Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-20 / 117. szám

Somogyi Néplap t*T MS'ZMP MEG VEI P.I7ÓTTS ÁG A ES A MEGYEI TANACS LÁPJA Öreg néni könnyeiről őrincz néni sírt Vörös Csillag NEM Mai fiatalokról szól Ré­vész György és Kállai Ist­ván új filmje. A íi.m prob­lémafelvetése igen idősze­rű: fiataljaink közül sokan vallják azt a nézetet, hogy az ember boldogulása érde­kében igyekezzék másnak, előnyösebbnek látszani, mint ami . . . Azaz: ezek­ben a fiatalokban három ember él: olyan, amilyen lenni szeretne, amilyen va­lójában, és amilyennek mu­tatja magát. A film azt bi­zonygatja, hogy milyen ve­szélyekkel jir az, ha valaki az előnyös látszat kedvéért fölvesz egy pózt, és asze­rint él. A főbb szerepeket Bodrogi Gyula, Töröcsik Mari, Király Levente, Pécsi Sándor, Garas Dezső, Schu­bert Éva, Gáti József és Major Tamás játssza. A MI VILÁGUNK VÉGE Az i&pM'Wzd MfácöH Somogyból a nagyvilágba Járási csoportok indulnak a baráti országokba m Párizs — Rióiéra—Róma • Változatos úti program vár megyénk fiataljaira A somogyi fiatalok szeretnek világot látni — erről tanúsko­dik az Expressz társas- és egyéni utazásaira jelentkezők száma. A napokban tért vissza a kaposvári járási KlSZ-bizott- ság turistacsoportja az NDK- ból. A huszonöt tagú csoport többek között Berlin, Magde­burg, Drezda nevezetességeit tekintette meg a tíznapos úton. Még ebben a hónapban indul egy csoport a megyéből a ti­zenegy napos ausztriai köruta­zásra. László Ferenc, a megyei KISZ-bázottság munkatársa ar­ról is tájékoztatott bennünket, hogy a nyáron több látványos, érdekes úti program vár a so­mogyi fiatalokra. A csoportos kirándulásokat a járási KISZ- taizottságok szervezik. A nagy­atádi járás fiataljai közül harmincötén július közepén Moszkvába és Leningrádba utaznak. Ugyanerre az útra in­dulnak a jövő hónapban a sió­foki járás KISZ-esei közül is többen. A kaposvári városi KISZ-bizottság az NDK-ba szervezett társasutazást. Olyan sok a jelentkező, hogy előrelát­hatóan két csoport utazik el a városból. Szintén az NDK-ba készülnek a csurgói járás KISZ-esei is. Lengyelország sem marad ki az útitervből: a fönyódi járási KlSZ-bizott- ság Prága—Varsó útvonalra küld csoportot. Június 21-e és 28-a között rendezik meg a prágai sparta- kiádot. Megyénk sportszerető, sportoló KISZ-tagjai közül né­gyen mennek Prágába, hogy a látottakat itthon, a községi, járási spartakiádok szervezésé­ben hasznosítsák. Augusztusban egy marcali cso­port indul a Magas-Tátrába. Egyéni utakat is szervez az Expressz. Megyénkből ketten utaznak a nyáron Rómába, Nápolyba, ketten Párizsba és Versadlles-ba. Az athéni és a londoni Expressz-útnak is lesz kaposvári részvevője, s a Cote d’Azur-ön is nyaral somogyi fiatal. Vannak jelentkezők a Varsó—Gdinia és a Drezda— Weimar—Lipcse útvonalra is. Az országúton, valahol Auschwitz mellett egy kö­zépkorú férfit megkérnek arra, hogy két fiatal kül­földi vendéget kalauzoljon el az egykori láger mú­zeumáig. A lány és a fiú amerikai. A néma barakk­sorok és a hajdani krema­tórium mellett kattognak a fényképezőgépek, berreg a felvevőgép. A két évtized alatt felnőtt generáció szá­mára azonban a maguk borzalmával együtt is csak múzeumi tárgyak, holt tár­gyak ezek . . . Henryk Bed- narik mérnök viszont egy­kor a tábor foglya völt. Amikor felpillant a tábor­kapu »Ä munka szabaddá tesz« feliratára, sorra meg­elevenedik előtte a múlt... A filmet Wanda Jaku- bowska, Az utolsó állomás című világhírű Auschwitz- film alkotója rendezte. Jutalomsorsolás az Állami Biztosítónál Az Állami Biztosító a tanév vé­gén jutalomsorsoláson ajándékoz­za meg legifjabb »ügyfeleit-«, a tanuló-balesetbiztosítással rendel­kező óvodásokat, általános és kö­zépiskolás diákokat. Az idén mint­egy 150 somogyi iskola, óvoda diákjainak neve kerül be a sze­rencsekerékbe. hogy a sok-sok ajándék gazdára találjon. A Fortuna szerepét két úttörő töltötte be: Szabó Marika, a Tóth Lajos és Vadas Tamás, a Berzse­nyi Iskola tanulója. A legelső sze­rencsés »ügyfél«, Tóka Jancsi köt­éséi harmadikos kisfiú festőkész­letet kap*. Kétszázhúsz diák kap a napok­ban csomagot az Állami Biztosí­tótól: az egyikben könyv, a má­sikban társasjáték, írókészlet, ké­zimunka, sakk lesz. Több ezer fo­rintot költöttek ajándékvásárlásra, biztosan sok örömet szereznek majd a gyerekeknek. I Eötvös Károly nevét veszi föl a fonyódi járási könyvtár május 29-én. A névadó a re­formkor és a szabadságharc nemzedékének példáját állí­totta eszményképül kortársai elé írásaiban. Utazás a Balaton körül című regényével sokat tett a Balaton népszerűsíté­séért Kezét tehetetlenül az ölébe ejtette, s fekete kendő mögé bújt, csontos, madárszerű arcából egy-egy pillanatra .eltűnt apró, csillogó szeme, f mikor lecsukta, hogy csöppé fnehezedett könnyeit bukdá- fcsolva legurítsa ráncos ar- f cán. f A Cirmiről akartam vala- fmit mondani. Már nem is f tudom, a sok közül mit. Vá­rjon azt. hogy az előbb meg- fevett egy paradicsomot, ami fegy macskának minlenkép­— pen dicséretére válik? Vagy f pedig azt, hogy a Fickónak fkát perce lekent egy hatal­mas pofont? Egy pillanat J alatt elfeledtem, hogy mi volt fáz a fontos, amit Lőrincz né- Jninek mondani akartam. J Lőrincz néni és a köny- f nyék ... Egvütt a kettőt so- Jhasem ismertem. Nagyon Jöreg és mégis fiatal néni tvolt ő mindenből játékot csi- Jnáltunk. Valami szörnyűt J sejtettem ... Hiszen a télen lsem sírt, mikor karácsony lelőtt pár nappal megdöglött Ja Kési, a hízója ... Értetlenül álldogáltam, az Jajtót is elfeledtem becsuk- Jni, pedig a legyek miatt szi- Jgorúan csukogattuk. — Mi baj, szomszéd néni? J— kérdeztem bátortalanul. — Semmi... semmi ... — mondta zavartan, s cserepes kezével letörölte az utolsó, legurulni már nem tudó könnycseppet. — Akkor tessék elképzel­ni, a Cirmi... — és mond­tam a történeteket, a világ­f rászóló kalandokat... Lő- frincz néni elmosolyodott. Hután az ólaknál ta­láltam, és már me­gint újabb tucat JCirrAi-történetem várt ha­laszthatatlan elmesélésre, mert fogtunk egy verebet és három szitakötőt, meg ha­talmas papírbajuszt ragasz­tottam neki. Ezenkívül ki­rándultunk a padlásra is, ^amit én mindig úgy hívtam, fhogy mókust játszom. (Nagy- J mamám a padláson tartotta í helyes kis vászonzsákokban a fdiót meg a mogyorót, s min­idig megdézsmáltam.) A pad­káson aztán a morzsoló mel­lett találkoztunk egy egérrel, *és a Cirmi annyira megijedt tőle, hogy menekülés közben jól megkarmolta a kezemet. Elhadartam történetemet, s egy kis hallgatás után Lő­rincz néni megkérdezte: — Tudsz te olvasni? — Már hogyne tudnék! — mondtam büszkén —, már másodikos leszek! — És egyfolytában tudsz te olvasni? — Persze! — És kézibetűket is? — Azokat is — állítottam igen határozottan. — No, akkor kipróbáljuk — mondta nevetve, s tréfás fény csillant meg a szemé­ben. — Ha tényleg tudsz, akkor valami különleges ajándékot kapsz. — Mi lesz az az ajándék? — kérdeztem türelmetlenül. — Az titok ... Sietősen, igyekvőén a konyhába tipegett, egy kis fiókból fehér papírt húzott elő. Egy levél volt. Kibontat­lan. — Na, lássuk, mi van itt a tetején. Gyorsan elolvastam. Aztán rögtön megkérdeztem, mi lesz az ajándék. — Hohó, hát azt is, ami belül van ... ibontottuk, elolvas­tam. Az unokája írt Székesfehérvárról. — Na, most az ajándék ... Az lesz benne különös — mondta örömmel —, hogy kérhetsz, amit akarsz ... — Csak egyet? — Az olvasásért csak egyet. De ha most írsz ne­kem egy levelet — majd én mondom, te csak írjad —, akkor kapsz még egyet, • és ha nem mondod el senkinek, akkor még egyet. Hosszú-hosszú levelet Ír­tam buzgalomból, mert úgy­is tudtam, bármit kérek, megkapom, de rá akartam szolgálni. Még a postára is elszaladtam vele, a ládába lelkiismeretesen bekiabáltam Lőrincz néni tanácsa szerint, hogy sürgős. Választottam egy sárga lo­pótököt — még aznap szét is szereltem, hogy lássam, mi zörög benne —. a levélírá­sért három tollat kértem a Jakab kakas kendermagos ruházatából — amivel eldi­csekedtem. hogy kenderma­gos libatoll. A titoktartás ára pedig egy hatalmas sze­let szilvalekváros kenyér volt. Sok levelet írtunk azután. Húsvétra, karácsonyra is küldtünk képeslapokat min­denhova. Lőrincz néninek öt gyereke volt és hét unokája. Mindenkinek írtunk. Akkor nem értettem egé­szen, hogy miért könnyes Lőrincz néni szeme minden levélíráskor... A titkot hűségesen tem. Most sem mondtam volna el talán, ha nem ismerek meg egy számot: 78 709. Ez az a szám. (Lőrincz néni, kedves öregasszony, ki sem tudta volna mondani...) Ezerkilencszázharmincban 78 709 analfabéta volt So­mogy megyében. A lakosság huszonnégy százaléka. S Lő­rincz néni a huszonnégy szá­zaléknak egy ezreléke.) A sovány, madárarcú kis öregasszony nem is tanult meg írni soha. ö már így ment a sírba. És könnyes lett a szeme, ha levelet ho­zott a postás. És nem mond­tam volna el a titkát, ha is­merek egy másik számada­tot. De ilyen számadat nincs. Ma már nem lehet százalék­kal jelölni az analfabétákat. Olyan kevesen vannak ... őrincz néni! szeretnék neked mondani most k Cirmi-történetet... De Cirmi nincs. Már régóta nincs ... S. Nagy Gabriella Ügy el­sők­otz lulüar me it erei Jura Róza (Katowice) oklevelet nyert munkája. (A 111. Barátság Hídja fotókiállítás anyagából.) Szimat Helyi szokás szerint az esküvőről hazatérő lako­dalmas násznép táncra perdül az udvaron. A meghívottak és a kíván­csiskodó falubeliek össze­gyűlnek ilyenkor, hogy megnézzék az ifjú párt. A napokban nagy derültséget keltett a bámészkodókban valami. Amíg táncolt a menyasszony, gólyapár je­lent meg az udvar felett, s rendíthetetlenül ott kerin­gett a táncolok közelében. Vajon mi vezérelte ide? A zene? Vagy más? Minden­esetre egy év múlva kide­rül, hogy jó helyet nézett-e ki a gólyapáir. (fehér) « * * Gratuláció Hollywoodban az egyik rendező a következő sza­vakkal fogadta színész is­merősét, aki bemutatta öt a feleségének: — Gratulálok! Régen volt már ilyen kedves fele­séged! * * * Az udvariasság netovábbja New Yorkban nemrég megalakult az udvarias embereik klubja. Tagjainak udvariassága valóban pá­ratlan. A klub alapszabá­lyai a többi közt az alábbi követelményt tartalmaz­zák: »Tagjaink kötelesek levenni kalapjukat még akkor is, ha egy hölgy­gyei telefonon beszélget­nék.-« * * * A lovag keresztes hadjá­ratra indult. Magához hi­vatta legjobb barátját, s átnyújtotta neki felesége erényövének kulcsát a kö­vetkező szavak kíséreté­ben: — Távol leszek néhány évig. Vigyázz a feleségem­re, és a kulcsot tartsd ma­gadnál. Ütnak indult a lovag. Már néhány kilométernyi­re volt kastélyától, ami­kor utolérte lihegő barát­ja, és így lelkendezett: — De nagy szerencse, hogy utolértelek! — Mi történt? — Ez nem az a kulcs! * * * — Marika, nem akar ve­lem vacsorázni? — Miért ne? — Ügy hát közölje anyu­kájával, hogy holnap este megyek magukhoz. * * * Joseph Hach amerikai rádiókommentátor így fo­galmazta meg hazája új nemzedékének észjárását: »-Boldog generáció ez! Mindenért, ami rossz, a korábbi nemzedékek hibá­sak, s mindent, amit el kellene végezni, a követ­kező nemzedékre háríta­nak.-« Somogyi Néplap Az MSZMP Somost megyei Bizottsága *».« a Somogy megyei Tanáé* lapja. Főszerkesztőt WTRTB LAJOS. Szerkesztősé?) Kaposvár. Latlnka Sándor u. i Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-1«. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őriünk meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesffőknél. Előfizetési díj egy hónapra U W. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében# Kaposvár. Latinka Sándor utca *•

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents