Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-01 / 102. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK) AÄ ÁRA 80 FILLÉR XXII. ÉVFOLYAM 102. SZÁM SZOMBAT, 1965. MÁJUS 1. Éljen május 1\ a proletár nemzetköziség harcos ünnepe! i DIADALMAS Á5 MÁJUS ELSEJE írta: Szigeti István, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának titkára H úsz éve szabad ország fiaiként ünnepelhetjük május elsejét, a munkásnemzetköziség nagy ünnepét. Mi már szabad emberként végezhetjük mindennapi munkánkat, szabadon építhetjük saját országunkat, közös akarattal munkálkodhatunk a szocializmus teljes felépítésén. Május elsején, a nemzetközi munkásosztály harcos seregszemléjén a dolgozó magyar nép töretlen hittel együtt menetel azokkal a százmilliókkal, akik zászlójukra a békéért, az emberi haladásért, a szocializmusért vívott harc jelszavát írták. Május elseje a II. Internacionálé 1889- ben megtartott alakuló kongresszusának határozata alapján vált a nemzetközi munkás- összefogás, a proletárkövetelésekért folyó harc napjává. Az 1890-ben először megszervezett május elsejei ünnepségek, tüntetések, tömegsztrájkok nagy hatással voltak az egyes országok munkástömegeire. Tudatosodott bennük az a fölismerés, hogy a tőkés kizsákmányolás, a munkások jogfosztottsága elleni harcuk csak akkor lesz eredményes, ha erőiket nemzeti és nemzetközi méretekben egyesítik, ha a közös célokért közös erővel küzdenek. A dolgozók milliói erőt, bátorítást merítettek az* első május elsejei megmozdulásokból. Engels Frigyes így lelkesedett az első május elsejei seregszemle láttán: »Mert ma, amikor e sorokat írom, az európai és ámeri- kai proletariátus seregszemlét tart első ízben mozgósított harci erőin, amelyeket egységes hadseregként, egy zászló alatt és egy legközelebbi cél elérésére mozgósított: a törvényben lerögzítendő 8 órás normál munkanap érdekében... Bárcsak mellettem állana Marx, hogy ezt saját szemével láthatná.« Az uralkodó osztályok megrettentek az első május elsejei osztályharcos, forradalmi munkásmegmozdulásoktól. Eszközökben nem válogatva, sortűzzel, kardlappal, a munkás- vezetők bebörtönzéséved igyekeztek gátat vetni a munkásság harci törekvéseinek. Céljaik szolgálatába állították a megalkuvásra hajló jobboldali, opportunista szociáldemokrata és szakszervezeti vezetőket, akik kezdettől azon fáradoztak, hogy a május elsejéket megfosz- szák harci jellegüktől, azokat egyszerű majálisokká változtassák. Számításaikban azonban csalódniuk kellett. A harcokban edződött munkásmilliók szerte a világon hűek maradtak a május elsejei hagyományokhoz, megőrizték azok forradalmi szellemét. Ma már nincs földünknek olyan zuga, ahol évről évre meg ne ünnepelnék május elsejét. A forradalmi magyar munkásmozgalom történetének is sok kiemelkedő eseménye fűződik a május elsejei munkásmegmozdulásokhoz. Most, amikor a 76. május elsejét ünnepeljük, nem árt visz- szaemlékezni az egykori május elsejei tömegdemonstrációkra, azokra a küzdelmekre, amelyeket dicső elődeink a boldogabb élet megteremtésének reményében folytattak. A? első május elsejei tüntetések megindító történetét az egykori krónikák így jegyezték föl: ... az acsarkodó rendőrök sorfala között haladt a vörös zászlós tömeg a főváros utcáin. A hatvanezerre becsült em- berárauat a városligetben gyülekezett, ahol meghallgattak szónokaikat, és hitet tettek a munkásság követelései mellett. »Csak együtt a világ munkásainak közös harcával lehet győzni a kizsákmányolás felett... Egy ősz- szetartozó egészet, egy egységes munkáspártot kell képezni. Mi a mai napot mint új korszak kezdetét ünnepeljük« — hangoztatta Engelmann Pál bádogosmunkás, korának kiváló munkásvezetője. A magyar uralkodó osztályok elrettentő intézkedésekkel, terrorral és különböző fondorlatokkal igyekeztek eltéríteni a proletártömegeket attól a szándékuktól, hogy a következő években is megünnepeljék május elsejét. Tervük azonban meghiúsult a munkások, az elnyomott milliók akaratán. Évről évre egyre több munkás vett részt a sztrájkokban, tüntetésekben nemcsak Budapesten, hanem a vidéki városokban is. Példájukat követték a falusi nincstelenek, az agrárproletárok nagy tömegei is. A magyar proletariátus először 1919-ben, a dicső Tanácsköztársaság idején ünnepelhette meg szabadon május elsejét. A munkások győzelmi örömét azonban rövidesen a fehérterror tobzódása követte. A tőkés, földesúri Magyarország urai kegyetlen bosszút álltak a proletárforradalom hősein. De a legkegyetlenebb terrorral sem tudták megtörni a munkásosztály harci elszántságát, s az a negyed- százados fasiszta uralom legsötétebb éveiben is hű maradt a forradalmi munkásmozgalom dicső hagyományaihoz. A munkásosztályt éltette saját erejébe vetett rendíthetetlen hite s annak tudata, hogy forradalmi harcában mindenkor számíthat a nemzetközi munkás- osztály testvéri támogatására. Amikor pedig a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat, még a legsúlyosabb megpróbáltatásokat, szenvedéseket, a pusztulást és a romokat is feledtetni tudta az 1945. évi felejthetetlen, reményt keltő május elseje A magyar nép élni akarását, jövőbe vetett hitét tükrözte ez a demonstráció. Mutatta a dolgozó tömegeknek azt az elszántságát, hogy a romok helyén új országot épít föl, s mutatta azt a meggyőződését, hogy ez az ország már nem az urak országa, hanem a dolgozó nép hazája lesz. Kemény harcok és küzdelmek fémjelzik a felszabadulás előtti május elsejei proletárseregszemléket. A harc, melyben legjobbjaink véreztek, nem volt hiábavaló. Mi már a költő szavaival vallhatjuk; Köszöntlek, Május, nem hazudtál, nem hitegettél évről évre, messzebb vagyunk a fele útnál, látjuk a célt már, látjuk végre. Köszöntlek, Május, nem hazudtál, kellett sugalmad, ragyogásod! A záporokban is te hulltál, jövendőnk medrét is te ásod, A népi demokratikus Magyarországon a megváltozott társadalmi viszonyoknak megfelelően változott a munkások nemzetközi ünnepének tartalma is. Május elseje a munkásállam ünnepévé, az összes dolgozók ünnepévé, népi ünneppé vált. Amíg a régi május elsejék jelszavai a munkásak jogaiért folytatott harc céljait fejezték ki, napjainkban a szocializmus felépítésének és a béke védelmének időszerű tennivalói adják a jelszavak tartalmát. A szabad életünk húsz éve alatt megtett út, ha nem volt is töretlen, közelebb vitt bennünket a célhoz. Dolgozó népünknek minden oka megvan arra, hogy büszke legyen a húsz év eredményeire. Korszerű, fejlett szocialista ipart teremtettünk; a mező- gazdaság szocialista átalakítása után most a termelőszövetkezetek gazdasági, politikai, szervezeti megerősítésén munkálkodunk. Előrehaladunk a kulturális forradalomban is. Pártunk helyes politikája eredményeként erősödik a munkás-paraszt szövetség, fejlődik, megszilárdul a nép szocialista nemzeti egysége. • További előrehaladásunk, népünk boldogulása is attól függ, hogy milyen következetesen haladunk a párt által megjelölt úton, hűek maradunk-e a marxizmus—leninizmus eszméihez, helytállunk-e az építőmunkában. Az elmúlt húsz év tapasztalatai arra tanítanak bennünket, hogy az eredmények nem önmaguktól születnek, azokért napról napra meg kell küzdeni, s hogy csak jól végzett, fegyelmezett munkával lehet még gazdagabbá tenni szocialista hazánkat, szebbé, boldogabbá tenni népünk életét. E zért a mi szocialista viszonyaink között május elsején az élet értelmét jelentő munkát, a munkát végző alkotó embert köszöntjük. Köszöntjük megyénk dolgozóit, az ipar, a mezőgazdaság a kultúra munkásait, akik odaadó, lelkes munkával, a hazánk felszabadulásának huszadik évfordulója tiszteletére indított szocialista munkaversennyel készültek e nagy napra. A jól végzett munka eredményeként megyénk ipara első negyedévi teljes termelési tervét 101,3 százalékra teljesítette, 26 százalékkal termelt többet, mint a múlt év azonos időszakában. Kedvezően alakult az exporttermelés, s eredmények mutatkoznak a tervek minőségi mutatóinak teljesítésében is. Ez azt tanúsítja, hogy a munkások, a műszaki és a gazdasági vezetők többsége megértette a Központi Bizottság 1964. decemberi határozatát, és készek nagyobb erőfeszítésekre is, ha azt társadalmunk, a népgazdaság érdeke úgy kívánja. Mezőgazdasági üzemeink 1965. évi terveiből arra következtethetünk, hogy termelőszövetkezeti parasztságunk, az állami gazdaságok, a gépállomások dolgozói a termelés színvonalának emelésével ez évben több kenyér- gabonát, húst, burgonyát és egyéb mezőgazdasági terméket kívánnak adni a népgazdaságnak, mint amennyit a múlt évben adtak. Hogy az elhatározásból valóság legyen, nagyrészt azon fordul meg, hogy a mezőgazdasági üzemek, a termelőszövetkezeti gazdaságok a hátralévő tavaszi vetési munkálatokat minél előbb elvégezzék, és az azt követő tennivalókkal se késsenek ki áz időből. A biztató eredmények láttán sem téveszthetjük azonban szem elől, hogy még akadnak gondok, bajok is. Nemegyszer hibákat is követünk el, amelyek lassítják előrehaladásunkat. A jól dolgozó ipari és mezőgazda- sági üzemek mellett vannak szép számmal olyan üzemek is, ahol akadozik a munka, nem mennek rendben a dolgok. Terveiket nem teljesítik, vagy termékeiket drágán, rossz minőségben állítják elő, s ezzel kárt okoznak a közösségnek is, önmaguknak is. Azt valljuk, hogy bátran nézzünk szembe hibáinkkal, vegyük számba tennivalóinkat, és utána a munkán a sor. Elvetjük a hibák, nehézségek láttán itt-ott tapasztalható siránkozást, a pesszimizmusból, a kishitűségből táplálkozó kényelmességet. A társadalmi haladást, a nép ügyét igazán szolgálni ma legjobban a tettre kész, fegyelmezett munkával lehet. Jobb munkát kérhetünk egymástól, társadalmunk minden tagjától, hisz a munka gyümölcsét a mi országunkban többé söha senki sem idegenítheti el, az alkotó munka eredményeinek kizárólagos tulajdonosa maga a dolgozó ember szocialista közössége. De nemcsak egyre gondtalanabb életünk megteremtésének föltétele a jobb munka. Jobb munkára kötelez bennünket proletár internacionalizmusunk is. Egy percre se feledjük el, hogy részesei vagyunk annak a harcnak, amelyet a nemzetközi munkásosztály, a haladásért és a békéért küzdő erők a nemzetközi reakció, az imperializmus ellen vívnak. Dolgozó népünk minden sikere, amelyet a szocializmus építésében elér — ha szerény mértékben is — segíti ezt a harcot, és erősíti a szocialista országok testvéri közösségét, amely hatalmas erő, és képes bármikor méltó választ adni a háborús agresszorok kihívására. Ez a sors vár az amerikai agresszorok- ra is, akik barbár módon háborút viselnek a hős vietnami nép ellen. Ebből a háborúból azonban az amerikai imperializmus sohasem kerülhet ki győztesen, mert nem lehet' legyőzni azt a népet, amely nemzeti létét, szabadságát és függetlenségét védi. A vietnami nép mellett áll a világ haladó közvéleménye és a szocialista országok közössége, amely ‘minden eszközzel a bajba jutott testvéri vietnami nép segítségére siet. A munkásság nemzetközi seregszemléje mindig sorainak szorosabb ösz- szefogását, harci egységének erősítését eredményezte. Meggyőződésünk, hogy a világ dolgozóinak mai demonstrációja is ezt a célt szolgálja. A békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért küzdő erők kétségtelenül diadalmaskodni fognak az egész világon.
