Ki rajzolta ezt? — ér­deklődöm, mert' gazdátlanul állnak a rajzok: kisebb-na- gyobb csoportokban beszél­getnek, magyaráznak a szak­kör tagjai. Ketten egymásra mutat­nak. — Az övé. Megint kérdem, megint egymásra mutatnak. Végül egyikük — Almássy Zoli bá­csi — »bevallja«, hogy ő rajzolta. Gyorsan hozzáte­szi: — Ebből látszik, hogy nem ért hozzá a modell... Nevetnek. Ahány rajz, annyiféle ... Kord Kati még gimnazista ^____________________________________ ö merészen tussal festette a portrét. Itt nem lehet radí­rozni ... — Mikor kezdték? — Fél hét körül — vála­szol Völgyi Dezső, a szak­kör vezetője. Megnézem az órát, ötven perc alatt készültek el. Érdekes a korelnöknek, Eőry Géza bácsinak a rajza Ö szobrászkodik is — a ked­vence —, s rajza is viseli en­nek nyomait. Nem tónusokat keres, hanem kontúrokat, formákat, így rajzai is plasz­tikusak. — Formázni otthon szok­tam, morog is érte az asz- szony, hogy minden agya­gos — mondja. — Mióta rajzol és szob­rászkodik, Géza bácsi? — Régóta ... Nekem ez olyan, mint másnak az ital vagy a kártya ... Fiatalos buzgalommal raj­zol, formáz . .. Szobafestő az építőknél, egy év múlva nyugdíjba megy. Erről ezt mondja: — Újra fiatal leszek ... Komolyan nekilátok . . . Reg­geltől estig formázok. Tíz-egynéhány ember, akit a rajz szeretete csal ide he­teként két estére. — Többen is vagyunk ám a vállalattól — mondja Zoli bácsi —, csak kimenős nap van ma, és nem jöttek el a többiek. Legutóbb április 4-e tisz­teletére rendeztek egy kiál­lítást a Labinka Művelődési Házban. Minden tárlatot megnéznek, művészeti folyó­iratot járatnak. Géza bácsi­val vitatkoztunk Rodinról és a modern szobrászatról. Vé­leményük, művészettörténeti ismeretük van. A zöld függöny mögött élénk munka folyik. Kicsi a hely, egy csöpp fülkébe zsú­folnak be mindent. De örül­nek ennek is. Helyük van, dolgozhatnak. S ez a munka örömmel tölti el őket. S. Nagy Gabriella ______________________A húsvéti szünetben itt volt ve­lünk, de azt mondta, hogy nem rakja a magot, mert ő nem akar dinnyés lenni. Palánta 28 holdra Két család jött az idén Ke- rekibe. Horváth Mihály meg a veje, Mosóczi József. Hu­szonnyolc hold dinnyét vállal­tak. Fogatokat a tsz-től kap­nak, kisegítő munkaerőt ők fogadnak. Palántát 260 üveg­ablak alatt neveltek. — A fajtát mi választjuk meg. Mi fogjuk a magot is, mert az jobb, mint az idegen mag. Ilyenkor az ember látja, hogy milyen volt a gyümölcs. — Másik magot nem vetet­tek? — Nem, még soha. A miénk, az biztos. — Maga szereti a dinnyét? — A sárgát nem, de a görö­göt annál jobban. — Hogyan került Kerekibe? — A tavalyi dinnyés aján­lotta. Neki máshol kínáltak szerződést, hát én jöttem el helyette. Azt mondja, hogy jó ter­més esetén tíz-tizenötezer fo­rintot is kiárulnak egy hold dinnyéből. Á termés negyven­öt százaléka az övék. A többi a tsz-é. Ha elfogy a dinnye, ön^ai'ndulnak. „Összkomfortos“ kunyhó De amíg munka van, addig itt laknak a dinnyeföldön. La­kásuk egy földbe vájt kunyhó. Két helyiségből áll. Az egyik­ben laknak, a másikat élés­kamrának használják. A bú­torzat: két ágy, egy asztal és egy tűzhely. — Kitől tanulták ezt az épít­kezési formát? — Mindig így csináltuk. Már az apám is így mutatta meg. A kunyhó azóta talán sem­mit nem változott. De az em­berek igen. Újság fekszik az asztalokon, s a házigazda azon kesereg, hogy mind a két rá­dió villannyal működik. Itt nem használhatják. Az ajtóban mérges kutya leap a lábunk után. Most még láncon tartják, de ha érik a dinnye, őrzésre használják majd. A gazda parancsszavára elhallgat, kuncogva bújik az ólba. Kcrcza Imre Lipkovits Tibor (Kapos ár) fölvétele. (A III. Barátság Hídja fotókiállítás anyagából) Szülői értekezlet volt a barcsi zeneiskolában (Tudósítónktól.) Csaknem háromszáz gyer­mek jár zeneiskolába a barcsi járásban. A járási székhelyen százhetvenen tanulják a zenei alapismereteket. Jellemző az érdeklődésre az is, hogy nem­régen a járási művelődési ház zeneiskolájának szülői érte­kezletén mintegy százan je­lentek meg. Kiss Albertné zeneiskolai tanár szólt a szülőkhöz: — A tanév kezdetén azt mondtuk, hogy zeneiskolánk nem hivatott nagy zenészek, kiváló művészek nevelésére. Eredményeink abban, hogy gyermekeink megismerjék és megszeressék a komoly zenét, megnyugtatóak. A gyerekek örömmel jönnek a zenei órák­ra A tanárnő ezután osztályon­ként értékelte a tanulók fej­lődését. Sok szépet, jót hal­lottak a szülők. Befejezésül ezeket mondotta Kiss Albert­né: — Nincs »fahangú«, rossz hallású gyermek, a gyengébb hallás viszont gondos képzés­sel alakítható. Az értekezlet után béjelen tették, hogy a tanulóknak meg kell választaniuk, milyen hangszeren kívánnak tanulni a következő évtől; A gyerme kék többségét hegedűre és zongorára íratták be a szü­lők, de van már fuvolára és trombitára jelentkező növen­dék is. Végül Vértes György igaz­gató megköszönte a szülők megjelenését, és eredményes munkájukért elismerését fe ;ezte ki a zeneiskola tanárai­nak. Tavasz a földeken — Hoztam vattaruhát, fürdönadrágot, forró teát és jeges italt... (Endrődi István rajza) Követendő példa A maga nemében páratlan és a régészeti tudományban is ritka értékű leletre: két da­rab arany ékszerre, ún. kari­kapénzre bukkant a múlt hé­ten Kaposváron két kubikos: Németh József és Rácséi Já­nos a készülő szennyvíztisztí­tó munkálatainál. Az értékes leleteket a megtalálók érté­kesíteni akarták, és a rendőr­séghez fordultak segítségért. Nagy Pál és Erdélyi Vince főtörzsőrmestereknek köszön­hető, hogy a leletek az egye­dül illetékes helyre; a mú­zeumba kerültek. A kőt. arany ékszer a késői rézkor, korai bronzkor (i. e. 2300—1800) táján kerülhetett a földbe. Feltehetően a halá- szással, vadászással és kez­detleges földműveléssel fog­lalkozó őskori ember K-nos menti halásztelepülésé""! il­letve s’rjéból szármariv Ez '■többit a helyszínelésko» -im lehetett minden kétséget ki­záróan megállapítani. A lele­tek értékét növeli, hogy me­gyénk területéről eddig ilyen jellegű emléket még nem is­merünk, és országos lelőhe­lyeink száma is csekély. A leletek az ún. fémpénz mint értékmérő megjelenése előtti időből származnak. Ez az idő a bomló törzsi társa­dalom és a fejlődő kereskede­lem szoros kapcsolatának kez­dete. A rézkor késői szakaszától egyre inkább előtérbe kerülő értékmérők (fémtömbök, bizo­nyos fegyverek és eszközök stb.) mellett igen jelentősek az ún. karikapénzek. Megjele­nésük a legkorábbi pénzkeres­kedelem, a primitív váltópénz kialakulását jelenti. A karikapénzek leggyakrab ban nemesfémből, egyszerű ékszer formájában, megközelí­tőleg azonos nagyságban ké­szültek. Általában a meggaz­dagodó törzsi előkelők gazda­sági és társadalmi rangjának bizonyítékai voiuk, melyeket minden esetben az elhunyttal együtt el is temettek. Ezért nemcsak az emberi művelő­dés, hanem a társadalom fej­lődése, az egymás közötti érintkezés és a vagyoni dif­ferenciálódás szempontjából is nélkülözhetetlenek történeti vizsgálatainknál. Leletünkhöz hasonló dara­bokat Mykénében, Trójában és általában Elő-Ázsiában, a Pe- loponnézoszon és a Balkánon találtak nagyobb számmal. Az értékes leletek beszol- gáltatóit a Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága pénz­jutalomban részesítette. Ezen­felül azonban nekik és he­lyes útra vezetőiknek is n" ' -riunk és a tudomány ezért a szép "óidéért. SiáS'áFOK OK Tiltakozó levél... Egy boszniai lakos, név szerint Hadzioszmankara- kapetanovics a leghosszabb nevű jugoszláviai lakosnak tartotta magát. Nemrégi­ben azonban Szkopjéból tiltakozó levelet kapott, amelyet egy bizonyos Pa- paruJovalorakomonduroni- kolakopulóvszki írt alá... * * * Megőszült a vadliba János bátyám nagy va­dász. A vadliba a minde­ne. Ha szép az idő alko- nyattájt elindul hazulról, s órákig lesi a vadlibákat a réten. A múltkor is nagy igyekezettel vetette vállá­ra a pusikát. Az mit sem zavarta, hogy borgőzös ál­lapotban Ivóit Ellenkező­leg. — No, komám — szólt oda a vele tartó barátjá­hoz —, amit ma lövünk, azt testvériesen megoszt­juk egymás között. Dörgött is a puska sza­porán, s János bátyám tar­solya minden lövés után gömbölyűbb lett. Lassan besötétedett, s miikor már megtelt a hátizsák, a két vadász nekiült az osztoz­kodásnak. János bátyám kinyitotta a hátizsákot, ki­emelt belőle egy libát, s a barátja markába nyomta: — De hisz ez szelíd, egészen fehér a tolla! — rökönyödött meg a barát­ja. — Mit beszélsz?! — üt­között meg az öreg, de az­tán kivágta magát: — Már hogy lenne ez szelíd? Hisz olyan magas­ról lőttem, hogy mire le­esett, megőszült! — msz — * * * A bíró a tanút faggatja: — Milyen távolságra volt a bűntett színhelyé­től, mikor az első lövést hallotta? — Harminc méterre. — És a második lövés­nél? — Háromszáz méterre. * * * — Tudod-e, hogy Pista tegnap szerelmet vallott nekem? — Ne hidd el neki, drá­gám. Pista a meteorológiai intézetnél dolgozik. * * * Miután, az orvos meg­vizsgálta a beteget, úgy döntött, hogy megmondja neki az igazságot — Az ön állapota igen súlyos. Tekintettel erre, van-e valami kívánsága, vagy akar-e látni valakit? — Igen — feleli a pá­ciens —, szeretnék égy má­sik orvost hívatni. * * * A rozzant öregúr, mivel fiatal korában ki csapongó életet folytatott, halála után a tisztítótűzbe került. Itt találkozott vele régi ba­rátja, aki szintén a tisztí­tótűzbe jutott. Az öreg bá­csi térdén egy szépséges fiatal lány ült. — Látom, végül mégis­csak megkaptad a jutal­mad. — Dehogy. Ez nem az én jutalmam. Ez az ő bünte­tése! Somogyi Néplap \z MSZMP Somogy megvet ‘’zottsága éf a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztői WTRTB LA.109. Szerkesztőse®- Kaposvár. Latinka Sándor a. 2. Telefon 15-tO. 15-11. Kiadja % Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kapos« ár. Latinka S. o. «. Telefon 15 1«. Felelős kiadó: Szabó Gábor. ■íekflldőt? kéziratot nem őrzüttíc meg. és nem adunk vissza, l erjeszti; a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesftőknéL njlrtfizetésl dtj egy hónapra 12 Pl Index: 25067. 1 eczky Bal * muzeológus. .<■.» . Sonmev heev»-- Nyomda* tjart Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca •*

Next

/
Thumbnails
Contents